Népszabadság, 1970. április (28. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-09 / 82. szám

SZERETETTEL EMLÉKEZÜNK RÁJUK... Arcok, nevek, találkozások negyedszázad távlatából A felszabadulás negyedszázados évfordulója alkal­mából nagy számban érkeztek szerkesztőségünkbe olyan levelek, amelyeknek írói szerkesztőségünk segítségét kérik, hogy levelük közlésével egykori ismerőseiket, ba­rátjukat, harcostársaikat köszönthessék. Alább ezekből a levelekből közlünk néhányat. A mi feledhetetlen Má.á..k Egységünk együtt harcolt a magyar hazafiakkal 1945 elején Budapest felszabadí­tásáért. Harcunkat a polgá­ri lakosság is támogatta. Egy névre különösen jól emlékszem: Pálinkás Mag­da ápolónő nevére. Nem messze a Dunától, egy kis utcában működött az elsősegélyhely. Ott talál­koztam először Pálinkás Magdával, sebesült kato­náinkat kötözte. .,Mása, a mi ápolónőnk”, így nevez­ték a katonák. Az orosz Mása név közelebb állt hozzájuk, ezért hívták így. Magda sok katonának nyújtott elsősegélyt, sokan mondtak neki köszönetet bátorságáért, figyelmessé­géért, gondosságáért. Véget ért a háború. Mag­da tolmácsként dolgozott a Vörös Zászlórenddel, a Na­­himov- és a Kutuzov-rend­­del kitüntetett Dunai Flot­tillánál. Mint a flottilla tisztje, nap nap után talál­koztam vele. Munkájáról csak a legjobbakat hallot­tam. Jó agitátor is volt. Be­szélt a szovjet tiszteknek a magyar nép szenvedéseiről, arról, hogy Magyarország népe a barátságra és a bé­kére törekszik. A háború után Magda to­vábbtanult, s a magyar hadseregben szolgált. Most már nyugdíjas. Előttem vannak a Magyarország felszabadításáért vívott harcokban elesett Kozirjev főhadnagy, a Szovjetunió hőse szüleinek levelei, ők is forró köszönetet monda­nak Magdának, aki megta­lálta és máig is gondozza fiuk sírját. Magyarország felszaba­dulása 25-ik évfordulójá­nak ünnepén mi, szovjet katonáit, köszönetet mon­dunk a magyar Kajsza Pál­­nénak: „Köszönjük, Mása.” N. Bocvinov Izmail Odeszkaja obi. proszp. Szuvorova 53, Szerednaja skole 15, Szovjetunió Gabi és Gyuszi Így emlékszem 1945 tava­szára: hideg, havas, télies volt az idő. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége felhívással fordult Szeged lakosságához: budapesti gyermekeket hoz a Nemzeti Segély vonata. Többségük árva, félárva, az ostrom alatt hajléktalanná váltak. Kora délután befutott a vonat Szegedre. A gyerme­keket a szakszervezeti szék­házba vitték. Szeged lakos­sága megmozdult, minden­ki segíteni akart. Húgom­mal én is ott voltam. A gyermekek között nagyon kedves testvérpárt fedez­tünk fel: Szill Gabriella tíz­évest és öccsét Gyuszit, aki nyolcéves volt. Gabi meglátott és keze­met erősen szorította. Kért: Néni, engem tessék elvin­ni! Gyorsan döntöttünk. Én Gabit, húgom Gyuszit vál­lalta. Gabi okos gyerek volt, a IV. osztályt sikere­sen elvégezte, jól megértet­ték egymást az én hatéves Irénke kislányommal. Eljött a nyár, Pesten va­lamelyest rendeződtek a dolgok. Gabi édesanyja is eljöhetett gyermekeiért. A válást nagyon nehéz­nek éreztük, megszerettük egymást. Torkunkat a sírás fojtogatta. Gabi nem tudta, kihez bújjon. A vonat las­san kigördült az állomásról, magával vitte azt a kis­lányt, akit úgy megszeret­tem. Azóta 25 év telt el. Fe­ledni nagyon nehéz, talán nem is lehet. Sokszor gon­dolom, jó lenne tudni róluk miként fordult életük sora. Azóta nagymama lettem. Eszembe jut Gabi nagyma­mája, aki akkor Solt­vad­kerten lakott és akiről Ga­bi sokat és nagy szeretettel beszélt. Számtalanszor eszembe jut és kérdem ma­gamtól: Gabinak, Nyuszi­nak vagy talán édesanyjuk­nak vajon eszébe jut-e az a két szegedi család, akik szeretettel őrizték meg szí­vükben a két apróságot? Koszorús Istvánné Szeged, József A. sugárút 40. I­ 3. Köszöntöm egykori ismerőseimet 1944 végén kerültem az ellenállási mozgalomba és a legközelebb levő jugoszláv partizánokkal álltam kap­csolatban. Gyógyszereket szállítottam nekik. Novem­berben nem teljesítettem a behívó parancsot, és mint katonaszökevények többen fegyveres ellenállást pró­báltunk szervezni. Decem­ber 10-én a nyilasok egyik osztaga tizedmagammal el­fogott, Csáktornyára szállí­tottak, ahonnan szovjet re­pülők bombatámadása kö­zepette sikerült megszökni. A szökés után a Csáktornyai partizánok segítségével ma­gyar vasutasruhában sike­rült hazajutnom Murake­­resztúrra. Ott rejtőzködtem, amíg a szovjet és­­ bolgár csapatok felszabadították községünket. Csatlakoztam hozzájuk, együtt harcoltam velük a felszabadítás befe­jezéséig. Hazánk felszabadulásá­nak 25. évfordulója alkal­mából szeretettel gondolok Visnyovszki ezredesre, a volt nagykanizsai várospa­rancsnokra, a III. Ukrán Front egyik tisztjére, Kar­­puskin századosra, Nyikolaj főhadnagyra, akik úgy is­mertek engem, mint „Volo­­gya” partizánt. Köszöntöm Surin őrnagyot, aki, ha jól emlékszem, szimbirszki la­kos volt. A bolgár felszabadító hadsereg kötelékében har­coló ismerőseim közül név szerint emlékszem a X. hadosztályhoz tartozó s a Dráva—Mura torkolatánál harcoló Pano Marko tiszt­re, a vasútépítő zászlóalj parancsnokára és katonái­ra, akik Murakeresztúron állomásoztak. Hálával gon­dolok rájuk, mert bát­ran harcoltak hazánk fel­szabadításáért, lehetővé tet­ték, hogy ma szabadon ün­nepelhessünk. Ru­lek László Nagyatád NÉHÁNY SORBAN Szemelvények levelekből Lőrinczy József, az ondó­­di tanyai általános iskola igazgatója (Debrecen, Ká­dár-dűlő 61.) arról ír, hogy iskolájuk televíziót kapott egy vállalattól, de nem tudják működtetni, mert nincs hozzá aggregátjuk. . ..Az AKÖV 1­7 üzemegy­ségénél mint autódarusok dolgozunk. Munkahelyün­kön nincs megfelelő tisz­tálkodási lehetőség. A für­dő gyakran fűtetlen, s me­leg víz sem áll rendelkezé­sünkre.” (Keller Gyula autódarus leveléből.) * Mitykó Pál (Pitvaros, Csongrád megye) panaszol­ja: Minor típusú lengyel rádiójához sehol sem kap alkatrészt, készülékét nem tudja megjavíttatni. Az egerfarmosi 4439. sz. Zalka Máté úttörőcsapat tagjainak nevében Kiss Eszter és Tóth­ Erzsébet őrsvezető köszönetet mond a Corvin Áruház dolgozói­nak, hogy iskolájukat tele­víziókészülékkel ajándé­kozták meg. Az iskola ta­nulói megfogadták: a se­gítséget jobb tanulással, nagyobb szorgalommal há­lálják meg. * Tóth Lajos, a Hajdúszo­­váti Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet igazgató elnöke arról ír, hogy a budafoki borpalac­kozó csak úgy szállít pezs­gőt, ha bizonyos mennyisé­gű és választékú bort is vásárolnak hozzá. Amit meg lehet tenni, va­lamint Budapesti nagytaka­rítás című, a lakóházak és környékük tisztaságával foglalkozó cikkeinkhez több olvasónk hozzászólt. Első­sorban arra reflektáltak, amit a házfelügyelők tenni­valóiról s némelyek súlyos mulasztásáról írtunk. „Nekem nem ingem, amit a Népszabadság a hanyagul dolgozó házfelügyelőkről írt, de bánt, ha a nyilvá­nosság előtt csak az ilye­nekről esik szó, s azokról alig, akik gyakran évtize­dek óta becsületesen végzik ezt az éjjel-nappali készen­létet követelő, nehéz és fá­rasztó munkát — írja Haj­dú Józsefné (Budapest, VIII., Kisfaludy köz­t ). — A magam részéről mindent elkövetek, hogy a gond­jaimra bízott 1­50 lakásos bérház rendes és tiszta le­gyen, nyugodt otthont nyújtson lakóinak. Jól­­esően tapasztalom: a lakók nagy többsége megbecsül, szeret, vigyáz a rendre. De mint másutt, sa­jnos nálunk is akadnak olyan lakók, akik a kitakarított házban szemetelnek, máskor han­goskodással zavarják a ház nyugalmát.” Izsó Mihály (Budapest, VI., Bajcsy-Zsilinszky út 33.) lakóbizottsági elnökhe­lyettes cikkeinkkel egyet­értve s a bennük foglalta­kat kiegészítve állapítja meg: „Kevesebb baj lenne a lakóházak rendjével és tisztaságával, ha az Ingat­lankezelő Vállalat szerző­déskötéskor alaposabban megnézné a jelentkező rá­termettségét, képzettségét. Akadnak ugyanis, akik csak azért vállalnak házfelügye­­lőséget, hogy lakáshoz jus­sanak, s ha ez megvan, a kötelezettségeikkel már nemigen törődnek.” A levelet Krakó Ferencné házfelügyelő, dr. Harmados György lakóbizottsági elnök és Gál Jenőné házfelügyelő (Bajcsy-Zsilinszky út 31.), valamint Keller Lászlóné házfelügyelő (Bajcsy-Zsi­linszky út 43.) is aláírta. Felhívták a figyelmet, hogy nem mindig adottak a fel­tételek a rendes munkához. A Bajcsy-Zsilinszky út VI. kerületi oldalán például az őszi-téli hónapokban csak hetenként egyszer-kétszer hordták el a szemetet. A házfelügyelők hiába telefo­nálgattak a Köztisztasági Hivatalhoz, hiába panasz­kodtak az IKV-nál, a hely­zet huzamos ideig nem ja­vult. Ami pedig a takarító­eszköz-ellátást illeti, egy háromemeletes bérház tisz­tán tartásához negyedéven­ként egy kiló ultrát és há­rom felmosórongyot kap­nak. Ez vajmi kevés a la­kóház tisztán tartásához. Hasonló problémát említ Németh Ferencné (Buda­pest, III., Folyamőr u. 2.) is, mondván, hogy a havas, je­ges járdák felszórására az idei télen csakúgy, mint az előző évben egy marék sót sem kapott a házkezelőség­­től. Egyébként sértőnek tartja, hogy cikkünk köve­telte a munkájukat elha­nyagoló házfelügyelők kö­vetkezetesebb felelősségre vonását, és így teszi fel a kérdést: „A szemetelő la­kókat, a fegyelmezetlen já­rókelőket miért nem bünte­tik, miért ismét csak a ház­mester van a porondon?” Mi persze nem vitattuk és nem vitatjuk, hogy a la­kóházak s az utcák tiszta­ságára a lakóknak is ügyel­niük kell, de az első felté­tel, gondoljuk, mégiscsak az, hogy akinek a takarítás a munkaköri kötelessége, az annak tegyen is eleget. Egyetértünk viszont másik levélírónkkal, István Já­nossal (VIII., Diószeghy u. 18.) abban, hogy a rendnek és tisztaságnak külső felté­telei is vannak. Egyrészt az, hogy az N­CV ellenőrizze és kérje számon a feladatok elvégzését, másrészt az, hogy ha a házirend súlyos és ismételt megsértéséről van szó, akkor az illetéke­sek ne semmitmondó ak­tussal, figyelmeztetéssel (néha még azzal se) zárják le az ügyet. Vagyis arra van szükség, hogy rendet és tisztaságot a mostani buda­pesti általános nagytakarí­táson túl mindenütt folya­matosan megköveteljék s a becsületesen dolgozó ház­­felügyelők, valamint a la­kóbizottságok kapjanak több és hatékonyabb támo­gatást az IKV-tól, a taná­csoktól és más szervektől. A lakóházak tisztaságáról ÜZENETEK Giesz Péterné, Kaposvár: A magyar állampolgárság igazo­lása iránti kérelmet a Belügy­minisztérium áll­apolgársági alosztályához (Budapest, Vill., Mosonyi u. 49.) kell címezni, de a lakóhely szerinti tanács vég­rehajtó bizottságához kell be­nyújtani. A kérelemben meg kell jelölni, milyen okból szük­séges a bizonyítvány. Zsámba István, Miskolc: A Magyar Hanglemezklubnak (Budapest, V., Semmelweis u. 1—3.) tagja lehet bárki — ma­gánszemély, társadalmi szerv, közület stb. —, aki az évi 100 forint tagsági díjat Magyar Hanglemezgyártó Vállalat. Hanglemezklub megjelöléssel befizeti a 69 923 001 411 vagy biankócsekken a 213 114 64 szá­mú csekkszámlára. A klub ezt követően küldi meg a sorszá­mozott tagsági igazolványt és a 12 kedvezményes vásárlásra jo­gosító utalványfüzetet. Molnár László, Gencsapáti: A nemzetközi vonatokra kiadott helyjegyek visszavételére vo­natkozó rendelkezést újabban a belföldi forgalomban közlekedő expresszvonatokra is kiterjesz­tették. Eszerint az IBUSZ-nál váltott helyjegyeket a vonat indulása előtti 24. óra kezdetéig, a vasúti pénztáraknál váltott helyjegyeket pedig a vonat in­dulása előtti 12. óra kezdetéig lehet visszaváltani. Márton Ferencné, Budapest: Festmények, szobrok értéké­nek meghatározásával bírála­tával a Magyar Nemzeti Galé­ria bírálati csoportja (Buda­pest, V., Kossuth Lajos tér 12.) foglalkozik. A műtárgyat bár­melyik kedden 9 és 15 óra kö­zött lehet véleményezésre be­adni. A bírálat díja műtár­gyanként tíz forint. A csoport — általában­­ egy hét múlva, szintén kedden 9 és 15 óra kö­zött, élő szóban közli a bírálati véleményt. Kerekes Jenő, Pécs: Ha köz­érdekű munkálatok elvégzése, állatok befogása, az áthajló ágak gyümölcsének összegyűj­tése, az ágak és a gyökerek el­távolítása végett vagy más fontos okból szükséges, a tu­lajdonos kártalanítás ellenében köteles a földjére való be­lépést megengedni. Erről a Ma­gyar Közlöny 1959. augusztus 11-i számában megjelent Pol­gári Törvénykönyv intézkedik. özv. Balla Károlyné, Bala­tonszárszó : Ha a kárt több sze­mély fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta (például két gépjármű összeüt­közése során kívülálló harma­dik személy is károsodott), a keletkezett kárt a két gépjár­mű üzemben tartója vétkesség­re tekintet nélkül köteles meg­téríteni. Az egyetemleges fele­lősség alapján a károsult vagy hozzátartozója — választása szerint — mindkettőjüktől vagy bármelyikétől követelheti kárának megtérítését. Kovács János, Tiszaörs: In­gyenes szénjárandóságra jogo­sult az a bányászdolgozó, aki nős, családfenntartó, vagy egyedülálló ugyan, de önálló háztartást vezet, tehát főbérleti lakása van. Jár annak is, aki szénjárandóságra jogosult nyugdíjassal lakik közös ház­tartásban — feltéve, ha a nyugdíjas lemond szénjárandó­ságáról. F. miniszteri utasítás a Nehézipari Értesítő 1965. már­cius 13-i számában található. LEVELESNE NEM FELŐL Nem kapni anginfe — Te, fiacskám­, ebből még két nagypárna is kijön! (Mészáros András rajza.) ■ jj |^lé,|iok| v^e* Rományi értékesítései H §jf Budapest xiii,Sröppentyű u.73.,Debrecen, Balmazújvárosi út 3. 113

Next