Népszabadság, 1970. augusztus (28. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-01 / 179. szám

1970. augusztus 1, szombat Az együttműködés új szakasza A Kommunyiszt cikke a KGST-ről A Kommunyiszt, az SZKP Köz­ponti Bizottságának elméleti fo­lyóirata KGST: az együttműkö­dés új szakasza címmel közli J. Beljajev és J. Sirjajev cikkét. „A szocialista integráció a ko­rábbi évtizedek gazdasági együtt­működésének vívmányaiból ala­kult ki, ugyanakkor számos is­­­­mérv tekintetében lényegesen különbözik az együttműködés korábbi formáitól — írják a szer­zők. — Mint ismeretes, a KGST- országok gazdasági kapcsolatait főként arra használták és hasz­nálják fel, hogy elősegítsék az egyes országokban folyó gazdasá­gi építőmunka belső feladatainak megoldását és ezen az alapon az egész közösség általános fejlődé­sét. A gazdasági együttműködés­nek ez az alapvető célja megtart­ja jelentőségét a jövőben is. Az integrációban az új elemet az összes országok számára közös népgazdasági feladatok és prob­lémák megoldásához való újsze­rű hozzáállás jelenti, amely több ország munkaerő-, anyag- és pénzügyi tartalékainak egyesíté­sét követeli meg.” A szerzők megállapítják, hogy az integráció feltételezi a KGST- országok között még az ötvenes években és a hatvanas évek első felében kialakult gazdasági kap­csolatok formáinak és módszerei­nek minőségi tökéletesítését; ezek felhasználásával ugyanis eredmé­nyesebben lehet megoldani mind az egyes nemzeti gazdaságok mind az egész közösség gazdasá­gának legfontosabb problémáit. „A KGST-országok fejlődésé­nek jelenlegi szakaszát nem csu­pán a megnövekedett gazdasági potenciál jellemzi, hanem ezen országok gazdasági fejlettségi szintjének egymáshoz való lénye­ges közeledése is, amely végső soron meghatározza az érdekelt­ség növekedését a nemzeti gazda­ságok együttműködésének kiszé­lesítésében” — írják a cikk szer­zői. „Az integráció a sokoldalú te­vékenység területe, ezért a KGST­­ országainak nem szükséges fel­tétlenül részt venni az összes olyan intézkedésekben, amelyek ennek a folyamatnak a meggyor­sításával kapcsolatosak. Minden­­ ország belső lehetőségeiből kiin­­­­dulva önállóan dönti el az anya­gi tartalékok felhasználásának célszerűségével kapcsolatos kér­déseket, és ugyanakkor meghatá­rozza a külgazdasági együttmű­ködés azon formáit és területeit, amelyek az adott szakaszban leg­teljesebben megfelelnek gazdasá­gi érdekeinek.” A Kommunyiszt cikkírói elem­zésüket azzal zárják, hogy a szo­cialista országok gazdasági in­tegrációjának alakulásában a dön­tő szerepet a közös tervező tevé­kenység és mindenekelőtt a nép­­gazdasági tervek egyeztetése játssza. (MTI) 1riME Az „őrült fogorvos" és társai Az amerikai hírmagazin a Terror Braziliában című 15 ezer szavas do­kumentumgyűjtemény közreadásá­nak alkalmából újabb adalékokkal egészíti ki a kötet által felvázolt helyzetképet. A brazil elnöki palotából szár­mazó nyilatkozat szerint — írja a Time — „börtöneinkben nincs kínzás, és nincsenek politikai fog­lyok”. Ezzel szemben Emilio Gar­­rastazo Médici elnök mégis külön utasította alárendeltjeit, hogy ne tűrjék meg a kínzásokat. Médici utasítása — fűzi hozzá a Time — hitelesíti a kínzásokról szóló be­számolók egyre növekvő gyűjte­ményét. — Elektrosokkgépet kötöttek hozzám és erőszakoskodtak ve­lem — mondotta Maurina Borges da Silveira nővér, egy dél-brazí­liai katolikus árvaház főnökas­­­szonya, akit egy márciusban el­rabolt japán diplomatáért cseré­be Mexikóba szállítottak repülő­gépen. Azzal a váddal tartóztat­ták le, hogy menedéket adott fel­forgató elemeknek. Mezítelenre vetkőztették, majd egy férfival közös cellába vetették. — Egész éjjel ebbe a cellába voltam zár­va, s el kellett tűrnöm tolakodá­sát — mondotta Maurina Borges da Silveira nővér. Chael Charles Schreider volt medikust egy ille­gális búvóhelyen, razzia közben fogták el, majd Rióban a politi­kai rendőrség kihallgatta. Három nappal később tetemét kiszolgál­tatták a családjának. Az orvosi zárójelentés a hasüreg tájékára márt súlyos ütéseket állapított meg a halál okául. A Time cikke ezután a válo­­gatottabbnál válogatottabb kínzá­sokat írja le: a sárkánytrónus ájulásig bekapcsolt villamosszé­­két, a telefon néven ismert dob­hártyarepesztő ütést és a többit. Egy elvetélt fogorvoshallgató, ma r­ói rendőr — írja a hírmagazin — egy másik fogást tökéletesí­tett. Ez az „őrült fogorvos” néven ismert vadállat a fogorvosi szék­hez szíjazza áldozatát, majd ad­dig fúrja a fogát, amíg ideget ér — s aztán folytatja a fúrást, míg csak a fogoly nem vall. Utána be­tömi a fogat, és a kínzásnak nem marad külső nyoma. A brazíliai kínzások híre kül­földön sokfelé keltett tiltakozást. Az év elején a Vatikán is nyilat­kozott: „El kell ítélnünk a rend­őrterrornak azokat az eseteit, amelyekről oly sok szó esik.” A Time úgy véli, hogy az erőszak­­ erőszakot szül, s cikkét az aláb­bi, tipikusnak minősített törté­nettel zárja: „A brazil ellenzék egy szerény képviselőjét elvitték »kihallgat­­ni« (A Time idézőjele — A szerk) néhány szélsőséges személy ügyé­ben, akikkel tévesen hozták kap­csolatba. Az illető megnyomorí­tott kézzel távozott: körmeit ki­tépték, tenyerét cigarettaparáz­­­zsal égették. Szabadulása után azt mondta: „ Ha tudnám, hol talá­lom őket, csatlakoznék egy geril­lacsoporthoz.” NÉP­SZABADSÁG Íí­lést tartott az Elnöki Tanács Tom'ttj/m'/it rond­ulvt a ffustltistítji Étíj'xít2íísí»krúi ílí«*t­uíj ittenirítttitttttsrnifi Mjvbrvovstban és EEvszíbt?Itfvtt A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa pénteken ülést tartott. Te­kintettel a gazdasági életben a legutóbbi években végbement változásokra, az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel módosí­totta az erdőkről és a vadgazdál­kodásról szóló 1961. évi VII. tör­vény egyes rendelkezéseit. A törvénymódosítás az erdő­­gazdálkodás szakmai irányításá­nak jelenlegi rendszere helyett — a nagyobb vállalati önállóság el­vével összhangban — az erdők és fásítások kezelőinek kötelességé­vé teszi, hogy maguk biztosítsák a munka szakszerűségét. Új ren­delkezések lépnek életbe — egye­bek között — az erdők kezelésé­nek átruházása, a művelési ág megváltoztatása és rendeltetés­­szerű használatot akadályozó te­vékenység engedélyezése terén is. A törvényerejű rendelet ezen­kívül — a vadászat és a vad­­gazdálkodás területén — a vad­kártérítésről, a hatósági jogkörök decentralizálásáról és az ágazati összhang továbbfejlesztéséről is intézkedik. A vállalatok, szövetkezetek és más szocialista gazdálkodó szer­vezetek társulásainak előmozdí­tását szolgálja az Elnöki Tanács új törvényerejű rendelete a gaz­dasági társulásokról. A törvényerejű rendelet ki­mondja, hogy a gazdálkodó szer­vezetek szerződéssel hozhatnak létre gazdasági társulást. Ennek egyik formája az egyszerű társa­ság, amely a társuló tagok egy­mással szemben fennálló belső kapcsolatát jelenti. A törvény­erejű rendelet mindamellett meg­engedi, hogy az egyszerű társa­ság közös néven folytathassa te­vékenységét. A tagok a társaság kötelezettségeiért közvetlenül, korlátlanul és egyetemlegesen fe­lelnek. A gazdasági társulás másik for­mája a közös vállalat, amely jogi személy és megalakulásához meg­határozott vagyoni betétek szük­ségesek. Legfőbb szerve az igaz­gató tanács, amely a közös válla­lat tagjainak egy-egy küldöttéből áll; vezetője az igazgató, aki a közös vállalatot harmadik szemé­lyekkel szemben, valamint bíró­ságok és más hatóságok előtt kép­viseli. Külföldi jogi személy, illetőleg külföldi vállalat gazdasági társu­lásban a pénzügyminiszter enge­délyével és az általa meghatáro­zott feltételek szerint vehet részt. Felsőoktatásunk egységes rend­szerének megteremtése, felsőokta­tási intézményeink növekvő kép­zési és tudományos rangjának el­ismerése érdekében az Elnöki Ta­nács törvényerejű rendeleteket alkotott egyes felsőoktatási intéz­mények szervezéséről, illetve meg­szüntetéséről. (A rendeletről dr. Polinszky Károly miniszterhelyet­tes nyilatkozata a 4. oldalon.) A törvényerejű rendeletek a debreceni és a szarvasi agrártu­dományi főiskola, illetve techni­kum, valamint a keszthelyi és a mosonmagyaróvári agrártudo­mányi főiskola összevonásával Debrecenben és Keszthelyen ag­rártudományi egyetemet létesíte­nek; a felsőfokú pénzügyi és számviteli szakiskolát főiskolává szervezik át; a szegedi és a buda­pesti felsőfokú élelmiszeripari technikum összevonásával Szege­den élelmiszeripari főiskolát, to­vábbá — a megfelelő budapesti és szegedi felsőfokú gépészeti technikum feladatkörének megfe­lelően — Pécsett létrehozzák a Pollák Mihály Műszaki Főiskolát, s lehetővé teszik — egyelőre a nyíregyházi pedagógiai főiskolán — az alsófokú oktatás számára a szaktanárok képzésén felül a ta­nító- és az óvónőképzést. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet alkotott a belügymi­niszter felügyelete alatt működő tisztképző főiskola létrehozásáról. Harminc, elsősorban a lakosság igényeit kielégítő szakmában, öt­ezres lélekszámot meg nem hala­dó községekben és külterületi te­lepüléseken adtak ki eddig is az iparhatóságok — mestervizsgáihoz nem kötött — kisipari működési engedélyt Az Elnöki Tanács most törvényerejű rendeletet alkotott, amely megszünteti a kisipari mű­ködési engedélyek kiadásának a helység lakosságszámától függő korlátozását. Az Elnöki Tanács végül egyéni kegyelmi és egyéb ügyeket tár­gyalt. (MTI) 3 Tovább töltéie választási rendszerünket Kállai IvTisla képviselői beszámolója d­ebrece­nbean Kállai Gyula, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, az or­szággyűlés elnöke kétnapos láto­gatást tett Hajdú-Bihar megyé­ben. Csütörtökön Debrecenben, a megyei pártbizottság székházában a megyei párt-végrehajtó bizott­ság tagjaival, a megye és a vá­ros vezetőivel találkozott. Kara­­kas László, a megyei pártbizott­ság első titkára adott tájékozta­tást a megye politikai­ és gazda­sági helyzetéről. Az országgyűlés elnöke felkereste az épülő debre­ceni házgyárat. Ezután városné­zés következett, majd Kállai Gyu­la ellátogatott a Felső-tiszai Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság gá­­ti erdészetébe. A látogatási program pénteken a Hajdúszoboszlói Állami Gazda­ságban, majd a hajdúszováti Le­nin Tsz-ben folytatódott. Délután az MSZMP Hajdú-Bihar megyei és debreceni városi bizottsága, valamint a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága or­szággyűlési képviselői beszámoló gyűlést rendezett Kállai Gyula választókerületében. A Magyar Gördülőcsapágy Művek anyag­raktárának nagycsarnokában több mint másfél ezer dolgozó vett részt a gyűlésen. Karakas László megnyitója után Kállai Gyula mondott be­szédet választói előtt. \ rt. új választojogi tör» ény­­ iipii«zla­aiiii Bevezetőben a párt Központi Bizottsága, a kormány, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa s az országgyűlés üdvözletét tol­mácsolta Debrecen város és Haj­dú-Bihar megye lakosságának. — Egész népünk szocialista ön­tudatát, jogos nemzeti büszkesé­gét emelte — mondta —, hogy ebben a parlamenti ciklusban ün­nepeltük történelmünk korszakal­kotó fordulóinak, a Tanácsköz­társaság kikiáltásának 50 éves, illetve felszabadulásunk 25 éves jubileumát. A továbbiakban ismertette ha­zánk, népgazdaságunk két és fél évtizedes fejlődését, majd így folytatta:­­ — Eddigi vívmányainknak, je­lentős sikereinknek legfontosabb forrása a szocializmus építését szívügyének tekintő tömegek, a magyar nép áldozatos munkája volt. Ezután is arra törekszünk, hogy egyre nagyobb mértékben támaszkodjunk a népre. Ezt szol­gálják a szocialista demokrácia erősítésére tett intézkedéseink. Ez a célja az államélet tovább­fejlesztését célzó sokoldalú mun­kának is. Ennek a munkának az a lényege, hogy a dolgozó embe­reket aktívan bevonjuk a köz­életbe és szervezeteiken, képvi­selőiken keresztül az országépí­tő tervek kialakításába, a dönté­sek meghozatalába, azok végre­hajtásába és ellenőrzésébe. A szocialista demokrácia­­ kiter­jesztésének legfontosabb állami fóruma az országgyűlés. Ez a leg­főbb népképviseleti és törvény­hozó szervünk, ez testesíti meg a népszuverenitást, a nép hatalmát. A legutóbbi választások már új választójogi törvény alapján, egyéni választókerületi rendszer­ben folytak le. Négy év tapaszta­latai azt mutatják, hogy helyes volt a megyei listákról áttérni az egyéni választókerületekre. En­nek nyomán erősödött a képvise­lők közvetlen kapcsolata válasz­tóikkal, s ez érződik az ország­­gyűlés munkájában is. A választási rendszerünket to­vább tökéletesítjük, nagyobb te­ret engedünk annak, hogy az egyes választókerületekben — ha a választópolgárok úgy látják jó­nak — több jelöltet állítsanak, s a választópolgárok közülük a legmegfelelőbbet, a legrátermet­tebbet választhassák meg, azt, aki a legjobban tudja képviselni ér­dekeiket, aki a legjobban való­sítja meg a párt, a Hazafias Nép­front politikáját. Az országyűlésben polgárjogot nyert a kritika Az 1967 tavaszán választott or­szággyűlés az elmúlt csaknem négy évben nagy munkát vég­zett. Mindenekelőtt nagyobb ha­tékonysággal és nagyobb alapos­­sággal látta el fő feladatát, a tör­vényhozást. Az országgyűlés eb­ben a ciklusban eddig 36 ülés­szakot tartott, s 22 törvényt al­kotott. A társadalom s a gazda­ság szocialista fejlődését elősegí­tő, népünk életét megkönnyítő olyan nagy fontosságú törvényeket fogadott el, mint például a Mun­ka Törvénykönyve, a mező­gazda­sági termelőszövetkezeti törvény, a földjogi törvény, a szakmun­kásképzésről szóló törvény Az országgyűlés fokozottan el­lenőrizte a kormány munkáját is. Az ülésszakokon rendszeressé váltak a kormányzati beszá­molók, amelyeket mindenkor szé­les körű vita követett. A parla­menti vita közéletünk demokra­tikus fejlődésének általános jel­lemzője lett, s az országgyűlés ál­lami életünk legmagasabb szintű, nyilvános politikai fórumává lé­pett elő A lakosság számon tart­ja ülésszakait, s választ vár tőlük legfontosabb kérdéseire. A képviselők a gazdasági mun­ka s az állami irányító tevékeny­ség sok fogyatékosságát tárták fel felszólalásaikban. Az országgyű­lés tevékenységében a kritika polgárjogot nyert. A képviselők sok esetben a meglevő fogyaté­kosságok feltárásával és azok megszüntetésére tett célravezető, hasznos javaslataikkal adtak je­lentős segítséget a kormány s a többi állami irányító és végre­hajtó szerv munkájához. Az országgyűlésben folyó igé­nyes, felelősségteljes munka miatt ma már a képviselők csak akkor számíthatnak sikerre, ha a helyzet alapos ismerete alapján, konkrét formában — ha kell, kri­tikusan — mondják el észrevé­teleiket és nyújtják be javasla­taikat. Ugyanígy, egyetlen mi­niszteri választ sem tekintenek kielégítőnek, ha az nem foglalko­zik érdemben a felvetett kérdé­sekkel, s nem ad megfelelő vá­laszt megoldásukra. Odafigyelnek a képviselők észrevételeire A demokratizmus erősödésének nagy eredménye, hogy ma már egyetlen kormányzati szerv, egyetlen kormánytisztviselő sem hagyja figyelmen kívül a képvi­selők észrevételeit és javaslatait. A kormány tagjai, s az állami szervek vezetői a képviselők ész­revételeit és javaslatait érdemi, hathatós segítségként fogják fel, amelyek sok esetben még a hiva­tali bürokrácia leküzdésében is nélkülözhetetlenek. Nemegyszer bebizonyosodott, hogy a választó­­polgárai között élő képviselő job­ban fel tudja mérni egy-egy kor­mányzati intézkedés vagy minisz­­­­teri utasítás valóságos hatását és eredményét, mint az intézkedése­ket előkészítő hivatali szervek. A képviselők általában jól ismerik választóik véleményét, javasla­tait, elgondolásait, állandóan ta­nácskoznak velük az ország fejlő­désének megoldandó gondjairól, kül- és belpolitikánk kérdéseiről. Az országgyűlési vitáknak, a képviselők felszólalásainak és ja­vaslatainak is jelentős szerepe volt ab­ban, hogy a párt és a kor­mány erélyesen fellépett egyes, a reformot eltorzító jelenségek, egyes ipari és kereskedelmi válla­latok tisztességtelen nyereségre való törekvése ellen. Nem kis részben a képviselők felszólalá­sainak is köszönhető, hogy helyes kormányintézkedések születtek olyan kérdésekben, mint az üzemi nyereségrészesedés felosztásának módja, az olcsóbb árucikkek biz­tosítása, az indokolatlan áremelé­sek meggátlása. Kállai Gyula végül időszerű külpolitikai kérdésekről szólott; a gyűlés Karakas László zársza­­­­vával ért véget.

Next