Népszabadság, 1970. augusztus (28. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
2 NÉPSZABADSÁG 1870. augusztus 20, csütörtök — —i , i - i______ (Folytatás az 1. oldalról.) Természetesen nem paragrafusokat és jogi formulákat ünneplünk, hanem azt a negyedszázados történelmi folyamatot, amely a Magyar Népköztársaságot és annak alkotmányát megteremtette, és elindította társadalmunkat a szocialista fejlődés útján. Ennek a példátlanul jelentős történelmi szakasznak a hőse és vezetője a munkásosztály. A párt irányításával bebizonyította, hogy nemcsak a hatalom megragadásához van ereje, hanem politikai érettsége, szervezettsége és szervezőképessége alkalmassá teszi az államvezetésre is. A munkásosztály létrehozta és a mezőgazdaság szocialista átszervezésével testvéri közösséggé mélyítette a munkás-paraszt szövetséget. Kifejlesztette azt a politikai szövetségi rendszert, amelyben ma már minden hazaszerető ember együtt fáradozik nemzeti programunk valóra váltásáért, a szocialista társadalom teljes felépítéséért. A Magyarépköztársaság munkáshatalom. De éppen azért, mert munkáshatalom, ez az állam minden becsületes magyar állampolgár édes hazája. Ami Magyarországon ma épül, az az egész nemzet fölemelkedését szolgálja. Mindenkinek, aki cselekvő módon szereti a hazáját, megvan itt a biztonságos helye és a megtisztelő feladata. Szép hagyomány, hogy augusztus 20-án kerül az ország asztalára az új kenyér. Ez az ünnepi aktus szervesen összefügg az alkotmánnyal. Már Petőfi Sándor is egy lélegzetre mondta ki költeményében: jog és haza, haza és jog. Ehhez harmadikként a mi nemzedékünk hozzátette a kenyeret is. Amikor a hazát, a jogot és a kenyeret említjük, lényegében ugyanarra a szent ügyre gondolunk. Az új kenyér íze és illata betölti mai ünnepségünket. Pirosra sült héján ott érezzük még a kezük melegét azoknak, akik szántottak, vetettek, arattak és betakarítottak. Az idén nem volt könnyű dolguk a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóinak. Rendkívül hosszú tél, kései tavasz, próbatételekkel és természeti csapásokkal terhes nyár áll mögöttünk. De az összefogás, a kötelességteljesítés és a szocialista hazafiságból táplálkozó szolidaritás lokalizálni tudta a veszélyt. A mezők termése a szokásosnál később érett be. A tavalyinál valamivel kevesebbet is fizetett. Mégis örömmel jelenthetjük, hogy megvan a jövő évi kenyerünk. Amikor ma ünnepélyesen megszegjük, adózzunk őszinte elismeréssel a mezők dolgozóinak, akiknek becsületes helytállása eredményeként az asztalunkra került az új kenyér. Tisztelt ünneplő közönség! Alkotmányunk idei ünnepe összekapcsolódik államalapító nagy királyunk, István születésének 1000. évfordulójával. Miben áll István király történelmi nagysága? A honfoglaló magyarok előtt más népek is jártak ezen a ráhatalmas fizikai, szellemi és erkölcsi energiák fakadtak fel az egész országban. Ezt elsősorban a felszabadulás történelmi fordulatának köszönhetjük, amelyért soha el nem múló hálát érzünk a testvéri Szovjetunió iránt. A szocialista társadalmi viszonyok kivívása és megerősödése meghatványozta az alkotó energiákat. Értelme és célja lett a munkának, s ezért megvan az eredménye is. Bármerre járunk is az országban, azt tapasztaljuk, hogy társadalmunk legszélesebb köreiben ismerik, helyeslik és követik azt a politikát, amely mindennapi munkánkat áthatja. Ennek a politikának a kialakítása, megfogalmazása és alkalmazása a lehető legteljesebb nyilvánosság előtt folyik. A párt vezető szervei, az országgyűlés, a kormány, a tanácsok valóban nyitott ajtók és ablakok mellett intézik közös dolgainkat, a párttagok és a pártonkívüli milliók széles körű bevonásával. A politikát nálunk jön. De nem tudtak tartósan megtelepedni, nem voltak képesek végleg megtartani azt a területet, amit elfoglaltak. István bölcs és előrelátó vezető, kimagasló államférfi volt. Felismerte korának szükségleteit és követelményeit. A nagykirály határozottan és erélyesen végrehajtotta azt a fordulatot, amelynek nyomán kialakult a magyar államiság. Vaskézzal hárította el az útból mindazt, ami ezt a kibontakozást akadályozta és késleltette. Nagy volt az építésben, az alkotásban. Megszervezte a központi államhatalmat, királyi tanácsot és udvartartást létesített. A vérségi nemzetségi kötelékek helyében létrehozta a vármegyerendszert. Olyan törvényeket alkotott, amelyek szentesítették az új rend alapjait, védelmezték a politikai hatalmat, az új tulajdonviszonyokat, a feudális földbirtokot, a király és a kincstár jószágait. István király mindezzel megteremtette a feudális társadalom kereteit és normáit. Ez az új történelmi korszak természetesen fájdalmas vajúdások, nagy megrakódtatások közepette született meg. De elsősorban István király céltudatosságának köszönhető, hogy a magyar nép végleg letelepült, gyökeret eresztett és fennmaradt ezen a tájon. Az évszázadok folyamán sokan és sokféleképpen éltek vissza István király nevével, másították meg történelmi hagyatékát. A „szentistváni állameszme” jegyében gyűlölködést szítottak a közép-európai népek között, a „szent korona nevében” üldözték a társadalmi haladás harcosait, az igaz magyar hazafiakat. A Magyar Népköztársaság hálával adózik az államalapító István államférfiúi nagyságának. Érvényes örökségét tiszteletben tartjuk, érdemeit megőrizzük. Ezt juttattuk kifejezésre azzal is, hogy a mostani alkotmány napi ünnepi nagygyűlést éppen Székesfehérvárott tartjuk. Királlyá koronázása után ugyanis ezt a várost tette uralkodásának központjává, itt emelt magának királyi palotát, itt töltötte el életének nagy részét, s itt temették el az általa alapított székesegyház falai között. Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Történelmünk előremutató hagyományait, nagy elődeinket akkor követjük igazán, ha felismerjük, vállaljuk és elvégezzük azokat a feladatokat, amelyeket a mi korunk éppen mireánk bízott. Ha a mai Székesfehérvár és egész Fejér megye életét szemléljük, ha körülnézünk itt, gyűlésünk színhelyén, azonnal szemünkbe ötlik napjaink hazaszeretetének sok nagy alkotása. Ki ne tudná, hogy a felszabadulás előtt ebben a városban és megyében híre-nyoma sem volt a nagyiparnak. Ma pedig ez Dunántúl egyik legjelentősebb ipari központja. Az ország innen kapja a hengereltacél-termelésnek több mint a felét, az alumíniumtermékeknek több mint a háromnegyedét, a rádió- és televíziókészülékek túlnyomó részét nem „parancsolja” meg senki. Azt a demokratikus centralizmus szabályai szerint megvitatjuk, érvelünk igazáért, s mindenki meggyőződhet arról, hogy ez a politika az egész nemzet, a családok és az egyének érdekeit szolgálja. Nincs abban semmi túlzás, amit nemrég egy őszülő somogyi parasztember mondott nekem: „Ez tízmillió magyar ember politikája.” A nép bízik a pártban, bízik a párt politikájában. A haza felvirágzásán, egyéni sorsa kedvező , alakulásán mindenki felmérheti, hogy szilárd alapokra építünk, jók, világosak és vonzók a céljaink, s évről évre közelebb kerülünk megvalósításukhoz. Politikánk állandó, folyamatos, örvendetesen nélkülözi a drámai változásokat és megrázkódtatásokat. Ez a politika azonban állandósága és egyenletessége mellett felfigyel és választ ad az élet által felvetett új és új problémákra. Gondoljunk csak azokra a szükséges intézkedésekre, amelyek a gazdaságirányításban, az államélet fejlesztésében és más területeken tökéletesítették a bevált politikát. A közvélemény megismerte azokat az irányelveket, amelyek alapján az országgyűlés szeptemberi ülésszaka, az addig elhangzó észrevételeket is figyelembe véve, megvitatja és törvényerőre emeli a negyedik ötéves tervről szóló javaslatot. Az elmúlt évek gazdasági eredményeivel általában meg lehetünk elégedve, és nem kerülte el senkinek a figyelmét, hogy miben kell javítanunk a munkán. Még inkább összpontosítanunk kell a társadalom erőit, minden szakértelmet, minden tudást és minden lelkesedést. A negyedik ötéves terv célja a műszakilag fejlettebb, hatékonyabb munka és a lakosság jobb ellátása. Egyszerre a kettő. Egyik a másik nélkül felborítaná életünk megalapozott egyensúlyát. Arra kell törekednünk tehát, hogy többet, de még inkább arra, hogy jobban és termelékenyebben dolgozzunk, s akkor jobban, anyagilag és szellemileg is színvonalasabban élünk majd. Sok mindent elértünk már, de még ennél is több, amit ezután kell megvalósítanunk. Az igények szüntelenül nőnek — ez természetes. Lehetőségeink bővülnek — ez örvendetes. Arra kell igen nagy gondot fordítanunk, hogy igényeinket és lehetőségeinket tudományos alapossággal felmérjük és józanul egyensúlyban tartsuk. Társadalmunk mindinkább megtanulja, hogyan kell az ország dolgait, eredményeinket és nehézségeinket, közös gondjainkat és örömeinket belülről, a gazda szemével és érzületével felfogni. Az idei példátlan árvíz rendkívüli terhet ró az egész országra. Lenyűgöző volt azonban a gyors segítőkészség, amellyel az egész lakosság odatartotta a vállát a közös teher alá. A magyar nép nagyszerű társadalmi összefogással válaszolt a természeti csapásra. A több milliárd forintos veszteség ismeretében, a gyors segítségnyújtás után, tartós elhatározás született. Így történt, hogy a felszabadulási jubileum, majd a X. pártkongresszus tiszteletére rendezett munkaverseny lendülete párosult és fölerősödött azzal az országos mozgalommal, amely az idei nemzeti jövedelem egyszázalékos növelését tűzte ki célul. Minél inkább előrehaladunk a társadalom építésében, tennivalóink nem egyszerűsödnek, hanem annál összetettebbé, bonyolultabbá válnak. Az élet egyik alaptörvénye ez. Mind nagyobb szükség van tehát olyan emberekre, akik elmélyült ismerői és mesterei a maguk szőkébb szakterületének, egyben pedig látják munkájuk összefüggését és kölcsönhatásait az egész társadalom fejlődésével. Sok feladat vár a különböző tudományágak művelőire,a képzett szakemberekre, a szellemi és művészi élet alkotóira, az egész értelmiségre. Sokáig használtuk azt a megkülönböztető jelző, hogy haladó értelmiség. Ma már nem használjuk ezt a kifejezést. A magyar értelmiségiek között ugyanis már mutatóban is alig akad olyan, akit ne sodort volna magával a szocializmusnak, mint társadalomnak, mint életeszmének és mint gondolatrendszernek a vonzása. A nők és az ifjúság helyzete és nélkülözhetetlen szerepe csak nemrég kapott igen hangsúlyos megfogalmazást. Lendületükre, állhatatosságukra nemcsak a munkahelyeken és a családokban támaszkodhatunk. Arra törekszünk, hogy még inkább megkapják az őket megillető helyet a vezetés különböző őrhelyein és az egész közéletben. Az építőmunka, amit egyesült erővel végzünk, mindenkire igényt tart. Sarkig tarva a kapuk, gondok, remények és örömök várják a hazafiakat. De van-e hazaszerető magyar, aki ne lépett volna már be ezeken a kapukon? Nincs. A Hazafias Népfront mozgalma valóban átfogja az egész országot. Bizottságaiban, különböző fórumain és megmozdulásain szoros közösséggé fonódva együttműködik mindenki, aki személyes ügyévé teszi a legfontosabb közügyek, a szocialista haza szolgálatát. Választási rendszerünk, állami életünk, tanácsi munkánk úgy fejlődik, hogy az állampolgárok szavazatukkal is, tényleges és aktív közreműködésükkel is részt vegyenek lakóhelyük és az egész ország közügyeinek kialakításában, intézésében. A szocialista demokráciának ez a kiterjesztése még mélyebbé,még szélesebbé és szilárdabbá teszi államhatalmunk Örömmel vesszük tudomásul, hogy az egyházak, híven az állampolgári fogadalomhoz, a Magyar Népköztársaságot hazájuknak vallják, hazájukként szeretik és szolgálják. Az állam és az egyházak viszonyát bevált megállapodások szabályozzák, mindenekfölött azonban az alkotmány és a kölcsönösen elvi alapokon nyugvó gyakorlati együttműködés. Az egyházak rendszerünk és államhatalmunk iránt tanúsított magatartásuk kialakításában, mai viszonyainknak megfelelően, okosan alkalmazzák István király dekrétumát, amely szerint az egyház nem ad oltalmat azoknak, akik pártot ütnek a király vagy az ország ellen. Ez az ősi regula teljesen megegyezik a hívek felfogásával, akik azt kívánják, hogy a templomban, a vallási szertartások világában is ugyanúgy szerethessék szocialista hazájukat, mint a mindennapi életben. Nagygyűlésünkön itt vannak a hazalátogató külföldi magyarok képviselői is. A határainkon túl élő magyarok jelentős része földrajzilag is, politikailag is közel áll hozzánk, hiszen szomszédos, sőt testvéri országok állampolgárairól van szó. A földrajzi távolság ellenére egyre közelebb kerülnek hozzánk érzásvilágukban, az óhaza A Szovjetunió és más szocialista országok, köztük a Magyar Népköztársaság, következetesen küzdenek a nemzetközi feszültség enyhüléséért, a béke biztosításáért, az imperialista hatalmak provokációs politikája ellen, a népek és országok nemzetközi együttműködésének kiszélesítéséért. Diplomáciai tevékenységünkkel, magas szintű kölcsönös látogatásokkal és tárgyalásokkal azon fáradozunk, hogy hozzájáruljunk az államok együttműködéséhez, a népek közeledéséhez és barátságához, az európai biztonság szilárd rendszerének a megteremtéséhez s az ezt előkészítő összeurópai értekezlet minél közelibb időpontban való összehívásához. Az imperialista vezető körök nyílt és burkolt formában egyaránt igyekeznek akadályokat gördíteni az értekezlet összehívása elé. Véleményünk szerint az összehívás feltételei megérettek. A Szovjetunió nagy nemzetközi tekintélyével, diplomáciai erőfeszítéseivel tető alá hozta a Német Szövetségi Köztársasággal kötött egyezményt, amely az európai biztonság fontos elemeit tartalmazza, többek között a jelenlegi európai határok sérthetetlenségét és az erőszakról való lemondást. Az európai biztonsági értekezlet színhelyét, Helsinkit, valamint a részvevők körét az előkészítő véleménycserék tisztázták. A budapesti külügyminiszteri értekezlet új javaslatokat tett az értekezlet napirendjére, valamint az előkészítéssel kapcsolatos egyéb fontos kérdésekre. Az amerikai imperializmus kambodzsai és laoszi beavatkozása tovább mélyítette az indokínai válságot, kiváltva a világközvélemény felháborodását s felszítva az Egyesült Államokon belül is a háborúellenes mozgalmat. A Magyar Népköztársaság támogatja a vietnami, a kambodzsai és a laoszi nép igazságos harcát az amerikai agresszorral szemben. A kambodzsai beavatkozás még inkább arra ösztönzi a haladó erőket Indokínában, hogy egységesen lépjenek fel az antiimperialista harcban. Ez az egység előbb vagy utóbb kikényszeríti az amerikai csapatok feltétel nélküli kivonását, s a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a délvietnami ideiglenes kormány ismert javaslatai alapján, az 1954. alapjait, s felsorakoztat minden jó szándékú hazafias erőt a szocialista társadalom teljes felépítésére. Népfrontpolitikánk alapja, hogy a haza, a nép, a szocializmus és a béke szolgálatában lehetséges és szükséges az összefogás a munkások, parasztok, értelmiségiek, dolgozó kispolgárok, párttagok és pártonkívüliek, hívők és nem hívők között. Iránt tanúsított ragaszkodásukban azok a magyarok is, akik különböző időkben és különböző okokból valamelyik nyugati országiban telepedtek le. Az alkotmány ünnepe, a negyedszázados felszabadulási jubileum és a millennium alkalmából igaz szeretettel köszöntöm mindannyiukat. Sok tízezren fordultak meg az idén körünkben. Idegenből jöttek, második hazájukból, de nem idegenbe és nem idegenként. Akár látogatóba jönnek haza, akár végleg, a Magyar Népköztársaság bizalommal fogadja azokat a becsületes magyarokat, akik őszintén szeretik népünket, hazánkat, államunkat és tiszteletben tartják törvényeinket. Tisztelt ünnepi nagygyűlés! Elvtársaim! Barátaim! Külpolitikai törekvéseink a szocialista haza érdekeit szolgálják, s arra irányulnak, hogy építőmunkánk számára minél kedvezőbb nemzetközi feltételeket teremtsenek. Növekvő nemzetközi tekintélyünk két erős pilléren nyugszik. Egyfelől belső fejlődésünk, néphatalmunk eredményein, másfelől azon a testvéri közösségen, amely hazánkat igazi barátunkhoz és szövetségesünkhöz, a Szovjetunióhoz, valamint a szocialista országokhoz fűzi, és az 1962. évi genfi egyezmények szellemében megteremti a békét, a függetlenséget és a semlegességet ebben a térségben. Az Egyesült Államok vezető köreit nagy felelősség terheli a közel-keleti háborús konfliktus kirobbantásában és a feszültség fenntartásában. Ma már mindenki előtt világos, hogy az izraeli agresszió nem érte el a célját, a haladó arab rendszereket nem sikerült megsemmisíteni, sőt a rájuk kényszerített harcban politikailag, gazdaságilag és katonailag megerősödtek. Ebben a helyzetben az izraeli agressziót nyíltan támogató Egyesült Államok arra kényszerült, hogy a Biztonsági Tanács 1967. évi határozata alapján tegyen javaslatokat. A Szovjetunió és más szocialista országok, az arab országok többségének egyetértésével, pozitívan fogadnak minden olyan kezdeményezést, amely egyengeti a Biztonsági Tanács határozatainak a megvalósítását. A Biztonsági Tanács határozatainak a végrehajtása nemcsak a konfliktusok békés politikai megoldását eredményezné, hanem biztosítaná Izrael Állam létét is, amelyet jelenlegi vezetőinek további esztelen, nacionalista és imperialista politikája veszélybe sodorhat. Tisztelt ünneplő közönség! Tisztelt vendégeink! Kedves elvtársnők! Elvtársak! Ennek az esztendőnek, amely már eddig is sok eredményt, sok feladatot, szép ünnepeket és nagy munkasikereket hozott, méltó befejezése lesz a novemberre egybehívott X. pártkongresszus, amely az ország népének kívánsága szerint minden bizonnyal megerősíti és továbbfejleszti az eddig folytatott politikát. Lenin azt mondta, hogy a politika „milliók sorsa”. Eddigi eredményeink arra lelkesítik a hazaszerető emberek millióit, hogy még nagyobb lendülettel folytassák sorsuk alakítását, a boldog, szocialista Magyarország teljes felépítését. Ez az ünnepi alkalom is erősítsen meg mindannyiunkat a hétköznapok tetteinek eredményes végzésére — mondta befejezésül az Elnöki Tanács elnöke. Losonczi Pál nagy tapssal fogadott beszéde után az Elnöki Tanács elnökének új lisztből sütött kenyeret nyújtottak át. A nagygyűlés Bencsik István zárszavával és az Internacionálé hangjaival ért véget. Politikánk az egész nemzet, a családok és az egyének érdekeit szolgálja Az állam és az egyházak viszonya az európai biztonsági értekezlet összehívásának a feltételei