Népszabadság, 1968. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-21 / 273. szám
4 A kiút: a koncentráció Az USA autógyárai eközben erőteljesen benyomulnak az európai autóexportőr országok piacára. 1962-től kezdve a General Motors, a Ford és a Chrysler szüntelenül növelték befektetéseiket Európában és leányvállalataik ma már az európai autóeladások 29 százalékát bonyolítják le, szemben az 1962-es 23 százalékkal. Az amerikai autógyárak betörése erőteljes ellenállásra készteti az európai orszá gokat. A Die Welt 1968. január 19-i száma így ír: „Az európai autóiparban csak egy logika van: a koncentráció. Az amerikai konszernek és az agresszív japán marketing ostroma következtében sem Németország, Franciaország, sem Olaszország számára nincs más kiút. Ez különösen vonatkozik Nagy-Britanniára, ahol a Ford, a General Motors és a Chrysler az állandó gazdasági válság által megrendült piacon a tisztán angol termelőket defenzívába szorította, és számukra a piacnak darabszám tekintetében 40 százalékát, érték tekintetében 52 százalékát hagyta meg.” Angliában ez év elején összefogták a nemzeti autóipart, egyesítették a két legnagyobb brit céget, a British Motor Holdings! (Austin, Healey, Jaguár, MG, Morris) és a Leyland Motor Cor porationt és így megszületett a British Leyland Corporation, amely 400 millió fontos össztőkével kézben tartja az angol autógyártás felét. Franciaországban még most sem ültek el (és nem is fognak egyhamar elülni) azok a hullámok, amelyeket a Fiat—Citroen fúzió kudarcának botránya kavart. Mi is történt? A hazai konjunktúrát és a kelet-európai kedvező piaci lehetőségeket ügyesen kihasználó olasz Fiat megegyezett a nem valami rózsás pénzügyi helyzetű, évi 500 ezer kocsiegységet gyártó francia Citroennel, hogy egyesülnek. Ezzel a lépéssel létrejött volna Európa legnagyobb autógyára. A Fiat az elmúlt évben ugyanis 1,33 millió autót gyártott, és 1968. első félévének termelési adatai alapján arra következtethetünk, hogy idei termelése eléri a másfél milliót is. Az egyesülés két okból is ked NÉPSZABADSÁG 1968. november 21. csütörtök Csata az autópiacon Október elején a General Motors (GM) elnöke bejelentette, hogy 1970 nyarán XP 887 jelzéssel kisautót dobnak piacra. A Ford már tavasszal jelentkezik Delta nevű kiskocsijával. Amerikában a nagykocsi mellett a kisautók is mind népszerűbbek és az autógyárak úgy akarnak kilábalni a múlt évi csaknem 14 százalékos termeléscsökkenésből, hogy „amerikanizálják” a kisautógyártást. Céljuk kettős: egyrészt arra számítanak, hogy kiszorítják az Egyesült Államokból az európai konkurenciát, másrészt remélik, hogy a kisautókkal sikerül végre teljesen meghódítani az európai piacot. Hogy minél előbb elavuljon a veszély, amelyet az amerikai autógyártás jelent Európa számára, reális: az USA-monopóliumok minimális többletköltséggel tudják felfuttatni termelésüket. A General Motors például szinte állandóan kapacitáskihasználatlansággal küszködik, de ennek ellenére minden évben kénytelen milliárdokat fordítani a gyártásfejlesztésre, új formák, modellek kidolgozására, hogy felszínen maradhasson az egyre éleződő hazai versenyben és rá tudja kényszeríteni a vásárlót, hogy jóval a tényleges elavulás előtt cserélje ki autóját modernebb változatra. Vance Packard neves amerikai publicista Tékozlók című, nagy port kavart könyvében a többi között bemutatja az amerikai autógyárak „művészetét”, hogy „hogyan lehet két év alatt elavulttá tenni egy négyezer dolláros autót?” Az ötvenes évek végén, mint emlékezetes, az autógyárak szenvedélyesen növelték a kocsikon a lámpák számát. A hatvanas évek elején aztán az az autótulajdonos, aki nem akarta, hogy a gyerekek kinevessék az utcán, sürgősen szabadulni igyekezett kellemetlenül elavult kocsijától. . A gyárak az új modellek kidolgozásánál és reklámozásánál a fő hangsúlyt változatlanul a külsődlegességekre fektetik. A General Motors a Pontiac 1969-es modelljének reklámozásában a kocsi belső kiképzésének ,,földöntúli kényelmét”. „Grand Prix rádióantennáját” emeli ki, a Ford Lincoln—Mercuryja pedig állítólag a „legdrámaibb (?) külsejű” kocsi. És most jön Japán A GM az új kiskocsi árát 1900 dollár alattira tervezi. A Volkswagen, amely a legnagyobb versenytárs, mintegy félmillió autót értékesít évente az amerikai piacon, 1749 dollárért adja a „cserebogarat”. A GM egyáltalán nem csinál titkot abból, hogy az XP-vel elsősorban a Volkswagent akarja kiszorítani. A verseny előreláthatóan nagy és elkeseredett lesz: a nyugatnémet cégnek igen nagy szüksége van az amerikai piacra, mivel hazai eladási lehetőségeirosszabbodnak. A múlt évi termelés-visszaesés az NSZK-ban még az amerikainál isnagyobb volt, 19 százalékos. Ebben az évben — a külső piacok fokozott kihasználása révén — a wolfsburgi Volkswagen-művek növelte termelését: 968-ban mintegy 1,7 millió egységet állítanak elő s a nemzetközi forgalmat valószínűleg új rekordszintre (az 1967. évi 0,3 milliárd márkáról) több mint 10 milliárd márkára emelik. Éles versenyre számíthatunk hát: a nyugatnémet autógyártásnak nemcsak az amerikai kisautókkal, hanem, az olasz és az utóbbi időben egyre expanzívabb japán autógyártással is meg kell küzdenie. Japán 1963 végén még csak az ötödik volt az autógyártás világranglistáján, de a múlt évben (3,14 millió kocsiegység gyártásával) már megelőzte a nyugatnémeteket. 1967-ben, egy év alatt, a japán autógyárak 57 százalékkal növelték a személygépkocsitermelést. A U. S. News & World Report amerikai folyóirat augusztus 5-i száma szerint „az USA-t máris új invázió fenyegeti. A hajdan újdonságnak számító japán kocsik egyre nagyobb számban jelennek meg az amerikai országutakon”. A japán autók már csaknem egész Ázsiát elárasztották, népszerűek Ausztráliában, Dél-Afrikában, felveszik a versenyt az amerikai gépkocsikkal Latin-Amerikában és betörnek Európába is. A viszonylag nem drága, nagyszerű műszaki konstrukciójú gépkocsik nem kis hányada — 17 százaléka — kerül külföldre, főleg az USÁ- ba. A Toyota-cég a VW és az Opel után a legnagyobb USA- exportőr. A japán kormány tervezi, hogy a hatékonyság további növelésére 1972-ig a kis autógyárakat csatolja a két óriáshoz, a Toyotához és a Nissanhoz, ez lett volna a francia tőkének. 1. Létrejött volna egy mammutmonopólium, amely alkalmas a veszélyes amerikai konkurrens (1963-ban a francia Simeát egészen váratlanul bekebelezte a Chrysler!) visszaszorítására. 2. A Citroen-részvények abszolút többségével rendelkező Michelin autógumitröszt a részvények fejében a Pirelli olasz autógumigyártó cégnél kapott részesedéssel a világranglistán az ötödikről a negyedik helyre ugrott volna előre. De Gaulle dönt, Agnelli csalódik Hogy a francia kormány mégis meghiúsította az egyesülést, és szoros együttműködésre korlátozta a két vállalat kapcsolatait, annak mélyreható okai vannak. De Gaulle helyesli az amerikai tőke visszaszorítását, hiszen ez politikai alapkoncepciója, de — és itt ez a fontos — francia vezetéssel. Márpedig ha létrejön a Fiat —Citroen fúzió, abban nem vitás, a prímás a Fiat, és az új nagy cég valószínűleg elsorvasztja az önálló francia gépkocsigyártást. Agnelli, a Fiat főrészvényes vezérigazgatója természetesen csalódottan vette tudomásul a francia kormány döntését és választotta a kooperáció lazább formáját. A Fiat gyáralapító unokájának véleménye az hogy néhány éven belül összesen hét autógyár marad csupán Európában, mégpedig a három detroiti óriás, egy angol, egy nyugatnémet, egy francia és egy nemzetközi jellegű Fiat-csoport. Hogy jóslata mennyiben igaz, azt csak az elkövetkező 5—10 év fogja eldönteni. Egy azonban már biztos: az egyre jobban éleződő konkurrenciaharc hihetetlenül meggyorsítja a koncentrációt, növeli a látványos „házasságok” és a nagy összecsapások számát az autóiparban. Halász György ISKOLAAVATÁS Kőbánya épülő városközpontjában, a Bánya utcában háromemeletes, 12 tantermes iskola épült. A tanítás az új iskolában már az oktatási év kezdetén megindult s az avatóünnepségre most szombaton, a párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából kerül sor. (Kéri Dániel felvétele.) Hanoi lap megemlékezése a magyar párt jubileumáról A Nhanh Dán, a Vietnam Dolgozók Pártjának központi lapja szerdán meleg hangú cikkben méltatta a magyar kommunisták pártjának 50. évi jubileumát. A cikk felidézi a Kommunisták Magyarországi Pártja 1918. november 24-én történt megalakítása óta eltelt fél évszázados időszak legfontosabb eseményeit, ismerteti a Magyar Szocialista Munkáspártnak a szocialista építésben elért sikereit. „A Magyar Szocialista Munkáspártot és a Vietnami Dolgozók Pártját, Magyarország kormányát és népét, valamint a vietnami kormányt és a vietnami népet a harcos szolidaritás és a kölcsönös segítségnyújtás kapcsolatai fűzik egybe.” A vietnami nép az amerikai agresszió ellen vívott nemzetmentő harcában mindenkor számíthatott a magyar párt és a magyar nép hatékony támogatására és tevékeny segítségére — írja a lap. „ A magyar testvérpárt megalakításának 50. évfordulója alkalmából forró üdvözletünket küldjük a magyar kommunistáknak, a magyar munkásosztálynak, a magyar népnek, és további sikereket kívánunk a szocialista építésben, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harcban” — írja a Nhanh Dán. „Fehér foltok44 a recski főutcán A 3500 lakosú Recsket úgy tartják számon Heves megyében, mint ahol a népművelési munka az átlagosnál jobb. Most a jövő évi népművelési terv készítésének első napjaiban nem véletlenül éppen Recsket kereste fel Szalay István, a megyei tanács elnökhelyettese. Szalay István közérdekű, jelentős problémát feszegetett azon a beszélgetésen, melyet a recski tanács elnökével Maruzs Jánossal, a községi népművelési ügyvezetőjével, Vadasi Norberttal és a művelődési, ház igazgatójával, Gál Mihállyal folytatott. A népművelés hatóköre Bizony nagyon hasznos lenne, ha minden magyar községben elhangzana most a Recsken feltett első kérdés: — A község 900 családjából hányhoz jut el rendszeresen — különböző módokon és utakon — a népművelési munka hatása? — Mintegy a családok fele ilyen — ez Gál Mihály nehezen kimondott, megfontolt véleménye, és a többiek egyetértenek vele. Azt is hozzáteszik még, hogy a másik 50 százalék se teljesen érintetlen, hiszen sok olyan család van, mely ha nem is rendszeresen, de egy-egy tagja révén bekapcsolódik valamiféle népművelési megmozdulásba. Viszont a családoknak mintegy a negyedrésze teljes mértékben tartózkodó, sehová nem jár, még újságot sem olvas rendszeresen. A televízió természetesen Recsken is gyorsan terjed. De ma még az a helyzet, hogy 380 családnak van, 520-nak pedig nincs televíziója. Recsk főutcáját Kossuthról nevezték el. Szép, hosszú utca és legalább 250 család lakik benne. Közülük mintegy 45—50 él ilyen visszavonult, a művelődés eleven áramlatától távoli életet. Az úgynevezett „fehér foltok” a népi műveltség térképén, tehát nemcsak az elhagyatott tanyavilágban fedezhetők fel, hanem még a recski főutcán is. Akadnak utcák, persze, ahol sokkal rosszabb az arány. A Rákóczi-telepen például száz család közül legalább 60 semmiféle népművelési munkába nem kapcsolódik be. Ennek fő oka az, , hogy a telep egy kissé távol esik a község központjától. A rossz út, a sár, a nem kielégítő közvilágítás sok embert visszatart attól, hogy esténként elhagyja a lakását. Ellentmondásos világ Így a helyi korszerűtlen körülmények gyakran megakadályozzák azt, hogy — ilyen ellentmondásos a világ — az emberek meghallgassanak egy-egy előadást az űrhajósok teljesítményéről vagy az atomenergia békés felhasználásáról. Az is kiderült, hogy a Rákóczitelepen ma még nincs semmiféle olyan középület, melyben össze lehetne jönni klubszerű esti beszélgetésre. Nincs megoldás, nincs lehetőség. Mivel hallottam, hogy egy-két jehovista szektatag is van a községben, megkérdeztem: — A jehovisták hogyan tudják az imaestjeiket megtartani? ! — Valóban, azok házaknál jönnek össze — válaszolta a tanácselnök. — A műveltség terjesztése érdekében nem lehetne találni hasonló megoldást? . — Még nem gondoltunk rá. De a tanácstagi beszámolókat már mi is házinál tartottuk. Volt erre példa ... Ezek után ellátogattunk néhány házhoz, épp a főutcában. Egy-egy családnál nem sokat időztünk, de amit akartunk, azt megtudtuk. A tartózkodásnak, a visszahúzódásnak sok oka van. Mi érdekelné őket ? Az idősebbek koruknál fogva nem szívesen mozdulnak ki esténként a házukból. Ki kívánhatja viszont a több gyermekes dolgozó asszonyoktól, hogy olvassanak, tanuljanak, hiszen jóformán az evésre sincs elegendő nyugalmas idejük. Mások a szép nagy ház foglyai. Örökké takarítanak, dolgoznak, de művelődésre nem szakítanak időt. Sok a könyvtelen ház. És nem járnak a könyvtárba sem. Nincs bennük ilyen igény. Meglátszik, ahol nincs fiatal, vagy ahonnan a gyerekek már elkerültek és vitték magukkal kedves könyveiket is. Valóban vannak tehát „fehér foltok” a recski főutcán is. A község vezetői családlátogatás nélkül is tudják ezt, de a beszélgetés a családok idősebb, fiatalabb tagjaival sok gondolatot ébreszt. És ők, maguk, a visszahúzódó recskiek tudják legjobban, hogy nagy igénytelenségükben mégis mi érdekelné őket. Nem egyformán fehérek ezek a foltok. Nincs két egyforma család. De mindegyiknek hasznára válna, ha lenne majd egy olyan fejezete is a most készülő népművelési tervnek, hogy mit tesznek azokért, akikhez eddig se a népművelők, se a könyvek, se a tv-adások, se az újságok nem jutottak el. Megpróbálkozunk egyilyen fejezettel is — jelentette ki Vadasi Norbert népművelési ügyvezető. Bizonyosan összébb is húzódnak majd így a recski „fehér föl-, tok”. Tóth Benedek