Népszabadság, 1968. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 16 oldal — Ára: 1 forint NÉPSZABADIÁG 1968. szeptember 1. vasárnap All Ali VAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVI. évfolyam, 205. szám Az új tanév elé gírta: Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes Az iskolareform befejező szakaszában kezdjük az új tanévet, s ez meghatározza soron következő feladatainkat. A reform eddigi eredményeit részleteiben is jól ismeri a közvélemény, s ez azért is örvendetes, mert egyúttal érzékelteti azt a közérdeklődést, amely munkánkat kíséri. Az eddigiekről csupán annyit: a korszerű, szocialista iskola igényét sikerült munkánk alapjává tenni, jó úton járunk, eredményeink már eddig is biztatóak. Nem véletlen tehát, hogy az új iskolaévre nem adtunk ki tanévnyitó utasítást. Oktatáspolitikánk nem változik, az alapelveket és a célokat nincs okunk módosítani. A megkezdett úton haladva folytatjuk a reform törvénybe foglalt feladatainak megvalósítását. Van szilárd iskolarendszerünk, vannak jó tanterveink, s pedagógusaink túlnyomó többsége hozzáértéssel, becsülettel, odaadással végzi munkáját. Nem állíthatjuk természetesen, hogy például új tankönyveinknél jobbat el sem lehet képzelni. Egyik-másik lehetne még tartalmában, módszerében és kiállításában korszerűbb is. De a korábbiakkal nem lehet összehasonlítani az új könyveket, annyival jobbak. Nyolc—tíz évvel ezelőtt, amikor a reformot még csak tervezgettük — aszocialista nevelés központba állításán kívül —, a természettudományos érdeklődés felkeltésében jelöltük meg egyik legfőbb tennivalónkat. Napjainkban azonban, hovatovább már nem tudjuk kielégíteni a természettudományos jellegű, szakosított tantervű oktatás iránti igényeket. És sorolhatnánk tovább a fejlődés biztató jeleit. Az általános iskolát elvégzők magas arányszáma, a nemzetközi matematikai versenyeken elért győzelmek és helyezések, a nyelvoktatás javulása, az ország határain is túljutó zeneoktatási módszereink — hogy egymástól látszólag távoleső példákat említsek — mind-mind a magyar oktatásügy rangját emelik. Soha nem érhettük volna el ezeket a sikereket, ha nem sikerül felébreszteni az iskola iránt a társadalmi érdeklődést. A nevelés manapság a szó igazi értelmében társadalmi ügy. Sokféleképpen tapasztalhatják ezt. Demokratizálódó közéletünkkel párhuzamosan javul az iskolák légköre is. Az évről évre ismétlődő diákparlamentek bizonyítékai a tanulóifjúság növekvő önállóságának, tanulási kedvének, fegyelmezett, felelős magatartásának. Társadalmunk építésének jelenlegi szakaszában különösen értékesek ezek az emberi, erkölcsi tulajdonságok. Biztató eredményeink nem vonják el figyelmünket a fogyatékosságokról és azokról a közelebbi és távolabbi feladatokról sem, amelyek az élet rohamos fejlődése nyomán az iskolára hárulnak. A tudomány és a technika bámulatos ütemben fejlődik. Az iskolának éber figyelemmel kell kísérnie ezt, s amikor indokolt és lehetséges, eredeti elképzeléseit olyan tartalommal kell gazdagítania, hogy megfeleljen hivatásának. Éppen ezért, miközben az iskolareform következetes megvalósítására törekszünk, oktatásügyünk jövőjének tervei is foglalkoztatnak bennünket. Most elsősorban a közelebbi tennivalókra kell fordítanunk figyelmünket, higgadtan, s körültekintően el kell végeznünk a ma már egyáltalán nem látványos napi feladatokat. Különös gondot kell fordítani az idén a közösségi, a hazafias és a munkára nevelésre. Elsősorban azért —s ezt nyíltan meg kell mondanunk —, mert a nevelésnek e három területe jócskán elmarad mind a lehetőségektől, mind pedig az igényektől. Javításra pedig éppen az idei tanév ad számos, szinte természetes alkalmat: bevezetjük a honvédelmi nevelést, s most ünnepeljük a KMP és a Magyar Tanácsköztársaság fél évszázados évfordulóját. Mondanom sem kell: nem csupán az ünnepélyek méltó megtartásáról van itt szó, hanem arról, hogy az évfordulók alkalomaiból magasrendű eszmeiség hassa át az egész nevelő és oktató tevékenységet. Az új tanévben tovább tökéletesítjük a nevelési és az oktatási módszereket is. Az iskolákban meg kell teremteni a képességek teljes kibontakoztatásának pedagógiai feltételeit. Alapvető társadalmi és politikai érdekek fűződnek ahhoz, hogy a munkás- és parasztdiákok is tehetségük javát nyújthassák. Jelentős munkálatok folynak a fizikai dolgozók fiainak és lányainak eredményesebb oktatása érdekében. Hozzá kell azonban tenni: mint annyi más, nagy horderejű oktatáspolitikai kérdésben, ebben sem nélkülözhetjük a társadalom segítségét. Reméljük, hogy a tanácsok — megnövekedett hatáskörükkel és tekintélyükkel — hasonlóképpen szívükön viselik a kétkezi dolgozók gyerekeinek a sorsát. Sajnos még mindig sok gyerek bukik meg az iskolai tanulmányok kezdeti időszakában, valamint a felső tagozatra lépés kezdetén. Érthető hát, hogy támogatjuk azokat a helyi kezdeményezéseket, amelyek az okokat vizsgálják, s megoldási javaslatokat tesznek. Segítjük azokat a pedagógusokat, akik mindennapi lelkiismeretes munkájukkal csökkentik a bukások számát. A körzeti iskolák megszilárdítása, az új diákotthonok létesítése, a tanintézmények hálózatának fejlesztése mind-mind fontos tényező abban, hogy a szétszórt kis településeken élő gyerekek korszerű oktatásban részesüljenek, s időben befejezzék — mégpedig jól — általános iskolai tanulmányaikat. Kormányunk júniusi határozatának megfelelően javítani kívánjuk a pedagógusok munkakörülményeit. Nemzeti jövedelmünk alakulásától függően 1970-től fokozatosan csökkentjük a pedagógusok heti óraszámát és az egy osztályra jutó tanulólétszámot. Ezzel nem csupán a pedagógusok munkáját könnyítjük, javítjuk, hanem egyúttal újabb lehetőségeket teremtünk az iskolai nevelés és oktatás színvonalának további emeléséhez is. összefoglalva: minden lehetőség megvan a feladatok valóraváltásához. A legtöbb persze az embereken múlik: a diákokon, a szülőkön és a pedagógusokon. Teljesítsék valamennyien odaadóan kötelességüket! Ehhez kívánok erőt, türelmet és sok-sok sikert az új tanév kezdetén. A dél-vietnami szabadságharcosok tüzérsége súlyos csapásokat mér az amerikai támaszpontokra Riadókészültség, razziák, letartóztatások Saigonban A dél-vietnami felszabadító erők könnyű- és nehéztüzérsége szombatra virradó éjszaka súlyos tűzcsapásokat mért az amerikai expedíciós hadtest és a saigoni bábhadsereg több fontos támaszpontjára és hídfőállására az ország egész területén. A katonai objektumokat hangtalanul és láthatatlanul megközelítő partizántüzérség a Da Nang-i tengerészgyalogsági és légitámaszpont-berendezéseit, a kulcsfontosságú Bien Hoa-i amerikai légi támaszpont kifutópályáit, Plei Ku erődítményváros katonai építményeit, valamint a Márvány-hegyen kiépített amerikai helikopter-támaszpont fel- és leszállópályáit szemelte ki célpontnak. A legsúlyosabb károkat az amerikaiak Plei Kubán szenvedték, mert a DNFF tüzérsége ide összpontosította nagy hatósugarú rakétavetőinek tüzét. A saigoni katonai rezsim rendőrei, titkos ügynökei és provokátorai szombaton házkutatásokkal, razziákkal és letartóztatással igyekeztek elébe vágni a vietnami nép 1945-ben megkezdett szabadságharcára emlékező tüntetéseknek. A központi hatóságok szeptember 4-ig riadókészültségbe helyezték a rendőrséget. A DNFF ugyanis szeptember 2-án emlékezik meg arról, hogy 23 évvel ezelőtt ugyanezen a napon indította el Ho Si Minh elnök a francia gyarmatosítók elleni harcát. A Vietnamban elkövetett amerikai háborús bűntetteket kivizsgáló VDK-bizottság közleménye rámutat: az amerikai kormány többször is ígéretet tett arra, hogy a légierő nem fog bombázni lakott területeket a VDK-ban. Ennek ellenére csupán júliusban 658 észak-vietnami falut bombáztak az amerikaiak. Az utóbbi négy hónapban különösen erősödött a létfontosságú vízgazdálkodási és öntözési berendezések bombázása a Vietnami Demokratikus Köztársaság területén. (MTI) McCarthy jogász-vizsgálóbizottságot alakított Új haladó párt Amerikában (Washingtoni tudósítónktól.) McCarthy szenátor elhalasztotta elutazását Chicagóból, a demokrata párt dicstelen konvenciójának színhelyéről. McCarthy bejelentette, pártatlan jogászokból álló vizsgálóbizottságot alakít a chicagói erőszakosságok felülvizsgálatára. A szenátor két munkatársán súlyos fejsebeket ejtettek Daley chicagói polgármester rendőrei, amikor a nemzeti gárdistákkal együtt támadást intéztek a Hilton Hotel 15. emeletén levő McCarthy-főhadiszállás ellen. Egy szemtanú szerint a már földön fekvő 24 éves John Warrennek, McCarthy egyik munkatársának fejét egy detektív addig ütötte botjával, amíg csak a bot el nem törött. McCarthy munkatársait azzal vádolták, hogy „különböző tárgyakat” hajigáltak a rendőrökre, akik a tüntetők ellen intéztek rohamot. Ez a vád nem igazolódott be. A brutális hajtóvadászat igazi célja nyilvánvalóan a McCarthy-hívek megfélemlítése volt — jelentette ki a szenátor, és közölte, mindaddig Chicagóban marad, amíg munkatársai biztonságban elutaznak onnan. Chicagóban egyébként a McCarthy-hívek egy csoportja — köztük a demokrata konvenció negyven volt küldötte — sajtóértekezleten jelentette be egy haladó párt megalakítását. Ennek neve új párt, és élén Marcus Raskin, a washingtoni politikai kutatóintézet igazgatója, McCarthy munkatársa áll, aki korábban a katonai behívások elleni tiltakozó mozgalmat vezette a fiatalok között. Vajda Péter Prágába kiküldött munkatársunk telefonjelentése: Előtérben a népgazdaság normalizálása Összeült a CSKP Központi Bizottsága A prágai utca képe szombaton a további konszolidálódás jeleit mutatta. Folytatódott a korábbi plakátok és a falra mázolt jelszavak nyomainak eltüntetése, s már elég ritkán lehetett látni olyan, újonnan felragasztott plakátot, amely a konszolidáció ellen kelt hangulatot. Itt-ott még elszórt röpcédulákat sodor a szél. Szombaton a rádiónak az a híre keltette a legnagyobb érdeklődést, hogy összeült a CSKP Központi Bizottságának kibővített ülése. A hírközlő szervek normális működésének hiányában csak hallomások alapján lehet arra következtetni, hogy a plénum az országban kialakult helyzetről, a központi bizottság összetételéről, személyi kérdésekről és a Szlovák KP kongresszusáról tárgyal. A prágai rádió szerint az ülésen Oldrich Ceinik elnökölt és tartott beszámolót az általános politikai helyzetről, majd Alexander Dubcek tett javaslatokat személyi változásokra. (Mint már jeleztük, a Szlovák Kommunista Párt nem ismeri el annak a tanácskozásnak, az illetékességét, amely augusztus 22-én Prágában a rendkívüli párti kongresszus megtartásának igényével ült össze.) Ami a személyi kérdéseket (a központi bizottság, az elnökség összetételét) illeti, amelyek most előtérben állnak, a közvélemény szinte teljesen egységes a Dubcek, Svoboda, Smilovsky, Cernik iránti bizalom kifejezésében. Lehetetlen azonban nem észrevenni, hogy a jobboldal — amelynek sehogy sincs ínyére a konszolidálódás — közvetve már célba vette az említett vezetőket is és igyekszik olyan jelszavakat elindítani, amelyek az ő lejáratásukat szolgálnák. Az újságfronton a helyzet péntek óta annyit változott, hogy a lapokat most már pénzért árusítják, impresszumot azonban itt, Prágában változatlanul nem közölnek, azaz nem tüntetik fel, ki adja ki és ki szerkeszti — név szerint — a lapot. A Mladá Fronté szombati szárma a szokásostól eltérő papíron és nyomdatechnikával jelent meg. A lap feltűnő szedésben közli a Student című, szomorú hírnevet szerzett jobboldali folyóirat szerkesztőségének az állami és pártvezetőkhöz címzett levelét, amelyben bejelentik, hogy „ez a szerkesztőség” többé nem jelenteti meg a Studentet. Más szóval, a folyóirat szerkesztői, akik oly ártalmas szerepet játszottak a csehszlovákiai fejleményekben, nem csak „elhatárolják” magukat a konszolidációtól, de fel is adják a legális harcot A lapokban mind több olyan közlemény, interjú jelenik meg, amely a népgazdaság problémái (Folytatás a 2. oldalon.) MAI SZÁMUNKBAN: A mi demokráciánk útja (4—5. oldal.) Történelmi lecke a rizsfejadagokról (6. oldal.) Az általános iskolai oktatás reformja a Szovjetunióban (6. oldal.) Németh László, a kritikus (9. oldal.) Hogyan állunk a közönséggel? (10. oldal.)