Népszabadság, 1970. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-30 / 125. szám
Elkeseredett honok a Saigont és Phnom Penht összekötő út birtoklásáért Jobboldali reakciós államcsíny készül Laoszban? Elkeseredett harcok folynak a Saigont és Phnom Penht összekötő országút birtoklásáért Kambodzsa területén. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a szabadságharcosok ellenállása fokozódott, gyakorlatilag elvágták a dél-vietnami és amerikai csapatok útját. Különösen feszült a helyzet Prey Veng tartományi fővárosban ahol utcai harcok folynak. A szabadságharcosok által körülvett városba légi úton szállítanak dél-vietnami erősítéseket. Saigoni katonai körök adatai szerint az amerikaiak vesztesége eddig 227 halott és 847 sebesült a kambodzsai harcokban. A délvietnami kormánycsapatok vesztesége: 524 halott és 2300 sebesült. Egy amerikai katonai szóvivő közölte, hogy csütörtökön egy amerikai helikopter tévedésből tüzet nyitott „szövetséges’’ csapatokra; 39 dél-vietnaimi katona és egy amerikai „tanácsadó” megsebesült. Saigoni hivatalos források szerint a kambodzsai partizánok újabban időben módosították stratégiájukat és a Mekong folyó szakaszán mintegy 160 kilométeres hosszúságban kezükbe vették az ellenőrzést. A partizánok ellenőrzése alatt álló szakasz a laoszi határtól egészen Kompong Cham városáig terjed. A partizánoknak ezzel — mondották Saigonban — sikerült új utánpótlási vonalat biztosítaniuk. Gyors hadműveletek sorával a Lon Nol-rendszer ellen harcoló erők ezenkívül négy tartományban rendezhettek be tartós támaszpontokat — Ratanakiri, Szung Treng, Mondolkiri és Kratie tartományban. A partizánok e négy tartomány csaknem egész területét ellenőrzésük alatt tartják. A Washington Evening Star szerint jobboldali reakciós állami csíny készül Laoszban. Vientiane-i diplomáciai körökre hivatkozva a lap hangoztatja, hogy Laosz, legszélsőségesebb, reakciós csoportjai titkos értekezleten vitatták meg a hatalom megragadásának lehetőségét. Diplomáciai körökben úgy tudják, hogy e csoportok képviselői máris kapcsolatba léptek az Egyesült Államok vientiane-i nagykövetségével, abban reménykedve, hogy Washington ugyanolyan támogatásban részesíti őket, mint a kambodzsai katonai rezsimet. A Washington Evening Star szerint az amerikai diplomaták nem adtak kötelező erejű ígéretet, de „laoszi katonai körökben” úgy vélik, hogy az Egyesült Államok támogatná az államcsínyt, amennyiben sikerrel járna. (MTI) Úgy kezelnek minket, mint valami gyarmatot Spanyol herceg nyilatkozata a spanyol—amerikai kapcsolatokról Rogers amerikai külügyminiszter nem volt hajlandó fogadni a spanyol liberális ellenzék képviselőit, akik a spanyol—amerikai katonai egyezmény felújításával kapcsolatban petíciót kívántak neki átnyújtani. Ismeretes, hogy az amerikai külügyminiszter csütörtökön huszonnégyórás villámlátogatásra érkezett Madridba, ahol pénteken találkozott Franco tábornokkal és a spanyol kormány tagjaival. Látogatásának célja, hogy tárgyalásokat folytasson a két ország eddiginél átfogóbb katonai egyezményének megkötéséről. A petíciót a spanyol liberális és mérsékelt ellenzék 120 tagja írta alá, akik azt kérték, hogy a két ország a spanyol nép hozzájárulása nélkül ne kössön semmiféle egyezményt. Különösen pedig ne írjanak alá semmiféle egyezményt anélkül, hogy az Egyesült Államok szenátusa révén ne kötelezné magát arra, hogy automatikusan elutasít mindennemű agressziót, amelyre Spanyolország a területén levő amerikai támaszpontokat felhasználhatná. A petíció egyik aláírója, Jose Maria de Areilza, Morrico hercege, a dokumentum másolatát átadta a külföldi sajtó képviselőinek, ez alkalomból kijelentette: „A spanyol—amerikai tárgyalások a spanyol közvélemény teljes semmibevevésével folynak. A képviselőket nem informálták, s nem is konzultáltak velük. „ Úgy kezelnek minket, mint valami gyarmatot.” (AFP) Befejeződött a Komszomol kongresszusa A Lenini Komszomol kongreszszusán a delegátusok egyöntetűen jóváhagyták a Komszomol központi bizottságának tevékenységét, amely az ifjúság kommunista nevelésének a párt által kitűzött feladatai megvalósítására irányul. A kongresszuson jóváhagyott határozat kimondja: a Komszomol legfontosabb feladata, hogy a lenini tanítások szellemében nevelje az ifjúságot, segítse a komszomolistákat, a fiatalokat abban, hogy alkotóan elsajátítsák a marxista—leninista elméletet, hogy osztályszempontból közelítsék meg a társadalmi élet jelenségeit, segítenie kell a Komszomolnak a fiatalokat, hogy sokoldalúan képzett, a párt ügyéért, a kommunizmus győzelméért küzdő szilárd, önfeláldozó harcosokká váljanak. Pénteken ünnepélyes záróülés után a Komszomol központi bizottsága fogadást rendezett a delegátusok és a külföldi vendégek tiszteletére, majd a luzsnyiki stadionban látványos ifjúsági sportünnepéllyel ér véget a kongreszszus ötnapos eseménysorozata. A világos és elvi politikai vonalért Éles viták Ausztria Kommunista Pártjának XXI. kongresszusán (Tudósítónktól.) Az osztrák kommunisták XXI. kongresszusa folytatja tanácskozásait. Csaknem valamennyi felszólaló azt követeli: vessenek véget a terméketlen belső vitáknak és válasszanak olyan pártvezetőséget, amely nemzeti és nemzetközi kötelezettségeit hűséggel teljesíti, világos politikai vonalat dolgoz ki, és igyekszik azt átültetni — a párt egész erejét mozgósítva — a gyakorlatba. A delegátusok meglehetősen éles bírálattal illették a vezetőséget, hangoztatva, hogy a legutóbbi, XX. kongresszuson egy kisebbség kikényszerítette azt a kompromiszszumot, amely elvtelennek és a párt munkáját akadályozónak, károsnak bizonyult. Ennek következményeit — hangoztatták a szónoki emelvényre lépő delegátusok egymás után — most fel kell számolni. Általában különös nyomatékkal hangsúlyozták, hogy a szakszervezeti mozgalomban dolgozó kommunista frakció, amely a párt jobboldali revizionista elemeinek vezetése alatt állott, azt a kommunista bázist a párton belüli harc céljaira akarta felhasználni és elhanyagolta a szakszervezetekben dolgozó kommunisták tevékenységének irányítását. Ennek megszüntetését is követelték a felszólalók. Volt olyan küldött, aki szóvá tette, hogy egyesek szerint a tanácskozást „bosszú kongresszusának” szánják, ezt azonban — mondotta — vissza kell utasítani. Ahogyan mi az alapszervezetünkben nem tudnánk sokáig elviselni, hogy egyes választott vezetők „pihentetik” funkciójukat és nem végeznek munkát, csak támadásokat intéznek a párt ellen; ahogyan nekünk meg kellene próbálni meggyőzni őket álláspontjuk tarthatatlanságáról, de ha nem sikerül, le kellene őket váltani tisztségükből, ugyanúgy kell eljárni a központi bizottság szintjén is Ennek a kongresszusnak a célja nem a bosszú, hanem az, hogy kommunista központi bizottságot válaszaszon az osztrák kommunisták pártjának élére. A kongresszusra újabb külföldi delegátusok érkeztek, köztük a belga és a finn már fel is szólalt. A kongresszus rendkívül meleg tapssal köszöntötte a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttét, Rodionov elvtársat, aki az SZKP üdvözletét tolmácsolta. Beszédé-ben egyebek között hangoztatta: : Hálásak vagyunk azokért a megleg szavakért, amelyeket Ausztria Kommunista Pártja Központi Bizottságának beszámolója pártunk- ról és országunkról hangoztatott. : A mi részünkről szeretnénk biztosítani önöket, hogy az SZKP Ausztria Kommunista Pártjának hűséges barátja volt és az is marad, olyan barát, amelyre támaszkodhatnak a sikerek idején és a nehéz napokban egyaránt. A szovjet küldött emlékeztetett arra, hogy ez a kongresszus Lenin születésének 100. évfordulóját követi és utalt arra, hogy Lenin milyen nagy jelentőséget tulajdonított a nemzetközi kommunista mozgalom és az egyes kommunista pártok egységének. Ezt az egységet előmozdította a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozása. Ezt követően azt a lenini elvet, hogy nagy figyelmet kell fordítani a párt alapvető elvei védelmének, még inkább alkalmazzák a gyakorlatban a kommunista és munkáspártok. A nemzetközi kommunista mozgalomnak jellemző vonása ez értekezlet után — mondotta —, hogy jelentősen megerősödött a baráti pártok harca a különböző jobb- és „baloldali” revizionizmus különféle fajtái ellen. A kongresszus péntek délután folytatta a vitát, majd a bizottságok zárt üléseken dolgozták ki a határozatijavaslat-tervezetet és az előterjesztést a központi bizottság újonnan megválasztandó tagjaira. A magyar küldöttség üdvözlő szavainak elmondására előreláthatólag szombat délelőtt kerül sor. S ha minden program szerint történik, a kongresszus szombaton fejeződik be. Patkó Imre MMmmmmm május so. TANÁCSI MUNKA Ügyintézés és nyilvánosság Egyéni és közügyekben, egyes családi otthonokat és egész városrészeket egyaránt érintő kérdésekben, részletekre terjedően vagy átfogó programot tervezve, tanácsaink naponta ezrével latolgatnak, vitatnak terveket, mérlegelnek és hoznak döntéseket a városokban, falvakban. Tevékenységük szorosan illeszkedik a lakosság életébe, ezért eleve feltételezi a nyilvánosságot, mint olyan eszközt, amelyet nem is nélkülözhet a választókhoz fűződő kapcsolatuk, az államigazgatásban, a társadalmi, a gazdasági, a kulturális életben betöltött szerepük. A tanácsházakban zajló munka nyilvánosságától is függ, menynyire igazodik el az állampolgár a mindennapos ügyes-bajos gondok intézésében, mennyire tevékenyen kapcsolódik otthonának, környezetének, szűkebb hazájának fejlesztésébe, az élet- és munkakörülmények formálásába. A közvélemény aktivitása, az igények ismerete a tanácsoknak is elsőrendű érdeke; örvendetes, hogy ezt az érdeket felismerve mind több fórumon, mind gyakrabban, nyíltabban és részletesebben tájékoztatnak munkájukról, teszik közhírré elképzeléseiket. Nemcsak azért, mert teendőik végzése nem ad okot titkolózásra, restelkedésre, hanem főként azért, mert rendszeres konzultációjuk a lakossággal, a választókkal csak eredményesebbé teheti munkájukat. Hellyel-közzel mégis tapasztalható, hogy végrehajtó bizottsági berkekben, tanácsi felügyelet alá tartozó vállalatoknál tárgyalt tervekről, elhangzó döntésekről gyéren vagy megkésve értesül a nyilvánosság. Ennek következménye jól megfigyelhető például az időnként fellángoló városrendezési vitáknál, amelyek többségében a közvélemény nélkülözte az előzetes tájékoztatást. A befejezett tények elé állított lakosok, szakemberek már csak késve sorakoztathatták fel érveiket, amelyek közül sokat minden bizonnyal még a tervezés stádiumában hasznosíthattak volna a tanácsiak. Az ilyen, nyilván nem rosszhiszeműségből titkolt városrendezési programokat olykor éppen azok a lakosok sérelmezik, akiknek érdekét kívánta szolgálni egy-egy terv, létesítmény, hiszen joggal érzik csorbítva a közügyekbe való beleszólás jogát. Elemi követelmény, hogy az ügyintézés rendjében beállott változásokról a felek éppoly gyorsan tájékozódjanak, mint például valamely lakókörzet lakói arról, hogy a közszolgáltatások hiányosságai az adott területen milyen ok miatt következtek be, s milyen intézkedést tervez miattuk a tittács. Mégis, nem ritka, hogy a lakóknak hosszas utánjárásába kerül még az olyan tájékoztatásnak a megszerzése is, amelyet akár egy lépcsőházban kiragasztott közlemény is pótolhatna. Sok helyütt az a helytelen gyakorlat alakult ki, hogy amíg a távlati, átfogó programokat egy-egy község, kerület gazdái készséggel publikálnak a sajtó, a tanácsülések, a beszámolók és fogadóórák útján, addig a helyi közvéleményt közvetlenül érdeklő, s mindennapi problémák megoldására irányuló határozatok, intézkedések alig kapnak hangot. Pedig az idejében tájékoztatott közvélemény a tanácsi tevékenységnek is legjobb ellenőre, s ez az ellenőr, akár bíráló, akár javaslattevő szerepkörben lép fel, mindenképpen jó célt szolgál. Fekete Gábor TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁS Iskolások a tanyákról Az elmúlt 10 év alatt Bács- Kiskun megye 14 helységében építettek diákotthonokat általános iskolai tanulók részére. 1035 kisdiák költözött be a szétszórt tanyákról a községi vagy városi iskola közelébe. Számukra megszűnt a korábbi több órás gyaloglás sárban, fagyban, hóviharban, s vele mindaz, ami a tanya és az iskola távolságából fakadt. Ennél azonban sokkal többet kaptak, hiszen nemcsak időt nyertek tanulásra, szórakozásra, nemcsak a hosszú és fárasztó gyaloglástól szabadultak meg, de az otthon s a szakosított iskola révén magasabb fokú oktatásban részesülnek, mint a tanyai iskolában. Ezer tanyasi diák korszerű körülmények közt tanul. A tizennégy otthon felépítése, felszerelése és fenntartása igen nagy anyagi áldozatot kívánt és kíván ma is az államtól, a társadalomtól. És hogy mégis több ma a diákotthon Bácsban, mint amennyit állami erőforrásokból létre lehetett volna hozni, az annak köszönhető, hogy széles társadalmi megmozdulás, közvetlen munkával, anyaggal történt helyi segítség szolgálta e diákotthonok építését. Nemcsak azok segítettek az építésben, felszerelésben, akiknek gyermekei ma az otthon lakói, hanem a falvak és városok lakói, akik a közügyet személyes ügyüknek tekintik. Diákotthon több mint ezer kisdiák részére — igen jelentős tett ez viszonylag rövid idő alatt! Mégis az igényekhez képest mégsem elegendő. Ebben az évben még mintegy hatezer kisdiák, a megye általános iskolai tanulóinak 9 százaléka tanyán él, kilométereket gyalogol az iskoláig és viszsza, petróleumlámpa világánál írja házi feladatait, vagy jószágot őriz, házi, kerti munkát végez a tanyán — a tanulás helyett. Diákotthon kellene nekik is, s vele együtt a magasabb színvonalú tanítás lehetősége. Csakhogy új diákotthon építése drága, s kizárólag állami erőforrásokból csak hosszú idő alatt oldható meg. Tavaly 165 kisdiák számára épült diákotthon Bács megyében nagyrészt állami, tanácsi beruházással, de a társadalmi összefogás jelentős segítségével. Bármennyire is jelentős új létesítmény ez egy év alatt, ilyen ütemben is soksok év munkája kellene ahhoz, hogy valamennyi tanyán élő kisdiák korszerű körülmények közt tanulhasson. Csak a társadalmi összefogás, s különösen az érdekelt üzemek, vállalatok, gazdaságok és a családok együttes erőfeszítése, anyagi áldozata és társadalmi munkája rövidítheti le ezt az időszakot. Az utóbbi években Bács megyében nagy társadalmi gondokat oldottak meg a közösség összefogásával. Egyes járásokban például már méltóképpen gondoskodnak valamennyiöregről. Igaz, a diákotthon építése és felszerelése többe kerül, mint az öregek napközi otthona, mégis csak ilyen módon, társadalmi összefogással épülő, korszerű diákotthonokkal könnyíthetünk a tanyán született kisdiákok sorsán. Nagy erőfeszítést kíván ez, de a kulturált, jól képzett jövő nemzedék ígérete minden erőfeszítést megér. Tóth Pál