Népszabadság, 1970. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

2 A Varsói Szerződés külügymi­nisztereinek budapesti tanácsko­zásán elfogadott memorandumot mindenütt úgy fogadták, mint na­gyon fontos nemzetközi okmányt, mint újabb építő kezdeményezést a szocialista országok részéről a béke megszilárdítása és a népek biztonsága érdekében. Ez a kép rajzolódik ki a budapesti tanács­kozást követő nemzetközi vissz­hangról. „Az élet megmutatja — írja a Pravda kommentátora —, az őszinte érdekeltség abban, hogy a jövendő értekezlet sikeres legyen, az előkészítés érdekében tett okos és türelmes lépések meghozzák gyümölcsüket. Fokozatosan elhá­rulnak azok az akadályok, ame­lyeket kezdetben sokan még át­­hághatatlanoknak igyekeztek be­állítani. Sok fontos kérdésben közeledés történt az érdekelt or­szágok álláspontja között. Így megteremtődött annak a lehető­sége, hogy már a közeljövőben gyakorlati útra térjen az összeu­rópai értekezlet előkészítése.” Miután hangsúlyozza, hogy a­­ szocialista országok kezdeménye-­­­zése széles visszhangot váltott ki, a Pravda így ír: „A valamennyi­­ érdekelt ország közös erőfeszíté­sei eredményeként összehívott összeurópai értekezlet lenne ma a legfontosabb tényező a feszültség enyhítése, a biztonság megerősí­tése és a földrész békés együttmű­­k­ödésének fejlesztése terén.” A lengyel sajtó is élénken kom­mentálja a Varsói Szerződés tag­országai budapesti külügyminisz­teri tanácskozásáról kiadott me­morandumot. A Zolnierz W­olnosci Az euró­pai biztonságért című hírmagya­rázatában aláhúzza, hogy a buda­pesti memorandum meggyorsítja az összeurópai biztonsági értekez­let előkészítésének folyamatát. Reméljük — írja a lap —, hogy a szocialista országok javaslatát az érdekelt kormányok megfelelően fogadják. A konferencia létrejötte ugyanis minden ország népének érdeke. A Kurier Polski szerint a me­morandum új szakaszt jelent a tavaly márciusi budapesti felhívás eszméinek megvalósítása útján. A szocialista országok következetes­sége és jóakarata egyre reálisabb lehetőségeket teremt az összeuró­pai értekezlet létrejöttéhez. A Zycie Warszawy a memoran­dum nemzetközi visszhangjával foglalkozva kiemeli, hogy a szo­cialista országok külügyminiszte­reinek állásfoglalása pozitív fo­gadtatásra talált Bonnban. A szociáldemokrata párthoz kö­zelálló nyugat-berlini Telegraf keddi számának vezércikkében a római NATO-tanácskozás javasla­taira adott „néhány vonatkozás­ban” építő válasznak és közele­désnek minősíti a budapesti kül­ügyminiszteri tanácskozás memo­randumát. A lap hangoztatja: „Nem lett igazuk a borúlátóknak, Budapesten nem kerestek kifogá­sokat és nem emeltek akadályo­kat, hanem konstruktív választ adtak” A lap a továbbiakban a fenn­álló problémákkal foglalkozik. Felteszi a kérdést: mi történjék előbb, az általános konferencia vagy azt megelőzően folytassanak átfogó kétoldalú tárgyalásokat. Rámutat arra, hogy amíg a szo­cialista országok az előbbi meg­oldás mellett vannak, a Nyugat az utóbbit támogatja. A Telegraf szerint helyes lenne, ha az európai politikusok magu­kévá tennék azt az elképzelést, amely szerint az első összejövetel csak „előkonferenciának” tekint­hető, amelyet később, az állandó bizottság hosszabb ideig tartó in­tenzív munkája után követhetne a tervezett nagy európai bizton­sági konferencia. Hírügynökségi jelentések szerint brüsszeli NATO-körökben a Varsói Szerződés memorandumát általában elégedettséggel, de nem „fenntartások nélkül” fogadták. Brüsszelben a budapesti memo­randum három fő vonását eme­lik ki. 1. A memorandum a borúlátó jóslatok ellenére megmutatta, hogy a szocialista országok mégis reagáltak a NATO Rómában meg­tartott tavaszi ülésszakának hatá­rozataira, méghozzá meggondol­tan és tárgyszerűen. 2. Először fordult elő, hogy az európai érte­kezlet összehívására vonatkozó javaslat nem rögzíti a napirendet, hanem kölcsönös egyeztetésre tartja fenn annak egyes pontjait. 3. A szocialista országok egyet­értenek azzal, hogy az értekezle­ten részt vegyen az Egyesült Ál­lamok és Kanada is. Az amerikai kormány politikai megfontolásokból hűvösen viszo­nyul az összeurópai értekezlet ösz­­szehívásához. "­ A türelmes lépések meghozzák gyümölcsüket Az európai biztonságról folytatott budapesti tanácskozás nemzetközi visszhangjából Szihanuk nyilatkozata az amerikai csapatok kivonásáról Kedden Phenjanban nyilvános­ságra hozták Norodom Szih­anuk nyilatkozatát Nixon amerikai el­nök azon bejelentéséről, hogy 1970. július elsejei hatállyal ki­vonják Kambodzsából az ameri­kai szárazföldi csapatokat. Az amerikai szárazföldi csapa­tok kivonása nem­­tüntetheti el azoknak a bűnöknek a nyomait, amelyeket az amerikai agresszo­­rok május elseje és június 30. kö­zött követtek el a­­khmer nép el­len — hangsúlyozza a nyilatko­zat.­­ Az E Egyesült Államok népé­nek és az egész világnak tudnia kell, hogy az amerikai szárazföl­di csapatok kivonásával még in­kább fokozódnak a kambodzsai terület ellen végrehajtott ameri­kai légitámadások. Norodom Szihanuk nyilatkoza­tában szól a kambodzsai hazafias erők eredményeiről, rámutat ar­ra, hogy a hazafias erők az or­szág széles területeit ellenőrzik. Az amerikai csapatok kivonása — mutat­ rá — nem hozza közelebb a háború befejeződését Kambod­zsában és Indokína többi orszá­gában. Az indokínai országok né­pei az amerikaiak és szövetsége­seik valamennyi intervenciós csa­patának azonnali, feltétel nélküli és teljes kivonását követelik — hangsúlyozza Szihanuk, hozzáfűz­ve, hogy Indokína népei az ellen­ség teljes megsemmisítéséig foly­tatják harcukat az amerikai im­perialisták és kiszolgálóik ellen. (MTI) Az amerikai szenátus a kambodzsai kaland megismétlése ellen szavazott­ ­Washingtoni tudósítónktól.) Több hetes belpolitikai küzde­lem ért véget kedden az Egye­sült Államokban, a kambodzsai kaland ellenzőinek jelentős si­kerével. Szavazásra került sor ar­ról a javaslatról, amelyet Coo­per és Church szenátorok ter­jesztettek be egy, a katonai se­gélytörvényhez mellékelt kiegé­szítés formájában, s amely— az anyagi alapok megvonásával — vétót emel az ellen, hogy az el­nök kongresszusi jóváhagyás nél­kül ismét csapatokat küldjön Kambodzsába. A Cooper— Church javaslat szerint a kor­mányzat kongresszusi jóváha­gyás nélkül nem nyújthat köz­vetlen légi támogatást a Phnom Penh-i kormánycsapatoknak és nem fizetheti meg az „ázsiai szö­vetségesek” — Thaiföld és Dél- Vietnam — kambodzsai hadvi­selési költségeit sem. A két sze­nátor javaslatát a szenátus 58—37 arányban fogadta el. Noha a javaslat nem emelke­dik automatikusan törvényerő­re — ehhez a törvényhozás má­sik részlegének, a képviselőház­nak jóváhagyására is szükség van —, a most előfogadott indít­vány mégis nagy jelentőségű: nem könnyíti meg Nixon elnök dolgát, ha újra amerikai csapato­kat akarna küldeni Kambodzsá­ba. Rogers megkezdte ázsiai körútját Rogers, az Egyesült Államok külügyminisztere hétfőn különre­­pülőgépen elutazott Manilába, ahol csütörtökön kezdődik meg a SEATO minisztertanácsának ülé­se. Rogers ezzel megkezdte újabb ázsiai körútját. A Fülöp-szigete­­ken kívül Rogers látogatást tesz Dél-Vietnamban és Japánban, mi­előtt Londonon keresztül vissza­térne Washingtonba. Elutazása előtt adott nyilatko­zatában az Egyesült Államok kül­ügyminisztere kijelentette: Nixon azzal bízta meg, hogy tanulmá­nyozza: „szóba jöhet-e bármilyen haszonnal kecsegtető új békekez­deményezés Délkelet-Ázsiában”. (Reuter) Bernadette-ből végül mégis­csak mártírt, vértanút csináltak. Pedig hogy tiltakozott mindig, amikor az írek Szent Johannájá­nak becézték! Most is nyugodtan, megfontoltan cselekedett, nem amolyan feltűnni vágyó rebellis­ként! Még akkor is, amikor Belfast legfelsőbb bírósága eluta­sította fellebbviteli kérelmét, és amikor a rendőrséggel történt megállapodás ellenére London­­derry határán megállították és börtönbe hurcolták. Nem ő akar­ta, hogy nevéhez fűződjék az erő­szakoskodások újabb fellángolása Észak-Írországban. Amikor a rendőrség pénteken megakadá­lyozta, hogy Derryben az egybe­gyűlt bogside-iaktól elbúcsúzzék, egyik harcostársával azt üzente: ne engedjék, hogy megosszák és egymás ellen uszítsák a katolikus és protestáns munkásokat, a sze­gényeket! És amikor vasárnap meglátogatta a börtönben Ivan Cooper ellenzéki képviselő, első szavai ezek voltak hozzá: „Mi történt, mind megőrültek? Nem így kell a dolgokat elintézni!” Hogy a helyzetnek ez a józan megítélése mekkora politikai ön­tudatot és fejlődést feltételez a túlfűtött ír nacionalizmus szelle­mében nevelkedett fiatal lánynál, csak az tudja igazán értékelni, aki járt az észak-írországi váro­sok kiégett utcáin és érezte a britellenes gyűlöletet, azt olykor Bernadetté fanatikus ír hazaszeretet perzse­­lően forró szelét. Bernadette be­csületére legyen mondva, hogy mindössze másfél-két éves „moz­galmi" tapasztalat után felül tu­dott emelkedni a jogos, de mégis csak szűk és bizonyos fokig illu­zionista nemzeti harc korlátain, és ma az észak-írországi munkásság egészének érdekeit helyezi elő­térbe. Megértette, hogy még Uls­­ternak az Ír Köztársasággal való újraegyesítése — a mostani har­cok eddig ki nem mondott köve­telése és mozgató ereje — sem le­hetséges, ha a katolikus és pro­testáns munkások egymás torká­nak mennek.­­ A most alig 23 éves Bernadette szocialistának nevezi magát. Per­sze még mindig inkább amolyan ösztönös, kissé romantikus szo­cialista. A Népi Demokrácia el­nevezésű, főleg diákokból és fia­tal értelmiségiekből álló polgár­jogi szervezet, amelynek alapító tagja volt,­­mindmáig sok zavaros ultrabaloldali elképzelésnek hó­dol. Tagjai ifjonti fellángolásuk­ban azt hitték és talán ma is azt hiszik, hogy valamiféle rövid úton, türelmes felvilágosító és szervező munka nélkül megcsinálhatják a forradalmat Észak-Írországban és az egységes munkásköztársaságot egész Írországban. _A polgárjogi mozgalom páratlan lendülete, az írek elszánt bátorsága 1968—69 folyamán táplálta ezt az elképze­lést. De amikor azután bekövet­keztek a szürke hétköznapok, a polgárjogi szervezet „megméretett és könnyűnek találtatott”. A vá­lasztási küzdelem alatt azonban a többi sokszínű és sokrétű polgár­jogi és vallási szervezettel együtt­működve el tudták érni, hogy Közép-Ulsterben Bernadette Dev­­lint egységes független jelöltként rm­egnövekedett többséggel újra­válasszák. A torygyőzelmen felbátorodott észak-írországi reakció elérkezett­nek látja az időt arra, hogy az ellenzéki mozgalmat megfossza legnépszerűbb vezéralakjától. Igaz, hogy józanabb angol körük­­ben Bernadette bebörtönzését esz­­telenségnek tartják. Az unionis­­ták azonban az 50 éves terror­uralom gyakorlatához akarnak visszakanyarodni. Még azt sem engedik meg a westminsteri par­lament újjáválasztott képviselő­jének, hogy eskütételre Londonba utazzék, megfosztva őt ezzel kép­viselői fizetésétől. Nem törődnek azzal, hogy kihívó eljárásukért máris sok emberélettel fizetett Észak-Írország lakossága. London, június 30. Bebrits Anna NÉPSZABADSÁG 1970. július 1. szerda Megkezdődtek a szovjet-egyiptomi tárgyalások Moszkvában A Kremlben kedden megkez­dődtek a tárgyalások Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin és Gamal Ab­­del Nasszer között. A kölcsönös egyetértés légköré­ben folyt szívélyes hangú tárgya­lásokon megvitatták a Szovjet­unió és az Egyesült Arab Köztár­saság sokoldalú együttműködése további fejlesztésének kérdéseit Mint a MENA közel-keleti hír­­ügynökség jelentése rámutat: a tárgyalások homlokterében a kö­zel-keleti válság áll. A két ország küldöttsége foglalkozik majd az új amerikai tervvel is. A MENA jól értesült moszkvai forrásokra hivatkozva megállapítja: az új amerikai terv az Egyesült Álla­mok három éve tapasztalt közel­­keleti mesterkedéseinek újabb va­riánsa. E terv semmi újat sem tartalmaz. Az amerikaiak igye­keznek meggyőzni az arabokat ar­­ról, hogy a közel-keleti kérdés rendezését célzó törekvéseik „ko­molyak”. Nasszer június 29-én az SZKP Központi Bizottságának, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének és a szovjet kormány­nak a meghívására érkezett ba­ráti látogatásra a szovjet főváros­ba. Nasszer és miniszterelnöke ked­den koszorút helyezett el Lenin mauzóleumánál és egyperces né­ma tisztelgéssel adózott a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam megalapítója emlé­kének. Nasszer ezután megkoszo­rúzta az ismeretlen katona sír­ját. (TASZSZ) A francia és az olasz kommunista párt állásfoglalása a legfontosabb nemzetközi kérdésekben Az Unitá keddi számában köz­leményt adott ki a francia és az olasz kommunista párt küldött­ségeinek június 25-én és 26-án le­zajlott találkozójáról, amelyen a francia delegációt Georges Mar­­chais, az Olasz EP delegációját pedig Enrico Berlinguer vezette. A közlemény az imperializmus elleni akcióegység szükségességét hangoztatva az alábbi feladatokat jelöli meg a két párt számára: — Indokína: a két párt fejleszteni fogja szolidaritási akcióit a viet­nami nép támogatására az ameri­kai csapatok feltétel nélküli kivo­nása érdekében. A Közel-Kelet, megerősítve szolidaritását az arab népekkel, a két párt a konf­liktus politikai rendezését java­solja az ENSZ Biztonsági Taná­csának határozata, Izrael létezési jogának elismerése és a Paleszti­nai arab nép nemzeti jogainak el­ismerése alapján. — Európa: együttes akciókra van szükség az európai biztonsági konferencia tető alá hozása érdekében. A két párt követeli az NDK államhatá­rának elismerését. Szükségesnek tartják a katonai tömbök felosz­latását és az Atlanti Szerződés, valamint a Varsói Szerződés kol­lektív biztonsági rendszerrel való felváltását az­ összes európai álla­mok részvételével. A Közös Piac: a két párt követeli a Közös Piac­ra vonatkozó római egyezmények demokratikus és antimonopolista szellemben való felülvizsgálását, s a szerződés új gazdasági és társa­dalmi tartalommal való megtölté­sét. (MTI) Külföldi események­­ néhány sorban Omar Torrijos tábornok kor­mányának megbuktatására irá­nyuló összeesküvést fedeztek fel Panamában. Az összeesküvés egyik állítólagos részvevőjét, Fe­­lipe Tapia ügyvédet letartóztat­ták. (AFP) Dominikában egyre több politi­kai gyilkosság történik. Három nap alatt hat embert gyilkoltak meg a fővárosban. (Prensa Lati­na) A Szovjetunióba utazott a Bol­gár Kommunista Párt Központi Bizottságának nyolctagú küldött­sége Sztanko Todorovnak, a poli­tikai bizottság tagjának, a köz­ponti bizottság titkárának vezeté­sével. (MTI) Dr. Nureddin Atasszi szíriai államfő, a minisztertanács el­nöke, kedden fogadta Muhu­gyi­­novot, a Szovjetunió damaszkuszi nagykövetét. (Sana) Egy Pekingben járt szudáni küldöttség tárgyalásainak ered­ményeként a Kínai Népköztársa­ság 14,5 millió font sterling ösz­­szegű kölcsönt nyújt a Szudáni Demokratikus Köztársaságnak. (AP) Frei chilei elnök rendkívüli állapotot rendelt el Antofagasta északi tartományban, ahol több napja összetűzések vannak napi­renden a főiskolások és a rend­őrség között. Előzőleg hasonló okokból rendkívüli állapotot ve­zettek be a fővárosban és San­tiago tartományban is. Antofagas­­tában hétfőn ötvenöt diákot letar­tóztattak. Katonai törvényszék elé állítják őket. (Reuter) Dimitriosz Patilisz görög mi­niszterelnök-helyettes kedden agyvérzésben elhunyt. (UPI) Nixon amerikai elnök a kali­forniai San Clementében hétfőn Corneliu Manescu román külügy­miniszterrel tárgyalt. Manescu részt vett az ENSZ jubileuma al­kalmából rendezett San Fran­­ciscó-i ünnepségeken. (AFP) Bréma nyugatnémet kikötőbe befutott az amerikai haditenge­részet két torpedónaszádja. Az amerikai hajók úgynevezett „csapatlátogatásra” érkeztek. (TASZSZ) Kuznyecov betegsége miatt hazautazott Pekingből Vaszilij Kuznyecov, a Szovjet­unió külügyminiszterének első he­lyettese a Pekingben október 20-a óta tárgyaló szovjet küldöttség vezetője megbetegedett és kedden délelőtt különrepülőgépen haza­utazott a Szovjetunióba. A szov­jet diplomata betegágyánál elő­zőleg kínai és szovjet orvosok konzultáltak. A pekingi repülőté­ren Csiao Kuan-Hua külügymi­niszter-helyettes, a tárgyalásokon­­ részt vevő kínai küldöttség veze­tője búcsúztatta Kuznyecovot. (MTI)

Next