Népszabadság, 1970. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
magyar kultúra napjai a Szarszínióban (Folytatás az 1. oldalról.) Ilku Pál ezután méltatta a szovjet művészet kimagasló szerepét. — Ez a művészet a munka és a harc, az építés és az ember felszabadulása, a kiteljesedés művészete, a dolgozó milliók érzés- és tudatvilágának, az új típusú ember kialakulásának művészete — hangsúlyozta a szónok, majd forró köszönetet mondott mindazoknak, akik lehetővé tették a magyar kultúra napjainak megrendezését a testvéri Szovjetunióban. Bízunk benne — tette hozzá —, hogy kultúránk követei, ízelítőt adva életünkből, művészeti törekvéseinkből és eredményeinkből, tovább erősítik barátságunkat. A miniszter a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió örök barátságának éltetésével fejezte be beszédét. Ilku Pál nagy tetszéssel fogadott beszéde után elhangzott a magyar és a szovjet himnusz, s ezzel az ünnepség első része lezárult. Szünet után a Magyar Állami Népi Együttes mutatta be nagy sikerű műsorát. A moszkvai közönség, amely már több alkalommal láthatta a magyar művészeket, tapsviharral jutalmazta az együttes előadását. J'nreva és Ilkulál megbeszélése Március 25-én baráti találkozót tartott Jekatyerina Furceva és Ilku Pál. Meleg, baráti légkörben megvitatták a két ország közötti kulturális együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseit. Megnyílt a Ferenczy család kiállítása A magyar kulturális napok keretében szerdán a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiája termeiben a Ferenczy család alkotásainak gyűjteményes kiállítása ünnepélyesen megnyílt,amelyen a többi között megjelent Ferenczy Béni özvegye is. A megnyitón Vlagyimir Popov szovjet művelődésügyi miniszter- helyettes és Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes méltatta a Ferenczy család művészetét, majd Kemenov, a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiájának alelnöke hangoztatta, hogy a Ferenczy család realista ihletésű, nemzeti jellegtől áthatott művészete humanista értékekkel gazdagítja a szocialista kultúrát. A megnyitó közönsége kilenc teremben gyönyörködhetett a Ferenczy család több mint 250 kiállított művében. A látogatók különös érdeklődést tanúsítottak Ferenczy Károly feleségének, Fialka Olgának rajzai, Ferenczy Károly festményei, Ferenczy Valér akvarelljei és rajzai, Ferenczy Béni szobrai és érmei, valamint Ferenczy Noémi gobelinjei iránt. A kulturális napok egyéb eseményei Szerda este tartotta meg első előadását Leningrádban a Nemzeti Színház együttese, amely a következő tíz nap során három darabot mutat be a szovjet közönségnek: Az ember tragédiáját, Gyurkó László Szerelmem, Elektra című művét és Zorin szovjet író Varsói melódia című színművét. A magyar nyelvű előadásokat fülhallgató segítségével orosz nyelven hallgathatja a szovjet közönség. A Minszkben kiállítás nyílt, amely a magyar iparművészet remekeivel ismerteti meg a belorusz főváros lakóit. A Szovjetunió több mint 40 városában a magyar kulturális napok eseménysorozatában színházi előadások és filmbemutatók, hangversenyek, fénykép-, könyv- és plakátkiállítások, tudományos előadások és ülésszakok hozzák közelebb a szovjet közönséghez a magyar kultúra eredményeit. befejezéttel a magyar«*7.UY jel nén észült‘›csn.ak Szerdán Moszkvában befejeződött a magyar és a szovjet történészek ülésszaka, amelyet Magyarország felszabadulása közelgő 25. évfordulója alkalmából tartottak. Szerdán Nyezsinszkij szovjet történész a szocializmus építésének általános törvényszerűségeit és magyarországi sajátosságait elemezte. Rosszijanova kandidátus a magyarországi antifasiszta ellenállás irodalmáról, Gerskovics kandidátus a magyar szocialista ■ művészet kérdéseiről adott elő. Balogh Sándor professzor A népi demokratikus átalakulás néhány kérdése 1945 nyarán, Habunda Miklós, a Párttörténeti Intézet munkatársa A magyar szakszervezeti mozgalom 1945—46 címmmel tartott előadást. Orbán Sándor kandidátus referátumának témája: a parasztság rétégzödésé■ nek problémái a mezőgazdasági szocialista átalakításának előesté -jén. M*áÍ€*r Júnns Pnisdatnbnn Fogadás berlini nagykövetségünkön (Berlini tudósítónktól.) . Szerdán szüneteltek Péter János és Ottó Wfenzer megbeszélései. A magyar külügyminiszter Oskard Fischer NDK-külügyminiszter-he- lyettes, dr. Herbert Plaschke budapesti nagykövet és dr. Nagy Lajos, hazánk berlini nagykövete kíséretében Potsdamba, a történelmi nevezetességű Cecilien Hofba, a potsdami szerződés megkötésé- nek színhelyére látogatott el. ■ A külügyminisztert és kíséretét a múzeummá alakított egykori kastély bejáratánál Herbert Puhert, a Potsdam megyei tanács elnöke fogadta. A potsdami konferencia színhe-lyének megtekintése után Péter ■ János e sorokat jegyezte be a vendégkönyvbe: „A potsdami tör- ténelmi jelentőségű megállapodá-sok nyomán új korszak nyílott Közép-Európában. Ennek az új korszaknak a legépítőbb tényezői a szocialista országok, a Német Demokratikus Köztársasággal együtt.” Péter János és kísérete ezután rövid városnézésen vett részt. Dél- I ben a Potsdam megyei tanács elnöke az Inter Hotel szálló különtermében ebéden látta vendégül a magyar külügyminisztert és kíséretét. A délutáni programban berlini városnézés szerepelt. A szerdai nap egyetlen hivatalos aktusa az a fogadás volt, amelyet dr. Nagy Lajos, a MagyarNépköztársaság berlini nagykövete adott Péter János tiszteletére. A fogadáson megjelent: Herman Axen, az NSZEP Politikai Bizottságának póttagja, a központi bizottság titkára, Dr. Kari Fichtner, az NDK Minisztertanácsának elnökhelyettese, Otto Winter külügyminiszter, dr. Erich Haase anyaggazdálkodási miniszter, Oskar Fischer külügyminiszter-helyettes, Ilsabe Neisener külgazdasági miniszterhelyettes és dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete. A diplomáciai testület doyenjével, Pjotr Abraszimov szovjet nagykövettel az élen jelen voltak az NDK-ban akkreditált diplomáciai testület képviselői. Kanyó András mmmmts ím. március !«. AMNESZTIA* A szocialista humanizmus szellemében Még a legmegátalkodottabb ellenségeink is kénytelenek elismerni, hogy nyugalom, biztonság, emberséges légkör uralkodik hazánkban. Szocialista társadalmi rendünk erős, a közrend és a közbiztonság szilárd. Igazságszolgáltatásunkat a szocialista törvényesség hatja át: a bűnösök elnyerik büntetésüket, az ártatlanok pedig nem szenvedhetnek sérelmet. A szocialista törvényességtől nem idegen a megbocsátás szelleme. Érvényes ez minden egyes eset elbírálásánál, amikor megtévedt megbotlott emberekkel szemben ítélkezik igazságszolgáltatásunk, abban a reményben, hogy az illetők megbánják tettüket. A szocialista törvényességben rejlő mély humanizmus vezette államunkat, amikor a felszabadulás negyedszázados évfordulóján nemes gesztussal közkegyelemben részesítette azokat, akik ugyan vétettek a törvények ellen, de jó okunk van feltételezni, hogy méltóak lesznek az előlegezett bizalomra. Az amnesztiáról szóló törvényerejű rendelet minden sorából sugárzik a mély emberiesség. Anyák, akiknek tíz éven aluli gyermekük van, függetlenül a kiszabott büntetés mértékétől, kegyelemben részesülnek, próbára bocsáttatnak, s módot kapnak arra, hogy feledtessék bűnüket. A terhes asszonyok, az 55 éven felüli nők, a 60 éven felüli férfiak, a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők ismét visszatérhetnek a tisztességes emberek társadalmába. Mentesülnek a törvényes következményektől mindazok, akik botlásukban olyan bűntettet követtek el, amelynek, büntetése nem haladja meg az egy évet, az öt év alatt elítélteknek csak a büntetés felét kell letölteniük. Hazatérhetnek a büntetőjogi következmény nélkül — mindazok, akik az 1963-as, a legutóbbi amnesztia óta meggondolatlanul hagyták el hazájukat, ha hazatérési szándékukat külképviseletünknél bejelentik és még a jubileumi évben vissza is jönnek. A humanizmus szelleme hatja át a közkegyelmi rendeletnek azt a passzusát is, amely tíz- és tízezer szabálysértést tesz meg nem történtté. De említhetnénk a széles körű amnesztiát, a feloldást, a rehabilitációt a büntetett előélethez fűződő hátrányokra, amely leveszi az árulkodó bélyeget és igyekszik megkönnyíteni a visszatérést a becsületes útra, a munkába. Senki sincs, aki ne az emberiességet, a humánum állami megnyilatkozását látná a jubileumi közkegyelemben. Az emberiesség alkotóeleme azonban az is, hogy miközben kegyelmet kapnak azok, akiknél van remény, hogy jó útra térnek, az állam nem kegyelmez meg a konok bűnözőknek, vagyis ezzel védi a társadalmat, a közösséget a visszaeső, ártalmas elemektől. Ezért az amnesztia nem vonatkozik — bármilyen kevesen vannak is ilyenek — az állam elleni súlyos bűntettek elkövetőire, a szándékosan vagy erős felindulásban elkövetett emberölés, a szándékos testi sértés, a hivatalos személy elleni erőszak, az erőszakos nemi közösülés, a szemérem elleni erőszak, a rablás vagy a maradandó testi fogyatékosságot előidézett súlyos testi sértés bűntettének tetteseire, vagyis mindazokra, akik a közösségre nézve különösen veszélyes és mélyen elítélendő cselekményt követtek el. A felsorolt bűncselekményfajták éppen azok, amelyekről oly sok szó esett a legutóbbi országgyűlési ülésszakon a legfőbb ügyésznek és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója kapcsán, s amelyeket közvéleményünk is mélységesen elítél. Nem kell tehát senkinek sem aggódnia attól, hogy huligánok, gyilkosok, rendőrre támadók, erőszakoskodók rászabadulnak a társadalom nyakára. Ez is tükrözi, hogy az amnesztiáról szóló rendelkezést államvezetésünk alaposan megfontolta, az állam és a társadalom szükségszerű követelményeit figyelembe véve alkotta meg, kimondva az előlegezett bizalom feltételét is, hogy azzal szemben, aki három éven belül szándékosan újabb bűntettet követ el, a közkegyelem érvényét veszti! Csak az erős tud megbocsátani. Legutóbb 1963-ban gyakorolt közkegyelmet az államhatalom. Az akkor közkegyelemben részesítettek nagy többsége elfogadta a feléje nyújtott megbocsátó kezet, s dolgos, tisztességes élettel bizonyított és bizonyít. Minden reményünk megvan arra, hogy ezúttal is így lesz. Ám gyakran göröngyös a viszszatérés útja a becsületes életbe, még sok a társadalmi előítélet. Pedig ahhoz, hogy az amnesztiában részesültek beleilleszkedhessenek a társadalomba, megfelelő munkaalkalmat találjanak, valamennyiünknek segítenünk kell őket abban, hogy visszataláljanak a tisztességes útra, hiszen csak így tehetik jóvá korábbi bűneiket. Államunk igyekezett közkegyelmi rendelkezésével elhárítani a legfőbb akadályokat, egyebek mellett a büntetett előélethez fűződő hátrányokat. E kereteket azonban ki kell tölteni társadalmi humanitással, a munkahelyi kollektívák megértő-segítő szándékával, vagyis ugyanazzal az emberiességgel, mint amely a közkegyelmet gyakorló állami testületünket, a Népköztársaság Elnöki Tanácsát vezette hazánk legnagyobb ünnepének előestéjén. Szabó László NYUGAT-BERLIN (Újra tárgyalások Nyugat-Berlinben, a szövetséges létén keresztül Nyugat-Berlinbe, ellenőrző tanács épületében a Ugyancsak bianco csekket szeret- Szovjetunió, az Egyesült Államok, nőnek kapni nyugatnémet szövet- Nagy-Britannia és Franciaország régeseiknek, hogy ők is tetszésük képviselői ma tárgyalásokat kéz szerint használhassák ezeket az denek a nyugat-berlini kérdésről, útvonalakat. Bonn ugyanis mint A négyhatalmi tárgyalás több dent elkövet, hogy hangsúlyozza szempontból is jelentős. A szov- „jelenlétet’' Nyugat-Berlinben, sőt—nyugatnémet, a lengyel—ngu olyan látszatot teremtsen, mintha gaznémet és az NDK—NSZK tár az NDK területén fekvő városgyalások idején újabb kérdésben részhez az NSZK-nak köze lenne, indul meg a párbeszéd Európa- Nyugat-Berlin valóban idegen bűn. Az a tény, hogy a négy nagy test az NDK területén, s kapitahatadom képviselői, akár csak egy lista berendezkedésével elüt a részproblémával kapcsolatban is, szocialista NDK-tól. Tény azonleülnek a tárgyalóasztalhoz, bűn, hogy e városrészt soha semmár önmagában is javíthatja az miféle megállapodás nem utalta európai légkört. Hiszen gondoljuk az NSZK hatáskörébe, s csupán a csak meg: immár 11 esztendeje -német munkás-paraszt állaimeg annak, hogy Nyugat-Berlin kör területén áthaladó országutak és se utoljára szőnyegre került négységi folyosók teszik lehetővé hatalmi megbeszélésen. Akkor, összeköttetését az NSZK-val. 1959-ben a genfi konferencián a Nem lehet egy pillanatig sem vita nyugati hatalmak provokatív műtárgya, hogy az NDK területi szagatartásukkal lehetetlenné tették,verenitásának érvényesülnie kell, hogy bármiféle haladást érjenek s jogában áll a területén átvezető él az ügyben. utakat ellenőrizni! Nyugat-Ber-Ezt az áldatlan állapotot kíván- ennek tehát különleges státusáta megváltoztatni a szovjet diplomán. Az idők folyamán kialakult mádia. Gromiko szovjet külügy- olyan realitás ez, amelyet a üyyminiszter tavaly júliusban javas-lati hatalmak is több ízben kénylatot tett nyugati partnereinek, terenek voltak figyelembe venni, mondván: az idő megérett a négy- amikor újra meg újra megakadóhatalmi tárgyalásokra Nyugat-lyozták, hogy az NSZK törvény- Berlin ügyében. S most, huszonkét hozási úton becikkelyezte igényét esztendővel azután, hogy a nyugati Berlin nyugati részére. Más közhatalmak szerződésszegő maga-dés viszont, hogy e realitások eltartása miatt megszakadt a szelenére cinkos segédkezet nyújtotvetséges négyhatalmi ellenőrzésünk ahhoz is, hogy az NSZK pro- Berlinben, abban az épületben, vokatív módon államjogi aktusaiamely egykor az együttműködésnak színhelyét nemegyszer Nyuszínhelye volt, ülnek most össze gát-Berlinbe helyezze át a négy ország nagykövetei. De- Érthető tehát, ha a szovjet kormonskzálása is ez annak, hogy a lány szeretné a provokációk isvolt szövetségesek mindegyikének métlődését megakadályozni, s nagy a felelőssége a nyugat-ben- olyan rendezett körülményeket lini helyzet további alakulásáért, megteremteni, amelyek gátat Itt azonban sajnos véget is ér emelnének a provokációk útjába, nem — legalábbis egyelőre — a jelentősen enyhítenék az európai közös érintkezőpontok az egykori helyzetet, s kedvező hatással lenszövetségesek között. Ami ugyanis nőnek az európai biztonsági rendaz érdemi problémákat illeti, a szer kialakítására is: nyugati hatalmak le akarják szű- joggal tételezhetjük fel tehát, köteni a tárgyalásokat. Azt szeret- hogy hosszan tartó és nehéz tűrnék, ha csupán új szerződéstárgyalások lesznek ebben a kérdésnanak alá, mely biztosítaná szabenbad közlekedésüket az NDK terv- Árkus István