Népszabadság, 1968. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 16 oldal — Ára: 1 forint NÉPSZABADIÁG 1968. szeptember 1. vasárnap A­ll Ali VAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVI. évfolyam, 205. szám Az új tanév elé­ gírta: Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes Az iskolareform befejező sza­kaszában kezdjük az új tanévet, s ez meghatározza soron követ­kező feladatainkat. A reform ed­digi eredményeit részleteiben is jól ismeri a közvélemény, s ez azért is örvendetes, mert egyúttal érzékelteti azt a közérdeklődést, amely munkánkat kíséri. Az ed­digiekről csupán annyit: a kor­szerű, szocialista iskola igényét sikerült munkánk alapjává tenni, jó úton járunk, eredményeink már eddig is biztatóak. Nem véletlen tehát, hogy az új iskolaévre nem adtunk ki tanév­nyitó utasítást. Oktatáspolitikánk nem változik, az alapelveket és a célokat nincs okunk módosítani. A megkezdett úton haladva foly­tatjuk a reform törvénybe foglalt feladatainak megvalósítását. Van szilárd iskolarendszerünk, van­nak jó tanterveink, s pedagógu­saink túlnyomó többsége hozzá­értéssel, becsülettel, odaadással végzi munkáját. Nem állíthat­juk természetesen, hogy például új tankönyveinknél jobbat el sem lehet képzelni. Egyik-másik lehetne még tartalmában, mód­szerében és kiállításában korsze­rűbb is. De a korábbiakkal nem lehet összehasonlítani az új könyveket, annyival jobbak. Nyolc—tíz évvel ezelőtt, amikor a reformot még csak tervezget­tük — a­­szocialista nevelés köz­pontba állításán kívül —, a ter­mészettudományos érdeklődés felkeltésében jelöltük meg egyik legfőbb tennivalónkat. Napjaink­ban azonban, hovatovább már nem tudjuk kielégíteni a termé­szettudományos jellegű, szakosí­tott tantervű oktatás iránti igé­nyeket. És sorolhatnánk tovább a fejlődés biztató jeleit. Az álta­lános iskolát elvégzők magas arányszáma, a nemzetközi mate­matikai versenyeken elért győ­zelmek és helyezések, a nyelvok­tatás javulása, az ország határain is túljutó zeneoktatási módsze­reink — hogy egymástól látszó­lag távoleső példákat említsek — mind-mind a magyar oktatásügy rangját emelik. Soha nem érhettük volna el ezeket a sikereket, ha nem sike­rül felébreszteni az iskola iránt a társadalmi érdeklődést. A ne­velés manapság a szó igazi ér­telmében társadalmi ügy. Sokfé­leképpen tapasztalhatják ezt. De­mokratizálódó közéletünkkel pár­huzamosan javul az iskolák lég­köre is. Az évről évre ismétlődő diákparlamentek bizonyítékai­ a tanulóifjúság növekvő önállósá­gának, tanulási kedvének, fegyel­mezett, felelős magatartásának. Társadalmunk építésének jelen­legi szakaszában különösen érté­kesek ezek az emberi, erkölcsi tulajdonságok. Biztató eredményeink nem vonják el figyelmünket a fogya­tékosságokról és azokról a köze­lebbi és távolabbi feladatokról sem, amelyek az élet rohamos fejlődése nyomán az iskolára há­rulnak. A tudomány és a techni­ka bámulatos ütemben fejlődik. Az iskolának éber figyelemmel kell kísérnie ezt, s amikor indo­kolt és lehetséges, eredeti elkép­zeléseit olyan tartalommal kell gazdagítania, hogy megfeleljen hivatásának. Éppen ezért, mi­közben az iskolareform követke­zetes megvalósítására törekszünk, oktatásügyünk jövőjének tervei is foglalkoztatnak bennünket. Most elsősorban a közelebbi ten­nivalókra kell fordítanunk fi­gyelmünket, higgadtan, s körülte­kintően el kell végeznünk a ma már egyáltalán nem látványos napi feladatokat. Különös gondot kell fordítani az idén a közösségi, a hazafias és a munkára nevelésre. Elsősorban azért —­s ezt nyíltan meg kell mondanunk —, mert a nevelés­nek e három területe jócskán el­marad mind a lehetőségektől, mind pedig az igényektől. Javítás­ra pedig éppen az idei tanév ad számos, szinte természetes alkal­mat: bevezetjük a honvédelmi nevelést, s most ünnepeljük a KMP és a Magyar Tanácsköztár­saság fél évszázados évfordulóját. Mondanom sem kell: nem csupán az ünnepélyek méltó megtartásá­ról van itt szó, hanem arról, hogy az évfordulók alkalomaiból magas­rendű eszmeiség hassa át az egész nevelő és oktató tevékenységet. Az új tanévben tovább tökéle­tesítjük a nevelési és az oktatási módszereket is. Az iskolákban meg kell teremteni a képességek teljes kibontakoztatásának peda­gógiai feltételeit. Alapvető társa­dalmi és politikai érdekek fűződ­nek ahhoz, hogy a munkás- és pa­rasztdiákok is tehetségük javát nyújthassák. Jelentős munkálatok folynak a fizikai dolgozók fiainak és lányai­nak eredményesebb oktatása ér­dekében. Hozzá kell azonban ten­ni: mint annyi más, nagy hord­erejű oktatáspolitikai kérdésben, ebben sem nélkülözhetjük a tár­sadalom segítségét. Reméljük, hogy a tanácsok — megnöveke­dett hatáskörükkel és tekintélyük­kel — hasonlóképpen szívükön viselik a kétkezi dolgozók gyere­keinek a sorsát. Sajnos még mindig sok gyerek bukik meg az iskolai tanulmá­nyok kezdeti időszakában, vala­mint a felső tagozatra lépés kez­detén. Érthető hát, hogy támogat­juk azokat a helyi kezdeménye­zéseket, amelyek az okokat vizs­gálják, s megoldási javaslatokat tesznek. Segítjük azokat a peda­gógusokat, akik mindennapi lel­kiismeretes munkájukkal csök­kentik a bukások számát. A kör­zeti iskolák megszilárdítása, az új diákotthonok létesítése, a tan­­intézmények hálózatának fejlesz­tése mind-mind fontos tényező abban, hogy a szétszórt kis tele­püléseken élő gyerekek korszerű oktatásban részesüljenek, s idő­ben befejezzék — mégpedig jól — általános iskolai tanulmányaikat. Kormányunk júniusi határoza­tának megfelelően javítani kí­vánjuk a pedagógusok munkakö­rülményeit. Nemzeti jövedelmünk alakulásától függően 1970-től fo­kozatosan csökkentjük a pedagó­gusok heti óraszámát és az egy osztályra jutó tanulólétszámot. Ezzel nem csupán a pedagógusok munkáját könnyítjük, javítjuk, hanem egyúttal újabb lehetősé­geket teremtünk az iskolai neve­lés és oktatás színvonalának to­vábbi emeléséhez is. összefoglalva: minden lehető­ség megvan a feladatok valóra­­váltásához. A legtöbb persze az embereken múlik: a diákokon, a szülőkön és a pedagógusokon. Tel­jesítsék valamennyien odaadóan kötelességüket! Ehhez kívánok erőt, türelmet és sok-sok sikert az új tanév kezdetén. A dél-vietnami szabadságharcosok tüzérsége súlyos csapásokat mér az amerikai támaszpontokra Riadókészültség, razziák, letartóztatások Saigonban A dél-vietnami felszabadító erők könnyű- és nehéztüzérsége szombatra virradó éjszaka súlyos tűzcsapásokat mért az amerikai expedíciós hadtest és a saigoni bábhadsereg több fontos támasz­pontjára és hídfőállására az or­szág egész területén. A katonai objektumokat hang­talanul és láthatatlanul megköze­lítő partizántüzérség a Da Nang-i tengerészgyalogsági és légitá­maszpont-berendezéseit, a kulcs­­fontosságú Bien Hoa-i amerikai légi támaszpont kifutópályáit, Plei Ku erődítményváros katonai építményeit, valamint a Már­vány-hegyen kiépített amerikai helikopter-támaszpont fel- és le­szállópályáit szemelte ki célpont­nak. A legsúlyosabb károkat az amerikaiak Plei Kubán szenved­ték, mert a DNFF tüzérsége ide összpontosította nagy hatósuga­rú rakétavetőinek tüzét. A saigoni katonai rezsim rend­őrei, titkos ügynökei és provoká­torai szombaton házkutatásokkal, razziákkal és letartóztatással igyekeztek elébe vágni a vietnami nép 1945-ben megkezdett szabad­ságharcára emlékező tüntetések­nek. A központi hatóságok szep­tember 4-ig riadókészültségbe he­lyezték a rendőrséget. A DNFF ugyanis szeptember 2-án emléke­zik meg arról, hogy 23 évvel ez­előtt ugyanezen a napon indította el Ho Si Minh elnök a francia gyarmatosítók elleni harcát.­­ A Vietnamban elkövetett ame­rikai háborús bűntetteket kivizs­gáló VDK-bizottság közleménye rámutat: az amerikai kormány többször is ígéretet tett arra, hogy a légierő nem fog bombázni lakott területeket a VDK-ban. Ennek ellenére csupán júliusban 658 észak-vietnami falut bom­báztak az amerikaiak. Az utóbbi négy hónapban különösen erősö­dött a létfontosságú vízgazdálko­dási és öntözési berendezések bombázása a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság területén. (MTI) McCarthy jogász-vizsgálóbizottságot alakított Új haladó párt Amerikában (Washingtoni tudósítónktól.) McCarthy szenátor elhalasztot­ta elutazását Chicagóból, a de­mokrata párt dicstelen konven­ciójának színhelyéről. McCarthy bejelentette, pártatlan jogászok­ból álló vizsgálóbizottságot ala­kít a chicagói erőszakosságok felülvizsgálatára. A szenátor két munkatársán súlyos fejsebeket ejtettek Daley chicagói polgár­­mester rendőrei, amikor a nem­zeti gárdistákkal együtt táma­dást intéztek a Hilton Hotel 15. emeletén levő McCarthy-főhadi­­szállás ellen. Egy szemtanú sze­rint a már földön fekvő 24 éves John Warrennek, McCarthy egyik munkatársának fejét egy detek­tív addig ütötte botjával, amíg csak a bot el nem törött. McCarthy munkatársait azzal vádolták, hogy „különböző tár­gyakat” hajigáltak a rendőrökre, akik a tüntetők ellen intéztek rohamot. Ez a vád nem igazoló­­­dott be. A brutális haj­tó­vadászat igazi célja nyilvánvalóan a McCarthy-hívek megfélemlítése volt — jelentette ki a szenátor, és közölte, mindaddig Chicagó­ban marad, amíg munkatársai biztonságban elutaznak onnan. Chicagóban egyébként a McCar­­thy-hívek egy csoportja — köz­tük a demokrata konvenció negy­ven volt küldötte — sajtóérte­kezleten jelentette be egy hala­dó párt megalakítását. Ennek ne­ve új párt, és élén Marcus Ras­­kin, a washingtoni politikai ku­tatóintézet igazgatója, McCarthy munkatársa áll, aki korábban a katonai behívások elleni tiltako­zó mozgalmat vezette a fiatalok között. Vajda Péter Prágába kiküldött munkatársunk telefonjelentése: Előtérben a népgazdaság normalizálása Összeült a CSKP Központi Bizottsága A prágai utca képe szombaton a további konszolidálódás jeleit mutatta. Folytatódott a korábbi plakátok és a falra mázolt jelsza­vak nyomainak eltüntetése, s már elég ritkán lehetett látni olyan, újonnan felragasztott plakátot, amely a konszolidáció ellen kelt hangulatot. Itt-ott még elszórt röpcédulákat sodor a szél. Szombaton a rádiónak az a hí­re keltette a legnagyobb érdeklő­dést, hogy összeült a CSKP Köz­ponti Bizottságának kibővített ülése. A hírközlő szervek normá­lis működésének hiányában csak hallomások alapján lehet arra következtetni, hogy a plénum az országban kialakult helyzetről, a központi bizottság összetételéről, személyi kérdésekről és a Szlovák KP kongresszusáról tárgyal. A prágai rádió szerint az ülésen Oldrich Cei­nik elnökölt és tartott beszámolót az általános politikai helyzetről, majd Alexander Dub­­cek tett javaslatokat személyi vál­tozásokra. (Mint már jeleztük, a Szlovák Kommunista Párt nem ismeri el annak a tanácskozásnak, az illetékességét, amely augusztus 22-én Prágában a rendkívüli párti kongresszus megtartásának igé­nyével ült össze.) Ami a személyi kérdéseket (a központi bizottság, az elnökség összetételét) illeti, amelyek most előtérben állnak, a közvélemény szinte teljesen egységes a Dubcek, Svoboda, Smilovsky, Cernik iránti bizalom kifejezésében. Le­­­hetetlen azonban nem észreven­ni, hogy a jobboldal — amelynek sehogy sincs ínyére a konszolidá­lódás — közvetve már célba vette az említett vezetőket is és igyek­szik olyan jelszavakat elindítani, amelyek az ő lejáratásukat szol­gálnák. Az újságfronton a helyzet pén­tek óta annyit változott, hogy a lapokat most már pénzért árusít­ják, impresszumot azonban itt, Prágában változatlanul nem­ kö­zölnek, azaz nem tüntetik fel, ki adja ki és ki szerkeszti — név szerint — a lapot. A Mladá Fronté szombati szár­ma a szokásostól eltérő papíron és nyomdatechnikával jelent meg. A lap feltűnő szedésben közli a Student című, szomorú hírnevet szerzett jobboldali folyóirat szer­kesztőségének az állami és párt­vezetőkhöz címzett levelét, amely­ben bejelentik, hogy „ez a szer­kesztőség” többé nem jelenteti meg a Studentet. Más szóval, a folyóirat szerkesztői, akik oly ár­talmas szerepet játszottak a cseh­szlovákiai fejleményekben, nem csak „elhatárolják” magukat a konszolidációtól, de fel is adják a legális harcot A lapokban mind több olyan közlemény, interjú jelenik meg, amely a népgazdaság problémái (Folytatás a 2. oldalon.) MAI SZÁMUNKBAN: A mi demokráciánk útja (4—5. oldal.) Történelmi lecke a rizsfejadagokról (6. oldal.) Az általános iskolai oktatás reformja a Szovjetunióban (6. oldal.) Németh László, a kritikus (9. oldal.) Hogyan állunk a közönséggel? (10. oldal.)

Next