Népszabadság, 1969. július (27. évfolyam, 150-176. szám)

1969-07-20 / 167. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1969. július 20, vasárnap A M­­AGYAR SZOCIALISTA MU­NKÁSPÁRT KÖZPONtI LAPJa XXVII. évfolyam, 167. szám 14. oldal - Ara­­t forint Genfre emlékezve ÍRTA: DR. SÍK ENDRE Évfordulóra emlékezünk ma, az Indokínáról szóló genfi megálla­podások születésnapjára. Tizenöt esztendeje már, hogy — miután Vietnám, Kambodzsa és Laosz né­pe évekig tartó hősies szabadság­­harccal meghátrálásra kényszerí­tette a gyarmatosítókat — a Genfi­tó partján elkövetkezett a fran­ciák indokínai háborújának a záróakkordja. A megállapodások körvonalazták a térségben a poli­tikai stabilizáció, a békés rende­zés távlatait. Félreérthetetlenül leszögezték: Vietnam egy államot alkot, s kizárólag átmeneti a meg­osztottsága, melyet a két övezet között húzódó katonai demarkációs vonal jelképez. Legkésőbb az alá­írástól számított két éven belül az egész országban általános válasz­tásokat kell rendezni, s biztosíta­ni kell az ország tényleges egysé­gét. Világosan kifejezésre juttat­ták az egyezmény aláírói, hogy minden idegen haderőt ki kell vonni Vietnam területéről. Emlékezzünk csak: egy évvel azután, hogy létrejött­­ a koreai fegyverszünet, a genfi megállapo­dások újabb nagy lépést jelentet­tek előre a nemzetközi hely­zet stabilizálásának útján. Mind­annyian érezhettük, hogy for­dulópont felé tartunk a nem­zetközi viszonyokban, sorra ki­alszanak a háborús tűzfészkek, sorra vereséget­­ szenvednek a há­borús erők, mind közelebbi lehe­­­­tőséggé válik a különböző társa­dalmi rendszerekben élő orszá­gok békés egymás mellett élésé­nek kimunkálása. A genfi egyez­mények az imperializmus egyik újabb vereségét, a szabadságukért küzdő népek egyik újabb sikerét jelképezték, éppen abban az­­ év­tizedben, amelyben az imperializ­mus hatalmas területek és töme­gek feletti uralma amúgy is gyors összezsugorodásának korszakát él­te. Genf az évtized történelmi sod­rásának egyik kiemelkedő jellem­zője volt, s az is maradt, mert mindmáig ugyanazt jelképezi: egy egész szubkontinens békéjé­nek, s a rajta élő népek többsége függetlenségének és szabadságá­nak helyreállítását. Ma már tudjuk, hogy miköz­ben a világ jobbik fele remények­től eltelve értesült a genfi tár­gyalásokról, a megegyezésről, a háttérben régen működésbe lép­tek az ellenerők. Az Egyesült Ál­lamok politikájának felelős té­­nyezői már 1954 előtt is ellenez­ték az indokínai térség problémái­nak békés rendezését. Az ame­rikai külpolitika akkor, a tanács­kozás egész ideje alatt folytatott Janus-arcú politikájának betető­zéseként, kétszínű manőverhez fo­lyamodott: az Egyesült Államok nem írta alá az­ elfogadott megál­lapodásokat, Eisenhower elnök vi­szont már nem térhetett ki az elől, hogy különnyilatkozatban ki­jelentse, a maguk részéről termé­szetesen szintén a békét kívánják és tiszteletben tartják az indokí­nai rendezést... Ma már vissza­emlékezni is anakronizmus ezek­re a szavakra azok után, amit az Egyesült Államok Vietnamban tett, kezdve Ngo Dinh Diem hata­lomra segítésétől, az első „tanács­adók” és fegyverszállítmányok megjelenésétől egészen a csaknem hatszázezres amerikai expedíciós hadsereg nyílt hadba vetéséig, vá­rosok és falvak százainak porrá bombázásáig, ennek a jellegzete­sen imperialista, gyarmatosító há­borúnak a kifejlesztéséig. Vietnam népe hazája független­ségét a genfi egyezmény nemzet­közi jogi alapjairól védelmezi. Ennek a háborúnak, amelyben az imperialisták hatalmas veresége­ket szenvedtek, mindig is döntő motívuma volt a genfi egyez­mény, amelyet az agresszorok szüntelenül és leplezetlenül fel­rúgtak, megsértettek, s amely érvényének helyreállításáért vietnami nép esztendők óta oly a áldozatosan és elszántan harcol. „A Genfben lefektetett alapel­vek az Egyesült Államok minden torzítása és szabotázscselekmé­nye ellenére kiállták az idők pró­báját: a vietnami nép új erőt köl­csönzött a genfi megállapodások­nak, s ezzel jelentősen fokozta életképességüket” — állapítja meg teljes joggal a VDK kormá­nyának a mostani évforduló al­kalmából kiadott Emlékirata. Most, amikor a vietnami nép szabadságharca döntő szakaszába lépett, amikor már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az ame­rikaiak képtelenek a harctereken megvalósítani szándékaikat, genfi egyezmények új jelentőség­ű­re tesznek szert: megalapozzák azt a programot, amelynek segít­ségével a vietnami nép tényleges képviselői megvívják a békés ren­dezés feltételeiért folyó politikai és diplomáciai csatát is. Alig egy hónappal ezelőtt, a bé­kemozgalom jubileuma alkalmá­ból tartott berlini béke-világta­­lálkozón százegy ország közvéle­ménye nevében ötvenöt nemzet­közi és 320 nemzeti szervezet képviselői fejezték ki szolidaritá­sukat a harcoló Vietnammal. Nagy horderejű eseményként ér­tékelték a Dél-vietnami Köztár­saság ideiglenes forradalmi kor­mányának megalakítását. Ez a kormány készségét nyilvánította, hogy megkezdi a tárgyalásokat más dél-vietnami politikai erők­kel ideiglenes koalíciós kormány megalakítása­ céljából. A kor­mány a DNFF átfogó tízpontos programjára támaszkodva lép fel a békés rendezés érdekében. Ez a megoldás az 1954. évi genfi megállapodások határozatainak megfelelően biztosítja a vietnami nép jogát a függetlenségre, szuve­renitásra, egységre és területi sérthetetlenségre. A béke-világ­találkozó megítélése szerint — s úgy gondolom, ez mindenben megegyezik a széles magyar köz­vélemény nézeteivel is — „a tíz­pontos program megfelel a jelen­legi dél-vietnami realitásoknak és figyelembe veszi mind a hábo­rú befejezését állandóan követe­lő amerikai nép jogait, mind pe­dig a békére törekvő világ kény­szerítő nyomását”. Ennek megfe­lelően a tízpontos javaslat reális kezdeményezés, amelynek lehe­tővé kellene tennie az előrehala­dást a párisi Vietnam-konferen­­cián, hogy elérjék a háború befe­jezését, az indokínai, a kelet­ázsiai és a világbéke megerősíté­sét. Nem kétséges, hogy ennek alapvető feltétele: az Egyesült Ál­lamok haladéktalanul szüntesse meg agressziós cselekményeit Vietnamban, vonja ki és csatlósainak haderőit haderőit az or­szágból. A vietnamiak joga, hogy dönt­senek országuk jövőjéről, hogy szabadságban és függetlenségben éljenek. Július 20-án, a genfi megállapodások aláírásának 15. évfordulóján — a Vietnammal való nemzetközi szolidaritás nap­ján — nemcsak kívánjuk ezt vietnami barátainknak, hanem ígérjük, hogy továbbra is minden tőlünk telhető módon segítjük őket céljaik elérésében. !<]gvilii11ió holdon sparalják a kalászosokat #7jc/icí/i/cier kiutalnijn ihilifuzili it iiihifkon — .11 t*ffk t‘ai!litlnit n tiirltilníntiu* i»m is miismlri‘ti>* — f.ttvnrtuhitt « íi>! rusn rlu.s (Tudósítónktól.) Az idén a szokásosnál mint­egy 8—10 nappal később kezdő­dött az aratás. A hét elejére aztán véget ért a csapadékos idő­járás, teljes erővel hozzáláthattak a mezőgazdasági üzemek a ga­bona betakarításához. Szombat délelőtt Lukács Béla, a Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium főosztályvezető-helyet­tese sajtótájékoztatót tartott az aratás helyzetéről és az időszerű mezőgazdasági munkákról. Elmondotta, hogy az idén 3,4 millió katasztrális holdnyi a ka­lászosok vetésterülete. A hét vé­géig ebből 1 millió holdnyit arat­tak le. Július 6-tól 10-ig még csak az árpában és a takarmány­­búzában dolgoztak a kombájnok, és hétfőn kezdődhetett teljes erő­vel a kenyérgabona aratása. A július 15-i adatok­ szerint az 1.9 millió hold Bezosztája-búzának még csak a 10,7 százaléka volt le­aratva. De mivel a napos, száraz időjárás lehetővé tette, hogy a kombájnok átlagosan, naponta 8 —10 holdról levágják a termést, úgy számítják: a 11 ezer kom­bájnnal, naponta 100 ezer hold búzát arattak le, tehát most már a búzának mintegy 20 százaléka magtárba került. Tavaly ilyenkor már végeztek­­ az árpa aratásával, s a búzának 80 százalékát betakarították. Most, a tavalyi jó­ termésnél is nagyob­bak a hozamok, s a gazdagabb termés betakarítása több gondot­­ is okoz. Lassabban dolgozhatnak­­ a gépek, s nehezíti munkájukat, s hogy a sok csapadék hatására a­­ mélyfekvésű földeken gyomosod­­­­nak a táblák. Aggodalomra per­­­­sze nincs ok, a mezőgazdasági­­ üzemek jól szervezték a munkát, s a kombájnvezetők, a szállítómun­­­­kások derekasan dolgoznak. Az idén 328 ezer holdon ter­meltek rozsot az üzemek. Aratása­­ jól halad, a termés egy részét kézzel vágták le, s a még hátra­levő 160 ezer hold betakarítását már kombájnok végzik el. Több gondot jelent a tavaszi árpa ara­tása, mert a sok csapadék hatá­sára sok helyütt megdőlt. Meg­kezdődött a zab aratása is, a repce cséplése pedig befejeződött-Jó ütemben halad a szalma betakarítása. Megkezdődött tarlóhántás­ és a másodvetés. Ed­­­dig jó volt az alkatrészellátás, a gépek zavartalanul dolgozhattak a gabonatáblákon. Nem okozott különösebb gondot a gabona fel­vásárlása sem, s az átvételre sem volt panasz. Most a legfontosabb, hogy a felvásárló vállalatok és az üzemek jó egyetértésben dolgoz­zanak, hiszen mindenki ügye a termés biztonságba helyezése. Beszámolt a főosztályvezető a többi időszerű mezőgazdasági munkákról is. Elmondotta, hogy az időjárás kedvező volt a szálas takarmányokra, a kapásokra, a kukorica, a cukorrépa, a burgo­nya jó termést ígér. Szépen fejlő­dik a napraforgó, a dohány s a legtöbb kertészeti termék. A csa­padékos idő nemcsak a növények fejlődésére hatott kedvezően, ha­nem a gombabetegség terjedésére is. A mezőgazdasági üzemek most már hetek óta nagy erőfeszítése­ket tesznek az alma, a szőlő, a dohány megmentéséért. Az Apollo—11 Hold körüli pályára tért Az utolsó előkészületek a leszállásra (Washingtoni tudósítónktól.) A pénteki nyugodt nap után a hét végével megkezdődött az Apollo—11 fedélzetén a holdra­­szállás gyakorlati előkészítése. Az űrhajósok pénteken — magyar idő szerint a késő éjjeli órákban — nyomás alá helyezték a hold­kompot s az erre a célra kialakí­tott alagúton keresztül előbb Aldrin, majd röviddel később Armstrong is átment ide az anya­űrhajóból. Az űrhajósok maguk­kal vitték tv-kamerájukat is és 98 perces, jó minőségű, színes helyszíni közvetítést adtak­­ az űr­kabin után a holdkompról is. Ez­után az űrhajósok visszatértek a tágasabb űrkabinba. A vizsgálat eredménye: a holdkomp minden berendezését jó állapotban talál­ták, a kilövés s az első nap vég­rehajtott manőver semmiféle kárt nem okozott, a holdraszállásnak ez a technikai feltétele biztosított­nak látszik. (Folytatás a 2. oldalon.) MAI SZÁMUNKBAN: Szabolcs a fejlődés sodrában (3. oldal.) Modern utakon a szovjet gazdaság Kovács József riportsorozata (1. oldal.) Hogyan alakulnak a zöldség- és gyümölcsárak? (5. oldal.) Hová költözik a hivatal? (6. oldal.) Párizsi jegyzetek Délelőtti galériák (8. oldal.) Galambos Lajos: Az ügyeskedő (8—9. oldal.) A cirkusz (10. oldal.) Az indiai kormány államosította a húsz legnagyobb kereskedelmi bankot Szakadás veszélye fenyegeti a kormánypártot Az indiai kormánypárt válságá­nak legújabb fejleménye, hogy Indára Gandhi miniszterelnök­asszony elfogadta Deszai volt pénzügyminiszter lemondását a miniszterelnök-helyettesi posztról. Deszai lemondását azt követően nyújtotta be, hogy Indira Gandhi megfosztotta őt a pénzügyminisz­teri tárcától, és a maga kezébe vette az ország pénzügyeinek in­tézését is. A miniszterelnök döntése vég­képp eloszlatta a kongresszus­­párt vezetőinek reményeit, hogy békítő javaslataik eredménnyel járhatnak, és helyreállíthatják a párton belüli egységet. Szombat délután Indira Gandhi kabinetje döntést hozott az ország 20 legnagyobb, magánkézen levő kereskedelmi bankjának államosí­tásáról. Az államosítás tervének legnagyobb ellenzője korábban éppen Deszai volt. A rendeletet Indira Gandhi szombat este rá­dióbeszédében jelenti be. A dön­tés, megfigyelők véleménye sze­rint, nem érinti a külföldi tulaj­donban levő bankokat, legfeljebb annyiban, hogy letétjeiknek to­vábbi növelését nem engedélye­zik. Jól értesült források szerint Gandhi kormánya az összes ma­gánbank államosítását tervezi a jövőben, a bankok részvényeseit azonban megfelelő módon kárta­lanítják. (MTI) Módosították a Luna—15 pályáját A Luna—15 automatikus űrál­lomás a programnak megfelelően folytatja keringését a Hold körüli pályán. Július 19-én 16 óra és 08 perc­kor módosították a Luna—15 pá­lyáját. A Luna—15 fedélzeti műszerei és tudományos berendezései kifo­gástalanul működnek. A Luna–15 tudományos kutatásokat folytat a Hold körüli térben. A pályamódosítást követően az automatikus űrállomás adatai — előzetes adatok szerint — a kö­vetkezők: a Hold felszínétől mért legnagyobb távolság 221 km; a Hold felszínétől mért legkisebb tá­volság 95 km; a Hold egyenlítőjé­nek síkjával bezárt hajlásszöge 126 fok; keringési idő 2 óra 3 perc 30 másodperc. (TASZSZ)

Next