Népszabadság, 1970. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! VASÁRNAPI MELLÉKLETTEL 24 OLDAL •­ÁRA: 1,20 FT NÉPSZABADSÁG 1970. május 10. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVIII. évfolyam, 108. szám. Nehéz napok a határban A határt járó ember jóleső ér­zéssel figyelheti, hogy milyen szé­pen fejlődnek az őszi vetések. A kora tavasziak is kibújtak, s meg­erősödésükre sem lehet panasz. A virágba borult fák szép ígéretei a termésnek. A derűs képet — amelyet valóban nagy szorgalom, sok fáradság alakított ki — itt­­ott megbontják a belvízfoltok, a még mindig szántatlan, elmunká­­latlan területek. Egy kicsit fele­más a május eleji határ, nagyon is magán viseli a kései tavaszo­­dás, az összetorlódott munkák vonásait. Az a nyugtalanság, idegesség , amelyet a mezőgazdasági üzemek­ben különösen pár hete lehetett tapasztalni a kedvezőtlenül ala­kuló időjárás miatt — egy kicsit csak azért is hangulattá formáló­dott. Vonatkozik ez a munkák szervezésére is, a gépeken ülő emberek gondolkodásmódjára is. •Valóban, márciusban még jó ideig tél volt, áprilisban aránylag gya­kori esőzések nehezítették az amúgy is alaposan felázott, nagy területeken belvízzel borított föl­deken a talajmunkákat. S még­is ... A mezőgazdaságban dolgozó emberei­ szorgalmát, hozzáértését dicséri, hogy a tavaly őszről el­maradt szántások nagyobb részé­vel végeztek, a kora tavasziak ve­tését befejezték, s a később talaj­ba kerülő növények vetőmagja is nagy területeken került helyére. A késői vetések közül a legna­gyobb területet elfoglaló kukori­cából — több mint kétmillió hold­ról van szó — a vetésnek több, mint a felével végeztek eddig. Lehet erre azt is mondani: ép­pen itt az ideje, hogy a kukorica vetése befejeződjön. Valóban igaz. Az is bizonyos, hogy más eszten­dőkben — amikor a tavasz nem állította ilyen nehéz helyzet elé a termelőket — május 10. táján m­ár nem nagyon volt vetnivaló, most pedig még mindig van. En­nek ellenére rászolgálnak az elis­merő szóra a mezőgazdaságban dolgozó emberek, akik sárban, hi­degben küszködve, gyakran éj­szakázva is dolgoztak. Érdemes is, szükséges is meg­említeni: nemcsak az időjárással volt gond. Tudomásul kell venni: a mezőgazdasági üzemekben levő termelőeszközök nem elegendőek ahhoz, hogy rendkívüli természeti viszonyok között, amikor tulaj­donképpen a szokásos időnek csak fele áll rendelkezésre a munkák­hoz, mindennel idejében végez­zenek. Erre fel kell figyelniük a termelőüzemeknek is, amelyek beruházásaik jelentős hányadát most már saját erejükből fedezik, s a mezőgazdaságot irányító, a termelőeszközöket forgalmazó in­tézményeknek, vállalatoknak is. Igaz, nem lehet egy-egy gazda­ságnak úgy berendezkednie gé­pekkel, eszközökkel, hogy normá­lis körülmények között ezeknek a beruházásoknak a fele kihaszná­latlanul álljon. De ami a gépesí­tést illeti, ilyen veszély egyhamar nem lesz — sem a talajmunkák­nál, a vetésnél, sem a betakarítá­si munkáknál. Az is igaz, hogy fél éve, háromnegyed éve már ismert volt a mezőgazdaságot, irányítók előtt a szántóföldi termelés gépe­sítésének állapota. Mégis tulaj­donképpen csak mostanában tör­téntek határozottabb intézkedé­sek, amelyek előreláthatóan jö­vőre könnyítenek a helyzeten. Most, a tavaszi munkák első szakaszában — a talajművelés­nek, vetésnek a vége felé — na­gyobb baj nem mutatkozik. Aránylag kevés helyen késtek meg annyira a munkákkal, hogy a késés már veszélyeztesse a ter­melés sikerét. Ahol azonban így­ állnak a dolgok, ott kézenfekvő: a gazdaság helyzetének áttekin­tése, a mozgósítható erők össze­fogása után mindent, de mindent meg kell tenni azért, hogy még nagyobb késedelem ne okozzon terméscsökkenést. Tavaly olyan ütemű volt a nö­vénytermesztés fejlődése, amelyre még nem volt példa mezőgazda­ságunkban. Legfőképp a növény­­termesztésnek, a növénytermesz­téshez fűződő munkáknak kö­szönhető, hogy az egész mező­­gazdaság fejlődési üteme jónak ítélhető. A józan számítások, a rendelkezésre álló eszközök isme­retében senki nem várhatja azt, hogy az idén a növénytermesztés változatlanul tartja a fejlődés üte­mét. Ezzel népgazdasági terveink sem számolnak. Mégis, a mai helyzet ismeretében nyugodtan ki lehet jelenteni: megvan a lehető­ség a tavaly­i eredmények eléré­sére, és némi túlszárnyalására is. Ki-ki jól tudja: ez a nyári időjá­rás alakulásán is múlik. Tény, hogy a termelőszövetkezetek tag­jai, az állami gazdaságok dolgo­zói érdekeltek szántóink, szőleink, gyümölcsöseink, kertészeteink gazdag termésében. A tavalyi esz­tendő bizonyítja a legjobban: a gazdálkodásban mind nagyobb hozzáértéssel használják ki azo­kat a lehetőségeket, amelyeket — a munka szervezésében is, az ag­rotechnikai eljárásokban is — a nagyüzemi gazdálkodás tárt és tár fel. Mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy­ most már senki­nek sincs semmi tanulnivalója. Az ideihez hasonló — sok te­kintetben rendkívülinek is mond­ható — körülmények között még nincs elég tapasztalat. Most — amikor még szántanak, vetnek és már a növényápolás is soron van — ezerszeresen fontos a megfon­tolt, jó munkaszervezés, a ten­nivalók helyes sorrendjének meg­határozása, az erők megfelelő cso­portosítása. Ha több kukoricát vetnek, mint amennyit eredetileg terveztek — és erre most elég sok helyen sor kerül­t, nemcsak a gyors vetésről kell gondoskodni, hanem arról is, hogy a nagyobb területen idejében végezzenek a gyomirtással, ápolással. Hazánk­ban a lakosság számához képest viszony­lag kicsiny a termőterület Nagy szükség van tehát arra, hogy­ minden talpalatnyi földet meg­műveljünk. A belvízzel elárasztott terület 35—40 ezer holdra tehető. Ez nem túl sok. De az éppen fel­szabaduló részeken — amint el­indulhat a gép — gyorsan kell cselekedni. Gyorsaság és minőség gyakran egymással ellentétes fogalom a mezőgazdaságban is. A megfelelő összhang megteremtése nem volt könny­ű a legutóbbi hetekben sem a gazdaságokban. Ezután sem lesz könnyű. A munka nem lesz kevesebb május második felében, júniusban, júliusban, hanem több. Nagyon lényeges követel­mény: minden gazdaság minél hamarabb jusson túl a késő ta­vasz okozta torlódáson, hogy ren­des mederbe kerülhessen a gaz­dálkodás. Nehéz, de megoldható feladat. Érdemes érte valóban minden erőt, tudást latba vetni: ez a fő forrása mezőgazdaságunk idei sikereinek. Almási István A HÁBORÚELLENES TÜNTETÉSEK HETE UTÁN Százezres tömegdemonstráció Washingtonban (Washingtoni tudósítónktól.) Szombaton százezernyi fiatal tüntető hallatta hangját Washing­tonban, a kambodzsai intervenció ellen. Ez volt a legnagyobb poli­tikai demonstrációk egyike az amerikai főváros történetében. A fővárosban ezzel a nagy ere­jű tüntetéssel és tömeggyűléssel tetőzött a háborúellenes tünteté­sek új országos sorozata. A de­monstrációra már a hét első nap­ján, Kentben, a rendőrség gy­ilkos sortüze válaszolt. Egyébként még a tüntetés előestéjén , ugyanabban az órában, amikor Nixon sajtókonferenciáját tartot­ta — ezrek gyűltek össze a Fehér Háztól nem messze, egy kis temp­lom előtt, ahol gyászünnepséget tartottak a kenti vérengzés áldo­zatainak emlékére. Ott volt az amerikai politikai élet sok ismert képviselője: Warren, volt főbíró, Clark, volt igazságügy-miniszter, s az első sorban két asszony, aki­nek férje a merénylet áldozata lett: King lelkész özvegye és Hó­bért Kennedy özvegye. Edward Kennedy arról beszélt, hogy el­jött a békeerők összefogásának az ideje. A gyászünnepség részvevői gy­ertyák százait helyezték el a Fehér Ház előtt. ... Sok gyertya már csonkig égett, amikor a tüntetők első cso­portjai kora hajnalban gyülekez­ni kezdtek a Fehér Ház mögötti füves térségen, az Ellipsnél. Ott voltak az ohiói diákok, so­raik fölött a mártírhalált halt Allison Krause, Jeffrey Glenn Miller, Savara Lee Sch­ewer és William Schroeder nevével, ott voltak a kaliforniaiak, New York-iak, chicagóiak. Külön cso­portban érkeztek a katonák, a tengerészek háborúellenes moz­galmának egyenruhás képviselői, ezt a táblát emelve magasra. A háborúnak most kell véget vetni! A fiatalok mellett sokan jöttek el az idősebb generáció képviselői közül is: szenátorok és tudósok, ellenzéki munkásvezetők. A tömeg egy­re duzzadt, ami­kor megkezdődött a tömeggyűlés, ahol felszólalt dr. Spock, a világ­hírű gyermekorvos, Dellinger, a chicagói vádlottak egyike, utánuk a Fekete Párducok négerszerve­zet képviselője. Békét követeltek, kivonulást Kambodzsából és Viet­namból és azt, hogy az ameri­kaiak felnövekvő új nemzedéke ne harctereken hulljon el, ne is­merje meg a gumibotot és a könnygázt. Szavaikat és a tömeg zúgó helyeslését ezen a szombat délutánon jól lehetett hallani a Fehér Ház zárt ablakai mögött is. Vajda Péter Gyülekeznek a nagygyűlés részvevői. Hazaérkezett Prágából a magyar párt- és állami küldöttség­ gyár Népköztársaság prágai nagy­követe. A prágai repülőtéren az állami himnuszok elhangzása és a dísz­század parancsnokának jelentés­­tétele után Lubomír Strougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, a kormány elnöke, Vasil Bilak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a központi bizottság titkára, Dali­­bor Hanes, a szövetségi gyűlés elnöke, a CSKP KB Elnökségé­nek póttagja, Jön Fejük és Fran­­tisek Penc, a központi bizottság titkára, Milos Jakes, a CSKP köz­ponti revíziós és ellenőrző bizott­ságának elnöke, Frantisek Ha­­mouz miniszterelnök-helyettes, valamint a kormány több más tagja búcsúztatta a magyar párt­os állami küldöttséget. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Péter János külügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter és Garai Ró­bert, az MSZMP külügyi osztá­­ly­ának helyettes vezetője fogad­ta. Jelen volt a fogadtatásnál Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének vezetésével szombat délután visszaérkezett Budapest­re a magyar párt- és állami kül­döttség, amely a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bi­zottságának és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság kormányának meghívására Prágában részt vett a Csehszlovákia felszabadulásá­nak 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. A kül­döttség tagja volt: Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára és Kovács Imre, a Ma- K­i­­ Kállai Gyula vezetésével parlamenti delegáció utazott Törökországba Kállai Gyulának, az országgyű­lés elnökének vezetésével szom­baton parlamenti delegáció uta­zott Törökországba. Tagjai: dr. Ortutay Gyula akadémikus, az El­nöki Tanács tagja, az országgyű­lés kulturális bizottságának elnö­ke, Szabó István, az Elnöki Ta­nács tagja, a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsának elnöke, dr. Noszkay Aurél főorvos, az or­szággyűlés szociális és egészség­­ügyi bizottságának tagja, Rujsz Lászlóné, a Szombathelyi Cipő­gyár osztályvezetője és Nics Já­nos, a Dunai Vasmű olvasztára, a terv- és költségvetési bizottság tagja, országgyűlési képviselő. Búcsúztatásukra a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Cseterki La­jos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyű­lés alelnöke, Rácz Pál külügymi­­niszter-helyettes; ott volt az or­szággyűlés több tisztségviselője, sok képviselő, s Isman Soysal, a Török Köztársaság budapesti nagykövete is. Kálky Gyula elutazása előtt nyilatkozott a sajtó munkatársai­nak: — Küldöttségünk egyhetes lá­togatásra utazik a Török Köztár­saságba. Viszonozzuk a török nagy nemzetgyűlés Ibrahim Sevki Ata­­sagun szenátuselnök vezetésével itt járt delegációjának látogatá­sát. Utunk minden bizonnyal le­hetőséget nyújt majd arra, hogy folytassuk a tavaly Magyarorszá­gon elkezdett hasznos megbeszé­léseket a kétoldalú kapcsolatok­ról, s a nemzetközi helyzet kérdé­seiről. Küldöttségünk minden tag­ja nagy várakozással tekint a lá­togatás elé, és őszintén reméljük, hogy találkozásaink, megbeszélé­seink a török nép vezetőivel, kép­viselőivel további hasznos ösz­tönzést adnak a két nép kapcso­latainak fejlesztésére, a népeink közötti barátság további ápolá­sára — mondotta Kállai Gyula. (MTI) Ii­jn­ Budapestrt látogat­ó Moro olasz külü­gyminiszter Péter János külügyminiszter meghívására Aldo Moro olasz külügyminiszter május 13-án, szerdán hivatalos látogatásra Ma­gyarországra érkezik. (MTI)

Next