Népszabadság, 1970. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
Szuperáruházak Budapesten AZ ÜZLETHÁLÓZAT FEJLESZTÉSÉNEK MODERN ÚTJAI A budapesti kereskedelmi forgalmat az üzlethálózat hagyományos módon történő fejlesztésével nem lehet lebonyolítani. Sőt a kereskedelmi hálózattelepítés és -fejlesztés szakemberei szerint Budapesten máris bekövetkezett az úgynevezett „technikai lehetetlenülés” állapota. Ez azt jelenti, hogy a mai üzletek — a kis méretek, az elavult eladási formák és a városban való aránytalan területi elhelyezkedés miatt — technikailag már a mai forgalmi igények kielégítésére is képtelenek. A méretek miatt nem tudják befogadni a vásárlók tömegeit, az eladási formák avultsága miatt képtelenek a kiszolgálást gyorsítani, a területi elhelyezkedésük miatt pedig nem tudják megoldani a gyors és zavartalan áruszállítást. 37 milliárd az üzletekben Kezdjük a számokkal. Fővárosunk üzleteiben a forgalom nyolc év alatt 53 százalékkal nőtt. Az üzletek területe viszont csak 21 százalékkal emelkedett. Budapesten lakik az ország lakosságának 19 százaléka, de Budapest bonyolítja le az ország kiskereskedelmi forgalmának 32 százalékát. A budapesti üzleti forgalom fele a négy belvárosi kerület — az V., a VI., a VII. és a VIIi. kerület — üzleteiben zajlik. Ezekben a kerületekben viszont a budapesti üzleteknek csak a 25 százaléka található. Budapest üzleteinek területe kereken 1 millió négyzetméter. Ebből 800 ezer négyzetméternyi terület — 86 százalék! — elavult, korszerűtlen, 50—100 éves házakban található. Budapesten évente 37 milliárd forint értékű árut adnak el az üzletekben. A következő ötéves terv végéig — tehát 1976-ig — a forgalom 10 százalékkal növekedik, tehát eléri az 51—52 milliárdot. A legforgalmasabb üzletek ma lényegében ott vannak, ahová évtizedekkel ezelőtt települtek: a Belvárosban (Váci utca, Kossuth Lajos utca), a Nagykörúton és a Rákóczi úton. Ezeken az útvonalakon a közúti forgalom olyannyira növekedett , és a következő hat évben rohamosan tovább nő —, hogy az üzletek teherautókkal történő áruellátása előbb-utóbb lehetetlenné válik. A hagyományos belvárosi, nagykörúti és Rákóczi úti üzlethálózatot feltétlenül kell fejleszteni, rekonstruálni — ez a munka folyamatosan történik —, de egyedül ily módon a problémát nem lehet megoldani. Lehet fejleszteni a második világháború előtt virágzó, úgynevezett szakosított üzletutcákat is, amilyen például a Baross utca, a Majakovszkij (volt Király) utca, de mindez csak csepp a tengerben. Meg kell tehát találni az üzlethálózat fejlesztésének korszerű, az eddigi hagyományokat merészen félredobó, legmodernebb útjait. A nagy külföldi világvárosok példája és egyre inkább Budapest gyakorlata is azt mutatja, hogy a rendkívül nagy autóforgalmú és a tömegközlekedési eszközöktől — villamos, autóbusz, trolibusz — zsúfolt belső területi utcák üzletei fokozatosan veszítenek a mai túlzott jelentőségükből. Ma körülbelül 70 ezer személyautó van a fővárosban, a következő ötéves terv végére ennek több mint a duplája lesz. Ez azt jelenti majd, hogy a fővárosi családok igen tekintélyes része autón jár majd és autóval kíván vásárolni is. A belső területi üzletek jelentős része előtt azonban már ma sem lehet parkolni. Megindul a metró is és az új ötéves terv végén valószínűleg az északi—déli metróvonal első szakasza is a befejeződéshez közeledik. Száz- és százezrek közlekednek majd munkahelyük és lakásuk között a föld alatt — a mai üzletek alatt —, akik nem kívánják majd megszakítani útjukat csak azért, hogy a Belvárosban vásároljanak. Az üzlethálózat fejlesztése tehát a közlekedés alakulásának is függvénye. Az új üzletközpontokat ott kell kialakítani, ahol a tömegközlekedési eszközökön utazó száz- és százezrek befejezik útjukat vagy átszállnak; illetve, ahol az autóval utazó száz- és százezrek kényelmesen, gond nélkül tudnak parkolni. És végül, ahol az üzletek áruval történő ellátása teherautókkal ugyancsak kényelmes és gyors. Ezen elvek alapján a Belkereskedelmi Minisztérium, a Kereskedelmi Tervező Iroda kidolgozta a budapesti üzlethálózat fejlesztésének a következő évekre szóló koncepcióját. Több variáció készült el, ezek közül egyet ismertetünk, amely mind közül a legkorszerűbb és a legújszerűbb. A tervet hivatalosan még nem fogadták el, de megvalósítását az illetékes szervek szükségesnek tartják. ABC-gyűrű a főváros körül Eszerint megépül a Budapestet gyűrűként körbevevő szupermarketek hálózata. A szupermarket a magyar keresztségben az ABC áruház nevet kapta. A mai ABC áruházak azonban korántsem szupermarketek, legfeljebb az átlagosnál nagyobb fűszer- és csemegeüzletek. A koncepció szerint igazi szupermarketek, tehát igazi ABC áruházak épülnek. Ezek közös jellemzője, hogy bennük teljes önkiszolgáló módszerrel, egy helyen kapható minden, a háztartáshoz szükséges napi cikk, 8—10—14 vagy annál is több pénztárral működnek és területük óriási: egyenként 3—5—7 ezer négyzetméter. (Tájékoztatásul megemlítjük, hogy a Rákóczi úti Lottó, Verseny, Extra áruházak területe 2—3 ezer négyzetméter körül van.) Az új szuper ABC áruházak a tervek szerint a következő helyeken épülnek fel: Baross tér, Örs vezér tér, Nagyvárad tér, a Hungária körút és Kerepesi út sarka, a Hungária körút és Thököly út sarka, Bosnyák tér, a Múzeum körút és Rákóczi út sarka, Moszkva tér, Déli pályaudvar, Batthyány tér, Flórián tér, a Váci út és Dózsa György út sarka, Rákospalota, Újpalota, Pesterzsébet. Valamennyi új áruház a nagy utasforgalmú csomópontokon épül, figyelembe veszi az épülő metrók által előidézett forgalmi változásokat, és összhangban áll a főváros legfontosabb forgalmi csomópontjainak tervezett általános rendezésével. A 15 szuper ABC közül elsőként a Baross téri és az Örs vezér téri épül meg (a Baross téri 7 ezer négyzetméter alapterülettel, ez fele a mai Corvin Áruháznak), a többi az új ötéves tervben folyamatosan készül. A szuper ABC áruházak előreláthatóan évi négy milliárd forint forgalmat bonyolítanak majd le, és a forgalom 20—22 százalékát veszik el a jelenlegi, zsúfolt Közért- és Csemege-üzletektől. Duna-parti shoping center? Az ABC-gyűrűnél is korszerűbb hálózatfejlesztési terv: az első budapesti bevásárlási központ felépítése. (Elterjedt idegen nevén: shoping center.) Mi az a bevásárlási központ? A neve megadja a választ: kellemes környezet-Sematikus Budapest-térképünk bemutatja, hol lennének a városban és a város körül az új szuper ABC áruházakben felépített ABC áruházak, iparcikkáruházak, szaküzletek, szórakozóhelyek együttese, ahol kényelmesen, gyorsan mindent meg lehet vásárolni. Az első budapesti bevásárlási központ — amely a pillanatnyi elképzelések szerint a Duna partján lenne, a Petőfihídtól délre, a budai oldalon — a következő egységeket tartalmazná: két szuper ABC áruház, egy iparcikkáruház, egy lakberendezési áruház, a szaküzletek egész hálózata, étterem, presszó, bisztró, gépkocsiszerviz, töltőállomás és autóalkatrész-szaküzlet. A budai shoping center előtt 3600 autó számára létesítenek parkolóhelyet. (Ma az egész Belvárosban nincs ennyi parkolóhely.) A helykiválasztásnál az döntött, hogy a Duna-partnak ez a része szinte ráépül a főváros legnagyobb forgalmú útvonalára, a pest-budai Nagykörútra, itt halad majd végig a már épülő budai észak— déli közúti tengely, ide fut be a bécsi— balatoni autósztráda. Az első budai bevásárlási központot 50 ezer négyzetméter területűre tervezik, látogatottsága elérné havonta a másfél millió embert, felépítése közművekkel, útépítéssel együtt, hozzávetőleg 550—600 millió forintba kerül, amely összeg jelentős része az egyes odatelepülő kereskedelmi vállalatok fejlesztési alapjából származik majd. A budai bevásárlási központ forgalma évente 11 milliárd forint lenne a teljes mai fővárosi kiskereskedelmi forgalom 30 százaléka. A Kereskedelmi Tervező Iroda mérnökei szerint ilyen lenne a budai shoping center. Az itt felépülő két ABC áruházban, iparcikk- és lakberendezési áruházban és a szaküzletekben havonta másfél millió ember vásárolhat. Az épületek körül 3600 autó parkolhat. A belterület tehermentesítése A szuper ABC-gyűrű és a budai bevásárlási központ tehát átvenné a mai kiskereskedelmi forgalom majdnem felét. Felépítésükkel technikailag biztosítani lehet a tervezett 40 százalékos forgalmi növekedést, és még ezen túlmenően is, kismértékben tehermentesíthetők a „technikailag lehetetlenült”, hagyományos, belterületi üzletek. A belső területek üzleteinek fejlesztése, korszerűsítése természetesen az ABC-gyűrű és a bevásárlási központ felépítése ellenére is elodázhatatlan szükségszerűség. Ez azonban már más téma. BUZÁSI JÁNOS Korszerűsítés Tegnap megnyílt az átalakított Astoria-aluljáró. Modernebb, fényesebb és tisztább lett az új anyagoktól, berendezésektől. Nagyon tetszik a közönségnek. Mint mindig, valahányszor az ósdi megfiatalodik, a kopott újjávarázslódik. Ez a néhány száz négyzetméternyi csarnok a Kiskörút—Rákóczi út kereszteződésében a föld alatt egy kicsit jelkép a fővárosiak és a vidékiek előtt is. Éppenséggel vannak idősebb testvérei — a Boráros tér vagy a Dimitrov tér alatt —, mégis, az aluljárók között elsőszülöttként ezt tartja nyilván a közvélemény. A modernség jelképeként értékelte már akkor is, amikor először megnyílt, mert manapság a modernség egyik kifejeződése, hogy egy főváros a föld alatt is éljen, mozogjon. Amikor aztán átépítés miatt az idén januárban lezárták, az aluljáró másodszor is jelkép — egyúttal céltábla is — lett. Ekkor már annak a szemléletnek a jelképe és céltáblája, amely egyszer ingerült, másszor gúnyos hangok kíséretében válogatás nélkül száll szembe minden szokatlannal, felelőtlenséget kiált minden átépítendőre, pénzpocsékolásra gyanakszik minden korszerűsödésnél. Még újságcikk is megjelent — amelynek állásfoglalását a szerző nem kis szerénytelenséggel sietve azonosította a közvéleményével —, s élcelődött azon, hogy a néhány éves aluljáró világítását, mennyezetét, burkolatát, szinte minden alkatrészét máris kicserélik. Ilyesfajta szemlélettel felfegyverkezve léptek kéretlenül a városrendezés mezejére annak idején azok, akik magának az aluljárónak a szükségességét is vitatták. Voltaképpen ők csak most kaptak csattanós választ, hiszen százezrek a megmondhatói, mennyi zavart, milyen rendetlenséget okozott a felszíni közlekedésben a már megszokott aluljáró hiánya a néhány hetes zárvatartás idején. S hogy egy mégoly fiatal aluljáró felett is eljárhat az idő, azt nem feltétlenül kell valamiféle bűnös, felesleges pazarlás számlájára írni, még akkor sem, ha építésébe annak idején becsúsztak hibák. Ebben az esetben az ártatlanul vádolt személytelen bűnös nem más, mint a korszerűség követelménye, annak a fejlődésnek a gyors tempója, amely elavulttá, szürkévé képes tenni funkciójában és külcsínjében egyes, akárcsak öt évvel ezelőtt is modernnek, tetszetősnek újszerűnek számító építészeti alkotást. Ilyen értelemben „vádlott” az Emke-aluljáró is, amelynek fényében tűntek elő az Astoria már öreges arcvonásai. Mostanában egy kicsit divattá vált a főváros rendezését, tervezett vagy új építményeit vitatni. Önmagában ez üdvözlendő. Ez a demokratizmusnak és az egészséges lokálpatriotizmusnak a jele. Ez elismer minden eredményt és mindent megtesz gyarapításukért. Az ilyen javaslatok mindenkor figyelmet érdemelnek, ezeket bátorítani, ösztönözi kell. A vitatkozók közül azonban a leghangosabban azok hallatják szavukat, akik csak a fogyatékosságokat hajtogatják, s akik a város rendezését, létesítményeinek fiatalítását gondolataikban képtelenek beágyazni az örökösen — és ma már igen sűrűn — megújuló technikai, esztétikai feltételek közé. Az urbanizációs tapasztalatok, a gazdaságossági számítások, a gyakorlat, az idő azonban nem őket igazolja — legyen szó akár a gyalogos-aluljáróról, a Baross térről, akár a Déli pályaudvarról —, s nem is tudálékos vitatkozó kedvüket, olcsó élceiket, gyanakvásukat, műfelháborodásukat, amellyel nemtetszésüket immár általánosító érvénnyel fejezik ki. Szerencsére a nagyközönség — gyönyörködve az átépített aluljáróban — felülemelkedik a mindenen fanyalgó, botcsinálta városrendezési „szakértők” szemléletén. Amelyre ugyancsak ráférne a korszerűsítés. FEKETE GÁBOR O MAGYARORSZÁG HÉT La__- ^ ’0- ' ^ ••-"I NÉPSZABADSÁG ♦ VASÁRNAPI MELLÉKLET