Népszabadság, 1970. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

1970. május 23. szombat NÉPSZABADSÁG Izraeli tüzérségi támadás libanoni határterületek ellen Abba Eban: Izrael a tűzszüneti vonalat határnak tekinti Péntek reggel ismét fellángol­tak a harcok a libanoni határvi­déken: az izraeli tüzérség ma­gyar idő szerint 7.30 órakor tüzet nyitott két libanoni határfalura. Izraeli közlés szerint az akciót megtorlónak szánták azért, mert péntek reggel a libanoni határ közelében egy izraeli autóbuszt libanoni területről kilőtt lövedék ért. Egy bejrúti katonai szóvivő be­jelentette, hogy a támadás cél­pontja Yaroun és Bintibeil dél­libanoni határfalu volt. A több mint négyórás támadás során hat polgári személy életét vesz­tette, 23-an megsebesültek, hat­vankét ház megrongálódott. Az első támadásra a libanoni tüzér­ség is válaszolt. Még a délelőtt folyamán az izraeliek tüzet nyi­tottak Blida helység ellen is. Az Al Ahram című kairói lap tudósítója a Pentagonhoz és a ve­zérkari főnökök egyesített bizott­ságához közel álló körökre hivat­kozva jelenti New Yorkból, hogy az Egyesült Államok engedélyez­te Izraelnek 130 Sikorski típusú amerikai helikopter megvásárlá­sát. Egy ilyen helikopter egy­szerre 38 katonát és tisztet szállít­hat 415 kilométerig terjedő távol­ságra. Izrael arra akarja felhasználni ezeket a helikoptereket — ame­lyek közül 8 darabot már május első hetében megkapott —, hogy gépesített gyalogságát átszervezze az Egyesült Államok Vietnamban harcoló helikopter-deszant egy­ségeihez hasonlóra — állapítja meg az Al Ahram tudósítója. Abba Eban izraeli külügymi­niszter csütörtök este sajtóérte­kezleten számolt be washing­toni tárgyalásairól. A külügymi­niszter, aki korábban Rogers külügyminiszterrel találkozott, majd a sajtóértekezlet előtt a sze­nátus külügyi bizottságának tag­jaival folytatott eszmecserét, megerősítette azt a korábbi hí­resztelést, amely szerint az ame­rikai kormány nyitva hagyta az újabb repülőgépek szállítására vonatkozó izraeli kérelmet. Az izraeli külügyminiszter saj­tóértekezletének jelentős részé­ben ismét azt bizonygatta, hogy Izrael számára az újabb amerikai bombázók létfontosságúak, sok­kal fontosabbak, mint amikor 1968-ban első ízben fordultak ilyen kéréssel Johnson elnökhöz. Eban megismételte azt a már is­mert izraeli érvet, amely szerint a Közel-Keleten „felborult az erőegyensúly”. Az eddigieknél nem kevésbé élesen ismét az arab országoknak nyújtott szovjet segítségre hivatkozott. Eban nemzetközi akciót sürge­tett a közel-keleti helyzet romlá­sának megakadályozására. Ugyan­akkor hangoztatta: Izrael politi­kájának lényege az izraeli pozí­ciók megszilárdítása a tűzszüneti vonal mentén. Kijelentette: Izrael e tűzszüneti vonalat változatlanul határnak tekinti. * Aldo Moro olasz külügymi­niszter, aki csütörtökön hivatalos látogatásra az EAK-ba érkezett, pénteken háromórás tanácskozást tartott egyiptomi kollégájával, Mahmud Riaddal. (MTI) Nasszer látogatása a frontvonalon Gamal Abdel Nasszer, az Egye­sült Arab Köztársaság elnöke pénteken meglátogatta a Szuezi­­csatorna menti frontvonalat — jelenti a MENA hírügynökség. Az elnök az egész napot a front­vonalon töltötte. Befejeződött a Gromiko—Bahr eszmecsere mostani szakasza (Moszkvai tudósítónktól.) A szovjet fővárosban pénteken újabb egyórás eszmecserére ke­rült sor Gromiko szovjet külügy­miniszter és Bahr nyugatnémet államtitkár között az erőszakról való kölcsönös lemondásról szóló megállapodás ügyében. A múlt év decembere óta folyó eszme­csere-sorozatnak május 12. és 22. közötti szakasza ezzel lezárult. Bahr holnap visszautazik Bonnba, hogy jelentést tegyen kormányá­nak. A két fél megállapodott, hogy véleménycseréjét tovább folytatja. Értesülések szerint Bahr rend­kívül pozitívan értékeli a megbe­széléseket és a szovjet partner magatartását. Itteni nyugatnémet újságíróknak olyan szellemben nyilatkozott, hogy érzése szerint szovjet részről a legközelebbi jö­vőben, akár már a jövő héten, hajlandók volnának a vélemény­csere folytatására, de nem isme­retes előtte, hogy mikorra lesz erre kész és milyen lesz az állás­pontja a nyugatnémet kormány­nak. Bahr misszióját a magáról a szerződésről való tárgyalások lehetséges voltának, vagy ahogy nyugatnémet források többször fogalmaztak, a szovjet oldal haj­landóságainak a kifürkészését — a maga részéről láthatóan befeje­zettnek tekinti. A szovjet főváros politikai kö­reiben felhívják a figyelmet arra, hogy a Szovjetunió következetes békepolitikájának megfelelően a tőle telhetőt e vonatkozásban is megtette, és az előrehaladás most már azon múlik, hogy a bonni kormány milyen mértékben kész a jóakaratot hangoztató, biztató szavakról áttérni az európai rea­litásokkal valóban számoló, kéz­zelfogható tettekre. Nemes János Megnyílt a Nyugat-berlini NSZEP kongresszusa Az NDK-beli, nyugatnémet, szovjet, lengyel, csehszlovák és francia testvérpártok, valamint kétszáznál több meghívott más vendég jelenlétében péntek dél­után megnyílt a Nyugat-berlini Német Szocialista Egységpárt II. kongresszusa. Az ötszáznál több küldött háromnapos tanácskozása során megvitatják a párt akció­­programját, amelyet Gerhard Da­­nelius, a párt elnöke ismertetett. A kongresszuson felolvasták az NSZEP Központi Bizottságának üdvözlő táviratát, amelyet Walter Ulbricht írt alá. (ADN) Olasz—jugoszláv pártközi tárgyalások Az Olasz Kommunista Párt vez­­­­etősége csütörtök este közle­ményt adott ki az OKP és a JKSZ küldöttségei között Belg­­rádban befejeződött tárgyalások­ról. Az olasz pártküldöttséget En­­rico Berlinguer, az OKP helyet­tes főtitkára, a jugoszláv kül­döttséget pedig Tito elnök ve­zette. A közlemény a többi között a leghatározottabban elítéli az ame­rikai és más Amerika-barát fegy­veres erők kambodzsai agresszió­ját. A tárgyaló felek kicserélték né­zeteiket a két ország helyzetéről és a két párt politikájáról, majd hangoztatták: „Arra van szükség, hogy — mindennemű vélemény­­különbség ellenére — megteremt­sék az akcióegységet a kommu­nista, szocialista, demokratikus és imperialistaellenes erők s vala­mennyi szocialista ország között.” (MTI) Az Olasz KP a tömegsztrájkok okairól Az Olasz Kommunista Párt ve­zetősége, amely csütörtökön Luigi Longo főtitkár elnökletével ülést­­tartott, közleményben ítélte el a kereszténydemokrata párt azon törekvését, hogy a folyamatban levő sztrájkmozgalmakkal kapcso­latban a pánik légkörét keltse az országban. Az OEP vezetősége rámutat, hogy a kormány mind ez ideig nem volt hajlandó semmiféle komoly reformot végrehajtani, elutasítot­ta a dolgozók adója eltörlésének megvitatását, miközben adómen­tességet biztosított a nagy mono­polista csoportok javára. A kor­mány nem csökkentette az alap­vető élelmiszerek árát, sőt tétle­nül szemlélte az árak emelkedé­sét, miközben milliárdokat fecsé­relt el, s nem tett semmiféle kez­deményezést az Egyesült Államok indokínai agressziójának megállí­tására, hanem inkább támogatta azt. A három nagy olasz szakszer­vezet úgy határozott, hogy tekin­tet­­ a küszöbönálló helyi válasz­tásokra, ideiglenesen leállítja a sztrájkmozgalmat. Pénteken befe­jezték munkabeszüntetésüket a közalkalmazottak, megindult a munka a római minisztériumok­ban és egyéb állami hivatalokban. Ismét működik a posta- és távíró­szolgálat. Visszatért hivatalába a május 8-a óta sztrájkoló mintegy negyvenezer tisztviselő. Ugyanak­kor tovább tart a sztrájk az isko­lákban. A tanítók után beszüntet­ték a munkát a középiskolai taná­rok is. Nem dolgoznak a szerkesz­tőségekben és a hírügynökségek­ben sem. Olaszországban már ne­gyedik napja nem jelent meg egyetlen újság sem. Az ország északi részében befejeződött a vasúti alkalmazottak egynapos sztrájkja, most azonban Dél- és Közép-Olaszországban vesztegel­nek a vonatok a vasutasok egyna­pos sztrájkja miatt. A szakszervezetek folytatják a tárgyalásokat a kormányai a munkások követeléseinfatt teljesí­téséről. (AP) . (Berlini tudósítónktól.) Willi Stoph miniszterelnök és Willy Brandt kancellár kasseli találkozójának tényei ismerete­sek. A kormányfők közötti ta­nácskozás során elhangzott állás­­foglalások és a megbeszélések további hatását ma még nehéz­­ lenne felmérni. Az első állásfog­lalások azonban már mindkét ol­dalon napvilágot láttak, s azokból bizonyos következtetések levon­hatók. A találkozó után Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának el­nöke országa területére érve nyi­latkozatban foglalt állást. A ta­nácskozás lényegét összegezve a többi között kijelentette: " A mi álláspontunkat kez­dettől fogva az európai béke biz­tosítására irányuló törekvés jel­lemezte. Mint annak idején Er­furtban is kifejtettem, ez a törek­vés jut kifejezésre abban a szer­ződéstervezetben is, amely a múlt év decembere óta fekszik az asztalon, és amely továbbra is az egyetlen lehetséges alap a szö­vetségi köztársaság kormányával való bármilyen megegyezésre. Szerződéstervezetünk komplex módon foglalja össze az európai biztonság összes tényezőit: az egyenjogúságot, a diszkriminációk megszüntetését, a be nem avat­kozást, a területi integritást és a határok sérthetetlenségét, az erő­szakról való lemondást, a diszkri­minációs törvények hatálytalaní­tását, az atomfegyverekről való lemondást, Nyugat-Berlin önálló politikai egységnek elismerését és a két német államnak az ENSZ- be való felvétele kérdését. Ez volt és marad a mi pozíciónk. Az NDK miniszterelnöke a to­vábbiakban megállapította, hogy miközben a szövetségi kancellár húszpontos javaslattal állt elő, e javaslatok közül hiányzott a leg­fontosabb, a nemzetközi jog nor­máin alapuló egyenjogú kapcso­­latok felvétele a két független né­met állam között. Willi Stoph azonban hangsú­lyozta, hogy az NDK kormánya ennek ellenére kész kormányfői szinten folytatni a dialógust, mi­helyt az NSZK kormánya reális álláspontra helyezkedik az alap­vető problémák rendezéséről. A tanácskozások sorozata ezzel te­hát a jelek szerint nem ért vé­get. A folytatásra van lehetőség. Bonn­nak azonban előbb le kell vonnia a kasseli események­ből adódó következtetéseket,­­ olyanokat is, amelyek közvetve érintik a két ország kapcsolatai­nak rendezését. E vonatkozásban utalni kell arra, hogy a szövet­ségi kormány, Brandt kancellár Erfurtban tett kijelentései és többszöri biztosítékai ellenére sem tudta — vagy nem akarta? — garantálni a tárgyalások nyu­godt légkörét. Mert magyarázni ugyan lehet, elfogadni azonban semmiképpen sem, hogy miért nem akadályozták meg a fasiszta csoportok garázdálkodását a vá­rosban, és már a fogadásnál a pá­lyaudvar környékén, miért tűrték el az NDK állami lobogójának meggyalázását, valamint azt a provokációt, amely lehetetlenné tette, hogy Willi Stoph az előre kitűzött időpontban megkoszo­rúzza a fasizmus áldozatainak kasseli emlékművét. E jelenségekre aligha lehet ma­gyarázatot találni, már csak azért sem, mert a szemtanúk meggyő­ződése szerint Kassel lakosságá­nak és az NSZK népének többsé­ge a tanácskozások nyugodt lég­körét és eredményességét kíván­ta. Ez megmutatkozott már Be­b­­rában, az NSZK határállomásán, ahol a helyi lakosság nagy szám­ban vonult ki és a pályaudvaron tiszteletteljes, baráti fogadtatás­ban részesítette az NDK delegá­cióját. És ez a szimpátia nyilvá­nult meg később a kasseli pálya­udvar környékén megjelenők többsége részéről, valamint a ta­nácskozás napján a demokratikus erők által rendezett, fegyelmezett tüntetéseken is. Bonnban megkezdték (Bonnt tudósítónktól.) A kasseli csúcstalálkozó más­napján az NSZK-ban megkezdő­dött a mérlegkészítés. Ezt teszik a politikai pártok, a sajtó és nem utolsósorban a kormány, szemé­lyesen Willy Brandt, aki ma saj­tóértekezleten foglalt állást poli­tikájának védelmére, a jövő szer­dán pedig a parlament külpoliti­kai vitájában fejti ki majd to­vábbi elképzeléseit. Az értékelések kiindulópontja az a tény, hogy a két kormányfő, mint Brandt ma közölte, egyetér­tett az eszmecsere későbbi foly­tatásának szükségességével, de hogy ennek időpontját konkrétan nem határozták meg, az a legerő­sebb bizonyíték arra, hogy milyen mélyek a nézetbeli ellentétek az NDK és az NSZK között. Ezt Brandt is elismerte. Teljes csődről, kilátástalan helyzetről és zsákutcáról egyéb­ként Nyugat-Németországban csak a jobboldali lapok, elsősor­ban a Springer-konszern újságjai írnak, természetesen kárörömmel és azzal a követeléssel, hogy a bonni kormány teljesen térjen vissza az adenaueri politikához. A kasseli találkozó éppen ezért az elkövetkező hónapokban gyorsít­hatja az NSZK-ban a politikai po­larizálódás folyamatát, feltéve, hogy a jobboldal támadásaira Brandt és a koalíciós kormány politikájának ésszerű továbbfej­lesztésével válaszol. Az utca embere mindenesetre Kasselban és Bonnban egyaránt nem hidegháborús hadjáratot vár, hanem erőfeszítéseket a két né­met állam viszonyának érdemle­ges javítására. Sajtóértekezletén Brandt első­sorban azt hangsúlyozta, hogy a két német állam párbeszédét nem szabad elszigetelten szemlélni, ha­nem bele kell illeszteni az NSZK és a szocialista országok között folyó tárgyalások komplexumába. A továbbiakban Brandt az NDK —NSZK eszmecsere bizonytalan Az események ismeretében azt kell mondanunk, hogy az NDK delegációja az egyetlen lehetséges utat választotta, amikor az NSZK kormányának makacssága, a régi sémákhoz való ragaszkodása lát­tán arra az elhatározásra jutott, hogy gondolkodási szünetet kell beiktatni egy későbbi időpontban folytatandó eszmecsere előkészí­tésére. Erre azonban — a dolgok jelenlegi állása mellett — minden bizonnyal csak akkor kerülhet sor, ha az NSZK kormánya vál­toztat álláspontján és késznek mutatkozik a két német állam megkülönböztetésektől mentes kapcsolatainak rendezésére, az NDK nemzetközi jogi elismerésé­re. Erre vonatkozóan világos uta­lást tartalmaz Willi Stophnak a kasseli tanácskozás után nyilvá­nosságra hozott első állásfoglalá­sa. Kanyó András a mérleg elkészítését időre történt elnapolásáért az NDK-ra igyekezett hárítani a fe­lelősséget, anélkül azonban, hogy meggyőző érveket tudott volna felhozni az NDK nemzetközi jogi elismerésének szükségszerűsége ellen, másfelől ígéretet tett arra, hogy — úgymond — nem mond le a tárgyalások és a megegyezés ke­resésének hosszú és fáradságos útjáról. Brandt — akárcsak Kasselban — ismét elutasította az NDK nemzetközi jogi elismerését, to­vábbra is a részletkérdések meg­oldását akarja előtérbe helyezni. Azt is kijelentette, hogy az NSZK mindaddig igyekszik megakadá­lyozni az NDK-nak további or­szágok általi elismerését, amíg a két német állam viszonya rende­zetlen, és kilátásba helyezte azt is, hogy a bonni kormány tovább­ra is akadályozza az NDK-nak nemzetközi szervezetekbe való felvételét. Fejtegetései közben a kancellár a leglényegesebb kérdésben nyílt ellentmondásba került önmagá­val. Egyfelől ugyanis azt hang­súlyozta, hogy a két német állam két külön társadalmi rendszert képvisel és ennek megfelelően mind az NDK, mind az NSZK olyan szövetségi rendszerek tagja, amelyek összeegyeztethetlenek egymással, másfelől viszont „a továbbélő nemzeti tudat” jelsza­vát próbálta elfogadtatni. Ez nyilvánvaló képtelenség és csak­is az adenaueri vezetű bekebele­zési politikát szolgálhatja. Sajtóértekezletén Brandt saj­nálkozását fejezte ki a kasseli csúcsértekezletet megzavaró in­cidensek miatt. Egy kérdésre vá­laszolva hozzáfűzte, hogy a Né­met Kommunista Párt tagjai és hívei semmilyen formában sem zavarták a találkozót. Figyelemre méltó volt az a teljesítmény — mondotta —, amellyel az NKP kasseli demonstrációit megszer­vezte. Hajdú János A KASSELI TALÁLKOZÓ UTÁN Az NDK szerződéstervezete az egyetlen lehetséges alap bármilyen megegyezésre

Next