Népszabadság, 1969. december (27. évfolyam, 280-303. szám)

1969-12-02 / 280. szám

2 Tüzérségi sortűz a My Lai-i vérengzést vizsgáló saigoni nemzetgyűlési csoportra A saigoni­ kormány korábbi nyi­latkozatai és ellenállása ellenére dél-vietnami nemzetgyűlési kép­viselők egy csoportja hétfőn vizs­gálatot indított a My Lai-i tömeg­gyilkosság ügyében. A UPI hír­ügynökség jelentése szerint a négytagú csoport vezetője Tran Van Don szenátor, a nemzetgyű­lés ellenzéki csoportjának vezető­­­je, a szenátus hadügyi bizottságá­­­nak elnöke. My Lai dél-vietnami falu szélé­ről az amerikai tüzérség hétfőn sortűzzel kergette el a saigoni nemzetgyűlés bizottságát, amely azért érkezett a helyszínre, hogy vizsgálatot tartson a vérfürdő ügyében. A bizottság a tüzérségi támadás következtében távozásra kényszerült és egyelőre elállt attól, hogy a vizsgálatot megkezd­je. A UPI amerikai hírügynökség jelentése szerint amerikai tudósí­­­­tók utánajártak, mi is a neve tu­­l­lajdonképpen annak a falunak, amely egy éve már nem létezik — földig lerombolták. Ezt a falut a hírügynökségi tudósítások hol Són Mynek, hol My Lóinak ne­vezték. A valóság az, hogy Són My falutól nem egészen másfél kilométernyire, rizsföldekkel bo­rított síkságon több kis falu van, amelyeknek My Lai a neve, még­hozzá számozva: My Lai 1-től My Lai 6-ig. A vérfürdő színhelye My Lai 4 volt. A Life című amerikai hetilap hétfői száma színes és fekete-fe­hér felvételeket közöl a My Lai dél-vietnami faluban elkövetett tömeggyilkosságról. A New York Times vasárnapi számában a My Lai-i eseményekkel foglalkozva, ismételten arra figyelmeztet, hogy az emberiesség követelményét még fegyveres konfliktusok ide­jén is be kell tartani. A Chicago Tribüne szerint egyetlen tisztessé-­­­ges amerikai sem bocsáthat meg­­ ilyen kegyetlenkedést és nem ki­fogásolhatja a felelősök megbün­tetését. ____ Bizonyára a nemzetközi közvé­­­­lemény nyomásának, valamint az amerikai sajtóban a dél-vietnami vérengzéseket elítélő cikkek egyre türelmetlenebb hangjának is tu­lajdonítható, hogy az amerikai kormányzat végül is elhatározta, hogy újabb vizsgálati eljárást in­dít a tömeggyilkosságban való részvétellel vádolt William Calley főhadnagy ellen. Az amerikai hadsereg dél-viet­­narrid vérengzéseivel kapcsolatos jelzések ismét ráirányították a fi­gyelmet az Egyesült Államok viet­nami agressziójára. Jellemző az amerikai közvélemény alakulásá­ra, hogy az amerikai zsidó kong­resszus nyilatkozatban követeli: azonnali hatállyal vonjanak ki minden amerikai egységet Viet­namból. A határozat ezenkívül követeli, hogy az amerikai kor­mány gyakoroljon nyomást Sai­gonra egy igazi népképviseleti kormány alakítása érdekében. Egy diákcsoport Singapore-ban tüntetést rendezett az amerikai nagykövetség épülete előtt, lesza­kították az Egyesült Államok lo­bogóját, majd nyílt levelet adtak­ át a nagykövetségnek, amelyben a tüntetők elítélik az amerikaiak vietnami embertelenségeit. Cyrus Eaton ismert amerikai közéleti személyiség, aki útban Hanoi felé Moszkvában tartózko­­kodik, nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának. Ebben a többi között kijelentette, hogy az amerikai társadalmi élet külön­böző képviselőivel folytatott be­szélgetései azt bizonyítják, hogy ma már ipari társaságok, szak­­szervezetek és farmerszervezetek vezetői is a Vietnamból való ki­vonulás mellett foglalnak állást. Mi több, meggyőződtem arról, hogy amerikai államférfiak is mind nagyobb számban helyez­kednek erre az álláspontra. Nyi­latkozatában Cyrus Eaton hangoz­tatta, hogy a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front tízpontos javaslata választ ad arra a kér­désre, hol is kell keresni a hábo­rúból kivezető utat. A bécsi konferencia felhívása A Bécsben hétfőn véget ért európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet plenáris ülése, délután a munkabizottságok és az elnökség jelentése alapján megvi­tatta és elfogadta, a konferenciá­nak az európai népekhez és kor­mányokhoz intézett deklarációját. A bécsi deklaráció csatlakozik a budapesti felhíváshoz és támo­gatja a szocialista országok kül­ügyminisztereinek prágai nyilat­kozatát. Egyetért azzal a javas­lattal, hogy Helsinkiben már 1970-ben összeüljön az európai biztonsági konferencia.­­ „Az európai népek megkövetelhetik, az európaiaknak meg kell köve­telniük parlamentjeiktől és kor­mányaiktól, hogy ébredjenek sú­lyos felelősségük tudatára és konkrét tettekkel mozdítsák elő kontinensünk biztonsági és együtt­működési problémáinak megoldá­sát — emeli ki a deklaráció. A többi között hangsúlyozza, hogy e felhívást 26 európai ország, va­lamint 31 európai és nemzetközi szervezet, továbbá különböző po­litikai pártok és különböző világ­nézetű egyesületek, egyházak, tu­dományos testületek és szakszer­vezetek 300 Bécsben összegyűlt képviselője intézi európai kortár­saihoz. Miután Európa eddig két világ­háború tűzfészke volt, most már a tartós béke kontinense is lehet és ezzé is kell válnia — hangzik a deklaráció. (MTI) OKINAWA: A nukleáris fegyverek maradnak Hétfőn Tokióban Hirohito csá­szár jelenlétében megnyitották a japán parlament 62. rendkívüli ülésszakát. Macuda, a képviselő­ház elnöke, megnyitó beszédében Okinawa 1972-re várható vissza­csatolását üdvözölte, majd Szato miniszterelnök tájékoztatta a kép­viselőket Nixon amerikai elnök­kel folytatott washingtoni tárgya­lásairól. Elmondotta, hogy a köz­te és Nixon közötti megbeszélé­sek eredményeként 1972-ben Oki­nawa visszatér az anyaország­hoz. Szato ugyanakkor elismerte, hogy az okinawai amerikai tá­maszpontok továbbra is megma­radnak, az ott tárolt amerikai nukleáris fegyverekről pedig csu­pán annyit mondott, hogy Nixon megértéssel fogadta a japán nép­nek a nukleáris fegyverek japán területen való elhelyezésével szembeni ellenérzéseit. A japán—amerikai biztonsági szerződésről szólva Szato nyoma­tékosan hangsúlyozta, hogy a két­­ ország a szerződés érvényének le-­í járta, 1970 júniusa után is válto­­­­zatlanul fenn kívánja tartani a­­ megállapodást. A japán kormányhoz közelálló­­ körökben hétfőn bejelentették, hogy Szato miniszterelnök való­­­­színűleg december 27-re kiírja az általános választásokat. Úgy tud­ják továbbá, hogy a képviselőhá­zat kedden feloszlatják. (Reuter) FRANCIAORSZÁG Kommunistaellenes hisztériakeltés az UDR értekezletén Párizs, december 1. (Tudósítónk telefon jelentése.) A gaulleista párt (UDR) nemzeti tanácsa a hét végén Montpellier­­ben értekezletet tartott. A tanács­kozás célja az volt, hogy megpró­bálja áthidalni azokat a belső el­lentéteket, amelyek — különösen De Gaulle távozása óta — mar­cangolják a pártot, és a követen­dő gazdaságpolitikában, a külpoli­tikában éles vitákra, valamint személyi ellentétekre vezettek. Mint hasonló esetekben oly sokszor, az UDR vezetősége ezút­tal is kommunistaellenes hiszté­ria keltésében és vad, antikom­­munista kirohanásokban vélte megtalálni azt a programot, amelynek jegyében egyesíti a széthúzó és egymással szemben ál­ló csoportosulásokat. Az alaphan­got Michel Debré hadügyminisz­ter adta meg. Az anarchistáktól kezdve az összes szakszervezete­ken át a centristákig mindenkit a kommunisták kiszolgálóinak ne­vezett és felszólította az értekez­let részvevőit, hogy mint „a sza­badságért folyó küzdelem utolsó katonái" egyesüljenek a­­kommu­nista fenyegetés ellen”. Más fel­szólalók — átvéve Chaban-Del­­mas miniszterelnök hétközben mondott beszédének, valamint ezen az értekezleten tartott fel­szólalásának fenyegető tónusát , a sztrájkjog rendeleti úton való korlátozását követelték. ■ Amint erről beszámoltunk, a miniszterelnök a rádióban és a televízióban a múlt héten elmon­dott beszédében szintén ezekkel vádolta a szakszervezetet. A CGT vezetősége levélben kérte a rádió és a televízió igazgatóságát: ad­jon módot a válaszra. Az igazga­tóság azonban megtagadta a ké­rést. A fenyegetőzéseik és az annyi­szor kijátszott kommunistaelle­­nesség hatástalanságát — ha vi­szonylag kis mértékben is —­ Jól tükrözi, hogy vasárnap Dieppé­­ben a járási pótválasztás második fordulójában a Francia Kommu­nista Párt jelöltje a gaulleista jelölt előtt megszerezte a szava­zatok 60 százalékát. Nem csökken a szociális elégedetlenség sem: hétfőn a francia légitársaság bel­földi járatainak dolgozói kezdtek sztrájkot F. F. NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány Sorban Prágában közleményt adtak ki a Csehszlovák Kommunista Párt és a Francia KP küldöttségének tárgyalásairól. Az Etienne Fajon vezette delegáció fogadta Gustáv Slusák, a CSKP KB első titkára is. (CTK) Andrej Kirilenko, az SZKP Po­litikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Konsztantyin Katusev, a KB titkára fogadta a JKSZ Moszkvában­­ tartózkodó küldött­ségét. (TASZSZ) A Német Demokratikus Köz­társaságban hétfőn megkezdődött a vietnami szolidaritási hónap. Az NDK dolgozói ez évben már 43 millió márka ajándékot küld­tek a vietnami népnek. (ADN) A Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya és az Iraki Köztársaság kormá­nya elhatározta, hogy a két or­szág nagyköveti szinten diplo­máciai kapcsolatot létesít. (VNA) A görög kormány, válaszul az El Al izraeli légitársaság athéni irodája elleni merényletre, meg­vonta a beutazási jogot az ideig­lenes útiokmányokkal Görögor­szágba érkező palesztinai ara­boktól. (MTI) Hétfőn több, mint 300 angol is­kola 4000 pedagógusa lépett két­hetes sztrájkba. A pedagógusok évi 135 font fizetésemelést kér­nek. (MTI) A török kormány megvonta a működési jogot 27 külföldi, köz­tük több amerikai, svéd, angol, nyugatnémet vállalattól, mert azok túllépték a számukra biz­tosított jogokat, és jelentős ká­rokat okoztak a török gazdasági életnek. (MTI) 1969. december 2. kedd Spanyol flottademonstráció Gibraltárnál Londoni tudósítónk kommentárja Tizenhárom spanyol hadihajó horgonyzott le a múlt szombaton az Algecirasi-ötle­ben, farkassze­met nézve a gibraltári sziklaerőd­del. A szokatlan flottademonstrá­ció annál nagyobb feltűnést kel­tett . Gibraltárban csakúgy, mint Londonban —, mert az utóbbi hetek szemmel látható enyhülést hoztak az elmérgese­dett brit—spanyol viszonyban. Az egy hónappal ezelőtt végrehajtott madridi kormányátalakítás, kü­lönösen a külügyminisztérium élén történt személycsere egyút­tal — látszólag — Gibraltár ügyé­ben is bizonyos politikaváltozás­sal járt: Spanyolország lemon­dott arról, hogy az ENSZ-ben új­ra feszegesse Gibraltár visszacsa­tolásának kérdését, s Lopez Bra­vo, az új külügyminiszter beje­lentette, hogy a brit kormány­nyal megállapodtak: kétoldalú tárgyalások útján próbálják ren­dezni a „szikla” státusának ké­nyes ügyét. A spanyolok Gibraltár-politi­­kájában bekövetkezett hirtelen fordulatot londoni megfigyelők — más tényezők mellett — összefüg­gésbe hozzák Chaffee amerikai haditengerészeti miniszter ezt megelőző madridi látogatásával amikor egy magas rangú katonai delegáció­t,élén megbeszéléseket folytatott az USA spanyol terü­leten tevelségi és tengerészeti tá­maszpontjainak sorsáról. A fenn­álló­­Szerződések ) értelmében ugyanis e bázisok a jövő év szeptemberében spanyol ellenőr­zés alá kerülnének. A Földközi­tenger térségében uralkodó tar­tós feszültség körülményei között a Pentagon stratégáit ennél is jobban nyugtalanítják líbiai tá­maszpontjaik elvesztése. A Föld­közi-tenger nyugati bejáratát őr­ző Gibraltárnak tehát fokozott jelentőséget tulajdonítanak az Egyesült Államok katonai szak­értői csakúgy, mint brit partne­reik. Ilyen meggondolások kész­tették Washingtont, hogy valami­féle „csomagterv” keretében rá­bírja a Franco-kormányt, nor­­malizálja viszonyát Nagy-Britan­­niával és biztosítsa mind Gibral­tár, mind a spanyol területen le­vő támaszpontok további hasz­nálatát. „Ellenszolgáltatásként” kilátásba helyeznék Spanyolor­szág felvételét a NATO-ba, s eset­leg Gibraltár NATO-támaszpont­­tá való átkeresztelését. Hogy a háttérben lezajlott tit­kos megbeszélések mi mindent tartalmaztak, azt pontosan nem lehet tudni, de a spanyol flotta felvonultatása Gibraltárnál — akárcsak egy, hét végi gyakorlatra is — azt jelzi, hogy a békülési folyamat London és Madrid kö­zött nem halad akadálymentesen. Bravo külügyminiszter ugyanis annak idején értésre adta, hogy ENSZ-beli gesztusa után Spa­nyolország most Nagy-Britanniá­­tól várja a további kezdeményező lépést. A brit álláspont szerint viszont akkor kezdődhetnek csak a tárgyalások, ha a spanyol kor­mány enyhíti a júniusban beve­zetett forgalmi és távközlési kor­látozásokat, amelyek gyakorlati­lag elvágták Gibraltárt Spanyol­­országtól és részben a külvilág­tól. A brit diplomaták időközben nem tétlenkedtek. Londonban tartózkodik a madridi nagykövet, s a héten kezdődnek Gibraltár fő-, miniszterével és kormányzójával a gazdasági-pénzügyi támogatás­ról szóló tárgyalások. A főminisz­ter nem a kapcsolatok lazítását, hanem éppenséggel Gibraltárnak Nagy-Britanniával való szoro­sabb integrációját akarja elő­mozdítani, s odáig megy, hogy gibraltári képviselőt kíván kül­deni a londoni alsóházba. A spanyol fél feltehetően nem ilyen irányúnak képzelte a ren­dezést. Egyik miniszterük a mi­nap figyelmeztetett: Madrid egyetlen Gibraltár elleni szank­cióját sem vonja vissza, sőt úja­kat vezet be, ha a Nagy-Britan­­niával folytatott tárgyalások nem vezetnek eredményre. Nyilván, ennek a figyelmeztetésnek volt hivatott nyomatékot adni a spa­nyol flottademonstráció. Bebrits Anna A finn külügyminiszter nyilatkozata az európai biztonsági konferenciáról Akti Karjalainen finn külügy­miniszter hétfőn nyilatkozatot adott az Izvesztyija tudósítójának az európai biztonsági értekezlet előkészületeiről. Válaszolva arra a kérdésre, hogy Finnország és általában Európa szempontjából milyen eredmények várhatók az európai tanácskozástól, Karjalainen a következőket mondotta: — Az eredmény mindenekelőtt attól függ, hogy az előkészítő szakasz­ban milyen messzemenő megálla­podás születik a különböző orszá­gok között. Finnország az érte­kezlet megtartásának indítványo­zásával tulajdonképpen szolgála­tot kíván tenni a békének, abban az értelemben, hogy elősegítse a jobb megértést a különböző or­szágok között. Változatlanul és szorgalmasan munkálkodik to­vább e cél érdekében. Kiszélesít­jük az érintkezéseket azokkal a kormányokkal, amelyek megkap­ták a finn kormány emlékiratát — mondotta a külügyminiszter. Az európai biztonság kérdései­vel foglalkozott az Angol Béketa­nács Londonban vasárnap befeje­ződött tanácskozása is — jelenti az MTI londoni tudósítója. A bé­ketanács által kezdeményezett megbeszélésen részt vett több szakszervezet és társadalmi szer­vezet is. Az értekezlet határozot­tan bírálta a brit kormánynak az európai biztonsági konferenciával kapcsolatos álláspontját és orszá­gos kampányra szólította fel a brit népet, és a közelgő parla­menti választások jelöltjeit, hassa­nak oda, hogy a kormány fogadja el a budapesti és prágai felhívás javaslatait. Az MTI washingtoni tudósító­jának értesülése szerint az Egye­sült Államok változatlanul ellen­zi, hogy a NATO tagállamai el­fogadják a szocialista országok javaslatát az európai biztonsági értekezlet jövő évi összehívására. Az Atlanti Szerződés e heti mi­niszteri tanácsülésén az ameri­kai küldöttség,­­Rogers külügymi­niszter vezetésével, változatlanul azt az álláspontot képviseli majd, amelyet a múlt hónapban kül­ügyminiszter-helyettesi szinten megtartott tanácsülésen Ri­­chardson külügyminiszter-helyet­tes fejtett ki: az európai bizton­sági konferenciára csak akkor kerülhet sor, ha előzetes tárgya­lások során már elvi megegyezés történt a lehetséges megállapodá­sokról. Megállapodás a dél-tiroli kérdésben Jelentős eredménnyel végződött az olasz és az osztrák külügymi­niszter vasárnapi koppenhágai tárgyalása Dél-Tirol ügyében. Az olasz nagykövetségen ren­dezett sajtófogadáson Kurt Wald­­heim osztrák külügyminiszter be­jelentette, a tárgyaló felek meg­egyezésre jutottak a dél-tiroli te­rület jövőjével összefüggő minden lényeges kérdést illetően. Hozzátette, az első lépés az lesz, hogy a közeli napokban Olaszor­szág és Ausztria egyezményt ír alá, amelynek értelmében a jövő­ben minden vitás kérdést a hágai nemzetközi bíróság elé utalnak. A ratifikálás viszont csak négy év múltán, e megállapodás teljes megvalósulásával lesz esedékes. Az egyezmény értelmében a dél-tiroli németajkú lakosság biz­tosítékot kap egy szélesebb körű önkormányzatra, a tv- és rádió­műsorok igazságosabb elosztására és a német nyelv nagyobb mérvű hivatalos használatára. Dél-Tirol­­ban a németajkúak száma 230 000, az olaszoké 130 000. (Reuter)

Next