Népszabadság, 1970. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

1970. május 1. péntek: NÉPSZABADSÁG Az Elnöki Tanács elnökének üzenete az indokínai népek képviselőinek tanácskozásához A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar nép és a magam nevében üdvözlöm és forró testvér támogatásunkról bizto­sítom az indokínai népek képviselőinek tanácskozását, az elfogadott, történelmi felelősségtől áthatott közös nyilatkozatot. Mélységesen elítéljük az amerikai imperializmusnak a vietnami agresszió kiszélesítésére irányuló újabb manővereit, Kambodzsa ellen intézett alattomos támadását, amely nyílt kihívást jelent az indokínai népekkel, Délkelet-Ázsia és a világ békéjével szemben. Teljes szolidaritásunkról biztosítom az amerikai imperializmus és csatlósai ellen hősiesen harcoló indokínai népeket. Szilárd meggyőző­désünk, hogy a vietnami, a laoszi és a kambodzsai nép antiimperia­­lista összefogása, közös harca — a testvéri szocialista és más baráti országok, a világ békeszerető erőinek támogatásával — győzedelmes­kedni fog. Kivívják nemzeti jogaikat és megteremtik a békét, a füg­getlenséget és semlegességet az indokínai térség országai számára, az 1954. és 1962. évi genfi egyezmények szellemében. LOSONCZI PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. A májusi seregszemlén népünk előre tekint Gáspár Sándor köszöntője a rádióban és a televízióban Tegnap este a Kossuth rádió és a televízió sugározta Gáspár Sándor elvtársnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának május else­je alkalmából elmondott ün­nepi köszöntőjét. Kedves elvtársnők, elvtársak, tisztelt hallgatóink, nézőink! Munkásünnepünk, május else­jének előestéjén a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a forradalmi munkás­paraszt kormány és a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa nevében köszöntöm dolgozó népünket. Üd­vözöljük a gyárak, az üzemek, a bányák, a földek, intézmények és hivatalok dolgozóit. Üdvözlünk minden magyar dolgozót, aki al­kotó munkával hozzájárul törté­nelmi céljaink, nagy feladataink megvalósításához. Nemzetközi ünnepünkön kö­szöntjük a szocialista országok dolgozóit, külön üdvözöljük a kommunizmust építő szovjet munkásosztályt, az egész szovjet népet. Köszöntjük a kapitaliz­mus ellen küzdő munkástestvé­reinket, a nemzeti felszabadító mozgalmak harcosait, a világ ösz­­szes haladó erőit. Testvéri üdvözletünket küld­jük, és szolidaritásunkat fejezzük ki mindazon népeknek, amelyek fegyverrel küzdenek az imperia­lista agresszió ellen. Köztük első­sorban a hős vietnami népnek és a haladásért, az agresszió ellen küzdő arab népeknek. Tisztelt elvtársak! A holnapi napon immár 80 esz­tendeje, hogy az öntudatra éb­redt munkásosztály első ízben bontotta ki vörös zászlaját. Azok emelték magasra a vörös lobogót, akik hittek a munkásosztály tör­ténelmi hivatásában és vállalták a harcot egy boldogabb, igazsá­gosabb, emberibb társadalomért. Május elseje a munkásszolidari­­tás, az osztálycélok megvalósítá­sáért, a munkásosztály hivatásá­nak betöltéséért folytatott harc ünnepe és jelképe. Az első május elseje óta eltelt 80 év megmutatta merre tart a világ. Az Internacionálé dallamai ma egyre erőteljesebben és sza­badabban csendülnek fel minde­nütt a földtekén, hirdetve a leni­ni gondolat diadalát. A proletár internacionalizmus világot átfo­gó és átformáló eszmévé vált. A marxizmus a leninizmus elméleté­ből korunk legyőzhetetlen való­sága lett. A felszabadult munkás­­osztály diadalmasan ünnepli ezt a napot. Aki a maga munkájából él, nemigen hisz csodákban, meg­váltásban. A munkások mindig tudták, sorsukon fordítani csak közös erővel, összefogással, egy akarattal lehet. Hogy a csoda va­lóban nem segít és hogy csak az osztály legjobbjaiból kovácsoló­­dott élcsapat vezetésével képes a munkásosztály felszabadulni, em­berhez méltó életet megvalósí­tani, ez ma már bizonyosság. Or­szágok egész sorában győzedel­­­­meskedett a munkások joga és­­ eszméje, milliók sorsa, élete vált ■ emberhez méltóvá. A világ szá­mos részén, a gyárakban, műhe­lyekben, ültetvényeken és szántó­földeken a dolgozók millióinak színébe remény költözött, dere­kuk kiegyenesedett, soraik meg­szilárdultak. A mai körülmények között kü­lönböző országok dolgozói más és más nyelven fejezik ki magu­kat, más és más módon harcol­nak, mégis egyek, mert összefog­ja őket a közös eszme. Egyre in­kább érzik és tudják, hogy a munkások kezében mindig a leg­hatékonyabb fegyver volt és ma­rad a nemzetközi munkásosztály szolidaritása, egysége. Tisztelt elvtársak! A májusi seregszemle számunk­ra felkészülés, az új feladatok megoldására is. Az elmúlt 25 év eredményei, a magyar dolgozók fáradságos, áldozatos munkája ré­vén jöttek létre. Ezek az eredmé­nyek is mutatják, hogy érdemes volt dolgozni, van miért lelkesed­ni. A jövő tennivalóinak megol­dásánál az ésszerűbb, az átgon­doltabb, a tervszerűbb munka mellett az önzetlen munkáslel­kesedésre is építünk. A munká­sok alkotó tevékenysége nemcsak az ország gyarapodását szolgálja, hanem bizonyítéka annak is, hogy a dolgozók mélységesen megértik, hogy bár nagyszerű a megtett út, de sok még a tennivaló. A dolgo­zó emberek számára tartalmas és kulturált életet akarunk teremte­ni. Célunk, hogy teljes társadal­mi és szociális biztonságot nyújt­sunk minden dolgozó számára. Rendszeresen emelkedő életszín­vonalat akarunk biztosítani né­pünknek. Minden ember számá­ra elérhetővé kívánjuk tenni a kultúra, a művészet kincseit, mindazt, ami boldogulásukhoz, igaz emberi életükhöz szükséges. Ilyen szellemben tekintjük má­jus elsejét az alkotó, a felszaba­dult munka ünnepének, amely­nek jegyében népünk előre te­kint. Olyan feladatok várnak ránk, amelyek még szebbé, tar­­t­­almasabbá teszik életünket. Ter­­­­veink reálisak, ezeket munkás­­­­osztályunk, dolgozó népünk ma­­­­gáénak vallja. Ez a legfontosabb­­ biztosítéka annak, hogy céljaink­­ megvalósulnak. Kedves elvtársak! Május elseje legyen mindenki ■ számára kellemes, szép, derűs ün­­j nép. Fejezze ki a magyar nép, a | magyar munkások harci elszánt­ságát a­ békéért, a haladásért, a­­ szocializmusért vívott világmé­­­­retű küzdelemben.­­ Engedjék meg, hogy e nagy ünnepünkön tiszta szívből, meleg | szeretettel kívánjak minden ma­­­­gyar dolgozónak sok sikert a­­ munkában, boldogságot, örömet és jó egészséget személyes életük­ben. Éljen május elseje, a munkás­­osztály nagy nemzetközi ünnepe! Nem marad papíron Gazdaságirányítási rendünk széles teret ad a helyi kez­deményezésnek, s ugyanakkor olyan feltételeket teremt, amelyek közepette a vállalatok önálló dön­tései általában a központi akarat, a népgazdasági terv megvalósítá­sát szolgálják­. Ezt példázta már a gazdasági reform első két esz­tendeje is. A Központi Bizottság tavaly novemberi ülésén méltán állapíthatta meg, hogy irányítási rendünk változásával egyidőben — hozzátehetjük, annak segítségé­vel — az ötéves tervben kijelölt gazdaságfejlesztési célokat elérjük, több területen túl is haladjuk. A reform tehát alkalmas eszköznek bizonyult a több évre szóló célok szolgálatára. De az említett köz­ponti bizottsági ülés óta eltelt idő mást is bizonyít. Azt, hogy a párt- és az állami szerveknek megvannak az eszközeik arra, hogy a menet közbeni problémá­kat megoldásra segítsék. Miként a reform kezdeményezője is a párt volt, az értékelés, az irány­­mutatás most is a párt részéről indult ki. S ahogyan a bevezetés­kor a pártszervezetek minden se­gítséget megadtak az állami szer­veknek, vállalati vezetőségeknek, úgy most a javításból, az újabb feladatokból is sokoldalúan kivet­ték részüket. Minderre azért is érdemes fel­hívni a figyelmet, mert voltak, akik úgy vélték, hogy a párt, a kormányzat a gazdasági reform bevezetésével „bedobta a gyeplőt”, s képtelen lesz hatást gyakorolni a fejlődésre, fellépni az óhatatla­nul adódó problémákkal szemben. S e gondolat logikus folytatása: szűkíteni kellene a vállalatok ön­állóságát, utasításokkal bábáskod­ni a gazdasági fejlődés felett. A legutóbbi hónapok tapasztalatai alapján még több érvünk van ar­ra, hogy cáfoljuk e gondolatme­netet. A tények bizonyítják: mai irányítási rendünk talaján nem­csak gyorsabban felmérhetők, ér­tékelhetők a gazdasági fejlődés problémái, de hatékonyabban le­het fellépni a nem kívánatos je­lenségekkel szemben. Nézzük csak, mire hívta fel a figyelmet a reform két évé­nek tapasztalata alapján a Köz­ponti Bizottság. Mindenekelőtt arra, hogy kívánatos fokozni az ipari termelés növekedésének üte­mét, méghozzá úgy, hogy javul­jon a hatékonyság, növekedjék a termelékenység. Figyelmeztetett a Központi Bizottság a beruházási javak kereslet-kínálata egyensú­lyának hiányára, fellépett a fo­gyasztói árak indokolatlan emelé­se, a tömegfogyasztás szempontjá­ból fontos cikkek hiánya ellen. Célul tűzte ki az export gazdasá­gosságának javítását, a mezőgaz­daságban pedig elsősorban az ál­lattenyésztés gyorsabb fejlődését, a háztáji jobb hasznosítását. Egész gazdálkodásunkat érintő sokrétű teendőkről volt szó a Központi Bizottság novemberi ülésén. Olyan kérdésekről is, ame­lyekben viszonylag hosszabb idő alatt érhető el érezhető javulás — mint például a beruházási egyensúly tekintetében —, s olya­nokról is, amelyekben mielőbb változást sürgetett az ülés. S hogy az iránymutató határozat nem maradt papíron, ezt bizo­nyítják 1970 első negyedének eredményei. Ez év első három hónapjában 6,6%-kal volt nagyobb az ipari termelés, mint a megelőző év első negyedében. (A növekedés a tervezettnek megfelelő, pedig a szokottnál erősebb tél ugyancsak sok gondot, nehézséget okozott.) A határozat az ipari termelés növe­kedését elsősorban a népgazdaság számára legfontosabb ágazatok­ban szorgalmazta. Ez is megvaló­sult, hiszen a gépipar termelése 9%-kal, a vegyiparé 16%-kal volt több, mint 1969 első negyedében. Óvni szeretnénk attól, hogy e három hónap kedvező adatait túlértékeljük. A gyorsulás ugyan­is a tavalyi első negyedév több szempontból különleges feltételei­hez képest következett be, amikor­­is még erősek voltak a gazdaság­ban végbemenő átrendeződések hatásai. Több jel mutatja azon­ban, hogy nem átmeneti javulás­­­­ról, hanem tartósnak ígérkező po­zitív tendenciáról van szó. Ezt mu­­­­tatja mindenekelőtt, hogy a gyor­sabb növekedést a tavalyinál na­­­­gyobb rendelésállomány támaszt­­­­ja alá. A belkereskedelem lé­nyegesen többet rendelt, rende­lésállománya az év elején több­­ mint másfélszerese volt az egy év­­­­vel korábbinak, és általában na­gyobbak az exportlehetőségek is. A termelés magasabb színvonala tehát várhatóan állandósul anél­kül, hogy eladhatatlan készletek keletkeznének. Kedvezően alakult a munka ter­melékenysége is: míg 1969 első negyedében a termelékenység alacsonyabb volt az egy évvel az­előttinél, most az egy főre jutó termelés csaknem 5%-kal volt több, mint 1969 január-márciusá­ban, a termelés növekedésének tehát csaknem négyötöde a ter­melékenység fokozódásából szár­mazott. A termelékenységi mutató fel­felé ívelésének alapvető oka a ter­melés gyorsabb felfutása, s a mun­kaidő-csökkentés befejeződése, de minden bizonnyal szerepe van benne a munkaerő-gazdálkodás javulásának is. S hogy ez a ked­vező tendencia is állandósulhat, azt a termelés mennyiségének várható alakulásán kívül a válla­latok munkaerőtervei is valószí­nűsítik. A változott szabályozó­­rendszer hatására ugyanis a leg­több vállalat módosította elkép­zeléseit: kevésbé számol a létszám növelésével, inkább a rendelke­zésre álló munkaidőalap jobb ki­használását tűzi ki célul. Érezhető a tenyésztői kedv nö­vekedése az állattartásban. Jelen­tősen növekedett a borjú, a nö­vendékmarha és a süldő iránti kereslet. Jó alapot ad a fejlődés­hez a több takarmány, a keverék­takarmányok szabad forgalma­zása. Ha nem is minden tekintetben, de javulás észlelhető a fo­gyasztási cikkek piacán is. Bővült a választék hazai termelésből és importcikkekből is. A szocialista országokból 75%-kal, a tőkésor­­szágokból 150%-kal több iparcik­ket hoztunk be az első negyedév­ben, mint egy évvel korábban. Az év hátralevő részében így ugyancsak jó iparcikkellátással számolhatunk, hiszen a könnyű­ipar csaknem kétszer annyi, a gépipar másfélszer annyi áru szál­lítására vállalt kötelezettséget, mint egy évvel ezelőtt, s az év egészére az importcikkek részará­nya a fogyasztói ellátásban a ta­valyi 13%-ról 16%-ra növekszik. Ennek ellenére néhány árufajtá­ból — építőanyagokból, friss ser­téshúsból, sörből, egyes ruházati cikkekből, gépipari fogyasztási cikkekből — teljes mértékben még nem tudjuk kielégíteni az igényeket. A gyártmányfejlesztés gyorsítása, más cikkek esetében kapacitásbővítés, vagy az import fokozása oldja meg e problémá­kat — ha nem is mindez az idén. A Központi Bizottság novembe­ri ülése óta javult az árellenőrzés, s a vállalatok is körültekintőbb árpolitikát folytatnak. Ennek is része van abban, hogy a kiske­reskedelmi fogyasztói árak szint­je január-februárban együtt­véve mindössze 1,1%-kal volt magasabb, mint 1969 január­februárban. Ami az iparcikkeket illeti, hasonló árszinttel számolha­tunk az év következő időszakában is, sőt egyes importcikkeknél — az importforgalmi adó mérséklé­se és több, olcsóbb cikk beszerzé­sének eredményeként — az ár­színvonal csökkenése várható. Ugyanakkor a késői tavasz min­den bizonnyal drágítja a zöldsé­gek és a gyümölcsök árát. A fenti, alapvetően kedvező kép alapján joggal mondha­tó: a Központi Bizottság határo­zata nyomán kedvező tendenciák bontakoztak ki, a párt, a kormány által ez évre kijelölt gazdasági feladatok végrehajtása sikeresen megkezdődött. Ne zárjuk azonban itt le a gon­dolatmenetet. Érdemes szólni a „hogyan”-ról is, arról, hogy mi­lyen eszközökkel értünk el válto­zást. Hadd bocsássuk előre, az eszközök, a módszerek, a mecha­nizmus alapelveinek megfelelők voltak, tehát nem a reform el­veinek megsértésével, ellenkező­leg, a reformban rejlő központi irányítási lehetőségek felhaszná­lásával, a vállalatok felelősségé­nek növelésével, a gazdasági re­form kibontakoztatásával szület­tek a sikerek. Nehéz — és talán felesleges is — kettéválasztani a gazdasági és a politikai ráhatás eszköztá­rát — mindkettőt felvonultattuk a siker érdekében. A Minisztertanács a Központi Bizottság határozatának szellemé­ben hozott határozatai­t a mun­kaerő-gazdálkodás szabályainak módosításáról, a belső piaci egyen­súly biztosításáról, a tömegfo­gyasztási cikkek termeléséről, a háztáji segítéséről, a belkereske­delmi szabályzókról, hogy csak néhányat említsünk — a gazdál­kodás feltételeiben végezték el a szükséges módosításokat. A mi­nisztériumok mindenekelőtt a vállalatok segítésében aktivizálód­nak, nagy figyelmet fordítanak az alapvető gazdasági folyama­tokra, ágazatuk gazdálkodásának javítására. Konkrét tervek ké­szültek a minisztériumokban a műszaki fejlesztés támogatására, a hazai kutatások, a licencvásárlá­sok, a gyártmány- és gyártásfej­lesztés hatékonyabbá tételére. Ha talán még nem is elég határozot­tan és differenciáltan, de töre­kedtek arra, hogy a vállalati ve­zetők elbírálásában, premizálá­sában kifejezésre jusson, mit tett az adott vállalat a párt és a kor­mány gazdaságpolitikájának va­­­­lóra váltásáért. A gazdálkodás javulásában nagy része van a pártszer­vek és -szervezetek politikai akti­vitása fokozódásának, növekvő felelősségérzetüknek. Nagy gon­dot fordítottak arra, hogy a korábbinál alaposabban, körülte­kintőbben készüljenek a vállala­ti tervek, jobban figyelembe ve­gyék a belső és külső piac igé­nyeit, felléptek az indokolatlan áremelési tendenciák ellen. Töb­bet foglalkoztak a pártszerveze­tek a termelékenységgel, az anya­gi és erkölcsi ösztönzéssel is. A vezetés javítására irányuló mun­ka kiegészítéseként széles körben ismertették a dolgozókkal a Köz­ponti Bizottság határozatát, s az ebből adódó helyi teendőket. Gazdasági eredményeinknek, s a pártszervezetek aktív agitá­­ciós és propagandamunkájának része van abban, hogy a lakosság hangulata jó, bizakodóan ítélik meg fejlődésünk kilátásait. A nyu­godt politikai légkör visszahat a termelésre, jó alapokat teremt a munkaverseny kibontakozásához. A nagy történelmi évforduló, fel­­szabadulásunk 25. évfordulója al­kalmából végzett széles körű politikai munka ugyancsak erősí­tette a tudatot: érdemes volt, s a jövőben is érdemes dolgozni, hisz javuló munkánk eredményeit mindannyian élvezzük.­­ Az év kezdetét értékelve, ked­­­­vező tendenciákról adhatunk szá­mot. Ezeket kell erősítenünk az év hátralevő részében, annál is in­kább, mert a terv teljesítése fe­gyelmezett munkát, sok vállalat­nál rendkívüli erőfeszítést igényel. Mindehhez tegyük hozzá: van­nak olyan gondjaink is, amelyek megoldására hosszabb időre van szükség. A műszaki színvonal emelése, a termelési szerkezet ja­vítása, a beruházási egyensúly problémái, a mezőgazdaságra ked­vezőtlen időjárás következmé­nyeinek leküzdése, a lakáshely­zet — hogy csak néhányat em­lítsünk meg ezek közül is. A kezdeti jó eredmények tovább­fejlesztése, a kedvező tendenciák kibontakoztatása megteremti a feltételét annak, hogy a követke­ző ötéves tervben e problémák közül is minél többet túlhaladottá tegyünk. Földes István 3

Next