Népszabadság, 1970. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-23 / 119. szám
1970. május 23. szombat NÉPSZABADSÁG Izraeli tüzérségi támadás libanoni határterületek ellen Abba Eban: Izrael a tűzszüneti vonalat határnak tekinti Péntek reggel ismét fellángoltak a harcok a libanoni határvidéken: az izraeli tüzérség magyar idő szerint 7.30 órakor tüzet nyitott két libanoni határfalura. Izraeli közlés szerint az akciót megtorlónak szánták azért, mert péntek reggel a libanoni határ közelében egy izraeli autóbuszt libanoni területről kilőtt lövedék ért. Egy bejrúti katonai szóvivő bejelentette, hogy a támadás célpontja Yaroun és Bintibeil déllibanoni határfalu volt. A több mint négyórás támadás során hat polgári személy életét vesztette, 23-an megsebesültek, hatvankét ház megrongálódott. Az első támadásra a libanoni tüzérség is válaszolt. Még a délelőtt folyamán az izraeliek tüzet nyitottak Blida helység ellen is. Az Al Ahram című kairói lap tudósítója a Pentagonhoz és a vezérkari főnökök egyesített bizottságához közel álló körökre hivatkozva jelenti New Yorkból, hogy az Egyesült Államok engedélyezte Izraelnek 130 Sikorski típusú amerikai helikopter megvásárlását. Egy ilyen helikopter egyszerre 38 katonát és tisztet szállíthat 415 kilométerig terjedő távolságra. Izrael arra akarja felhasználni ezeket a helikoptereket — amelyek közül 8 darabot már május első hetében megkapott —, hogy gépesített gyalogságát átszervezze az Egyesült Államok Vietnamban harcoló helikopter-deszant egységeihez hasonlóra — állapítja meg az Al Ahram tudósítója. Abba Eban izraeli külügyminiszter csütörtök este sajtóértekezleten számolt be washingtoni tárgyalásairól. A külügyminiszter, aki korábban Rogers külügyminiszterrel találkozott, majd a sajtóértekezlet előtt a szenátus külügyi bizottságának tagjaival folytatott eszmecserét, megerősítette azt a korábbi híresztelést, amely szerint az amerikai kormány nyitva hagyta az újabb repülőgépek szállítására vonatkozó izraeli kérelmet. Az izraeli külügyminiszter sajtóértekezletének jelentős részében ismét azt bizonygatta, hogy Izrael számára az újabb amerikai bombázók létfontosságúak, sokkal fontosabbak, mint amikor 1968-ban első ízben fordultak ilyen kéréssel Johnson elnökhöz. Eban megismételte azt a már ismert izraeli érvet, amely szerint a Közel-Keleten „felborult az erőegyensúly”. Az eddigieknél nem kevésbé élesen ismét az arab országoknak nyújtott szovjet segítségre hivatkozott. Eban nemzetközi akciót sürgetett a közel-keleti helyzet romlásának megakadályozására. Ugyanakkor hangoztatta: Izrael politikájának lényege az izraeli pozíciók megszilárdítása a tűzszüneti vonal mentén. Kijelentette: Izrael e tűzszüneti vonalat változatlanul határnak tekinti. * Aldo Moro olasz külügyminiszter, aki csütörtökön hivatalos látogatásra az EAK-ba érkezett, pénteken háromórás tanácskozást tartott egyiptomi kollégájával, Mahmud Riaddal. (MTI) Nasszer látogatása a frontvonalon Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke pénteken meglátogatta a Szuezicsatorna menti frontvonalat — jelenti a MENA hírügynökség. Az elnök az egész napot a frontvonalon töltötte. Befejeződött a Gromiko—Bahr eszmecsere mostani szakasza (Moszkvai tudósítónktól.) A szovjet fővárosban pénteken újabb egyórás eszmecserére került sor Gromiko szovjet külügyminiszter és Bahr nyugatnémet államtitkár között az erőszakról való kölcsönös lemondásról szóló megállapodás ügyében. A múlt év decembere óta folyó eszmecsere-sorozatnak május 12. és 22. közötti szakasza ezzel lezárult. Bahr holnap visszautazik Bonnba, hogy jelentést tegyen kormányának. A két fél megállapodott, hogy véleménycseréjét tovább folytatja. Értesülések szerint Bahr rendkívül pozitívan értékeli a megbeszéléseket és a szovjet partner magatartását. Itteni nyugatnémet újságíróknak olyan szellemben nyilatkozott, hogy érzése szerint szovjet részről a legközelebbi jövőben, akár már a jövő héten, hajlandók volnának a véleménycsere folytatására, de nem ismeretes előtte, hogy mikorra lesz erre kész és milyen lesz az álláspontja a nyugatnémet kormánynak. Bahr misszióját a magáról a szerződésről való tárgyalások lehetséges voltának, vagy ahogy nyugatnémet források többször fogalmaztak, a szovjet oldal hajlandóságainak a kifürkészését — a maga részéről láthatóan befejezettnek tekinti. A szovjet főváros politikai köreiben felhívják a figyelmet arra, hogy a Szovjetunió következetes békepolitikájának megfelelően a tőle telhetőt e vonatkozásban is megtette, és az előrehaladás most már azon múlik, hogy a bonni kormány milyen mértékben kész a jóakaratot hangoztató, biztató szavakról áttérni az európai realitásokkal valóban számoló, kézzelfogható tettekre. Nemes János Megnyílt a Nyugat-berlini NSZEP kongresszusa Az NDK-beli, nyugatnémet, szovjet, lengyel, csehszlovák és francia testvérpártok, valamint kétszáznál több meghívott más vendég jelenlétében péntek délután megnyílt a Nyugat-berlini Német Szocialista Egységpárt II. kongresszusa. Az ötszáznál több küldött háromnapos tanácskozása során megvitatják a párt akcióprogramját, amelyet Gerhard Danelius, a párt elnöke ismertetett. A kongresszuson felolvasták az NSZEP Központi Bizottságának üdvözlő táviratát, amelyet Walter Ulbricht írt alá. (ADN) Olasz—jugoszláv pártközi tárgyalások Az Olasz Kommunista Párt vezetősége csütörtök este közleményt adott ki az OKP és a JKSZ küldöttségei között Belgrádban befejeződött tárgyalásokról. Az olasz pártküldöttséget Enrico Berlinguer, az OKP helyettes főtitkára, a jugoszláv küldöttséget pedig Tito elnök vezette. A közlemény a többi között a leghatározottabban elítéli az amerikai és más Amerika-barát fegyveres erők kambodzsai agresszióját. A tárgyaló felek kicserélték nézeteiket a két ország helyzetéről és a két párt politikájáról, majd hangoztatták: „Arra van szükség, hogy — mindennemű véleménykülönbség ellenére — megteremtsék az akcióegységet a kommunista, szocialista, demokratikus és imperialistaellenes erők s valamennyi szocialista ország között.” (MTI) Az Olasz KP a tömegsztrájkok okairól Az Olasz Kommunista Párt vezetősége, amely csütörtökön Luigi Longo főtitkár elnökletével ülésttartott, közleményben ítélte el a kereszténydemokrata párt azon törekvését, hogy a folyamatban levő sztrájkmozgalmakkal kapcsolatban a pánik légkörét keltse az országban. Az OEP vezetősége rámutat, hogy a kormány mind ez ideig nem volt hajlandó semmiféle komoly reformot végrehajtani, elutasította a dolgozók adója eltörlésének megvitatását, miközben adómentességet biztosított a nagy monopolista csoportok javára. A kormány nem csökkentette az alapvető élelmiszerek árát, sőt tétlenül szemlélte az árak emelkedését, miközben milliárdokat fecsérelt el, s nem tett semmiféle kezdeményezést az Egyesült Államok indokínai agressziójának megállítására, hanem inkább támogatta azt. A három nagy olasz szakszervezet úgy határozott, hogy tekintet a küszöbönálló helyi választásokra, ideiglenesen leállítja a sztrájkmozgalmat. Pénteken befejezték munkabeszüntetésüket a közalkalmazottak, megindult a munka a római minisztériumokban és egyéb állami hivatalokban. Ismét működik a posta- és távírószolgálat. Visszatért hivatalába a május 8-a óta sztrájkoló mintegy negyvenezer tisztviselő. Ugyanakkor tovább tart a sztrájk az iskolákban. A tanítók után beszüntették a munkát a középiskolai tanárok is. Nem dolgoznak a szerkesztőségekben és a hírügynökségekben sem. Olaszországban már negyedik napja nem jelent meg egyetlen újság sem. Az ország északi részében befejeződött a vasúti alkalmazottak egynapos sztrájkja, most azonban Dél- és Közép-Olaszországban vesztegelnek a vonatok a vasutasok egynapos sztrájkja miatt. A szakszervezetek folytatják a tárgyalásokat a kormányai a munkások követeléseinfatt teljesítéséről. (AP) . (Berlini tudósítónktól.) Willi Stoph miniszterelnök és Willy Brandt kancellár kasseli találkozójának tényei ismeretesek. A kormányfők közötti tanácskozás során elhangzott állásfoglalások és a megbeszélések további hatását ma még nehéz lenne felmérni. Az első állásfoglalások azonban már mindkét oldalon napvilágot láttak, s azokból bizonyos következtetések levonhatók. A találkozó után Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke országa területére érve nyilatkozatban foglalt állást. A tanácskozás lényegét összegezve a többi között kijelentette: " A mi álláspontunkat kezdettől fogva az európai béke biztosítására irányuló törekvés jellemezte. Mint annak idején Erfurtban is kifejtettem, ez a törekvés jut kifejezésre abban a szerződéstervezetben is, amely a múlt év decembere óta fekszik az asztalon, és amely továbbra is az egyetlen lehetséges alap a szövetségi köztársaság kormányával való bármilyen megegyezésre. Szerződéstervezetünk komplex módon foglalja össze az európai biztonság összes tényezőit: az egyenjogúságot, a diszkriminációk megszüntetését, a be nem avatkozást, a területi integritást és a határok sérthetetlenségét, az erőszakról való lemondást, a diszkriminációs törvények hatálytalanítását, az atomfegyverekről való lemondást, Nyugat-Berlin önálló politikai egységnek elismerését és a két német államnak az ENSZ- be való felvétele kérdését. Ez volt és marad a mi pozíciónk. Az NDK miniszterelnöke a továbbiakban megállapította, hogy miközben a szövetségi kancellár húszpontos javaslattal állt elő, e javaslatok közül hiányzott a legfontosabb, a nemzetközi jog normáin alapuló egyenjogú kapcsolatok felvétele a két független német állam között. Willi Stoph azonban hangsúlyozta, hogy az NDK kormánya ennek ellenére kész kormányfői szinten folytatni a dialógust, mihelyt az NSZK kormánya reális álláspontra helyezkedik az alapvető problémák rendezéséről. A tanácskozások sorozata ezzel tehát a jelek szerint nem ért véget. A folytatásra van lehetőség. Bonnnak azonban előbb le kell vonnia a kasseli eseményekből adódó következtetéseket, olyanokat is, amelyek közvetve érintik a két ország kapcsolatainak rendezését. E vonatkozásban utalni kell arra, hogy a szövetségi kormány, Brandt kancellár Erfurtban tett kijelentései és többszöri biztosítékai ellenére sem tudta — vagy nem akarta? — garantálni a tárgyalások nyugodt légkörét. Mert magyarázni ugyan lehet, elfogadni azonban semmiképpen sem, hogy miért nem akadályozták meg a fasiszta csoportok garázdálkodását a városban, és már a fogadásnál a pályaudvar környékén, miért tűrték el az NDK állami lobogójának meggyalázását, valamint azt a provokációt, amely lehetetlenné tette, hogy Willi Stoph az előre kitűzött időpontban megkoszorúzza a fasizmus áldozatainak kasseli emlékművét. E jelenségekre aligha lehet magyarázatot találni, már csak azért sem, mert a szemtanúk meggyőződése szerint Kassel lakosságának és az NSZK népének többsége a tanácskozások nyugodt légkörét és eredményességét kívánta. Ez megmutatkozott már Bebrában, az NSZK határállomásán, ahol a helyi lakosság nagy számban vonult ki és a pályaudvaron tiszteletteljes, baráti fogadtatásban részesítette az NDK delegációját. És ez a szimpátia nyilvánult meg később a kasseli pályaudvar környékén megjelenők többsége részéről, valamint a tanácskozás napján a demokratikus erők által rendezett, fegyelmezett tüntetéseken is. Bonnban megkezdték (Bonnt tudósítónktól.) A kasseli csúcstalálkozó másnapján az NSZK-ban megkezdődött a mérlegkészítés. Ezt teszik a politikai pártok, a sajtó és nem utolsósorban a kormány, személyesen Willy Brandt, aki ma sajtóértekezleten foglalt állást politikájának védelmére, a jövő szerdán pedig a parlament külpolitikai vitájában fejti ki majd további elképzeléseit. Az értékelések kiindulópontja az a tény, hogy a két kormányfő, mint Brandt ma közölte, egyetértett az eszmecsere későbbi folytatásának szükségességével, de hogy ennek időpontját konkrétan nem határozták meg, az a legerősebb bizonyíték arra, hogy milyen mélyek a nézetbeli ellentétek az NDK és az NSZK között. Ezt Brandt is elismerte. Teljes csődről, kilátástalan helyzetről és zsákutcáról egyébként Nyugat-Németországban csak a jobboldali lapok, elsősorban a Springer-konszern újságjai írnak, természetesen kárörömmel és azzal a követeléssel, hogy a bonni kormány teljesen térjen vissza az adenaueri politikához. A kasseli találkozó éppen ezért az elkövetkező hónapokban gyorsíthatja az NSZK-ban a politikai polarizálódás folyamatát, feltéve, hogy a jobboldal támadásaira Brandt és a koalíciós kormány politikájának ésszerű továbbfejlesztésével válaszol. Az utca embere mindenesetre Kasselban és Bonnban egyaránt nem hidegháborús hadjáratot vár, hanem erőfeszítéseket a két német állam viszonyának érdemleges javítására. Sajtóértekezletén Brandt elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a két német állam párbeszédét nem szabad elszigetelten szemlélni, hanem bele kell illeszteni az NSZK és a szocialista országok között folyó tárgyalások komplexumába. A továbbiakban Brandt az NDK —NSZK eszmecsere bizonytalan Az események ismeretében azt kell mondanunk, hogy az NDK delegációja az egyetlen lehetséges utat választotta, amikor az NSZK kormányának makacssága, a régi sémákhoz való ragaszkodása láttán arra az elhatározásra jutott, hogy gondolkodási szünetet kell beiktatni egy későbbi időpontban folytatandó eszmecsere előkészítésére. Erre azonban — a dolgok jelenlegi állása mellett — minden bizonnyal csak akkor kerülhet sor, ha az NSZK kormánya változtat álláspontján és késznek mutatkozik a két német állam megkülönböztetésektől mentes kapcsolatainak rendezésére, az NDK nemzetközi jogi elismerésére. Erre vonatkozóan világos utalást tartalmaz Willi Stophnak a kasseli tanácskozás után nyilvánosságra hozott első állásfoglalása. Kanyó András a mérleg elkészítését időre történt elnapolásáért az NDK-ra igyekezett hárítani a felelősséget, anélkül azonban, hogy meggyőző érveket tudott volna felhozni az NDK nemzetközi jogi elismerésének szükségszerűsége ellen, másfelől ígéretet tett arra, hogy — úgymond — nem mond le a tárgyalások és a megegyezés keresésének hosszú és fáradságos útjáról. Brandt — akárcsak Kasselban — ismét elutasította az NDK nemzetközi jogi elismerését, továbbra is a részletkérdések megoldását akarja előtérbe helyezni. Azt is kijelentette, hogy az NSZK mindaddig igyekszik megakadályozni az NDK-nak további országok általi elismerését, amíg a két német állam viszonya rendezetlen, és kilátásba helyezte azt is, hogy a bonni kormány továbbra is akadályozza az NDK-nak nemzetközi szervezetekbe való felvételét. Fejtegetései közben a kancellár a leglényegesebb kérdésben nyílt ellentmondásba került önmagával. Egyfelől ugyanis azt hangsúlyozta, hogy a két német állam két külön társadalmi rendszert képvisel és ennek megfelelően mind az NDK, mind az NSZK olyan szövetségi rendszerek tagja, amelyek összeegyeztethetlenek egymással, másfelől viszont „a továbbélő nemzeti tudat” jelszavát próbálta elfogadtatni. Ez nyilvánvaló képtelenség és csakis az adenaueri vezetű bekebelezési politikát szolgálhatja. Sajtóértekezletén Brandt sajnálkozását fejezte ki a kasseli csúcsértekezletet megzavaró incidensek miatt. Egy kérdésre válaszolva hozzáfűzte, hogy a Német Kommunista Párt tagjai és hívei semmilyen formában sem zavarták a találkozót. Figyelemre méltó volt az a teljesítmény — mondotta —, amellyel az NKP kasseli demonstrációit megszervezte. Hajdú János A KASSELI TALÁLKOZÓ UTÁN Az NDK szerződéstervezete az egyetlen lehetséges alap bármilyen megegyezésre