Népszabadság, 1969. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-22 / 17. szám
Beruházási eredmények és tapasztalatok Az új gazdasági mechanizmus első esztendeje lezárult, elérkezett a mérlegkészítés, a tapasztalatok rendszerezésének, összegezésének ideje. A beruházások 1968. évi tapasztalatainak helyes értékelése különösen bonyolult feladatnak ígérkezik. Egyfelől, mert az új irányítási rendszer bevezetését megelőző időszak gazdasági döntéseinek „tehetetlenségi nyomatéka” különösen nagy súllyal érezteti hatását még ma is. Másfelől, mert az újabb fejlesztésiberuházási döntések is csak hoszszabb idő elteltével mutatják meg igazi arculatukat. Az egyensúly feltételei 1968-ban A teljes kép persze majd csak a végleges adatok birtokában kerekedik ki, de a múlt évi beruházási helyzetet megközelítő pontossággal már most is jellemezni lehet. Eszerint a beruházásokra is érvényes az, ami a népgazdaság 1968. évi fejlődésére általában: az átmenet a gazdálkodásnak ezen a területén is zökkenőmentes volt, a fejlődést jelző fő mutatószámok végeredményben a vártnak megfelelően alakultak. A reform ösztönző erejét bizonyítja a vállalatok, a szövetkezetek törekvése a gyorsabb fejlődésre, a több beruházásra, s a beruházások növekedésével, az új létesítmények üzembe helyezésével bővült a foglalkoztatottság is. Mindemellett a beruházási feszültségek változatlanul gondot okoztak 1968-ban is, és késleltették a gazdasági reform bevezetésétől várt kedvező hatások kibontakozását. Az 1968. évi beruházási terv az előző évinél jóval szerényebb ütemű fejlesztést írt elő, mivel a beruházások 1967-ben nem kívánatos mértékben, tervszerűtlenül növekedtek, s ugyanúgy nőtt a felhalmozás aránya a nemzeti jövedelmen belül a fogyasztás terhére. A reform indításakor elhatározott cél volt, hogy a beruházási piac egyensúlya javuljon, s a beruházások növekedése 1968—1970-ben ne haladja meg a nemzeti jövedelem növekedési ütemét. Tekintve, hogy az építőipar 1967-ben jelentősen túlteljesítette tervét, jogosnak tűnt az a feltételezés, hogy 1968-ban a kivitelező vállalatok a nyereségérdekeltség ösztönző hatására 8—10%-kal növelik az építőipar változatlan áron számított termelését. A beruházási célú termelés nagyobb arányú növekedésére lehetett számítani az ösztönzők hatására a gépiparban is. A terv csupán a gépimport teljesítését irányozta elő az 1967. évivel azonos szinten. Az előzetesen számítottnál nagyobb fizetőképes kereslet korlátozására, a beruházási pénzforrások „visszafogására” 1968-ban állami erőből az eredetileg javasoltnál jóval kevesebb nagyberuházást kezdtünk el, szigorúbb gazdálkodási feltételeket állapítottunk meg az ún. célcsoportos beruházásokra, a beruházásibankhiteleket pedig csak a leggyorsabban visszatérülő, leghatékonyabb befektetésekre folyósítottunk a vállalatoknak, évi beruházások pénzügyi előirányzatát előreláthatólag összességében nem teljesítik. A terhek növekedése részben azzal függ össze, hogy a vállalati beruházások körében a vállalatok igénybe vették ugyan az állami költségvetési támogatást beruházásaikhoz anélkül, hogy saját pénzeszközeiket nagyobb mértékben felhasználták volna. Az állami költségvetés tehermentesítésére 1969-ben csak a legszükségesebb számban indítunk újabb egyedi állami nagyberuházásokat. Sőt a jövőben a feldolgozóipar termelő nagyberuházásainak megvalósítására eddig adott végleges költségvetési juttatások fokozatosan megszűnnek. Ehelyett e beruházásokat a vállalatok folyamatosan képződő fejlesztési alapjából, részben az üzembe helyezés után visszafizetendő fejlesztési kölcsönből finanszírozzák. 1968-ban jellemző volt a vállalatok „hiteléhsége” és nagy nyomdása a szolidan megállapított beruházási hitelkeretekre. Az első évben még lekötetlen fejlesztési alapjaikra a vállalatok gyakran nagy összegű hiteleket igyekeztek felvenni. Ez egyebek közt azt mutatja, hogy a vállalatok nyereség- és financiális érzékenysége még nem fejlődött ki. Még nem érzékelik eléggé, hogy milyen terheket jelentenek ma a tőkeköltségek (a kamat stb.) és holnap, holnapután, azaz majd két-három év múlva a hitel- és állami kölcsön törlesztési kötelezettségek. Feltűnő tapasztalat, hogy az igénybe vett és engedélyezett beruházási bankhitelekből a vállalatok a tervezettnél kevesebbet használtak fel, az elmaradás egyes esetekben eléri az idei pénzügyi előirányzat 15—20%-át. Ebből arra lehet következtetni, hogy a vállalatok hiteligényeiket gyakorlatlanság vagy más ok miatt anyagilag, műszakilag nem mindig alapozták meg kellően, s nem jól tervezték meg a megvalósítás, a pénzügyi felhasználás ütemét, esetleg nem szervezték meg a jó végrehajtást. A kereslet-kínálat kritikus pontja Az 1969. évi hitelpolitikai gyakorlat szigorítása, az igények erőteljes megszűrése, szelektálása tehát mindenképpen indokolt. Ezért a bankok hosszú lejáratú hiteleket csak a népgazdaságnak különösen fontos (preferált) célokra adnak, sőt a beruházási hitelek nagyobb részét csak középlejáratra folyósítják. Növekszik a fejlesztési alapot terhelő eszközlekötési járulék és a hitelkamat együttes mértéke is. Az egyensúly javítását még így is megnehezíti, hogy 1969-ben, az új mechanizmusban első ízben képződnek vállalati fejlesztési alapok, újabb beruházási pénzforrások a múlt évben elért magas nyereségből.. Az építési beruházások eddig kimutatható év végi pénzügyi teljesítési adataiból még túl korai lenne messzemenő következtetéseket levonni, hiszen a pénzbeli (realizált) és a műszaki megvalósulás között itt lehet a legnagyobb eltérés. Az azonban már most is látható, hogy a beruházási piacon az idén is az építési kereslet és kínálat között lesz a legnagyobb a feszültség. 1963-ban az építőipari munka termelékenysége csak elenyészően növekedett, a termelésnövekedés ütemét messze meghaladó mértékben nőttek az építőipar anyagkészletei; az építőipari árszínvonal jóval az 1968. január 1-i induló szint felett alakult ki, a termelés növekedése viszont elmaradt a tervezettől. A különösebb erőfeszítés nélkül elért magas nyereség az építőipari vállalatokat nem eléggé ösztönözte meglevő tartalékaik feltárására, az igények jobb kielégítésére, a beruházási építések meggyorsítására. Mindez, továbbá a beruházások 1968. évi pénzügyi előirányzatának teljesítésében mutatkozó elmaradás arra int, hogy 1969—70-re még nagyobb körültekintéssel mérjük fel a kivitelezők és szállítók reális teljesítőképességét. Az 1968. évi tapasztalatok alapos értékelése valójában még csak a kezdeténél tart, de már most sok segítséget adhat az 1969. évi beruházási feladatok jobb elvégzéséhez. A banki embereknek a hitelpolitika elveinek következetes érvényesítéséhez, a vállalatoknak a tervező, a beruházó és kivitelező tevékenység jobb megszervezéséhez, összehangolásához. Jobb együttműködésük révén a kormányzati intézkedések, a módosított szabályozók is sokkal inkább kifejthetik a feszültségeket csökkentő kedvező hatásukat, segíthetik a népgazdaságnak, a vállalatoknak, s a lakosságnak is olyannyira fontos beruházások tervszerű, gazdaságos megvalósítását. Dancs István a Magyar Beruházási Bank vezérigazgató-helyettese . Mit mutatnak a pénzforgalmi adatok? Az 1968. évi beruházási terv teljesítésének most még csak a pénzforgalmi adatai ismeretesek. Eszerint a teljesítés 3—4%-kal elmarad az előirányzattól. A részletes és pontos értékeléshez a továbbiakban még szükséges lesz számba venni a műszakilag befejezett, számlázható, de pénzügyileg nem realizált beruházási munkákat. A pénzforgalmi terv teljesítésének adatai máris nagyon jellegzetes problémákra és tanulságokra hívják fel a figyelmet. Az állami költségvetés ez évi beruházási terhei az előzetesen számítottat némileg meghaladják , annak ellenére, hogy az 1968. Európa legnagyobb folyamatirányító számítógépe Az NSZK-beli Burghausenban helyezik üzembe rövidesen Európa legnagyobb folyamatirányító számítógépét. Az IBM 1800 típusú gépre egy kőolajfinomító vezetését bízzák. Az üzem mindenekelőtt acetilént, etilént, továbbá könnyű fűtőolajat, gázolajat és petrolkokszot szolgáltat. A számítógép irányítja majd a nyersolaj-desztillációt, a kokszosító- és kalcinálóberendezéseket, s különféle termékek kéntelenítését, a krakkolást, a tisztítási folyamatot stb. Mintegy 1000 mérőhely (hőmérséklet, nyomás, átfolyás, sebesség, szint) adatai kerülnek az adatgyűjtőbe, s innen a számítógépbe. Ezek egy részét folyamat-gázkromatográfok értékelik, és meghatározzák az esetleges küszöbérték-túllépést. A számítógéphez 32 768 szó tárolóképességű magtároló, 7,5 millió szó tárolóképességű lemeztároló, tíz adatkiíró, valamint hat különleges, digitális kijelzőegység tartozik. Az adattovábbítás vezetékrendszerének hossza 90 km, az egyes mérőhelyek közötti kábelhossz pedig 130 kilométer. Valóságos föld alatti kábelerdőt alkot az áramellátást szolgáló 450 km-es és a távbeszélőösszeköttetést biztosító 70 km-es vezetékhálózat. A számítógépes irányítás lehetővé teszi a berendezés működését tükröző jegyzőkönyv, termelési jelentés és mérleg dokumentációjának közvetlen gépi elkészítését. A közgazdász-továbbképző tanfolyamai A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem közgazdásztovábbképző az 1969. tavaszi félévben A szellemi munka termelékenysége és tényezői, valamint Az ügyvitelszervezés és gépesítés a belkereskedelemben címmel egy féléves tanfolyamokat indít márciusban. A tanfolyamokra 1969. február 15-ig lehet jelentkezni a tandíj egyidejű fizetésével az egyetemen, IX., Dimitrov tér 8. III. emelet 322/a teremben 16—19 óra között. A gazdasági funkciók továbbfejlesztése a vállalatoknál A gazdaságirányítás reformja a figyelmet szükségképpen főként a központi irányítás és a vállalat mint egész viszonyának korszerűsítésére fordította. A vállalati igazgatási-gazdálkodási rendszer, a vállalati belső mechanizmus fejlesztésének az ügye ezután, a jelenlegi időszakban kerül nagyobb súllyal előtérbe. Ellentmondás a makro- és a mikromechanizmus közt Miután a vállalatok korszerű makromechanizmus feltételei közt tevékenykedhetnek, most arra kell törekedni, hogy a vállalaton belül is korszerű mikromechanizmus fejlődjön ki és szilárduljon meg. Fokozódtak a követelmények a vállalati igazgatási-gazdálkodási rendszerrel kapcsolatban. Vállalati feladattá vált a többi között a szükségletek felmérése, a termelési lehetőségek és a szükségletek optimális összehangolása, a fejlesztési irányok meghatározása stb. Ily módon lehetővé, egyben szükségessé is vált, hogy a vállalatoknál a gazdálkodás különböző funkciói kibontakozzanak. A vállalati igazgatási, gazdálkodási rendszer továbbfejlesztése vállalati hatáskörbe tartozik, tehát alapvetően belső vállalati ügy. A vállalatoknál lehet a legcélszerűbben eldönteni, hogy az adott feltételek között az egyes gazdasági funkciókat hogyan kell kialakítani, milyen módszereket, milyen szervezeti megoldásokat a legcélszerűbb alkalmazni. A gazdasági tevékenység technológiai természetétől, illetve a termelési szerkezettől (vertikális, horizontális, különböző vegyes típusú vállalatok), a vállalat nagyságától, az iparági sajátosságoktól, az adott gyártási ágak fejlesztési igényességétől stb. függően kisebb-nagyobb mértékben eltérő megoldások, módszerek szükségesek, mi a vállalati terv üzemgazdasági munkát, a gyártmány- és gyártásfejlesztést, a beruházást, a piackutató és -elemző tevékenységet, hogy ezek révén biztosítsák az optimális vállalatfejlesztési koncepció kialakítását, a termelés belső tartalékainak feltárását és mozgósítását. Sok vállalatnál még nem találták meg a vállalaton belüli termelőegységek irányítási, érdekeltségi rendszerének azokat a formáit, módszereit, amelyek a legcélszerűbben biztosítják a vállalati döntések megvalósítását, ugyanakkor elősegítik a termelőegységek kezdeményezőkészségének kibontakoztatását is. Példás kezdeményezések Tapasztalataink szerint a vállalatok jelentős része az új mechanizmusra való áttérés előkészítésekor, majd ezt követően figyelemre méltó lépéseket tett saját belső igazgatási-vezetési és gazdálkodási rendszere továbbfejlesztése érdekében. A Ganz Műszer Műveknél pl. jó megoldásokat vezettek be egyes igazgatási tevékenységek, döntési hatáskörök decentralizálásával kapcsolatban, továbbfejlesztették a döntés-előkészítés módszereit. A 'l'szo Cipőgyárnál korszerű matematikai módszerek alkalmazását kezdik meg az optimális gyártmányösszetétel kialakítása érdekében, megalapozottabbá tették a piaci versenytárgyalást. Az Egyesült Izzóban, az Országos Gumiipari Vállalatnál továbbfejlesztették a gyáregységek, az üzemek érdekeltségi rendszerét stb. Sok vállalatnál azonban még nem sikerült tartalmi és módszerbeli szempontból továbbfejleszte nivel segíthetik a vállalatokat? A vállalati belső gazdálkodás továbbfejlesztéséhez igyekeznünk kell minél több elvi, módszertani segítséget nyújtani a vállalatoknak. Sok mindent meríthetnek a vállalatok ma is azokból a diszciplínákból, amelyek a vállalati igazgatás-gazdálkodás elméletimódszertani problémáit tárgyalják, az iparvállalatok gazdaságtana, az alkalmazott matematika, a statisztika, a számvitel stb. ismeretanyagából. E tudományágak több időszerű témakörében azonban igen-fontos lenne a kutatómunka kibontakoztatása. Az elméleti és gyakorlati vizsgálódások továbbfejlesztése, a kedvező vállalati tapasztalatok sokirányú elemzése is komoly segítséget nyújthat a vállalatoknak a többi között módszertani ajánlások, típusváltozatok kidolgozásával. Sokat tehetnének ezen a területen az ágazati szervezési intézetek is. A vállalati tevékenység javulása összefügg azzal is, hogy az utóbbi években megindult a gazdasági vezetők továbbképzése, megkezdődtek a vizsgálódások a vezetés elméletének kialakítására, színvonalas kötetek, cikkek jelentek meg. A vezetéssel kapcsolatos kutatások azonban hadunkban egészében véve még a kezdeti anyaggyűjtési, rendszerezési stádiumban vannak. A vállalati vezetés-igazgatás színvonala továbbfejlesztésének szempontjából szükséges lenne a vezetés elméleti, módszertani kérdéseivel kapcsolatos kutatások kibontakoztatása is. . A vezetés elméleti és módszertani problémáinak kutatásában a jelenleginél nagyobb energiát kellene fordítani a gyakorlatban bevált vezetési módszerek tanulmányozására, elemzésére, általánosítására, népszerűsítésére. Segítséget jelentenek a baráti szocialista országokban kifejlődő vezetési, kutatási eredmények, valamint a tőkés management szakirodalom kritikai tanulmányozása is. A vállalati igazgatási-vezetési, gazdálkodási rendszer fejlesztése szép feladatok elé állítja a vállalati vezetőket, közgazdászokat és az e témákkal foglalkozó kutatókat egyaránt. Dr. Varga Sándor a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezetője KÉRJÜK T. ÜGYFELEINKET, hogy az 1969. évi méretspecifikációval ellátott acéllemez radiátor megrendeléseiket az I. félévre február 10-ig, a II. félévre április 30-ig küldjék el vállalatunknak. A fenti időpontig beküldött megrendeléseket vállalatunk teljes egészében teljesíteni kívánja. Felvilágosítással szolgál az Értékesítési osztályon: Vágóné. Szerelvényértékesítő V. Bpest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 31. Telefon: 120 — 772—775