Népszabadság, 1969. július (27. évfolyam, 150-176. szám)
1969-07-20 / 167. szám
/Mil ESark<gi Mínusz 19 pont az első napon Csak Cziffra és Zsivótzky nyert szombaton Jó időben, kifogástalan körülmények között, de alig 4000 néző előtt kezdődött szombat délután a Népstadionban a Magyarország —NSZK férfi válogatott atlétikai mérkőzés. Rögtön a vendégek nyertek két számot: 400 m gáton az Európa-válogatott Hennige, 400 méteren Röper jóvoltából. Az utóbbi távon plusz pontot hozott a magyar csapatnak Rózsa nem várt második helye. A következő futószámban, 1500 méteren megint két nyugatnémet futó foglalta el az első két helyet, s Tümmlernek és Cosewinkelnek elég volt az utolsó százon erősíteni ... A pontkülönbséget a hármasugrás enyhítette. Különösen Cziffra szerepelt jól, s 10,47 méteres teljesítményével megelőzte Európa-válogatott társát, Kalocsait, míg az NSZK-ugrók 16 méter alatt maradtak. Ugyancsak nyugatnémet győzelmet hoztak a további futószámok is, s legfeljebb az volt csekély vigasz, hogy a 100 méteren és a 10 000 méteren is sikerült megszerezni a magyar csapatnak a második helyet. Az ügyességi számok közül a magasugrásban mind a négy versenyző túljutott a 209 centiméteren, de aztán már egyikük sem került feljebb, s a sorrendet a kevesebb kísérlet döntötte el. A súlylökésben a várakozásnak megfelelően — igaz, 20 méteren aluli eredménnyel — a nyugatnémet Birlenbach győzött, megelőzve Varjút, míg a kalapácsvetésben Zsivótzkynak elég volt a 70,88 m-es teljesítmény is az első helyhez. Az első nap után az NSZK csapata 62,5:43,5 arányban vezet, s a fél pontok abból adódnak, hogy a magasugrásban a 3—4. helyen holtverseny támadt. 4011 m gát: 1. Hennige 51,3. Klaussner 51,4, 3. Ringhoffer 52,4, 4,2. Kövesdi 53,7 mp. 400 m: 1. Ruper 47, 2. Rózsa 47,9, 3. Mihályfi 48, 4. Moser 48,2 mp. 1500 m: 1. Tümmler 3:47,9, 2. Gosewinkel 3:48, 3. Kovács 3:48,1, 4. Honti 3:48,2 mp. * Hármasugrás: 1. Cziffra 16,47, 2. Kalocsai 16,18, 3. Sauer 15,72, 4. Strontz 15,53 m. 100 m: 1. Wucherer 10,3, 2. Farkas 10,5, 3. Schmidtke 10,5, 4. Rábai 10,6 mp. 4.i(k) m: 1. NSZK 40,3, 2. Magyarország 41,2 mp. 10 000 m: 1. Letzerich 29:33,4, 2. Mecser 29:34,4, 3. Philipp 29:34,6, 4. Szerényi 30:01,6 mp. Súlylökés: 1. Birlenbach 19,50, 2 Varjú 18,91, 3. Glocker 18,13, 4. Holub 18,06 m. Kalapácsvetés: 1. Zsivótzky 70,88, 2. Fahsl 69,26, 3. Beyer 67,80, 4. Eckschmidt 66,84 m. Magasugrás: 1. Zachariás 209, 2. Tihanyi 209, 3—4. Major és Sieghardt 209—209 cm. A mai számok, az indulók és idei legjobb eredményeik: 200m Mihályfi 21,1 Hübner 21 Gyulai 21,1 Eigenherr 20,6 800m Molnár 1:49,5 Adams 1 :47,6 Fekete 1:51 Hiasgh 1:49,2 5000 m Simon 14:08,4 Girke 13:37,8 Tóth 14:08,6 Bruggel 13:38,6 4x400 m Magyarorsz, NSZK-110 m gát Mélykúti 14,2 Hickel 13,6 Ringhoffer 15,1 Berkes 14,1 3000 m akadály Máté 8:44,8 Wagner 8:47,8 Pamukl 8:52 Mölder 8:43,8 Távolugrás Kalocsai 784 Baumgartner 770 Kandár 744 Glüfeld ^ 762 Rúdugrás Steinhacker 491 Engel 490 Schulek 435 Kuretzkjr 482 Diszkoszvetés Tégla 61,32 Hennig 60.79 Fejér 61,00 Neu 58,91 Gerelyvetés Kulcsár 83,10 Wolfermann 83,54 Németh 76,54 Slemngs 79,06 Beszéljünk őszintén SZAKEMBEREKÉ A SZÓ — ezen a címen az utóbbi napokban ismert sportemberek mondták el véleményüket, javaslataikat labdarúgásunk jelenlegi helyzetéről, a válogatott felkészüléséről, de még inkább jó néhány tennivalóról. A vitához sok olvasónk is hozzászólt, s ha terjedelmes leveleiket teljes egészében helyhiány miatt nem is közölhetjük, néhány gondolat azonban mindenképpen közlést kíván. „Nem tragédia a labdarúgás visszaesése — írja Ceglédről Szelepcsényi Imre. – Volt már erre példa más országokban is. Inkább az foglalkoztat, hogy ma, amikor a lehetőségek, a körülmények jobbak, a sport sohasem kapott olyan anyagi támogatást, mint most, mégis, miért került a sportág hullámvölgybe? Úgy látom, a szakmai problémák mellett helyes volna a labdarúgás szervezeti felépítését is megvizsgálni, összehasonlítani a húsz év előttivel. hasznosítani a jól bevált módszereket, amelyek jóvoltából egyebek között tehetséges utánpótlása volt a magyar futballnak. Ismeretes, hogy a labdarúgásban is a társadalmi aktivisták ezrei vettek részt. Ezeknél az embereknél az egyetlen hajtóerő a futball szeretete és önzetlen szolgálata volt. De mivel később nem igényelték munkájukat, csenédben visszavonultak. Pedig a tehetségek felkutatásáért sokat tettek a lelkes szakemberek. • Mindehhez hozzájött, hogy az MTSZ az ötvenes évek közepén anyagi okokra hivatkozva, megszüntette az ifjúsági edzőtáborokat, s ma már — különösen vidéken — olyan súlyos a helyzet, hogy az NB-ben részt vevő csapatoknak nincs ifjúsági gárdája, vagy ha van, akkor nem vesz részt a bajnokságban. Az alszövetségek is megszűntek, mindent felülről, hivatásos emberekkel, adminisztratív úton igyekeztek megoldani. „Ne szégyelljünk változtatni, bátran kezdeményezzünk.” Szász Imre olvasónk a többi között a nagy mérkőzéseket sürgeti. „Egyetlen élvonalbeli ország labdarúgása sem engedheti meg, hogy nyolc-tíz évet kelljen várnia egy nemzetközi klasszisé csapatra. Erőinket nem tudjuk mihez viszonyítani, mivel a nehezebb ellenfeleket a felkészülésben és a nemzetközi kapcsolatban egyaránt mellőzzük. Ezzel is összefügg a mérkőzések látogatottságának csökkenése. Döntő hiba a vezetési stílus, amely elfelejti azt, hogy sportolni nem lehet a tömegek aktivitása nélkül.” „A szurkolóknak nem lehet döntő beleszólásuk a szakmai vitákba — állapítja meg Kemény Csaba levelében. — Más kérdés azonban, hogy nagy-nagy örömünkre szolgálna, ha az illetékesek a labdarúgásról vallott nézeteiket, vitáikat és döntéseiket is rendszeresen a nyilvánosság elé tárnák, őszintén tájékoztatnák ezekről a kérdésekről a közvéleményt. Nem csupán szakmai jellegű problémákról van szó. Biztos vagyok abban, hogy a szurkolók többsége egészen természetesnek veszi, ha kiderül, hogy az élvonalbeli edzők, játékosok jövedelme magasabb, mint az országos átlag. De különféle híreszteléseket megcáfolni nem lehet a tények ismertetése nélkül. Beszéljünk nyíltan!” A CIKKEK SZERZŐI, AZ OLVASÓK sok megszívlelendő tanácsot vetettek fel abban a meggyőződésben, hogy a labdarúgást szolgálhatják. Nem csodaszereket ajánlottak, inkább egyszerű, hétköznapi teendőkre, hívták fel figyelmet, amelyek talán a tetszentősebb feladatok mögött háttérbe szorulnak. Pedig, ha szétnézünk a labdarúgóvilágban — ez az egyik sarkalatos kérdése—, szinte mindenütt azt látjuk, hogy az utánpótlás nevelése az első helyen áll! Spártai fegyelemmel nevelik a fiatalokat, felismerték, hogy az élvonal, rendszeres „feltöltéséhez” az egyetlen út a tehetségek módszeres foglalkoztatása. Nálunk mindmáig nincs olyan széles alap, versenyrendszer, amely állandóan foglalkoztatná az úttörő korú, az általános iskolás fiatalokat, elsorvadtak a középfokú iskolák bajnokságai. Azelőtt a lelkes sportemberek csapata látogatta a „kis meccseket” és figyelte a gyerekeket. Ezek a társadalmi aktivisták hiányoznak ma, s gyakran még élvonalbeli klubhoz is úgy kerül az új „szerzemény”, hogy az edző nem is látta. Az önzetlen, a szabad idejüket feláldozó, lelkes sportemberek elmaradása az egyesületek munkastílusából fakad. Sok a „hivatalos” elfogálaltság, a klubvezetők minden üggyel saját maguk foglalkoznak. Eközben nem veszik észre, mennyivel kevesebb lenne a vállukon, ha megosztanák a tennivalókat — hiszen nem államügyekről van szó — az egyszerű klubtagokkal, a társadalmi tisztségviselőkkel. Ezért azonban nemcsak az egyesületek a felelősek Az élet túlhaladta a merev szabályokat, több önállóságra, szabad kézre lenne szükség az egész sportágban. Évek óta tart a* * vita olyan szakmai kérdésekben is, mennyit és hogyan kell edzeni a labdarúgásban. Ebből fakad, hogy nincs összhang az edzők között, s visszatérő refrén: a válogatottban szereplő játékosok edzettségi állapota nem kielégítő. Az Edzők Testülete, de ugyanígy a Játékvezetők Testülete, sőt még a szövetség elnöksége sem kezdeményezte, hogy egész sor vajúdó kérdésre pont kerüljön. Ehelyett mindennapos a valamiféle „objektív” okra hivatkozás, s ezért válnak a különben helyes határozatok írott malaszttá. SAJNÁLJUK, hogy az MTI nem hallatta szavát, nem érezte szükségesnek, hogy véleményt nyilvánítson, jóllehet sokat segített volna abban, hogy még inkább tisztázódjanak — az olykor ellentétes — nézetek. Pedig meggyőződésünk, s ezt éreztük valamennyi hozzászóló, valamennyi levélíró soraiból; a megoldás a közös erőfeszítésen múlik! Muha József „Ma a Belvárosi Kávéházban fogok ebédelni’ — gondoltam pénteken délben —, „így búcsúzom el szegénytől örökre ". Mivelhogy olvastam, megszűnik, szanálják, átalakítják. Megeszem benne még egy utolsó ebédet panasz és zokszó nélkül, így rovom le hálámat azért a töméntelen munkaóráért, melyet az utolsó huszonöt évben eltöltöttem az asztalai mellett. Odaballagván, látnom kellett, hogy elkéstem. Szétszedték már a Belvárosit, hegyen-hátán minden. Csak a bár működik még rendületlenül. Szomorúan nézegettem egy-két percig a nagy múltú kávéházat. Még élhetett volna — mondtam magamban. Élne is, ha nem éppen ő lett volna a főváros legrosszabbul vezetett kávéháza. No mindegy. Béke poraira. De mert az élet megy tovább, valahol ebédelnem kell. Aha, gyerünk a Pilvaxba. Pompás ötlet. Nemrégiben tetemes leltárhiányra derült fény e még nagyobb múltú helyiségben, leváltották a személyzetet, nyilván új seprűk sepernek a Pilvaxban, s most ■— egy ideig — jó a koszt, az abrosz is tiszta, így aztán bementem a Pilvaxba.Már a bejáratnál meglepődtem. Mert a Pilvaxnak azt a benyílóját, ahol azelőtt asztalok voltak, irodává tették meg, rögtönzött fallal elkerítették. De oldalról azért láttam, hogy öt női munkaerő szorgoskodik az íróasztalok mellett. Még mindig a leltáron dolgoznak — véltem, és beljebb nyomultam. Bent tiszta abroszok, szépen megterítve minden asztal. A helyiség üres. Két óra lesz tíz perc múlva, igazán ebédidő. Egy fiatal pincér elém teszi az étlapot. Azzal kezdődik: „I. osztályú étterem. Willkommen.” Vagyishogy itt idegen ajkúakat is szívesen látnak. Nagyon helyes, hadd terjedjen a magyar vendéglátóipar jó híre mindenfelé a világban. Rövid tűnődés után megrendelem az ebédemet. Ennek részleteivel nem untatom az olvasót. Amikor szép lassan eszegetem a töltött burjúszegyet (ráérek, mert már hidegen hozták), a heves vitatkozás zajára kapom fel a fejemet. Három pincér vitatkozik a terem végében valamin, alighanem futballsportunk szomorú állapotán. Az első osztályú wilkommenben. Alaposan odanézek, hát kettő közülük ebédel. Vita közben jó étvággyal kanalazzák a levest. Kisvártatva megjelenik a fűúr, ünnepélyes fekete öltözékében, egy púpozott tányér túrós csuszával a kezében elvonul a piros szőnyegen, s letelepszik egy asztalhoz, hogy bekebelezze. 1. osztály. Willkommen. Ma, 1969-ben, amikor fejlődő idegenforgalmunkkal olyan szívesen hivalkodunk, kell-e magyaráznom, hogy nem ez a demokrácia? Hogy a díszteremben túrós csuszát lakmározó szmokingos főúr látványa nem tartozik a demokratikus vívmányok közé? Valamint az sem, hogy az én fiatal pincérem két perccel később — most már ingujjra vetkőzve! — szintén megjelenik egy tányérral a kezében, s leül a vendégek részére terített asztalok egyikéhez. Egy nyilvános éttermet fenn lehet tartani és be lehet zárni. Ha be kell zárni, rendben van. Ha azonban az az I. osztályú étterem „üzemel", akkor a kulturált vendéglátás alapvető szabályait be kell tartani. Pláne, ha a tetejében még willkommen is. Isten öccse, utoljára dohogtam a vendéglátóipar miatt. Reménytelen. Reménytelen, ha mondom. Reménytelen külföldről jelentik AMSZTERDAM: a nemzetközi sakkverseny nagymestercsoportjában a negyedik fordulóban Portisek legyőzte a jugoszláv Ivkovot és holtversenyben az első helyen áll. A többi eredmény: Vaszjukov—Ree 1:0, Stern—Langeweg 1:0, Kavalek—Liberson, Damjanovics—Donner, Bryne— Tatai, Darga—Hartoch és Gheorghiu— Barendregi döntetlen. A mesterek csoportjában Csőm—Johannessen döntetlen. Az élen Csőri áll. MINSZK: A nemzetközi kerékpárosverseny 112 kilométeres kritériumát Gera Imre nyerte, a 100 kilométeres országútin a magyar válogatott győzött. SYDNEY: Ausztrália labdarúgó-válogatottja nagy meglepetésre 1:0-ra győzött Görögország ellen barátságos mérkőzésen. Nyolcvanezer néző az „óriások mérkőzésén" Los Angeles, július 19. Tizenegy évvel ezelőtt kezdődött az Egyesült Államok és a Szovjetunió férfi és női atlétikai válogatottjainak mérkőzéssorozata, amely most Los Angelesben, az 1932. évi nyári olimpiai játékok színhelyén, a Coliseum-stadionban folytatódik. Az eddigiekhez képest, azzal a különbséggel, hogy a jelenlegi találkozóra meghívták a Brit Nemzetközösség csapatát is. Az „óriások mérkőzése” az első napon nyolcvanezer néző előtt kezdődött, és csaknem mindegyik számban nagyszerű küzdelmet hozott. A világ idei legjobb eredményét érte el a 3000 méteres akadályfutásban a szovjet Morozov (8:26), és javított ez évi saját teljesítményén a hármasugró Szanyejev, a súlylökő Guscsin, a női 800 méteren Kolesnyikova, a 3000 méteres akadályon Morozovon kívül az amerikai Manley is. Érdekesség, hogy a kalapácsvetésben pontosan egyforma eredményt ért el a világrekorder Klim és Bondarcsuk, végül utóbbi került az első helyre a második jobb dobás jóvoltából. A pontversenyben az első nap után az Egyesült Államok férficsapata 62:53, a női 38:33 arányban vezet a Szovjetunió ellen, összesítésben 100:86. A további két csapatverseny állása: Egyesült Államok—Brit Nemzetközösség 106:86, Szovjetunió—Brit Nemzetközösség 108,5:71,5. Egyénileg az első nap 18 száma közül: kilenc amerikai, öt szovjet, négy brit győzelem. FÉRFI 100 m: 1. Carlos (amerikai) 10,3, 2. Crocket (a) 10,3, 3. Warrie (brit) 10.4 mp. 400 m: 1. Evans (a) 45,3, 2. Turner (a) 45,4, 3. Hooker (b) 46,6 mp. 800 m: 1. Luzins (a) 1:46,7, 2. Doubell (b) 1:47,4, 3. Johnson (a) 1:4?,4 mp. 10 000 m: 1. Clarke (b) 28:35,4, 2. Szviridov (szovjet) 28:49,8, 3. Bachelor (a) 29,18 mp. 3000 m akadály: 1. Morozov (sz) 8:26, új szovjet csúcs, 2. O Bryen (b) 8:26,8, 3. Manley (a) 8:35,1 mp. Hármasugrás: 1. Szanyajev (sz) 16,91, 2. Ducskin (sz) 16,44, 3. McGrath (b) 15,94 m. Rúdugrás: 1. Seagren (a) 535, 2. Pennell (a) 509, 3. Bliznyecov (sz) 509 cm. Kalapácsvetés: 1. Bondarcsuk (SZ) 72,36, 2. Klim (sz) 72,36, 3. Frenn (a) 68,86 m. Súlylökés: Salb (a) 19,71, 2. Guscsin (sz) 19,38,1. 3. Oldfield (a) 19,09 m. 26 km-es gyaloglás: 1. Nihill (b) 1:31:49,3, 2. Golubnyicsij (sz) 1:32.11, 3. Laird (a) 1:32:27,4 mp. 4x100 m: 1. Brit Nemzetközösség 39,4, 2. Egyesült Államok 39,5, 3. Szovjetunió 40,1 mp. Női 100 m: 1. Farrell (amerikai) k.5, 2. Davis (angol) 11,6, 3. Mihajlova (szovjet) 11,7 mp. 400 m: 1. Hammond (a) 53, 2. Kovalevszkaja (sz) 54,2, 3. Dundarje (sz) 54,4 mp. 800 m: 1. Manning (a) 2:03,8, 2. Kolesznyikova (sz) 2:06, 3. Shafer (a) 2:06 mp. 4x100 m: 1. Egyesült Államok 45,1, 2. Szovjetunió 45,3, 3. Brit Nemzetközösség 45.4 mp. Magasugrás: 1. Kozir (sz) 177, 2. Montgomery (a) 177, 3. J azarjeva (sz) 174 cm. Gerelyvetés: 1. Thompson (b) 53,30, 2. Marakhina (sz) 52,38, 3. Rivers (b) 52,38 m. Diszkoszvetés: 1. Danyilova (sz) 55,92, 2. Popva (sz) 55,21, 3. Roberts (b) 51,63 m. Másodszorra döntetlen New York, július 19. Az MTK labdarúgócsapata, magyar idő szerint, szombatra virradóra játszotta második mérkőzését a New York-i nemzetközi tornán. A magyar kupagyőztes ezúttal a városi liga bajnoka, a Greek Americans ellen játszott. Az eredmény 1:1 (0:0) volt. MAI SPORTMŰSOR fi Atlétika: Magyarország—NSZK félválogatott mérkőzés, Népstadion, 16.30. — Nemzetközi maratoni futóverseny, Szeged, 18.00. Evezés: Vidéki bajnokság, Szolnok, 15.00. Kajak-kenu: Az V. Dózsa versenye, Újpestiöböl, 9.00 és 15.00. Labdarúgás: Rába —Csepel MNK-mérkőzés, Győr, 17.30. — Nemzetközi torna Dunaújvárosban: Videoton—Lipcse, 16 45; Dunaújváros —Erfurt, 17.30. Sakk: Asztalos-emlékverseny, Zalaegerszeg, 15.30. Úszás: Területi bajnokság: Sportuszoda, 16.00. Vízilabda: OSC—Bp. Honvéd, Sportuszoda, 18.00. VÍZILABDABAJNOKSÁG: Szolnok —MTK 7:6, Eger—FTC 5:3, Vasas— BVSC 2:1, Bp. Spartacus—V. Dózsa 1:1. ZALAEGERSZEGEN az Asztalos sakk emlékversenyen: 4. forduló: Zinn—Vadász döntetlen. 6. forduló: Nej—Portisch F. és Tajmanov—Bilek döntetlen, Honfi—Vadász 1:0. 7. forduló: Portisch F.—Zinn 0:1, Lengyel— Cobo, Bilek—Jansa, Flesch—Honfi, Geszosz—Dely és Marszalek—Nej döntetlen, Ribli—Nikolics és Vadász—Tajmanov függő. ' NÉPSZABADSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt központi lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő: Gosztonyi János. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Előfizetési díj egy hóra 20,— Ft Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100, 142—220. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető minden postahivatalban és a kézbesítőknél. SZIKRA LAPNYOMDA INDEX: 25 001. • • • • •