Népszabadság, 1969. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-21 / 16. szám
CTin Ti'Ti* I r (7\\ 1\\ 11 ZzSJi-2 ±3c 's tecfinida Milyen lesz a jövő űrállomása? „A Szojuz—4 és a Szojuz—5 szovjet űrhajókat sikeresen összekapcsolták, és ezzel létrejött a világ első kísérleti űrállomása, emberekkel a fedélzetén” — ez a hír az utóbbi napok nagy szenzációja. Mi az űrállomás, milyen célokat szolgál, milyen főbb típusai vannak? Ezekre a most különösen érdekes kérdésekre válaszol az alábbi öszszefoglalás. Elképzelések és valóság Az asztronautika tüneményes fejlődése sok régebbi elképzelést halomra döntött. Az űrhajózás legmerészebb álmodói sem hitték volna, hogy alig több mint egy évtized alatt a mesterséges égitestek valóságos légiói jutnak ki a világűrbe, s hogy még az idén az ember leszállhat a Holdon. De nemcsak a fejlődés üteme volt gyorsabb, mint azt bárki hitte volna, az események sorrendje is alaposan rácáfolt minden régi jóslatra. Nem kisebb szakértő, mint Wernher von Braun, az amerikai Apollo-terv „atyja” volt kénytelen például régebbi álláspontját feladni. Braun 1951-ben könyvet írt a Hold meghódításáról. Ebben kifejtette, hogy reális számítások szerint 1961—1966 között megépíthető a Földtől 1730 km távolságban keringő, hatalmas méretű űrállomás, amely a holdexpedíciók kiindulóbázisa lesz. Az olvasó jól tudja, hogy az amerikai holdprogram ettől gyökeresen, különbözik, de annyit még hozzá kell tennünk, hogy az úgynevezett Apollo utáni program is a közvetlenül a Földről indított holdutazásokat irányozza elő. Ugyancsak nem fantaszták, hanem az amerikai Goodyear-konszern tervezői, Darell Romick és társai dolgozták ki 1956-ban a Meteor elnevezésű űrállomás tervét. Részletes tanulmányuk szerint az űrállomás megépítése megelőzi a holdutazást, sőt a Hold egyéb eszközökkel végzett felderítését is. Mint tudjuk, ez utóbbi a szovjet Lunákkal már 1959-ben megkezdődött ! Ha kézbe vesszük az első szputnyikok fölrepítése idején megjelent népszerű űrhajózási könyveket, fellapozzuk az akkori ismeretterjesztő folyóiratokat, léptennyomon találkozunk az űrállomások képével, a Föld körül keringő óriási kerekekkel, gömbökkel. Az utóbbi években azután ezek eltűntek a könyvek lapjairól, a folyóiratok hasábjairól, hogy az űrkutatás mindennapi eredményeinek adjanak helyet. Az űrállomások gondolata persze azért nem ment feledésbe. A nyugati sajtóban gyakran jelentek meg olyan találgatások, hogy a szovjet holdprogramban űrállomások jutnak majd nagy szerephez. Kevesebb hangzott el az amerikai MOL (Manned Orbiting Laboratory — emberlakta orbitális laboratórium) tervéről, amely szerint eredetileg 1969-re tervezték egy katonai célú űrállomás létrehozását. Mi az űrállomás ? Mielőtt továbbmennénk, tisztáznunk kell az űrállomás fogalmát, meg kell állapodnunk abban, hogy mit értünk ezen az elnevezésen. A magyar szakirodalom szóhasználatában — a legújabb lexikális meghatározás szerint — az űrállomás az emberek huzamosabb idejű tartózkodására berendezett nagyméretű mesterséges hold. Lényeges vonása tehát, hogy mesterséges holdként tartósan a Föld körül kering, s méreténél fogva több ember befogadására és életfeltételeinek a biztosítására alkalmas. De hát az űrhajók — a legutóbbi Apollo—8 kivételével — eddig ugyancsak embereket befogadó mesterséges holdak voltak. Mi a különbség közöttük és az űrállomások között? Kétségtelen, hogy a Föld körül keringő űrhajók személyzete szükségszerűen ellát olyan, funkciókat is, amelyek egyébként az űrállomások fedélzetén tartózkodó emberek feladatkörébe vágnak majd. Az űrállomás azonban jóval nagyobb a közönséges űrhajónál, s tartósan van a Föld körüli pályán, személyzetét rendszeresen váltják , hogy csak a lényegesebb vonásokat emeljük ki. Az űrállomások méretei elsősorban attól függnek, hogy ezt a különleges mesterséges holdat milyen célból állították pályára Nem hisszük, hogy a legközelebbi jövőben készítendő űrállomások nagyobbak lennének, mint amekkorát néhány űrhajó összekapcsolásával meg lehet építeni. Az elképzelt óriási űrállomások ma még csak mérhetetlen erőfeszítésekkel volnának elkészíthetők. Mikorra időszerűkké válnak, bizonyára létrejönnek majd azok a technikai eszközök is, amelyek megépítésüket egyszerűbbé teszik. Kozmikus laboratórium és megfigyelőhely Az űrállomásokat elsősorban kozmikus laboratórium és megfigyelőhely céljaira létesítik. A szovjet sajtóban a legutóbbi Szojuz-kísérlethez fűzött kommentárok több felszállási lehetőségre mutatnak rá, a többi között a meteorológiai, a csillagászati, az oceanográfiai észleléseikre. Magától adódik a kérdés: miért kell evégből az embernek kimennie a világűrbe, amikor ugyanilyen vizsgálatokat automatikus mesterséges holdakkal is el lehet végezni ? Nos, az önműködő mesterséges holdak igen kiforrott eszközök, a korszerű technika valóságos remekművei ugyan, de nem pótolhatják minden vonatkozásban az embert. Nincs meg bennük az ember döntésre való képessége, nem tudják észleléseikben a fontosat a kevésbé fontostól megkülönböztetni. Az űrállomáson tartózkodó csillagászati megfigyelő dönteni tud, hogy az égbolt melyik tájára szegezze távcsövét, és nem készít érdektelen felvételeket. Ugyanezt lehet minden megfigyelő munkáról is elmondani. Hasonlóképpen nem bízhatók az automatákra különféle fizikai kísérletek, amelyekkel az anyagot olyan körülmények között vizsgálják, amilyenek lem a Földön egyáltalán nem vagy csak rendkívüli nehézségek árán volnának megteremthetők. Ilyenek közé tartozik a súlytalan állapot, az erősen légritkított tér, az igen alacsony hőmérséklet. De nemcsak a fizikai, hanem a kémiai és a biológiai kísérletek között is szép számmal akadnak olyanok, amelyeknek elvégzése a Föld körül keringő laboratóriumban dolgozó kutatóra vár. Vannak, jobban mondva lesznek egyes technikai, gyártástechnológiai eljárások, amelyeket űrviszonyok között kell kidolgozni. Itt ismét a már említett környezeti hatásokra gondolunk. Elképzelhető — ebben a kérdésben a gazdaságosság dönt majd —, hogy egyes igen kényes, egyébként is drága elektronikai vagy finommechanikai alkatrészek előállítása az űrállomáson célszerűbb lesz, mint a Földön, sőt a minőség is javulni fog. Valószínűleg rövidesen az űrállomások még egy igen fontos szerepet tölthetnek be: az űrpilóták valóságos edzőtáborául szolgálhatnak. Jelenleg a jövendő űrutazások részvevőinek előkészítésében a súlytalan helyzet begyakorlása meglehetősen körülményes. Az űrállomás lehetőséget nyújt egy-egy nagyobb szabású vállalkozás — például a holdutazás — előtt az űrutasok edzésére, s az adott program személyzetének végleges kiválasztására. Űrpályaudvar? Újabban ismét sokszor hallunk az űrállomások egy másik felhasználási lehetőségéről, amelyet már a Braun- és a Romick-féle elképzelések kapcsán említettünk. Ez az űrállomás a Holdra vagy a bolygókra irányuló utazások díszállóhelyeként, vagy ha jobban tetszik, pályaudvaraként működne. Akár a Holdra, akár a bolygókra nagyjából a szökési, vagyis a második kozmikus sebességre (kb. másodpercenként 11 kilométerre) kell az űrhajót a Föld közelében felgyorsítani. Ha az indítás a Földről történik, akkor — mint azt a legutóbbi amerikai kísérletben is láttuk — igen nagy hordozórakétára van szükség. A Saturn–5 rakéta 2820 tonna indulási tömegéből mindössze 45 tonna jut el a Holdig. Már Ciolkovszkij gondolt arra, hogy egy Föld körüli pályán keringő űrállomásról egyszerűbben, kisebb rakétával lehetne a Holdűrhajót startoltatok Hiszen az űrállomás legalább a körsebességgel, az első kozmikus sebességgel kering, tehát, mint mondani szokás, minden rajta levő test „örökli” ezt a másodpercenként csaknem 8 kilométeres sebességet. Ilyenformán tehát az űrhajót rakétájával csupán másodpercenként 3 kilométeres sebességre kell itt felgyorsítani, ez pedig nem okoz különösebb nehézséget. Az űrpályaudvar építése könnyű egy efféle elképzelést papírra vetni, de annál több gondot okoz a megvalósítása, mivel ehhez rendkívül nagy űrpályaudvarra lenne szükség. A fantáziának mindenesetre tág tere nyílik, hogyan lehet egy ilyen óriási űrállomást megépíteni. Az alkatrészeket valóságos űrhajókaravánok szállítják ki a pályára. Itt egyfelől ezekből az alkatrészekből, másfelől az űrhajók szétbontásából kapott szerkezeti elemekből építenék össze az űrszerelők az átszállóhelyet. De néhány „apróságról” még nem szóltunk. Meg kell szervezni a Föld és az űrpályaudvar közötti rendszeres forgalmat; erre a célra ki kell alakítani a speciális űrhajókat, az úgynevezett űrkompokat. Ugyancsak különleges, kisméretű űrhajók — űrtaxik — kellenek az emberek gyors ki- és visszaszállítására. A kiszállított hajtóanyagok tárolása is gondot okoz. És itt nemcsak egyetlen űrhajó indításához szükséges — száz tonna körüli — hajtóanyagmennyiségről van szó! Gondoskodni kell a nagy létszámú személyzet életfeltételeiről: levegőről, vízről, élelmezésről, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Mindenképpen a megépítés nehézségét fokozzák az üzemben tartás problémái, hiszen az egyszer működésbe helyezett óriási űrállomás üzemének fenntartását nem lehet abbahagyni. Se szeri, se száma a tervezők ötleteinek. Ciolkovszkij űrállomásán például a levegő regenerálása végett télikert elhelyezésére gondolt. A súlytalanság részbeni megszüntetéséért a legtöbb ilyen nagy űrállomást a tengelye körül forgathatónak képzelték el; az ezáltal létrehozott röpítőerő a nehézségi erőt részben pótolná. Az óriási űrállomások, űrpályaudvarok valószínűleg a nukleáris hordozórakéták kialakítása után, a Venusra vagy a Marsra irányuló űrutazások korában válnak időszerűvé. A nagyobb nukleáris rakéták ugyanis biztonsági okokból nem indulhatnak közvetlenül Földről. Egy „kényes" kérdés Befejezésül röviden szólnunk kell egy „kényes” kérdésről: az űrállomások katonai felhasználásáról. Nem egy űrállomás terve ennek a jegyében született meg. Már 1948-ban Forrestal amerikai hadügyminiszter ilyen tervet jelentett be. (Kilenc évvel az első mesterséges holdak előtt!) A kifejlesztés alatt álló MOL-űrállomást már említettük. Tagadhatatlan, hogy mint minden megfigyelésre alkalmas berendezést, az űrállomást is fel lehet katonai célokra használni. Egyetlen vagy csak néhány űrállomás azonban csak hiányosan tudná ezt a feladatot betölteni, a megfigyelés lehetősége ugyanis kötve van az adott űrállomás keringési idejéhez és pályaadataihoz. Ugyanez vonatkozik az űrállomás más katonai célú, például a rakétaelhárításban való felhasználására is. Növekedhet az űrállomások katonai értéke, ha a pályát könnyen változtatni tudó, manőverképes típust készítenek. Ekkor azonban az űrállomást hosszú élettartamú manőverrakétával kell felszerelni, és hajtóanyagának rendszeres utánpótlásáról is szükséges gondoskodni. De hát reméljük, hogy csupán békés célokra használják majd fel a jövő űrállomásait.. Hogy mikorra épül meg az első? Erre nagyon nehéz volna megközelítően is válaszolni. Mindenesetre örvendetes tény, hogy a Szojuz—4 és a Szojuz—5 összekapcsolása és a két szovjet űrhajós átszállása e roppant munka első sikeres kísérletének tekinthető. Nagy István György A Braun által elképzelt űrállomás fantáziarajza. * 141 f N ' : Érdekes elképzelés a jövő űrállomásának építéséről. Hengerelt fúrók A gépipar egyik általánosan tapasztalható törekvése a forgácsolási technológia helyettesítése más eljárásokkal, többnyire képlékeny alakítással. Nemcsak az anyagfelhasználás csökken így, mert elmarad a forgácsképződés, hanem az esetek többségében az alakított munkadarab szilárdsági, tartóssági és egyéb jellemzői is kedvezőbbek lesznek. Világszerte tapasztalható ez a törekvés a szerszámok gyártásában is. Lengyelországban a poznani Képlékeny Alakítási Központi Laboratóriumban dolgozták ki a fúrók meleghengerlésére szolgáló automaták proptotípusait, amelyek iránt máris igen nagy az érdeklődés a felhasználók részéről. A géptípuscsaládba tartozó különböző nagyságú gépekkel 1,6 és 23 mm közötti átmérőjű fúrókat lehet hengerelni. Közülük a három kisebb méretű gépet már gyártja is a wielkospolskai mechanikai berendezések gyára. Mivel a hengerlés melegen történik, az automatákba indukciós hevítőberendezés is be van építve, amely a munkadarabokat nagyon gyorsan melegíti fel a hengerléshez szükséges 1000 fokot megközelítő hőmérsékletre. A gépek teljesítőképessége a fúró nagyságától függően 1500—2500 darab 8 óra alatt. Ez körülbelül a hússzorosa a hagyományos módon elérhetőnek. Az eljárás további előnyei: a mintegy 40 százalék szerszámacél-megtakarításon kívül jobb minőségű fúrókat lehet készíteni, mint a régi forgácsolásos technológiával. Az átmérő és a csúcs megmunkálása természetesen továbbra is köszörüléssel történik. Heves megyei Lapkiadó Vállalat, Eger, Beloiannisz u. 3.Telefon: 24—44. Hirdetési díj betűnként és naponként 2,— Ft.