Népszabadság, 1970. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

1970. március 1. vasárnap NÉPSZABADSÁG Közlemény a KGST végrehajtó bizottságának üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) M. Bajbakov, az első munka­­csoport elnöke, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhelyette­se, a Szovjetunió Állami Tervbi­zottságának elnöke a végrehajtó bizottság elé terjesztette a mun­kacsoport által elkészített anya­gokat a KGST-államok miniszté­riumai, hivatalai, gazdasági szer­vezetei, tudományos kutatóinté­zetei és tervezőirodái közötti köz­vetlen kapcsolatok megteremtésé­nek elveiről, rendjéről, szervezeti, gazdasági és jogi előfeltételeiről a felek szerződéses viszonya, anyagi érdekeltségének növelése és fele­lőssége alapján. Ez a munkacso­port javaslatokat terjesztett elő az érdekelt országok által létesítendő nemzetközi szervezetek lehetséges szervezeti formáira és funkcióira vonatkozólag is. A végrehajtó bi­zottság jóváhagyta az e kérdések­ről szóló beszámolót, és elhatároz­ta, hogy azt a tanács 24. ülésszaka elé terjeszti. A végrehajtó bizottság megvi­tatott néhány valutáris­ pénzügyi és külkereskedelmi kérdést, ame­lyet Bíró József, a külkereskedel­mi kérdésekkel foglalkozó mun­kacsoport elnöke, a Magyar Nép­­köztársaság külkereskedelmi mi­nisztere, Walter Halbritter mi­niszter, e munkacsoport alcso­portjának elnöke, az NDK árhi­vatalának vezetője, V. Garbuzov, a KGST pénzügyi és valutáris ál­landó bizottságának elnöke, a Szovjetunió pénzügyminisztere, J. Trendota, a pénzügyi és valutáris munkacsoport elnöke, a Lengyel Népköztársaság pénzügyminiszte­re terjesztett elő. Egyebek között megvitatták a Nemzetközi Beru­házási Bank megalakításáról szó­ló egyezmény és alapokmány elő­zetes terveit. A végrehajtó bizottság üléssza­kán megvitatták továbbá a szo­cialista világrendszer gazdasági problémáival foglalkozó nemzet­közi intézet tervét A végrehajtó bizottság a barát­ság és a kölcsönös megértés lég­körében ülésezett. (MTI) Mérlegen az állami gazdaságok tavalyi búzatermése Három megyében 20 mázsa feletti átlag Egyes táblák 40 mázsát adtak holdanként (Tudósítónktól.) Az Állami Gazdaságok Orszá­gos Központjában a napokban fejezték be a búzatermesztés ta­valyi tapasztalatainak, eredmé­nyeinek az értékelését. A gazda­ságok 336 036 holdon termeltek búzát, s a holdankénti hozam 18,8 mázsa lett — az átlagtermés te­hát több mint két mázsával meg­haladta az országos átlagot. A minden eddiginél nagyobb termés a több műtrágyának, a bő­ven termő fajtáknak, az agro­technika általános javulásának köszönhető. A kenyérgabonának termelt búza átlagosan 19,5 má­zsát adott a gazdaságokban. A fel­használt műtrágya mennyisége hatóanyagban számítva holdan­ként 155 kilogramm volt. 1968- ban 120 kilogramm műtrágya­felhasználás mellett 17,9 mázsa volt a termésátlag. Tavaly különösen jó eredményt értek el Baranya, Tolna és Békés megye állami gazdaságai. E me­gyékben a gazdaságok búzater­mése meghaladta holdanként a 20 mázsát. A 176 állami gazda­ságból tavaly már nem volt egyetlenegy sem, amelyikben 10 mázsa alatt lett volna az át­lagtermés. Egy gazdaság — Ba­ranyában a szentlőrinci — 517 holdas területéről 30,3 mázsás bú­zatermést takarítottak be átlago­san. Ilyen üzemi eredményt ed­dig soha nem tarthattak nyilván. Kiemelkedően jó eredmény a Bólyi Állami Gazdaság 25,5 má­zsás holdankénti termése is, ame­lyet 6500 hold átlagában ért el. A Mezőhegyesi Állami Gazdaság­ban 5756 hold búzatermő terület átlaghozama szintén magas, 25,1 mázsa lett. Ezek az átlagok jelzik annak a lehetőségét is, hogy hazánk me­zőgazdasági üzemei tovább nö­veljék a búza terméshozamát. Er­re vallanak azoknak a tábláknak az adatai is, amelyek gazdagon fizettek az aratás idején. A nagy­kőrösi gazdaságban egy 32 holdas tábla 41,4 mázsa, a Villány-sikló­si gazdaságban pedig egy 72 hol­das tábla 40,6 mázsa szemet ter­mett átlagosan holdanként. A különböző búzafajták közül a legnagyobb területet elfoglaló Bezosztaja étkezési búzának ter­melve 18,9 mázsás terméssel fi­zetett. Egy másik szovjet fajta, a Ramnaja 12-es — igaz, kicsi te­rületen — 21,2 mázsát adott. A puha búzák közül a San Past­ore 19,7, a San Prospero 24,2, a Libel­laid pedig 25,5 mázsás terméssel hálálta meg a ráfordításokat. A gazdaságokban a növényter­mesztésnek ez az ága adta a leg­nagyobb jövedelmet. Az ősszel az állami gazdaságok az előző esz­tendeinél is nagyobb területen vetettek búzát. Bár még megbíz­ható felmérések nincsenek, eddig a vetéseket nem érte különösebb kár. Jubileumi verseny a Debreceni Dohánygyárban A Debreceni Dohánygyár 45 brigádja közül már 38 megszerezte a szocialista címet. A gyár e brigádok jó munkájára építve az idén is versenyez a szocialista munka gyára címért. A jubileumi verseny elsődleges célja a termelékenység növelése. Képünkön: Rapid cigarettagyártó gépek. (Hadas János felvétele — MTI Fotó.) sreform­ és vezetés A gazdaságirányítási rendszer reformja harmadik évébe lépett. Ez viszonylag rövid idő, de néhány alapvető tanulságot még­is levonhatunk. A Központi Bi­zottság tavaly novemberi ülése részletesen elemezte ezeket a ta­nulságokat, és megállapította, hogy a népgazdaság irányításá­nak új rendszere bevált, meghoz­ta a várt eredményeket. Minde­nekelőtt elértük a reform fő cél­ját; erősödött szocialista rendsze­rünk, korszerűsödött tervgazda­ságunk, nagyobb lett a tervszerű­ség, növekedett a szocialista vál­lalatok önállósága, jobban érvé­nyesül a szocialista bérezés elve. A reform célja volt továbbá, hogy az egész társadalom tevé­kenysége hatékonyabbá váljék, s ezáltal gyorsabban emelkedjék az életszínvonal, javuljanak a lakos­ság életkörülményei. A reform egész népgazdasá­gunkban mélyreható változásokat hozott. Természetesen a gazdasá­gon kívül is sok mindent érintett, a tudományos és a szellemi életet, a közgondolkozást. Kihatott és ki­hat az egyének életére, a kollek­tívák tevékenységére. Mégis a re­form a legnagyobb, a legjelentő­sebb változást a gazdasági veze­tőktől követelte meg és a gazda­sági vezetésre — a minisztériu­moktól a vállalatokig — volt a legnagyobb hatással. Két év ta­pasztalatai alapján elmondhat­juk, hogy gazdasági vezetésünk megértette a reform lényegét és a párt iránymutatása alapján a re­formot helyesen alkalmazta az életben. Az, hogy a reform alap­jában jól funkcionál, s már az első két évben is jelentős ered­ményeket hozott, nagymértékben a gazdasági vezetés sikeres tevé­kenységének is köszönhető. Mint minden nagy változás, így a gazdasági vezetésben vég­bement változás sem megy zök­kenők nélkül. A leglényegesebb új vonása a változásnak, hogy a gazdaság adminisztratív, egy köz­pontból, a kötelező tervlebontás eszközével való irányítását ugyan­csak központból, de legfőképp közgazdasági eszközökkel való irányítással, a szocialista terv­­gazdaság keretei között a piaci, az áru- és a pénzviszonyok szé­les körű felhasználásával váltot­tuk fel. Egynémely jel szerint ezt a változást sokan és sokszor fél­reértik. A népgazdaságnak első­sorban közgazdasági eszközökkel való irányítása nem azt jelenti, hogy feladnánk a tervgazdaságot s utat nyitunk holmi ösztönösség­­nek, vagy hogy nincs szükség határozott gazdasági vezetésre, a munk­a szigorú ellenőrzésére. Ellenkezőleg! Sok gazdasági ve­zető, aki eddig felső utasítások mechanikus végrehajtója volt, most valóságos vezető lett, zömé­ben tőle függ, hogy a gazdasági döntések, amelyek most már első­sorban vállalati hatáskörbe ke­rültek helyesek legyenek. Nagy­részt tőlük függ, hogy döntéseik híven tükrözzék a népgazdasági érdeket, szolgálják a vállalati kollektíva érdekét is, az üzem azt termelje, amire kereslet van, és olyan minőségű árut adjon, amely az igényeket kielégíti. De a helyes döntés és az ehhez kapcsolódó leghelyesebb érdekelt­ségi rendszer sem pótolhatja a jó termelésszervezést. Ha már meg-­­hozták a döntést, vagyis hogy mit és mennyit gyártsanak, hol és ho­gyan értékesítsék, ennek csakis a leghatározottabb vezetéssel, in­tézkedésekkel, szigorú ellenőrzés­sel lehet érvényt szerezni. Nincs az a közgazdasági szabályzó, nincs az a mégoly tökéletes anyagi érdekeltségi rendszer, amely a szervezeti intézkedése­ket, a határozott vezetést he­lyettesítené. Sőt, számtalan példa mutatja, hogy a helyi vezetés és, tegyük hozzá, a felsőbb irányí­tás gyengeségei visszájára fordít­hatják a közgazdasági szabályozóik érvényesülését és akadályozhat­ják a központilag kitűzött népi gazdasági célok megvalósítását. Ezekről az egyébként ismert igazságokról a legutóbbi időkben — minthogy a figyelem erőtelje­sen az új elemekre terelődött — kevesebb szó esett. Pedig a gazda­sági szervező munka, a céltuda­tos irányítás és vezetés követel­ménye különös jelentőséget kap, ha arra gondolunk: a reform fő célja voltaképpen az, hogy minél fejlettebb műszaki színvonalon folyjék a termelés, hogy mind több termékünk legyen verseny­­képes a világpiacon és hogy a rendeléseket a vállalt határidők­re teljesítsék és így tovább. Ezek­nek a céloknak az elérésére a gazdaságot csakis rendkívül fe­gyelmezett, tervszerű, pontos munkával lehet vezetni. S ná­lunk, ahol rendkívül kiterjedt kooperációban, sokszor több tu­cat üzem teljesít egy-egy na­gyobb belföldi vagy külföldi megrendelést, a legkisebb ha­nyagság, nemtörődömség, a fillé­res ügyek is milliós veszteségek­ké dagadhatnak. Amikor egynémely gazdasági vezetőt kérdőre vonnak, miért nem határozottabb, miért nem tart rendet a területén, ak­kor arra hivatkozik: ő feltétlen­ül híve az újnak, a reformnak, de attól tart, ha erélyes rendszabá­lyokat hoz, keményebben lép fel a munka megjavítására, a fegye­lem megszilárdítására, ak­kor azt fogják mondani róla, hogy a gaz­dasági vezetés régi módszereit eleveníti fel. Nyugodtan kijelent­hetjük: pontos, fegyelmezett, szorgalmas, takarékos munka nélkül semmilyen gazdaságirá­nyítási rendszer sem létezhet. A reform legkevésbé sem passzív szemlélődést követel a gazdasági vezetőktől. Vonatkozik ez különö­sen az irányító szervek munkájá­ra, amelyek nem nézhetik tétle­nül a reform avagy az üzemek önállósága címén a hibákat. A kapitalizmusban a tulajdonos rendet tart az üzemeiben, a vál­lalatainál. A szocialista államnak is, ha úgy tetszik, a tulajdonos jo­gán, rendet kell tartania a válla­latainál. A reform, a vállalati önállóság nem adhat felmentést egyetlen minisztériumnak sem az alól, hogy rendszeresen figyelemmel kísérje a területén zajló fő gazda­sági folyamatokat, az alapvető nyersanyagok biztosítottságától a készletképződés vagy az áralaku­lás tendenciáiig. A minisztérium­nak nemcsak észlelnie kell e moz­gásokat, hanem be kell avatkoz­nia, ha a népgazdasági célok ve­szélyeztetését látja. Figyelmeztet­nie kell a vállalatokat döntéseik várható következményeire. Taná­csaival segítenie kell őket a hi­bák megelőzésében. Ha úgy lát­ják, hogy a közgazdasági sza­bályzórendszer egyik vagy má­sik elemében van a hiba, a mi­nisztériumnak időben kezdemé­nyeznie kell azok változtatását. S ha mindez nem elegendő, s a vál­lalatok tevékenysége fontos nép­­gazdasági érdeket sért, a minisz­térium a tulajdonos pozíciójából felelősségre kell hogy vonja az ál­tala kinevezett gazdasági vezetőt, s intézkedéseivel, utasításaival is segítenie kell a munka megjaví­tását. A gazdasági vezetésben másik ilyen egészségtelen jelenség, hogy még mindig nem folyik eléggé erélyes harc a szabálytalanságok, a visszaélések ellen. A reform bevezetésével sok jogszabály el­avulttá vált és helyettük sok újat alkottak. Az is igaz, hogy ré­gebben szabálytalannak minősülő gazdálkodási tevékenység utóbb, más szemléletmód és újabb ren­deletek révén, szabályos tevékeny­séggé válhat. Ezért nem mindig könnyű megítélni, hogy mi a sza­bályos és mi a szabálytalan. Viszonylag egyszerűbb a dolog, ha bűncselekménynek minő­sülő szabálytalanságokról, mani­pulációkról van szó. Viszont sok­­k­al bonyolultabb az úgynevezett határesetek megítélése. Ilyen pél­dául a tisztességtelen haszonszer­zés ténye. Nagyon ritkán hallani, hogy a gazdasági vezető szervek ipari vagy kereskedelmi vállalat­tal szemben gazdasági szankció­kat alkalmaztak tisztességtelen haszonszerzés miatt. Arra hivat­koznak, hogy az erre vonatkozó jogszabály elavult. Az illetékes felettes szervnek meg kell tudni ítélnie új, ponto­sabb jogszabály nélkül is, hogy az adott vállalat a konjunktúra, a piaci lehetőségek tisztességes és a lakosság érdekét szolgáló módon való kihasználásával szerezte-e a hasznot, avagy sem. És ha nem tisztességesnek minősülő úton­­módon jutott a haszonhoz, akkor el kell járni az ilyen vállalatokkal szemben. Nem arról van szó, mintha a bírósági eljárások, a perek számát kellene szaporítani. Az esetek túl­nyomó többségében nem is bűn­vádi eljárásra lenne szükség, ha­nem az irányító szervek határo­zott közbelépésére. A bűnvádi el­járás csak végső eszköz. Számta­lan lehetőségük van a felsőbb szer­veknek: fegyelmi eljárás, gazda­sági bírság, kártérítésre való kö­telezés, egészen a felelős szemé­lyek leváltásáig. Egyeseket talán az tart vissza az ilyen eljárások kezdeményezésétől, hogy netán a reform ellenségének tekintik őket Pedig a reform ezen a területen sem az elnézést, a lazaságot ösz­tönzi. Ellenkezőleg: a reformot megvalósítani, vagyis a szocialista gazdálkodást továbbfejleszteni csakis tiszta eszközökkel lehet. Az ügyeskedőket, a manipulálókat üldözni kell. Olyan ez, mint a föl­deken a gyomirtás: ha nem gyom­lálunk, bizony a gyom igen gyor­san elszaporodik. A rendszeres gyomirtás nagymértékben előse­gítheti a kultúrnövény fejlődését Nincs ez másképpen a szocialista gazdasággal és a reform kibonta­kozását kísérő — de valóságban gátló — jelenségekkel sem. A közgazdasági eszközök elő­térbe kerüléséből sokan azt hiszik, hogy csökken a politikai felvilágosító, a meggyőző munka jelentősége. Vannak, akik úgy vé­lik, hogy „pénz beszél, kutya ugat”, azaz: majd az anyagi ösz­tönzés megteszi a magáét; ez he­lyettesíti a lelkesítést, a meggyő­zést, a tömegek mozgósítását. Sokszor hallani azt a nézetet, hogy csak ott lehet igazán agi­tálni, ahol az anyagi ösztönzés teljesen rendben van. Ahol vi­szont ez nincs teljesen rendben, ott hiábavaló a buzdító szó. Az anyagi ösztönzés, a reform kö­vetkeztében a korábbiakhoz ké­pest lényegesen nagyobb szerepet kapott. De aki azt hiszi, hogy ez abszolút, mindenható eszköz, s he­lyettesíti a dolgozók meggyőzését, az téved. Az igaz, hogy az üres, semmitmondó, általános buzdítás nem sokat ér. A szocialista gaz­daság egyetlen célját sem lehet elérni anélkül, hogy a feladatok összefüggéseit, jelentőségét és az ezzel kapcsolatos konkrét tenni­valókat a végrehajtásban részt vevő dolgozókkal, meg ne értet­nénk. Felvilágosító szó nélkül az anyagi ösztönzés sem lehet eléggé hatásos. A határozott, jó vezetés első feltétele: mindenről tájékoztatni a dolgozókat, nyíltan beszélni az emberekkel. Minden gondot, bajt, nehézséget megosztani, vitatkozni a helytelen nézetekkel, meghall­gatni és megszívlelni a javaslato­kat, és ha kell, mindennap újra meg újra meggyőzni mindenkit a kitűzött célok helyességéről. Ezt a munkát semmiféle pénz, anyagi juttatás nem helyettesítheti. Pártszervezeteinknek, a kom­munistáknak, akik a reform beve­zetésénél meggyőző és felvilágosí­tó munkával megnyerték a töme­geket, most már nem elég általá­ban a reform mellett agitálniuk. Tovább kell lépni: egyrészt ismer­tetniük kell a minden tekintet­ben kimutatható eredményeket, másrészt — épp az eredmények elérésének tapasztalataira építve — fel kell tárniuk a végrehajtás közben felvetődő gondokat, s a gazdasági vezetés támogatására, a nehézségek leküzdésére, még hatékonyabb munkára meg kell nyerniük a tömegeket. Mindez természetesen nem öncél, hiszen, a gazdasági vezetés megjavítása is mindenekelőtt gazdasági fejlődé­sünk meggyorsítását, dolgozó né­pünk életszínvonalának emelését szolgálja. Szamosi Károly 3

Next