Népszabadság, 1969. július (27. évfolyam, 150-176. szám)

1969-07-01 / 150. szám

VILÁG PROLETÁRJAI: EGYESÜLJETEK! 1969. július 1, kedd A/i 1II/1I­I* KO/­IMM­I LAPJA XXVII. évfolyam, 150. szám Ara: 80 fillér MAI SZÁMUNKBAN: A moszkvai tanácskozó* témáihoz A nemzeti felszabadító mozgalmak helye (3. oldal.) A népek barátságának hétköznapjai A nemzetiségek helyzete Békés megyében (5. oldal.) A kisparaszti gazdálkodás csődje A Közös Piac agrárpolitikájáról (6. oldal.) Vietnami utakon Tudósítónk riportsorozata. (6. oldal.) Lottó-tárgynyereménylista (8. oldal.) Mától teljes­eN (9. oldal.) Gyógyítók . Minden esztendő immár meg­szokott eseménye a kiváló és ér­demes orvosi, illetve gyógyszeré­szi cím adományozása. Állami és társadalmi elismerést fejez ki ez a hivatásbeli rang, és jelképesen az egészségügy minden munkásá­nak szól. Sajátos az ő hivatásuk, állan­dó készenlét, folyamatos ismeret­szerzés az egyre jobban speciali­zálódó szakágak tudományos ered­ményeiről, nagy gyakorlati ta­pasztalat és mindenekelőttt mély emberség. E követelmények két­ségtelenül magasak, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egy­­egy körzeti, rendelőintézeti, de még kórházi orvosra is igen sok beteg jut, s valam­ennyiüket jól ellátni, korszerűen gyógyítani roppant időigényes feladat. Így az­tán az orvos magánélete sok eset­ben összefolyik gyógyító mun­kájával: az orvos pihenéséből vesz el, hogy tovább képezze magát. Tudunk olyan körzeti orvosok­ról, akik a reggel nyolckor kez­dett munkájukkal — rendelés, beteglátogatás — késő este vé­geznek. Csak ilyenkor tudnak tu­dományosan művelődni, szakla­pokat, friss szakkönyveket olvas­ni, mégis, bár igen fáradtan a na­pi munka után, időt szentelnek rá. S teszik ezt annak tudatában, hogy a beteg emberek bíznak ben­nük, s nekik ennek fejében kell adniuk az egészségüket, meg kell menteniük az életüket. S ha most éppen az önművelést, a továbbképzést, az állandó lépés­tartást emeljük ki, mint a jó or­vos egyik ismérvét, azt nem vélet­lenül tesszük. Mert bár sokan él­­nek-dolgoznak e fontos követel­mény szerint, azt szeretnék, ha minden orvos érezné, hogy ro­hamléptekkel halad az orvostudo­mány is: ettől elmaradni jelent az emberi életekről egyet való lemondással. A törekvés a több tudásra — „ami tegnap még ismeretlen volt, holnapra ta­lán * már ismert és eredmé­nyes lehet a gyógyításban’’ —, ez ma talán a legfontosabb kí­vánalom minden orvossal szem­ben. Államunk hatalmas össze­geket fordít a népegészségügyre, a betegségmegelőzésre és a gyógyí­tásra. Mindez azonban holt tőke az ő tudásuk, hivatásszeretetük, odaadásuk nélkül. Gyakorta éri kritikai szó az anyagias természetű, a betegekkel lélektelen­ül bánó orvosokat, mert vannak ilyenek is, így igaz. Az orvostársadalom nagy többsége azonban hivatástudata magaslatán áll, s úgy dolgozik, ahogyan erre . esküre kötelezi. Pedig hát nem is a legjobban fizetett rétegekhez tartoznak; ki vitathatná, hogy a többség „borítékjövedelme” is messze alatta marad annak, ami a társadalmi képzetben néhány magas jövedelmű orvos példáján kialakult? Legtöbbjük nemcsak tartja magát az etikai előírások­hoz, hanem sokuknak — kutatók­nak, laboratóriumi orvosoknak és másoknak — módjuk sincs arra, hogy fáradozásukat a hálás beteg külön is honorálja. Azt szokták mondani: előbb­utóbb mindannyian a kezükbe kerülünk. Nos, ezért övezi oly tiszteletteljes bizalom az orvoso­kat, s várja a társadalom tőlük, valamennyiüktől a még magasabb színvonalú munkát, a még foko­zottabb hivatásszeretetet, ember­séget. Szabó László A >IIMS/li;itlA.\A«S IIISK JLétrehoz Z €§k u Unrnttkntf tttthntmtt­t/patifikui bizottságjal Határosat a nirs.egas.dattági Mseinek kiegévsítő tevékenyégéről A kormány Tájékoztatási Hiva­tala közli: A Minisztertanács hétfőn ülést tartott. A kormány elnökének előterjesztése alapján elhatározta, hogy az MSZMP Központi Bizott­sága június 27-i ülésén elfogadott tudománypolitikai irányelvekkel összhangban tudománypolitikai bizottságot hoz létre. A bizottság feladata a tudományos kutatás egységes állami irányítása, nemzetközi tudományos kapcsola­a­tokkal való összehangolása, a Ma­gyar Népköztársaság tudomány­­politikai elveinek kialakítása és azok megvalósításának szervezése. A Minisztertanács a tudomány­politikai­­ bizottság elnökévé dr. Ajtai Miklóst, a kormány elnök­­helyettesét nevezte ki. A kormány megvitatta és el­fogadta a tudománypolitikai irányelvek végrehajtásához szük­séges jogszabályok kidolgozásá­nak ütemtervére tett javaslatot. A külkereskedelmi miniszter jelentést tett a külföldi hivatalos kiállításokon, vásárokon a ma­gyar részvétel 1970. évi program­jának bővüléséről és javaslatot terjesztett elő az 1971-ben meg­rendezendő külföldi kiállításokon részvételünk programjára. A vá­sárok, a kiállítások száma és je­lentősége világszerte növekszik és hagyományos szerepük mellett mindinkább műszaki, tudományos és gazdasági információs közpon­tokká is válnak. A magyar kiállítások külföldön — amelyeknek évente mintegy 10 millió látogatójuk van — jól szol­gálják az ország gazdasági érde­keit, s egyben hű képet adnak a mai Magyarország életéről alkotó­munkánk eredményeiről. A Mi­nisztertanács az előterjesztést el­fogadta. A kormány megtárgyalta a me­zőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszter jelentését a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységé­ről és a vita alapján határozato­kat fogadott el a kiegészítő üzemi tevékenység további fejlesztésére, az eredeti célokkal ellentétes sza­bálytalanságok felszámolására. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) (­A mezőgazdasági üzemek ki­egészítő tevékenységéről szóló ha­tározathoz kommentár a 4. olda­lon.) A Ben Het-i táborban az amerikaiak össze föld alatti bunkerjeik foglyai kínozzák és éheztetik Dzu volt saigoni elnökjelöltet Az immáron 53 napja szoros ostromgyűrűbe zárt Ben Het-i amerikai tábor szakadatlan ágyú­zásán kívül a dél-vietnami népi fegyveres erők tüzérsége az ország egész területén több jelentős tá­madást hajtott végre. Ezek sorá­ból kiemelkedik, hogy a hazafiak három 122 milliméteres rakétát küldtek a Saigon közelében ta­nyázó dél-vietnami hadiosztály törzskarának ejtőernyős főhadi­szállására. Az amerikai nagyvezérkart vál­tozatlanul aggasztja Ben Het-t különleges alakulatainak sorsa. A Ben Het-i helyzetről a szom­szédos Dok Tóból küldött tudósí­tást Mich­el Garin francia tudó­sító, akit kollégáival együtt nem engedtek a különleges tábor te­rületére. A francia tudósító sze­rint az állandó tüzérségi tűz miatt vakond életmódra kárhoztatott amerikaiak ventillátorokkal, hű­tőszekrényekkel és magnetofonok­kal ellátott föld alatti bunkerjeik foglyai. A DNFF a tábor körül elterülő hegyi­ dzsungelekben ki­épített álcázott tüzérségi üteg­állásokból bombázza Ben Hét körzetét, s ezeket az ütegeket a szinte folyamatos amerikai légi­támadások sem tudták elhallgat­tatni. Az adatok pedig félelmete­sek: május 1-től június 29-ig az amerikai tüzérség és légierő a vietnami háború történetében ed­dig egyedülálló összpontosítással támadta a Ben Hetet körülfogó hegyvonulatot. Több mint 136 000 lövedék és 22 000 bomba robbant az ostromlott tábor körül. Az ost­­romgyűrű azonban oly szoros, hogy az amerikaiak kedd óta csak levegőből tudják eljuttatni az utánpótlást a szorongatott védők­nek.* David Tru­ng New York-i saj­tóértekezletén szombaton este be­jelentette, atyját, Troung Dinh Dzut, az 1967-es választások béke­jelöltjét a saigoni rezsim éhezte­­téssel kívánja eltávolítani a poli­­tik­ai életből. Hangoztatta, hogy apját kínzásoknak vetik alá, éhez­tetik, és ezért az 52 éves politi­kus állapota rendkívül súlyos. Mint ismeretes, a saigoni rezsim ötévi szigorított börtönbüntetésre ítélte Truong Dinh Dzut, mert a választásokon békejelöltként lé­pett fel. (MTI) ‘ BŐVÍTÉS, ÚJJÁÉPÍTÉS 1967-ben kezdték meg a Csepel Autógyár motorgyártó részlegének rekonstrukcióját és bővítését, s az első szakaszát 1970-ben már befejezik. Az elkészült részlegek üzemeltetését már megkezdték. A bővítés és újjáépítés célja: a kapacitás 40 százalékos, a termelé­kenység 23 százalékos növelése és a minőség javítása s a nehéz fizikai munka csökkentése, elsősorban az anyagmozgatás jelentős gépesítésével. Képünkön: Hathengeres motorblokkok gyártása. 1970. január 1-én általános népszámlálás 1 lesz tartóit az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Taná­csa hétfőn ülést tartott. A Mi­nisztertanács előterjesztésére tör­vényerejű rendeletet alkotott nép­­számlálás tartásáról 1970-ben. A törvényerejű rendelet ki­mondja: Magyarország területén az 1969. december 31. és az 1970. január 1. közötti éjféli állapot alapul vételével általános nép­számlálást kell tartani. A nép­­számlálással egyidejűleg kell írni a lakásokat és az inté­zeti háztartásokat (kórházakat, munkásszállásokat, diákotthono­kat stb.), a lakóházakat, az inté­zeti és az egyéb lakott épületeket. A népszámlálás, valamint az azzal kapcsolatos összeírások kö­rébe tartozó adatgyűjtés a taná­csok végrehajtó bizottságainak feladata. Az e munkában részt ve­vőket tennivalóik ellátásában hi­vatalos személyeknek kell tekin­teni. Az adatgyűjtés szakmai irá­nyítását, az adatok feldolgozását és közzétételét a Központi Sta­tisztikai Hivatal végzi. A népszámlálás, valamint az ezzel kapcsolatos összeírások kö­rébe tartozó adatokat mindenki köteles a valóságnak megfelelően, a kívánt határidőben megadni. Az Elnöki Tanács elrendelte Mátészalka várossá alakítását, to­vábbá a csengeri, a szentgotthár­di és a vasvári járás megszünte­tését. Az Elnöki Tanács ezután egyé­ni kegyelmi ügyekben döntött, majd folyamatban levő ügyeket tárgyalt. (MTI) Árulják a visszát Hétfőn levágták az első búza­­rendeket az ország egyik legfon­tosabb gabonatermő vidékén, Bé­kés megyében. Az orosházi Új Élet Termelőszövetkezet határá­ban egy 70 holdas olasz San Pas­­tore-fajtával bevetett táblán érett kasza, illetve kombájn alá a bú­za. Az üzemek vezetői és szakem­berei szerte a megyében naponta ellenőrzik a gabonák érettségi állapotát. A kombájnok és a szal­mabálázók mindenütt készenlét­ben állanak a munkára. Magyar—szovjet ga­s él a súg­i tií k­/i/u­tás M Moszk­vá­ban Hétfőn Moszkvában megkezdő­dött a magyar—szovjet gazdasági, tudományos és műszaki együtt­működési kormányközi bizottság 8. ülésszaka. Az ülésszakot M. A. Leszecsko, a szovjet minisztertanács elnök­­helyettese, a bizottság szovjet ta­gozatának vezetője nyitotta meg. A magyar küldöttséget Apró An­tal, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese, a bizott­ság magyar tagozatának elnöke vezeti. Megvitatásra kerül a Szovjet­unió és Magyarország 1971—1975. évi népgazdasági terveinek össze­hangolása, a két ország illetékes minisztériumai közötti közvetlen együttműködés, a kereskedelem fejlesztése, valamint a tudomá­nyos és technikai csere formái­nak tökéletesítése. Az ülésszakon a többi között megállapították, hogy széles kö­rű kapcsolatok létesültek a szov­jet vegyipari minisztérium és a magyar nehézipari minisztérium között. A két minisztérium együt­tesen dolgoz ki 23 témát a terme­lés technikájának és technológiá­jának tökéletesítésére. A Szovjet­unió közreműködött abban, hogy Magyarországon megszervezték a műtrágyagyártást földgáz felhasz­nálásával, a kénsav és más vegyi termékek előállítását. Magyaror­szág viszont felszereléseket szál­lít a Szovjetuniónak a lakkfesté­kek gyártásának bővítéséhez. A bizottság a hétfői ülésen megvitatta a műszergyártás, a traktor- és egyéb mezőgazdasági gépgyártás terén fennálló együtt­működés eddigi eredményeit és további lehetőségeit.

Next