Népszabadság, 1969. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-03 / 1. szám
1969. január 3. péntek NÉPSZABADSÁG ILLETÉKES TÁJÉ KOZTATÁS tia árrendszere az árformák és az árak idei változtásairól Azonos árszínvonal a hatósági árú cikkek körében Növekszik a szabadáras cikkek aránya Tovább csökken a forgalmiadló-kulcsok száma Az MTI tájékoztatást kért az Országos Anyag- és Árhivataltól arról, hogy 1969-ben milyen változások várhatók az árrendszerben, a termelői és a fogyasztói árakban. .— A gazdaságirányítási reform első évének tapasztalatai bebizonyították — hangzott a válasz —, hogy a reform nem nélkülözheti az ármechanizmus rugalmasságát, vagyis azt, hogy az árformák, az árak egyre inkább alkalmazkodjanak a termelési-értékesítési viszonyokhoz. Ezért 1969-ben tovább kell csökkenteni az árakkal kapcsolatos költségeket, a lehetőségeknek megfelelően közelíteni kell a fogyasztói árakat a ráfordítási arányokhoz, s bővíteni kell a szabadáras cikkek körét. A hatósági áraknak is követniük kell a piaci viszonyokat, különben a fix vagy maximált árakat alkalmazó ágazatok hátrányos helyzetbe kerülnének a szabadabb árformákat alkalmazókhoz képest. A hatósági termelői árak közül mindössze néhányat módosítunk. Mintegy 20 százalékkal fel kell emelni a fenyőfűrészáruk termelői árát, mert a növekvő igényeket a szocialista országokból származó importtal már nem tudjuk kielégíteni. A bőráruk termelői árát viszont mintegy 10 százalékkal csökkentjük, mivel a világpiacon is olcsóbb lett a nyersbőr. Ez az intézkedés várhatóan a cipőik és egyéb bőripari termékek fogyasztói árának némi csökkenését is magával hozza. Árarány-módosításra kerül sor a tüzelőanyagoknál is. Tekintve, hogy hazánknak egyre több szénhidrogén van birtokában, most már nem indokolt, hogy fenntartsuk a gyengébb minőségű szenek felhasználására ösztönző árarányokat. A fogyasztói árak tekintetében a múlt évi tapaszt ,talatok azt igazolják, hogy újabb lépéseket tehetünk a társadalmi ráfordításokhoz közelítő árak alakításának útján, jóllehet ez a folyamat még meglehetősen hoszszú időt, 10—15 évet is igénybe vesz. Amikor a múlt évi tervet kidolgoztuk, azzal számoltunk, hogy a fogyasztói árszínvonal egy-két százalékkal növekszik, az emelkedés azonban ennél jóval szerényebb, 0,5—0,6 százalékos volt. 1969-re ismétegy-két százalékos árszínvonal-emelkedést tervezünk, az 1969. évi népgazdasági terv a reáljövedelmek növekedését már ennek megfelelően vette figyelembe. A központilag elrendelt árintézkedések, az emelkedés és a csökkentés kiegészítik egymást, az árszínvonal a hatósági árú cikkeknél változatlan marad. Ugyanakkor a rugalmas ármechanizmus hatására, a szabadárak mozgása következtében megengedhető, hogy — mint említettük — 1969-ben 1—2 százalékkal emelkedjék az árszínvonal. A rögzített és maximált árak változásai közül a legjelentősebb a belföldi és nemzetközi postaszolgáltatások díjának emelése volt 1968 novemberében. Várható további intézkedések: a fűrészáruk termelői árának módosítását egyes fatermékek fogyasztói árának igen kis mértékű növelése követi majd; a motorbenzin minőségének javításával arányosan a normál benzin ára magasabb lesz; az év folyamán az állami dotáció csökkenése következtében egyes vendéglátóipari árak is emelkedni fognak. A fenyőfűrészáruk árának és az építőipar termelői árának emelkedése nyomán a lakosság építkezései 4,5 százalékkal lesznek drágábbak. Hogy az emelkedés ennél ne legyen nagyobb, a vállalati kivitelezésben megvalósuló lakossági építkezéseket állami dotációval támogatják. Több cikk ára csökken. A hazai brikett 20, a tüzelőolaj 30 százalékkal lesz olcsóbb, alacsonyabb lesz a tűzifa ára is. A baromfi ugyancsak olcsóbb lesz, mint tavaly. Ahol a piaci egyensúly, a kereskedelem készletei megengedik, ott szűkül a fix és maximált árak köre. A szabadáras fogyasztási cikkek aránya 23-ról 30—33 százalékra növekszik. Az import fogyasztási cikkek többsége szabadáras lesz. Bővül a szabadáras cikkek köre az építőanyagok egy részénél, néhány gépipari fogyasztási cikknél és vegyes iparcikknél. Mint ismeretes, a termelői és fogyasztói árakban a termékek nagyobb részénél számottevő a forgalmi adó. 1968-ban bevezettük a termékcsoportok szerinti kulcsos adóztatást. Még mindig túlzott azonban az egy-egy termékcsoporton belüli adókulcs differenciáltsága. Ezek összevonásával jelentősen csökkenthető az adminisztráció és aeljesebb árarányok alakíthatók ki. Az idén a forgalmiadó-kulcsok száma körülbelül a felére csökken. A legjelentősebb forgalmiadó-változás a ruházati cikkeknél lesz. Ezzel kapcsolatban plusz-mínusz 15 százalékos határon belül ármozgások várhatók. Nagyobb mértékű ármozgásra csak kivételes esetekben kerülhet sor. A forgalmiadó-nivellálás következtében a járműalkatrészek, a centrifugák, a lemezjátszók, egyes festékek, fotóvegyszerek, továbbá sportszerek és papírcikkek ára is valamelyest csökken, vagy emelkedik. Kisebb mértékben emelkedik egyes pálinkák és likőrök ára. Az említett intézkedések 1969 folyamán lépnek életbe, a változásokra tehát a korábbi évektől eltérően, nem január 1-én, hanem az év különböző, olyan időpontjaiban kerül sor, amelyek a gazdasági és piaci meggondolások alapján, erre a legalkalmasabbak. (MTI) Feünepi nagygyűlés a kiglia ii forradalom győzelméinek. évfordulója alkalmából A kubai forradalom győzelmé- nek 10. évfordulója alkalmából a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága csütörtökön nagygyűlést rendezett a XIII. kerületi Fém- I munkás Művelődési Otthonban. Részt vett a nagygyűlésen és az elnökségben foglalt helyet Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője, dr. Házi Vencel külügyminiszter-helyettes és Szépvölgyi Zoltán, a budapesti pártbizottság titkára. A Himnusz hangjai után Harmati Sándor, a Népfront Országos Tanácsa elnökségének tag-ja, a Szolidaritási Bizottság elnöke nyitotta meg a nagygyűlést, majd dr. Ortutay Gyula, a Népfront Országos Tanácsának alelnöke mondott beszédet. A szónok Kuba nemzeti ünnepe alkalmából a magyar dolgozók köszöntését, őszinte baráti érzéseit tolmácsolta, majd szólt a több évszázados gyarmati elnyomásról, a forradalmat közvetlenül megelőző Batista-kormány terrorjáról, amely ellen tíz évvel ezelőtt egységesen kelt fel a kubai nép, hogy szabaddá tegye hazáját. Kuba történelmének utolsó évtizedéből a legjellemzőbb és legtanulságosabb mozzanat az — folytatta —, ahogyan az egész nép a szocializmus útjára lépett, szembefordult a kizsákmányoló amerikai részvénytársaságokkal, a bankárok hatalmával, s birtokába vette azt, ami őt kezdettől fogva jogosan megillette a földet, az ipari üzemeket, s megteremtette a társadalmi előrehaladás feltételeit. A továbbiakban dr. Ortutay Gyula Kuba gazdasági életének fejlődését, a művelődési viszonyokban bekövetkezett forradalmi változásokat ismertette, és emlékeztetett arra a sokoldalú segítségre, amelyet a szocialista világrendszer országai — elsősorban a Szovjetunió — nyújtanak a kubai testvérnépnek Ezután Floreal Chomon Médiavilla budapesti kubai nagykövet szólt a megjelentekhez: — Az elmúlt tíz év során — mondotta a többi között — a kubai nép viszszaverte az imperializmus minden agresszióját, a testvéri szocialista országok segítségével meghiúsította mindazokat a manővereket, amelyeknek célja a kubai forradalom kiéheztetése volt. Kuba népe ma azon fáradozik, hogy megszilárdítsa népgazdaságát, s végképp felszámolja az elmaradottságot hazájában. A nagykövet végezetül a kubai nép jókívánságait tolmácsolta a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak, a magyar népnek és újabb sikereket kívánt dolgozóinknak a szocializmus építésében. A nagygyűlés Harmati Sándornak, a szolidaritási bizottság elnökének zárószavai után az internacionálé hangjaival ért véget. Magyar és migitín mvid vállalnt i «gy ii ! 19» 11 kódés A Villamos Berendezés és Készülék Művek és a Transelektro Külkereskedelmi Vállalat kooperációs megállapodást kötött a nyugatnémet MBG-céggel. Az egyezmény értelmében a nyugatnémet vállalat átadta korszerű villamos-, gáz- és széntüzelésű tűzhelyeinek rajzait a gyártáshoz szükséges szerszámokkal és gépi berendezésekkel együtt, s ezekért a magyar vállalat kész tűzhelyekkel fizet. Az átvett módszer előnye, hogy nagyrészt azonos alkatrészekből nagy hatásfokú elektromos-, gáz- vagy széntüzelésű tűzhelyet egyaránt elő lehet állítani. A VBKM már megkezdte a gyártást, s az idén 10 000 tűzhelyet szállít a nyugatnémet cégnek. A tűzhelyek rövidesen megjelennek a hazai piacokon is, a Transelektro pedig több országban tárgyal az új termék exportjáról. Óriásdaru szerelését kezdték meg Kiskörén A kiskörei Tisza II. vízlépcső építői fontos munkához fogtak az év első munkanapján: megkezdték az első toronydaru szerelését, amelynek segítségével lerakják a kiskörei duzzasztómű alapjait. Lengyel szerelők közreműködésével három Mostostal gyártmányú óriásdarut szerelnek össze a tél folyamán. Urt , VI. Támadók és biztatóik A Biztonsági Tanács szilveszter éjszakáján egyhangúlag elfogadott határozata elítélte az izraeli katonai akciót, amelynek során a bejrúti polgári repülőtéren tizenhárom gépet teljesen megsemmisítettek és 20 millió 800 ezer font sterling kárt okoztak a libanoni légiflottának. Tel Avivot két vádpont alapján marasztalták el egy-idejűleg az ENSZ-alapokmány és a tűzszüneti egyezmény megsértésében. E megbélyegzés ellenére a hangsúly mégis inkább az „aggodalomra” került. S történt ez azért, mert a Biztonsági Tanács határozata — annak ellenére, hogy egyöntetűsége pozitívan esik latba — mégis csupán kompromisszumos megoldás. Tel Aviv megbélyegzése csak szavakban történt, és hiányzik bármiféle erélyesebb rendszabály, amellyel a tanács az izraeli katonai köröket az ENSZ-alapokmány és a tűzszünet megtartására kényszeríthetné. Mint a szovjet delegátus a Biztonsági Tanácsban kifejtette: az aggodalom puszta hangoztatása nem pótolhatja az erélyes rendszabályokat. Hogy ez mennyire így van, azt azóta Tel Aviv kormánykörei a gyakorlatban mutatták be. Eskol miniszterelnök, szinte válaszul a Biztonsági Tanács határozatára, kijelentette: Izrael nem egyezik bele, hogy „a tűzszünet megbénítsa’’. Szavaihoz pedig szerdán és csütörtökön a jordán területek ellen támadó izraeli repülőgépek bombázásai és gépágyúsorozatai szolgáltatták a „nagyobb nyomatékot”. Izrael kormánykörei azonban sohasem mertek volna szembeszegülni a Biztonsági Tanáccsal, ha militarista politikájuk mögött nem éreznék állandóan az Egyesült Államok támogatását. Jól le lehetett mérni, hogy egy egy újabb washingtoni támogató gesztus nyomán mint élénkül meg azonnal az izraeli provokációs tevékenység. Amikor Tel Aviv tudomására jutott az 50 Phantom repülőgép szállítására vonatkozó amerikai elképzelés, azonnal olyan tervekkel válaszoltak erre, amelyek a júniusi háborúban elfoglalt arab területek Izraelbe való teljes beolvasztását irányozzák elő. Amikor pedig Scranton, Nixon különmegbízottja olyan rejtélyes nyilatkozatokat tett, hogy esetleg meg kell szüntetni a „káros egyoldalúságot” az Egyesült Államok közel-keleti politikájában, a Tel Aviv-i szeizmográfok erre is azonnal érzékenyen reagáltak. Egyesek felvetették: Izraelnek a megszállt területek beolvasztása helyett valamilyen „együttélési formulát” kellene kidolgoznia a környező arab országokkal és a katonai erők fokozásának politikája helyett a tárgyalásokat kellene keresni a realitások és valamennyi fél érdekeinek figyelembevétele alapján. Eközben Dajan hadügyminiszter Amerikában termett, s ott a jelek szerint Johnsontól és Nixontól is megkapta a bátorítást. Az ilyesfajta bátorítások vezetnek azután az olyan durva provokációkhoz, mint a bejrúti repülőtér elleni támadás. Igaz, ezt a támadást az Egyesült Államok képviselője is a Biztonsági Tanácsban „sajnálatos eseménynek”, Johnson elnök pedig „komoly hibának” nevezte. De ha az amerikai kormány valóban elítéli az akciót, miért kellett néhány órával e támadás után újra megerősítenie, hogy Izrael megkapja a megígért 50 Phantom repülőgépet? Addig, amíg ilyen kettősség lesz az amerikai politikában, aligha várhatunk nagyobb hajlandóságot Tel Avivban a Biztonsági Tanács határozatainak teljesítésére. Árkus István A tsz-híradók Szerkesztőségünk postájával mind gyakrabban érkeznek figyelmet keltő küldemények. Néhány napja kaptuk kézhez a nyársapáti Aranyhomok Tsz tájékoztatójának a karácsonyi számát. Az első szám augusztusban jelent meg, a második októberben. Eredetileg úgy tervezték a nyársapáti tsz vezetői, hogy 10—12 oldalas, sokszorosított kis füzetben, havonként tájékoztatják a tsz-tagságot a szövetkezet gazdálkodásának, életének fontos eseményeiről. De a kéthavi megjelenés is szép teljesítmény. Csak elismeréssel szólhatunk a nemesszalóki Közös Úton című híradó pályafutásáról is. Ez a 12 oldalas kiadvány már a második évfolyamban jár. Ugyancsak második éve jut el olvasóihoz a mezőkövesdi Búzakalász Tsz üzemi lapja 16—20 oldalnyi terjedelemben. Négy évvel ezelőtt jelent meg először az abonyi József Attila Tsz havi híradója. És így lehetne folytatni... Mind több tsz vezetősége és pártszervezete ismeri fel, hogy az eddiginél jóval többet kell törődni a tagság alapos, rendszeres tájékoztatásával. Havonként, kéthavonként persze nehéz közgyűlést, tartani. A kis tájékoztató füzet elkészítése viszont egyetlen tsz-ben sem okozhat nagy gondot. Sok mindent megtudhat például a tsz-tag a nyársapáti Aranyhomok legutóbbi híradójából. A szövetkezet párttitkára a zárszámadás előkészületeiről ír. A harmadik oldalon a főkönyvelő számol be a szövetkezet pénzügyi helyzetéről. A tájékoztató foglalkozik még a többi között a munkaverseny eredményeivel, a melléküzemágak helyzetével, a gyümölcsfák teleltetésével, a gombatermesztés hasznával, a háztáji gazdaságok problémáival. Végül olvashatnak a tagok a vezetőségi ülések napirendjéről és határozatairól is. Egy-egy ilyen tsz-híradó fontos szerepet tölthet be a közösség életében. A tagok tájékozottabbak lesznek, időben értesülnek a tsz gondjairól, és esetleges javaslataikat a tsz-vezetőség tudomására hozhatják. Így ezek a rendszeresen megjelenő tsz-híradók a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének hatékony segítőivé válhatnak. Nem véletlen, hogy anynyira népszerűek, olvasottak. Örömmel és teljes elismeréssel üdvözölhetjük tehát a tsz-ek híradóit. Jó lenne, ha mindenütt felismernék hasznukat, jelentőségüket, s az új esztendőben gyarapodnék a számuk. Azonban már most fel kell hívni a figyelmet helytelen lenne, ha bárki is azt gondolná, hogy ezek a híradók helyettesíthetik a tagokkal folytatott személyes, közvetlen eszmecseréket, a brigádértekezleteket, a csoportos beszélgetéseket Hiszen a tagok nemcsak olvasni akarnak szövetkezetük életéről, hanem be is akarnak abba avatkozni; éppen ezért kérdezni, vitatkozni, véleményt mondani is kívánnak. A tagokkal való szoros kapcsolat tartásának tehát csak egyik fontos — és nem egyetlen — formája lehet az írásos tájékoztatás. Mindenesetre most a zárszámadás és az 1969. évi terv végleges formába öntése idején, jó lenne, ha minden tsz-ben és tszcs-ben írásos beszámolót, tájékoztatót is kézhez kapnának a tagok, így nem kellene annyi számot felolvasni a közgyűléseiken, a tagok alaposabban megértenék szövetkezetük helyzetét, eredményeit, gondjait. Több idő maradna a közgyűlésen a felszólalásokra, a vitára. Ahol eddig még nem készült ilyen tájékoztató híradó, ott esetleg éppen a zárszámadási, tervkészítési tájékoztató lehetne az első próbálkozás. Ezt a tagok bizonyára mindenütt szívesen fogadnák. Tóth Benedek