Népszabadság, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)

1969-09-02 / 203. szám

6 NÉPSZABADSÁG KOMORNIK FERENC BULGÁRIAI RIPORTSOROZATA A knezsai birtokosok Amitől most éppen nem szép ez a falu , az az útszélesítés, a házépítés. Mint ahogy a növe­kedő kamasz is kinövi ruháját, a knezsai parasztoknak is szűk lett az árnyas, görbe utcás falu. Beszélgetni mehetnénk a tsz-iro­­dába, de Vaszil Nehrizov elnök­­helyettes egy tiszta, egyszerű ház­ba vezet, ahol a gazdasszony lá­nya mennyegzős pálinkájával kí­nál. Nos, ha a házassági kötelék is olyan erős, mint ez a szilvó­rium, akkor valóban a sírig ki­tart. A napbarnított vidám férfi el­ső mondata: — Ötvenketten kezdtük 170 hektáron 1945. május 26-án. Ember a vezérlőpultnál Hét termelőszövetkezet alakult ekkor a faluban, hét egymást fi­gyelő, szókimondó közösség lá­tott munkához, zömmel annak a grófnak a birtokán, aki még most is él, a szállítóbrigádban dolgozik jeltelenül, de szorgalma­san. 1950-ben már háromezer család választotta a közös utat, a mostani hatalmas, 11 ezer hek­táros szövetkezet születési dátu­ma pedig 1958. Ennyi a történet — mondja Nehrizov és ismét tölt az italból. A többi már a sok ap­ró kérdésre adott válaszból derül ki, hiszen az elnökhelyettesnek nem kenyere a nyilatkozás, in­dulna az istállóhoz, meg a ci­gánysorral elbüszkélkedni. Háromezer-ötszáz ember élete ez a termelőszövetkezet. Hat bri­gád dolgozik a mezőn, öt a szőlő­ben, négy farmon: szarvasmarhát, juhot, sertést, baromfit nevelnek. Minden növénytermesztő brigád élén agronómus, a farmokon zoo­­technikus és állatorvos irányít. Az építőbrigád létszáma 150, konzervgyáruk évente 3 millió kilogramm kompótot állít elő, téglagyáruk ötmillió téglát. Van egy malom meg saját gépállomás is 120 traktorral, 49 teherautóval és 31 kombájnnal. A terménybe­takarítás teljesen gépesítve, a lu­cernát egy holland gép porrá őrli, egész télre tárolható így a takar­mány vitamintartalma. Elköszönünk, indulunk az ud­var szőlőlugasai alatt, Nehrizov néhány fej fokhagymát bedob a kocsi hátuljába, jól jön a sofőr­nek a városban. A holland gép hatalmas dob­szállítója lassan forog, a munká­sok — ez nem elszólás — komo­lyan biccentenek felénk. Tőlük nem messze egy régi istállót ala­kítanak át, betonrácson hevernek majd az állatok, vízsugárral mos­sák a mélybe a trágyát, az auto­matikus etető segítségével egy ember 50 szarvasmarhát lát el. Máshol a gabonatisztító gép ve­zérlőpultját szerelik, 120 ember munkáját helyettesíti majd egyet­len technikus. A tiszta gabona­szemek ponyván sárgállanak. Az öreg merít egy marokkal a ku­pacból, belefúj és rágcsálni kezdi. Kínál, tegyek én is így. — Ez itt a nyugdíjasok része — magyarázza. — A termelőszövet­kezet megalakulásakor majd két­ezer idős embert örökölt, ma a számuk háromezer. Csak azért tudjuk szépen eltartani őket, mert a munkaképes embereket a gépek segítik. A szociális alap körülbelül 8 millió forint éven­te a nyugdíjalap. Ezenkívül min­den nyugdíjas évente 220 kiló lisztet kap ingyen. Ehhez járul az­ ingyenes orvosi ellátás és mind­ezek eredménye a hosszú életkor. Harmincnégy kilencvenöt éves emberük van, hárman pedig száz­évesnél idősebbek a nyugdíjasok közül. A termelőszövetkezet,­ amely Lenin nevét viseli, átlagosan évi 14—15 ezer forint jövedelmet biz­tosít tagjainak, a tiszta haszon 22 százalékát fejlesztésre, gépesítés­re költik. Ezenkívül nemcsak a nyugdíjasok részesülnek szociális támogatásban, hanem a munka­képes emberek is. Minden har­madik újszülött 3000 forintnak megfelelő összeget kap és 350 liter tejet ingyen. Nősüléskor a legény és fiatal hitvese évi keresetük 10 százalékát kapják nászajándék­nak. Aki bevonul katonának, an­nak 300 forintnyi összeget fizet­nek. Érdekes módon ösztönzik a gyerekeket tanulásra. Mivel az it­teni fiatalság 92 százaléka rendes úton középiskolát végez, ma már az egyetemistáké a nagyobb tá­mogatás. Tíz ösztöndíjas tanul egyetemen, havonta 45 leva, kö­rülbelül 700 forintnyi ösztöndíj­jal. Ennek a juttatásnak az a fel­tétele, hogy a diák szülei egész évben teljesítsék a normát, ő ma­ga pedig nyáron 30 napot dolgoz­zék a tsz-ben. Ha az illető fél­árva, szülője teljesítményét nem kell figyelembe venni. Az elnökhelyettes ehhez még hozzáteszi: — Na és ingyen temetünk. De csak akkor, ha nem igényelnek egyházi szertartást. Az a helikopter! A faluból kivezető országút szélén felkapaszkodunk egy új házsorhoz. Az egyik épület tera­szán kislány tangóharmonikázik. Nehrizov jelentőségteljes pillan­tásából következtethetünk arra, hogy a cigánysorban járunk. A harmonikázó kislány végigvezet a házban, megmutatja a televí­ziót, a mosógépet, majd az udva­ron egy nyárikonyhaszerű viskót Két éve még abban laktak. A csitri, vidámszemű lányka — szü­lei dolgoznak — Nehrizov láttán bizalmas lesz. Még bizonyítvá­nyát is megmutatja, amit jó je­gyei miatt oklevél formájában kapott meg. Esteledéskor már a vendégház­ban vagyunk. Sör, körte és méz az asztalon. A töltögető ember, aki maga is beleszól a társalgás­ba, néha meg egyenesen túlhar­sogja a „főnököt”, egyszer csak apró majmot vezet be indításunk­­ra. — Ezt a majmot egy mérnök hozta Indiából, aztán megvettük az úttörőtáborunk részére — me­sélik. A helyiek unszolására ké­sőbb Nehrizov elmondta, hogyan járt pórul az utolsó igazgatósági ülésen. Az új igazgatósági épület tervét beszélték meg és neki csak egy kifogása volt: a tetőt heli­kopterállomássá kell kiépíteni. Még most is megmosolyogják az ötletet, mire az öreg sértődött arccal azt mondja: — Utópia lenne ez? Gondolta volna valaki 1945-ben, hogy ma itt ilyen lesz az élet? És miért? Mert merészen és jól álmodoz­tunk akkor. (Folytatjuk.) A tervezettnél többet termel és exportál a gyógyszeripar (Tudósítónktól.) A Magyar Gyógyszeripari Egye­sülésben tömörült vállalatok si­keres félévet zártak, és az előze­tes adatok kedvező éves teljesí­tést ígérnek. Az éves program 7 százalékos termelésnövekedést tervezett a múlt évihez képest, de a jelenlegi bel- és külföldi szál­lítási szerződések alapján várha­tóan 8 százalékkal termelnek töb­bet, mint 1968-ban. A termelésnö­vekedés az első félévben 82,5 szá­zalékban a termelékenység növe­kedéséből származott. Ez az arány lényegesen jobb az országos át­lagnál. A hazai gyógyszeripar elégíti ki a belföldi gyógyszerszükséglet 97 százalékát. Az első félév vé­géig az éves szerződéses kötele­zettségnek valamivel több mint a felét már teljesítette. A szocia­lista országokba irányuló export­­szállítások az államközi kötele­zettségek szerint történtek és ala­pot teremtettek ahhoz, hogy a gyógyszeripar a napokban aláírt megállapodás keretében még a folyó évben 5 millió rubeles szál­lítással vegyen részt. Az 1969. el­ső félévi szocialista relációjú ex­port egyébként az 1968. évi kivi­tel 62,6 százalékát teszi ki. Lehe­tőség van rá, hogy különböző új gyártmányokkal, állatgyógyászati termékekkel mind a Szovjetunió­ba, mind a többi szocialista or­szágba irányuló kivitel tovább növekedjék. A múlt év első félévéhez képest 18 százalékkal nőtt az export a tőkésországokba. Ez a fejlődés éves viszonylatban is tartható. Egyre intenzívebb kapcsolatot si­került létesíteni a nagy nyugati gyártócégekkel, amelyek hosszú távra szóló vásárlásaikkal jó ala­pot adnak az export további nö­veléséhez. Különösen megnőtt a külföldi kereslet az alkaloidák, antibiotikumok, szulfamidok iránt. A gyógyszer-külkereskedelm tő­késegyenlege kedvező, mert az export meghaladta a tervezettet, az import pedig valamivel alatta maradt az előirányzottnak. A de­vizaegyenleg alakulása jelzi, hogy a tőkésexport adó-visszatérítéssel történő ösztönzése jó hatást vál­tott ki. A gyógyszeripar nagyarányú fejlődése azonban nem eléggé érezteti hatását a vállalati nyere­ségben és ezzel együtt a dolgozók anyagi érdekeltségében. A gyógy­szeripari termékeknek ugyanis belföldön hatósági szabott áruk van, a szocialista országokba tör­ténő exportnál pedig az eladási árak adott időszakra (1965—70) változatlanok. Csupán a tőkés ér­tékesítés történik a piaci értékíté­let alapján. Így a belföldi termelői anyagár-emelkedéseket, a hatósá­gi befizetési kötelezettségek növe­kedését nem lehet az árakban ér­vényesíteni. A belföldi árak emel­kedése mintegy 1 százalékos, a vámfelfüggesztések hatálytalaní­tása körülbelül 2 százalékos, a hatósági terhek növekedése to­vábbi 2 százalékos, összesen tehát 5 százalékos át nem hárítható nyereségcsökkenést jelent. Így bár a gyógyszeriparban a terme­lékenység nő, az anyagkihozatali mutatók is javultak az első fél­évben — és várhatóan éves vi­szonylatban is —, az abszolút eredmény idén mégis kevesebb lesz, mint a múlt évben volt. 1968-ban a kifizetett nyereségré­szesedés a béralap 10,4 százaléka volt, 1969-ben várhatóan legfel­jebb 8,9 százaléka lesz. Hason­lóképpen csökken a képződő fej­lesztési alap aránya is. E problémák rendezése feltét­lenül szükséges ahhoz, hogy a gyógyszeripar töretlen fejlődését továbbra is megőrizve készülhes­sen fel az 1970-es esztendő fel­adataira, s kellőképpen megala­pozza a hatodik ötéves tervben minden bizonnyal tovább bővülő termelését. TAN­ÉVNYITÓ­N A Labda utcai iskolások ünnepségén. Babák Peti elsős lett: nagymamája most őt is elkíséri az isko­lába, mint korábban a nővérét. Az iskola kapujában vidám nyári élményeiről beszélget a három jó barát. (Kéri Dániel és Bánhalmi János felvételei.)

Next