Népszabadság, 1970. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! VASÁRNAPI MELLÉKLETTEL 24 OLDAL •ÁRA: 1,20 FT NÉPSZABADSÁG 1970. május 10. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVIII. évfolyam, 108. szám. Nehéz napok a határban A határt járó ember jóleső érzéssel figyelheti, hogy milyen szépen fejlődnek az őszi vetések. A kora tavasziak is kibújtak, s megerősödésükre sem lehet panasz. A virágba borult fák szép ígéretei a termésnek. A derűs képet — amelyet valóban nagy szorgalom, sok fáradság alakított ki — ittott megbontják a belvízfoltok, a még mindig szántatlan, elmunkálatlan területek. Egy kicsit felemás a május eleji határ, nagyon is magán viseli a kései tavaszodás, az összetorlódott munkák vonásait. Az a nyugtalanság, idegesség , amelyet a mezőgazdasági üzemekben különösen pár hete lehetett tapasztalni a kedvezőtlenül alakuló időjárás miatt — egy kicsit csak azért is hangulattá formálódott. Vonatkozik ez a munkák szervezésére is, a gépeken ülő emberek gondolkodásmódjára is. •Valóban, márciusban még jó ideig tél volt, áprilisban aránylag gyakori esőzések nehezítették az amúgy is alaposan felázott, nagy területeken belvízzel borított földeken a talajmunkákat. S mégis ... A mezőgazdaságban dolgozó emberei szorgalmát, hozzáértését dicséri, hogy a tavaly őszről elmaradt szántások nagyobb részével végeztek, a kora tavasziak vetését befejezték, s a később talajba kerülő növények vetőmagja is nagy területeken került helyére. A késői vetések közül a legnagyobb területet elfoglaló kukoricából — több mint kétmillió holdról van szó — a vetésnek több, mint a felével végeztek eddig. Lehet erre azt is mondani: éppen itt az ideje, hogy a kukorica vetése befejeződjön. Valóban igaz. Az is bizonyos, hogy más esztendőkben — amikor a tavasz nem állította ilyen nehéz helyzet elé a termelőket — május 10. táján már nem nagyon volt vetnivaló, most pedig még mindig van. Ennek ellenére rászolgálnak az elismerő szóra a mezőgazdaságban dolgozó emberek, akik sárban, hidegben küszködve, gyakran éjszakázva is dolgoztak. Érdemes is, szükséges is megemlíteni: nemcsak az időjárással volt gond. Tudomásul kell venni: a mezőgazdasági üzemekben levő termelőeszközök nem elegendőek ahhoz, hogy rendkívüli természeti viszonyok között, amikor tulajdonképpen a szokásos időnek csak fele áll rendelkezésre a munkákhoz, mindennel idejében végezzenek. Erre fel kell figyelniük a termelőüzemeknek is, amelyek beruházásaik jelentős hányadát most már saját erejükből fedezik, s a mezőgazdaságot irányító, a termelőeszközöket forgalmazó intézményeknek, vállalatoknak is. Igaz, nem lehet egy-egy gazdaságnak úgy berendezkednie gépekkel, eszközökkel, hogy normális körülmények között ezeknek a beruházásoknak a fele kihasználatlanul álljon. De ami a gépesítést illeti, ilyen veszély egyhamar nem lesz — sem a talajmunkáknál, a vetésnél, sem a betakarítási munkáknál. Az is igaz, hogy fél éve, háromnegyed éve már ismert volt a mezőgazdaságot, irányítók előtt a szántóföldi termelés gépesítésének állapota. Mégis tulajdonképpen csak mostanában történtek határozottabb intézkedések, amelyek előreláthatóan jövőre könnyítenek a helyzeten. Most, a tavaszi munkák első szakaszában — a talajművelésnek, vetésnek a vége felé — nagyobb baj nem mutatkozik. Aránylag kevés helyen késtek meg annyira a munkákkal, hogy a késés már veszélyeztesse a termelés sikerét. Ahol azonban így állnak a dolgok, ott kézenfekvő: a gazdaság helyzetének áttekintése, a mozgósítható erők összefogása után mindent, de mindent meg kell tenni azért, hogy még nagyobb késedelem ne okozzon terméscsökkenést. Tavaly olyan ütemű volt a növénytermesztés fejlődése, amelyre még nem volt példa mezőgazdaságunkban. Legfőképp a növénytermesztésnek, a növénytermesztéshez fűződő munkáknak köszönhető, hogy az egész mezőgazdaság fejlődési üteme jónak ítélhető. A józan számítások, a rendelkezésre álló eszközök ismeretében senki nem várhatja azt, hogy az idén a növénytermesztés változatlanul tartja a fejlődés ütemét. Ezzel népgazdasági terveink sem számolnak. Mégis, a mai helyzet ismeretében nyugodtan ki lehet jelenteni: megvan a lehetőség a tavalyi eredmények elérésére, és némi túlszárnyalására is. Ki-ki jól tudja: ez a nyári időjárás alakulásán is múlik. Tény, hogy a termelőszövetkezetek tagjai, az állami gazdaságok dolgozói érdekeltek szántóink, szőleink, gyümölcsöseink, kertészeteink gazdag termésében. A tavalyi esztendő bizonyítja a legjobban: a gazdálkodásban mind nagyobb hozzáértéssel használják ki azokat a lehetőségeket, amelyeket — a munka szervezésében is, az agrotechnikai eljárásokban is — a nagyüzemi gazdálkodás tárt és tár fel. Mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy most már senkinek sincs semmi tanulnivalója. Az ideihez hasonló — sok tekintetben rendkívülinek is mondható — körülmények között még nincs elég tapasztalat. Most — amikor még szántanak, vetnek és már a növényápolás is soron van — ezerszeresen fontos a megfontolt, jó munkaszervezés, a tennivalók helyes sorrendjének meghatározása, az erők megfelelő csoportosítása. Ha több kukoricát vetnek, mint amennyit eredetileg terveztek — és erre most elég sok helyen sor került, nemcsak a gyors vetésről kell gondoskodni, hanem arról is, hogy a nagyobb területen idejében végezzenek a gyomirtással, ápolással. Hazánkban a lakosság számához képest viszonylag kicsiny a termőterület Nagy szükség van tehát arra, hogy minden talpalatnyi földet megműveljünk. A belvízzel elárasztott terület 35—40 ezer holdra tehető. Ez nem túl sok. De az éppen felszabaduló részeken — amint elindulhat a gép — gyorsan kell cselekedni. Gyorsaság és minőség gyakran egymással ellentétes fogalom a mezőgazdaságban is. A megfelelő összhang megteremtése nem volt könnyű a legutóbbi hetekben sem a gazdaságokban. Ezután sem lesz könnyű. A munka nem lesz kevesebb május második felében, júniusban, júliusban, hanem több. Nagyon lényeges követelmény: minden gazdaság minél hamarabb jusson túl a késő tavasz okozta torlódáson, hogy rendes mederbe kerülhessen a gazdálkodás. Nehéz, de megoldható feladat. Érdemes érte valóban minden erőt, tudást latba vetni: ez a fő forrása mezőgazdaságunk idei sikereinek. Almási István A HÁBORÚELLENES TÜNTETÉSEK HETE UTÁN Százezres tömegdemonstráció Washingtonban (Washingtoni tudósítónktól.) Szombaton százezernyi fiatal tüntető hallatta hangját Washingtonban, a kambodzsai intervenció ellen. Ez volt a legnagyobb politikai demonstrációk egyike az amerikai főváros történetében. A fővárosban ezzel a nagy erejű tüntetéssel és tömeggyűléssel tetőzött a háborúellenes tüntetések új országos sorozata. A demonstrációra már a hét első napján, Kentben, a rendőrség gyilkos sortüze válaszolt. Egyébként még a tüntetés előestéjén , ugyanabban az órában, amikor Nixon sajtókonferenciáját tartotta — ezrek gyűltek össze a Fehér Háztól nem messze, egy kis templom előtt, ahol gyászünnepséget tartottak a kenti vérengzés áldozatainak emlékére. Ott volt az amerikai politikai élet sok ismert képviselője: Warren, volt főbíró, Clark, volt igazságügy-miniszter, s az első sorban két asszony, akinek férje a merénylet áldozata lett: King lelkész özvegye és Hóbért Kennedy özvegye. Edward Kennedy arról beszélt, hogy eljött a békeerők összefogásának az ideje. A gyászünnepség részvevői gyertyák százait helyezték el a Fehér Ház előtt. ... Sok gyertya már csonkig égett, amikor a tüntetők első csoportjai kora hajnalban gyülekezni kezdtek a Fehér Ház mögötti füves térségen, az Ellipsnél. Ott voltak az ohiói diákok, soraik fölött a mártírhalált halt Allison Krause, Jeffrey Glenn Miller, Savara Lee Schewer és William Schroeder nevével, ott voltak a kaliforniaiak, New York-iak, chicagóiak. Külön csoportban érkeztek a katonák, a tengerészek háborúellenes mozgalmának egyenruhás képviselői, ezt a táblát emelve magasra. A háborúnak most kell véget vetni! A fiatalok mellett sokan jöttek el az idősebb generáció képviselői közül is: szenátorok és tudósok, ellenzéki munkásvezetők. A tömeg egyre duzzadt, amikor megkezdődött a tömeggyűlés, ahol felszólalt dr. Spock, a világhírű gyermekorvos, Dellinger, a chicagói vádlottak egyike, utánuk a Fekete Párducok négerszervezet képviselője. Békét követeltek, kivonulást Kambodzsából és Vietnamból és azt, hogy az amerikaiak felnövekvő új nemzedéke ne harctereken hulljon el, ne ismerje meg a gumibotot és a könnygázt. Szavaikat és a tömeg zúgó helyeslését ezen a szombat délutánon jól lehetett hallani a Fehér Ház zárt ablakai mögött is. Vajda Péter Gyülekeznek a nagygyűlés részvevői. Hazaérkezett Prágából a magyar párt- és állami küldöttség gyár Népköztársaság prágai nagykövete. A prágai repülőtéren az állami himnuszok elhangzása és a díszszázad parancsnokának jelentéstétele után Lubomír Strougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, a kormány elnöke, Vasil Bilak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a központi bizottság titkára, Dalibor Hanes, a szövetségi gyűlés elnöke, a CSKP KB Elnökségének póttagja, Jön Fejük és Frantisek Penc, a központi bizottság titkára, Milos Jakes, a CSKP központi revíziós és ellenőrző bizottságának elnöke, Frantisek Hamouz miniszterelnök-helyettes, valamint a kormány több más tagja búcsúztatta a magyar pártos állami küldöttséget. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Péter János külügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter és Garai Róbert, az MSZMP külügyi osztályának helyettes vezetője fogadta. Jelen volt a fogadtatásnál Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének vezetésével szombat délután visszaérkezett Budapestre a magyar párt- és állami küldöttség, amely a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának meghívására Prágában részt vett a Csehszlovákia felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. A küldöttség tagja volt: Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Kovács Imre, a Ma- Ki Kállai Gyula vezetésével parlamenti delegáció utazott Törökországba Kállai Gyulának, az országgyűlés elnökének vezetésével szombaton parlamenti delegáció utazott Törökországba. Tagjai: dr. Ortutay Gyula akadémikus, az Elnöki Tanács tagja, az országgyűlés kulturális bizottságának elnöke, Szabó István, az Elnöki Tanács tagja, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, dr. Noszkay Aurél főorvos, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának tagja, Rujsz Lászlóné, a Szombathelyi Cipőgyár osztályvezetője és Nics János, a Dunai Vasmű olvasztára, a terv- és költségvetési bizottság tagja, országgyűlési képviselő. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, Rácz Pál külügyminiszter-helyettes; ott volt az országgyűlés több tisztségviselője, sok képviselő, s Isman Soysal, a Török Köztársaság budapesti nagykövete is. Kálky Gyula elutazása előtt nyilatkozott a sajtó munkatársainak: — Küldöttségünk egyhetes látogatásra utazik a Török Köztársaságba. Viszonozzuk a török nagy nemzetgyűlés Ibrahim Sevki Atasagun szenátuselnök vezetésével itt járt delegációjának látogatását. Utunk minden bizonnyal lehetőséget nyújt majd arra, hogy folytassuk a tavaly Magyarországon elkezdett hasznos megbeszéléseket a kétoldalú kapcsolatokról, s a nemzetközi helyzet kérdéseiről. Küldöttségünk minden tagja nagy várakozással tekint a látogatás elé, és őszintén reméljük, hogy találkozásaink, megbeszéléseink a török nép vezetőivel, képviselőivel további hasznos ösztönzést adnak a két nép kapcsolatainak fejlesztésére, a népeink közötti barátság további ápolására — mondotta Kállai Gyula. (MTI) Iijn Budapestrt látogató Moro olasz külügyminiszter Péter János külügyminiszter meghívására Aldo Moro olasz külügyminiszter május 13-án, szerdán hivatalos látogatásra Magyarországra érkezik. (MTI)