Népszabadság, 1969. július (27. évfolyam, 150-176. szám)
1969-07-20 / 167. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1969. július 20, vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONtI LAPJa XXVII. évfolyam, 167. szám 14. oldal - Arat forint Genfre emlékezve ÍRTA: DR. SÍK ENDRE Évfordulóra emlékezünk ma, az Indokínáról szóló genfi megállapodások születésnapjára. Tizenöt esztendeje már, hogy — miután Vietnám, Kambodzsa és Laosz népe évekig tartó hősies szabadságharccal meghátrálásra kényszerítette a gyarmatosítókat — a Genfitó partján elkövetkezett a franciák indokínai háborújának a záróakkordja. A megállapodások körvonalazták a térségben a politikai stabilizáció, a békés rendezés távlatait. Félreérthetetlenül leszögezték: Vietnam egy államot alkot, s kizárólag átmeneti a megosztottsága, melyet a két övezet között húzódó katonai demarkációs vonal jelképez. Legkésőbb az aláírástól számított két éven belül az egész országban általános választásokat kell rendezni, s biztosítani kell az ország tényleges egységét. Világosan kifejezésre juttatták az egyezmény aláírói, hogy minden idegen haderőt ki kell vonni Vietnam területéről. Emlékezzünk csak: egy évvel azután, hogy létrejött a koreai fegyverszünet, a genfi megállapodások újabb nagy lépést jelentettek előre a nemzetközi helyzet stabilizálásának útján. Mindannyian érezhettük, hogy fordulópont felé tartunk a nemzetközi viszonyokban, sorra kialszanak a háborús tűzfészkek, sorra vereséget szenvednek a háborús erők, mind közelebbi lehetőséggé válik a különböző társadalmi rendszerekben élő országok békés egymás mellett élésének kimunkálása. A genfi egyezmények az imperializmus egyik újabb vereségét, a szabadságukért küzdő népek egyik újabb sikerét jelképezték, éppen abban az évtizedben, amelyben az imperializmus hatalmas területek és tömegek feletti uralma amúgy is gyors összezsugorodásának korszakát élte. Genf az évtized történelmi sodrásának egyik kiemelkedő jellemzője volt, s az is maradt, mert mindmáig ugyanazt jelképezi: egy egész szubkontinens békéjének, s a rajta élő népek többsége függetlenségének és szabadságának helyreállítását. Ma már tudjuk, hogy miközben a világ jobbik fele reményektől eltelve értesült a genfi tárgyalásokról, a megegyezésről, a háttérben régen működésbe léptek az ellenerők. Az Egyesült Államok politikájának felelős tényezői már 1954 előtt is ellenezték az indokínai térség problémáinak békés rendezését. Az amerikai külpolitika akkor, a tanácskozás egész ideje alatt folytatott Janus-arcú politikájának betetőzéseként, kétszínű manőverhez folyamodott: az Egyesült Államok nem írta alá az elfogadott megállapodásokat, Eisenhower elnök viszont már nem térhetett ki az elől, hogy különnyilatkozatban kijelentse, a maguk részéről természetesen szintén a békét kívánják és tiszteletben tartják az indokínai rendezést... Ma már visszaemlékezni is anakronizmus ezekre a szavakra azok után, amit az Egyesült Államok Vietnamban tett, kezdve Ngo Dinh Diem hatalomra segítésétől, az első „tanácsadók” és fegyverszállítmányok megjelenésétől egészen a csaknem hatszázezres amerikai expedíciós hadsereg nyílt hadba vetéséig, városok és falvak százainak porrá bombázásáig, ennek a jellegzetesen imperialista, gyarmatosító háborúnak a kifejlesztéséig. Vietnam népe hazája függetlenségét a genfi egyezmény nemzetközi jogi alapjairól védelmezi. Ennek a háborúnak, amelyben az imperialisták hatalmas vereségeket szenvedtek, mindig is döntő motívuma volt a genfi egyezmény, amelyet az agresszorok szüntelenül és leplezetlenül felrúgtak, megsértettek, s amely érvényének helyreállításáért vietnami nép esztendők óta oly a áldozatosan és elszántan harcol. „A Genfben lefektetett alapelvek az Egyesült Államok minden torzítása és szabotázscselekménye ellenére kiállták az idők próbáját: a vietnami nép új erőt kölcsönzött a genfi megállapodásoknak, s ezzel jelentősen fokozta életképességüket” — állapítja meg teljes joggal a VDK kormányának a mostani évforduló alkalmából kiadott Emlékirata. Most, amikor a vietnami nép szabadságharca döntő szakaszába lépett, amikor már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az amerikaiak képtelenek a harctereken megvalósítani szándékaikat, genfi egyezmények új jelentőségűre tesznek szert: megalapozzák azt a programot, amelynek segítségével a vietnami nép tényleges képviselői megvívják a békés rendezés feltételeiért folyó politikai és diplomáciai csatát is. Alig egy hónappal ezelőtt, a békemozgalom jubileuma alkalmából tartott berlini béke-világtalálkozón százegy ország közvéleménye nevében ötvenöt nemzetközi és 320 nemzeti szervezet képviselői fejezték ki szolidaritásukat a harcoló Vietnammal. Nagy horderejű eseményként értékelték a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának megalakítását. Ez a kormány készségét nyilvánította, hogy megkezdi a tárgyalásokat más dél-vietnami politikai erőkkel ideiglenes koalíciós kormány megalakítása céljából. A kormány a DNFF átfogó tízpontos programjára támaszkodva lép fel a békés rendezés érdekében. Ez a megoldás az 1954. évi genfi megállapodások határozatainak megfelelően biztosítja a vietnami nép jogát a függetlenségre, szuverenitásra, egységre és területi sérthetetlenségre. A béke-világtalálkozó megítélése szerint — s úgy gondolom, ez mindenben megegyezik a széles magyar közvélemény nézeteivel is — „a tízpontos program megfelel a jelenlegi dél-vietnami realitásoknak és figyelembe veszi mind a háború befejezését állandóan követelő amerikai nép jogait, mind pedig a békére törekvő világ kényszerítő nyomását”. Ennek megfelelően a tízpontos javaslat reális kezdeményezés, amelynek lehetővé kellene tennie az előrehaladást a párisi Vietnam-konferencián, hogy elérjék a háború befejezését, az indokínai, a keletázsiai és a világbéke megerősítését. Nem kétséges, hogy ennek alapvető feltétele: az Egyesült Államok haladéktalanul szüntesse meg agressziós cselekményeit Vietnamban, vonja ki és csatlósainak haderőit haderőit az országból. A vietnamiak joga, hogy döntsenek országuk jövőjéről, hogy szabadságban és függetlenségben éljenek. Július 20-án, a genfi megállapodások aláírásának 15. évfordulóján — a Vietnammal való nemzetközi szolidaritás napján — nemcsak kívánjuk ezt vietnami barátainknak, hanem ígérjük, hogy továbbra is minden tőlünk telhető módon segítjük őket céljaik elérésében. !<]gvilii11ió holdon sparalják a kalászosokat #7jc/icí/i/cier kiutalnijn ihilifuzili it iiihifkon — .11 t*ffk t‘ai!litlnit n tiirltilníntiu* i»m is miismlri‘ti>* — f.ttvnrtuhitt « íi>! rusn rlu.s (Tudósítónktól.) Az idén a szokásosnál mintegy 8—10 nappal később kezdődött az aratás. A hét elejére aztán véget ért a csapadékos időjárás, teljes erővel hozzáláthattak a mezőgazdasági üzemek a gabona betakarításához. Szombat délelőtt Lukács Béla, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese sajtótájékoztatót tartott az aratás helyzetéről és az időszerű mezőgazdasági munkákról. Elmondotta, hogy az idén 3,4 millió katasztrális holdnyi a kalászosok vetésterülete. A hét végéig ebből 1 millió holdnyit arattak le. Július 6-tól 10-ig még csak az árpában és a takarmánybúzában dolgoztak a kombájnok, és hétfőn kezdődhetett teljes erővel a kenyérgabona aratása. A július 15-i adatok szerint az 1.9 millió hold Bezosztája-búzának még csak a 10,7 százaléka volt learatva. De mivel a napos, száraz időjárás lehetővé tette, hogy a kombájnok átlagosan, naponta 8 —10 holdról levágják a termést, úgy számítják: a 11 ezer kombájnnal, naponta 100 ezer hold búzát arattak le, tehát most már a búzának mintegy 20 százaléka magtárba került. Tavaly ilyenkor már végeztek az árpa aratásával, s a búzának 80 százalékát betakarították. Most, a tavalyi jó termésnél is nagyobbak a hozamok, s a gazdagabb termés betakarítása több gondot is okoz. Lassabban dolgozhatnak a gépek, s nehezíti munkájukat, s hogy a sok csapadék hatására a mélyfekvésű földeken gyomosodnak a táblák. Aggodalomra persze nincs ok, a mezőgazdasági üzemek jól szervezték a munkát, s a kombájnvezetők, a szállítómunkások derekasan dolgoznak. Az idén 328 ezer holdon termeltek rozsot az üzemek. Aratása jól halad, a termés egy részét kézzel vágták le, s a még hátralevő 160 ezer hold betakarítását már kombájnok végzik el. Több gondot jelent a tavaszi árpa aratása, mert a sok csapadék hatására sok helyütt megdőlt. Megkezdődött a zab aratása is, a repce cséplése pedig befejeződött-Jó ütemben halad a szalma betakarítása. Megkezdődött tarlóhántás és a másodvetés. Eddig jó volt az alkatrészellátás, a gépek zavartalanul dolgozhattak a gabonatáblákon. Nem okozott különösebb gondot a gabona felvásárlása sem, s az átvételre sem volt panasz. Most a legfontosabb, hogy a felvásárló vállalatok és az üzemek jó egyetértésben dolgozzanak, hiszen mindenki ügye a termés biztonságba helyezése. Beszámolt a főosztályvezető a többi időszerű mezőgazdasági munkákról is. Elmondotta, hogy az időjárás kedvező volt a szálas takarmányokra, a kapásokra, a kukorica, a cukorrépa, a burgonya jó termést ígér. Szépen fejlődik a napraforgó, a dohány s a legtöbb kertészeti termék. A csapadékos idő nemcsak a növények fejlődésére hatott kedvezően, hanem a gombabetegség terjedésére is. A mezőgazdasági üzemek most már hetek óta nagy erőfeszítéseket tesznek az alma, a szőlő, a dohány megmentéséért. Az Apollo—11 Hold körüli pályára tért Az utolsó előkészületek a leszállásra (Washingtoni tudósítónktól.) A pénteki nyugodt nap után a hét végével megkezdődött az Apollo—11 fedélzetén a holdraszállás gyakorlati előkészítése. Az űrhajósok pénteken — magyar idő szerint a késő éjjeli órákban — nyomás alá helyezték a holdkompot s az erre a célra kialakított alagúton keresztül előbb Aldrin, majd röviddel később Armstrong is átment ide az anyaűrhajóból. Az űrhajósok magukkal vitték tv-kamerájukat is és 98 perces, jó minőségű, színes helyszíni közvetítést adtak az űrkabin után a holdkompról is. Ezután az űrhajósok visszatértek a tágasabb űrkabinba. A vizsgálat eredménye: a holdkomp minden berendezését jó állapotban találták, a kilövés s az első nap végrehajtott manőver semmiféle kárt nem okozott, a holdraszállásnak ez a technikai feltétele biztosítottnak látszik. (Folytatás a 2. oldalon.) MAI SZÁMUNKBAN: Szabolcs a fejlődés sodrában (3. oldal.) Modern utakon a szovjet gazdaság Kovács József riportsorozata (1. oldal.) Hogyan alakulnak a zöldség- és gyümölcsárak? (5. oldal.) Hová költözik a hivatal? (6. oldal.) Párizsi jegyzetek Délelőtti galériák (8. oldal.) Galambos Lajos: Az ügyeskedő (8—9. oldal.) A cirkusz (10. oldal.) Az indiai kormány államosította a húsz legnagyobb kereskedelmi bankot Szakadás veszélye fenyegeti a kormánypártot Az indiai kormánypárt válságának legújabb fejleménye, hogy Indára Gandhi miniszterelnökasszony elfogadta Deszai volt pénzügyminiszter lemondását a miniszterelnök-helyettesi posztról. Deszai lemondását azt követően nyújtotta be, hogy Indira Gandhi megfosztotta őt a pénzügyminiszteri tárcától, és a maga kezébe vette az ország pénzügyeinek intézését is. A miniszterelnök döntése végképp eloszlatta a kongresszuspárt vezetőinek reményeit, hogy békítő javaslataik eredménnyel járhatnak, és helyreállíthatják a párton belüli egységet. Szombat délután Indira Gandhi kabinetje döntést hozott az ország 20 legnagyobb, magánkézen levő kereskedelmi bankjának államosításáról. Az államosítás tervének legnagyobb ellenzője korábban éppen Deszai volt. A rendeletet Indira Gandhi szombat este rádióbeszédében jelenti be. A döntés, megfigyelők véleménye szerint, nem érinti a külföldi tulajdonban levő bankokat, legfeljebb annyiban, hogy letétjeiknek további növelését nem engedélyezik. Jól értesült források szerint Gandhi kormánya az összes magánbank államosítását tervezi a jövőben, a bankok részvényeseit azonban megfelelő módon kártalanítják. (MTI) Módosították a Luna—15 pályáját A Luna—15 automatikus űrállomás a programnak megfelelően folytatja keringését a Hold körüli pályán. Július 19-én 16 óra és 08 perckor módosították a Luna—15 pályáját. A Luna—15 fedélzeti műszerei és tudományos berendezései kifogástalanul működnek. A Luna–15 tudományos kutatásokat folytat a Hold körüli térben. A pályamódosítást követően az automatikus űrállomás adatai — előzetes adatok szerint — a következők: a Hold felszínétől mért legnagyobb távolság 221 km; a Hold felszínétől mért legkisebb távolság 95 km; a Hold egyenlítőjének síkjával bezárt hajlásszöge 126 fok; keringési idő 2 óra 3 perc 30 másodperc. (TASZSZ)