Népszabadság, 1970. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-28 / 74. szám

KÖZLEMÉNY M­éter János Al­i -ban tett lá­toga­tásá­ró­l Péter János külügyminiszter NDK-ban tett látogatásáról csü­törtökön közös közleményt adtak ki. A közlemény szövege a kö­vetkező : Péter János, a Magyar Népköz­­társaság külügyminisztere az NDK kormányának meghívására 1970. március 23. és 26. között hi­vatalos baráti látogatáson a Né­met Demokratikus Köztársaság­ban tartózkodott. P­éter Jánost baráti megbeszé­lésre fogadta Willi Stoph, a Né­met Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A látogatás során szívélyes lég­körben lefolyt tanácskozásokra került sor Péter János és Otto Winter, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere kö­zött. A tárgyaló felek kiemelték Ká­dár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára és Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke 1970. ja­nuár 28. és 30. közötti baráti lá­togatásáról kiadott közös közle­mény jelentőségét. M­indkét fél hangsúlyozta an­nak szükségességét, hogy az euró­pai béke biztosításával összefüg­gő problémák csakis a status quo elismerésének alapján nyerjenek megoldást , és hogy a békés egy­más mellett élés alapelveit alkal­mazzák a különböző társadalmi rendszerű európai országok kö­zötti kapcsolatokban. A békés egymás mellett élés megköveteli, hogy a vitás nemzetközi kérdé­seket tárgyalások útján oldják meg. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság együtt a testvéri szocialista orszá­gokkal, valamint az európai bé­kéért és biztonságért küzdő más erőkkel, folytatja aktív tevékeny­ségét az európai biztonsági érte­kezlet mielőbbi összehívása érde­kében és hatékonyan fellép min­den olyan törekvéssel szemben, amely a biztonsági értekezlet el­odázását vagy megakadályozását célozza. Mindkét fél abból indul ki, hogy a biztonsági konferen­cián valamennyi európai állam egyenlő jogokkal vehet részt, s a konferencia összehívását és meg­tartását semmiféle előfeltételtől nem szabad függővé tenni. O­tto Winter, a Német Demok­ratikus Köztársaság külügymi­nisztere részletesen tájékoztatta Péter János külügyminisztert Wil­li Stoph, az NDK Minisztertaná­csa elnöke és Willy Brandt, az NSZK szövetségi kancellárja kö­zött lefolyt megbeszélésekről. M­indkét fél méltatta a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kö­zött az egyenjogúságon alapuló nemzetközi jogi kapcsolatok fel­vételéről szóló, az NDK által elő­terjesztett szerződéstervezet rend­kívüli jelentőségét, az egyaránt megfelel mind a két állam, mind az európai biztonság érdekeinek. A­z NDK és az NSZK kormány­főinek erfurti találkozója s an­nak nemzetközi visszhangja bi­zonyítják: legfőbb ideje, hogy m­inden békeszerető állam foglal­kozzék az NDK-val való kapcso­latai normalizálásával. Miután az imperializmus Németországot megosztotta és német földön két egymástól független, ellentétes társadalmi rendszerű, szuverén német állam jött létre. Európa békéje és biztonsága megköveteli a két német állam közötti egyen­jogú, a nemzetközi jogon alapuló kapcsolatok kialakítását. Ez egy­ben az egyetlen út a NATO érint­kezési vonalán, hogy a béke és a biztonság megszilárduljon. M­indkét fél kijelentette,, hogy a Német Demokratikus Köztársa­ság és a Német Szövetségi Köz­társaság között az egyenjogúsá­gon alapuló nemzetközi jogi kap­csolatok döntő módon segítik majd elő egész Európa biztonsá­gát. Ezzel megszűnik egyik lénye­ges akadálya annak, hogy min­den európai ország egyenjogú s a nemzetközi jogon alapuló kapcso­latokat vegyen fel egymással. M­indkét fél elítélte az USA vietnami agresszióját és az utób­bi időben Laoszban erősödő ame­rikai beavatkozást, ami Délkelet- Ázsiában a konfliktus kiszélese­déséhez vezet. Ugyanígy elítélték az izraeli imperialista agresszió folytatását és kiélezését az arab államok és népek ellen. A tárgyaló felek megelégedéssel állapították meg, hogy az álla­maik közötti kapcsolatok ered­ményesen fejlődnek. A két miniszter megállapodott abban, hogy rendszeresen tovább folytatják a külpolitikai problé­mákkal kapcsolatos kétoldalú konzultációkat. A­z NDK külügyminisztere örömmel és köszönettel elfogadta a magyar külügyminiszter meg­hívását a Magyar Népköztársa­ságban teendő hivatalos látoga­tásra. (MTI) Aláírták a mos­­ar-b­olgár együttmű­ködési bizottság jjegyzt­tköntért Fock Jenő fogadta a bolgár delegáció vezetőjét Apró Antal és Iván Mihajlov mi­niszterelnök-helyettesek pénteken a Gundel étteremben aláírták a magyar-bolgár gazdasági és mű­szaki-tudományos együttműködési bizottság IX. ülésszakának jegy­zőkönyvét. A március 25. és 27. közötti ülésszakon a magyar, illetve a bolgár delegációt a két miniszter­elnök-helyettes vezette, s Apró Antal elnökölt. A bizottság átte­kintette a két ország közötti gaz­dasági kapcsolatok fejlődését, s megállapította, hogy közös erőfe­szítésekkel teljesítették az előző ülésszak határozatait. A bizottság munkacsoportjai több szakosítási, kooperációs és kölcsönös szállítási javaslatot dolgoztak ki a gépipar, a kohászat és a vegyipar terüle­tére, ami hozzájárult a két ország közötti áruforgalom bővüléséhez. A forgalom 1969-ben 10 százalék­kal volt magasabb, mint 1968-ban, az 1970. évi külkereskedelmi meg­állapodás újabb 16 százalékos nö­vekedést tervez. A forgalom struktúrája is állandóan javul, a gépipari termékek részaránya az áruforgalomban növekszik és 1969-ben elérte annak 54 százalé­kát. A bizottság megállapította, hogy a két ország tervező szervei az 1971—75. évi tervek egyeztetése során sok fontos kérdést megtár­gyaltak és kidolgozták az együtt­működés továbbfejlesztésének fő irányait. Ezzel meg kívánják te­remteni a magyar és a bolgár népgazdaság szélesebb integráció­jának feltételeit. Az eddigi tár­gyalások főképp a gépipar, né­hány vegyipari ág és a gyógyszer­­ipar számára alapozták meg az áruforgalom jelentősebb növelé­sét. A bizottság határozata sze­rint a népgazdasági tervek egyez­tetését 1970 első félévének végéig be kell fejezni. A bizottság megvizsgálta az Intranszmas magyar—bolgár tár­saság munkáját, s megállapította, hogy az anyagmozgató berende­zések tervezésében és fejlesztésé­ben, a fővállalkozói tevékenység­ben bővül a vállalat tevékenysé­ge. Az ülésszakon további intéz­kedéseket ajánlottak, amelyek se­gítségével a társaság nagyobb mértékben, magasabb szinten elé­gítheti ki a két ország igényeit, s más országok számára is fokoz­hatja szolgáltatásait. A bizottság elégedetten állapí­totta meg, hogy a műszaki-tudo­mányos együttműködés sikeresen fejlődik a két ország között. Je­lentősen bővült a magyar és bol­gár minisztériumok, intézetek és vállalatok közötti közvetlen kap­csolat a tudományos kutatások­ban s a műszaki fejlesztésben. Az ülésszakon jóváhagyták az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a bolgár testvérintézmény együttműködési elveit is. * Fock Jenő, a kormány elnöke péntek délután fogadta Iván Mi­­hajlovot. A baráti eszmecserén jelen volt Apró Antal, továbbá Vaszil Bogdánon Bulgária buda­pesti nagykövete is. F­ach »nii9ÍssÍ€»r€«fíacSi 49­0*4998&-30499*094998 Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a kormány elnöke pén­teken látogatást tett a Ganz- Mávag Mozdony-, Vagon- és Gép­gyárban. Társaságában volt Ver­­­néczi János, a budapesti pártbi­zottság titkára és Nagy Richárd, a VIII. kerületi pártbizottság első titkára. A vendégeket a gyár központi épületében Csergő János vezér­­igazgató, Rad­iát László, a párt­­bizottság titkára és Pajzs Jenő, a vállalati szakszervezeti bizott­ság titkára üdvözölte. Tájékoztat­ták a látogatókat a gyár termelési eredményeiről, a műszaki fejlesz­tés helyzetéről, a munkakörülmé­nyek javítását szolgáló tervekről, a hatékonyabb gazdálkodás érde­kében eddig végrehajtott és a to­vábbiakban tervezett intézkedé­sekről; ismertették a dolgozók élet- és munkakörülményeit, va­lamint az ezek javítására kidolgo­zott elképzeléseket. Beszámoltak a gyárban működő mozgalmi szer­vezetek tevékenységéről is. A tájékoztatók után a Minisz­tertanács elnöke megtekintette a Ganz-Mávag fontosabb üzemeit. Először a vagongyárat kereste föl, ahol a budapesti forgalomnak szánt csuklós villamoskocsik, va­lamint a Szovjetunió által rendelt motorvonatok készülnek. A másik nagy üzemegységben, a motor­gyárban új termék, a francia sza­­­­badalom alapján készülő Pielstick­­motor első példányait szerelték éppen; a kiváló minőségű beren­dezések a mozdonyok és motor­vonatok fontos tartozékai. A ven­dégek jártak a mozdonygyárban, a vízgép- és kompresszorgyáregy­ségben, valamint a vállalat gaz­dálkodási adatait gépi úton fel­dolgozó elektronikus számítóköz­pontban is. A vízgéptervezési fő­osztályon a Tisza 2. vízlépcső itt készülő terveiről tájékoztatták vendégeiket a helyi vezetők. A Minisztertanács elnöke az üzemlátogatás végeztével elismerő szavakkal szólt a gyár dolgozói­nak jó munkájáról, a különböző gyárrészlegeknek a korábbihoz ké­pest számottevő fejlődéséről, majd részletes eszmecserét folytatott az üzemben tapasztaltakról és a to­vábbi feladatokról a gyár műszaki, gazdasági és politikai vezetőivel. A program befejezéseként Fock elvtárs megtekintette a Ganz- Mávag-gyár 125 éves múltját, fej­lődését illusztráló kiállításról ké­szített színes filmet. m­mmmmi­­mo, március 28. MA­G­YA­R­ NDK KA­PC­SOL­A­TOK A berlini párbeszéd K­ülügyminiszterünk NDK-beli látogatására az országaink kö­zötti kapcsolatok örvendetes fej­lődésének egyik igen kedvező fá­zisában s a nemzetközi politikai helyzet érdekes szakaszában ke­rült sor. A külügyminiszterek ta­lálkozója alig két hónappal az­után realizálódott, hogy orszá­gaink legmagasabb szintű párt­os állami vezetői a politikai, gaz­dasági élet területén kialakult gyümölcsöző együttműködés fo­kozásának lehetőségeiről tárgyal­tak Berlinben. Péter János és Ot­to Winter a már említett januári látogatás és az annak nyomán ki­adott közös nyilatkozat szellemé­ben keresték az együttműködés további lehetőségeit. A tanácskozás iránti érdeklődést fokozta, hogy arra alig néhány nappal az erfurti eszmecsere után, az európai politikai helyzet ala­kulása szempontjából figyelemre méltó, fontos szakaszban nyí­lott lehetőség. Lényegében ezek a tényezők határozták meg a tár­gyalások témakörét, alaphangját. A világpolitika nagy kérdései mellett, amelyek természetesen ez alkalommal is szóba kerültek, az NDK államférfiaival folytatott eszmecserében különös jelentősé­get kaptak az európai problémák. Mint ismeretes, országaink az európai biztonsági konferencia összehívását célzó budapesti fel­hívás szerzői közé tartoznak. E felhívás megállapította és a mos­tani megbeszélések újra kifejez­ték: a szocialista országok nagy jelentőséget tulajdonítanak an­nak, hogy a háború befejezése után negyedszázaddal végre meg­valósuljon Európában az igazi biztonság, a tartós béke. A szo­cialista országok, így hazánk és az NDK is kész a további erőfe­szítésekre e cél elérése érdeké­ben. E készségünk azonban — s ezt Otto Winter legutóbbi, lapunk­nak adott nyilatkozata is hangoz­tatta — csak abban az esetben vezethet eredményre, ha a többi európai ország is hajlandó fel­mérni a realitásokat, a közös cél elérésén velünk együtt munkál­kodni. Hiszen világos: addig nem lehet teljes az európai biztonság, amíg az NSZK és valamennyi európai állam nem létesít nem­zetközi jogi kapcsolatokat az NDK-val, amíg nem történik meg az Odera-Neisse-határ végleges elismerése, amíg Nyugat-Berlin különálló politikai státusára vo­natkozóan nem alakul ki teljes nemzetközi egyetértés, amíg a müncheni szerződésnek nemcsak a törvénytelenségét, hanem a kez­dettől való érvénytelenségét el nem ismerik. Az a szerződéster­vezet, amelyet az NDK terjesztett elő az NDK és NSZK közötti egyenjogúságon alapuló nemzet­közi jogi kapcsolatok felvételéről, rendkívüli jelentőségű ebből a szempontból is, s egyaránt meg­felel mind a két állam, mind az európai biztonság érdekeinek. Mint a Péter János és Otto Win­ter tárgyalásairól kiadott közös közlemény megállapítja: az NDK és az NSZK kormányfőinek erfurti találkozója s annak nemzetközi visszhangja bizonyítja: legfőbb ideje, hogy minden békeszerető állam foglalkozzék az NDK-val való kapcsolatainak a normalizá­lásával. A most lezajlott meleg baráti eszmecsere folytatódik. A két külügyminiszter megállapodott, hogy rendszeresíti a kétoldalú konzultációkat. Otto Winter elv­társ elfogadta külügyminiszte­rünk meghívását és Budapestre látogat, így a kétoldalú kapcsola­tok elmélyülésével tovább erősö­dik az a szívélyes, testvéri együtt­működés, amely a két ország vi­szonyát annyira jellemzi. Berlin, 1970. március 27. K­anyó András TANÁCSI MUKKÁ­llogy tájékozott legyen az állampolgár M­indennapos tapasztalat, hogy olykor torlódik az ügyfélforgalom a tanácsoknál. Nem utolsósorban azért, mert az emberek tekinté­lyes hányada nem jogi orvoslá­sért s nem is valamilyen hatósá­gi eljárás ügyében keresi meg a tanácsot, hanem egyszerű útba­igazításért, felvilágosításért. S gyakran megtörténik, hogy a megkérdezett szakelőadó éppen a konkrét esetben nem tudja ér­demben tájékoztatni a hozzáfor­dulót, vagy, ami még rosszabb, helytelen információt ad. Sokat könnyítene a helyzeten egy olyan iroda a tanácsoknál, amelynek egyetlen és fő feladata az ügyfe­lek pontos eligazítása, tájékozta­tása lenne. E­lsősorban e meggondolásból ajánlotta a Minisztertanács ta­nácsszervek osztálya már régeb­ben a helyi tanácsok figyelmébe az ilyen irodák megszervezését, természetesen meglevő létszám­­keretükből. E tájékoztató irodák feladata — túl a valóban precíz felvilágosításon — arra is kiter­jedne, hogy szükség esetén írásba foglalja az állampolgárok kérel­mét, tanáccsal, véleményezéssel segítse őket. Továbbá: elejét ve­gye annak, hogy a dolgozó — pél­dának okáért igazolások, o­kmá­­nyok hiányában — eleve felesle­gesen keresse fel az illetékes elő­adót. Az iroda állandó jelleggel működne, függetlenül a tanács félfogadási idejétől. Aki odafor­dul, bármikor megkaphatja tehát a kért felvilágosítást. A­z információs irodák működé­se az ügyfélforgalom ilyen értel­mű megszűrésével számottevően csökkentené a szakigazgatási szervek túlterheltségét, és több idő jutna az ügyek érdemi elin­tézésére. Az irodák működésével végül is mindenki jól járna. An­nál meglepőbb, hogy a tanácsok eddig — néhány kivételtől elte­kintve — nem éltek az irodák megszervezésének lehetőségével. Pedig, hogy mennyire nem for­mális dologról van szó, legjobban talán a Szabolcs-Szatmár megyei tanácsnál több mint egy éve jól bevált intézmény tapasztalatai bi­zonyíthatják. 1969. január elsejétől július 31-ig csaknem kétezer üggyel foglalkozott a Szabolcs megyei iroda; ezek 68 százalékát ténysze­rű felvilágosítással, 11 százalékát a kérelem jegyzőkönyvi felvételé­vel intézték el, s mindössze 21 százalékát kellett továbbítani az illetékes szakelőadókhoz. Valóban jó munkáján kívül elsősorban ügyes és hatásos propagandája következtében vált ismertté s rö­vid idő alatt népszerűvé az iroda a Szabolcs-Szatmár megyeiek kö­rében A­zért is érdemes ezt hangsú­lyozni, mert néhány helyen — bár kísérleteztek az információs irodák megszervezésével — arra hivatkozással, hogy nincs irántuk érdeklődés — megszüntették őket. Ám nyilvánvaló, hogy ér­deklődni csak olyasmi iránt le­het, amiről tudnak az emberek. Hozzá kell tenni ehhez, tájékoz­tató irodákat mindenekelőtt az első fokú hatósági jogkörrel ren­delkező tanácsoknál (községek­nél, városoknál) célszerű létre­hozni, vagyis ott, ahol a legna­gyobb az ügyfélforgalom. A­ligha kell külön szólni arról, milyen nagyban befolyásolja a lakosság és a tanács kapcsolatát az állampolgárok tájékozottsága ügyeik intézésének módjáról, le­hetőségeiről. Ezért az információs irodák szervezésébe fektetett energia bőségesen kamatozna. Terényi Éva

Next