Népszabadság, 1969. március (27. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-28 / 72. szám

1969. március 28. péntek Jordánia panaszának megvizsgálására összeült a Biztonsági Tanács Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön, magyar idő szerint a délutáni órákban összeült, hogy megvizsgálja Jordánia Izrael el­leni panaszát a miatt az izraeli légitámadás miatt, amelynek 18 halálos áldozata volt. Jordánia képviselője a Bizton­sági Tanács összehívását kérő le­velében felhívta a figyelmet, hogy országa már korábban rámutatott: ha Izrael büntetlenül folytathatja agresszióját, brutálisan megsértve ezzel az ENSZ alapokmányát és a Biztonsági Tanács korábbi hatá­rozatát is, akkor súlyos veszély keletkezhet. Ez következett be március 26-án — állapítja meg a levél. (MTI) Nasszer beszédével megkezdte munkáját az Arab Szocialista Unió kongresszusa Kairóban csütörtökön Nasszer elnök beszédével megkezdődött az Arab Szocialista Unió III. kong­resszusa. Beszédében az EAK el­nöke hangoztatta, hogy a közel­­keleti problémát csak a térség or­szágainak hozzájárulásával lehet megoldani és „egyetlen hatalom sem kényszerítheti ki a népek akarata elleni megoldást­’. Nasszer elnök megállapította, hogy az elmúlt évben folytatódott Egyiptom védelmi erőinek kiépí­tése és Palesztinában fokozódott az ellenállás az izraeli megszál­lással szemben. Nasszer elismerően emlékezett meg a Szovjetunió által­­ az 1987. júniusi háborút követően az egyip­tomi hadsereg védelmi képessé­gének fokozása céljából juttatott támogatásról, s szembeállította azt az Izraelnek nyújtott amerikai tá­m­­­ogatással, amelynek célja az iz­raeli hódítások fenntartása. (AP) Jarring felújította közvetítő tevékenységét Amerikai munkaokmány a közel-keleti problémáról Jarring, az ENSZ közel-keleti megbízottja csütörtök délelőtt Kairóba érkezett és nyomban megkezdte megbeszéléseit Mah­­mad­ Riad külügyminiszterrel. Jarring Nicosiában kézhez kapta azt az amerikai munkaokmányt, amelyet az Egyesült Államok kor­mánya juttatott el a nagyhatal­maknak és a közel-keleti válság­ban érintett országoknak. A ki­lencpontos amerikai jegyzék alap­ján Jarring új körutat tervez a Közel-Keleten, amelyet Kairóban kezdett meg. A Reuter ENSZ­­ diplomáciai forrásokra hivatkozva értesülése­ket közöl a közel-keleti rendezés­re vonatkozó amerikai munkaok­mányról. Az amerikai elgondolás lényege az angol hírügynökség szerint demilitarizált övezetek lé­tesítése Izrael és arab szomszé­dai között azt követően, hogy bi­zonyos módosításokat hajtanának végre az izraeli határokon. Az amerikai javaslat értelmében ugyanakkor változatlanul hagy­nák Jeruzsálem jelenlegi státusát és nem szüntetnék meg a Szíriá­hoz tartozó Golán-magaslatok iz­raeli ellenőrzését. Kairói tudósítónk jelentése sze­rint az okmányban részletezett amerikai álláspont kapcsán a Gumhurija, az ASZÚ lapja azzal vádolja Nixont, hogy Johnson út­ját követi. A Gumhurija rámutat arra, hogy alapvető különbség van a Szovjetunió indítványa és az amerikai munkaokmány kö­zött. A Szovjetunió sürgeti, hogy Izrael vonja vissza megszálló csa­patait az arab területekről még a válság rendezése előtt. Az Egye­sült Államok viszont úgy véli, hogy Izrael biztos és elismert ha­tárainak nem kell feltétlenül azo­nosnak lenniük az 1967. június 5-i határokkal. A múlt héten Ameri­ka közölte, hogy 120 izraeli pilótát képeznek ki az Egyesült Államok­ban a támadó Phantom gépek ve­zetésére. Ezután következett az az amerikai javaslat, amely szerint meg lehet változtatni Izrael hatá­rait, el lehet csatolni a területe­ket. Következésképpen ki lehet jelenteni, hogy Nixon kormánya a Johnson-kormány útját követi. Ülésezik a Csehszlovák Antifasiszta­ Harcosok Szövetségének kongresszusa Prágában csütörtökön megkez­dődött a Csehszlovák Antifasiszta Harcosok Szövetségének a föderá­ciós elrendezést követő alakuló­­kongresszusa, amely egyben az ed­digi szövetség 4. kongresszusa is. A tanácskozáson megjelent és fel­szólalt Ludvik Svoboda köztársa­sági elnök, valamint Alexander Dubcek, a CSKP KB első titkára. Alexander Dubcek beszédében nagy jelentőségűnek nevezte a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének budapesti ülését és kiemelte, hogy a cseh­szlovák delegáció a felhívás elő­készítésében aktívan részt vett, mivel az megfelel a nép alapvető érdekeinek és összhangban áll a CSKP akcióprogramjával. Azzal összefüggésben, hogy a N­ATO-országok növelték katonai költségvetésüket, a szónok hangsú­lyozta: az NSZK-ban — ahol az atomfegyver előállításának techni­kai feltételei adva vannak — megerősödtek az atomsorompó­­szerződés aláírását ellenzők pozí­ciói. Tény — mondta Dubcek —, hogy azok a körök, amelyek a rendezetlen európai kérdéseket katonai eszközökkel kívánják megoldani, s ellene vannak az európai békés együttélésnek, min­dent elkövetnek, hogy­ pozícióikat megerősítsék. Számításaikban sze­repet kap a jelenlegi kínai veze­tők­­ politikája is, és azzal számol­nak, hogy mindez az erőviszonyok megváltozásához vezet Európában az imperializmus javára. Dubcek a továbbiakban arról beszélt, hog­y az európai béké­hez vezető utat a kollektív biz­tonságról szóló szerződés megkö­tésében kell keresni. — A szocialista országok egysé­ge, amely ezen országok közös ér­dekeire épül, okvetlenül szüksé­ges — mondta —, nemcsak a tag­országok belső fejlődése szem­pontjából, hanem a jelenlegi nem­zetközi problémák sikeres megol­dása miatt is. Ebből a szemszög­ből kiindulva törekednek a Szov­jetunióval és a többi szocialista országgal fennálló kapcsolatok kiszélesítésére. Dubcek szólt arról is, hogy tavaly augusztus óta szá­mos megbeszélést folytattak a Szovjetunió és más szocialista or­szágok képviselőivel. Úgy vélik, hogy ez hatékony út a problé­mák megértéséhez és a politikai helyzet konszolidálásához. A CSKP KB első titkára végül hangsúlyozta: szocialista ország nem fogadhat el más politikát, mint a többi szocialista országgal való barátság és együttműködés politikáját. (MTI) Kiesinger Bécsben Kiesinger nyugatnémet kancel­lár csütörtök délután felesége és két államminiszter kíséretében kétnapos hivatalos látogatásra Bécsbe érkezett. A találkozásokon a nyugatné­met és az osztrák államférfiak nemzetközi kérdésekről, köztük Kelet-Európáról tárgyalnak. Csü­törtökön Kiesinger látogatást tett Jónás köztársasági elnöknél és a kormány vezetőinél. Az érdemi tárgy­alásokra pénteken délelőtt kerül sor. (MTI) N­E­P­S­Z­A15 AI) S A­G 3 Tervkészítés együtt A korábbiakban hasonló plé­­num napirendjén még sohasem szerepelt témája volt a Közalkal­mazottak Szakszervezete csütörtö­ki elnökségi ülésének: a szakszer­vezet javaslatai a negyedik ötéves tervnek a közszolgálatot érintő néhány kérdéséhez. Meggyőzően konkrét, szakszerű volt az írás­ban lefektetett témavázlat és a szakszervezet titkárának­­ részle­tes szóbeli kiegészítése. Nagyon reális a téma megvita­tásának kiindulópontja. A negy­e­­dik ötéves terv időszakában — mint korábbi bejelentésekből már ismeretes — sor kerül az állami szervek munkájának továbbfej­lesztésére. Ennek célja az állami tevékenység szakszerűségének, hatékonyságának, demokratizmu­sának fokozása, s ehhez meg kell teremteni a feltételek­et. A fórum részvevői sok hasznos megjegy­zést fűztek ahhoz, miként lehet­ne a következő években többet tenni a munkafeltételek és a munkakörülmények, a közalkal­mazottak életviszonyai javítására, egészségügyi és társadalombizto­sítási ellátottságuk stb. fejleszté­sére. Vagyis azokban a kérdések­ben, amelyekkel rendeltetéssze­rűen foglalkoznak a szakszerveze­tek, s jó vagy rossz megoldásuk kihat a dolgozók mindennapi éle­tére, munkájára. Több okból is említésre érde­mesnek tartjuk ezt a tanácskozást, amelyhez hasonló ezekben a he­tekben, hónapokban a többi szak­­szervezetben is lezajlik. A szocialista demokrácia fej­lesztése szempontjából nagy jelen­tőségű, hogy az ötéves terv fő vo­nalainak felvázolása többé nem kizárólag állami szervek (a Terv­hivatal, a minisztériumok, a főha­tóságok) feladata. A régi tervme­todika ugyanis kötöttségeivel, megszorításaival legfeljebb óhaj­ként igényelte, valójában jófor­mán kizárta az „alulról felfelé" menő tervezést. Most viszont már az előkészítés során kialakítják a szakszervezetek is a maguk önál­ló álláspontját s azt az illetékes állami szervek tudomására hoz­zák. Így hat állami életünk de­mokratizmusa a szakszervezeti demokráciára s termékenyíti meg azt, ösztönzést, újabb kibontako­zási területet kínálva egy­ben ne­ki; így válik a közös tevékenység végül majd együttes tervvé. Népgazdaságunk, egész társa­dalmunk látja hasznát annak, ha ezzel a munkamegosztással alapo­sabb, jobb ötéves terv készül, amelynek feladatait jobban ma­gáénak­ érezheti minden dolgozó. E feladatok hazánkban már ré­gen nem öncélúak; legfontosabb célkitűzéseik az életszínvonal tar­tós, egyenletes emelése, a teljes foglalkoztatottság, az oktatás- és egészségügy­, a lakásellátás üte­mes fejlesztése, a területi arány­talanságok fokozatos felszámolá­sa. Mindez természetesen a ter­melés, a nemzeti jövedelem növe­lése alapján. A hozzáértés és a felelősség, amelynek az említett szakszerve­zeti plénumon részesei lehettünk, nyilván a többi szakszervezet ha­sonló vitáiban is érvényesül majd. A javaslatok összeállításában ők is a realitásokból, népgazdaságunk teherbíró képességéből és a szak­­szervezet előtt álló sajátos felada­tokból indulnak ki. S ha mindenütt így történik, vagyis — a közalkalmazottakhoz hasonlóan — igényes, önálló ál­lásfoglalásra törekszenek a szak­­szervezetek, ezzel jobbá, megala­pozottabbá tudják tenni új ötéves tervünket Újlaki László Kényes küldetés Wilson brit miniszterelnök, aki­nek diplomáciai próbálkozásait az utóbbi időben nem sok siker ko­ronázta, karrierjének egyik leg­­kényese­bb küldetésére indult. Úti célja Lagos, Nigéria fővárosa, ahol Gowen tábornokkal folytat tár­gyalásokat, majd feltehetőleg el­látogat a szövetségiek kezén le­vő volt kelet-nigériai (biafrai) fő­városba, Enuguba is, valamint Port Harcourtba, a nagy olajkikö­tőbe. Hétfőn indul A­ddis Abebába, hogy Hailé Szelasszié császárral ,,a békéltetés" lehetőségeiről ta­nácskozzék. Az utazással kapcsolatban a leg­több találgatás arra vonatkozik, hogy találkozik-e a szakadárok vezérével, Csukuval. A legtöbb válasz erre az, hogy nem. A kor­mányszóvivők igyekeznek hang­súlyozni, hogy Wilson nem köz­vetíteni akar a két szemben álló fél között, hanem „saját szemével tájékozódik" a helyzetről és sze­mélyesen megismerkedik Gowon tábornokkal. Közvetítésre már csak azért sem vállalkozhat, mert a meghívó fél, a szövetségi kor­mány határozott véleménye sze­rint a polgárháború a nigériaiak belü­gye, és rendezése nem tarto­zik a kívülállókra. Ha Nagy-Britannia hivatalosan kívülálló is, a háttérben nagyon is jelentős szerepet játszik a hos­­szúra nyúlt testvérh­áborúban. A két mammut olajtársaság, a Shell és a British Petroleum több mint tíz évvel ezelőtt gazdag olaj- és földgázlelőhelyeket szerzett Ni­gériában, amelyeknek túlnyomó része a keleti tartományban, azaz a szakadat’ Biafra területén he­lyezkedik el. Nigéria, Afrika leg­nagyobb népességű független ál­lama, ezeknek az ásványi kincsek­nek a birtokában gyorsan fejlődő erős ország lehet. Nélkülük a tör­zsi ellentétek és az imperialista érdekeltségek hálójában nemcsak önmaga lenne széttagolásra ítél­ve, hanem tragikus példaként szolgálna a többi afrikai állam feldarabolására is. A brit kor­mány­, a brit imperializmus, amely egész Nigériában erős hadállások­kal rendelkezik, mindeddig az egységes Nigéria hívének vallotta magát és hogy ezt alá is támassza, fegyverekkel látta el Lagost. A speciális brit olajérdekeltsé­­gek viszont, látva a francia és bi­zonyos fokig amerikai vetélytár­­saik Biafrának nyújtott támoga­tását és főként azért, mert féltik ottani befektetéseiket, nagy nyo­mást gyakorolnak a Wilson-kor­mányra, hogy korlátozza a fegy­verszállításokat Lagosnak, és ta­núsítson kevésbé egyoldalú állás­pontot a nigériai ügy­ben. Mindezt persze humanista csomagolásba borítják: először az éhező biafrai gyerekek, majd a polgári lakos­ság állítólagos légi bombázása kö­rül fejtettek ki nagy propaganda­hadjáratot. Ez persze sok egysze­rű embert megtévesztett, akik valóban emberbaráti meggondolá­sokból csatlakoztak a tiltakozó mozgalomhoz. Mindez azonban még bizonyára nem késztette volna Wilsont erre a meglehetősen kétes kimenetelű vállalkozásra. Néhány hete azon­ban a szovjet hadiflotta négy ha­jója nagy sikerű látogatást tett a lagosi kikötőben. A szovjet—nigé­riai kapcsolatok megelőzőleg is egészségesen fejlődtek. Nem a 28 hónapja tartó véres polgárhá­ború­, hanem nyilván ez az utóbbi körülmény tette olyan sürgőssé Wilson útját, amelly­el egy időbeni a lagosi kikötőben megjelenik és lehorgonyoz a ..Rettenthetetlen.’’ nevű brit cirkáló is. A Morning Post nevű nigériai kormánylap egyik szemleírója azonban így kommentálta a láto­gatást: „Ha Mr. Wilson azért jön ide, hogy kitörölje a nigériaiak emlékezetéből azt a hatást, ame­lyet az oroszok és hadihajóik kel­tettek, megmondhatom, hogy kül­detése eleve kudarcra van ítélve.’y London, március 27. Bebrits Anna 1/ ELSŐ BÉKE-VILÁGKONGRESSZUS 20. ÉVFOR­DU­LÓJÁN ünnepi eseménysorozat, tavaszi békeakciók Ülést tartott az Országos Béke­tanár­s Áprilisban ünnepi eseménysoro­zattal emlékeznek meg az első bé­ke-világkongresszus 20. évforduló­járól; május 8. és június 17. között nagyszabású tavaszi béke­­akciót tartanak országszerte. A többi között erről tanácskozott csütörtökön a Parlamentben az Országos Béketanács, amely Se­bestyén Nándorné titkár előter­jesztése alapján megvitatta a ma­gyar békemozgalom múlt évi mun­káját és idei programját. A vita lezárása után az Orszá­gos Béketanács egy­hangúlag elfo­gadta az előterjesztett dokumen­tumokat, és határozatban foglalt állást a vietnami helyzettel kap­csolatban. Ezzel egyidejűleg fel­hatalmazta az elnökséget, hogy a közel-keleti konfliktus ügy­ében táviratban forduljon a Biztonsági Tanácshoz. Május 20-án az első béke-világ­kongresszus 20. évfordulója alkal­mából nyolc európai szocialista ország neves művészeinek közre­működésével — a televízióval kö­zösen — gálaestet rendeznek Bu­dapesten az Állami Operaházban. A műsort az Intervízió is köz­vetíti. A jubileum alkalmából békenagygyűlések, tudomány­os konferenciák, irodalmi békeestek lesznek a fővárosban és a vidéki városokban. Május 8. és június 17. között a magyar békemozgalom hagyo­mányos tavaszi akciója keretében ezúttal a társadalmi és tömeg­szervezetekkel egy­ütt készítenek elő és bonyolítanak le széles kö­rű programot. Az országos megnyitóünnepsé­get Budapesten tartják, Szegeden és Kalocsán megemlékezésekre kerül sor­ a lidicei emlékműnél. A szovjet, román, jugoszláv és osztrák béketanáccsal, valamint a Csehszlovák Nemzeti Front terü­letileg illetékes bizottságaival kö­zösen határtalálkozókat rendez­nek. Az európai biztonság idősze­rű kérdéseit a Béketanács tudo­mányos bizottsága kerekasztal­konferencián vitatja meg Buda­pesten és néhány megyei székhe­lyen az NDK-ból érkező előadó bevonásáv­al. Június 2. és 7. között megrendezik az arab népek melletti szolidaritás hetét. Június 17-én az első magyar békekong­resszus 20. évfordulóján az Orszá­gos Béketanács ünnepi ülése zárja a tavaszi akciót. Itt hozzák nyilvánosságra a berlini béke-vi­lágtalálkozó magyar küldöttei­nek névsorát. A vietnami helyzettel kapcso­latban elfogadott állásfoglalásban egyebek között hangsúlyozza az Országos Béketanács: a béke meg­teremtése minden becsületes, jó szándékú ember közös kívánsága. Közös a kötelesség is, hogy még szorosabbá tegyük a háború be­fejezéséért síkraszálló tömegek világméretű összefogását. Az Országos Béketanács csü­törtöki ülése az elnöklő Darvasi István zárszavával ért véget- ‘

Next