Népszabadság, 1970. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

Elkeseredett honok a Saigont és Phnom Penht összekötő út birtoklásáért Jobboldali reakciós államcsíny készül Laoszban? Elkeseredett harcok folynak a Saigont és Phnom Penht össze­kötő országút birtoklásáért Kam­bodzsa területén. Nyugati hír­ügynökségek jelentése szerint a szabadságharcosok ellenállása fo­kozódott, gyakorlatilag elvágták a dél-vietnami és amerikai csa­patok útját. Különösen feszült a helyzet Prey Veng tartományi fővárosban ahol utcai harcok folynak. A szabadságharcosok ál­tal körülvett városba légi úton szállítanak dél-vietnami erősíté­seket. Saigoni katonai körök adatai szerint az amerikaiak vesztesége eddig 227 halott és 847 sebesült a kambodzsai harcokban. A dél­vietnami kormánycsapatok vesz­tesége: 524 halott és 2300 sebe­sült. Egy amerikai katonai szóvivő közölte, hogy csütörtökön egy amerikai helikopter tévedésből tüzet nyitott „szövetséges’’ csa­patokra; 39 dél-vietnaimi katona és egy amerikai „tanácsadó” meg­sebesült. Saigoni hivatalos források sze­rint a kambodzsai partizánok újabban időben módosították stra­tégiájukat és a Mekong folyó sza­kaszán mintegy 160 kilométeres hosszúságban kezükbe vették az ellenőrzést. A partizánok ellenőr­zése alatt álló szakasz a laoszi ha­tártól egészen Kompong Cham városáig terjed. A partizánoknak ezzel — mondották Saigonban — sikerült új utánpótlási vonalat biztosítaniuk. Gyors hadműveletek sorával a Lon Nol-rendszer ellen harcoló erők ezenkívül négy tartomány­ban rendezhettek be tartós tá­maszpontokat — Ratanakiri, Szung Treng, Mondolkiri és Kratie tartományban. A partizá­nok e négy tartomány csaknem egész területét ellenőrzésük alatt tartják. A Washington Evening Star szerint jobboldali reakciós állam­­i csíny készül Laoszban. Vientiane-i­­ diplomáciai körökre hivatkozva a­­ lap hangoztatja, hogy Laosz, leg­szélsőségesebb, reakciós csoport­jai titkos értekezleten vitatták meg a hatalom megragadásának lehetőségét. Diplomáciai körök­ben úgy tudják, hogy e csopor­tok képviselői máris kapcsolatba léptek az Egyesült Államok vien­tiane-i nagykövetségével, abban reménykedve, hogy Washington ugyanolyan támogatásban része­síti őket, mint a kambodzsai ka­tonai rezsimet. A Washington Evening Star szerint az ameri­kai diplomaták nem adtak köte­lező erejű ígéretet, de „laoszi ka­tonai körökben” úgy vélik, hogy az Egyesült Államok támogatná az államcsínyt, amennyiben si­kerrel járna. (MTI) Úgy kezelnek minket, mint valami gyarmatot Spanyol herceg nyilatkozata a spanyol—amerikai kapcsolatokról Rogers amerikai külügyminisz­ter nem volt hajlandó fogadni a spanyol liberális ellenzék képvi­selőit, akik a spanyol—amerikai katonai egyezmény felújításával kapcsolatban petíciót kívántak neki átnyújtani. Ismeretes, hogy az amerikai külügyminiszter csü­törtökön huszonnégyórás villám­­látogatásra érkezett Madridba, ahol pénteken találkozott Franco tábornokkal és a spanyol kor­mány tagjaival. Látogatásának célja, hogy tárgyalásokat folytas­son a két ország eddiginél átfo­góbb katonai egyezményének megkötéséről. A petíciót a spanyol liberális és mérsékelt ellenzék 120 tagja írta alá, akik azt kérték, hogy a két ország a spanyol nép hozzá­járulása nélkül ne kössön sem­miféle egyezményt. Különösen pedig ne írjanak alá semmiféle egyezményt anélkül, hogy az Egyesült Államok szenátusa ré­vén ne kötelezné magát arra, hogy automatikusan elutasít mindennemű agressziót, amelyre Spanyolország a területén levő amerikai támaszpontokat fel­használhatná. A petíció egyik aláírója, Jose Maria de Areilza, Morrico herce­ge, a dokumentum másolatát át­adta a külföldi sajtó képviselői­nek, ez alkalomból kijelentette: „A spanyol—amerikai tárgyalá­sok a spanyol közvélemény teljes semmibevevésével folynak. A képviselőket nem informálták, s nem is konzultáltak velük. „ Úgy kezelnek minket, mint va­lami gyarmatot.” (AFP) Befejeződött a Komszomol kongresszusa A Lenini Komszomol kongresz­­szusán a delegátusok egyönte­tűen jóváhagyták a Komszomol központi bizottságának tevékeny­ségét, amely az ifjúság kommu­nista nevelésének a párt által ki­tűzött feladatai megvalósítására irányul. A kongresszuson jóváhagyott határozat kimondja: a Komszo­mol legfontosabb feladata, hogy a lenini tanítások szellemében nevelje az ifjúságot, segítse a komszomolistákat, a fiatalokat abban, hogy alkotóan elsajátítsák a marxista—leninista elméletet, hogy osztályszempontból közelít­sék meg a társadalmi élet jelen­ségeit, segítenie kell a Komszo­­molnak a fiatalokat, hogy sok­oldalúan képzett, a párt ügyéért, a kommunizmus győzelméért küzdő szilárd, önfeláldozó har­cosokká váljanak. Pénteken ünnepélyes záróülés után a Komszomol központi bi­zottsága fogadást rendezett a de­legátusok és a külföldi vendégek tiszteletére, majd a luzsnyiki sta­dionban látványos ifjúsági sport­­ünnepéllyel ér véget a kongresz­­szus ötnapos eseménysorozata. A világos és elvi politikai vonalért Éles viták Ausztria Kommunista Pártjának XXI. kongresszusán (Tudósítónktól.) Az osztrák kommunisták XXI. kongresszusa folytatja tanácsko­zásait. Csaknem valamennyi fel­szólaló azt követeli: vessenek vé­get a terméketlen belső vitáknak és válasszanak olyan pártvezető­séget, amely nemzeti és nemzet­közi kötelezettségeit hűséggel tel­jesíti, világos politikai vonalat dolgoz ki, és igyekszik azt átül­tetni — a párt egész erejét moz­gósítva — a gyakorlatba. A dele­gátusok meglehetősen éles bírálat­tal illették a vezetőséget, hangoz­tatva, hogy a legutóbbi, XX. kongresszuson egy kisebbség ki­kényszerítette azt a kompromisz­­szumot, amely elvtelennek és a párt munkáját akadályozónak, ká­rosnak bizonyult. Ennek követ­kezményeit — hangoztatták a szónoki emelvényre lépő delegá­tusok egymás után — most fel kell számolni. Általában különös nyomatékkal hangsúlyozták, hogy a szakszervezeti mozgalomban dolgozó kommunista frakció, amely a párt jobboldali revizio­nista elemeinek vezetése alatt ál­lott, azt a kommunista bázist a párton belüli harc céljaira akarta felhasználni és­ elhanyagolta a szakszervezetekben dolgozó kom­munisták tevékenységének irá­nyítását. Ennek megszüntetését is követelték a felszólalók. Volt olyan küldött, aki szóvá tette,­­ hogy egyesek szerint a tanácskozást­­ „bosszú kongresszusának” szán­ják, ezt azonban — mondotta — vissza kell utasítani. Ahogyan mi az alapszervezetünkben nem tud­nánk sokáig elviselni, hogy egyes választott vezetők „pihentetik” funkciójukat és nem végeznek munkát, csak támadásokat intéz­nek a párt ellen; ahogyan nekünk meg kellene próbálni meggyőzni őket álláspontjuk tarthatatlansá­gáról, de ha nem sikerül, le kel­lene őket váltani tisztségükből, ugyanúgy kell eljárni a központi bizottság szintjén is Ennek a kongresszusnak a célja nem a bosszú, hanem az, hogy kommu­nista központi bizottságot válasza­­­szon az osztrák kommunisták­­ pártjának élére. A kongresszusra újabb külföldi­­ delegátusok érkeztek, köztük a­­ belga és a finn már fel is szólalt.­­ A kongresszus rendkívül meleg tapssal köszöntötte a Szovjetunió­­ Kommunista Pártjának küldöttét,­­ Rodionov elvtársat, aki az SZKP­­ üdvözletét tolmácsolta. Beszédé-­­­ben egyebek között hangoztatta: : Hálásak vagyunk azokért a meg­­­leg szavakért, amelyeket Ausztria­­ Kommunista Pártja Központi Bi­­­­zottságának beszámolója pártunk-­­ ról és országunkról hangoztatott. : A mi részünkről szeretnénk biz­­­­tosítani önöket, hogy az SZKP­­ Ausztria Kommunista Pártjának­­ hűséges barátja volt és az is ma­­­­rad, olyan barát, amelyre támasz­kodhatnak a sikerek idején és a nehéz napokban egyaránt. A szovjet küldött emlékeztetett arra, hogy ez a kongresszus Lenin születésének 100. évfordulóját kö­veti és utalt arra, hogy Lenin mi­lyen nagy jelentőséget tulajdoní­tott a nemzetközi kommunista mozgalom és az egyes kommunis­ta pártok egységének. Ezt az egy­séget előmozdította a kommunista és munkáspártok moszkvai ta­nácskozása. Ezt követően azt a le­nini elvet, hogy nagy figyelmet kell fordítani a párt alapvető el­vei védelmének, még inkább al­kalmazzák a gyakorlatban a kom­munista és munkáspártok. A nem­zetközi kommunista mozgalom­nak jellemző vonása ez értekezlet után — mondotta —, hogy jelen­tősen megerősödött a baráti pár­tok harca a különböző jobb- és „baloldali” revizionizmus külön­féle fajtái ellen. A kongresszus péntek délután folytatta a vitát, majd a bizottsá­gok zárt üléseken dolgozták ki a határozatijavaslat-tervezetet és az előterjesztést a központi bizott­ság újonnan megválasztandó tag­jaira. A magyar küldöttség üd­vözlő szavainak elmondására elő­reláthatólag szombat délelőtt ke­rül sor. S ha minden program szerint történik, a kongresszus szombaton fejeződik be. Patkó Imre MMmmmm­­m május so. TANÁCSI MUNKA Ügyintézés és nyilvánosság Egyéni és közügyekben, egyes családi otthonokat és egész város­részeket egyaránt érintő kérdé­sekben, részletekre terjedően vagy átfogó programot tervezve, tanácsaink naponta ezrével latol­gatnak, vitatnak terveket, mérle­gelnek és hoznak döntéseket a városokban, falvakban. Tevékeny­ségük szorosan illeszkedik a la­kosság életébe, ezért eleve feltéte­lezi a nyilvánosságot, mint olyan eszközt, amelyet nem is nélkülöz­het a választókhoz fűződő kap­csolatuk, az államigazgatásban, a társadalmi, a gazdasági, a kultu­rális életben betöltött szerepük. A tanácsházakban zajló munka nyilvánosságától is függ, meny­nyire igazodik el az állampolgár a mindennapos ügyes-bajos gondok intézésében, mennyire tevékenyen kapcsolódik otthonának, környe­zetének, szűkebb hazájának fej­lesztésébe, az élet- és munka­­körülmények formálásába. A köz­vélemény aktivitása, az igények ismerete a tanácsoknak is első­rendű érdeke; örvendetes, hogy ezt az érdeket felismerve mind több fórumon, mind gyakrabban, nyíltabban és részletesebben tájé­koztatnak munkájukról, teszik közhírré elképzeléseiket. Nemcsak azért, mert teendőik végzése nem ad okot titkolózásra, restelkedés­­re, hanem főként azért, mert rendszeres konzultációjuk a lakos­sággal, a választókkal csak ered­ményesebbé teheti munkájukat. Hellyel-közzel mégis tapasztal­ható, hogy végrehajtó bizottsági berkekben, tanácsi felügyelet alá tartozó vállalatoknál tárgyalt ter­vekről, elhangzó döntésekről gyé­ren vagy megkésve értesül a nyil­vánosság. Ennek következménye jól megfigyelhető például az időn­ként fellángoló városrendezési vi­táknál, amelyek többségében a közvélemény nélkülözte az előze­tes tájékoztatást. A befejezett té­nyek elé állított lakosok, szakem­berek már csak késve sorakoztat­hatták fel érveiket, amelyek kö­zül sokat minden bizonnyal még a tervezés stádiumában hasznosít­hattak volna a tanácsiak. Az ilyen, nyilván nem rosszhiszeműségből titkolt városrendezési programo­kat olykor éppen azok a lakosok sérelmezik, akiknek érdekét kí­vánta szolgálni egy-egy terv, léte­sítmény, hiszen joggal érzik csor­bítva a közügyekbe való beleszó­lás jogát. Elemi követelmény, hogy az ügyintézés rendjében beállott vál­tozásokról a felek éppoly gyor­san tájékozódjanak, mint például valamely lakókörzet lakói arról, hogy a közszolgáltatások hiányos­ságai az adott területen milyen ok miatt következtek be, s milyen in­tézkedést tervez miattuk a tittács. Mégis, nem ritka, hogy a lakók­nak hosszas utánjárásába kerül még az olyan tájékoztatásnak a megszerzése is, amelyet akár egy lépcsőházban kiragasztott közle­mény is pótolhatna. Sok helyütt az a helytelen gyakorlat a­lakult ki, hogy amíg a távlati, átfogó programokat egy-egy község, ke­rület gazdái készséggel publikál­nak a sajtó, a tanácsülések, a be­számolók és fogadóórák útján, ad­dig a helyi közvéleményt közvet­lenül érdeklő, s mindennapi prob­lémák megoldására irányuló ha­tározatok, intézkedések alig kap­nak hangot. Pedig az idejében tájékoztatott közvélemény a tanácsi tevékeny­ségnek is legjobb ellenőre, s ez az ellenőr, akár bíráló, akár ja­vaslattevő szerepkörben lép fel, mindenképpen jó célt szolgál. Fekete Gábor TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁS Iskolások a tanyákról Az elmúlt 10 év alatt Bács- Kiskun megye 14 helységében építettek diákotthonokat általános iskolai tanulók részére. 1035 kis­diák költözött be a szétszórt ta­nyákról a községi vagy városi iskola közelébe. Számukra meg­szűnt a korábbi több órás gyalog­lás sárban, fagyban, hóviharban, s vele mindaz, ami a tanya és az­ iskola távolságából fakadt. Ennél azonban sokkal többet kaptak, hiszen nemcsak időt nyertek ta­nulásra, szórakozásra, nemcsak a hosszú és fárasztó gyaloglástól szabadultak meg, de az otthon s a szakosított iskola révén magasabb fokú oktatásban részesülnek, mint a tanyai iskolában. Ezer tanyasi diák korszerű kö­rülmények közt tanul. A tizen­négy otthon felépítése, felszerelé­se és fenntartása igen nagy anya­gi áldozatot kívánt és kíván ma is az államtól, a társadalomtól. És hogy mégis több ma a diák­otthon Bácsban, mint amennyit állami erőforrásokból létre lehe­tett volna hozni, az annak köszön­hető, hogy széles társadalmi meg­mozdulás, közvetlen munkával, anyaggal történt helyi segítség szolgálta e diákotthonok építését. Nemcsak azok segítettek az épí­tésben, felszerelésben, akiknek gyermekei ma az otthon lakói, ha­nem a falvak és városok lakói, akik a közügyet személyes ügyük­nek tekintik. Diákotthon több mint ezer kis­diák részére — igen jelentős tett ez viszonylag rövid idő alatt! Mégis az igényekhez képest még­sem elegendő. Ebben az évben még mintegy hatezer kisdiák, a megye általános iskolai tanulóinak 9 százaléka tanyán él, kilométere­ket gyalogol az iskoláig és visz­­sza, petróleumlámpa világánál írja házi feladatait, vagy jószágot őriz, házi, kerti munkát végez a tanyán — a tanulás helyett. Diák­otthon kellene nekik is, s vele együtt a magasabb színvonalú ta­nítás lehetősége. Csakhogy új diákotthon építése drága, s kizá­rólag állami erőforrásokból csak hosszú idő alatt oldható meg. Tavaly 165 kisdiák számára épült diákotthon Bács megyében nagyrészt állami, tanácsi beruhá­zással, de a társadalmi összefogás jelentős segítségével. Bármennyi­re is jelentős új létesítmény ez egy év alatt, ilyen ütemben is sok­sok év munkája kellene ahhoz, hogy valamennyi tanyán élő kis­diák korszerű körülmények közt tanulhasson. Csak a társadalmi összefogás, s különösen az érde­kelt üzemek, vállalatok, gazdasá­gok és a családok együttes erőfe­szítése, anyagi áldozata és társa­dalmi munkája rövidítheti le ezt az időszakot. Az utóbbi években Bács me­gyében nagy társadalmi gondokat oldottak meg a közösség összefo­gásával. Egyes járásokban pél­dául már méltóképpen gondos­kodnak valamennyi­­öregről. Igaz, a diákotthon építése és felszerelé­se többe kerül, mint az öregek napközi otthona, mégis csak ilyen módon, társadalmi összefogással épülő, korszerű diákotthonokkal könnyíthetünk a tanyán született kisdiákok sorsán. Nagy erőfeszítést kíván ez, de a kulturált, jól képzett jövő nem­zedék ígérete minden erőfeszítést megér. Tóth Pál

Next