Népszabadság, 1969. november (27. évfolyam, 255-279. szám)

1969-11-01 / 255. szám

Ára: 80 filléó VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZABADSÁG 1969. november 1. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVII. évfolyam, 255. szám A prágai nyilatkozat Hét és fél hónappal azután, hogy a Varsói Szerződés országai kibocsátották immár történelmi hitre és nevezetességre emelkedett budapesti felhívásukat, újabb nyi­latkozatot tettek, ezúttal Prágá­ban. Ez a nyilatkozat, amelyet a tagállamok külügyminiszteri érte­kezlete fogadott el, újabb jelentős kezdeményezést tesz a budapesti felhívás megvalósításának útján. A nyilatkozat megállapítja, hogy az összeurópai értekezletet a bu­dapesti felhívást aláíró államok véleménye szerint 1970 első felé­­ben Helsinkiben lehetne megtar­tani. A külügyminiszterek egyút­tal két konkrét problémakör napirendre tűzését is javasolják. Olyan megoldásra megérett kérdé­sek ezek, melyek megvitatása, s az ezekben való megállapodás döntő lökést adhatna az európai biztonsági rendszer kialakításá­hoz. Hiszen, ha az európai álla­mok lemondanának arról, hogy erőszakot alkalmazzanak egymás kapcsolataiban, sőt kizárnák az ezzel való fenyegetést is, bizonyos, hogy kontinensünkön azonnal nyugodtabbá és tisztultabbá válna a légkör. Mint ahogy elsőrendűen szolgálná a biztonság ügyét az is, ha kiszélesítenék az egyenjogúsá­gon alapuló kereskedelmi, gazda­sági és műszaki-tudományos kap­csolatokat. A prágai nyilatkozat aláírói azonban, eddigi rugalmas maga­tartásukhoz hasonlóan, ezúttal sem akarják rákényszeríteni vé­leményüket más európai álla­mokra. Ezért mondják ki, hogy készek megvizsgálni bármilyen más javaslatot is. Ugyancsak a párbeszéd minél szélesebb körű kibontakoztatásának őszinte vá­gya sugallta azt a megnyilatkozá­sukat is, hogy helyeslik, ha az ér­dekelt államok két- vagy többol­dalú konzultációkon vitatják meg ezeket az elgondolásokat, és min­den olyan más javaslatot, mely az összeurópai értekezlet gyakor­lati előkészítését, annak sikerét szolgálja.­­ • A prágai nyilatkozat megelége­déssel összegezhette, hogy a bu­dapesti felhívás az eltelt hét és fél hónap alatt milyen pozitív vissz­hangot keltett a legtöbb európai országban. Ez a ked­vező­ fogad­ta­tás nyilván azzal függ össze, hogy az európai biztonság megteremté­se ma olyan összeurópai ügy, me­lyet valóban széles körben sür­getnek. S ugyancsak a párbeszéd ily széles körű megindulása egyben azt is bizonyítja, hogy ez a kérdés ma már valóban meg­érett a megoldásra Az összeuró­pai értekezlet összehívását maga az élet vetette fel, s ez a titka a budapesti felhívás oly kedvező visszhangjának. Túl azonban az általános­ egyet­értés hangoztatásán, a helyzet már azt is megköveteli, hogy konkrét előkészületeket tegyenek a konferencia megtartására. Ezt ismerték fel a semleges Finnor­szág vezetői is, amikor felaján­lották segítségüket a tanácskozás megrendezésére. Ezt a lépést a budapesti felhívás minden aláíró­ja egyetértéssel fogadta. S ezért most, amikor a prágai külügymi­niszteri tanácskozás újra áttekin­tette az európai helyzetet, alkal­masnak találta az időt, hogy újabb kezdeményezéssel járuljon hozzá az értekezlet összehívásához. Így egészíti ki a mostani prágai nyilatkozat az eredeti budapesti felhívást, s tesz újabb erőfeszí­tést arra hogy kontinensünk so­kat szenvedett népei végre elin­dulhassanak az európai biztonság megteremtésének útján. A tanácskozáson képviselt kor­mányok kifejezték törekvésüket és készségüket, hogy önállóan és más államokkal együttműködve újabb lépéseket tegyenek az euró­pai feszültség enyhítésére, a biz­tonság megszilárdítására és a bé­kés együttműködés fejlesztésére. Megerősítették a Varsói Szerződés tagállamai 1969. március 17-én valamennyi európai országhoz in­tézett budapesti felhívásának az élet által igazolt megállapításait. A tanácskozás részvevői külö­nös figyelmet fordítottak az euró­pai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó összeurópai értekezlet összehívásának előké­szítésére. Megelégedéssel állapí­tották meg, hogy az összeurópai értekezlet megtartására vonatkozó javaslatuk az európai államok többsége részéről széles körű po­zitív visszhangra tatalt. Ez a ja­vaslat Európában aktív érdemi megvitatás tárgya lett, amelynek során az értekezlet előkészítésével kapcsolatos egyes kérdésekben konkrét elgondolások hangzanak el. Mindez reális lehetőséget te­remt az értekezlet megtartására és az európai biztonság közös erő­feszítések útján történő megterem­tésére Európa összes államai és népei érdekében. Ugyancsak kedvező fogadtatás­ra talált a finn kormány 1969. május 5-i értékes kezdeményezé­se, amelyben kinyilvánította kész­ségét, h­ogy közreműködik az összeurópai értekezlet előkészíté­sében és megtartásában. A buda­pesti felhívást aláíró valamennyi ország pozitív választ adott erre a kezdeményezésre. A Varsói Szerződés tagállamai­nak külügyminiszterei, kormá­nyaik megbízásából, a következő kérdések felvételét javasolják az összeurópai értekezlet napirend­jére:­­ Az európai biztonság meg * * teremtése, az erőszak alkal­mazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás az európai államok kapcsolataiban;­­ az európai államok közötti politikai együttműködés fejlesztését szolgáló, az egyenjo­gúságon alapuló kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok kiszélesítése. A jelen nyilatkozatot aláíró szo­cialista államok szilárd meggyő­ződése, hogy a felsorolt kérdések termékeny megvitatása, az e kér­désekben elért egyetértés és az európai feszültség csökkenése az államok közötti kölcsönös megér­tést, a békés és baráti kapcsolatok fejlesztését és ezzel Európa vala­mennyi népe létérdekeinek meg­felelően a biztonság megvalósítá­sát szolgálná. Az összeurópai ér­tekezlet sikere történelmi jelen­tőségű esemény lenne kontinen­sünk és az egész világ népeinek életében. A későbbiekben lehető­vé tenné az európai államokat foglalkoztató olyan más problé­mák megvizsgálását, amelyek megoldása hozzájárulna az euró­pai béke megszilárdításához, elő­mozdítaná valamennyi európai ál­lam széles körű, kölcsönösen elő­nyös együttműködésének fejlődé­sét, hozzájárulna a történelmileg kialakult mai Európa kollektív alapokon és az összeurópai érte­kezleten részt vevő államok közös­­ erőfeszítésein nyugvó biztonságá­­­­nak szavatolásához. A jelen tanácskozáson részt ve­­­­vő országok kormányai javasol­­j­­ák, hogy az összeurópai értekez­let előkészítéseképpen az érdekelt államok két- vagy többoldalú kom-­ zultációkon vitassák meg ezeket az elgondolásokat. Természetesen készek arra, hogy megvizsgálja­nak bármely más javaslatot,­­ amely az összeurópai értekezlet gyakorlati előkészítését és sikeré-­­ nek biztosítását szolgálja. A külügyimniszterek kormá­nyaik nevében kifejezik meggyő­ződésüket, hogy egyes, még el nem hárított nehézségek el­lenére az összeurópai értekezlet előkészí­tésével és megtartásával kapcso­latos valamennyi kérdés — akár a napirendre, a részvevők körére vagy az összehívás rendjére vo­natkozzék is — megoldható, ha jóakarat és a kölcsönös megértés­re való őszinte törekvés nyilvánul meg. A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság, a lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége kormányai fel­hívják az összes európai államo­kat, hogy a kontinens békés jövő­jének érdekében tegyenek erőfe­szítéseket az összeurópai értekez­let mielőbbi összehívására. Az ér­tekezletet, véleményük szerint, 1979. első felében Helsinkiben le­hetne megtartani. Prága, 1969. október IL IVÁN BASEV, a Bolgár Népköztársaság kül­ügyminisztere JAS MARKO, a Csehszlovák Szocialista Közz­társaság külügyminisztere STEFAN JEDK­YOHOWSKI, a Lengyel Népköztársaság kül­­ügyminisztere ERDÉLYI KÁROLY, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminiszter-helyettese OTTO WENZER, a Német Demokratikus Köztár­saság külügyminisztere CORNELIU MANESCU, a Román Szocialista Köztársa­­­­ság külügyminisztere ANDREJ GROMIKO, a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetségének külügymi­nisztere (A prágai tanácskozásról szóló­­ további tudósításaink a 2. oldalon.) A SZOCIALISTA ORSZÁGOK JAVASLATA: 1970 első felében Helsinkiben üljön össze az összeurópai értekezlet Indítvány az előkészítés meggyorsítására és a napirendre Befejeződött a külügyminiszterek prágai tanácskozása Pénteken Prágában befejezte munkáját a budapesti felhívást alá­író hét szocialista állam — a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Nép­­köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocia­lista Köztársaság és a Szovjetunió — külügyminisztereinek tanács­kozása. A záróülésen Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes el­nökölt. A baráti, elvtársi légkörben lefolyt tanácskozáson megvitatták az összeurópai értekezlet előkészítésének néhány kérdését. Befejezésül közös nyilatkozatot írtak alá. Az okmány bevezetőben felsorolja a részvevőket; szövege a kö­vetkező: A szovjet kormány a közel-keleti válság gyors politikai rendezését kívánja Nyilatkozat és sajtóértekezlet a szovjet k­ül­ügyminisztériumban (Moszkv­ai tudósítónk jelentése.)­­ Pénteken a szovjet külügymi-1­­­nisztériumban sajtóértekezletet­­ tartottak, amelyen Leonyid Zam­­i­jatyin, a sajtóosztály vezetője nyi-­­latkozatot olvasott fel a közel-ke­­j­­­leti helyzetről. A nyilatkozat hangsúlyozza: A közel-keleti helyzet továbbra is súlyosan éleződik, Izrael nem szünteti be az arab államok elle­ni provokációit, sőt izraeli veze­tők nyilatkozatai az arab terüle­­­­tek bekebelezését az állami poli­­­­tika rangjára emelik. Súlyosbítja a a helyzetet, hogy az Egyesült Ál­lamok vezető körei újabb fegy­­verszállítmánnyal támogatják az arab országok elleni agressziót. A nyilatkozat állást foglal amellett, hogy vonják ki az izraeli csapato­kat az összes megszállt arab terü­letekről. A nyilatkozat sajnálkozással ál­lapítja meg, hogy a négyhatalmi tárgyalások ez ideig nem jártak eredménnyel, s kifejezi azt a re­ményét, hogy a további tárgyalá­sok pozitív eredményt hoznak. A nyilatkozat rámutat az arab államok egységének és összefor­­rottságának fontosságára. A Liba­non körüli események megmutat­ták — hangsúlyozza a nyilatko­zat —, hogy a Közel-Keleten ter­veket kovácsolnak az arab álla­mok és népek egy­ségének meg-­­ bontására. A szovjet kormány to­­­­vábbra is sokoldalú támogatást­­ nyújt az arab államoknak és sík­­raszáll a közel-keleti válság poli­tikai­ rendezéséért, a térség tartós békéjének helyreállításáért — mondja a nyilatkozat. Ezután Zamjatyin válaszolt a szovjet és a külföldi tudósítók kérdéseire. A Népszabadság tudósítója meg­kérdezte: Izrael álláspontja a Kö­zel-Keleten és a közel-keleti kér­dés megoldásának halogatása lé­nyegében nem arra irányul-e, hogy összeugrassza a fág­­al­­makat? A sajtóosztály vezetője kifejtette, hogy Izraelben nyil­vánvalóan vannak szélsőséges erők, amelyek ilyen terveket for­ralnak. Ezek azonban esztelen el­képzelések. Zamjatyin elmondotta, hogy a Biztonsági Tanács 1967 novem­beri határozatának érvényesítése céljából a Szovjetunió folytatja az érintkezést az Egyesült Államok­kal. Ezt a kontaktust hasznosnak értékelte. Arra is rámutató­­, hogy a közeljövőben sor kerül a biz­tonsági Tanács négy állandó tag­ja eszmecseréje folytatására is. A New York Times tudósítójá­nak arra a kérdésére, hogy mi vá­lasztja el a Szovjetunió és az Egyesült Államok álláspontját, Zamjatyin kimutatta: az Esesült Államok azt igyekszik rögzíteni, ami Izrael számára hasznos, mi­közben sok, az arab országok szempontjából megoldatlan kér­dést elhanyagol. Ennek ellenére optimista az amerikaiakkal való ez irányú érintkezés továbbfoly­tatását illetően. A közvetlen arab—izraeli tár­gyalásokra vonatkozó kérdésre a sajtóosztály vezetője hangsú­lyozta, hogy ennek és általában eljárási kérdéseknek erőltetésé­vel Izrael a Biztonsági Ta-nács határozatának végrehajtását, a probléma mielőbb kidolgozandó átfogó megoldási módjának meg­valósítását akadályozza.­­ Biz­tonsági Tanács határozata alap­ján működő, úgynevezett Jar­­ring-missziót Zamjatyin pozití­van értékelte. "Kifejtette, hogy a szovjet kormány véleménye sze­rint a lehető leggyorsabb megol­dás szükséges. A palesztinai par­ti­zá­nakc­i­ókról szólva a szovjet népnek és fran­cia ellenállóknak a náci megszál­lók elleni szabadságharcának tör­ténelmi példájára hivatkozott, a palesztinai gerillák harca is ép­pen ilyen igazságos, hiszen szülő­földjükért, a betolakodók kiűzésé­ért folyik. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next