Népszabadság, 1969. március (27. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
1989. március 1, szombat Hálásak vagyunk a szocialista országok segítségéért Objektív nehézség? Senanaa-e cayloni miniszerelnök nyilatkozata tudósítónknak Dudley Senanayake, Ceylon miniszterelnöke, az ország fővárosában nyilatkozatot adott Kalmár Györgynek, a Népszabadság és az MTI delhi tudósítójának. Tudósítónk megkérdezte: A fejlődő országok, közöttük Ceylon is, mennyiben támaszkodhatnak a szocialista országok baráti segítségére? — Hálásak vagyunk azért a segítségért és támogatásért, amelyet a szocialista országoktól kaptunk és kapunk most is — hangoztatta válaszában a miniszterelnök. — A segítséget és a támogatást Ceylonban hasznos célok érdekében használtuk fel. Szerte az országban sok ipari létesítmény tanúskodik ennek a segítségnek a hasznos voltáról: egy acélüzem, egy autógumigyár és egy őrlőüzem, csak néhány példa arra, milyen célok érdekében használtuk fel a Szovjetuniótól kapott segítséget. Tubiriyában a Német Demokratikus Köztársaság segítségével egy nagy textilkombinát épült. Lengyel segítség tette lehetővé egy fémipari üzem felállítását. A Csehszlovákiától kapott segítséget egy textilgyár, több , tetőcserépgyár, egy cukorgyár és egy vízi erőmű bizonyítja. Magyar és ceyloni közreműködéssel most épült fel egy izzólámpagyár. A fejlődő országoknak azonban nagyobb segítségre van szükségük ahhoz, hogy elérjék a fejlesztés jelenlegi tízéves szakaszának mégoly szerény céljait is. Komoly igényeket kell kielégíteni, és ezért tág tere nyílik a fejlődő országok és a szocialista országok közötti további együttműködésnek — állapította meg a ceyloni miniszterelnök. Hangoztatta: — A gazdasági fejlesztéshez nyújtott segítség csak egyik formája annak a támogatásnak, amelyet a szocialista országok az ázsiai és afrikai fejlődő országoknak gazdasági előrehaladásuk meggyorsításához adhatnak. A segítség egy másik — és még fontosabb — formája, a kereskedelem. A gazdasági fejlődéshez szükséges külső anyagi eszközök zöme exportjövedelmünkből származik. Ezen a területen sürgősen össze kell hangolni a nemzetközitevékenységet, hogy biztosítani lehessen a fejlődő országok exportjövedelmének állandó növekedését. Nagyon fontos lenne továbbá olyan körülmények megteremtése, amelyek segítenék a fejlődő országokat mezőgazdasági és ipari termelésük tervezésében, és amelyek némi biztosítékot nyújtanának arra vonatkozóan, hogy ezek az országok termékeiket a jövőben külföldi piacon helyezhetik el. A gazdasági életnek sok olyan ága van, amelyben a fejlett országok sokkal több mezőgazdasági és más nyersanyagot tudnának átvenni a fejlődő országoktól. A vietnami konfliktus rendezésének esélyéről szólva a miniszterelnök kifejezte reményét, hogy a párizsi béketárgyalások eredményének jelentős hatása lesz Délkelet-Ázsia jövőjére. A közel-keleti helyzet robbanékonyságára utalva Dudley Senanavake rámutatott, hogy az ázsiai fejlődő országok gazdasági életére súlyos terhet ró a Szuezi-csatornának ebből a megoldatlan konfliktusból eredő hosszan tartó lezárása. Az izraeli politika a feszültség növelésére irányul A TASZSZ nyilatkozata a közel-keleti helyzetről Az izraeli militaristák az utóbbi napokban egész sor újabb agressziós cselekményt követtek el a szomszédos arab államok ellen — állapítja meg a TASZSZ nyilatkozata. — Hivatalos izraeli személyek nyíltan újabb katonai akciókkal fenyegetik az arab országokat, köztük Libanont és Irakot. Izrael agresszív akcióit épp akkor követi el, amikor erőfeszítések történnek, hogy a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata alapján békés politikai rendezést érjenek el a Közel- Keleten. Izrael akciói szemléltetően bizonyítják, hogy a jelenlegi izraeli politikáért felelős személyek olyan vonalat követnek, amely a közel-keleti helyzet élezésére irányul. Fokozzák a feszültséget, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a gyakorlatban olyan feltételeket teremtsenek, amelyek kizárnák e térség tartós békéje megteremtésének lehetőségét. Izrael szélsőséges körei a sovinizmustól, az arab népek iránti gyűlölettől és ellenséges érzülettől elvakultan hosszú háborúra akarnak berendezkedni a Közel- Keleten, miközben egyes külföldi támogatóik segítségében reménykednek. Az ilyen tervek azonban csúfos kudarcot eredményezhetnek a Tel Aviv-i uralkodó körök számára. Ami a Tel Aviv-i politikusoknak a „tömeges megtorlásokra” vonatkozó kijelentéseit illeti, nem lenne szabad megfeledkezniük arról, hogy a népieknek a hódítók és a megszállók ellen vívott harca a nemzetközi jog szerint jogos és igazságos. Minél tovább tartózkodnak izraeli csapatok a meghódított arab területeken, annál erősebb és szélesebb lesz az araboknak a megszállók elleni felszabadító harca. Nem lenne szabad erről megfeledkezniük azoknak a rövidlátó politikusoknak, akik az elhúzódó háborúra alapozzák terveiket, s ezt a tárgyalásokról hangoztatott üres frázisokkal leplezik. A Szovjetunió szilárdan kiáll amellett, hogy a Közel-Keleten,a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatával összhangban haladéktalanul békés politikai rendezésre kerüljön sor. A Közel-Kelet államainak és népeinek végül is lehetőséget kell kapniuk arra, hogy a tartós és igazságos, az erőszaktól és az agresszor önkényétől mentes béke légkörében élhessenek — fejeződik be a TASZSZ nyilatkozata. Ellenforradalmi szervezkedés Brazzaville-ben A brazzaville-i Kongói Nemzeti Forradalmi Tanács pénteki ülésén bejelentették, hogy a közelmúltban két nagyobb ellenforradalmi szervezetet göngyölítettek fel. Az említett szervezetekkel nyilvánvalóan kapcsolatban álló Félix Mouzabakany belügyminiszter a felelősségre vonás elől megszökött, de később sikerült kézre keríteni. Az események miatt a Nemzeti Forradalmi Tanács azonnali hatállyal elrendelte a hadsereg, a rendőrség és a csendőrség egyettlen, úgynevezett forradalmi biztonsági szervbe való tömörítését. A tanács ülésén, amelyen Marién Ngouabi őrnagy, államfő, a tanács vezetője elnökölt, egyhangúlag elfogadott határozatban szólították fel a forradalmi törvényszéket, hogy „késedelem nélkül lásson munkához, s példásan büntesse meg a reakciós és ellenforradalmár elemeket”. A kiadott közleményből az is kiviláglik, hogy feletre politikai és közigazgatási posztokra a régiek helyére sok új személyt neveztek ki. (AFP) NEPSZABADSAG 3 Politikai viták alkalmával gyakran hallhatunk ilyen meghatározásokat: „az átmeneti korszak velejárója__ törvényszerű gond ... objektív nehézség”. Az ilyen kategorizálás többnyire valóban elfogadható magyarázatként szolgál egy-egy közéleti probléma megjelenésének és természetének megértésére. Ugyanezeket a kifejezéseket azonban mind gyakrabban hallhatjuk kereskedelmi szakemberektől, üzemi és vállalati gazdaságvezetőktől is, amikor némelyik közszükségleti hiánycikk vagy munkaszervezési fogyatékosság kerül szóba. A kategorizálás célja azonban ilyenkor nagyot fordul: objektív nehézség — mondják, és ezt egyúttal mentségnek is tekintik. A csepeli pártbizottság első titkára mondotta el a minap pártmunkásoknak: alaposan utánanéztek néhány ilyenfajta mentegetőzésnek és kiderült — a fellengzős kategóriák nagyon is mindennapos tehetetlenséget takartak. Egyik esetben a félelem a kockázatvállalástól, vezetői rátermettség hiánya, másik esetben a közérdek semmibe vevése, és végül a hozzá nem értés volt a gond valóságos okozója. Mikor mindezt nyíltan megmondták a szóban forgó gazdasági vezetőknek, azok egyszerűen nem értették, hogy miért nem fogadják el magyarázatként „az átmeneti korszak stb ... stb.-t”, amikor eddig szó nélkül tudomásul vették, és különben is nagyon szépen és rendkívül komolyan hangzik. A csepeli példa nem egyedi jelenség: a budapesti pártbizottság legutóbbi tanácskozásán szóvá tette Németh Károly, a budapesti pártbizottság első titkára is. Elismeréssel szólt a gazdasági vezetők többségének példaszerű helytállásáról, bebizonyították, hogy a reform új körülményei között is tudnak közös céljainkért jól, eredményesen dolgozni. Köszönetet mondott ezeknek az elvtársaknak, akik erejüket nem kímélve, megtettek mindent a reform sikeréért, gazdasági előrehaladásunkért. Hozzátette: az élet igazolta, hogy helyes volt türelmesen lehetőséget adni mindenki számára a bizonyításra. Hiba lenne azonban tovább várni, amikor most már kiderült egyesekről, hogy képtelenek rátermetten, jól vezetni, tehetetlenek és nem is értik az új gazdasági mechanizmust, nem értik, mi történik körülöttük. Az ilyen esetekben a további türelem tulajdonképpen már a reform ellen hat! S ha már a kategorizálásról szóltunk, hadd mondjuk ki: ez valóban egy objektív helyzet, objektív értékelés. Törvényszerű, hogy a felismerést tett is kövesse. Káderpolitikánknak megfelelő emberséges gondoskodás a néhány helytállni képtelen gazdasági vezetőről, és helyükre olyan emberek kinevezése, akik valóban képesek hatékonyan, jól vezetni. Ez a közérdek törvénye. Sólyom József Elvtársi kötelesség Élénk vita kerekedett a Hajdú-Bihar megyei párt-végrehajtó bizottság ülésén a pártépítés kérdéseiről. A vitakedv nem azért lobbant fel, mintha a párt erőinek gyarapodása nem lenne egészséges, hiszen 1968. október végéig a pártszervezetek 1475 új párttagot vettek fel a megyében, s ez a szám 451-gyel több mint a megelőző év azonos idejében felvetteké. Kedvezően alakult a pártban a fizikai dolgozók arányszáma is. A vita azért bontakozott ki, mert a végrehajtó bizottság tagjai nem hagytak szó nélkül egy nem nagy, mégis vizsgálódásra késztető adatot. Az említett időszakban ugyanis — különböző okok miatt — 135 párttagnak szűnt meg a párttagsága. A párt öntörvényű tisztulása persze egészséges folyamat. De az említett számnak csak kisebbik része adódott a fegyelmi úton való kizárásokból. Jóval többen vannak olyanok, akik törlés útján kerültek ki a pártból. Milyen tényezők játszanak közre abban, hogy mondjuk egy becsületes, szorgalmas, a párt céljait magának valló munkásember, aki tíz—húsz esztendeig serényen tevékenykedett a pártban, részt vett harcaiban és mindennapos tetteiben — egyszerre „elveszíti” kapcsolatait alapszervezetével, távol marad rendezvényeitől, elmarad a tagdíjfizetéssel? Ez az a jellemző eset ugyanis, amit utólag, a törlés után, így regisztrálnak: „A pártélet elhanyagolása. Tagdíj nem fizetés.” Nos, a vb-ülés előtt a pártbizottság aktivistái felkerestek több olyan elvtársat, aki ilyen okok miatt vesztette el párttagságát. A következtetés ismét igazolta az ismert, de néha elfelejtett igazságot: nem minden pártszervezetben foglalkoznak kellő figyelemmel és türelemmel az idősebb párttagokkal, különösen azokkal, akik nyugdíjazásuk miatt elkerültek régi munkahelyükről. Igen gyakori, hogy egy-egy párttagnak éppen nyugdíjba kerülése után lazul meg kapcsolata a párttal. Ennek több oka lehet. Sok a belső, lélektani indíték. A kikerülés a megszokott munkahelyről, a tevékeny munkáspálya megszakadása, a félelem a „haszontalanság” érzésétől. S ha ezzel egyidejűleg nem érzi elvtársai, a pártszervezet megkülönböztetett figyelmét, törődését, ha nem talál területi pártszervezetében jó légkört, akkor könnyen bekövetkezhet a befelé fordulás, az elkeseredés, a passzivitás állapota. Pedig tapasztalatukra, munkájukra mindenütt szükség lenne. Ezért alakult ki az a gyakorlat több nagyüzemben, hogy az idős párttagot volt pártszervezet* ismételten meghívja rendezvényeire, régi elvtársai felkeresik a lakásán, vagy éppen közvetlen kapcsolatot teremtenek a területi pártszervezettel, hogy megkönnyítsék elvtársuk beilleszkedését az új környezetbe. Olyan esetről is tudunk, hogy az alapszervezet titkára gépkocsit küldött betegeskedő elvtársáért, hogy ott lehessen régi pártszervezete ünnepi gyűlésén. Máshol rendszeresen érdeklődnek egészségi állapota felől, megvizsgálják, nincsenek-e anyagi nehézségei, tudja-e fizetni a tagdíjat és így tovább. Ahol ez a mélyen elvtársi, emberi kapcsolat és gondoskodás megmarad, ott nem fordulnak elő az előbb említett „törést” kiváltó esetek. Ezért hívta fel a végrehajtó bizottság különös hangsúllyal a pártszervezetek figyelmét az idős párttagok megkülönböztetett megbecsülésére. Ez fontos feladata minden pártszervezetnek, párttagnak. Elvtársi kötelessége. Havas Ervin Úttörő állami gazdaságok A hazai szántóföldeknek több mint tíz százalékát művelő állami gazdaságok a legtöbb szántóföldi, kertészeti növényből gazdagabb termést takarítottak be az országos átlagnál. Az állati termékek — tej, hús, gyapjú stb. — termelésében hasonlóan szép eredményeket értek el. A nagyobb hozamok magyarázhatók a kedvezőbb anyagi-műszaki feltételekkel. De nemcsak ezekkel. Eléggé közismert,hogy állami gazdaságaink sok olyan korszerű nagyüzemi eljárásnak adtak otthont, amely aztán viszonylag gyorsan terjedt a termelőszövetkezetekben is. A termelésfejlesztés lehetőségeinek következetes kutatása, kipróbálása, alkalmazása jócskán hozzájárult, hozzájárul a termelési sikerekhez. Az új gazdasági mechanizmus teremtette nagyobb üzemi önállóság nyomán újabb és újabb kezdeményezések bontakoznak ki. A Tatai Állami Gazdaság a pecsenyekacsa-tenyésztésben és -nevelésben végez ígéretes munkát. Vannak törzseik, amelyek 2,6—2,7 kilogramm takarmányból „termelnek” egy kilogramm húst. Az idén a tenyésztés eredményeként a tiszta fajtáknál lényegesen kedvezőbb tulajdonságú első hibrideket is felnevelik. Munkájuk nemcsak saját gazdaságukban teremt kedvezőbb feltételeket, a kitűnő tenyészanyagot más üzemeknek is eladják. A balatonbogláriak a szőlőtermelésben, a -feldolgozásban és borkészítésben kerestek és találtak olyan új utakat, amelyek sok más gazdaságban is alkalmazhatók, és nagyszerű eredményeket ígérnek. A pankotai gazdaság a hibrid sertésekkel, az általa kidolgozott takarmányozási rendszerrel javítja eredményét, s módszereit szívesen adja át a többi mezőgazdasági nagyüzemnek. A gazdálkodás, a termelés sok ágát lehetne említeni. Bábolna neve immár fogalom a hazai baromfitenyésztésben és lassacskán az ország határain túl is. Az iparszerű sertéshústermelés megszervezésében, kivitelezésében sok állami gazdaság tevékenykedik. Néhány gazdaság — így az agárdi, az enyingi, a sárszentmihályi, a szekszárdi, a bábolnai, a mezőtúri — a mezőgazdasági építkezésekben is új utakat keresett. S miután az építőipar nem, vagy csak alig foglalkozott a mezőgazdasági építkezések korszerűsítésével, ők dolgozták ki az előre gyártott elemekből, szerelésszerűen készíthető, a mezőgazdaság céljainak megfelelő építési módot. Korszerűen, gazdaságosan termelni, úgy gyarapítani a jövedelmet, hogy a termelés növelése legyen annak a fő forrása. Ez a leglényegesebb feladat minden mezőgazdasági nagyüzemben. E célt semmiképpen nem lehet a hagyományokhoz ragaszkodva, vállalkozó kedv nélkül elérni. Az új, gyakran kockázatos termelési módszerek kipróbálása ma szorosan hozzátartozik az üzemvezetéshez. Természetes dolog, hogy e téren a legtöbbet az állami gazdaságoktól lehet várni. Mindenekelőtt azért, mert aránylag sokkal több szakembert foglalkoztatnak, mint a termelőszövetkezetek. Manapság — amikor erőteljesen kitágul a mezőgazdasági üzemek vezetőinek látóköre — sok ötletről, elgondolásról hallani. Ezek megfontolása, s lehetőleg minden részlet pontos tisztázása új és új kezdeményezésekre ad alkalmat. Bővülhet azoknak az állami gazdaságoknak a köre, amelyek a népgazdaságilag legfontosabb termelési ágakban a legközvetlenebb gyakorlati példákkal is segítik a hazai mezőgazdasági kultúra növelését. A gazdaságok közvetlen érdekeltsége is amellett szól, hogy bátran cselekedjenek. Ezt kívánja közvetlen érdekük , az állami gazdaságok hivatásának teljesítése is. Almási István