Népszabadság, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)

1969-09-21 / 220. szám

Az őszi csúcsforgalom írja: Höd­önyi Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója Már megszokott, hogy szep­tember elejétől különösen nagy munka hárul a vasútra. Az év hátralevő négy hónapjában, ha­vonta csaknem 11 millió tonna árut kell elfuvaroznia a MÁV- nak. Ez természetes is, hiszen a mezőgazdaságban az ősz a beta­karítás időszaka, hozzá kell tehát látni a burgonya, a cukorrépa, az alma, a szőlő szállításához. Csak cukorrépából mintegy 3­0 millió tonna kerül szállításra. Ez a munka az eddigieknél is átgondoltabb, szervezettebb irá­nyítást igényel. Annál is inkább, mert a felhasználó üzemek és a termelők, helytelenül értelmezett takarékosságból, a nyáron elha­nyagolták az előszállításokat. Te­hát a nagy mennyiségű mező­­gazdasági termék és az egyre nö­vekvő exportszállítások mellett, az építkezések zavartalan folyta­tásához szükséges követ és kavi­csot is az őszi forgalom ideje alatt kell rendeltetési helyükre szállítani. Olyan nagy mennyi­ségű tömegáruról van szó, me­lyet már korábban rendeltetési helyére lehetett volna juttatni, és nem kellene most, a csúcsidőszak­ban ezekkel is terhelni a MÁV kocsiparkját. A gazdasági élet jelentős terü­letére kiterjesztett, rövidített munkaidő, a szabad szombat be­vezetése kedvezőtlenül hatott a vasút teljesítőképességének ki­használására. Most ugyanis szin­te minden hét végén leáll az iparvágányokon a vasúti­ ko­csik ki- és berakása, az üze­mek területére beállított vago­nok a következő hét elejéig vár­nak a kirakásra. A megnöveke­dett kocsitartózkodás következté­ben hosszabb lett a kocsiforduló­­idő, az üzemek pedig nagy ösz­­szegű kocsiálláspénzt fizetnek. A MÁV-nak azonban nem ko­csiálláspénzre, hanem üres ko­csikra van szüksége, hogy azokat gyorsan a fuvaroztató rendelkezé­sére bocsáthassa. Az ötnapos munkahétre való áttérés miatt jelentősen csökkent a hét végén megrakott kocsik száma, a hét kö­zepén pedig, keddtől péntekig, olyan sok kocsit igényelnek a vál­lalatok, hogy annyit a vasút nem tud kiállítani. Ez a nagyfokú egyenetlenség, rendkívül károsan hat az őszi forgalomra. Pedig a MÁV gazdasági ösztönzőkkel is próbálja a szombat-vasárnapi ra­kodásra rábírni a fuvaroztatókat. Tudjuk, hogy a népgazdaság minden ágazatában munkaerő­­hiány van. Nem kivétel ez alól a vasút sem. Legfőképpen a for­galmi, a­ vontatási és a pályafenn­tartási munkakörben érezzük en­nek hiányát. Most tehát az őszi csúcsforgalom idején, kétszeres erőfeszítésre van szükség. Már eddig is több intézkedést tettünk az őszi csúcsforgalom si­keres lebonyolításáért. Ahol lehet, növeljük a villamos mozdonyokkal továbbított tehervonatok számát. A nyári idény személyforgal­má­­­­ban üzemelő Diesel-vontatójár­művek egy részét, most a teher­szállításoknál használjuk fel. A lehetőségekhez képest, csökkent­jük az őszi csúcsforgalom idején a javításban lévő mozdonyok és teherkocsik számát. Egyes vasúti­­javítóműhelyekben az eddigi egy műszak helyett most két műsza­kot szervezünk. Még többletkölt­ség árán is korlátozzuk a re­konstrukciós pályaépítést, a vo­nalvillamosítást. Ugyanakkor csökkentjük a vágányzárak idő­tartamát, és a legfontosabb mun­kákra koncentráljuk a rendelke­zésünkre álló építőipari kapaci­tást. Sokat segített az is, hogy egyes vonalaikon, a pálya foko­zott karbantartásával, lehetővé vált, az eddigieknél nagyobb ten­gelynyomású — árukkal jobban megrakott — teherkocsik közle­kedhetnek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a legjobb szervezéssel sem köny­­nyű az őszi szállítási feladatokat ellátni. Csak úgy tudunk ponto­san, gyorsan szállítani, ha a fuva­­roztatók is megértik: a szállí­tás meggyorsítása egyben vál­lalati érdek is. A kölcsönös ér­dek szoros együttműködésre kell hogy késztesse tehát a vasutat, a fuvaroztatókat és a szállítási fo­lyamatban részt vevő más köz­lekedési ágazatokat. A fuva­roztatók rakodóeszközeinek és gépeinek teljes kihasználása is szükséges a kocsifordulók megrö­vidítéséhez. Ezért is kéri a vasút: a fuvaroztatók a rakodó- és anyag­­mozgató eszközeiket csoportosít­sák át, hogy azokat teljes szám­ban a vasúti kocsik rakodásához lehessen felhasználni. A MÁV a lehetőségek szerint naponta többször állítja be az iparvágányokra az érkezett kocsi­kat, több tolatómozdonyt helye­zett üzembe. De ez az intézkedés csak akkor lesz eredményes, ha a fuvaroztatók is meggyorsítják a kocsik ki- és berakását. Kéri a vasút, hogy az élő, a gyorsan romló és az exportküldeményekre vonatkozó igényeiket a vállalatok időiben közöljék. Mi a létszám­­hiány ellensúlyozására igénybe vesszük nyugdíjasaink segítségét is, meggondolandó, hogy a fuva­­roztatóknál nem volna-e célra­vezető hasonló megoldás. Az őszi időszakban a MÁV gazdasági ösztönzőkkel, különféle célprémiumokkal igyekszik gyor­sítani a kocsik ki- és berakását. Hét végi kocsiálláspénz-mentessé­get, rakodási kedvezményeket adunk azoknak, akik segítik a szállításom egyenletesebbé tételét. Az irányvonatos árutovábbítási rendszer bevált. Az irányvonatok számának növelése érdekében augusztus 1-től november 30-ig magasabb összegű irányvonali ju­talmat folyósít a MÁV azoknak, akik ilyenek szervezésében a vas­úttal közreműködnek. Nagy eredményeket várunk a Központi Szállítási Tanács által meghirdetett, kocsiberakási ver­senytől. Reméljük, hogy a fuva­roztatók megértik a MÁV őszi gondjait és a teherkocsikat nem tekintik az áruk tárolására alkal­mas raktárnak. Bár a következő hónapokban a vasútra hárul a te­herszállítás jelentékeny hányada, azt azonban nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül: ezt a munkát csak úgy­ tudjuk elvégezni, ha szorosan együttműködünk az autóközleke­déssel és a hajózással. Jól tudjuk, az egész népgazda­ság 1969. évi eredményeit befo­lyásolhatja, miként teljesítjük az őszi forgalomból ránk háruló fel­adatokat. A közlekedési dolgozók felkészültek erre a nagy munkára. Fegyelmezetten és lelkiismerete­sen dolgoznak, hogy az év hátra­levő hónapjaiban sikeresen kielé­gíthessék a szállítási igényeket. Szerdán összeül az országgyűlés A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa az alkotmány 12. paragra­fusának (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1939. szeptember 24-én, szerdán 11 órára össze­hívta. (MTI) ■ . wsm VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VASÁRNAPI MELLÉKLETTEL 24 OLDAL­­ ÁRA: 1,20 FT NÉPSZABADSÁG 1969.szeptember 21.vasárnap A NAIVAK SZOCIALISTA AH­AKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVII. évfolyam 220. szám Osztatlan érdeklődés fogadta az ENSZ-ben a szocialista országok új javaslatait Szombat a diplomáciai tárgyalások napja volt a közgyűlés ülésszakán Kis Csaba, az­­MTI tudósítója jelenti New Yorkból. A nemzetközi helyzet valamennyi fontos kérdése szóba került az ENSZ közgyűlésének második napi vitájában. A legnagyobb érdek­lődés természetesen Gromiko szovjet külügyminiszter beszédének szólt. Számos megfigyelő szembeállította a szovjet kormány konkrét és átgondolt javaslatokra alapuló állásfoglalását Nixon elnök felszó­lalásával, amely általános vélemény szerint nem tartalmazott új gon­dolatokat. Széles körű érdeklődés fogadta a szovjet javaslatot a nemzetközi biztonság megszilárdításáról szóló felhívásra vonatkozóan. E javaslat elfogadása megerősítené az ENSZ szerepét a világ békéjének fenn­tartásában, növelné a világszervezet és ezen belül a Biztonsági Ta­nács tekintélyét, de egyúttal közvetlenül bekapcsolhatná a béke meg­védésébe a világszervezeten kívül álló országokat is. Több megfigyelő kiemelte, hogy Gromiko ismét felelevenítette azt a javaslatot, amely egyébként az ENSZ-alapokmány egyik pontja, hogy a tanács tagjai magas szinten rendszeresen tartsanak tanácskozásokat, s ne csak adott válságok megoldásával foglalkozzanak, hanem tekintsék át a nemzetközi helyzet egészét. Ugyancsak nagy visszhangot keltett a szocialista országok közös javaslata a vegyi- és bakteriológiai fegyverek gyártásának, tárolásá­nak és alkalmazásának megtiltásáról. A Gromiko-beszéden kívül ösz­­szesen hét felszólalás hangzott el a pénteki két ülésen. Nagy ér­deklődést keltett a perui külügy­miniszter, Edgardo Mercado Jar­­rin beszéde. A perui külügymi­niszter azt emelte ki, hogy az or­szágban most nacionalista forra­dalom zajlik le, amelynek célja a népi egység kialakítása, az ország függő­ viszonyának megszüntetése, Peru gazdasági fejlesztése. A kül­ügyminiszter ezzel kapcsolatban jogosnak és igazságosnak minősí­tette a külföldi olajtársaságok ál­lamosítását és a kormány többi hasonló jellegű intézkedését. Hangoztatta, hogy a kormány messzemenően figyelembe veszi a törvényes rendelkezéseket. Beszé­dében élesen elítélte azokat a kí­sérleteket, amelyek e folyamatot közvetlen erőszakkal vagy gaz­­­­dasági fenyegetéssel igyekeznek megakadályozni. Országa külpoli­tikájának egyik sarkalatos pont­jaként emelte ki a külügyminisz­ter azt, hogy Peru kapcsolatokat létesít a szocialista országokkal, amelyektől eddig el volt zárva. Aicsi Kiicsi japán külügymi­niszter az ENSZ reformját sür­gette, beleértve a Biztonsági Ta­nács bizonyos fokú átszervezését is. A külügyminiszter javaslatai­val a tagállamok egy része nem ért egyet. A japán javaslat lénye­ge a tanács állandó tagjai lét­számának kibővítése és a vétó­jog megbüntetése. Csaknem valamennyi felszóla­lás foglalkozott a vietnami hábo­rúval és lépéseket sürgetett an­nak megszüntetésére. Ugyancsak fontos helyet foglalt el a beszé­dekben a közel-keleti válság. Ab­ba Eban izraeli külügyminiszter, aki utolsónak szólalt fel pénte­ken, ezzel kapcsolatban ismét éles kirohanásokat intézett az ENSZ, az arab államok és a szocialista országok ellen, minden eszközzel igazolni próbálva az Izrael ag­resszív magatartását. A közel-keleti válság került na­pirendre azon a munkaebéden, amelyet U Thant főtitkár adott szombaton Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok és a Szov­jetunió külügyminisztere tisztele­tére. A négy külügyminiszter a főtitkárral együtt megtárgyalta a korábbi négyhatalmi megbeszé­lések felújításával kapcsolatos kérdéseket. Szombaton a diplomáciai talál­kozók és megbeszélések sorozata folytatódott a világszervezet szék­helyén. Több küldöttség vezető­jével találkozott például Gromiko szovjet külügyminiszter és Rogers amerikai külügyminiszter is. * Gromiko pénteken találkozott jugoszláv kollégájával, Mirko Te­­pavaccal. A baráti légkörű meg­beszélésen a két külügyminiszter érintett néhány időszerű nemzet­közi kérdést — jelenti a TASZSZ. Egyezménytervezet a vegyi- és baktériumfegyverekről Az ENSZ-közgyűlés 24. ülés­szakán részt vevő belorusz, bol­gár, magyar, mongol, lengyel, ro­mán, szovjet, ukrán és csehszlo­vák küldöttség 1969. szeptember 19-én az alábbi levelet intézte U Thanthoz, az ENSZ­ főtitkárá­hoz: Igen tisztelt Főtitkár Úr! A Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bolgár Népköztár­saság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Len­gyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szov­­(Folytatás a 3. oldalon.) Együttműködés: tartós jó viszony az élet minden területén Urho Kekkonen finn köztársasági elnök nyilatkozata magyar újságíróknak Urh­o Kekkonen, a Finn Köz­társaság elnöke fogadta a Helsin­kiben tartózkodó magyar újság­író-delegáció tagjait: C. Tóth Bé­lát (Népszabadság), dr. Lökös Zoltánt (Magyar Hírlap) és dr. Pálfy Józsefet (Magyarország). A szeptember 26-án kezdődő ma­gyarországi hivatalos látogatás alkalmából válaszolt kérdéseik­re. A magyar újságírók Helsin­kiben, az elnök tamminiemi ke­rületben levő rezidenciáján ke­resték fel Urho Kekkonent. A szí­vélyes beszélgetés során az elnök melegen emlékezett meg korábbi, nem hivatalos magyar­­országi látogatásáról is. Az aláb­biakban közöljük ezúttal adott nyilatkozatát: — Londoni útja során szer­zett tapasztalatai és az északi országok külügyminiszterei­nek reykjavíki találkozója után mi a véleménye az euró­pai béke és biztonság megte­remtésének­­ lehetőségeiről? Miben látja az északi o­rszá­­gok~­zerepét az európai bé­ke és biztonság megteremté­sében? — hangzott az első kérdés. — Amikor júliusban hivatalos látogatást tettem Londonban, Nagy-Britannia kormánya kije­lentette: üdvözli azt a szellemet, amellyel Finnország az európai biztonsági kérdésekkel foglalkozó konferenciát kezdeményezte — mondotta Urho Kekkonen.­­ Az északi országok külügyminiszte­reinek reykjavíki értekezletén a külügyminiszterek behatóan fog­lalkoztak a nemzetközi helyzettel és támogatták azokat a törekvé­seket, amelyek Európában a fe­szültség enyhítését és az együtt­működés kiterjesztését célozzák. Az északi külügyminiszterek ez alkalommal állást foglaltak a finn kormánynak az európai biz­tonsági konferenciára vonatkozó emlékirata mellett. — Véleménye szerint mi­lyen további gyakorlati lépé­sekre van szükség az össz­európai konferencia megvaló­sításához? — Az európai biztonsági kon­ferencia megvalósítása gondos előkészületeket igényel. Eddig 22 kormány reagált a finn kormány­nak az európai biztonsági konfe­renciára vonatkozó emlékiratára. A válaszok kedvezőek. Az ügyben azonban még további válaszokat várunk, és úgy véljük, az év vé­géig tisztázódik az összkép és ak­kor kerül sor a szükséges további intézkedésekre.­­ A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének kitű­nő példája Finnország és a Szovjetunió viszonya. Hogyan látja a finn—szovjet együtt­működés jelenét és távlatait? — Finnország és a Szovjetunió jó viszonya megfelel mindkét or­szág alapvető érdekeinek. Kap­csolataink a kölcsönös tiszteleten és a kétoldalú, érdekeken alapul­nak. Ez olyan légkört teremtett, amelyben igen kedvezően fejlőd­hettek kölcsönös jó kapcsolataink. A két ország közti együttműkö­dés gyakorlati formáinak kiter­jesztésében érdemes szerepe volt a többi között a finn—szovjet tu­dományos-műszaki együttműkö­dési bizottságnak, a finn—szovjet gazdasági együttműködési bizott­ságnak és a finn oktatásügyi mi­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next