Népszabadság, 1969. március (27. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-15 / 62. szám

10 Frigy A népes Hatók család — Hatók­­sömjén legrégibb lakója — tíz éven át szidta a helyi Bőségszaru Termelőszövetkezet vezetőségét, amíg a sok átok végre hatékony­nak bizonyult. A Bőségszaruból eleinte csak csepegett, aztán csor­dogált, később folyt, végül ömlött a pénz. Igaz, tíz éve még csak a családfő, Hatók Mihály hordta ha­za zárszámadáskor a pénzt. Most már a fiatalabbik Miska, a Ger­gely, a Jani, a Lujzi, a Klára is tsz-tag lett. Ráadásul Hatók néni is megszabadult a kisgyermekek istápolásának gondjától, ő is tel­jesített vagy 150 munkaegységnyit. Nagy pénz folyt be hónapról hó­napra a családi kasszába. Meg is érdemelte a szorgalmas család. Dolgos, a közösségbe jól beillesz­kedni tudó emberek valamen­­­n­yien. Ha ehhez hozzávesszük a hátsó­­kertben röfögő hal malacot, a jól ápolt tehenet, a tömérdek szár­nyast, a házinyúltenyészetet és a háztáji kukoricást — előttünk áll a titkok nyitja: miért lett az egy­kor­­ morgolódó, a maszekvilágot visszasíró fiatókokból a termelő­­szövetkezet lelkes híve. Hiába, a társadalmi lét tudatformáló ereje óriási. Persze Karmanics Márton dr., a falu leányainak bálványa, az if­jú fogorvos is felfigyelt erre a jó­létre. A derék fogász önszántából fordított hátat a város hiúságai­nak, amelyek egy albérlettel sem biztatták. Megpályázta hát Hatók­­sömjén község első fogorvosi állá­sát. Szép lakás, korszerű rendelő, óriási tekintély és bőséges kereset várta e helyt. Ezenfelül a szép leá­nyok és asszonyok szeme sugara is célba vette. Karmanics dr. azon­ban e vonatkozásban eleinte elég tartózkodó volt, mint az olyan em­ber, aki tisztában van a maga ér­tékével és nem akarja azt az első jöttment jelentkezőnél elfecsérel­ni. Jól is tette, hogy várt, amíg a népes Hatók család IS esztendős, roppant csinos tagja, Klára is fél­reérthetetlenül nyilvánult meg irányában. A fogorvos rövid tájé­kozódás után megtudta, hogy a Hatók Klára bájait kellő gazdasá­gi talaj is táplálja, így aztán fel­adta hűvös tartózkodását. Hatók­­sörnyén termelőszövetkezeti köz­ségben ennek nyomán futótűzként terjedt el: „A mi doktorkánk be­akadt a Hatók Klára hálójába. Hogy egy ilyen falusi mafla lány­nak milyen állati szerencséje van.”­­ . Az ébredező szerelem első állo­mása néhány röpke séta volt, ren­delőtől cukrászdáig, cukrászdától kultúrházig, kultúrháztól templo­mig, templomtól Hatókékig, Ható­kéktól rendelőig és vissza. A má­sodik szakaszban a két fiatal ki­rándulásokat tett a járási, a me­gyei székhelyre, majd a főváros­ba. A falu ez időtől látni vélte, hogy a Hatók lány csípője feltű­nően szélesedik: „Most remélhe­tően majd otthagyja a mi doktor­kánk ezt a tramplit.” Ám nem így történt. A harmadik fejezet szok­ványos befejezést ígért. ,4? ifjú Karmanics Márton dr. ugyanis eleget tett a nagy jövedel­mű Hatók család meghívásának és egy szép tavaszi szombaton krémszínű Trabantján, begör­dült a kapun. A belépés azonban nem volt a legszerencsésebb. A fo­gász nem vette észre, hogy a bejá­rat közepén jókora karó áll ki a földből, amely a kétszárnyú fa­kapu rögzítésére szolgált. A karó csúnyán megnyomorította a Tra­bant alvázát. — Nem tesz semmit — szólt ek­kor a bosszúságát ügyesen tit­koló fogorvos. — Cascóbiztos­ítá­­som van, megtérül a kár. Id. Hatók Mihály eztán biztosí­totta a falu szeme fényét, hogy az esetleges differenciákat fedezi („van miből hál’ istennek, édes fiam”), de az orvos így szólt: — Nézze, Misó bátyám! Ez a kis apróság csak azt bizonyítja, hogy nem kifizetődő dolog ma már az özönvíz előtti körülmények fenn­tartása. Ha rajtam múlna, persze, esetleg, csak úgy mondom, én fel­égetném az ócska fakaput keríté­sestül. Pénzbe kerül, de megéri, ha modern, szép vaskerítést csi­náltatna, Mise bátyám! A Hatók család fejének látha­tóan nem tetszett a javaslat, de azért behívta az ifjút a konyhába. — Egyél fiam — szólt. — Van itt ennivaló, bőven! — És Hatók néni már hozta is a szalonnás rán­tottat. Id. Hatók töltött. A gyalu­­latlan konyhai asztalra került a nélkülözhetetlen, méregzöld erős paprika és a borhígító is. — Csakúgy, mint otthon — ezt mondta a házigazda. — Persze mi csak úgy komótosan eszünk, remélem, nem veted meg, fiam. Nem kútviz ez, de szóda. — Nézze, Mise bátyám! — szólt ekkor az orvos. — Engem az ilyen nem bánt. De nem okos dolog az özönvíz előtti körülmények fenn­tartása. Ha rajtam múlna, persze, esetleg, csak úgy mondom, én fel­égetném az ócska bútort és ven­nék újat. A kutat is eltömném, jobb a vízvezeték. Pénzbe kerül, de van miből, hála istennek, Mise Kat­yam. A Hatók család fejének látha­tóan nem tetszett a javaslat, de azért behívta a jóllakott ifjút a tisztaszobába. Persze előtte le kellett vetni a cipőt. A szobát hatalmas méretű, de ócska, rossz állapotban levő búto­rok töltötték meg. A falat légy­piszoktól felismerhetetlen képek borították. A gyalulatlan padlón szakadt rongyszőnyeg. A fogorvos le akart ülni, de id. Hatók vissza­tartotta ettől: — összedől alattad, fiam. Még a boldogult apám vette, kéz alatt. De jó bútor, ragaszkodom hozzá. Tetszik-e neked is, fiam? — Nézze, Mise bátyám — mon­dotta elgondolkozva Karmanics dr. — Én tűzre vetném, őszintén, és újat vennék helyette. Minek az embernek az a sok pénz, ha nem használja semmire ... Id. Hatóknak láthatóan nem tet­szett az ifjú szemlélete. De azért csak leültette az udvarban, ami­kor a fogorvos egy hét múlva leánykérőbe jött hozzá. — Kislány még a Klára — szólt. — Meg is szólnának, ha a fiata­labbik előbb menne férjhez, mint az idősebb, a Lujzi. — Az ember a szívének nem tud parancsolni — mondta az or­vos. — Megmondom úgy, ahogy van. Beleszerettem a Klárikába. Várni se tudnék, amíg a Lujzika is kérőre találna. Most kellene a beleegyezése. Szüretkor meges­küdnénk a Klárikával, Misó bá­tyám. Ekkor várat­lan fordulat követ­kezett be. Id. Hatók Mihály elbő­­dült, mint a sebzett oroszlán. — Misó?! Bátyó?! Amíg kilógott a valagam a nadrágból, nem kellettem nektek! Most, hogy fel­vet a pénz, hogy félmillió van az OTP-ben, most jön a főorvos úr a Kláráért! Hát nem, Mars, fia­talúr. Estére újabb váratlan fordulat történt: a szerelmes fogorvos Tra­bantján megszöktette a szülői ház­tól a Hatók Klárikát. Egy bérelt Balaton melléki magá­nv­illából közölték a kétségbeesett szülők­kel, hogy nem tudnak egymás nél­kül élni, egyezzenek bele a házas­ságba. Id. Hatók Mihály neje tár­saságában összetörve érkezett a tett színhelyére. — Csúffá tettél, Klára — mond­ta fakó hangon. — Szerencsétlen ember vagyok én. Ezért nevelte­lek? — Hát igenis, boldogak le­szünk — így kiáltott az ifjú fog­orvos­­, Misó bátyám. Doktoráé lesz a lánya! Csókoljon meg és fo­gadjon fiául. Az öreg elgondolkozva simogat­ta­­ a bajuszát. Kisvártatva így szólt: — Hát nem bánom­. Csak azt ígérd meg, hogy nem dobod ki a vén kaput, a bútoromat, nem csi­nálsz vízvezetéket, és hogy nem kell a szobában leülnünk... Máté György NEPSZABADSAG ' ___ 1969. március 15, szombat Nem vált be sötét újítási kísérlete a nimzoindiai védelem egy időszerű vál­tozatában az alábbi játszmában. NIMZOINDIAI VÉDELEM I. Platonov—V. CeskovszkiJ 3«. szovjet bajnokság, Alma-Ata, 1969. 1. dl, HfS 2. dl, ee 3. Hc3, Fbl 1. e3, 1)6 5. He2­­ 5. Hf3, Fb7 után sötét könnyen ellenőrzi az öl pontot és ké­sőbbi He! és fő útján kiegyenlít.) s. —, Fa6 6. Hg3 (Alighanem erősebb, mint 6. a3, Fc3:t­7. Hc3:, d5 stb.) 6. —, 0—0 7. el, He8?S (Egy Portisch— Szpasszkij, Moszkva 1967 játszmában itt 7. —, Hc6 8. Fd3: d5 9. cd., Fd3: 10. Vd3:, ed: 11. eá, Hel 12. a3, Fc3: 13. be:, i5 11. He2! világos előnyére és győzelmére vezetett. A huszárlépés azonban itt nem oly jó, mint a 1. a3- mal kezdődő Samisch-változatban, mert világosnak tempóelőnye van és adott esetben Fa3 is rendelkezésre áll.) 8. Fd3, Hc6 9. 8—0, FcS: 10. be:, Has 11. r1!? (Lehetséges volt 11. Ve2 is, de világos áldozza a cl gyalogot királyszárnyi támadás érdekében.) 11. —, Fel: 12. f5, el: (Fenyegetett 13. Í6!, Hf6: 11. Fgö! a sötét királyszárny felszakításával.) 13. Hf5:, Hd6? (Jobb volt 13. —, d6, amire 14. Bf3! volt a támadás legjobb folytatása. Sötét va­lószínűleg 14. Fa3, Hf5:I 15. Ff8:, HeS folytatásra számított.) 14. Hh6fü, gh: (14. —, Kh8-ra is 15. e5! következik.) 15. eS!, Fd3: 16. Vd3:, Hdc4 (Jobb volt 16. —, HeS 17. Fh6:, Ve7! — nem 17. —, Vh1? 18. Ff8:, Kf8: 19. Vf3! és világos nyer Va8: és Vf7: kettős fenyegetéssel. A tett lépés után mindkét sötét huszár játékon kívül kerül.) 17. Bf6!, Kh8 18. Fh6:, Ve7 19. Bafl! (A bástyakettőzés eldönti a küzdelmet, a sötét bástya ütése nem sürgős.) 19. —, d5 20. BlfS, He5: (Fe­nyegetett elsősorban 21. Fg7f!. Kg7: 22. Bg3t, Kh8 23. Bh3! védhetetlen mattal.) 21. de:, VeS: 22. Ff8:, Bf8: 23. Bf7:, Bf7: 24. Bfí:, Veit 25- Bfl sötét feladta, világos anyagi előnye döntő. Rendkívül érdekes kiállításra hívjuk fel a figyelmet: a Techni­ka Házában nyílt meg A fényké­pezés 130 éve címmel. Talán nem érdektelen, hogy a kiállítás alkal­mából röviden összefoglaljuk a fényképezés történetét. Már az ősidőkben élt a vágy az emberekben, hogy valami módon tartósan láthatóvá tegyék, síkban rögzíthessék mindennapi benyo­­­másaikat. E vágytól vezérelve rajzolta barlangja falára látvá­nyait az ősember. Évezredeken át csak a festészet tudott síkban, színekben ábrázolni. S hosszú­hosszú idő telt el, amíg mechani­kus úton vált lehetővé a képek rögzítése. A fénytannal, az optika törvényeivel már Arisztotelész foglalkozott. A camera • obscura, a sötétkamra törvényszerűségét Leonardo da Vinci írta le, s ezzel — bátran mondhatjuk — lerakta a fényképezőgép majdani­ kidolgo­zásának az alapjait. Ami a fényképezés vegyi sajátosságait illeti, már a középkorban az „aranycsinálók", az alki­misták is tudták, hogy bizo­nyos anyagok fényre érzékenyek. De sok száz év telt el, amíg két francia tudós, J. N. Niepce és L. J. N. Daguerre több évi kísérlete­zés után jódgőzzel kezelt ezüstle­mezen jól látható, tónusos képe­ket állítottak elő. Ezt a fényképe­zésben új korszakot nyitó találmá­nyukat a francia Akadémia 1839- ben megv­ásárolta, s vele biztosítot­ta a fényképezés jövőjét Kezdet­ben csak épületeket vagy tájképe­ket tudtak lefényképezni, mert órákig tartott az expozíció, az ala­csony érzékenységű negatív anyagra. Ezek voltak az úgyneve­zett dagerrotípiák és heliogravű­­rök. Nem volt könnyű ebben az időben a fényképezés, hiszen a felszerelést lovas szekérrel kellett a helyszínre szállítaniuk, mert a gép, s a fényképezéskor öntött negatív anyag több mázsás súlyú lehetett. Valóságos forradalmat hozott a fényképezésben, amikor 1880-ban az amerikai George Eslmann, fo­tólemezeket gyártó kis üzemet lé­tesített. Itt készítették 1888-ban az első modernnek nevezett fény­képezőgépet, s két évvel később itt gyártották először az úgyneve­zett roll-filmet. A kiállításon lát­ható egy Kodak-masina, amelyet szintén itt gyártottak, a géppel kör alakú papírnegatívra 100 fel­vételt lehetett készíteni. Ezzel in­dult el hódító útjára az amatőr fényképezés. Egyre-másra létesül­tek ezután a tökéletesített fotógé­peket, anyagokat gyártó üzemek, hiszen a világon mind többen hó­doltak a fotózás nemes szenvedé­lyének. Robbanásszerű fejlődést ered­ményezett a Leica-gép megjele­nése az 1920-as években. Tulaj­donképpen ez volt az első igazán korszerűnek mondható masina, amely mozifilmre dolgozott. Tö­kéletes mechanikája, sok objek­­tívje, s nem utolsósorban a nega­tív anyag olcsósága tette ezt a ké­szüléket min­den idők egyik leg­­kiválóbbjává. Hasonló sikert ért el a kétlencsés, tükörreflexes Rolleiflex megjelenése is. Hatal­mas versengés kezdődött ezekben az években az óriásira növekedett német, amerikai és japán fotecé­­gek között, s egymás után jelentek meg a piacon a sok objektívvel ellátott tökéletes gépcsodák. S most már eljutottunk az automa­tizált gépekhez, ahol már a fény­­képezőnek csak a témát kell ki­választania, s szinte minden beál­lítás nélkül csak exponálni kell. A kiállításon látható a Fotómű­vészek Szövetségének nagyon gaz­dag gyűjteménye; elküldték félt­ve őrzött öreg masináit az Agfa-, a Kodak-gyár múzeumai; bemu­tatják a kor legmodernebb készü­lékeit is, a többi között a Hassel­­blad űrfényképező berendezése­ket, s láthatók a német, a szovjet, a japán gyárak legmodernebb ap­parátusai is. A kiállítást érdekes szakelőadások, film- és diavetíté­sek egészítik ki.­­új fényképezés A fényképezés történetéből autó* motor Megállni, de hogyan? Érdemes tanulmányozni, külö­nösen kezdő autósoknak és moto­rosoknak a fékgrafikont, amely a kilométeróra, illetőleg a sebesség­­mérő számlapjának megfelelően mutatja a féktávolságot. A féktávolság két tényezőből te­vődik össze, a cselekvési időből — ezt mutatja a belső skála — és a fékútból. A cselekvési idő az ész­leléstől a fékezés megkezdéséig el­telt idő, amely alatt még nincs fékhatás. Ez az időtartam a veze­tő reflexeitől függően 0,75—1 má­sodpercig tarthat. A sebességtől függően növekszik a féktáv, mert a sebesség növekedésének arányá­ban nő a fékezés nélkül lefutott út. A grafikon mutatja, hogy a fé­kezés megkezdésétől a megállásig lefutott út a sebességgel nem egyenes arányban nő. Fokozottan vonatkozik ez a két tényezőből összetett féktávolságra. A 100 és 120 kilométer/óra sebes­ségnél a féktávolság különbsége csaknem 40 méter. Jó, ha a vezető számít arra, hogy 85 méter helyett 118 méter szükséges az „azonnali"­ megálláshoz. Gondolni kell arra is, hogy 10—20 métert tévedhe­tünk a féktávolság becslésénél is. Hátrányos lehet ez különösen az olyan autóknál, ahol a jó rugózás és útfekvés következtében a veze­tő nem érzékeli a nagy sebességet, különösen a gyors kocsiknál. Nem véletlen, hogy egyes gyors kocsik­nál — például a Citroennél — a kilométerórának a számlapján a sebesség fölött feltűnően elhelye­zett skála figyelmezteti a vezetőt a különböző sebességhez tartozó féktávolságra. Ezt a példát érde­mes követni. Házilag is készíthe­tünk­ ilyen skálát a mellékelt gra­fikon alapján a kilométeróra ská­lájának megfelelően. S. E. b­élyeg­gyűjtés A Tanácsköztársaság emléke A Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulójára megjelenő so­rozaton kívül a Magyar Posta március 21-én 10 forintos blokkot is kibocsát, rajta Berény Róbert 1919. évi híres Fegyverbe! Fegy­verbe! plakátjával. Szép figyelmességgel is kedves­kedik a posta a gyűjtőknek. A Tanácsköztársaság 50. évforduló­jára megjelenő sor 60 filléres, pi­ros színű bélyegét,­ amely Lenint ábrázolja, vöröseslila szín válto­zatban is kibocsátja és a szerve­zett­ gyűjtőknek ingyen adja. Az ajándékozás tényét a hátoldalra nyomott feljegyzés tünteti fel. Szojuz—4 és 5 A Szojuz—4 és Szojuz—5 sike­re alkalmából a Magyar Posta két darab 2 forintos bélyegből álló sort bocsát ki, amelyet raj­zos szelvény köt össze. A bélye­gek négy sort tartalmazó ívek­ben készültek. A bélyegek rajza azonos, csak a szelvény felirata változó.­ ­ Újdonságok Algéria: Hazai virágok, négy érték. — Dahome:v: állatok, négy érték. — Franciaország: A bélyegnapra 0,30+ 0,10 ír bélyeg. Ábra: 1890. évbeli pos­takocsi. — 50 éves a Hyderabad-i Os­­mania Egyetem. Ebből az alkalomból emlékbélyeget adnak ki. — Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság: A köz­társaság hősei, két érték. — Lengyel­­ország: olimpiai győztesek, nyolc ér­ték. — Liechtenstein: A forgalmi sor u­j értéke 3,50 fr; címert ábrázol. — Nagy-Britannia: Alcock és Brown at­lanti-óceáni repülése félszázados év­fordulójára 9 bélyeg. Ábra: a két pi­lóta, gépü­k és az eseményről beszá­moló újságlap. — NDK: Lipcsei vá­sár, két érték. — Szenegál: Hazai ma­darak, két érték.

Next