Népszabadság, 1969. június (27. évfolyam, 125-149. szám)

1969-06-01 / 125. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Itt old.­! — Ára: 1 forint NÉPSZABADSÁG 1969. június 1. vasárnap A MAGYA­K SZOCIALISTA M­I­R­KAS­PÁR­T KÖZPONTI LAPJA XXV­II. évfolyam, 125. szám Ma: elnökválasztás Franciaországban Merénylet Poher főhadiszállása és Defferre lakása ellen Több mint 29 millió francia szavazópolgár járulhat vasárnap urnákhoz, hogy megválasszák az április 27-i népszavazás eredmé­nye miatt lemondott De Gaulle elnök utódát. Az elnökválasztás közvetlen ál­talános választással történik. Ha az elnöki tisztért versengő hét jelölt — Jacques Duclos kommu­nista, Georges Pompidou gaulleis­­ta, Alain Pyher centrista, Gaston Defferre szociáldemokrata, Mi­­ch­el Rocard anarchista—PSU, Alain Krivine trockista, Louis Ducatel független — bármelyike megkapná a leadott szavazatok abszolút többségét — 50 száza­lék, plusz egy szavazat —, meg­választott elnöknek , tekintendő. Ennek azonban nagyon kicsi a valószínűsége, így két hét múlva sor kerül , a második fordulóra, ahol már csak a két legjobb he­lyezést elért jelölt áll verseny­ben. Claude Essier, a Mitterrand ve­zetése alatt álló köztársasági in­tézmények konvenciójának egyik vezetője bejelentette, hogy több politikai barátjával együtt Duc­­lasra adja szavazatát, mert ben­ne látják a baloldal reményét. Szombatra virradó éjjel plasz­­tikbombás merényletet követtek el­ Poher párizsi választási főha­diszállása ellen. A robbanás anya­gi kárt okozott és egy utcaseprőt megsebesített. Hasonló merény­letet követtek el Defferre pári­zsi lakása ellen is. A tettesek ismeretlenek. A választási kampány szomba­ton már tilos volt, így csak a la­pok próbáltak meg egy utolsó nyomást gyakorolni a választók­ra, hogy befolyásolják döntésü­ket. Kovács István Példátlan méretű sztrájk Argentínában Fegyveres összetűzések Córdoba utcáin, 16-an meghaltak Perón elnök 1955-ben történt, megbuktatása óta Argentína nem élt át olyan nagyméretű sztrájkot, mint a mostani. Buenos Aires pénteken félig kihalt város lát­ványát nyújtotta. A gyárnegye­dekben a munka szünetelt, mert a dolgozók eleget tettek a szakszer­vezetek 24 órás sztrájkra szóló felhívásának. Harminc év óta elő­ször a közszállítási vállalatok dol­gozói is csatlakoztak a gyári mun­kásokhoz és így az utcákon csu­pán magángépkocsik közlekedtek. A kormány által kiadott szám­adatokból is megállapítható, hogy az argentin iparban a sztrájk majdnem 100 százalékos. A keres­kedelmi dolgozók túlnyomó több­sége szintén sztrájkol. A főváro­son kívül a sztrájk igen nagy mé­retű Alendorában, Tucumánban, Rosarióban és Córdobában. Córdobában a karhatalom a légi úton odaszállított csa­­paterősítésekkel együtt harc­ban áll a katonai rendszer el­len tüntető munkásokkal és diá­kokkal, akik a város számos pont­ján f­elbarikádozták magukat. Pén­tek délután a hatóságok ugyan azt jelentették, hogy a karhata­lom ura a helyzetnek, de nem sokkal ezután újabb lövöldözések kezdődtek. Az előrenyomuló kato­naság csak igen lassan tudja fel­­­számolni az ellenállási fészkeket. Épületállványokról, háztetőkről lőnek a karhatalomra. A hatósá­gok által elrendelt­ kijárási tila­lom gyakorlatilag hatástalan ma­radt, annak ellenére­, hogy a kar­hatalom parancsnokló tábornoka utasította katonáit: felszólítás nélkül lőjenek bárkire, akit a ki­járási tilalom idején az utcákon látnak. A szakszervezeti vezetők sze­rint a munkabeszüntetés „teljes sikerrel járt”, a kormány a sztráj­kot „illegálisnak” minősítette és „következményekkel” fenyegetőd­­zik. Nagy sietséggel katonai bírósá­gokat állítottak fel, amelyek On­­gam­a elnök utasításának megfe­lelően „tárgyalni” fogják a tünte­tések során letartóztatott szemé­lyek ügyét. Hírügynökségi jelentések sze­rint csütörtökön és pénteken ösz­­szesen 16-an vesztették életüket és több mint százan sebesültek meg. A kijárási tilalom rendelke­zéseit a lakosság csak részben tartja be, a nagyvárosok utcáin szórványos lövöldözés hallatszik. Az anyagi kár igen jelentős, csu­pán Córdobában, amely ipari központ, 14 millió dollárra becsü­lik. A megmozdulások­­ argentin Várost érintettek. (AFP) MAI SZÁMUNKBAN: Kádár János látogatása az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (3—4. oldal.) Komócsin lottón nyilatkozata a moszkvai tanácskozás elkészítő bizottságának befejező ülésszakáról (5. oldal.) A szakszervezet vétóval élt­­(6. oldal.) Fórum Válaszok jogi és jogpolitikai kérdésekre (6. oldal.) Déry Tibor: Tavaszi jegyzetek (8—9. oldal.) Mindennapi terünk (10. oldal.) Befej­eződött Fock Jenő ausztriai látogatása Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, aki az osztrák kormány meghívására hivatalos látogatást tett Ausztriában, és a kíséretében levő személyiségek szombaton reggel ellátogattak a bécsi magyar nagykövetségre, ahol találkoztak az osztrák főváros magyar koló­niájának tagjaival. A vendégeket Simó Jenő nagykövet üdvözölte. Fock Jenő, felesége és kísérete szombat délelőtt utazott haza öt­napos ausztriai hivatalos látogatá­sáról Budapestre. A vendégek búcsúztatására a bécsi nyugati pályaudvaron meg­jelent Klaus kancellár és felesége, Platzer, a külügyminisztérium fő­titkára, ott volt több szocialista ország bécsi diplomáciai képvise­letének vezetője. Fock Jenő Klaus kíséretében ellépett a felsorako­zott díszőrség előtt, elhangzott a magyar és az osztrák himnusz. A különvonat pontosan 11 órakor indult el Budapestre. Fock Jenő és kísérete szombat délután hazaérkezett. A minisz­terelnök kíséretének tagjai vol­tak: dr. Tímár Mátyás, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Pa­ja Frigyes, a külügyminiszter el­ső helyettese, dr. Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter el­ső helyettese, dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első he­lyettese, dr. Rosta Endre, a Kul­turális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke, Kurján Sán­dor, a Külügyminisztérium cso­portfőnöke, dr. Simó Jenő, a Ma­gyar Népköztársaság bécsi nagy­követe, Rácz Pál, a Külügymi­nisztérium protokollosztályának vezetője, dr. Randó Jenő, a Kül­ügyminisztérium saj­tófőosztályá­nak vezetője, Kovács Sándor, a Minisztertanács elnöke titkársá­gának vezetője és dr. Szatmári István, a Külügyminisztérium osztrák referense. Fogadásukra a Nyugati pálya­udvaron megjelentek: Fehér La­jos és dr. Ajtai Miklós, a Minisz­tertanács elnökhelyettesei, dr. Biró József külkereskedelmi, dr. Csaná­di György közlekedés- és posta­ügyi, dr. Dimény Imre mezőgazda­­sági és élelmezésügyi miniszter, Szilágyi Béla külügyminiszter-he­lyettes, dr. Gál Tivadar, a Mi­nisztertanács titkárságának veze­tője, Ács Árpád­né, a Külügymi­nisztérium főosztályvezetője, to­vábbá a Minisztertanács titkársá­ga és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Jelen volt az érkezésnél az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetségének több képvise­lője. Megérkezése után Fock Jenő a pályaudvaron adott rövid nyilat­kozatában egyebek között a kö­vetkezőket mondotta: — Nagy várakozással indultunk el Ausztriába, hogy Klaus kancel­lár két évvel ezelőtti magyaror­szági látogatását viszonozzuk. Most, a látogatás befejeztével azt mondhatom — és szívesen mon­dom —, hogy az ötnapos látoga­tás kellemes is volt, s úgy érzem, hasznos is. Természetesen a konk­rét eredmények majd később mu­tatkoznak meg. Ez a látogatás — várakozásom szerint — bizonyá­ra felkelti a figyelmet, az érdek­lődést és mindenki előtt világos­sá teszi a magyar kormány állás­pontját, azt, hogy Ausztriával minden szempontból erősíteni, bővíteni kívánjuk kapcsolatainkat. A nemzetközi kérdések között egyik legfontosabb téma — a tár­gyalás időtartamát tekintve is — az európai biztonsági értekezlet kérdése volt. Emellett természete­sen egyéb égető problémákat is megtárgyaltunk, így a vietnami helyzetet, a közel-keleti helyzetet. Az európai biztonság kérdésében a két kormánynak — úgy érzem — lényegében azonos az álláspont­ja. Mindkét kormány szeretné, ha minél előbb létrejönne a kor­mányszintű találkozó. Az is vilá­gos: mindkét kormány véleménye szerint szükséges, hogy ezért min­den érdekelt ország cselekedjék is; jöjjenek létre két- vagy több­oldalú tanácskozások, az országok parlamentjeinek, kormányainak megbízottai tanácskozzanak egy­mással. Sokoldalúan készítsük elő, hogy eredményes kormányfői ér­tekezlet jöhessen létre. A látogatás befejeztével Fock Jenő és Pója Frigyes, a külügy­miniszter első helyettese távirat­ban üdvözölte Klaus kancellárt és Waldheim külügyminisztert. Fock Jenőt hazaérkezése után a Nyugati pályaudvaron fogadja Fehér L­ajos és dr. Ajtai Miklós. Magyar—osztrák záróközlemény Fock Jenő, a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány el­nöke, dr. Josef Klaus szövetségi kancellár meghívására 1969. má­jus 27-től 31-ig hivatalos látoga­tást tett Ausztriában. Útjára el­kísérte dr. Tímár Mátyás minisz­terelnök-helyettes, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, dr. Baczoni Jenő, a külkereske­delmi­­miniszter első helyettese, dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese, dr. Ros­ta Endre, a Kulturális Kapcsola­tok Intézetének ügyvezető elnöke, Kurján Sándor nagykövet, a Kül­ügyminisztérium csoportfőnöke. Fock Jenő miniszterelnököt fo­gadta Franz Jónás szövetségi el­nök, látogatást tett dr. Josef Klaus szövetségi kancellárnál, dr. Hermann Wilhelm alkancellárnál és dr. Kurt Waldheim külügymi­niszternél. A magyar Minisztertanács el­nöke látogatása során kulturális intézményeket, lakó-­­és ipartele­peket tekintett meg. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és dr. Jo­sef Klaus szövetségi kancellár tárgyalt a kétoldalú kapcsolatok-­ ról és az országaikat érintő nem­zetközi kérdésekről. A magyar kormány képviselői és az illeté­kes osztrák szakminiszterek külön megbeszéléseiken elsősorban a kétoldalú kapcsolatok továbbfej­lesztésével foglalkoztak. Az esz­mecserék légkörét a két ország jószomszédi viszonya jellemezte. A hivatalos tárgyaláson magyar részről Block Jenő miniszterelnök és kísérete, valamint dr. Simó Jenő Magyarország ausztriai nagykövete, osztrák részről dr. Josef Klaus szövetségi kancellár, dr. Kari Waldheim külügymi­niszter, Otto Mitterer kereskede­lem- és iparügyi miniszter, Karl Pisa, a szövetségi kancellári hiva­tal államtitkára, a szövetségi kan­­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next