Népszabadság, 1969. október (27. évfolyam, 228-254. szám)

1969-10-18 / 243. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 80 fillér NÉPSZABADSÁG 1969. október 18. szombat A MAG­YAS­ SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVII. évfolyam, 213. szám Elutazott Magyarországról a dél-vietnami küldöttség Péntek este elutazott hazánkból­­ a Dél-vietnami Nemzeti Felszaba­­j­dítási Front központi bizottságá­nak és a Dél-vietnami Köztársa­ság ideiglenes forradalmi kormá­nyának küldöttsége, amely Tran Buu Klemnnek, a DNFF központi bizottsága elnökségi tagjának, a Dél-Vietnami Köztársaság ideigle­nes forradalmi kormánya állam­miniszterének­ vezetésével, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány meghí­vására Magyarországon tartózko­dott. A küldöttség búcsúztatására a Nyugati pályaudvaron megjelent dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának póttagja, a kormány elnökhelyettese, dr. Ko­rom Mihály igazságügy-miniszter, Vályi Péter pénzügyminiszter, Bugár Jánosné, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtit­kárhelyettese, Harmati Sándor, a magyar szolidaritási bizottság el­nöke, a Külügyminisztérium ve­zető munkatársai, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői. Ott volt Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Köz­társaság és Hoang Luong, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete, a budapesti diplomáciai képviseletek több ve­zetője, és tagja, valamint a Dél­vietnami Köztársaság és a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság nagykövetségének diplomata be­osztású tagjai. A küldöttség bú­csúztatására nagy számban jöttek el a hazánkban tanuló vietnami diákok képviselői. (MTI) Pham Vem Dósig mossisossa remeké 3k©zásési Pham Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke és az általa vezetett párt- és kormányküldöttség tagjai pénteken találkoztak Nyikolaj Bajbakovval, a szovjet állami tervbizottság elnökével, a minisz­tertanács elnökhelyettesével. Bajbakov kijelentette, hogy a szovjet népet nagy lelkesedéssel töltik el a vietnami hazafiak hős­tettei. Meleg, baráti beszélgetés során ismertette a­ szovjet népgaz­daság fejlődését. Novikov mi­niszterelnök-helyettes, Misznyik, az állami tervbizottság elnökhe­lyettese és a megbeszélésen részt vett más szovjet vezetők a Szov­jetunióban alkalmazott szocialista tervezési módszerekről tájékoz­tatták a vietnami vendégeket. Pham Van Dong há­l­ás­ köszöne­tet mondott a tájékoztatásért. Megállapította, hogy a Szovjet­unió minden vonalon segíti a vietnami népet. Megkezdte tanácskozását a VlI. szakszervezeti világkongresszus A Szakszervezeti Világszövetség legfőbb szerve, a VII. kongresz­­szus, péntek reggel 9 órakor Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megkezdte tanácskozását. A kongresszuson 124 országból több mint 200 szakszervezet és más nemzetközi szervezet képviselteti magát. Az ünnepélyes megnyitóülés elnökségében helyet foglalt a házi­gazda szerepét betöltő magyar szakszervezetek képviseletében Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszö­vetség főtitkára, Pierre Gensous, az SZVSZ főtitkárhelyettese, vala­mint a Szakszervezeti Világszövetség alelnökei és titkárai. Meghívott vendégként részt vett a megnyitóünnepségen és az elnökségben fog­lalt helyet Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Sarlós­ István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának el­nöke és Bertil Bolin, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgató­­helyettese. Gáspár Sándor nirfjattiHá­­rs Bódr A magyar Himnusz elhangzása után Gáspár Sándor nyitotta meg az ülést. Hárommillió magyar szervezett dolgozó nevében üdvö­zölte a kongresszus részvevőit. Hangsúlyozta, a magyar szakszer­vezetek, a magyar dolgozók szá­mára nagy megtiszteltetés, hogy a világkongresszus Budapesten ült össze. — A magyar dolgozók interna­cionalista érzései mélyek és meg­alapozottak — folytatta. — A szakszervezeti mozgalomnak ha-Azért hoztuk létre 25 évvel ez­előtt a Szakszervezeti Világszö­vetséget, amely a mostani kong­resszust összehívta, hogy benne testesüljön meg a dolgozók ha­talmas ereje, egysége és elszánt­sága a békéért, a jobb életért ví­vott harcban. Az SZDSZ negyed­­százados fennállásának tapaszta­latai bebizonyították: szükség volt és van ilyen szervezetre. Vi­lágszövetségünk hű maradt ere­deti céljaihoz, olyan szervezet, amelynek számára a világ dolgo­zónkban évszázados múltja van, s ebben a proletár szolidaritás mindig kiemelkedő szerepet töl­tött be. A világ dolgozóinak ösz­­szertartása számunkra szent ügy. Ezért úgy üdvözöljük önöket, mint osztálytestvéreink képvise­­­lőit a világ minden részéről. A dolgozók érdekeinek képvi­selete köt össze mindannyiunkat.­zóinak érdeke a legfontosabb. Mindannyiunk felelősségteljes feladata, hogy e szervezetet még alkalmasabbá tegyük arra, hogy a legjobban eleget tehessen ko­runk, a béke, a társadalmi hala­dás, a dolgozók ügyéért vívott kö­­zös küzdelem nagy követelmé­nyeinek. A világ szervezett dolgozóinak milliói azt várják a kongresszus­tól, hogy döntéseivel újabb segít­séget adjon harcukhoz. Világos döntésekre és állásfoglalásokra van szükség, mert napjainkban sok jelenség nehezíti, az eligazo­dást. A reakció igyekszik elkö­dösíteni a megoldáshoz vezető utakat, s megpróbálja saját cél­jaira felhasználni a dolgozók szer­vezeteit. Amikor kongresszusunk a világ dolgozóit erőinek felismerésére serkenti és az imperializmus el­leni egységre hívja fel — foly­tatta —, hozzájárul a fő ellenség, a világimperializmus teljes le­győzéséért folyó harchoz. A SZOT főtitkára ezután meg­emlékezett a nemzetközi szak­szervezeti mozgalomnak a VI. vi­lágkongresszus óta elhunyt ki­emelkedő harcosairól, akik erejü­ket, életüket nem­ kímélve küz­döttek dolgozó társaik, hazájuk és az emberiség szebb, boldogabb jövőjéért. A kongresszus részve­vői egyperces néma felállással adóztak az elhunyt harcostársak emlékének. Ezután Louis Saillant üdvözöl­te a világkongresszust. Meleg sza­vakkal köszöntötte a magyar szak­­szervezeteket, a kongresszus házi­gazdáit. Elmondotta, hogy a Szak­­szervezeti Világszövetség és a ma­gyar szakszervezetek között ben­sőséges kapcsolatok­ jöttek létre a közös munka során. Elismeréssel szólt arról, hogy a magyar szer­vezett dolgozók nagy felelősséget éreznek a szocialista építésért, és mindennapi tevékenységükkel az ország anyagi felvirágoztatására, a jólét növelésére törekednek. Az SZVSZ főtitkára a továb­biakban arról beszélt, hogy a VII. szakszervezeti világkongresszus a proletár internacionalizmus je­gyében megtalálja a nemzetközi szakszervezeti élet gazdagításának útját és új utakat nyit a nemzet­közi szakszervezeti együttműkö­désnek és szolidaritásnak. Az SZVSZ főtitkára végül em­lékeztetett arra, hogy jövőre lesz a Szakszervezeti Világszövetség fennállásának negyedszázados ju­bileuma. De az 1970-es évet egy másik jelentős esemény is neve­zetessé teszi: Lenin születésének századik évfordulója. A szakszer­vezeti világmozgalom ezt a jubi­leumot jelentőségéhez méltóan kívánja megünnepelni. Lenin élet­műve szorosan összefügg az em­beriség mai történetével, nélkü­lözhetetlen és hasznos útmutatás a szakszervezetek számára a mun­kásosztály érdekeinek védelmé­ben. Leszállt a Szojuz-7 Sikerrel hajtotta végre az előírt tudományos programot — folytatja útját a Szojuz—3 Pénteken, magyar idő szerint 10 óra 26 perckor, az előírt kí­sérleti program teljesítése után, a Szojuz—7 űrhajó, fedélzetén Anatolij Filipcsenkóval, Vlagyisz­­lav Volkovval és Viktor Gorbat­­kóval, földetért a Szovjetunió előre megadott térségében, Kara­­gancától 155 kilométerre észak­nyugatra. Az űrhajósok közérzete a föl­­detérést követően változatlanul jó. A leszállás helyén az űrhajóso­kat­ melegen üdvözölték a fogadó­csoport képviselői, a szovjet sportszervezetek vezetői, barátok és újságírók. Az űrhajósok közöl­ték, hogy kitűnően érzik magu­kat. A leszállás helyén végzett első orvosi vizsgálat azt mutatta, hogy az űrhajósok jól viselték el az űrrepülés körülményeit és élettani funkcióik átállását a visz­­szatéréskor a földi viszonyokhoz. A leszállás végrehajtásához a megfelelő időben betájolták az űrhajót és bekapcsolták a fékező hajtóművet. Miután a hajtómű teljesítette funkcióját, elválasz­tották egymástól az űrhajó szek­torait, és a leszálló egység, belse­jében az űrhajó legénységével, földi pályára tért. Az aerodina­­mikus fékezés és az irányított le­ereszkedés után az atmoszférában működésbe lépett az ejtőernyő­rendszer. A sima leszállásra szolgáló hajtóművek zökkenő­­mentes földetérést biztosítottak. A Szojuz–7 útja ezzel sikeresen befejeződött. Filipcsenko, Volkov és Gorbat­­ko végrehajtotta az előírt széles körű tudományos-műszaki, és or­vosi-biológiai kutatási programot A Szojuz–8 űrhajó útja folyta­tódik, s magyar idő szerint pén­teken 13 órakor befejezte a 66. fordulatot a Föld körül. A 67. forduló kezdetén létesített tele­víziós kapcsolat során az űrhajó­sok közölték, hogy folytatják az új autonóm navigációs módszerek kidolgozását abból a célból, hogy önállóan állapítsák meg a pálya­elemek jellemző adatait. Afrika fölött nagy kiterjedésű ciklont fi­gyeltek meg. Az űrhajósok forró jókívánságaikat küldték a Szo­juz—7 utasainak a Földre történt sikeres visszatérésük alkalmából. Az állandóan érkező telemetri­­kus információk, valamint Vla­gyimir Satalov és Alekszej Jeli­­szejev jelentései arról szólnak, hogy a Szojuz—8 berendezései és műszerei kifogástalanul működ­nek. Az űrhajósok fiziológiai álla­potát jellemző adatok a normális keretek között mozognak. Nem sokkal a Szojuz—7 leszál­lása után a moszkvai televízió ri­portot közvetített az űrhajó-irá­nyító központból. (TASZSZ) (Moszkvai tudósítónk beszámo­lója a Szojuz-kísérlet földi értéke­lésének megkezdéséről a 2. olda­lon.) A Szojuz—7 legénysége a leszállás után. Forh­­ívu­tt ü­dvösli « IMBtárskotsást Az SZVSZ főtitkára után Focik Jenő a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány nevében üd­vözölte a kongresszust. — Dolgozó népünk testvéri sze­retettel fogadja a VII. szakszer­vezeti világkongresszus részvevőit — mondotta —, s azt kívánja, hogy munkájuk sikeres legyen, minden kedves vendégünk érez­ze jól magát körünkben. A ma­gyar dolgozók várakozással te­kintenek a világkongresszusra, amelynek állásfoglalásai erőt, lendületet adnak népünknek is a szocialista építés feladatainak si­keres megoldásához. A kormány elnöke a továbbiak­ban arról beszélt, hogy hazánk felszabadulásának 25. évforduló­jára készülünk. A magyar szerve­zett dolgozók az elmúlt negyed­században is a politikai harcok és a szocialista építőmunka első so­raiban voltak. Az elmúlt két és fél évtized során jelentősen bő­vült a magyar szakszervezetek te­vékenysége, mindennapos mun­kájukkal segítik a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítá­sát, kulturális színvonalának emelését, s jelentős szerepet vál­lalnak a szocialista eszmék ter­jesztésében. A kormány vezetői és a Szak­­szervezetek Országos Tanácsá­nak tisztségviselői között kiala­kult munkakapcsolatról szólva a miniszterelnök elmondotta, hogy találkozásaik rendszeressé váltak, közösen beszélik­ meg a lakosság életszínvonalának emelésével, egészségügyi és kulturális ellátá­sával összefüggő kérdéseket. A szakszervezetek tanácsait, észre­vételeit a kormány a munka so­rán hasznosítja. Ezután a miniszterelnök így folytatta: — A VII. szakszervezeti világ­­kongresszus bonyolult nemzet­közi helyzetben kezdi meg mun­káját. Az imperialisták — első­sorban az amerikai imperializ­mus­­ bűnös tevékenysége olyan súlyos válságokat idézett elő, mint a hős vietnami nép ellen folytatott gyalázatos agresszió, a közel-keleti térségben uralkodó háborús feszültség, az európai kontinens békéjét fenyegető meg­oldatlan problémák sora és az egyidejűleg világméretekben foly­tatódó fegyverkezési hajsza. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next