Népszabadság, 1969. július (27. évfolyam, 150-176. szám)

1969-07-20 / 167. szám

/Mil­ ESark<gi Mínusz 19 pont az első napon Csak Cziffra és Zsivótzky nyert szombaton Jó időben, kifogástalan körül­­mény­ek között, de alig 4000 néző előtt kezdődött szombat délután a­ Népstadionban a Magyarország —NSZK férfi válogatott atlétikai mérkőzés. Rögtön a vendégek­ nyertek két számot: 400 m gáton az Európa-válogatott Hennige, 400 méteren Röper jóvoltából. Az utóbbi távon plusz pontot hozott a magyar csapatnak Rózsa nem várt második helye. A következő futószámban, 1500 méteren me­gint két nyugatnémet futó fog­lalta el az első két helyet, s Tümmlernek és Cosewinkelnek elég volt az utolsó százon erősí­teni ... A pontkülönbséget a hármas­ugrás enyhítette. Különösen Cziffra szerepelt jól, s 10,47 mé­teres teljesítményével megelőzte Európa-válogatott társát, Kalo­csait, míg az NSZK-ugrók 16 mé­ter alatt maradtak. Ugyancsak nyugatnémet győzel­­­­met hoztak a további futószámok is, s legfeljebb az volt csekély vi­gasz,­ hogy a 100 méteren és a 10 000 méteren is sikerült megsze­rezni a magyar csapatnak a má­sodik helyet. Az ügyességi számok közül a magasugrásban mind a négy ver­senyző túljutott a 209 centiméte­ren, de aztán már egyikük sem került feljebb, s a sorrendet a ke­vesebb kísérlet döntötte el. A súlylökésben a várakozásnak megfelelően — igaz, 20 méteren aluli eredménnyel — a nyugatné­met Birlenbach győzött, megelőz­ve Varjút, míg a kalapácsvetés­ben Zsivótzkynak elég volt a 70,88 m-es teljesítmény is az el­ső helyhez. Az első nap után az NSZK csa­pata 62,5:43,5 arányban vezet, s a fél pontok abból adódnak, hogy a magasugrásban a 3—4. helyen holtverseny támadt. 4011 m gát: 1. Hennige 51,3. Klaussner 51,4, 3. Ringhoffer 52,4, 4,2. Kövesdi 53,7 mp. 400 m: 1. Ruper 47, 2. Rózsa 47,9, 3. Mihályfi 48, 4. Moser 48,2 mp. 1500 m: 1. Tümmler 3:47,9, 2. Go­­sewinkel 3:48, 3. Kovács 3:48,1, 4. Honti 3:48,2 mp. * Hármasugrás: 1. Cziffra 16,47, 2. Ka­locsai 16,18, 3. Sauer 15,72, 4. Strontz 15,53 m. 100 m: 1. Wucherer 10,3, 2. Farkas 10,5, 3. Schmidtke 10,5, 4. Rábai 10,6 mp. 4.­i(k) m: 1. NSZK 40,3, 2. Magyaror­szág 41,2 mp. 10 000 m: 1. Letzerich 29:33,4, 2. Me­­cser 29:34,4, 3. Philipp 29:34,6, 4. Sze­rényi 30:01,6 mp. Súlylökés: 1. Birlenbach 19,50, 2 Varjú 18,91, 3. Glocker 18,13, 4. Holub 18,06 m. Kalapácsvetés: 1. Zsivótzky 70,88, 2. Fahsl 69,26, 3. Beyer 67,80, 4. Eck­­schmidt 66,84 m. Magasugrás: 1. Zachariás 209, 2. Tihanyi 209, 3—4. Major és Sieghardt 209—209 cm. A mai számok, az indulók és idei legjobb eredményeik:­ ­ 200m­ Mihályfi 21,1 Hübner 21 Gyulai 21,1 Eigenherr 20,6 800m­ Molnár 1:49,5 Adams 1 :47,6 Fekete 1:51 Hiasgh 1:49,2 5000 m Simon 14:08,4 Girke 13:37,8 Tóth 14:08,6 Bruggel 13:38,6 4x400 m Magyarorsz, NSZK-110 m gát Mélykúti 14,2 Hickel 13,6 Ringh­offer 15,1 Berkes 14,1 3000 m akadály Máté 8:44,8 Wagner 8:47,8 Pamukl 8:52 Mölder 8:43,8 Távolugrás Kalocsai 784 Bau­mgartner 770 Kandár 744 Glüfeld ^ 762 Rúdugrás Steinhacker 491 Engel 490 Schulek 435 Kuretzkjr 482 Diszkoszvetés Tégla 61,32 Hennig 60.79 Fejér 61,00 Neu 58,91 Gerelyvetés Kulcsár 83,10 Wolfermann 83,54 Németh 76,54 Slem­ngs 79,06 Beszéljünk őszintén SZAKEMBEREKÉ A SZÓ — ezen a címen az utóbbi napokban ismert sportemberek mondták el véleményüket, javaslataikat lab­darúgásunk jelenlegi helyzetéről, a válogatott felkészüléséről, de még inkább jó néhány tennivaló­ról. A vitához sok olvasónk is hozzászólt, s ha terjedelmes leve­leiket teljes egészében helyhiány miatt nem is közölhetjük, né­hány gondolat azonban minden­képpen közlést kíván. „Nem tragédia a labdarúgás visszaesése — írja Ceglédről Sze­le­pcsényi Imre. – Volt már erre példa más országokban is. In­kább az foglalkoztat, hogy ma, amikor a lehetőségek, a körülmé­nyek jobbak, a sport sohasem kapott olyan anyagi támogatást, mint most, mégis, miért került a sportág hullámvölgybe? Úgy lá­tom, a szakmai problémák mellett helyes volna a labdarúgás szer­vezeti felépítését is megvizsgálni, összehasonlítani a húsz év előtti­vel. hasznosítani a jól bevált módszereket, amelyek jóvoltából egyebek között tehetséges után­pótlása volt a magyar futballnak. Ismeretes, hogy a labdarúgásban is a társadalmi aktivisták ezrei vettek részt. Ezeknél az emberek­nél az egyetlen hajtóerő a futball szeretete és önzetlen szolgálata volt. De mivel később nem igé­nyelték munkájukat, csenédben visszavonultak.­ Pedig a tehetsé­gek felkutatásáért sokat tettek a lelkes szakemberek. • Mindehhez hozzájött, hogy az MTSZ az ötve­­­nes évek közepén anyagi okokra hivatkozva, megszüntette az ifjú­sági edzőtáborokat, s ma már — különösen vidéken — olyan sú­lyos a helyzet, hogy az NB-ben részt vevő csapatoknak nincs if­júsági gárdája, vagy ha van, ak­kor nem vesz részt a bajnokság­ban. Az al­szövetségek is meg­szűntek, mindent felülről, hivatá­sos emberekkel, adminisztratív úton igyekeztek megoldani. „Ne szégyelljünk változtatni, bátran kezdeményezzünk.” Szász Imre olvasónk a többi között a nagy mérkőzéseket sür­geti. „Egyetlen élvonalbeli ország labdarúgása sem engedheti meg, hogy nyolc-tíz évet kelljen várnia egy nemzetközi klasszisé csapat­ra. Erőinket nem tudjuk mihez viszonyítani, mivel a nehezebb ellenfeleket a felkészülésben és a nemzetközi kapcsolatban egya­ránt mellőzzük. Ezzel is össze­függ a mérkőzések látogatottsá­gának csökkenése. Döntő hiba a vezetési stílus, amely elfelejti azt, hogy sportolni nem lehet a töme­gek aktivitása nélkül.” „A szurkolóknak nem lehet döntő beleszólásuk a szakmai vi­tákba — állapítja meg Kemény Csaba levelében. — Más kérdés azonban, hogy nagy-nagy örö­münkre szolgálna, ha az illetéke­sek a labdarúgásról vallott néze­teiket, vitáikat és döntéseiket is rendszeresen a nyilvánosság elé tárnák, őszintén tájékoztatnák ezekről a kérdésekről a közvéle­ményt. Nem csupán szakmai jel­legű problémákról van szó. Biz­tos vagyok abban, hogy a szurko­lók többsége egészen természetes­nek veszi, ha kiderül, hogy az él­vonalbeli edzők, játékosok jöve­delme magasabb, mint az orszá­gos átlag. De különféle híreszte­léseket megcáfolni nem lehet a tények ismertetése nélkül. Be­széljünk nyíltan!” A CIKKEK SZERZŐI, AZ OL­VASÓK sok megszívlelendő taná­csot vetettek fel abban a meg­győződésben, hogy a labdarúgást szolgálhatják. Nem csodaszereket ajánlottak, inkább egyszerű, hét­köznapi teendőkre, hívták fel figyelmet, amelyek talán a­ tetsze­n­tősebb feladatok mögött háttérbe szorulnak. Pedig, ha szétnézünk a labdarúgóvilágban — ez az egyik sarkalatos kérdés­e—, szin­te mindenütt azt látjuk, hogy az utánpótlás nevelése az első he­lyen áll! Spártai fegyelemmel ne­velik a fiatalokat, felismerték, hogy az élvonal, rendszeres „fel­töltéséhez” az egyetlen út a te­hetségek módszeres foglalkozta­tása. Nálunk mindmáig nincs olyan széles alap, versenyrend­szer, amely állandóan foglalkoz­tatná az úttörő korú, az általános iskolás fiatalokat, elsorvadtak a középfokú iskolák bajnokságai. Azelőtt a lelkes sportemberek csapata látogatta a „kis meccse­ket” és figyelte a gyerekeket. Ezek a társadalmi aktivisták hiányoznak ma, s gyakran még élvonalbeli klubhoz is úgy kerül az új „szerzemény”, hogy az edző nem is látta. Az önzetlen, a sza­bad idejüket feláldozó, lelkes sportemberek elmaradása az egyesületek munkastílusából fakad. Sok a „hivatalos” elfog­á­­laltság, a klubvezetők minden üggyel saját maguk foglalkoznak. Eközben nem veszik észre, men­­nyivel kevesebb lenne a vállukon, ha megosztanák a tennivalókat — hiszen nem államügyekről van szó — az egyszerű klubtagokkal, a társadalmi tisztségviselőkkel. Ezért azonban nemcsak az egye­sületek a felelősek Az élet túlha­ladta a merev szabályokat, több önállóságra, szabad kézre lenne szükség az egész sportágban. Évek óta tart a* * vita olyan szakmai kérdésekben is, mennyit és hogyan kell edzeni a labdarú­gásban. Ebből fakad, hogy nincs összhang az edzők között, s vis­­­szatérő refrén: a válogatottban szereplő játékosok edzettségi ál­lapota nem kielégítő. Az Edzők Testülete, de ugyanígy a Játék­vezetők Testülete, sőt még a szö­vetség elnöksége sem kezdemé­nyezte, hogy egész sor vajúdó kérdésre pont kerüljön. Ehelyett mindennapos a valamiféle „ob­jektív” okra hivatkozás, s ezért válnak a különben helyes hatá­rozatok írott malaszttá. SAJNÁLJUK, hogy az MTI nem hallatta szavát, nem érezte szükségesnek, hogy véleményt nyilvánítson, jóllehet sokat se­gített volna abban, hogy még in­kább tisztázódjanak — az olykor ellentétes — nézetek. Pedig meg­győződésünk, s ezt éreztük vala­mennyi hozzászóló, valamennyi levélíró soraiból; a megoldás a közös erőfeszítésen múlik! M­­uha József „Ma a Belváro­si Kávéház­ban fo­gok ebédelni’ — gondoltam pénte­ken délben —, „így búcsúzom el szegénytől örökre ". Mivelhogy ol­vastam, megszűnik, szanálják, át­alakítják. Megeszem benne még egy utolsó ebédet panasz és zok­szó nélkül, így rovom le hálámat azért a töméntelen munkaóráért, melyet az utolsó huszonöt évben eltöltöttem az asztalai mellett. Odaballagván, látnom kellett, hogy elkéstem. Szétszedték már a Belvárosit, hegyen-hátán minden. Csak a bár működik még rendü­letlenül. Szomorúan nézegettem egy-két percig a nagy múltú ká­véházat. Még élhetett volna — mondtam magamban. Élne is, ha nem éppen ő lett volna a főváros legrosszabbul vezetett kávéháza. No mindegy. Béke poraira. De mert az élet megy tovább, valahol ebédelnem kell. Aha, gye­rünk a Pilvaxba. Pompás ötlet. Nemrégiben tetemes leltárhiány­ra derült fény e még nagyobb múltú helyiségben, leváltották a személyzetet, nyilván új seprűk sepernek a Pilvaxban, s most ■— egy ideig — jó a koszt, az abrosz is tiszta, így aztán bementem a Pilvaxba.­­Már a bejáratnál meglepődtem. Mert a Pilvaxnak azt a benyíló­ját, ahol azelőtt asztalok voltak, irodává tették meg, rögtönzött fal­lal elkerítették. De oldalról azért láttam, hogy öt női munkaerő szorgoskodik az íróasztalok mel­lett. Még mindig a leltáron dol­goznak — véltem, és beljebb nyo­multam. Bent tiszta abroszok, szé­pen megterítve minden asztal. A helyiség üres. Két óra lesz tíz perc múlva, igazán ebédidő. Egy fia­tal pincér elém teszi az étlapot. Azzal kezdődik: „I. osztályú étte­rem. Willkommen.” Vagyis­hogy itt idegen ajkúakat is szíve­sen látnak. Nagyon helyes, h­add terjedjen a magyar vendéglátóipar jó híre mindenfelé a világban. Rövid tűnődés után megrendelem az ebédemet. Ennek részleteivel nem untatom az olvasót. Amikor szép lassan eszegetem a töltött bur­­júszegyet (ráérek, mert már hi­degen hozták), a heves vitatkozás zajára kapom fel a fejemet. Há­rom pincér vitatkozik a terem végében valamin, alighanem fut­­ballsportunk szomorú állapotán. Az első osztályú wilkommenben. Alaposan odanézek, hát kettő kö­zülük ebédel. Vita közben jó ét­vággyal kanalazzák a levest. Kis­vártatva megjelenik a fűúr, ün­nepélyes fekete öltözékében, egy púpozott tányér túrós csuszával a kezében elvonul a piros szőnye­gen, s letelepszik egy asztalhoz, hogy bekebelezze. 1. osztály. Will­kommen. Ma, 1969-ben, amikor fejlődő idegenforgalmunkkal olyan szí­vesen hivalkodunk, kell-e magya­ráznom, hogy nem ez a demokrá­cia? Hogy a díszteremben túrós csuszát lakmározó szmokingos fő­úr látványa nem tartozik a de­mokratikus vívmányok közé? Va­lamint az sem, hogy az én fiatal pincérem két perccel később — most már ingujjra vetkőzve! — szintén megjelenik egy tányérral a kezében, s leül a vendégek ré­szére terített asztalok egyikéhez. Egy nyilvános éttermet fenn le­het tartani és be lehet zárni. Ha be kell zárni, rendben van. Ha azonban az az I. osztályú étterem „üzemel"­, akkor a kulturált ven­déglátás alapvető szabályait be kell tartani. Pláne, ha a tetejében még willkommen is. Isten öccse, utoljára dohogtam a vendéglátóipar miatt. Reménytelen. Reménytelen, ha mondom. Reménytelen külföldről jelentik AMSZTERDAM: a nemzetközi sakkverseny nagymestercsoport­jában a negyedik fordulóban Portisek le­győzte a jugoszláv Ivkovot és holt­versenyben az első helyen áll. A töb­bi eredmény: Vaszjukov—Ree 1:0, Stern—Langeweg 1:0, Kavalek—Liber­­son, Damjanovics—Donner, Bryne— Tatai, Darga—Hartoch és Gheorghiu— Barendregi döntetlen. A mesterek csoportjában Csőm—Johannessen dön­tetlen. Az élen Csőri áll. MINSZK: A nemzetközi kerékpáros­­verseny 112 kilométeres kritériumát Gera Imre nyerte, a 100 kilométeres országútin a magyar válogatott győ­zött. SYDNEY: Ausztrália labdarúgó-vá­­logatottja nagy meglepetésre 1:0-ra győzött Görögország ellen barátságos mérkőzésen. Nyolcvanezer néző az „óriások mérkőzésén" Los Angeles, július 19.­­ Tizenegy évvel ezelőtt kezdő­dött az Egyesült Államok és a Szovjetunió férfi és női atlétikai válogatottjainak mérkőzéssoro­zata, amely most Los Angelesben, az 1932. évi nyári olimpiai játé­kok színhelyén, a Coliseum-sta­­dionban folytatódik. Az eddigiek­hez képest, azzal a különbséggel, hogy a jelenlegi találkozóra meg­hívták a Brit Nemzetközösség csapatát is. Az „óriások mérkőzése” az első napon nyolcvanezer néző előtt kezdődött, és csaknem mindegyik számban nagyszerű küzdelmet hozott. A világ idei legjobb ered­ményét érte el a 3000 méteres akadályfutásban a szovjet Moro­­zov (8:26), és javított ez évi saját teljesítményén a hármasugró Szanyejev, a súlylökő Guscsin, a női 800 méteren Kolesnyikova, a 3000 méteres akadályon Morozo­­von kívül az amerikai Manley is. Érdekesség, hogy a kalapácsve­tésben pontosan egyforma ered­ményt ért el a világrekorder Klim és Bondarcsuk, végül utóbbi ke­rült az első helyre a második jobb dobás jóvoltából. A pontversenyben az első nap után az Egyesült Államok férfi­csapata 62:53, a női 38:33 arány­ban vezet a Szovjetunió ellen, összesítésben 100:86. A további két csapatverseny állása: Egye­sült Államok—Brit Nemzetközös­ség 106:86, Szovjetunió—Brit Nemzetközösség 108,5:71,5. Egyé­nileg az első nap 18 száma közül: kilenc amerikai, öt szovjet, négy brit győzelem. FÉRFI 100 m: 1. Carlos (amerikai) 10,3, 2. Crocket (a) 10,3, 3. Warrie (brit) 10.4 mp. 400 m: 1. Evans (a) 45,3, 2. Tur­­ner (a) 45,4, 3. Hooker (b) 46,6 mp. 800 m: 1. Luzins (a) 1:46,7, 2. Doubell (b) 1:47,4, 3. Johnson (a) 1:4?,4 mp. 10 000 m: 1. Clarke (b) 28:35,4, 2. Szvi­­ridov (szovjet) 28:49,8, 3. Bachelor (a) 29,18 mp. 3000 m akadály: 1. Morozov (sz) 8:26, új szovjet csúcs, 2. O Bryen (b) 8:26,8, 3. Manley (a) 8:35,1 mp. Hármasugrás: 1. Szanyajev (sz) 16,91, 2. Ducskin (sz) 16,44, 3. McGrath (b) 15,94 m. Rúdugrás: 1. Seagren (a) 535, 2. Pennell (a) 509, 3. Bliznyecov (sz) 509 cm. Kalapácsvetés: 1. Bon­darcsuk (SZ) 72,36, 2. Klim (sz­) 72,36, 3. Frenn (a) 68,86 m. Súlylökés: Salb (a) 19,71, 2. Guscsin (sz) 19,38,1. 3. Oldfield (a) 19,09 m. 26 km-es gya­loglás: 1. Nihill (b) 1:31:49,3, 2. Go­­lubnyicsij (sz) 1:32.11, 3. Laird (a) 1:32:27,4 mp. 4x100 m­: 1. Brit Nem­zetközösség 39,4, 2. Egyesült Államok 39,5, 3. Szovjetunió 40,1 mp. Női 100 m: 1. Farrell (amerikai) k­.5, 2. Davis (angol) 11,6, 3. Mihajlova (szov­jet) 11,7 mp. 400 m: 1. Hammond (a) 53, 2. Kovalevszkaja (sz) 54,2, 3. Dun­­darje (sz) 54,4 mp. 800 m: 1. Manning (a) 2:03,8, 2. Kolesznyikova (sz) 2:06, 3. Shafer (a) 2:06 mp. 4x100 m: 1. Egyesült Államok 45,1, 2. Szovjetunió 45,3, 3. Brit Nemzetközösség 45.4 mp. Magasugrás: 1. Kozir (sz) 177, 2. Montgomery (a) 177, 3. J­ azarjeva (sz) 174 cm. Gerelyvetés: 1. Thompson (b) 53,30, 2. Marakhina (sz) 52,38, 3. Ri­­vers (b) 52,38 m. Diszkoszvetés: 1. Danyilova (sz) 55,92, 2. Popva (sz) 55,21, 3. Roberts (b) 51,63 m. Másodszorra döntetlen New York, július 19. Az MTK labdarúgócsapata, ma­gyar idő szerint, szombatra vir­radóra játszotta második mérkő­zését a New York-i nemzetközi tornán. A magyar kupagyőztes ezúttal a városi liga bajnoka, a Greek Americans ellen játszott. Az eredmény 1:1 (0:0) volt. MAI SPORTMŰSOR fi Atlétika: Magyarország—NSZK fél­válogatott mérkőzés, Népstadion, 16.30. — Nemzetközi maratoni futóver­seny­, Szeged, 18.00. Evezés: Vidéki bajnokság, Szolnok, 15.00. Kajak-ke­nu: Az V. Dózsa versenye, Újpesti­öböl, 9.00 és 15.00. Labdarúgás: Rába —Csepel MNK-mérkőzés, Győr, 17.30. — Nemzetközi torna Dunaújvárosban: Videoton—Lipcse, 16 45; Dunaújváros —Erfurt, 17.30. Sakk: Asztalos-emlék­verseny, Zalaegerszeg, 15.30. Úszás: Területi bajnokság: Sportuszoda, 16.00. Vízilabda: OSC—Bp. Honvéd, Sport­uszoda, 18.00. VÍZILABDABAJNOKSÁG: Szolnok —MTK 7:6, Eger—FTC 5:3, Vasas— BVSC 2:1, Bp. Spartacus—V. Dózsa 1:1. ZALAEGERSZEGEN az Asztalos sakk emlékversenyen: 4. forduló: Zinn—Vadász döntetlen. 6. forduló: Nej—Portisch F. és Tajmanov—Bilek döntetlen, Honfi—Vadász 1:0. 7. for­duló: Portisch F.—Zinn 0:1, Lengyel— Cobo, Bilek—Jansa, Flesch—Honfi, Geszosz—Dely és Marszalek—Nej dön­tetlen, Ribli—Nikolics és Vadász—Taj­manov függő. ' NÉPSZABADSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt központi lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő: Gosztonyi János. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Előfizetési díj egy hóra 20,— Ft Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100, 142—220. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető minden postahivatal­ban és a kézbesítőknél. SZIKRA LAPNYOMDA INDEX: 25 001. • • • • •

Next