Népszabadság, 1969. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-01 / 26. szám
» 1909. február 1. szombat A magyar dolgozók szolidárisak az arab népek harcával Gáspár Sándor felszólalása az arab szakszervezetek kongresszusán Az arab szakszervezetek kairói kongresszusán valamennyi felszólaló elítéli az izraeli agressziót és támogatásáról biztosítja az imperializmus és cionizmus ellen harcoló erőket. A csütörtöki ülésen az NDK szakszervezeteinek küldötte kijelentette: a német nép követeli az izraeli megszállók kivonását az arab területekről, amint a BT határozata előírja. A francia CGT képviselője felszólított a palesztinai menekültek fokozottabb támogatására és bejelentette, hogy a francia dolgozóik gyógyszert és élelmet küldenek nekik. A szudáni szakszervezetek elnöke arról beszélt, hogy közös akciókkal kell védeni az arab világ szakszervezeteinek jogait a reakció támadásaival szemben, majd köszönetet mondott a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak azért a segítségért, amelyet az arab népeiknek nyújtanak. A lengyel, a román, a csehszlovák, az olasz, a ciprusi, az iraki, a tunéziai, a jemeni, a koreai küldöttség vezetői is kifejezték szolidaritásukat az arab dolgozók igazságos harca iránt. Nagy érdeklődés és taps fogadta Gáspár Sándor felszólalását. A magyar delegáció vezetője csütörtök délután elhangzott beszédében kijelentette: meggyőződése, hogy a konferencia igaz ügy szolgálatában áll. Rámutatott arra, hogy nemcsak az arab dolgozókat, de az egész világ haladó közvéleményét is foglalkoztatja az a kérdés, miként lehet felszámolni az izraeli agresszió következményeit. A magyar szervezett dolgozók szolidárisak az arab népek harcával, mindenekelőtt azzal a törekvésükkel, hogy minél előbb eltüntessék az agresszió nyomait. — Teljes mértékben elítéljük az izraeli agressziót — folytatta Gáspár Sándor. — Izrael uralkodó körei történelmi felelősséget viselnek az arab országok ellen elkövetett agressziójukért. — A magyar delegáció vezetője egyetértését fejezte ki azokkal, akik harcra szólítottak a cionizmus, az amerikai imperializmus ellen. Rámutatott arra, hogy a cionizmusnak osztályalapja van. Ez az alap burzsoá jellegű. Hangsúlyozta, hogy nem elég azonban csak a cionisták ellen fellépni, és hogy egységesen kell harcolni a nemzetközi burzsoázia minden kísérletével szemben. Kijelentette: közös harcunk sikere elképzelhetetlen nemzeti vagy regionális elzárkózás mellett. Egységünk a világ munkásosztályárókk létérdeke a nemzetközi burzsoázia elleni küzdelemben. Erőnk forrása egységünk, győzelmünk záloga közös fellépésünk. A magyar küldött hangoztatta: Osztályalapon állva bélyegezzük meg az arab országok ellen elkövetett agressziót. Biztosíthatjuk arab munkástestvéreinket, hogy továbbra is minden erőnkkel támogatjuk igazságos harcukat, s mindent megteszünk közös céljaink megvalósítása, együttműködésünk és kapcsolataink erősítése végett. A magyar szakszervezetek képviselője ezután kifejtette: a nemzetközi reakció arra számított, hogy az EAK-ban és más arab országokban elbuknak a társadalmi haladás útjára lépett rendszerek. Azonban elszámították magukat. Az EAK szilárdan áll, sok gonddal küzd ugyan, de a nehézségek ellenére is fejlődik. Ez az arab dolgozók kitartását dicséri, de nem jelentéktelen tényező az a segítség sem, amelyet a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió népei nyújtottak és nyújtanak az arab népeknek. Gáspár Sándor hangsúlyozta, hogy a nemzetközi munkásosztály egyesített erejére kell támaszkodni. Felhívott az Arab Szakszervezetek Szövetsége, az Afrikai Szakszervezeti Szövetség és az SZVSZ testvéri együttműködésének elmélyítésére. — Használjuk fel evégett az ez év októberében Budapesten megtartandó szakszervezeti világkongresszust is, amelyre — mint házigazdák — szeretettel várjuk önöket — mondotta a kongresszus nagy tapsa közepette Gáspár Sándor. Anvar Szadat, az ASZÚ legfelsőbb végrehajtó bizottságának tagja fogadta a szocialista országok küldöttségeinek vezetőit, köztük Gáspár Sándort. Megnyílt az Izraeli Kommunista Párt kongresszusa Tel Aviv arab negyedében csütörtökön mintegy 800 küldött részvételével megkezdődött az Izraeli Kommunista Párt XVI. kongresszusa. A beszámolót Meir Vilner elvtárs, a párt vezetője tartotta. Vilner kifejtette, hogy az izraeli vezetők azért nem akarnak békét, mert ez azt jelentené, hogy Izraelnek meg kellene oldania az arab menekültek problémáját, és ki kellene vonulnia a megszállt területekről. A közvetlen béketárgyalások követelésével Izrael a győztes cinizmusát tanúsítja a legyőzöttel szemben, hiszen egyetlen arab állam sem tárgyalhat Izraellel, mielőtt ez utóbbi viszsza nem adná a háborúban elfoglalt területeket. Wilner követelte az izraeli csapatok kivonását a megszállt arab területekről és felszólította az izraeli vezetőket, hogy szakítsanak az amerikai im- sperialistákkal. (MTI) Az osztrák exbelügyminiszter bécsi pere Oláh tízmilliót kapott az amerikaiaktól antikommunista akciókra Heltai Anás, az MTI bécsi tudósítója jelenti: Vezető szocialista szakszervezeti funkcionáriusként tízmillió schillinget kapott az amerikaiaktól titkos kommunistaellenes akciókra — vallotta be Franz Oláh volt osztrák belügyminiszter és szakszervezeti szövetségi elnök bécsi perének pénteki tárgyalásán. Az Osztrák Szocialista Párt hajdani prominens vezetője, akit sikkasztásért és csalásért vonnak most felelősségre, első ízben hozott nyilvánosságra adatokat kapcsolatairól, amelyek „illetékes amerikai szervekhez” fűzték az ötvenes években. Oláh kihallgatásának első napján közölte: nem érzi bűnösnek magát, mert „mindig az állam és a munkásmozgalom érdekében cselekedett”. A vállalatok, amelyeket 1950—1951-ben, a szakszervezetek pénzét önhatalmúlag felhasználva, alapított, valójában egy „különleges akciót” fedeztek: járműveket, rádió adó- és vevőberendezéseket raktároztak a „kommunisták elleni harc céljaira". A vádlott ismét felelevenítette az 1950-es „kommunista puccskísérlet” koholmányát. (Mint ismeretes, 1950 őszén osztrák munkástömegek a drágulás ellen tüntettek Bécsben.) A reakció által „puccskísérletnek” kikiáltott nagy demonstráció után vette fel a a kapcsolatot „illetékes amerikai szervekkel” — mondotta Oláh —, amelyektől 8—10 millió schillinget kapott, hogy „szükség esetén megfelelő felszereléssel rendelkezzenek”. Egy vádlotttársának vallomása szerint még többről, 12 millió schillingről volt szó. NEIS / A15 AISG3 A szaktanácsadók hivatása Gyakran elhangzik: olyan időszakot él mezőgazdaságunk, amelynek egyik legfontosabb jellemzője a termelési eljárások gyors változása. A termelőszövetkezetek tagjai, az állami gazdaságok dolgozói egyaránt érdekeltek abban, hogy tevékenységük nyomán többet adjon a föld, az állatállomány, és mind gazdaságosabb, jövedelmezőbb legyen a termelés. Szocialista nagyüzemeinkben mind több azoknak a szakembereknek a száma, akik tág látókörrel irányítják, szervezik a munkát. Egyáltalán nincs semmiféle ellentmondás abban, hogy mégis nő a szaktanácsadás iránti igény. Az üzemekben dolgozó szakembereket a legtöbb helyen leköti a napi munka szervezésének gondja. Igaz, közülük mind többen néznek szét az országban, s néha hazánk határain túl is. De ezek a tapasztalatcserék a legtöbbször csak ötletet adnak. A megvalósítás tüzetesebb elmélyülést, aprólékosabb hozzáértést, specialistákat követel. Jórészt ez az igény szülte a szaktanácsadás rendszerét, amely erőteljesebben a múlt esztendőben formálódott ki. Tavaly alakult meg az Országos Szaktanácsadási Bizottság. A MÉM információs központja összehangolja azoknak az intézményeknek a munkáját, amelyek szakmai tanácsadásra képesek és hajlandók. Hivatalosan jelenleg 91 intézményt, vállalatot vettek fel a címjegyzékrbe. E szervek a növénytermesztéstől az élelmiszeriparig, az építéstől, a kemizálástól az üzemszervezésig szinte az egész élelmiszer-gazdaság szakkérdéseit átfogják. Ilyen módon a szaki tanácsadás hálózata kialakultnak tekinthető. A további tennivalók: a munka tartalmának javítása. Tavaly mintegy 1900 szakember tevékenykedett mint szaktanácsadó. Közülük ötszázan ezt a munkát mondhatták fő hivatásuknak, 1400-an pedig esetenként, Időszakosan adtak szaktanácsot. Az eddigi tapasztalatok alapján is levonható a következtetés: az üzemek mindenekelőtt a garanciával adott tanácsot kérik. Nem általános szakvéleményeket, óhajtanak, hanem olyanokat, amelyek egy- egy területen az egész ágazat fejlesztését szolgálják. Ezért emlékeznek dicsérően a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetre, amely 144 mezőgazdasági üzemmel kötött szerződést a triticale-, a cirok- vagy a zöldségtermesztés segítésére. A Debreceni Agrártudományi Főiskola tavaly 49 szaktanácsadási szerződést kötött. Négy termelőszövetkezetben az egyszeres keresztezésű hibrid- kukorica-termesztés komplex technológiájának kidolgozásával vett részt a munkában, úgy hogy a technológia betartása, esetén garanciát is vállalt a termésered- ményért. Sok intézményt lehetne említeni, hiszen tavaly a külön díjazással vállalt tanácsadások száma is meghaladta a háromezret. Természetes dolog, hogy min- den részletében még nincs tiszten kép arról, hogy tavaly mit jelentett mezőgazdaságunknak a szaktanácsadók munkája. Egy bizonyos: a szaktanácsadásban tevé- skenykedő emberek felkészültsége a jelenleginél sokkalta többet adhat a gazdaságoknak is, az országnak is. A tudományos kutatások hazai és külföldi eredményeinek, a technika haladásának figyelemmel kísérése elsőrangú követelmény a szaktanácsadó számára. A szaktanácsadók ismereteinek bővítése jól szervezett munkát kíván az őket irányító intézményektől. Csak a nagy tájékozottságú szaktanácsadótól lehet elvárni, hogy a helyszínen határozott és hasznos véleményt mondjon. Csak így lehet a szaktanácsadó igazi segítője azoknak a százezreknek, akik a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar gyorsabb fejlesztéséért dolgoznak. Almási István ••Üzemi baleset és csellengés Elég gyakran előfordul, hogy — a szigorú előírások ellenére — művezetők, üzemvezetők nem jelentik a baleseteket. Úgy gondolják, hogy a kisebb-nagyobb balesetet szenvedett ember anélkül is felépülhet, hogy ők a jelentéssel veszélyeztetnék saját érdekeiket, kitéve magukat esetleg még bírósági tárgyalásnak is. A baleset körülményeiről sokszor nem vesznek fel jegyzőkönyvet, s rábeszélik a sérültet, hogy könnyebb munkabeosztás fejében mondjon le a jegyzőkönyvezésről, a baleset részleteinek tisztázásáról. Azután nagylelkűen megengedik, hogy a sérült az üzemben csellengve felépüljön és felerősödjék, s közben a baleset feledésbe merüljön T. F. fiatal segédvásárt, pereces lakost. 1959 februárjában saját hibáján kívül baleset érte. Agyrázkódást szenvedett, de rövid idő alatt felépült, s a bányaigazgatóval történt „megegyezés” után könnyebb beosztást kapott a bányaüzemnél. Úgy látszott, hogy T. F. egészsége rendbe jött. Igen ám, de később állapota romlott, bal oldala megbénult. Le kellett őt százalékolni, s nem egészen ezer forinttal nyugdíjba akarták küldeni. T. F. ebbe nem nyugodhatott bele. Mivel azonban a balesetnél nem vettek fel jegyzőkönyvet, nehéz volt bizonyítani, hogy állapotának romlását valóban a baleset, vagy pedig valamilyen más, a munkahelytől független megbetegedés okozta-e, így azután T. F.-nek rengeteg utánjárásába került, míg úgyahogy sikerült orvosi vizsgálatokkal rekonstruálni balesete legvalószínűbb történetét és következményeit. A baleset jelentésének mellőzése, a balesetet szenvedett munkás félrevezetése nemcsak így járhat persze súlyos következményekkel, hanem másként is. Ha ugyanis „nincs” baleset, akkor ugye nem kell semmit tenni ,a baleset okának megszüntetéséért, maradhat minden a régiben, s esetleg bekövetkezhet az újabb baleset. Az ilyen helyeken rendszerint a termeléssel is baj van. Nyilvánvalóan nem lehet termelékeny, selejtmentes és gazdaságos munkát elvárni balesetveszélyes körülmények között dolgozó emberektől, s az engedéllyel csellengő sérültek látványa sem sarkall a jó munkára. Sokat mond T. F. segédvájár balesetének története ebből a szempontból is, hiszen a bányát, amelyben balesete történt, mint gazdaságtalan és veszélyes üzemet, be kellett zárni! A baleseti statisztika sokat elárul az üzem termelési kultúrájáról és szociális viszonyairól is. A Lenin Kohászati Művekben — és más nagyüzemeknél is — például nemcsak szociális, hanem közgazdasági tényezőként is vizsgálják a balesetek alakulását. De talán egyedülálló, hogy az LKM- ben a balesetek jelentése és regisztrálása nemcsak az adott műhely, hanem tőle független üzemi szervek alapvető kötelessége is. Ezzel fokozzák a dolgozók biztonságérzetét, az előforduló balesetek elemzésével pedig módszeresebben gondoskodhatnak a hibák megszüntetéséről és a károsultak érdekeinek védelméről is. E módszer haszna tehát közös, nyomában csökken a balesetek száma és eltűnnek az üzemből az engedélyes csellengők is. Szluka Emil * Ügyeskedők Nemsokára bíróság elé áll Nagy Lajos 24 éves esztergályos, aki volt munkahelyének Forgács utcai telepéről ellopott egy kisebb esztergapadot, majd újabb munkahelyéről motort is lopott hozzá. Ha fél év múltán nem csípték volna nyakon és rendes foglalkozásán felül maszek alapon eldolgozgatván a lopott géppel, csinos jövedelemre tett volna szert, sokan mondták volna, milyen ügyes. De nem minden ügyeskedő alapozza meg ügyességét bűnözéssel. Jóval többen vannak az olyan ügyeskedők, akiket rendőr és bíró nem is nagyon érhet tetten. Róluk azt mondhatnánk: attól ügyesek, hogy olyasmiket tudnak, amiket az ügyetlenebbek nem tudnak. Az ügyetlenekkel, ugye, megesik, hogy nem kapnak valamit, amire szükségük volna. Az ügyeskedők játszva beszerzik azt is kéz alól, pult alól, vagyis a normális élet felszíne alól. Ettől ügyesek. Náluk csak azok ügyesebbek, akik azt a nem kapható holmit kéz alá, pult alá, vagyis a normális élet felszíne alá rejtették. Ha jól meggondoljuk, nálunk alig van igazán hiányzó cikk: majdnem minden létezik, csak ügyeskedési adót kell fizetni utána. De hát az ügyeskedők erkölcsi kódexének első paragrafusa szerint Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Nos, ezt a koporsót nem csekély őrzési díj fejében őrzik az ügyeskedő gyászhuszárok. Az ügyeskedők nemcsak portékát tudnak elővarázsolni, de kapacitást is a különböző tevékenységi ágazatokban. Sajátságos, milyen sok olyan tennivaló akad nálunk, amit csak munkaidőn túl lehet elvégezni. Hány olyan elromlott rádió- és tv-készülék, villanyos gázkészülék, mennyi építkezni, szerelni, fuvaroznivaló, ami nem fér bele a termelési tevékenység szabályszerű kereteibe és mind ügyességi felár után kiált! De az ügyességben is vannak fokozatok. Az igazán nagystílű ügyeskedők nem holmi esti vízcsapszereléssel jutnak ügyességi felárhoz, hanem például előrelátó benevezéssel. Új autót igényelnek, végtelen türelemmel kivárják az utalványt, ezt aztán tíz-húsz ezer forintnyi felárral átadják a kevésbé türelmeseknek. Vagy beneveznek társasházépítési akciókba, de a ház még fel sem épült, a lakást átadják negyven-ötven ezer forintnyi ügyességi felár ellenében. Az ügyeskedők nagyon leleményesek s a jég hátán is megélnek. Főképp ha a jég nem eléggé síkos. Mi tagadás, nem az. Pedig az ügyeskedők társadalmi veszélyessége nyilvánvaló. Hiszen az ügyeskedők nem egymás közt ügyeskednek, hanem a többi embert fejik. Mondhatni, minden ügyeskedőre több ügyetlen jut. S ezt a szerepkört mégis sokan viselik, jóllehet a túlságig háládatlan. Kétségtelen, hogy ez az ügyeskedés, a „foglalkozáson felüliek’ élősdisége egyfajta konjunktúra televényén virul s amint fogynak, majd eltűnnek a hiányok, majd fogynak és eltűnnek az ügyeskedők is. De ezt a folyamatot nemcsak az objektív viszonyok javulása siettetheti , nem is rendőrök és bírák dolgáról van szó. Kell, hogy siettessük mi, ügyetlenek is, elsősorban azzal, hogy tetten érjük és nyakon csípjük az ügyeskedő élősdiséget, ahelyett, hogy némán kifizetjük az ügyességi felárakat. Horváth József