Népszabadság, 1969. december (27. évfolyam, 280-303. szám)

1969-12-03 / 281. szám

A szocialista gépimport növeléséért A műszaki színvonal emelésé­nek alapvető eszköze a meg­levő géppark modernizálása, az új beruházások felszerelése korszerű gépekkel. Az új techmika beszer­zési forrásai között a magyar gépipar mellett fontos szerepe van az importnak, ezen belül is a szocialista országokból történő beszerzéseknek. 1968-ban például az összesen mintegy 25 milliárd forintnyi gépi beruházásnak 45%-a származott importból, túl­nyomó része a szocialista orszá­gokból.* A technika gyors fejlődésének következményeként a gépkeres­kedelem világszerte a külkereske­delem legdinamikusabban fejlő­dő ága. A gyártmányválaszték bővülése, a termékek erkölcsi ko­pásának, avulásának gyorsulása mind szélesebb körű nemzetközi munkamegosztáshoz, gyártmány­szakosításhoz és kooperációhoz, s ezzel a kölcsönös gépszállítások gyors növekedéséhez vezet. Ez a tendencia egyaránt megfigyelhető a tőkés- és a szocialista országok külkereskedelmi forgalmában. Magyarországon például 1960— 67. között a gépek és berendezé­sek importja a teljes magyar im­portot meghaladó mértékben, évi átlagban 11,4%-kal növekedett. Exportérdek is Tavaly azonban a gépek és egyéb gépipari beruházási javak behozatala mintegy 8%-kal csök­kent, s várhatóan az idén sem növekszik a gyorsabb modernizá­lás szükségletének megfelelő mér­tékben. A tavalyi csökkenés ér­tékeléséhez persze tudni kell, hogy az, az 1967-ben — az új mechanizmusra történő áttéréssel kapcsolatban­­ — ugrásszerűen megnőtt beruházási szinthez ké­pest következett be (1967-ben az előző évhez viszonyítva 19%-kal nőttek a beruházások, s csaknem 30%-kal a gépimport). De ezt fi­gyelembe véve sem tartható ked­vezőnek a visszaesés mértéke, s az, hogy a dinamikus fejlődés e tekintetben az idén is elmaradt. Ez a jelenség ugyanis nemcsak a termelés gyorsabb modernizálá­sát fékezi, de visszahat exportunk alakulására is. Éspedig nemcsak azért, mert lassítja a műszaki fejlesztést,­­a versenyképes áruk arányának növekedését, de még inkább, mert a nemzetközi mun­kamegosztásiban nem lehetségesek egyoldalú megoldások. Szocialista partnereink — s ők a magyar gé­pek több mint 90 százalékának vásárlói — gépbeszerzéseik mér­tékét gyakran a mi gépvásárlá­sainktól teszik függővé. Ha tehát a magyar gépexport dinamikus fejlődését akarjuk, a kölcsönösség alapján érdekünk, hogy a gépim­portot is fejlesszük. Az elmondottakon túl a szocia­lista gépimport fokozása azért is kívánatos, hogy a belső piacon versenytársa legyen a hazai áruk­nak. Az importáru versenye segít­heti a hazai termelés gazdaságos­ságának javítását, vagy a nem gazdaságos termelés megszünteté­sét, külföldivel történő helyettesí­tését, s az így felszabaduló kapa­citás hatékonyabb felhasználását. A kérdés beható vizsgálata már csak azért is igen fontos, mert a magyar gépipar egy sor terméké­ből nagyobb tételeket is képes szállítani, s a közeljövőben kibon­takozó együttműködési progra­mok— járműprogram, autóbusz­­program, számítógépprogram stb. — fokozzák a gépipar szállításait. Importunk megfelelő bővítésével is gondoskodni kell tehát arról, hogy az említett programok meg­valósítása és az azokon kívüli, már hagyományos gépszállítások ne ütközzenek nehézségekbe. A szocialista gépimport fokozá­sának lehetőségei épp ezért fog­lalkoztatták a közelmúltban a külkereskedelmi szerveket csak­úgy, mint a népi ellenőrzés háló­zatát, s a kérdés fontosságára te­kintettel foglalkozott vele a kor­mány Gazdasági Bizottsága is. Mint ezt az említett szervek vizsgálatai is kimutatták, a szo­cialista gépimport korábbi gyors növekedése több, e szempontból kedvező tényező összhatásaként következett be, így 1960—67 kö­zött a beruházásokon belül, a gépfelhasználás aránya az 1960. évi 38,4%-ról 43,4%-ra nőtt, s kö­zeledett a fejlett ipari országok­ra jellemző arányhoz. Ezekben az években teremtettük meg a szo­cialista mezőgazdaság technikai bázisát, s nőtt — ugrásszerűen — a traktor-, s általában a mezőgaz­dasági gépimport. Gyors ütemű fejlesztést hajtottunk végre a vegyiparban, végbement a vasút teherkocsi- és mozdonyparkjának rekonstrukciója. Megkezdődött az építőipar modern műszaki bázisá­nak kiépítése, elkezdtük a közúti járműprogram megvalósítását. E helyzethez képest 1968 óta — a népgazdasági terv célkitűzé­seivel összhangban, s az alkal­mazott pénzügyi eszközök hatásá­ra — a beruházási tevékenység fejlődési üteme lelassult. Az 1967-es — magas szintű — bázis­hoz képest tavaly nem nőtt a beruházások volumene, s a terv ez évre is csak 6—7%-os növeke­dést irányzott elő. Ezzel egyidő­­ben a beruházásokon belül — részben a lakásépítések és álta­lában a kommunális beruházások növekvő aránya következtében — csökken a gépi beruházások ará­nya, s a gépfelhasználáson belül az importgépek részesedése. Mindezt figyelembe véve is megvan a reális lehetőség a szo­cialista gépimport fokozására. A technikai fejlődés szükségletei s a lakosság növekvő igénye a gép­ipari fogyasztási cikkek — ház­tartási gépek, gépkocsik, épület­szerelvények — vásárlására csak­úgy, mint a nemzetközi munka­­megosztás várható bővülése, az országok közötti gépipari koope­ráció elmélyülése, s a nemzetközi együttműködés formáinak kor­szerűsödése várhatóan­ a gépkül­kereskedelem fellendülését vonja maga után. A szocialista gépimporttal kap­csolatos teendőket különösen ak­tuálissá teszi, hogy a jövő évben kerül sor a következő ötéves terv időszakára szóló, hosszú lejáratú államközi szerződések megkötésé­re szocialista partnereinkkel. A beszerzési lehetőségek és az igé­nyek felmérése — esetenként az utóbbiak felkeltése — már csak ezért is halaszthatatlan feladat. Ahogyan ugyanis a mi gépipari vállalataink számára nagy elő­nyökkel jár, hogy partnereink kötelezettségvállalása alapján jó előre ismerik exportlehetőségei­ket, éppen úgy a többi szocialista ország vállalatai is elvárják ezt a magyar rendelőktől, s csak így tudják garantálni az időben tör­ténő szállítást. Jobb piaci murtkai Ahhoz azonban, hogy e terüle­ten minél előbb előnyös változá­sok történjenek, kedvezőbb felté­teleket kell teremteni a szocialis­ta gépimport számára. Szocialista partnereink az utób­bi időben érezhetően fejlesztik piaci tevékenységüket. Több kiál­lítás, árubemutató tartására, a felhasználókkal való közvetlen kapcsolatok kiépítésére kerül sor. Kölcsönös érdekünk e folyamat gyorsítása. Ez annál is inkább in­dokolt, mert ma még nemritkán azért történik tőkés relációból a beszerzés, mert az importőr nem tud arról, hogy a kérdéses gép szo­cialista országból is beszerezhető. Exportérdekeink, rekonstruk­ciós igényeink, s a nemzetközi együttműködés kétoldalú fejlesz­tésének követelményei egyaránt indokolttá teszik, hogy közgazda­­sági eszközök tudatos felhaszná­lásával segítsük elő a szocialista országokból származó gépek irán­ti kereslet élénkülését. Ehhez azonban gyökeresen fel kell számolni azt a régi irányítá­si rendszerből örökölt felfo­gást és gyakorlatot, amely az importot a külkereskedelmi vál­lalat adminisztratív feladatának tekinti. Ehelyett egy olyan ke­reskedelmi magatartásra van szükség, amelyben az importtal foglalkozó külkereskedő nem­csak bonyolító, közvetítő, hanem üzletszerző, áruismertető, propa­gáló funkciót is betölt. Prospektu­sok szerkesztésével, szétküldésé­vel, részletekbe menő tanács­adással, szakmai útmutatással is segíteni kell a külföldi gé­pek iránt érdeklődő vállalatok tá­jékozódását. Az igények felméré­sében, felkeltésében, tanácsadás­ban sokat segíthetnek a Magyar Kereskedelmi Kamara és főleg annak ipari szakbizottságai is. Saját számlás beszerzés, kölcsönzés, ügynöki vállalat A vállalatok gyakran panaszol­ják, hogy egyszerű gépeket , például targoncákat, szériagyár­tású szerszámgépeket — csak nagy sokára szállítanak részükre. Segítene e bajon, ha a külkeres­kedelem vagy a termelőeszköz­­kereskedelmi vállalatok az ilyen, gyakran igényelt gépekből a rak­tárról tudnának szállítani. Ehhez szükség lenne a külkereskedelmi vállalatok saját számlás beszer­zéseinek fokozására. A saját számlára történő beszerzés — persze, bizonyos kockázattal — alkalmas arra, hogy egyben át­hidalja "azt az ellentmondást is, amely szerint a legtöbb szocialis­ta partnerük éves rendelést kér, míg a vállalati importigények te­kintélyes része az év folyamán elaprózottan jelentkezik. A vizs­gálat során az is felvetődött, hogy egyes vállalatok gépkölcsönző­­tevékenységet is folytassanak. A import gépbeszerzési lehető­ségek jó propagálása, s a gépim­porttal kapcsolatos feladatok zök­­kenőmentesebb ellátása szüksé­gessé teszi azt is, hogy a már mű­ködő, de csak kapitalista cégeket képviselő ügynöki vállalatok min­tájára — esetleg szocialista part­nereinkkel közösen — hozzunk létre ilyen jellegű vállalatot vagy vállalatokat a szocialista import segítésére. E vállalat feladata lenne a műszaki propaganda, áru­bemutatók szervezése, a hazai gépfelhasználók tapasztalatainak összesítése, az importgépekkel kapcsolatos szaktanácsadó-szolgá­lat, szervizellátás szervezése stb. • Hitelkönnyítés A Gazdasági Bizottság által el­fogadott irányelvek a szocialista gépimport előmozdítására a hitel­politikában is kedvezményes el­bírálást irányoznak elő. Ilyen kedvezménnyel meggyorsítható például egyes iparágak vagy vállalatok rekonstrukciója, a régi gépek kiselejtezése, a te­herfuvarozás korszerűsítése, vagy a mezőgazdaság gépesítése. (Gon­doljunk csak arra, hogy a következő években tömegesen kell hogy selejtezésre kerül­jenek a tömeges kollektivizá­lás idején nagy tömegben beszer­zett gépek, traktorok.) Határozat született arra is, hogy a Külkeres­kedelmi Minisztérium kereskede­lempolitikai alapjából is fokozot­tabb támogatást adjanak a szocia­lista gépimport növeléséhez. A szocialista gépimport növelé­sét célzó intézkedések természe­tesen nem azt célozzák, hogy le­mondjunk a csak tőkés piacokról beszerezhető modern berendezé­sek vásárlásáról, vagy a tőkés cé­gekkel megvalósítható, mindkét fél számára előnyös kooperá­ciókról. Arról azonban szó van, hogy segítsük csökkenteni, lehe­tőség szerint megszüntetni azt a hátrányt, amelyet ma még nem egy területen szocialista partne­reink piaci munkájának elégte­lensége, s a mi vállalataink gyak­ran egyoldalú tájékoztatása és tájékozottsága a szocialista gép­import hátrányára jelent. Mindez­zel ugyanakkor segítjük orszá­gaink tervszerű kapcsolatainak dinamikus fejlődését, a hosszú tá­­­vú és az éves kereskedelmi egyez­mények megvalósulását. Földes István GAZDASÁGI JELZŐTÁBLA mmamuMKom 1969. első tíz hónapjában (az előző év azonos időszaka —• 100) . Megjegyzés: 1969. első­ tíz hónapjában a munkanapok száma kettővel keve­sebb volt, mint 1968. január—október hónapokban. A napi átlagos termelés a szocialista iparban 2,8 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban. a) A mérlegbeszámolók adatai alapján számított ,,ipari társadalmi termék” növekedése ettől valamelyest eltérhet. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1969. első tíz hó­napjában a népgazdaság fejlődé­sét főbb vonásokban a következőik jellemezték: Az ipari termelés mérsékelteb­ben, az építőipari termelés, a me­zőgazdaság árukibocsátása, vala­mint az import a múlt évhez ké­pest jelentősen nőtt. A rendelke­zésre álló termékekből fogyasztás­ra, exportra és beruházásokra a tavalyinál lényegesen több jutott. A készletek ez évben kisebb mértékben emelkedtek, mint egy évvel ezelőtt (a kereskedelem készletei — a múlt évi emelke­déssel szemben — csökkentek). 1969. első tíz hónapjában a szo­cialista ipar összes termelése (ter­méksorok alapján számítva) 2%­­kal, napi átlagban 2,8%-kal volt több, mint egy évvel ezelőtt. Ok­tóberben a termelés növekedése 3,4%-ot tett ki. Az egy főre jutó termelés tíz hónap átlagában nem érte el (októberben meghaladta) az egy évvel ezelőtti szintet. Az iparban foglalkoztatottak száma január—októberben 3,2%-kal, ok­tóberben 1,7%-kal volt nagyobb, mint a múlt év azonos időszaká­ban. Az állami építőipari vállalatok — a létszám 7%-os növekedése mellett — kib 9%-kal, az építőipa­ri szövetkezetek a tavalyinál 9%­­kal több munkaerőt foglalkoztat­va, kb. 12%­­kal termeltek többet, mint egy évvel ezelőtt. A mezőgazdaság ez évben a szo­cialista kereskedelem és az ipar számára a múlt évinél 7%-kal több árut szállított. Elsősorban a növényi termékek eladása fo­kozódott. Tíz hónap alatt — folyó deviza­forint alapján — az import 10%­­kal, az export 16%-kal nőtt. A külkereskedelmi forgalom — a tavalyi passzívummal szemben — idén aktívumot eredményezett. 1969 január—októberében mind a belföldre, mind a külföldre el­adott termékek árszínvonala va­lamelyest emelkedett. A foglalkoztatottság és a jöve­delmek emelkedése következtében 1969. első tíz hónapjában a bér­ből és fizetésből élők pénzbevéte­le 11%-kal volt több, mint egy évvel azelőtt. A mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos lakossági pénzbevételek, valamint a társa­dalombiztosítási kifizetések 10— 10%-kal emelkedtek. Az év első tíz hónapjában a kiskereskedelmi forgalom —­­ fo­lyó árakon — 10%-kal (volumen­ben 8%-kal) volt több, mint egy évvel azelőtt. A vásárolt termé­kek és szolgáltatások, valamint az egyéb állandó jellegű kiadások ár­változását együttesen tükröző fo­gyasztói árindex a múlt év azo­nos időszakához képest, 1,4%-os növekedést jelez. A vásárlások fokozódása mellett számottevően, a tavalyinál nagyobb mértékben nőttek a lakosság megtakarításai is. Ipari termelés (terméksorok alapján) a) Szocialista ipar (élelmiszeripar nélkül) Szocialista ipar összesen Az állami iparon belül: Kohászat Gépipar Vegyipar Építőany­ag-ipar Könnyűipar Élelmiszeripar­­ Villamosenergia-termelés Foglalkoztatottak száma (szocialista ipar élelmiszeripar nélkül)­­ Építőipar Átadott lakások száma Kivitelezés alatt álló lakások száma Munkáslétszám Külkereskedese**­ Behozatal Kivitel no 118 Kiskereskedelmi forgat (folyó árakon) llQ Ezen belül: 102 Élelmiszerek 110 102 Ruházati cikkek 109 Vegyes iparcikkek 1lQ 104 102 Felvásárlás 107 107 Ezen belül: 95 Növényi termékek 117 98 Állatok 99 105 Állati eredetű termékek 98 Közlekedési vállalatok teljesítményei Áruszállítás 102 103 Távolsági utasszállítás 102 Munkás átlagkeresetek Az iparban 104 113 Az építőiparban 107 106 Áralakulás 110 Kiskereskedelmi árszínvonal 101.5 Ilfi Piaci árszínvonal 100.4 FELKÉSZÜLÉS 1970-RE Állami gazdaságunk 210 vagon sertéshúst értékesít Gazdaságunk 21 ezer holdja az ország gyengébb termőképességű földjei közé tartozik. A termelési értéknek és az árutermelésnek kétharmadát az állattenyésztés adja. Ezen belül is legnagyobb volumenű a sertéstenyésztés, -hiz­lalás. Az idén a termelési érték, az értékesített árumennyiség, a vár­ható nyereség meghaladja a ta­valyit és jelentősen, mintegy 8—10%-kal nő a munka terme­lékenysége. Az a célunk, hogy e javuló tendenciát jövőre is meg­őrizzük. Növénytermelésünk szerkezete egyszerű, a „vegyeskereskedést” már korábban száműztük. Ke­nyérgabonát, rizst, szemes és szá­las takarmányt termelünk — a munkaerőhelyzetünket is figye­lembe véve, csak olyan növénye­ket termelünk, amelyek munkáit gépesíteni tudjuk. Szakembereink korábban csak a kh-ra, a mázsá­ban mért hozamra, a határidőre figyeltek. Arra törekszünk, hogy munkájukban a szó valódi értel­mében vett gazdálkodás kerüljön előtérbe, elemezni, irányítani tud­ják ne csak a hozamok, hanem a minőségi, gazdaságossági muta­tók alakulását is, a termelékeny­séget, önköltséget stb. így joggal bízunk benne, hogy növényter­melésünk gazdaságossága tovább javu. Jövőre még intenzívebbé kí­vánjuk tenni az eddig is elég jól dolgozó sertéstenyésztési és -hiz­­lalási üzemágunkat. Mindenkép­pen el akarjuk érni, hogy egy kocára számítva évi­ 20—21 mázsa hízósertést értékesítsünk. Ez ezer kocától 200—210 vagon — 20 va­gonnal több, mint az idei. Az egy kilogramm élősúly előállítására felhasznált abraktakarmány most is 4 kg alatt van, de a dolgozók anyagi érdekeltségének javításá­val még ezt is lehet csökkenteni. Az idén kezdődött a munka az újonnan létesített sertéstörzstele­­pünkön, amelyen svéd lapály im­portállatokat tartunk. 1970-ben már mintegy 3000 törzskönyvezett tenyészállatot is értékesítünk. Sertéságazatunk eredményei­nek további javítására hozzáfog­tunk egy új sertéstelep építésé­hez. E munkát jövőre kívánjuk befejezni. A krónikus cement­­hiány miatt az építkezés nem ha­lad zavartalanul. Gazdaságunknak jelentős ága­zata a juhtenyésztés; 8000 anya­juhot tartunk. Sajnos a juhászat — elsősorban árviszonyok miatt — nálunk sem tartozik a jövedel­mező ágazatok közé. De a csak­nem 6000 kh sziki legelőt más­ként nem tudjuk hasznosítani. Mivel a külföldi piacon a bárány­hús iránt nagy a kereslet, igyek­szünk javítani a juhtartás gazda­ságosságát. A napokban Francia­­országban vásároltunk húsjelle­­gű juhokat, s velük keresztezve saját állományunkat, a jelenlegi­­­nél jobb hozamokra számítunk. Márkus Mihály a Pankotai Állami Gazdaság igazgatója

Next