Népszabadság, 1970. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

Izrael soviniszta vezetői új területi hódításokra törekednek A TASZSZ nyilatkozata a közel-keleti helyzetről A szovjet TASZSZ­ hírügynök­­ség szombaton nyilatkozatot tett közzé a közel-keleti helyzettel kapcsolatban. A közel-keleti feszültségnek Izrael oktalan cselekedeteivel ki­váltott élezését határozottan el­ítélik a Szovjetunióban — han­goztatja a nyilatkozat. A közel-keleti béke helyreál­lítása érdekében kényszeríteni kell Izraelt arra, hogy tartsa tiszteletben az ENSZ alapokmá­nyát; vessen véget a fegyveres provokációknak; vonja ki csapa­tait az összes megszállt arab te­rületről, hajtsa végre az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967. no­vember 22-i határozatát és az ENSZ más határozatait. Izrael uralkodó köreinek ide­je megérteniük, hogy a kalandor politikai vonal folytatása vesze­delmes következményekkel jár­­hat mindenekelőtt magára Iz­raelre nézve — állapítja meg a TASZSZ nyilatkozata. Az izraeli szoldateszka közel két hete majdnem szünet nélkül hajt végre fegyveres provokáció­kat Libanon déli határán. Ezek­ben a provokációkban páncélos és gyalogsági egységeket vetnek be, amelyek a légierő és a tüzér­ség támogatásával behatolnak a Libanoni Köztársaság területére, durván megsértve annak szuve­renitását. Izrael kormánya kihívó ciniz­mussal tesz kijelentéseket arról, hogy „joga van” a gyarmatosító hagyományok szellemében a fen­tiekhez hasonló agresszív cselek­ményeket elkövetni az arab or­szágok ellen. Mint általában — állapítja meg ezután a TASZSZ nyilatkozata — Izrael vezetői mindezeknek a fegyveres provokációknak az iga­zolására is valamiféle „Izrael biztonságát fenyegető veszélyre” hivatkoznak. Az izraeli szolda­teszka cselekményei valójában Libanon területi sérthetetlensé­gét támadják. Izrael nem rejti véka alá, hogy kényszeríteni pró­bálja Libanont a közös arab front elhagyására, és azon mesterke­dik, hogy Libanont elszigetelje az arab világ többi részétől. Ily mó­don Izrael agresszív akciói nem­csak Libanon ellen irányulnak, hanem minden arab ország ellen, és a béke ellen. Nem véletlen, hogy világszerte helyesen minősí­tik ezeket az akciókat a közel­­keleti helyzet további élezésére irányuló előre kitervelt cselekmé­nyeknek. Izrael nemcsak azt tervezi, hogy gyökeret ver a már meg­szállt területeken, hanem azt is, hogy kiterjeszti a megszállást Li­banon déli területeire. Izrael bűnös cselekedetei ismét megmutatják, hogy a sovinizmus­tól elvakult izraeli uralkodó kö­rök nem békére törekednek a Kö­zel-Keleten, hanem — mint azt maguk is hangoztatják — új terü­leti hódításokra. Terjeszkedni próbálnak más or­szágok és népek rovására — állapítja meg végül a TASZSZ nyilatkozata. A brit kommunisták választási programja (Londoni tudósítónktól.) A Brit Kommunista Párt vá­lasztási kiáltványa a többi párt tetszetős ígéreteivel ellentétben igazi megoldásokat ajánl a dolgozó lakosságot leginkább sújtó problémákra. A kommu­nisták általános támadást kö­vetelnek a szegénység ellen, magasabb nyugdíjakat, csalá­di pótlékot és béreket, s ennek fe­dezésére 3 százalékos vagyon­­dézsma kivetését a 20 000 fontot meghaladó vagyonokra, valamint a vállalati adó 50 százalékra való növelését. A párt egyik fő prog­rampontja szerint azonnal rögzí­teni kell a rohamosan emelkedő árakat és ennek érdekében kötele­zően csökke­nteni a nagy cégek profitját. A kommunisták ellen­zik a bérkorlátozás minden for­máját, s egyik fő választási jel­szavuk: „El a kezekkel a szak­­szervezetektől!”. • Külpolitikai kérdésekben is erő­sen eltér a kommunisták prog­ramja minden más pártétól. A Közös Piacot illetően nemcsak a belépés, hanem a csatlakozásról folytatandó tárgyalások ellen fog­lalnak állást. A nemzetközi mo­nopóliumok érdekeit szolgáló EGK helyett összeurópai bizton­ságra, együttműködésre és keres­kedelemre kellene törekedni. Nagy-Britannia ítélje el Nixon in­dokínai háborúját, lépjen ki a NATO-ból és gyakoroljon nyo­mást Izraelre, hogy fogadja el a Biztonsági Tanács 1967. évi hatá­rozatát. E követelések fényénél látni csak igazán, mennyire hiányzik a világos külpolitikai koncepció még a Munkáspárt vá­lasztási manifesztumából is. A Brit Kommunista Párt azon­ban szervezeti gyengesége miatt csak 58 jelölttel indul a 630 kép­viselői mandátum sorsát eldöntő választásokon. A KP kiáltványa arra szólítja fel a választókat, hogy ahol nincs kommunista je­lölt, ott a munkáspárti kandidá­tusra adják szavazataikat, de oly módon, hogy a Labour politiká­ját baloldali irányba próbálják befolyásolni. Bebrits Anna Külföldi események­­ néhány sorban Uruguayban katonai és rendőri erők folytatnak országos nyomo­zást egy gerillacsoport után, amely pénteken lecsapott a hadi­tengerészet montevideói kiképző­­központjára és fegyverekkel meg­rakott teherautóval távozott. (Reuter) Az elrabolt Pedor Eugenio Aramburu nyugalmazott altábor­nagy, volt argentin elnök után folyik a kutatás. Ongania elnök mozgósította a titkosszolgálatot a volt elnök és elrablói kézre kerí­tésére. (MTI). Varsóban összeült a Lengyel— Szovjet Baráti Társaság jubileumi kongresszusa. A 25 éve megala­kult társaságnak jelenleg 55 ezer üzemi és hivatali szervezete tevé­kenykedik, amelyek évente mint­egy negyedmillió rendezvényt tar­tanak. (MTI) Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke üdvözölte Sirimavo Bandaranaike asszonyt abból az alkalomból, hogy Ceylon kormányfője lett. (TASZSZ) Hailé Szelaszié etiópiai csá­szár szombaton Moszkvából Genfbe érkezett. A környezeté­ben levő hivatalos személyiségek szerint a császár négynapos ma­gánlátogatást tesz Svájcban. Konstantin görög király pén­tek este Rómában ismét fogadta Panajotisz Pipinelisz görög kül­ügyminisztert, akivel a ciprusi kérdésről és esetleges hazatéré­séről tárgyalt. A tárgyalások egyelőre nem vezettek ered­ményre. (AFP) A treblinkai náci tömeggyilkos Franz Stangl düsseldorfi perében pénteken vallomást tett a vádlott felesége, aki erre az alkalomra érkezett Brazíliából az NSZK-ba. Elmondotta a bíróság előtt, hogy Brazíliában „nagyon sok német van, s mindegyiküknek a Vatikán segített annak idején a menekü­lésben”. (UPI) Nixon amerikai elnök pénteken bejelentette, hogy Keith Glen­­nant, az atomenergia-bizottság volt tagját nagyköveti rangban az Egyesült Államok képviselőjének a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökségbe kinevezte. (AP) Nagy-Britannia kis karibi gyar­mata, Montserrat vulkánsziget tá­jékoztatta az ENSZ dekolonizá­­ciós bizottságát arról, hogy nem kíván magának függetlenséget. Montserrat főminisztere szerint a sziget semmiféle természeti kincs­eset nem rendelkezik és „súlyosan függ az Egyesült Királyság anya­gi segítségétől”. (UPI) Trudeau kanadai miniszterel­nök hat országban tett csendes­óceáni körútja befejeztével pén­tek este hazaérkezett Kanadába. Kijelentette, hogy országa nem hajlandó katonai szövetségre lép­ni a SEATO-val. (UPI) Todor Zsivkov bolgár minisz­terelnök, aki hivatalos látogatást tett Japánban, majd hazafelé há­rom szovjet várost — Vlagyi­vosztokot, Habarovszkot és Moszkvát — keresett fel, pén­tek este hazaérkezett Szófiába. (TASZSZ) NÉPSZABADSÁ­G 1970. május 31. vasárnap Közlemény a mocambique-i felszabadító harc céljairól A Mocambique-i Felszabadítási Front (Frelimo) Dar es-Salaam­­ban megjelent közleményében ki­jelenti, hogy a felszabadító harc célja nemcsak a nemzeti függet­lenség kivívása, hanem olyan új társadalmi rend megteremtése is, amely megszünteti az embernek ember által való kizsákmányolá­sát. A közlemény megállapítja, hogy a Frelimo jelentős sikereket könyvelhet el a harcban, újabb területekre terjesztette ki hadmű­veleteit. A front aktív propagan­dája eredményeképpen megerősö­dött a tömegek politikai öntuda­ta. A lakosság minden lehetséges segítséget megad a nemzeti fel­szabadító hadsereg katonáinak. Mocambique felszabadított kör­zeteiben létrejönnek a népi ha­talmi szervek, megnyílnak az is­kolák és kórházak, folyik a Freli­mo harcosainak politikai és ka­tonai felkészítése. A Frelimo központi bizottsága mélységes háláját fejezi ki a szocialista országoknak, az afri­kai országoknak, a világ haladó erőinek azért a segítségért, me­lyet az igazságos harcot folytató mocambique-i népeknek nyújta­nak. (TASZSZ) Megalakult Katar első kormánya Katarnak, a Perzsa-öbölben fekvő kis sejkségnek történelme folyamán először­­ kormánya van. A kabinet a kormányfőn kí­vül kilenctagú. A kormány létre­hozása fontos lépés a kis ország teljes függetlenségének kivívása útján. Katar 50 éven át brit gyar­mat volt. (TASZSZ) Az ítélet A venezuelai központi egyetem aulájában jelképes bírósági tár­gyalást rendeztek, amelyen a vád­lott Nixon amerikai elnök volt és a vád: „Bűnös agresszió a vietna­mi, a kambodzsai és a laoszi nép ellen”. Az ülnökök soraiban jogá­szok, valamint a haladó politikai és társadalmi szervezetek képvi­selői foglaltak helyet. A vádbeszé­dekben dokumentumokat, tanú­­vallomásokat és a vietnami, kam­bodzsai, valamint a laoszi nép el­len elkövetett tömeggyilkosságo­kat bizonyító adatokat sorakoztat­tak fel. A jelképes bírósági tárgyalás Nixont tényleges bűnösnek talál­ta és a népek nevében elítélte. Az osztrák kommunisták cselekvő szerepéért Befejeződött Ausztria Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa (Tudósítónktól.) Ausztria Kommunista Pártja XXI. kongresszusának utolsó nap­ján a vita nem hogy ellanyhult volna, hanem inkább megélén­kült. Ennek oka, hogy felszólalt a jobboldaliként élesen bírált csoport két vezető tagja, Margu­­lies és Kodicek. Margulies két­ségbe vonta, hogy a pártkongresz­­szus a párttagság többségét kép­viseli, amire a teremben érthető felháborodás keletkezett. Kodicek azt állította, hogy a párt nem en­gedi végigvinni a vitát és meg­ismételte azt a követelését, hogy a szakszervezetekben dolgozó kommunista frakciónak olyan kérdésekben is autonómiát adja­nak, amelyekben a döntés a köz­ponti bizottságot illette meg. Fel­szólalásukra Friedl Fü­rn­berg, a politikai bizottság tagja vála­szolt. Fürnberg kifejtette, hogy a pártban volt vita és az a szán­dékuk, hogy továbbra is vitázza­nak, de itt két dolgot kell figye­lembe venni. Egyrészt, hogy mi­ről vitáznak. A párt belső kér­dései túl sok erőt és időt vontak el és a nemzetközi, valamint az osztrák belpolitikai kérdések ége­tően fontos megvitatása emiatt háttérbe szorult. Másrészt a vitá­nak egyszer véget kell vetni, még­pedig szavazással. Akik örökösen arra hivatkoznak, hogy ideológiai kérdésekről nem lehet szavazni, azok a párt szerepét le akarják szűkíteni az „okos emberek” vi­­tatkozgatásaira. Aczél György felszólalása A kongresszus délutáni ülésén került sor Aczél György elvtárs­nak, az MSZMP KB titkárának üdvözlő­ szavaira. Aczél elvtárs a­­ többi között a következőket mon­­­­dotta: — Engedjék meg, hogy m­inde­­nekelőtt köszönetet mondjak meg­­a tisztelő meghívásukért. Egyúttal­­ szeretném tolmácsolni az MSZMP Központi Bizottsága és valameny­­nyi magyar kommunista üdvözle­tét Ausztria Kommunista Pártja XXI. kongresszusának és minden osztrák kommunistának. Népeink történelme évszáza­dok óta fonódik egybe. Mi nem felejtettük el, hogy olyan közös sorsfordulókon, mint 1848-ban a bécsi légionisták, vagy 1919-ben — a Magyar Tanácsköztársaság létrejötte idején — önfeláldozóan küzdő osztrák forradalmárok ott állottak a mi népünk legjobbjai mellett a közös ügyért vívott harc­ban, s hogy önök is otthont adtak azoknak az 1919-es magyar emig­ránsoknak, akik már akkor a mai szabad Magyarországért küzdöt­tek. Napjainkban nemhogy csök­kent, inkább az eddiginél is pa­­rancsolóbb szükség a kommunis­ta és munkáspártok együttműkö­dése és kölcsönös internaciona­lista támogatása. Önök más fel­tételek között vívják a harcot, mint mi, de egyformán nehéz, kü­lönbözőségük ellenére egyaránt bonyolult problémákat kell meg­oldanunk s ugyanannak a kom­munista és haladó világmozga­lomnak, ugyanannak a nagy kö­zös ügynek az elkötelezettjei va­gyunk. Ismernünk kell tehát egy­más helyzetét, a módot, ahogyan osztály­testvéreink leküzdik a ne­hézségeket, és ismernünk kell a tanulságokat, amelyeket egymás kudarcaiból és győzelmeiből a magunk számára levonhatunk. Nemegyszer elkerülhettük vol­na a buktatókat, könnyebben let­tünk volna úrrá válságos helyze­teken, ha még többet tanulunk egymás tapasztalataiból. Ezt mindannyiunknak figyelembe kell vennünk a jövőben is. El nem évülő igazság, hogy az egyes testvérpártok belső, mar­xista-leninista egysége nélkül nincs céljainkat sikerrel szolgáló nemzetközi együttműködés sem. Bennünket, magyar kommunistá­kat saját keserves tapasztalataink tanítottak meg arra, milyen tra­gikus következményekkel jár a pártegység megbomlása. De ta­pasztaltuk a fordítottját is: az utóbbi esztendőkben elért ered­ményeinket nem utolsósorban pártunk hűséggel megőrzött mar­xista-leninista egységének kö­szönhetjük. Mi nemcsak az elmé­letből, de tapasztalatainkból is leszűrtük azt az igazságot, hogy szovjetellenes kommunizmus nincs, nem volt és nem is lesz. Mélységesen egyetértünk azokkal a megállapításokkal, amelyek a referátumban és a vitában ezt a felismerést tükrözték. A nemzetközi erőviszonyok mai állapota — folytatta Aczél György — olyan helyzetet terem­tett a világban, hogy a kis né­pek sem háríthatják el magukról a felelősséget, és a világban ki­csiny pártoknak is lehet és van jelentős szerepük. Ennek tudatá­ban mi, magyar kommunisták tisztelettel és várakozással tekin­tünk az osztrák kommunistákra, Ausztria haladó erőire. Tudatá­ban vagyunk helyzetük bonyolult­ságának, nagy figyelmet szente­lünk problémáik tanulmányozásá­nak és szívből kívánunk sikert küzdelmes munkájukhoz. Az MSZMP munkájáról szól­va hozzátette: " A szocialista társadalmi rend továbbfejleszté­sén, népünk életszínvonalának emelésén, a szocialista­ demokra­tizmus további kiszélesítésén munkálkodunk, abban a tudat­ban, hogy a szocialista demokrá­cia fejlesztésével erősítjük a mun­káshatalmat, mint ahogy a szocia­lizmus erősödése mind szélesebb utat nyit a dolgozók demokráciá­jának. Tudjuk, hogy eddigi és to­vábbi munkánk sikerének felté­tele, az országon belül és nemzet­közileg is, a haladó erők egysége, összefogása. A szónok ehhez hozzáfűzte, hogy olyan baloldali összefogásra van szükség, amely nemcsak sza­vakban hirdeti a haladást. — Nincs kommunisták nélkül szo­cializmus — mondotta. — Sok olyan önmagát baloldalinak hir­dető csoportosulást láttunk már, amely ezeket az alapelveket meg­tagadta és miközben „új baloldal­nak” mutatkozott be, hamarosan az avítt jobboldaliság politikai arculata rajzolódott ki tetteiből és a barikád túlsó oldaláról tüzelt ránk. Márpedig aki ránk lő, az a békére, a szocializmusra, az em­beriség jövőjére támad. Ma, ha az emberiség sorsáról van szó, nincs két alternatíva. Csak egy jövő van: a szocializmus. Befejezésül Aczél György sok sikert kívánt a kongresszus mun­kájához. — Bízunk benne — mondotta —, hogy kongresszusuk és annak határozatai ezt a szo­cialista jövőt szolgálják majd. A magyar küldött felszólalását rendkívül meleg, hosszan tartó tapssal fogadták a küldöttek. Az osztrák kommunisták kong­resszusa szombat délután hallgat­ta Franz Muhri zárszavát, aki­nek véleménye szerint sikerült a párt elmúlt esztendei válságos korszakát lezárni, a vita reményt nyújt arra, hogy az újonnan meg­választott központi bizottság újra akcióképessé teszi az osztrák kommunistákat. A zárszó után a jelölő bizott­ság terjesztette elő az új köz­ponti bizottságba javasoltak név­sorát és külön részletesen meg­okolta, hogy miért hagynak ki több mint húsz olyan volt köz­ponti bizottsági tagot a jelöltek közül, akiket a legutóbbi kong­resszuson még megválasztottak. A szavazás megtörtént, a szava­zatok összeszámlálása lapzárta­kor még tart. Értesülések szerint a megválasztott új központi bi­zottság nem ül össze nyomban a politikai bizottság tagjainak megválasztására, erre csak ké­sőbbi időpontban kerül sor. A választás eredményére és a kong­resszus határozati javaslataira még visszatérünk. Patkó Imre

Next