Népszabadság, 1969. május (27. évfolyam, 99-124. szám)

1969-05-18 / 113. szám

A Szovjetunióban a kö­zelmúltban fejezték be az úgynevezett „Nap­légkör kutató prog­­ram" -ot, amelynek ke­retében öt napon ke­resztül bocsátottak fel rakétákat 100, illetve 200 kilométer magas­ságba. A geofizika történetében ezen a kutatási területen ez volt a legnagyobb szabású eddigi kí­sérlet. Célja az volt, hogy ponto­san megismerjék azoknak a je­lenségeknek természetét, amelye­ket a Napból származó (anyagi) sugárzás hoz létre a földmágneses térben és légkörünk magasabban levő rétegeiben. A kérdés most, amikor éppen naptórim­aximum­os időszakban vagyunk, különöskép­pen érdekes. A Nap korpuszkuláris sugárzá­sának túlnyomó része a napfol­tok és az erupciók (kitörések) te­rületéről, továbbá a naplégkör legkülső részében, a koronában végbemenő gyors kifényesedések területéről érkezik. Kisebb r­ész­ben azonban a látható napfelszín­nek, az úgynevezett fotoszférának foltmentes, viszonylag nyugodtabb vidékei is kibocsátanak ilyen su­gárzásokat. A Napról induló kor­puszkuláris sugárzások általában 4,5 nap alatt teszik meg a Nap és a Föld közötti, kereken 150 millió kilométeres távolságot, azaz át­lagos sebességük 470 km/mp. A részecskék azonban nem egyenes vonalban mozognak, hanem olyan spirális pályán érkeznek a Nap­ból a Földre, amely nagyjából a földpálya síkjában fekszik. A Földet elérő részecskék tehát nem közvetlenül a Nap látszólagos irá­nyából érkeznek, hanem oly irányból, amely a mérések tanú­sága szerint ezzel mintegy 45 fo­kos szöget zár be nyugat felé. ■ A szóban levő spirál alakú pá­lyát a bolygók közötti térségek mágneses mezejének erővonalai határozzák meg. Ez a mágneses tér nem más, mint a Nap által keltett és igen nagy távolságo­kig, sok millió kilométeren át elnyúló mágneses mező. Ezekben a bolygók közötti térségekben le­vő kisebb-nagyobb kozmikus por­tömegek és esetleges meteorfel­­hője rendkívül gyenge saját mág­neses tere csak helyi jelentőségű zavarokat kelthet. A Napból szár­mazó anyagi részecskék együtte­sét szóláris szélnek, napszélnek hívjuk. Nos, a szóláris szélben száguldó részecskék pályái szo­rosan a­, általános, a Napból szár­mazó mágneses mező erővonalai körül kígyóznak, mint ahogyan a szőlőinda feltekeredik a karóra. Ha a Nap nem forogna saját tengelye körül, akkor ez a mág­neses mező nyugalomban ma­radna és egyes erővonalai a tér­ben mindig ugyanabban az irány­ban helyezkednének el. Csakhogy azonban a Nap forgó mozgást vé­gez, és mágneses tere, amely mintegy „rögzítődik” hozzá, vele együtt forog.* Tegyük fel, hogy egy napkitö­rés alkalmával közvetlenül egy­más után két anyaggóc dobó­­dik ki a világűrbe, mégpedig a napfelszín ugyanazon pontjáról. A napszelet elsősorban alfaré­szecskék (10 százalékban), vala­mint protonok és elektronok al-A szoláris szelet alkotó részecskék pályája egy, a Napon kívül (például a Földön) tartózkodó megfigyelő szemé­vel nézve spirális. A részecskék a Nap általános mágneses terének erővonalai mentén haladnak, minthogy azonban a Nap forog a tengelye körül, az egyes erővonalak térbeli helyzete is állandóan változik. kottük. Normális körülmények között 1—20 proton helyezkedik el egy köbcentiméternyi térfogat­ban. A napszél szóban forgó sű­rűsödési gócaiban azonban, erős kitörések esetében körülbelül 30 proton—elektron pár helyezke­dik el köbcentiméterenként. Ha a példánkban szereplő két góc a naplégkörből történt indulásakor ugyanazon a mágneses erővona­lon helyezkedett el, akkor egész további útja során szükségszerűen ugyanezen is marad. Minthogy pe­dig — mint fentebb mondottuk — az erővonalak maguk is részt vesznek a Nap tengely körüli for­gásában és a gócok egy ilyen, helyzetét a térben állandóan vál­toztató pályán haladnak végig, a Földről vagy más égitestről néz­ve útjuk spirálisnak tűnik.­­ A napszél áramlási sebessége nem mindig ugyanakkora. Nap­foltmaximum időszakában — mint jelenleg is — a sebesség erő­sen megnő, elérheti a másodper­cenkénti 1000, sőt kivételesen nagy erejű napkitörések alkal­mával a másodpercenkénti 2000 kilométert is. Ugyancsak változik az a tá­volság is, ameddig a napszelet al­kotó anyagi részecskék eltávolod­hatnak a Naptól. A naprendszer felé kívülről, a világűr távolabbi részeiből is érkeznek sugárzások és ezek valahol szükségképpen összetalálkoznak, mintegy össze­ütköznek a napszéllel. A találko­zás területén „ütközési front” ala­kul ki. A naprendszerbe kívül­ről behatoló sugárzások erőssé­gét nagyjából állandónak tekint­hetjük, a napszél erőssége azon­ban, mint láttuk, a napfolttevé­kenységgel párhuzamosan válto­zik, maximum idején nagyobb, mint minimum­­ időszakában. Ezért az ütközési front helyzete sem állandó. Napfoltminimum alkalmával közelebb van a Nap­hoz, maximum esetében azonban messzire kitolódik. Átlagos tá­volsága mintegy ötvenszerte ak­kora, mint a Nap—Föld közép­­távolság, azaz körülbelül 7500 millió kilométerre becsülhető. Ez valamelyest nagyobb, mint a boly­górendszerünk határára jelenleg elfogadott érték. Mai ismereteink szerint ugyanis a Plútó a legtávo­labbi bolygó, amely kereken 5900 millió kilométeres középtávol­ságban kering a Naptól. Ez a Föld—Nap középtávolságnak hoz­závetőlegesen negyvenszerese. A számítások szerint azonban az üt­közési front távolsága napfolt­­maximumkor 22 500 millió kilo­méternyire tolódik ki, napfoltmi­nimumkor azonban „alig” 2500 millió kilométernyire van a Nap­tól. Ez utóbbi érték nagyobb, mint a Szaturnusz távolsága a Naptól, de kisebb az Uránusz bolygó naptávolságánál. A szoláris szélben mozgó, elekt­romosan töltött részecskék maguk is mágneses teret létesítenek. Az a­ rendkívül különleges helyzet áll elő tehát, hogy a Nap mágneses terének erővonalai mentén hala­dó korpuszkuláris részecskék mintegy magukkal viszik saját mágneses mezejüket. Ezt a jelen­séget „mágneses szél”-nek nevez­ték el. A Földet elérő, a Napból eredő részecskék különböző jelensége­­­ket idéznek elő bolygónk légköré­ben és mágneses terében. Az egyik berlini tudományos kutató­intézetijén megállapították pél­dául, hogy nagy mennyiségű szo­­láris részecske beérkezésekor a magaslégkör hőmérséklete hirte­len megnő, mert a részecskék mozgási energiájának egy része hővé alakul. (Ezt a jelenséget az­óta „berlini effektusának neve­zik.) A magaslégkör hőmérsék­letének megnövekedése később kihat a mélyebben fekvő légréte­gek fizikai állapotára is, s ezen A NAPSZEL ■----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------——— TEKINTSE MEG о NIS ^ BUDAPESTI ■granulátum NEMZETKÖZI VÁSÁRON kapro- I A l^aktamj B0R50D1 f^pEGYI KOMBINÁT |bonamid| D1NOxl /'TVN ÖNÁLLÓ |­IÁLLÍTÁSAII([ Sn A*i\SIM­­* PAVILON MELLETT A LEGKORSZERŰBB AZ Él |jlí^ * ájéíi íjjpl Él Bajéi- L&Sa evOv KOMPLEX MŰTRÁGYA /Ok io% sr rí­ji \ A talaj tápanyagszintjének fokozásához nélkülözhetetlen /[ \ a komplex műtrágya. / \ ELŐNYEI az eg­yhatóanyagú műtrágyákkal szemben: | " szI 1. Garantált a legmegfelelőbb hatóanyag-összetétel V PEREMARTON ■ J 2. Szállítása, raktározása egyszerűbb és olcsóbb. 3. A három hatóanyag egy művelettel kiszórható. Szaktanácsadás Magasabb termést biztosít, mint az egyhatóanyagú a BNV-n 1970. II. félévtől gyártja az a­NIM pavilonjában IPARI ROBBANÓANYAGGYÁR, PEREMARTON KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. Olasz váltó­pénz. 9. Mester­ségesen létesí­tett vízlelőhely. 12. A fényes tár­gyakat kedvelő madár. 13. Me­netdal. 15. Olasz folyó. 10. Erdő közepe. 18. Dur­vább gabonaőr­lemény. 19. Liba­noni autók nem­zetközi ✓jelzése. 21. A részükre. 24. Függőleges 20. népiesen. 28. Székesegyház. 29. Ékezettel riada­lom. 30. Vízparti növény. 32. In­díték. 34. Külön­féle színekben pompázó tányér alakú virág. 36. Kártékony vad. 37. Erősebb írásbeli figyelmeztetés. 39. Füle. 40. Közép­európai Kupa. 42. Alak, bábú. 44. Rej­tély. 47. Műsort sugárzó állomás. 48. Bolgár váltópénz. FÜGGŐLEGES: 1. Régi út menti vendégfogadó. 2. Mutatószó. 3. Égitest. 4. Királyi szék. 5. EEE! 6. Cukorgyáráról ismert nagyközség Bihar megyében. 7. Sze­mélyes névmás. 8. Az egyik vezér. 9. Török váltópénz. 10. USA. 11. Álló­víz. 14. Ének. 17. Iráni váltópénz. 20. Háziállat. 22. Sértetlen, hibátlan (éke­zettel). 23. Hegycsúcsra emelt épít­mény. 25. Rút. 27. Mongol váltópénz. 29. Igekötő. 31. Juttat. 33. A vízszintes 9 keverve. 85. Mikszáth egyik regény­­hősének vezetékneve. 37. Római 49*. 38. Katonai egység. 41. Tatár méltóság. 42. Növésny. 43. Névelő. 45. Asztalin vegy.fele. 46. NK. Beküldendő a vízszintes I., 48. és a függőleges I., 17., 27., valamint a kü­lönálló sor: Franciaország és a Szov­jetunió váltópénze. (A különálló sör­be a keresztrejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) Találós kérdések 1. Mi az, ami mindig szabad­ban jár, és mégis mindig a ház­ban marad? 2. Ha nem látom felveszem, ha meg­látom, nem veszem fel, mi az? 3. Jóllakottan megy a legelőre és éhesen jön vissza, mi az? 4. Mi jár a fején? Se szeri, se száma a nép hu­morát őrző, ötletes találós kér­déseknek. Gyűjtsétek össze őket, a kevéssé ismerteket küldjétek be a Mi világunk rovatnak. A legjobbakat közöljük. Csalafinta történet — A kertünkben gyönyörű fa áll. Most is rengeteg szebbnél szebb körte mosolyog felém — meséli Laci. — A fa alatt azon­ban háromméteres körben gyö­nyörű tulipánok virágoznak. Ha le akarjuk szedni a körtéket, összetapossuk a tulipánokat. Ha meghagyjuk a virágokat, akkor meg nem tudjuk leszedni a kör­téket. Mit csináljak? — kesereg Laci a pajtásainak. Segítsetek, adjatok neki tanácsot. MEGFEJTÉSEK - NYERTESEK A május 8-i számunkban megjelent rejtvények helyes megfejtései: Keresztrejtvény: Debrecen Nagyvá­rad. Új versek. Párizs. Nyugat. — Ér­­mindszent. Ezt add össze!: A megadott szócsoportban az itt kö­vetkező közös hangok találhatók: T + E + 8 + M + É+­SZ. Ilyen sza­vunk nincsen, tehát valamivel terje­delmesebb, de ezeket a hangokat is tartalmazó hangsort kell fölkutat­nunk, hogy megtaláljuk a megoldást. S ez nem boszorkányság, mert a TERMÉSZET -et mindenki jól is-­­­meri. A május 11-i számunkban közölt rejtvények helyes megfejtéséért a kö­vetkező pajtásokat jutalmazzuk: l­ettel Katalin, Majos; Kozmán Mag­di, Eger; Kovács L­ászló, Teleki; Kiss Éva, Alsózsolca; Kassai Mihály, Kis­várda ; Hegedűs Ottó, Nagykanizsa; Gulyás János, Kiskunfélegyháza; Fö­di Ottói, Bakonypéterd; Dezső Éva, Szeged; Bíró Magdolna, Kaszaper; Bercsényi Ágnes, Szekszárdi Ipolyi Márta. Leányvár; Csöntör Mária, Orosháza; György Zsuzsanna, Duna­­h­araszti; Pusztavári L­ászló. Almásfü­zitő ; Eder Piroska, Pornóapáti; Fekete Rozália, Galgamácsa; Zilahi Emília, Kisújszálli; Wieszt Margit, Pilisvörös­­vár; Tegye Péter, Vésztő; Teráz Béla, Miskolc; Tégla Katalin, Szegvár; Ta­tár Margit, Alsógöd; Szilágyi Ferenc, Balkány; Simon Mária, Környe; Har­gitai Kati, G­yörffy Pál, Csép Anna, Balogh Éva, Polják Zsuzsanna, Buda­pest. - keresztül — végeredményben — hozzájárul az időjárási elemek megváltoztatásához. Másrészt­ a napszéllel érkező korpuszkulák a Föld mágneses erőterében zava­rokat, valóságos mágneses „vi­harokat” eredményeznek és észa­ki, illetve déli fényt hoznak lét­re. Sarki fényjelenségek feltűné­sére éppen ezekben a hónapokban van a leginkább lehetőség, mert — mint említettük — éppen nap­­foltmaximumos időszakban va­gyunk és ilyen­kor a szoláris szél külön­ösképpen erős. Végezetül említésre méltó az is, hogy a Napból származó részecskék je­lentősen befolyásolják a légkör ionoszférájának, a rádióhullá­mokat visszaverő rétegének fi­zikai állapotát is és ezáltal a rá­dióvételi lehetőségekre is hatnak. Különösképpen a rövidhullámú tartományokban számíthatunk za­varokra. Hédervári Péter

Next