Népszabadság, 1970. április (28. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-18 / 90. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XIX. no mn­ér NÉPSZABADSÁG 1970. április 18. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVIII. évfolyam, 90. szám Épségben visszatértek a sérült Apollo—13 űrhajósai (Washingtoni tudósítónktól.) Azon a napon, amikor — az eredeti tervek szerint — az ame­rikai űrhajósok befejezték volna a második holdsétát, a világ meg­könnyebbüléssel vette tudomá­sul: Lovell, Haise és Swigeri ép­ségben visszatért a Földre. Az űrkabin a csaknem végzetessé vált kozmikus utazás után ma­gyar idő szerint este 7 óra 10 perckor ért tengert a Csendes­óceánon, az amerikai Samoától mintegy 900 kilométerre délre. A mentőflotta helikopterei kiemel­ték a három kimerült űrhajóst és az Iwo Jima repülőgép-anyaha­jó fedélzetére szállították őket. A váratlan események hétfő éjjel az űrhajó fedélzetén a be­rendezések egy részét tartalmazó parancsnoki kabinban bekövetke­zett robbanással kezdődtek. Ma már bizonyos, hogy az oxigéntar­tályok egy része robbant fel. A szerencsétlenségben szerencse volt, hogy a robbanásra még a holdséta előtt került sor. Ha a robbanás a holdséta alatt vagy a visszaúton következik be, az űr­utazás tragédiába torkollott vol­na, így egészen a visszaérkezésig „mentőcsónakként"­ a holdkom­pot használták, onnan biztosítva az elektromos energiát, a hűtő­vizet és az oxigént. Ez rendkí­vül kritikus feladat volt, hiszen a holdkompnak csak szűkös kész­letei voltak. Az űrhajósok életének meg­mentéséért folyó drámai küzde­lem pénteken érte el csúcspont­ját. Péntekre virradóan az aszt­ronauták szinte semmit sem aludtak, annyira lehűlt a kabinjuk. Lövell a holdutazásra tervezett „holdcsizmát” is felhúzta, véde­kezésül a dermesztő hideg ellen. Magyar idő szerint a kora dél­utáni órákban, öt órával a terve­zett becsapódás előtt a holdkomp úgynevezett manőverezőrakétája segítségével még egy kisebb pá­lyamódosítást hajtottak végre. Ezt követően elválasztották a sé­rült „service module”-t az űrka­bintól, amely a holdkomppal együtt folytatta útját. Swigert iz­gatott hangon jelentette: csak most lehet látni, milyen nagy ere­jű volt, s mekkora kárt okozott a hétfő éjjeli robbanás. „Most, hogy a service module távolodik, látjuk, hogy egy oldal, ahol az oxigéntartályok vannak, eltorzult, látjuk és fényképezzük a roncs­­részeket." Az űrhajósok a holdkomppal együtt növekvő sebességgel foly­tatták útjukat a Föld felé. A hold­­komp energiaszolgáltató beren­dezései segítségével közben fel­­töltötték az űrkabin energiaszol­gáltató berendezéseit. Ezt köve­tően az űrhajósok elhagyták a holdkompot, elfoglalták helyüket az űrkabinban, s röviddel magyar idő szerint 6 óra előtt elválasz­tották a mentőcsónak szerepét be­töltő holdkompot az­ űrkabintól. (Aggodalmat okozott, hogy a holdkom­pon maradt egy generá­tor, nagyobb mennyiségű — hő­álló konténerben elhelyezett — radioaktív plutóniummal, amely a jelentések szerint valahol Új- Zéland térségében csapódik be...) Az atmoszférával érintkező űr­kabin felizzott és vakító fény­csíkként jelent meg a felhős ég­bolton. Kibomlottak és a tv kép­ernyőjén jól láthatókká váltak az óriási ejtőernyők, amelyek le­szállították a vízre az űrkabint a leszállási övezetben, ahol akkor hajnalodott, s ahol sok amerikai hadihajó állt készenlétben. Ebben a térségben voltak Koszigin mi­niszterelnök üzenete után a hely­színre rendelt s mentésre készen álló szovjet hajók is. Az űrkabint az amerikai men­tőhelikopter békaemberei a várt­nál lényegesen jobb időben, kivá­ló látási viszonyok közepette, ne­hézségek nélkül közelítették meg. Az Iwo Jima anyahajó fedélzetén az űrhajósokat díszszakasz várta s ezt követően a kilenctagú or­voscsoport megkezdte a vizsgála­tokat. Később Nixon elnök rádió­­telefonon gratulált Lovellnek, Haise-nek és Swigertnek szeren­csés visszatérésükhöz. Vajda Péter A kambodzsai puccsisták katonai segélyt kértek Washingtontól A hadsereg újabb tömeggyilkosságot követett el­ ­Washingtoni tudósítónktól.) Az amerikai fővárosban hiva­­talosan közölték, hogy a Phnom Penh-i kormány katonai segély­kérelemmel fordult az Egyesült Államokhoz, az ottani amerikai nagykövetségen keresztül. Ame­rikai hivatalos személyek szerint a kambodzsai rezsim fegyvere­ket és hadianyagot kér Washing­tontól, de nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy a fegyverekkel — szokás szerint — amerikai „instruktorok” és „kiképzők” is érkeznének Kambodzsába. Az amerikai külügyminisztérium sze­rint a kérést tanulmányozzák... A Nixon-kormány ellenzéke ritkán látott felzúdulással fogad­ta a hírt. Ebben bizonyos fokú gyanakvás is benne foglaltatik: nehéz kizárni azt a lehetőséget, hogy a kambodzsai katonai se­gélykérelmet előre egyeztették a Pentagonnal.­­ A nyugati hírügynökségek újabb szörnyű mészárlásról szá­molnak be Kambodzsából érkező jelentéseikben. Az AP tudósítója helyszíni jelentésében elmondta, hogy a Phnom Penhtől 90 kilom­­­méternyire délre fekvő Takeo helységben egy sebtében összetá­kolt fogolytáborban, ahol egy is­­tállószerű helységben több mint 200, vietnami származású kam­bodzsait zsúfoltak össze, csütör­tökön sötétedéskor megjelentek a kambodzsai kormánykatonák és minden előzetes figyelmeztetés nélkül tüzet nyitottak a megré­mült tömegre. Néhány perc múl­va távoztak, sorsukra hagyva a félelemtől félőrült életben mara­dottakat és a vérükben fetrengő sebesülteket. Az első akció után 13 halott maradt a helyszínen. A katonák pénteken hajnalban visszatértek és folytatták a mé­szárlást. A 200 emberből összesen 41 maradt életben. Az AP kiküldött tudósítója a dél-vietnami,kambodzsai határ­ról jelen­tette, hogy az 1. számú műút körzetében nagyszabású dél-vietnami és amerikai csapat­mozdulatok folynak a kambodzsai határ irányában. A tudósító sze­rint egyes dél-vietnami egységek már 16 kilométer mélységben kambodzsai területen folytatnak csapatmozdulatokat. KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1970. április 16-i együttes üléséről A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a Mi­nisztertanács 1970. április 16-án Kádár János elvtárs elnökletével együttes ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság és a Minisz­tertanács tagjain kívül részt vet­tek: a Központi Ellenőrző Bizott­ság elnöke, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei pártbi­zottságok első titkárai, a buda­pesti pártbizottság titkárai, a Szakszervezetek Országos Taná­csának titkárai, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtit­kára, államtitkárok, a Miniszter­­tanács tanácsszervek osztályának vezetője, a megyei tanácsok vég­rehajtó bizottságainak elnökei, az OKISZ elnöke, valamint a köz­ponti sajtó vezetői. Az ülés részvevői kegyelettel emlékeztek meg a közelmúltban elhunyt Hevesi Gyula elvtársról, a Központi Bizottság tagjáról, aki több mint öt évtizeden át küz­dött a kommunizmus eszméiért. A napirendi pontok tárgyalása előtt Kádár János elvtárs tájékoz­tatást adott a hazánk felszabadu­lása 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekről. Az ülés megállapította, hogy a hazánk felszabadulásának ne­gyedszázados jubileuma tisztele­tére országszerte szervezett meg­emlékezések, az április 4-i köz­ponti ünnepségek méltóképpen ki­fejezték népünk történelmi sors­fordulójának jelentőségét. Tovább erősítették népünkben a szocia­lista közgondolkodást, a hazafisá­­got és a proletár nemzetköziséget. A felszabadulási ünnepségek fé­nyét emelte, hogy a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok küldöttségei, a felszabadítási har­cok részvevői népünkkel együtt ünnepeltek. Ebben kifejezésre ju­tott, hogy pártjaink és népeink közösen küzdenek a szocializmus eszméinek megvalósításáért és korunk legfőbb kérdéseinek meg­oldásáért. A Központi Bizottság elismeré­sét és köszönetét fejezi ki a párt­szervezeteknek, a Hazafias Nép­frontnak, a szakszervezeteknek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség­nek, minden társadalmi szerve­zetnek, a munkásőrségnek, a hon­védségnek, a fegyveres testüle­teknek, a közlekedés és a hírköz­lés dolgozóinak, mindazoknak, akik lelkes, fáradságot nem is­merő munkájukkal hozzájárultak hazánk felszabadulásának méltó megünnepléséhez.­­* A Központi Bizottság és a Mi­nisztertanács együttes ülése­n megvitatta és elfogadta Biszku Béla elvtársnak, a Köz­ponti Bizottság titkárának elő­terjesztése alapján a Politikai Bizottság jelentését a tanácsok tevékenységéről, valamint mun­kájuk fejlesztésének irányelveit; — megvitatta és elfogadta Borbándi János elvtársnak, a Központi Bizottság osztályveze­tőjének előterjesztése alapján a Politikai Bizottság javaslatát a választási rendszer továbbfej­lesztésére; — megvitatta és elfogadta Nyers Rezső elvtársnak, a Köz­ponti Bizottság titkárának elő­terjesztése alapján a Politikai Bizottság javaslatát a lakásépí­tés növelésére, a lakáselosztás és -fenntartás rendjének fejlesz­tésére. 1. A Központi Bizottság és a Mi­nisztertanács együttes ülése meg­állapította:" A tanácsok megalakulásuk óta erőtTnyl­l­­esen—dolgainal——állam­szervezetünk elismeri-új­ tekinté­lyes részévé váltak. Hozzájárultak a néphatalom kiépítéséhez, ha­zánk gazdasági, társadalmi és kulturális felemelkedéséhez. Je­lentős eredményeket értek el a község- és városfejlesztésben. Szervezik a lakosság anyagi, szo­ciális ellátásának, művelődési és szolgáltatási igényeinek kielégíté­sét. A szocialista építés soron követ­kező feladatai a tanácsok munká­jának fejlesztését igénylik. A további munkában abból kell kiindulni, hogy fejlődjön a taná­csok államigazgatási tevékenysé­ge, erősödjön népképviseleti jelle­ge és önkormányzati­ vonása.---­Ennek érdekében bővíteni kell a tanácsok hatósági és igazgatási jogkörét és­ növelni kell önálló gazdasági tevékenységét. Az ál­­lamigazgatás­ és a hatósági mun­ka vonatkozásában fokozni kell a központi szervek irányító, ellen­őrző munkájának hatékonyságát, ugyanakkor mindazokat a felada­tokat, amelyek helyileg célszerűen oldhatók meg, a tanácsok hatás­körébe kell utalni. A tanácsok gazdálkodási önálló­ságának növelésével biztosítani kell, hogy jobban kiaknázzák a helyi erőforrásokat, többet nyújt­sanak a népgazdaságnak és a la­kosságnak is. Az ülés egyetértett azzal, hogy a tanácsrendszer fejlesztésének elvi kérdéseit a Központi Bizott­ság megvitatás és jóváhagyás cél­jából a párt X. kongresszusa elé terjeszti.2. A Központi Bizottság és a Mi­nisztertanács együttes ülése vá­lasztási rendszerünk továbbfej­lesztésével kapcsolatban megálla­pította: Jelenlegi választási rendszerünk alapelvei megfelelnek társadalmi­­politikai viszonyainknak. Az álta­lános, egyenlő és közvetlen vá­lasztás elve, a szavazás titkossága és az egyéni választókerületi rend­szer, valamint a választások nép­frontjellege jól szolgálja szocia­lista céljainkat. Néhány vonatkozásban indokolt választási rendszerünk tovább­fejlesztése. Az ülés egyetértett az­zal, hogy javaslatot kell kidolgoz­ni és benyújtani az országgyűlés­nek a választójogi törvény módo­sításár­a. Az országgyűlési és a tanácstagi választásoknál az eddiginél is na­gyobb mértékben lehetővé kell tenni több jelölt állítását. Több jelölt esetében biztosítani kell, hogy azonos esélyekkel indulhas­sanak a választásokon. Az országgyűlés, valamint a he­lyi tanácsok tagjainak választása a jövőben is közvetlenül történ­jék. A fővárosi és a megyei taná­csok tagjait eddig közvetlenül választották. Az ülés javasolja, hogy a jövőben a fővárosi és a megyei tanácsok tagjait a helyi tanácsok válasszák. 3. A Központi Bizottság és a Mi­nisztertanács a lakáskérdésben történt állásfoglalásánál figye­lembe vette az állami szervek javaslatait, a Szakszervezetek Országos Tanácsának véleményét, valamint a megyei párt- és ta­nácsszervekkel folytatott széles körű konzultáció tapasztalatait, és megállapította: A negyedik ötéves terv során az eddiginél nagyobb arányú la­kásépítést kell megvalósítani, to­vább kell fejleszteni a lakosság részvételi formáit a lakásépítés­ben, a lakbéreket a tényleges fenntartási költségek alapján és differenciáltan kell megállapíta­ni, úgy, hogy a komfort nélküli lakások bére ne emelkedjék. Annak érdekében, hogy a lak­­béremelésben érintetteknél az életszínvonal ne csökkenjen, a lakbéremeléssel egyidőben és az­zal azonos összegű állami térítést kell adni, amely a jövedelmek növekedésével arányban, néhány év alatt szűnik meg. Az új elve­ken alapuló lakbárrendszert 1971. július 1-től kell életbe léptetni. A Központi Bizottság és a Mi­nisztertanács együttes ülése úgy döntött, hogy a lakásépítés, -el­osztás és -fenntartás kérdéseit rendező állásfoglalást, a részletes állami intézkedéseket május hó­napban nyilvánosságra kell hoz­ni.­ A vezető testületek rendelkezé­sére álló országos adatok azt bizo­nyítják, hogy az 1970-es népgaz­dasági tervünk első negyedévé­nek teljesítése megfelelő volt. Továbbra is arra kell töreked­nünk, hogy idei tervünket, amely a harmadik ötéves terv utolsó esz­tendeje, minden vonatkozásban megvalósítsuk. Ebben a munká­ban a gazdasági élet irányítói tá­maszkodhatnak az öntudatos dol­gozók helytállására. Ezt bizonyít­ják a felszabadulási munkaver­seny elismerésre méltó, szép eredményei. A Központi Bizottságot az el­múlt napokban különböző üze­mek részéről megkeresték és kö­zölték: a felszabadulási munka­versenyt a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa tisz­teletére „kongresszusi munkaver­senyként” tovább folytatják. A Központi Bizottság a dolgo­zók kezdeményezését üdvözli. Felhívja a párt-, állami, szak­­szervezeti és KISZ-szervezeteket, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemek kongresszusi szocialista munkaversenyéhez adjanak meg minden támogatást. A Központi Bizottság a kongresszusi munka­versenyben legkiemelkedőbb eredményeket elért vállalatok­nak, az év eredményeinek érté­kelése alapján, 1971. május 1-én hat kongresszusi zászlót és tizen­hat oklevelet adományoz. A Központi Bizottságnak meg­győződése, hogy a X. pártkong­resszus tiszteletére tett felajánlá­sok teljesítése népünk javát, az ország fejlődését szolgálja.

Next