Népszabadság, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)
1969-09-02 / 203. szám
6 NÉPSZABADSÁG KOMORNIK FERENC BULGÁRIAI RIPORTSOROZATA A knezsai birtokosok Amitől most éppen nem szép ez a falu , az az útszélesítés, a házépítés. Mint ahogy a növekedő kamasz is kinövi ruháját, a knezsai parasztoknak is szűk lett az árnyas, görbe utcás falu. Beszélgetni mehetnénk a tsz-irodába, de Vaszil Nehrizov elnökhelyettes egy tiszta, egyszerű házba vezet, ahol a gazdasszony lánya mennyegzős pálinkájával kínál. Nos, ha a házassági kötelék is olyan erős, mint ez a szilvórium, akkor valóban a sírig kitart. A napbarnított vidám férfi első mondata: — Ötvenketten kezdtük 170 hektáron 1945. május 26-án. Ember a vezérlőpultnál Hét termelőszövetkezet alakult ekkor a faluban, hét egymást figyelő, szókimondó közösség látott munkához, zömmel annak a grófnak a birtokán, aki még most is él, a szállítóbrigádban dolgozik jeltelenül, de szorgalmasan. 1950-ben már háromezer család választotta a közös utat, a mostani hatalmas, 11 ezer hektáros szövetkezet születési dátuma pedig 1958. Ennyi a történet — mondja Nehrizov és ismét tölt az italból. A többi már a sok apró kérdésre adott válaszból derül ki, hiszen az elnökhelyettesnek nem kenyere a nyilatkozás, indulna az istállóhoz, meg a cigánysorral elbüszkélkedni. Háromezer-ötszáz ember élete ez a termelőszövetkezet. Hat brigád dolgozik a mezőn, öt a szőlőben, négy farmon: szarvasmarhát, juhot, sertést, baromfit nevelnek. Minden növénytermesztő brigád élén agronómus, a farmokon zootechnikus és állatorvos irányít. Az építőbrigád létszáma 150, konzervgyáruk évente 3 millió kilogramm kompótot állít elő, téglagyáruk ötmillió téglát. Van egy malom meg saját gépállomás is 120 traktorral, 49 teherautóval és 31 kombájnnal. A terménybetakarítás teljesen gépesítve, a lucernát egy holland gép porrá őrli, egész télre tárolható így a takarmány vitamintartalma. Elköszönünk, indulunk az udvar szőlőlugasai alatt, Nehrizov néhány fej fokhagymát bedob a kocsi hátuljába, jól jön a sofőrnek a városban. A holland gép hatalmas dobszállítója lassan forog, a munkások — ez nem elszólás — komolyan biccentenek felénk. Tőlük nem messze egy régi istállót alakítanak át, betonrácson hevernek majd az állatok, vízsugárral mossák a mélybe a trágyát, az automatikus etető segítségével egy ember 50 szarvasmarhát lát el. Máshol a gabonatisztító gép vezérlőpultját szerelik, 120 ember munkáját helyettesíti majd egyetlen technikus. A tiszta gabonaszemek ponyván sárgállanak. Az öreg merít egy marokkal a kupacból, belefúj és rágcsálni kezdi. Kínál, tegyek én is így. — Ez itt a nyugdíjasok része — magyarázza. — A termelőszövetkezet megalakulásakor majd kétezer idős embert örökölt, ma a számuk háromezer. Csak azért tudjuk szépen eltartani őket, mert a munkaképes embereket a gépek segítik. A szociális alap körülbelül 8 millió forint évente a nyugdíjalap. Ezenkívül minden nyugdíjas évente 220 kiló lisztet kap ingyen. Ehhez járul az ingyenes orvosi ellátás és mindezek eredménye a hosszú életkor. Harmincnégy kilencvenöt éves emberük van, hárman pedig százévesnél idősebbek a nyugdíjasok közül. A termelőszövetkezet, amely Lenin nevét viseli, átlagosan évi 14—15 ezer forint jövedelmet biztosít tagjainak, a tiszta haszon 22 százalékát fejlesztésre, gépesítésre költik. Ezenkívül nemcsak a nyugdíjasok részesülnek szociális támogatásban, hanem a munkaképes emberek is. Minden harmadik újszülött 3000 forintnak megfelelő összeget kap és 350 liter tejet ingyen. Nősüléskor a legény és fiatal hitvese évi keresetük 10 százalékát kapják nászajándéknak. Aki bevonul katonának, annak 300 forintnyi összeget fizetnek. Érdekes módon ösztönzik a gyerekeket tanulásra. Mivel az itteni fiatalság 92 százaléka rendes úton középiskolát végez, ma már az egyetemistáké a nagyobb támogatás. Tíz ösztöndíjas tanul egyetemen, havonta 45 leva, körülbelül 700 forintnyi ösztöndíjjal. Ennek a juttatásnak az a feltétele, hogy a diák szülei egész évben teljesítsék a normát, ő maga pedig nyáron 30 napot dolgozzék a tsz-ben. Ha az illető félárva, szülője teljesítményét nem kell figyelembe venni. Az elnökhelyettes ehhez még hozzáteszi: — Na és ingyen temetünk. De csak akkor, ha nem igényelnek egyházi szertartást. Az a helikopter! A faluból kivezető országút szélén felkapaszkodunk egy új házsorhoz. Az egyik épület teraszán kislány tangóharmonikázik. Nehrizov jelentőségteljes pillantásából következtethetünk arra, hogy a cigánysorban járunk. A harmonikázó kislány végigvezet a házban, megmutatja a televíziót, a mosógépet, majd az udvaron egy nyárikonyhaszerű viskót Két éve még abban laktak. A csitri, vidámszemű lányka — szülei dolgoznak — Nehrizov láttán bizalmas lesz. Még bizonyítványát is megmutatja, amit jó jegyei miatt oklevél formájában kapott meg. Esteledéskor már a vendégházban vagyunk. Sör, körte és méz az asztalon. A töltögető ember, aki maga is beleszól a társalgásba, néha meg egyenesen túlharsogja a „főnököt”, egyszer csak apró majmot vezet be indításunkra. — Ezt a majmot egy mérnök hozta Indiából, aztán megvettük az úttörőtáborunk részére — mesélik. A helyiek unszolására később Nehrizov elmondta, hogyan járt pórul az utolsó igazgatósági ülésen. Az új igazgatósági épület tervét beszélték meg és neki csak egy kifogása volt: a tetőt helikopterállomássá kell kiépíteni. Még most is megmosolyogják az ötletet, mire az öreg sértődött arccal azt mondja: — Utópia lenne ez? Gondolta volna valaki 1945-ben, hogy ma itt ilyen lesz az élet? És miért? Mert merészen és jól álmodoztunk akkor. (Folytatjuk.) A tervezettnél többet termel és exportál a gyógyszeripar (Tudósítónktól.) A Magyar Gyógyszeripari Egyesülésben tömörült vállalatok sikeres félévet zártak, és az előzetes adatok kedvező éves teljesítést ígérnek. Az éves program 7 százalékos termelésnövekedést tervezett a múlt évihez képest, de a jelenlegi bel- és külföldi szállítási szerződések alapján várhatóan 8 százalékkal termelnek többet, mint 1968-ban. A termelésnövekedés az első félévben 82,5 százalékban a termelékenység növekedéséből származott. Ez az arány lényegesen jobb az országos átlagnál. A hazai gyógyszeripar elégíti ki a belföldi gyógyszerszükséglet 97 százalékát. Az első félév végéig az éves szerződéses kötelezettségnek valamivel több mint a felét már teljesítette. A szocialista országokba irányuló exportszállítások az államközi kötelezettségek szerint történtek és alapot teremtettek ahhoz, hogy a gyógyszeripar a napokban aláírt megállapodás keretében még a folyó évben 5 millió rubeles szállítással vegyen részt. Az 1969. első félévi szocialista relációjú export egyébként az 1968. évi kivitel 62,6 százalékát teszi ki. Lehetőség van rá, hogy különböző új gyártmányokkal, állatgyógyászati termékekkel mind a Szovjetunióba, mind a többi szocialista országba irányuló kivitel tovább növekedjék. A múlt év első félévéhez képest 18 százalékkal nőtt az export a tőkésországokba. Ez a fejlődés éves viszonylatban is tartható. Egyre intenzívebb kapcsolatot sikerült létesíteni a nagy nyugati gyártócégekkel, amelyek hosszú távra szóló vásárlásaikkal jó alapot adnak az export további növeléséhez. Különösen megnőtt a külföldi kereslet az alkaloidák, antibiotikumok, szulfamidok iránt. A gyógyszer-külkereskedelm tőkésegyenlege kedvező, mert az export meghaladta a tervezettet, az import pedig valamivel alatta maradt az előirányzottnak. A devizaegyenleg alakulása jelzi, hogy a tőkésexport adó-visszatérítéssel történő ösztönzése jó hatást váltott ki. A gyógyszeripar nagyarányú fejlődése azonban nem eléggé érezteti hatását a vállalati nyereségben és ezzel együtt a dolgozók anyagi érdekeltségében. A gyógyszeripari termékeknek ugyanis belföldön hatósági szabott áruk van, a szocialista országokba történő exportnál pedig az eladási árak adott időszakra (1965—70) változatlanok. Csupán a tőkés értékesítés történik a piaci értékítélet alapján. Így a belföldi termelői anyagár-emelkedéseket, a hatósági befizetési kötelezettségek növekedését nem lehet az árakban érvényesíteni. A belföldi árak emelkedése mintegy 1 százalékos, a vámfelfüggesztések hatálytalanítása körülbelül 2 százalékos, a hatósági terhek növekedése további 2 százalékos, összesen tehát 5 százalékos át nem hárítható nyereségcsökkenést jelent. Így bár a gyógyszeriparban a termelékenység nő, az anyagkihozatali mutatók is javultak az első félévben — és várhatóan éves viszonylatban is —, az abszolút eredmény idén mégis kevesebb lesz, mint a múlt évben volt. 1968-ban a kifizetett nyereségrészesedés a béralap 10,4 százaléka volt, 1969-ben várhatóan legfeljebb 8,9 százaléka lesz. Hasonlóképpen csökken a képződő fejlesztési alap aránya is. E problémák rendezése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a gyógyszeripar töretlen fejlődését továbbra is megőrizve készülhessen fel az 1970-es esztendő feladataira, s kellőképpen megalapozza a hatodik ötéves tervben minden bizonnyal tovább bővülő termelését. TANÉVNYITÓN A Labda utcai iskolások ünnepségén. Babák Peti elsős lett: nagymamája most őt is elkíséri az iskolába, mint korábban a nővérét. Az iskola kapujában vidám nyári élményeiről beszélget a három jó barát. (Kéri Dániel és Bánhalmi János felvételei.)