Népszabadság, 1969. október (27. évfolyam, 228-254. szám)
1969-10-23 / 247. szám
4 NÉPSZABADSÁG 1959. október 23. csütörtök Borászok modern iskolája Mátraalján Ha valaki belép a gyöngyösi felsőfokú mezőgazdasági technikamódon, ütött-kopott falai közé, akaratlanul is megkérdi: hogyan lehet itt eredményes nevelői munkát kifejteni? A kérdés indokolt. Ez a jelentős felsőfokú oktatási intézmény hét esztendeje működik a városban a lehető legzordabb, legmostohább körülmények között. Rengeteg gondot okoz a tanároknak, a hallgatóknak, hogy az iskola még ma is kilőne, jórészt régi szerzetesrendi épületben van szétszórva. A tanárok kétszeres erőfeszítésére van szükség, hogy a hallgatókat megtanítsák a korszerű földművelés — s mivel az iskola profiljába tartozik —, a szőlőtermelés alapismeretébe, megszerettessék velük a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető, de annál szebb hivatást. Nehéz volt, de kivárták Annak ellenére, hogy a feltételek nem voltak a legkedvezőbbek, a tanárok erőfeszítéseit mégis jelentős eredmény koronázta. Az iskola már eddig is több száz kiváló kertészeti és szőlészeti szakembert bocsátott szárnyra, akik főként a mátraaljai híres borvidék fellendítésén munkálkodnak. Már a megye legtávolabbi termelőszövetkezetébe is eljutott a híre, hogy ebben az iskolában jó kezekben vannak a növendékek, megtanítják őket a mesterség fortélyaira. Ezért mindenütt szívesen, tárt karokkal fogadják az innen kikerülő fiatal szakembereket. Nem lennénk azonban hívek az igazsághoz, ha azt állítanánk, hogy az iskola tanárai beletörődtek sorsukba, egy pillanatig se gondoltak az oktatás céljának alkalmasabb épületre, ahol jobb feltételek között, nyugodtan taníthatnának. De bizony gondoltak. Elképzelésükben mindig egy modern, korszerű oktatási eszközökkel, laboratóriumokkal felszerelt, kollégiummal, tágas, világos előadótermekkel ellátott iskola élt, ahol majd még inkább megmutathatják, mire képesek. Az első esztendőkben rajtuk kívül aligha jutott valakinek az eszébe az iskola korszerűsítése. Hiába járták a hivatalos fórumokat, gondjaikat megértették ugyan, de együttérzésnél, sajnálkozásnál nem kaphattak egyebet. Csak amikor az iskola minden esztendőben sikeresen birkózott meg a nehézségekkel, s mind nagyobb igény támadt a szüészszakemberek iránt, akkor csillant fel halvány remény új iskola építésére. Az ígéret nem volt több enyhe biztatásnál, ők mégis készpénznek vették. Ettől kezdve a tanári karnak aligha volt dédelgetettebb álma, mint az, hogy milyen legyen, hova épüljön fel a technikum. — Rendületlenül hittük, hogy egyszer elérkezik a mi időnk is — mondja Hodászi Miklós igazgató. — Nehéz volt kivárni, de most már, ha minden jól megy, a jövő év végére beköltözünk az új iskolába. Az építkezésről négy esztendővel ezelőtt hoztak döntést, s tavaly nyáron megtörtént az első kapavágás. Nagyüzemi pincészet kicsiben Az íróasztal fiókjából szemléltető makettek, a tervrajzokról készült fénymásolatok kerülnek elő. Még az avatatlan szem is észreveszi: a tervezőmérnök valóban merész ívelésű, impozáns, de a célnak leginkább megfelelő iskola épületét öntötte formába. Erről tanúskodnak a számok is. Az épület alapja százharminc méter hosszú, belterülete negyvenezer légköbméteres lesz, s hatvannnál. Hó forintba kerül. Minden megtalálható benne, ami egy korszeű oktatási intézmény működéséhez szükséges. Egy tömbbe épül két hatvan- s kétszázhúsz személyes lépcsőzetes előadóterem, négyszintes, 260 személyt befogadó kollégium, szokatlanul nagyméretű tornaterem, több laboratórium, üzemi konyha, étterem, irodahelyiségek, három nevelői lakás stb., stb. S egy meglepetés, amiről Horváth János, a szőlészeti tanszék vezetője beszél: az épület alatt egy nagyüzemi pincészet kicsinyített mása. Beton- és ászokhordókat építenek be. A hallgatók helyben tanulhatják a korszerű pincegazdálkodás mesterségbeli fogásait. Aligha terveztek, építettek még iskolát olyan féltő gonddal, körültekintéssel, ahogy ezt tervezték és építik. A tanárok között nem akad, aki ne adta volna hozzá a maga elgondolását. Százszor is megrágtak egy-egy javaslatot. Hodászi Miklós igazgató csaknem három évtizedes nevelői múltra tekinthet vissza, de még soha nem dolgozott olyan lelkesedéssel, fiatalos hévvel, mint most. Hosszú éjszakákat töltött a tárgyalóasztal mellett, míg papírra került a terv. Nincs olyan nap, hogy ne ellenőrizné az építkezés menetét, s ne intézkedne, ha váratlanul előbukkan valamilyen akadály. Csizmazia Árpád, a technikum gazdasági igazgatója olyan tevékenyen vett részt az építkezés előkészületeiben, mintha a saját magáét építené. Megszámlálhatatlan szakértői, bírósági tárgya- láson vett részt. Ilyen is adódott bőven. A különböző területek kisajátítása, a kártérítések rendezése nem ment zökkenő nélkül. Fontos feladatának tartotta, hogy a jogi vonatkozású ügyek simán rendeződjenek, a károsultak minél hamarabb kézhez kapják az igénybe vett épületekért, telkükért járó kártérítést, nehogy bárki rossz szemmel nézzen a születő létesítményre. A megyei építőipari vállalat munkásai mintha átéreznék a tanárok féltő aggodalmát, különös gonddal ügyelnek munkájukra. Az építkezés, ha nem is túlságosan gyorsan, de elég jó ütemben folyik. Tavaly nyár óta lerakták az alapokat, elkészítették a betonozást, a csatornahálózatot, a falazásnál a második szintnél tartanak. A daru egymás után emeli be az elemeket, egyik emelet a másik fölé kerül. Az építők gondos igyekezete Egyed Júlia, az építkezés vezetője szerint még a tér beállta előtt javarészt" tető alá kerül az épület, s ha csökkentett ütemben is, de egész télen folytathatják a munkát. Mindent megtesznek, hogy határidőre elkészüljenek. A technikum igazgatóját s a tanárokat már újabb tervek is foglalkoztatják. Nem messze az iskolától, a város szélén, kísérleti tangazdaságot is akarnak kialakítani. Jelenleg tíz—tizenkét holdnyi területen folyik ott a gyakorlati oktatás, de néhány éven belül ezt a területet negyven—ötven holdnyira akarják fejleszteni. Így tág lehetőség nyílik a nagyüzemi szőlőtermelés bemutatására, s arra is, hogy a technikum ebben a tangazdaságban új, a táj jellegének, éghajlati és talajviszonyainak megfelelő szőlőfajtákat kísérletezzen ki, honosítson meg. Ezzel a tevékenységgel az lesz a céljuk, hogy a feljövőben levő mátra-hegyaljai borvidék hírnevét tovább öregbítsék. Gém György TÖRIK A KUKORICÁT Szinte tavasziasan kellemes időben látott hozzá a kukoricatöréshez a rákoskeresztúri összefogás Tsz tagsága. Képünkön: Egyenesen a kocsiba szedik a dús szemű csöveket. (Kéri Dániel felvétele.) Lottonczi Pál látogatása Vas megyében Slosoncsik Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán látogatást tett Vas megyében. A vendéget délelőtt Szombathelyen, a megyei pártbizottságon a megye párt-, tanács és tömegszervezeti vezetői fogadták és tájékoztatták a megye politikai és gazdasági helyzetéről, a lakosság életéről. A tájékoztatót baráti beszélgetés követte, majd Losonczi Pál ellátogatott a Nyugat-magyarországi Fűrészekhez, ahol megtekintette a fűrész- és forgácsolóüzemet, valamint a mozaikparketta gyártását, s elbeszélgetett a dolgozókkal. Losonczi Pál ezután megtekintette a megyeszékhely nevezetességeit, új létesítményeit, majd a megye vezetőinek társaságában felkereste a bozsoki határőrlaktanyát. Az Elnöki Tanács elnöke elbeszélgetett a katonákkal, s megtemtette a laktanya helyiségeit. Losonczi Pál ezután az öt község határát egyesítő több minthétezer holdas Kőszeghelyaljai Tsz-be is ellátogatott, ahol megtekintette a gazdaság állatállományát, korszerű gépjavító műhelyét s meghallgatta a beszámolót a szövetkezet fejlődéséről, a tsz tagok életéről. Magyar parlamenti küldöttség érkezett Párizsba - Párizs, október 22. (Tudósítónk telefonjelentése.) A francia nemzetgyűlés meghívására szerdán dr. Bencsik István professzor, Hajdú-Bihar megyei képviselő, a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke vezetésével hattagú magyar parlamenti küldöttség érkezett Párizsba. A delegációt a bourget-i repülőtéren Francois Ledouarec és Roland Boscary-Monsservin, a francia nemzetgyűlés alelnökei, Edmond Bricout, a nemzetgyűlés háznagya és francia—magyar baráti csoportjának elnöke, valamint Louis Odru kommunista képviselő fogadták. Jelen volt Mód Péter, hazánk párizsi nagykövete is. Küldöttségünk délután látogatást tett Jean de Lipkowski külügyi államtitkárnál, majd Edmond Bricout, a francia nemzetgyűlés háznagya és francia—magyar baráti csoport elnöke adott fogadást tiszteletükre. Este a delegáció a Champs Elysée színház hangversenyén vett részt. Csütörtökön Achille Peretti, a nemzetgyűlés elnöke fogadja a magyar parlamenti küldöttséget, majd a külügyi bizottság elnökének és tagjainak részvételével megkezdődnek a tanácskozások. Nyolcnapos franciaországi látogatása során a delegáció többek között kulturális intézményeket, tudományos központokat is megtekint, és vidéki utakat is tesz. Fábián Ferenc Befejeződött nemzetközi városközlekedési konferencia A Technika Házában szerdán Sarlós Istvánnak, a fővárosi tanács vb-elnökének zárszavával befejezte háromnapos munkáját a nemzetközi városközlekedési konferencia, amelyen több száz hazai és 22 országból mintegy 150 külföldi szakember tárgyalt a városi közlekedéspoltika korszerű elveiről és a közlekedési üzemek fejlesztéséről. A konferencián elhangzott javaslatokat a Közlekedéstudományi Egyesület összegezi és a közlekedési ágazat vezetői elé terjeszti. SZABADSÁG? A SZÜLŐK SZERINT Évát egy ellenszenves, szakállas fickó sodorta romlásba. Egy pökhendi, a világra, emberekre acsarkodó, mosdattam hippi, aki fölényével, akaratával letörte a lány ellenkezését. Akadnak viszont olyan kívülállók, akik szerint Éva nem is nagyon ellenkezett. Elkényeztetett, agyonbecézett lány volt, akinek minden gondolatát lesték a szülők, aki már általános iskolás korában is úgy élt, ahogyan kedve tartotta. Az apa osztályvezető egy nagyvállalatnál. Az anya is jó beosztásiban dolgozik egy kisipari szövetkezetben. S ez a két ember nem ismert más kötelességeit, mint hogy egyengesse Éva útját. Semmit nem találtak elég jónak neki. Amikor az asszony kisütötte, hogy Éva Párizsban is tanulhatna — az ott lakó nagybácsi szívesen fogadná —, a házaspár valósággal megszállottja lett az elegáns ötletnek. Éva Párizsiba került és szülei minden fillért összekuporgattak, hogy a nyaranta hazalátogató Évát és a nagybácsit jól kiszolgálják. Tavaly nyáron meg is érkeztek egy fekete Citroennel. Éva csinos volt és kitűnően beszélt franciául. Az idén viszont már hiába várták a szülők a nyári vakációra. A nagybácsi zűrzavaros leveléből csak annyit értettek meg, hogy lányuknak nyoma veszett, Párizsban hiába keresik. S ITT KAPCSOLÓDIK a történetbe a szakállas hippi. A világot megvető kamasz, aki Éva szülei szerint minden baj forrása lett. A lány állítólag egy Szajnaparti kószálás során ismerkedett meg vele, s eleinte gyanakodva hallgatta zavaros filozófiáját. — Előttetek semmi sem szent? — kérdezte a fiútól borzongó kíváncsisággal. — De igen. A magunk szabadsága. Merünk igazat mondani, és úgy élni, ahogyan a kedvünk tartja. Évának megtetszett ez a hetykeség. Egész délután a fiúval sétált, majd leültek a Szajna partján és nézték a fodrozódó vizet. — Nem tartasz velem? — kérdezte a fiú. — Hová? — húzódott el a lány újdonsült ismerősétől. — Bolond. Arra nem is kellenél, amíg tele vagy mindenféle nyavalygással. S a szakállas elmondta, hogy világjárásra készülődik. Van néhány ezer frankja, a nagybátyjától örökölte. Azt akarja okosan elherdálni. — Szeretnék az emberiség képébe röhögni — szavalta Évának. — Megmutatni nekik: látjátok, barmok, így kell élni. — A szüleid? — kérdezte Éva. — Pukkadjanak meg! Kövérre híztak a jólétben, megérik ők is a pénzüket. Évát ellenben szívesen magával vinné, mert jó anyagnak látszik. Olyannak, aki méltó rá, hogy ledobálja magáról ennek a rothadt világnak a gönceit, s azönnön akarata szerint élő ember legyen, így kezdődött. Éva beleszeretett a mosdatta, de egyébként éles eszű, határozott fiúba. Elhatározta, hogy otthagy csapot-papot és együtt vágnak neki a világnak. Valami különös, egzotikus tájat kerestek, s végül úgy döntöttele, hogy Marokkó lesz útjuk első állomása. TETSZETT AZ UTAZÁS és tetszett az idegen város is, Éva lassanként beleszokott a könynyed, felelőtlen életmódba. Egyetlen zsákszerű ruhája volt, a derekán lánc, a lábán saru. A fiú farmernadrágba bújt, vastag autógumiból készült szandált és csíkos inget viselt. Eleinte a szállodák lépcsőjén, padokon aludtak, de a rendőrök zaklatásait megunva, egy külvárosi piszkos kis hotelban béreltek szobát. Onnan jártak portyázásaidra. Ha kedvük kerekedett, elegáns étteremben ebédeltek, megvetően viszonozva a portás gyanakvó pillantásait. A fiú szórta a pénzt és Éva aggódott is emiatt. — Az emberek mesterségesen tenyésztik ki a gondokat, hogy legyen min rágódniuk és bosszankodniuk — felelte a szakállas filozófus könnyedélgel újabb üveg bort rendelt. Tagadhatatlan, hogy ők nem csináltak gondot mindennapjaikból. A mindennapok azonban idővel mégiscsak megszülték a gondokat. Hamarosan fogytán volt a pénz. Egyik este egy olcsó vendéglőben telepedtek le, hogy elszórják vagyonuk utolsó maradványait. Egy öregúr ült a szomszéd asztalnál, aki nagy érdeklődéssel figyelte Évát. A fiú elfogta a pillantásait és átült az asztalához. Néhány percig elmélyülten beszélgetett az idős gavallérral, majd diadalmas ábrázattal viszszatelepedett Éva mellé. — Menj el az öregfiúval, tele van pénzzel! Éva azt hitte, hogy barátja tréfál, de az nagyon is komolyan gondolta. — Hiszen szabad vagy. Csak magadnak tartozol felelősséggel.