Népszabadság, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)

1969-09-11 / 211. szám

1969. szeptember 11. csütörtök népszabadság A közsbuknél b­üm­lik-gyár­tás gyors fejlődését bizonyítja a Budapesti Őszi Vásár A román könnyűipari miniszter nyilatkozata A Nagy Józsefné könnyűipari miniszter meghívására Budapesten tartózkodó román könnyűipari küldöttség Ion Craciun minisz­ter vezetésével szerdán felkereste a Budapesti őszi Vásárt, majd nyilatkozatában a többi között azt mondta: — A közszükségleti cikkek igen nagy választékával találkozhat­tunk a szépen, ötletesen rendezett kiállításokon. E rövid látogatás is meggyőzött arról, hogy gyorsan fejlődik Magyarországon a köz­szükségleti cikkek gyártása. A de­legáció tagjai között vannak olya­nok, akik már jártak Magyaror­szágon, tehát összehasonlítást tud­nak tenni, és megállapították, hogy az áruválaszték lényegesen nagyobb, mint régebben volt. Ma­gyar partnereinkkel tárgyalásokat folytatunk a két ország könnyű­iparának együttműködéséről és felkeresünk néhány gyárat, kuta­tó- és tervezőintézetet is, hogy közvetlenül tanulmányozhassuk munkájukat. ti»itt en inbn utaso­f d­r. Bíró *tóaszf külkvrrskrdt»htti tttmnisster Szerdán Bukarestbe utazott dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter, hogy Cornel Burtica ro­mán külkereskedelmi miniszterrel tárgyalásokat folytasson a két or­szág gazdasági, külkereskedelmi kapcsolatainak több időszerű kér­déséről, a többi között az 1970. évre vonatkozó államközi tárgya­lások, valamint az 1971—75. évek­re vonatkozó hosszú lejáratú áru­csere-forgalmi egyezmény előké­szítéséről, továbbá a gazdasági együttműködés bővítéséről. Ro­mániai tartózkodása során a ma­gyar miniszter megtekinti A ro­mán népgazdaság 25 éve című nagyszabású kiállítást. A miniszter búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Tordai Jenő külkereskedelmi mi­niszterhelyettes. Ott volt Dumitru Turcus, a Román Szocialista Köz­társaság magyarországi nagykö­vete. Fogadás az NDK nagykövetségén Dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete szerda este fogadást adott a nagykövetségen abból az alkalomból, hogy további 51 NDK-beli hallgató fejezte be tanulmányait és nyert diplomát a Budapesti Orvostudományi Egye­temen. A fogadáson részt vett dr. Zoltán Imre rektorral az élen az Orvostudományi Egyetem több professzora és oktatója, továbbá a Külügyminisztérium, a Művelő­désügyi Minisztérium és az Egész­ségügyi Minisztérium több vezető beosztású munkatársa. A nagykövet a fogadáson saját , és kormánya nevében köszönetet­­ mondott a rektornak és munka­­­­társainak az NDK-beli fiatalok­­ kiképzéséért és hivatástudatra va­­­­ló neveléséért Hangsúlyozta, hogy­­ ez ideig 276 fiatal szerzett a kü­lönböző magyar egyetemeken dip­­­­­omát és hazatérve öregbítik a­­ magyar felsőoktatás jó hírnevét.­­ Ezt követően felolvasta dr. Ernst- Joachim Giessmann felső- és szak­­oktatási miniszter, valamint dr. Max Sefrin miniszterelnök-helyet­tes, egészségügyi miniszter dr. Zoltán Imréhez címzett köszönő­levelét. azt mondták, nincs rendelésük, nem kell a konfekcióáru, majd bőrdíszművet fognak gyártani. Bőrdíszműves szakmunkás pedig egy sem volt a járásban. JELENTKEZETT A TELEFONGYÁR És hosszú vita kezdődött: mi legyen a csaknem kész üzem sor­sa? Jelentkezett ugyanis a Tele­fongyár: megveszi a Kézműipari Vállalattól az épületet. Vállalta, hogy néhány év alatt legalább 1200—1500 embernek tud majd munkát adni. Törhették a fejüket a járás ve­zetői, mit csináljanak. A Kézmű­ipari Vállalat ragaszkodott az épülethez, mondván, hátha válto­zik a konjunkturális helyzet a konfekcióban, s akkor már a kész üzemet nem lesz nehéz átállítani erre a munkára A Telefongyár­nak viszont biztos a piaca, több embert tud foglalkoztatni. És több műszaki, adminisztratív al­kalmazottra is szüksége van. Vé­gül is hosszú tárgyalások után a Telefongyár átvette az üzemet, s most már rövidesen megkezdőd­het Nagykátán a telefonkészülé­kek gyártása. S hogy mennyi mindent vállal­nak a járásban a munkára áhíto­zó nők, mi sem bizonyítja jobban, jó ideje 130 lány és asszony jár naponta Budapestre, hogy beta­nítsák az új szakmára. Mindebből látható, hogy nem is egyszerű dolog a foglalkoztatott­ság megszervezése, a vidéki ipar­­telepítés. Sok esetben maguk az ipari üzemek sem tudják, hogy mit csináljanak Egy-egy vállalat­nál is egyik vezető szeretné a kitelepítést, a másik ellenzi. A vállalatok nem ismerik eléggé jö­vőjüket. Némelyik megalapozatla­nul ígérget, de felelősségteljesen dönteni nem tud. A nagykátai példa bizonyítja, hogyha a helyi vezetőkben van kitartás, ismerik a gondokat, a lehetőségeket, ak­kor végül is minden objektív ne­hézség elhárítható. Mert az utób­bi két év alatt 10 jelentősebb üze­met telepítettek le a járás falvai­ba. Közülük a legjelentősebb a Kohászati Gyárépítő Vállalat tá­­piószelei gyáregységének az épí­tése. ÖRÖMMEL DOLGOZNAK Tápiószelén ugyanis az utóbbi években nagy gondot okozott, hogy mi legyen a helyi gépjavító állomás sorsa. A korszerűsödő termelőszövetkezetekben minde­nütt megszervezték a gépjavító műhelyeket, s az állami gépjavító állomás munka nélkül maradt. Je­lentkezett a Kohászati Gyárépítő Vállalat, hogy szívesen megvenné az üzemet, kibővítené és itt gyár­taná a vasszerkezeteket.­­ Tavaly júliusban döntöttünk a tápiószelei gyáregység felépíté­séről és szeptemberben már 50 ipari tanuló kezdte meg a szakma tanulását — mondja Bárány János termelési főmérnök. — Az idén újabb 50 ipari ta­nulót vettünk fel, s közben megkezdődött a nagy épít­kezés, s egyben a termelés is Tápiószelén. Hozzáláttunk egy 2500 négyzetméteres szerelőcsar­nok, öltözők és szociális létesít­mények építéséhez. A gyáregység felépítésére 32 milliós beruházási hitelt kaptunk. S két év alatt be­fejeződik az építkezés. De már az idén 34 milliós termelési értéket állítunk itt elő, s jövő év végére 400 ember dolgozik ebben az új gyáregységben. Fiatalokból áll az üzem, örömmel jönnek hozzánk dolgozni és látni rajtuk, milyen kedvet csinált nekik az, hogy helyben tanulhatnak szakmát, helyben dolgozhatnak. A termelőszövetkezetek meg­szervezték közös építőipari vállal­kozásukat. A 170 emberrel dolgo­zó építőipari vállalat építi a tsz-ek nagyobb beruházásait, de segít a letelepülő üzemek építke­zéseinél is. A Nagykőrösi Kon­zervgyár Tápiószelén, Farmoson, Tápiószentmártonban előfeldolgo­­zó üzemeket hozott létre, ahol évente 400—450 munkást foglal­koztat, főként nőket, fiatalokat és csökkent munkaképességűeket. A Pest megyei Zöldség és Gyümölcs Feldolgozó Vállalat Nagykátán zöldség-gyümölcs feldolgozó és szárítóüzemet hozott létre, itt 250—300 asszony kap rendszere­sen munkát. Felépült Nagykátán a 600 vagon­os gabonatárház és már évek óta dolgozik a tápió­­szecsői termelőszövetkezet és az egyik fővárosi fonógyár közös kooperációjában Tápiószecsőn a szövő- és fonóüzem. Itt rendsze­resen 200 nő dolgozik. A gyár és a tsz a nyereségen osztozkodik. TERMELJENEK GAZDASÁGOSAN A termelőszövetkezetek segéd- és melléküzemágakkal igyekeztek a tagok foglalkoztatottságát egyenletessé tenni. Most már a tsz-ek segéd- és melléküzemágai­ban 1616-an dolgoznak. Az Újszil­­vási Állami Gazdaság télen 150 asszonnyal cukorkát csomagoltat. Növelték a járásban a bedolgozók számát. Már 1878 asszony dolgo­zik rendszeresen a Minőségi Ru­házati Htsz-nek, a Május 1. Ru­hagyárnak, a Gobelin Háziipari Szövetkezetnek és a Fővárosi Kézműipari Vállalatnak. Mindenesetre a nagykátaiak el­érték, hogy a tsz-ek melléküzem­­ágaiban foglalkoztatottakon és a bedolgozókon kívül, két év alatt 3000 új munkahelyet hoztak létre. Most az a véleményük: már több ipari üzemet nem telepítenek le, hanem azt tartják a legfontosabb­nak, hogy ezek az üzemek­­ szer­vezzék meg jól a munkát, termel­jenek gazdaságosan. Cserkuti Ferenc NAGY KÖZÖNSÉGSIKER A BUDAPESTI ŐSZI VÁSÁRON Kisnyaralók és hétvégi házak versenye Bárki könnyen meggyőződhet róla, hogy az idei őszi vásáron olyan nagy közönségérdeklődés nyilvánul meg a hétvégi és a kis nyaralóházak iránt, mint ed­dig még egyszer sem. Igaz, a vá­laszték, a kínálat is jóval gazda­gabb, mint ennekelőtte. A Vajdahunyad vára felé ve­zető árnyas vásári út mentén kü­lönböző típusú, élénk színű, csi­nos faházacskák sorakoznak egy­más mellett. Az egyik nyitott, a másik csukott verandával, a har­madik egyszerűbb kivitelben, s a vásárlátogatók csak úgy tolon­ganak mindegyikben. A nagy tet­szést a praktikus berendezés, a viszonylag olcsó árak csak fokoz­zák. „Ennyiért meg sem lehetne építeni.­ Itt van mindjárt a házilag is könnyen összeállítható zárt ve­­randás, ikerablakos, több mint 12 négyzetméter* alapterületű ví­­kendház. Irányára a VOSZK (Ke­reskedelmi, Ipari és Szolgáltató Szövetkezeti Vállalat) prospektus­­a szerint 20 370 forint. „Ennyiért meg sem lehetne építeni", jegyzik meg többen is a nézelődők, pedig a vevő a 20 ezer forintért meg­kapja az itt látható teljes beren­dezést is: a műbőr bevonatú, gu­­mimatracos, négy fekvőhelyes fa-, illetve függőágyat, az éjjeli­­szekrényt, a ruhásszekrényt, az asztalt, a mosdóállványt, a széke­ket és így tovább. A hasonlóképp berendezett nyitott, teraszos víkendház irány­ára ezer forinttal még alacso­nyabb. De az igényesebb és több pénzű vásárló választhatja a DK—7/7 jelzésű nyaralóházat is; ebben kétszemélyes rekamié van, konyhaszekrény beépített hűtő­­szekrénnyel, elektromos vagy gáztűzhely, gázkályha meleg vi­zes tusoláshoz, mosdó, angol W. C. Ezt az épületet tehát közműves területre is lehet telepíteni. Irányára a berendezés­sel együtt 41 620, berendezés nél­kül 28 210 forint. A faházakat a KONZUMEX és a HUNGARO­­COOP választékcsere keretében importálja Lengyelországból, az értékesítést pedig a VOSZK vég­zi. A helyszínen eddig már több tucatnyi megrendelést vettek fel — a vevők többsége fiatal há­zaspár —, s a szállításra 1970 el­ső negyedévében kerül sor. Igényesebbek, de drágábbak Sok nézője van az ÉRDÉRT ugyancsak nagyon tetszetős nya­ralóházainak is, amelyek a vásár más részén láthatók. Megint másutt — a kettes kapu közelé­ben — az előre gyártott panelek­ből összeállítható és szintén na­gyon praktikusan berendezhető szovjet kisnyaralókat találhatják meg az érdeklődők. Mind az előb­biek, mind az utóbbiak értékesí­tését a fővárosban, a Budapest környéki TÜZÉP bonyolítja le, s vevőszolgálata megrendeléseket vesz fel és útbaigazítást ad a vá­sáron. A 19 ezer, 32 ezer és 38 ezer forintba kerülő különféle típusú ERDÉRT-házakból eddig mintegy harmincat adtak el a vá­sáron. Ezek a lengyel víkend­­házaknál masszívabbak, védettek a gombásodás és a tűzveszély el­len, a nagyobb családi nyaralók lakószobával, konyhával, zuha­nyozó- vagy fürdőszoba-helyiséggel épülnek. A vételár 30 százaléká­nak lefizetésével, OTP-kölcsön­­nel, 18 havi részletre is vásárol­hatók. A vevők 80 forintért komp­lett tervdokumentációt, pontos szerelési leírást kapnak, s aki ügyes barkácsoló, az legalábbis a kisebbeket maga összeállíthatja. A vásáron megvett 25 négyzet­méter alapterületű szovjet nya­ralóházakat a TÜZÉP díjtalanul szállítja a vevő által kívánt hely­re, de a 47 ezer forintos árat so­kan így is drágának találják. Igaz, itt azt is figyelembe kell venni, hogy a jól szigetelt és fűthető épületek faalapgerebdával, padló­zattal, beépített szekrénnyel ké­szülnek (az ERDÉRT-házakban ilyesmi nincs). Sokallják az árát az érdeklődők a Beton- és Vasbeton Művek 40 ezer forintos, IV. típusú hétvégi házának is. Ez már valóságos kis villa, szilárdságban és más tulaj­donságokban túlszárnyalja a fa­­házakat, de a magasabb építési (kb. 30 ezer forint) és szállítási költségeket is számítva, az ára bi­zony olyan, amit egyelőre csak a tehetősebbek tudnak megfizetni. Külön gond, hogy a vevők kész házat szeretnének, de a művek­nek nincs kivitelezőkapacitása. Az AGROTRÖSZT javaslatára most arról tárgyalnak, hogy a kivitele­zést mindenütt a területileg ille­tékes tsz-építőbrigádok végezzék el, s a jelek szerint erre van is lehetőség. Miért csak szerszám­kamra? A Beton- és Vasbeton Művek kiállításán egyébként ott látható egy olcsó, takaros kis hétvégi ház, amely nemrégen még minivár né­ven szerepelt a vásárokon, de most már csak szerszámkamra­­ként árulják. Lehet, hogy az ille­tékeseknek igazuk van abban, hogy ezt nem engedik reprezenta­tív helyekre telepíteni, de tartunk tőle, hogy a használati korlátozá­sok túlzottak. Hiszen az érdeklő­dők egybehangzó véleménye sze­rint, ez a kis hétvégi ház a cél­nak (két személynek) kitűnően megfelel. Építőkapacitás pedig nem kell hozzá, mert egy darab­ban készül (sorozatgyártását 1970- ben kezdik), s az ára 8700 forint, tehát kisemberek is megszerezhe­tik. Befejezésül az őszi vásáron egy nagyon keresett újdonságot talál-­­­hatnak a kislakásépítők is: a Me­csek—15-ös, a Vértes—15-ös és a Karancs—30-as, kis etázskazáno­­kat, amelynek gyártását, az Egye­sült Magyar Szénbányák kezde­ményezésére, az idén kezdik meg. A szénnel fűthető kazánok, a ra­diátorral és kiegészítő berendezé­­seikkal együtt 18—20 ezer forint­ba kerülnek majd. Oroszi István A TÜZÉP hangulatos hétvégi háza. SAJTÓTÁJÉKOZTATÓKON HALLOTTUK HŰTŐGÉPGYÁR. A Lehel csa­lád bővül. A 125, a 150, a 174 és a 200 literes után rövidesen a 230 literes hűtőszekrény is for­galomba kerül, ára 5680 forint lesz, vagyis 310 forinttal lesz drá­gább, mint a 200 literes. HISZÖV. A Háziipari és Népi­­iparművészeti Szövetkezetek Or­szágos Szövetségéhez 74 liftiipari szövetkezet tartozik, amelyekben 43 000 tag dolgozik. Ebből 34 000 bedolgozó. A tagság mintegy 85 százaléka nődolgozó. Éves terme­lési m­értékük egymilliárd forint, ebből több mint 40 százalék ex­portra készül. A HISZÖV által meghirdetett szőnyegpályázat díj­nyertes szőnyegeiből is lehet vá­sárolni az őszi vásáron. Öt nap alatt az eladás meghaladta a fél­millió forintot. ÜZLETKÖTÉSEK Az eddig aláírt üzletkötésekét ú­­ tőke eléri az 1,8 milliárd forin­tot. A legnagyobb értékű keret­szerződést a Lampart írta alá: jövőre 722 millió forint értékű zománcedényt, fürdőkádat, gáz­tűzhelyet és egyéb cikket szállít a kereskedelemnek. A Pamut­nyomóipari Vállalat félmilliárd forintos üzletet kötött. A Video­ton naponta ír alá szerződéseket, s eddig összesen 240 millió forin­t értékű televíziót és rádiót adott el. Szállítási szerződést írt alá a Röltex és a Fonak­kikészítő Gyár. A Röltex 35 millió forint érték­ben mintegy 90 tonna kötő-hor­­goló fonalat rendelt a jövő évre. 5 X

Next