Népszabadság, 1969. október (27. évfolyam, 228-254. szám)

1969-10-01 / 228. szám

2 Tanácskozások az ENSZ székhelyén a Közel-Keletről Gyakorlati intézkedések körvonalazódnak a szovjet-amerikai megbeszéléseken? Rogers amerikai külügyminisz­ter New Yorkban kedden egész napos tárgyalásokat folytatott a közel-keleti kérdésről. Délelőtt Golda Meir izraeli miniszterelnök­kel találkozott, délután több arab állam külügyminiszterével folyta­tott megbeszélést, magyar idő szerint az éjszakai órákban pedig harmadízben is tanácskozott Gromiko szovjet külügyminiszter­rel Hírek szerint — jelenti az MTI tudósítója — a szovjet—amerikai eszmecsere eredményeként kiala­kulóban van egy olyan javaslat, amely gyakorlati intézkedéseket tartalmaz a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatának végrehajtására, a konfliktus ren­dezésére. Sajtókörökben úgy tud­ják, hogy a javaslat olyan „cso­magtervet” irányoz elő, amely­nek része az izraeli csapatok ki­vonása a megszállt területekről, illetve Izrael és valamennyi más közel-keleti ország szuverenitásá­nak garanciája. A konfliktust egyezménnyel rendeznék, az egyezmény megkötésére irányuló tárgyalások módját azonban egyelőre nem határozzák meg. A New Yorkban tartózkodó Golda Meir izraeli miniszterelnök újabb rádió- és tv-nyilatkozatai­­ban változatlanul azt hangoztatja, hogy Izrael ragaszkodik a közvet­len tárgyalásokhoz Tel Aviv és az arab országok között. Több or­szág külügyminisztere hangoztat­ta a világszervezet most folyó közgyűlési ülésszakán, hogy ez a merev magatartás megakadályoz­­hat minden rendezési kísérletet. Riad egyiptomi külügyminiszter hétfőn az ENSZ-ben akkreditált sajtótudósítókkal találkozott. Riad nézete szerint túlságosan is sokat foglalkoznak az úgynevezett , rho­­doszi formulával” vagyis azzal, miként lehetne közös fedél alá, de mégis külön tárgyalóasztal mellé hozni Izrael és az arab országok képviselőit. Az egyiptomi külügy­miniszter úgy vélte, a küldetését felújító Gunnar Jarring közel­­keleti ENSZ-különmegbízott fel­adata az, hogy izraeliekkel és arabokkal külön-külön kidolgoz­za a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22-i határozata végrehaj­tásának módozatait. Riad egyébként nem lát semmi előrehaladást a négyhatalmi tár­gyalásokban, tekintve, hogy Iz­rael nem hajlandó egy lépést sem tenni csapatainak visszavonására és a Palesztinai menekültikérdés megoldására. Az izraeli politika most azt a taktikát alkalmazza, hogy egyetlen részletről sem haj­landó nyilatkozni, míg a közvet­len tárgyalások létre nem jönnek. E politika jegyében még „előzetes feltételeket” sem jelölnek meg bi­zonyos területi vagy más termé­szetű kérdések megvitatására. Ami a közvetlen tárgyalásokat il­leti — erre mindig nemet mon­dunk — hangoztatta Riad. Gromiko tárgyalásai Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter hétfőn az ENSZ-ben két kollégájával találkozott. Ma­lik indonéz külügyminiszterrel nemzetközi kérdésekről és az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülés­szakának munkájáról, Dines Szingh indiai külügyminiszterrel pedig a közgyűlés munkájával összefüggő kérdésekről tárgyalt. Wilson: A Közös Piacnak sem kevésbé fontos, mint nekünk... A választási kampány nyitóbeszéde a munkáspárti konferencián (Tudósítónk telefonjelentése Brightonból.) A munkáspárti konferencia második napján került sor Wilson miniszterelnök úgynevezett par­lamenti jelentésére, szónoklata azonban sokkal inkább az ügyes kortesbeszédek műfajához tarto­zott, mint a szokásos kormányfői beszámolókhoz. Felhasználva az ország fizetési mérlegében elért kétségtelen ja­vulást, Wilson bizakodóan ecse­telte, hogy milyen nagyszerű or­szággá változott Nagy-Britannia a munkáspárti uralom évei alatt és milyen sötét sors várna rá, ha a toryk kerülnének újra hatalom­ra. Ostorozta a konzervatív ellen­zéket különböző felelőtlen, ellent­mondó ígéreteiért. A miniszterelnök erősen pole­mikus, helyenként szellemes be­szédéből feltűnően hiányoztak a külpolitikai állásfoglalások. Egye­dül az utóbbi időben éles viták tárgyává vált közös piaci tagság kérdésével foglalkozott részlete­sebben. Kijelentette: mindig is az volt a kormány nézete, hogy határozathozatal előtt a parla­mentnek és a népnek ismernie kell a belépéssel járó tényeket. Jelenleg az 1967-ben készített fel­méréseket vizsgálják felül, külö­nös tekintettel a mezőgazdasági cikkek árára, a tőkebefektetések­re és az export-import-tevékeny­­ségre. — Kezdettől fogva azt val­lottam — mondotta Wilson —, hogy előbb gazdaságilag meg kell erősödnünk, különben nem bírjuk az európai közösség tagjaival a versenyt. Erre összpontosítottuk erőfeszítéseinket és ha most a hatok készek tárgyalni, mi is ké­szek vagyunk. Ha a tárgyalások során Nagy-Britannia számára elfogadható belépési feltételeket tudunk elérni, akkor a tárgyalá­sok sikerrel járnak majd. De el­lentétben a régebbi helyzettel, ma már nem sapkával a kézben kérjük bebocsátásunkat. Európá­nak legalább annyira, vagy talán még nagyobb mértékben szüksé­ge van ránk, mint nekünk Európá­ra. Ha nem lehet megvalósítani az európai egységet, saját lábunkon is megállunk. Súlyos árat fizetne ezért Nagy-Britannia, de még sú­lyosabbat — Európa. És Európa nemzetközi befolyására nézve ez katasztrofális lenne — mondta a brit kormányfő. Az ország olyan gazdasági ba­jaira utalva, mint a lakáshiány, az otthontalanok nagy száma, a nyomor, az iskola- és kórházépí­tés szükségessége. Wilson hangsú­lyozta: ezeket csak a Munkáspárt, „az emberiesség, a hit és az elő­relátás pártja” tudja megoldani. Nagy ovációval fogadott beszéde nyílt felhívás volt a labouristák­­hoz: borítsanak fátylat a belső vi­tákra és ellentétekre s lássanak a választási küzdelemhez. A válasz­tás időpontjára vonatkozóan azonban semmi támpontot nem adott. Míg a konferencián buzdító beszédek hangzanak el és nagy­részt a kormányt támogató hatá­rozatokat szavaznak meg, a ku­lisszák mögött éles harc folyik a legnagyobb szakszervezetek és a párthierarchia között, elsősorban a bérkorlátozási politika körül. Bebrits Anna NÉPSZABADSÁG 1969. október 1. szerda Nem lankad az olasz sztrájkmozgalom Római tudósítónk jelenti: Olaszországban a több hét óta sztrájkoló vasmunkások, vegy­ipari, olajipari, építőipari, cement­ipari dolgozók ezen a héten is folytatják harcukat a kollektív szerződések megújításáért. A ta­goltan folyó munkabeszüntetések­nek megfelelően a küzdelem góc­pontja mindig az ország egyetlen részére összpontosul. Hétfőn pél­dául a Mont Edison porto-marghe­­rai olajüzemében, a Fiat boresciai gyárában sztrájkoltak. Torni nagy acélművében ismét 48 órára füg­gesztették fel a munkát. Puglia tartomány, Bari, Parma, Genova: ezek voltak a munkásharcok köz­pontjai. Az elkövetkező napokban csatlakoznak a jelenleg sztrájkoló rétegekhez a postások, a nagy ál­lami villamos energiai vállalat, az ENEL dolgozói, sőt még az eszp­resszók és az éttermek alkalma­zottai is. Az olasz gyáriparosok szövet­sége változatlanul támadja a ke­reszténydemokrata párt balszár­nyához tartozó Cattin mun­kaügyi és népjóléti minisz­tert, aki több alkalommal ki­állt a munkások jogos követelé­sei mellett. Faragó Jenő Svédország kétszázmilliós segélyt nyújt a VDK-nak Torsten Nilsson svéd külügy­miniszter a Svéd Szociáldemokra­ta Párt XXIV. kongresszusán el­hangzott külpolitikai beszámoló­jában részletesen foglalkozott a vietnami háborúval Bejelentette, hogy a svéd kormány az elkövet­kező hároméves időszakban több mint 200 millió svéd korona ösz­­szegű segélyt nyújt, illetve hitelt folyósít a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak. — A vietnami nép szenvedése mélységesen meg­indított bennünket, és meg va­gyunk győződve arról, hogy a svéd nép támogatja a kormány döntését a VDK-nak nyújtandó segítségről­­ mondotta, majd is­mételten kifejezésre juttatta azt a bírálatot, amely az Egyesült Álla­mok vietnami politikáját svéd részről több ízben érte. (UPI) Véget ért a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közgyűlése A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 13. közgyűlésének hét­fői záróülésén újabb négy évre Sigvard Ecklundot választották 102 ország képviselői a szervezet vezérigazgatójává. Rotációs rendszer alapján tíz új országot választottak kétévi időtartamra a 25 tagú kormányzó tanácsba, amely az ügynökség vezető testülete a közgyűlések kö­zötti időszakban. Magyarországon kívül, amelynek beválasztását hétfőn már jelentettük, a kor­mányzó tanács új tagjaivá válasz­tották Brazíliát, Csehszlovákiát, Nigériát, Marokkót, Portugáliát, Svédországot, Spanyolországot, Uruguayt és Dél-Vietnamot. A közgyűlés felvette az ügynökség tagjává Írországot. Földrengéshullámot válthat ki az amerikai atomkísérlet? Japán és Kanada már tiltakozott Japán és Kanada formálisan is tiltakozott, az amerikai szená­tus külügyi bizottsága pedig vizs­gálatot indított a csütörtökre ter­vezett amerikai föld alatti nuk­leáris robbantási kísérlet ügyé­ben. Mint ismeretes, az Atom­energia Ügynökség az Aleuti-szi­­getekhez tartozó Amcsitka szige­tén egy megatonnás töltettel akar föld alatti robbantást végrehaj­tani. A kísérlet a rakétaelhárító rakétafegyverek nukleáris tölte­tének kifejlesztését szolgálja és a katonai szervek a jövőben egy­re nagyobb tölteteket akarnak ki­próbálni a szigeten. A szenátusi vizsgálat első nap­ján több alaszkai, kaliforniai és hawaii képviselő és szenátor kö­zölte: választókerületének lakos­sága tiltakozik a kísérlet ellen, mert veszélyeztetve látja saját biztonságát. Meghallgattak több tudóst is, akik szakvéleményük­ben kifejtették: a sziget az úgy­nevezett földrengésövezethez tar­tozik és a föld alatti robbantás esetleg földrengéssorozatot indít­hat el, amely a Csendes-óceán szigetvilágának és parti övezeté­nek nagy kiterjedésű területein okozhat súlyos károkat. Több tu­dós erről már tavaly szakvéle­ményt készített és követelte füg­getlen vizsgáló bizottság kineve­zését, az Atomenergia Ügynökség azonban nem foglalkozott ezzel a javaslattal, s a jelentést is csak most tették közzé. (MTI) Strougal: A pártvezetés szilárdan kezében tartja a helyzetet Hétfőn Prágában ülést tartott a prágai kommunisták aktívája.­­ Az egybegyűlt tizenkétezer kom-­ munista előtt Strougal, a CSKP­­ Elnökségének tagja mondott be­ i szádét. Strougal hangsúlyozta, hogy a párt rátért a konszolidáció útjá­ra, s ennek értelmében kijavítja a január előtti időszak során el­követett hibákat és egyidejűleg , leküzdi a legutóbbi másfél év so­rán jelentkezett jobboldali op­portunista irányzatokat. Strougal rámutatott: a CSKP vezetősége bebizonyította, hogy szilárdan kezében tartja a helyze­tet. A közvélemény helyeselte a nyugalom helyreállítására tett erélyes intézkedéseket és Nyuga­ton kénytelenek voltak nyíltan elismerni: kudarcot vallott a­­ szocializmus csehszlovákiai erői­­ ellen vívott harcuk. Strougal felszólalásának továb­bi részében a személyi változá­sokkal foglalkozott, s hangsúlyoz­ta, hogy a pártnak a jobboldali­ erőktől való megtisztítása tör­vényszerű és e folyamatot igazsá­gosan és következetesen kell vé­gigvinni. A prágai kommunisták aktívá­jának ülésén határozatot fogad­tak el. Ebben az ülés részvevői üdvözlik a párt központi és vá­rosi bizottságának azt a határoza­tát, hogy a pártból távolítsák el azokat, akik nézeteikkel és tevé­kenységükkel kárt okoztak a pártnak és a szocializmus ügyé­nek. A Rudé Právo o plénumról A központi bizottság ülését kommentálva a keddi Rudé Právo a többi közt rámutat: A jobb­oldali opportunizmus elleni har­cot csak abban az esetben koro­názhatja siker, ha a párt leleplezi és elítéli ennek az áramlatnak a képviselőit. A jobboldali opportu­nizmus hordozói névvel, önálló arculattal rendelkező, konkrét hús-vér emberek, nem pedig el­vont sémák, s ezért igen nehéz és bonyolult feladat objektívan, elvi alapon, egyúttal azonban körül­tekintően leleplezni, értékelni és kimutatni szerepüket a pártnak és a társadalomnak okozott károk­ban. Ez sikerült a párt központi bizottságának. A plénum részvevői higgadt, tárgyilagos, az alkalom­hoz méltó, szenvedélymentes ta­nácskozás tanúi lehettek. A köz­ponti bizottság ülésén olyan té­nyekre és dokumentumokra tá­maszkodtak, amelyek hitelességét senki sem vonhatta kétségbe. A központi bizottság nem hagy­ta magát provokálni a jobboldali opportunizmus néhány képviselő­jének felszólalásától. Hosszú évek után ezen az ülésen ismét meg­győződhettünk arról, hogy a bírá­lat és önbírálat a hibák, a téve­dések és a fogyatékosságok leküz­désének valóban kommunista módszere. A központi bizottság magas fokú kommunista elvhű­ségről tett tanúbizonyságot min­den megtárgyalt kérdésben — hangsúlyozza a Rudé Právo kom­mentárja. (MTI) A cseh kormány ülése Hétfő este Prágában ülést tar­tott a Cseh Szocialista Köztársa­ság újonnan alakult kormánya. A Kempny miniszterelnök vezetésé­vel tartott ülésen a kormány jó­váhagyta azokat az elveket, ame­lyek szerint a CSKP Központi Bizottságának legutóbbi plénu­­mán hozott határozatok alapján kidolgozzák a kormány munka­­programját. A cseh kormány elhatározta, hogy a CSKP felhívásával össz­hangban a munka frontján orszá­gos kezdeményezéseket szervez Csehszlovákia felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére. A kormány megvitatta a prog­ramnyilatkozat kidolgozásának kérdéseit. A program október vé­gére készül el, és akkor terjesztik a Cseh Nemzeti Tanács elé. AKIK A HÍREKBEN SZEREPELNEK Josef Kempny A Cseh Nemze­ti Front Közpon­ti Bizottságának javaslatára Josef Kempnyt nevez­ték ki az új cseh kormány élére. Josef Kempny 1920. július 19-én született Lazy- Orlova község­ben. A második világháború alatt munkásként dol­gozott az építő­iparban, majd 1918-tól kezdve építőipari vállalatok és más gyárak igazgatói tisztségét töltötte be. Ez idő alatt elvégezte az egyetemet és mérnök lett. A hatvanas évek elejétől az ost­­ravai kerületi pártbizottságon dolgo­zott, majd 1964-től 1968-ig az ostravai városi nemzeti bizottság elnöke. A Cseh Nemzeti Tanácsba 1968 júliusá­ban választották be képviselőnek, ahol 1968 augusztusában az elnökség tagja és az adminisztratív bizottság elnöke volt. 1969 januárjától a Cseh­szlovák Szövetségi Gyűlés egyik há­zában, a Nemzetek Gyűlésében képvi­selő. 1968-ban tagja lett a CSKP Köz­ponti Bizottságának és a központi bi­zottság titkárságának. 1969 májusától a központi bizottság ideológiai bizott­ságának elnöke és 1969 szeptembere óta a CSKP KB Elnökségének tagja, a csehszlovák szövetségi kormány el­nökhelyettese és a cseh kormány mi­niszterelnöke. Neues Deutsch­land a nyugat-németországi választásokról A Neues Deutschland a nyu­gatnémet választások eredmé­nyéhez fűzött kommentárjában a többi között értékeli a szociálde­mokrata párt szavazatszámának növekedését, amit elsősorban az­zal magyaráz, hogy az SPD vá­lasztói kormányváltozást akarnak elérni Bonnban. Olyan, a CDU— CSU-tól független szociáldemok­rata politikát követelnek, amely szalut a revansista külpolitiká­val és a monopóliumok érdekeit szolgáló antidemokratikus belpo­litikával. A lap értékelése szerint a szociáldemokrata párt és a Szabad Demokrata Párt szavazói e pártok CDU—CSU-ellenes vá­lasztási jelszavai mellett tettek hitet. Idézi a Német Kom­munista Párt választás utáni állásfoglalásának megállapítását, hogy a szociáldemokrata párt a Szabad Demokrata Párttal össze­fogva új politikát kezdhetne, amely az újnácik és a monopol­tőke ellen irányulna. A lap elítéli a CDU—CSU— SPD nagykoalíció újjáélesztésére irányuló elképzeléseket és meg­állapítja, hogy a választók több­sége a nagykoalíció ellen szava­zott. A lap rámutat, hogy a tapasz­talatok szerint Nyugat-Németor­­szágban a legkisebb változási le­hetőség felbukkanásával együtt jár a jobboldali irányzat erősö­dése. „Ezért helyesen ítélik meg a helyzetet azok a nyugat-német­országi erők, amelyek most a bonni irányzat megváltoztatására irányuló összes lehetőség kihasz­nálása mellett szállnak síkra” — írja végezetül az NSZEP közpon­ti lapja. (MTI)

Next