Népszabadság, 1970. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
1970. május 1. péntek: NÉPSZABADSÁG Az Elnöki Tanács elnökének üzenete az indokínai népek képviselőinek tanácskozásához A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar nép és a magam nevében üdvözlöm és forró testvér támogatásunkról biztosítom az indokínai népek képviselőinek tanácskozását, az elfogadott, történelmi felelősségtől áthatott közös nyilatkozatot. Mélységesen elítéljük az amerikai imperializmusnak a vietnami agresszió kiszélesítésére irányuló újabb manővereit, Kambodzsa ellen intézett alattomos támadását, amely nyílt kihívást jelent az indokínai népekkel, Délkelet-Ázsia és a világ békéjével szemben. Teljes szolidaritásunkról biztosítom az amerikai imperializmus és csatlósai ellen hősiesen harcoló indokínai népeket. Szilárd meggyőződésünk, hogy a vietnami, a laoszi és a kambodzsai nép antiimperialista összefogása, közös harca — a testvéri szocialista és más baráti országok, a világ békeszerető erőinek támogatásával — győzedelmeskedni fog. Kivívják nemzeti jogaikat és megteremtik a békét, a függetlenséget és semlegességet az indokínai térség országai számára, az 1954. és 1962. évi genfi egyezmények szellemében. LOSONCZI PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. A májusi seregszemlén népünk előre tekint Gáspár Sándor köszöntője a rádióban és a televízióban Tegnap este a Kossuth rádió és a televízió sugározta Gáspár Sándor elvtársnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának május elseje alkalmából elmondott ünnepi köszöntőjét. Kedves elvtársnők, elvtársak, tisztelt hallgatóink, nézőink! Munkásünnepünk, május elsejének előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkásparaszt kormány és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében köszöntöm dolgozó népünket. Üdvözöljük a gyárak, az üzemek, a bányák, a földek, intézmények és hivatalok dolgozóit. Üdvözlünk minden magyar dolgozót, aki alkotó munkával hozzájárul történelmi céljaink, nagy feladataink megvalósításához. Nemzetközi ünnepünkön köszöntjük a szocialista országok dolgozóit, külön üdvözöljük a kommunizmust építő szovjet munkásosztályt, az egész szovjet népet. Köszöntjük a kapitalizmus ellen küzdő munkástestvéreinket, a nemzeti felszabadító mozgalmak harcosait, a világ öszszes haladó erőit. Testvéri üdvözletünket küldjük, és szolidaritásunkat fejezzük ki mindazon népeknek, amelyek fegyverrel küzdenek az imperialista agresszió ellen. Köztük elsősorban a hős vietnami népnek és a haladásért, az agresszió ellen küzdő arab népeknek. Tisztelt elvtársak! A holnapi napon immár 80 esztendeje, hogy az öntudatra ébredt munkásosztály első ízben bontotta ki vörös zászlaját. Azok emelték magasra a vörös lobogót, akik hittek a munkásosztály történelmi hivatásában és vállalták a harcot egy boldogabb, igazságosabb, emberibb társadalomért. Május elseje a munkásszolidaritás, az osztálycélok megvalósításáért, a munkásosztály hivatásának betöltéséért folytatott harc ünnepe és jelképe. Az első május elseje óta eltelt 80 év megmutatta merre tart a világ. Az Internacionálé dallamai ma egyre erőteljesebben és szabadabban csendülnek fel mindenütt a földtekén, hirdetve a lenini gondolat diadalát. A proletár internacionalizmus világot átfogó és átformáló eszmévé vált. A marxizmus a leninizmus elméletéből korunk legyőzhetetlen valósága lett. A felszabadult munkásosztály diadalmasan ünnepli ezt a napot. Aki a maga munkájából él, nemigen hisz csodákban, megváltásban. A munkások mindig tudták, sorsukon fordítani csak közös erővel, összefogással, egy akarattal lehet. Hogy a csoda valóban nem segít és hogy csak az osztály legjobbjaiból kovácsolódott élcsapat vezetésével képes a munkásosztály felszabadulni, emberhez méltó életet megvalósítani, ez ma már bizonyosság. Országok egész sorában győzedelmeskedett a munkások joga és eszméje, milliók sorsa, élete vált ■ emberhez méltóvá. A világ számos részén, a gyárakban, műhelyekben, ültetvényeken és szántóföldeken a dolgozók millióinak színébe remény költözött, derekuk kiegyenesedett, soraik megszilárdultak. A mai körülmények között különböző országok dolgozói más és más nyelven fejezik ki magukat, más és más módon harcolnak, mégis egyek, mert összefogja őket a közös eszme. Egyre inkább érzik és tudják, hogy a munkások kezében mindig a leghatékonyabb fegyver volt és marad a nemzetközi munkásosztály szolidaritása, egysége. Tisztelt elvtársak! A májusi seregszemle számunkra felkészülés, az új feladatok megoldására is. Az elmúlt 25 év eredményei, a magyar dolgozók fáradságos, áldozatos munkája révén jöttek létre. Ezek az eredmények is mutatják, hogy érdemes volt dolgozni, van miért lelkesedni. A jövő tennivalóinak megoldásánál az ésszerűbb, az átgondoltabb, a tervszerűbb munka mellett az önzetlen munkáslelkesedésre is építünk. A munkások alkotó tevékenysége nemcsak az ország gyarapodását szolgálja, hanem bizonyítéka annak is, hogy a dolgozók mélységesen megértik, hogy bár nagyszerű a megtett út, de sok még a tennivaló. A dolgozó emberek számára tartalmas és kulturált életet akarunk teremteni. Célunk, hogy teljes társadalmi és szociális biztonságot nyújtsunk minden dolgozó számára. Rendszeresen emelkedő életszínvonalat akarunk biztosítani népünknek. Minden ember számára elérhetővé kívánjuk tenni a kultúra, a művészet kincseit, mindazt, ami boldogulásukhoz, igaz emberi életükhöz szükséges. Ilyen szellemben tekintjük május elsejét az alkotó, a felszabadult munka ünnepének, amelynek jegyében népünk előre tekint. Olyan feladatok várnak ránk, amelyek még szebbé, tartalmasabbá teszik életünket. Terveink reálisak, ezeket munkásosztályunk, dolgozó népünk magáénak vallja. Ez a legfontosabb biztosítéka annak, hogy céljaink megvalósulnak. Kedves elvtársak! Május elseje legyen mindenki ■ számára kellemes, szép, derűs ünj nép. Fejezze ki a magyar nép, a | magyar munkások harci elszántságát a békéért, a haladásért, a szocializmusért vívott világméretű küzdelemben. Engedjék meg, hogy e nagy ünnepünkön tiszta szívből, meleg | szeretettel kívánjak minden magyar dolgozónak sok sikert a munkában, boldogságot, örömet és jó egészséget személyes életükben. Éljen május elseje, a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepe! Nem marad papíron Gazdaságirányítási rendünk széles teret ad a helyi kezdeményezésnek, s ugyanakkor olyan feltételeket teremt, amelyek közepette a vállalatok önálló döntései általában a központi akarat, a népgazdasági terv megvalósítását szolgálják. Ezt példázta már a gazdasági reform első két esztendeje is. A Központi Bizottság tavaly novemberi ülésén méltán állapíthatta meg, hogy irányítási rendünk változásával egyidőben — hozzátehetjük, annak segítségével — az ötéves tervben kijelölt gazdaságfejlesztési célokat elérjük, több területen túl is haladjuk. A reform tehát alkalmas eszköznek bizonyult a több évre szóló célok szolgálatára. De az említett központi bizottsági ülés óta eltelt idő mást is bizonyít. Azt, hogy a párt- és az állami szerveknek megvannak az eszközeik arra, hogy a menet közbeni problémákat megoldásra segítsék. Miként a reform kezdeményezője is a párt volt, az értékelés, az iránymutatás most is a párt részéről indult ki. S ahogyan a bevezetéskor a pártszervezetek minden segítséget megadtak az állami szerveknek, vállalati vezetőségeknek, úgy most a javításból, az újabb feladatokból is sokoldalúan kivették részüket. Minderre azért is érdemes felhívni a figyelmet, mert voltak, akik úgy vélték, hogy a párt, a kormányzat a gazdasági reform bevezetésével „bedobta a gyeplőt”, s képtelen lesz hatást gyakorolni a fejlődésre, fellépni az óhatatlanul adódó problémákkal szemben. S e gondolat logikus folytatása: szűkíteni kellene a vállalatok önállóságát, utasításokkal bábáskodni a gazdasági fejlődés felett. A legutóbbi hónapok tapasztalatai alapján még több érvünk van arra, hogy cáfoljuk e gondolatmenetet. A tények bizonyítják: mai irányítási rendünk talaján nemcsak gyorsabban felmérhetők, értékelhetők a gazdasági fejlődés problémái, de hatékonyabban lehet fellépni a nem kívánatos jelenségekkel szemben. Nézzük csak, mire hívta fel a figyelmet a reform két évének tapasztalata alapján a Központi Bizottság. Mindenekelőtt arra, hogy kívánatos fokozni az ipari termelés növekedésének ütemét, méghozzá úgy, hogy javuljon a hatékonyság, növekedjék a termelékenység. Figyelmeztetett a Központi Bizottság a beruházási javak kereslet-kínálata egyensúlyának hiányára, fellépett a fogyasztói árak indokolatlan emelése, a tömegfogyasztás szempontjából fontos cikkek hiánya ellen. Célul tűzte ki az export gazdaságosságának javítását, a mezőgazdaságban pedig elsősorban az állattenyésztés gyorsabb fejlődését, a háztáji jobb hasznosítását. Egész gazdálkodásunkat érintő sokrétű teendőkről volt szó a Központi Bizottság novemberi ülésén. Olyan kérdésekről is, amelyekben viszonylag hosszabb idő alatt érhető el érezhető javulás — mint például a beruházási egyensúly tekintetében —, s olyanokról is, amelyekben mielőbb változást sürgetett az ülés. S hogy az iránymutató határozat nem maradt papíron, ezt bizonyítják 1970 első negyedének eredményei. Ez év első három hónapjában 6,6%-kal volt nagyobb az ipari termelés, mint a megelőző év első negyedében. (A növekedés a tervezettnek megfelelő, pedig a szokottnál erősebb tél ugyancsak sok gondot, nehézséget okozott.) A határozat az ipari termelés növekedését elsősorban a népgazdaság számára legfontosabb ágazatokban szorgalmazta. Ez is megvalósult, hiszen a gépipar termelése 9%-kal, a vegyiparé 16%-kal volt több, mint 1969 első negyedében. Óvni szeretnénk attól, hogy e három hónap kedvező adatait túlértékeljük. A gyorsulás ugyanis a tavalyi első negyedév több szempontból különleges feltételeihez képest következett be, amikoris még erősek voltak a gazdaságban végbemenő átrendeződések hatásai. Több jel mutatja azonban, hogy nem átmeneti javulásról, hanem tartósnak ígérkező pozitív tendenciáról van szó. Ezt mutatja mindenekelőtt, hogy a gyorsabb növekedést a tavalyinál nagyobb rendelésállomány támasztja alá. A belkereskedelem lényegesen többet rendelt, rendelésállománya az év elején több mint másfélszerese volt az egy évvel korábbinak, és általában nagyobbak az exportlehetőségek is. A termelés magasabb színvonala tehát várhatóan állandósul anélkül, hogy eladhatatlan készletek keletkeznének. Kedvezően alakult a munka termelékenysége is: míg 1969 első negyedében a termelékenység alacsonyabb volt az egy évvel azelőttinél, most az egy főre jutó termelés csaknem 5%-kal volt több, mint 1969 január-márciusában, a termelés növekedésének tehát csaknem négyötöde a termelékenység fokozódásából származott. A termelékenységi mutató felfelé ívelésének alapvető oka a termelés gyorsabb felfutása, s a munkaidő-csökkentés befejeződése, de minden bizonnyal szerepe van benne a munkaerő-gazdálkodás javulásának is. S hogy ez a kedvező tendencia is állandósulhat, azt a termelés mennyiségének várható alakulásán kívül a vállalatok munkaerőtervei is valószínűsítik. A változott szabályozórendszer hatására ugyanis a legtöbb vállalat módosította elképzeléseit: kevésbé számol a létszám növelésével, inkább a rendelkezésre álló munkaidőalap jobb kihasználását tűzi ki célul. Érezhető a tenyésztői kedv növekedése az állattartásban. Jelentősen növekedett a borjú, a növendékmarha és a süldő iránti kereslet. Jó alapot ad a fejlődéshez a több takarmány, a keveréktakarmányok szabad forgalmazása. Ha nem is minden tekintetben, de javulás észlelhető a fogyasztási cikkek piacán is. Bővült a választék hazai termelésből és importcikkekből is. A szocialista országokból 75%-kal, a tőkésországokból 150%-kal több iparcikket hoztunk be az első negyedévben, mint egy évvel korábban. Az év hátralevő részében így ugyancsak jó iparcikkellátással számolhatunk, hiszen a könnyűipar csaknem kétszer annyi, a gépipar másfélszer annyi áru szállítására vállalt kötelezettséget, mint egy évvel ezelőtt, s az év egészére az importcikkek részaránya a fogyasztói ellátásban a tavalyi 13%-ról 16%-ra növekszik. Ennek ellenére néhány árufajtából — építőanyagokból, friss sertéshúsból, sörből, egyes ruházati cikkekből, gépipari fogyasztási cikkekből — teljes mértékben még nem tudjuk kielégíteni az igényeket. A gyártmányfejlesztés gyorsítása, más cikkek esetében kapacitásbővítés, vagy az import fokozása oldja meg e problémákat — ha nem is mindez az idén. A Központi Bizottság novemberi ülése óta javult az árellenőrzés, s a vállalatok is körültekintőbb árpolitikát folytatnak. Ennek is része van abban, hogy a kiskereskedelmi fogyasztói árak szintje január-februárban együttvéve mindössze 1,1%-kal volt magasabb, mint 1969 januárfebruárban. Ami az iparcikkeket illeti, hasonló árszinttel számolhatunk az év következő időszakában is, sőt egyes importcikkeknél — az importforgalmi adó mérséklése és több, olcsóbb cikk beszerzésének eredményeként — az árszínvonal csökkenése várható. Ugyanakkor a késői tavasz minden bizonnyal drágítja a zöldségek és a gyümölcsök árát. A fenti, alapvetően kedvező kép alapján joggal mondható: a Központi Bizottság határozata nyomán kedvező tendenciák bontakoztak ki, a párt, a kormány által ez évre kijelölt gazdasági feladatok végrehajtása sikeresen megkezdődött. Ne zárjuk azonban itt le a gondolatmenetet. Érdemes szólni a „hogyan”-ról is, arról, hogy milyen eszközökkel értünk el változást. Hadd bocsássuk előre, az eszközök, a módszerek, a mechanizmus alapelveinek megfelelők voltak, tehát nem a reform elveinek megsértésével, ellenkezőleg, a reformban rejlő központi irányítási lehetőségek felhasználásával, a vállalatok felelősségének növelésével, a gazdasági reform kibontakoztatásával születtek a sikerek. Nehéz — és talán felesleges is — kettéválasztani a gazdasági és a politikai ráhatás eszköztárát — mindkettőt felvonultattuk a siker érdekében. A Minisztertanács a Központi Bizottság határozatának szellemében hozott határozatait a munkaerő-gazdálkodás szabályainak módosításáról, a belső piaci egyensúly biztosításáról, a tömegfogyasztási cikkek termeléséről, a háztáji segítéséről, a belkereskedelmi szabályzókról, hogy csak néhányat említsünk — a gazdálkodás feltételeiben végezték el a szükséges módosításokat. A minisztériumok mindenekelőtt a vállalatok segítésében aktivizálódnak, nagy figyelmet fordítanak az alapvető gazdasági folyamatokra, ágazatuk gazdálkodásának javítására. Konkrét tervek készültek a minisztériumokban a műszaki fejlesztés támogatására, a hazai kutatások, a licencvásárlások, a gyártmány- és gyártásfejlesztés hatékonyabbá tételére. Ha talán még nem is elég határozottan és differenciáltan, de törekedtek arra, hogy a vállalati vezetők elbírálásában, premizálásában kifejezésre jusson, mit tett az adott vállalat a párt és a kormány gazdaságpolitikájának valóra váltásáért. A gazdálkodás javulásában nagy része van a pártszervek és -szervezetek politikai aktivitása fokozódásának, növekvő felelősségérzetüknek. Nagy gondot fordítottak arra, hogy a korábbinál alaposabban, körültekintőbben készüljenek a vállalati tervek, jobban figyelembe vegyék a belső és külső piac igényeit, felléptek az indokolatlan áremelési tendenciák ellen. Többet foglalkoztak a pártszervezetek a termelékenységgel, az anyagi és erkölcsi ösztönzéssel is. A vezetés javítására irányuló munka kiegészítéseként széles körben ismertették a dolgozókkal a Központi Bizottság határozatát, s az ebből adódó helyi teendőket. Gazdasági eredményeinknek, s a pártszervezetek aktív agitációs és propagandamunkájának része van abban, hogy a lakosság hangulata jó, bizakodóan ítélik meg fejlődésünk kilátásait. A nyugodt politikai légkör visszahat a termelésre, jó alapokat teremt a munkaverseny kibontakozásához. A nagy történelmi évforduló, felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából végzett széles körű politikai munka ugyancsak erősítette a tudatot: érdemes volt, s a jövőben is érdemes dolgozni, hisz javuló munkánk eredményeit mindannyian élvezzük. Az év kezdetét értékelve, kedvező tendenciákról adhatunk számot. Ezeket kell erősítenünk az év hátralevő részében, annál is inkább, mert a terv teljesítése fegyelmezett munkát, sok vállalatnál rendkívüli erőfeszítést igényel. Mindehhez tegyük hozzá: vannak olyan gondjaink is, amelyek megoldására hosszabb időre van szükség. A műszaki színvonal emelése, a termelési szerkezet javítása, a beruházási egyensúly problémái, a mezőgazdaságra kedvezőtlen időjárás következményeinek leküzdése, a lakáshelyzet — hogy csak néhányat említsünk meg ezek közül is. A kezdeti jó eredmények továbbfejlesztése, a kedvező tendenciák kibontakoztatása megteremti a feltételét annak, hogy a következő ötéves tervben e problémák közül is minél többet túlhaladottá tegyünk. Földes István 3