Népszabadság, 1970. augusztus (28. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VASÁRNAPI MELLÉKLETTEL 24 OLDAl • ÁRA: 1.20 FT 1970. augusztus 2, vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJa XXVIII.évfolyam, 180. szám­ Az aratás derekán írta: Dimény Imre Az idei termésű gabona a kései érés miatt csak ezekben a hetek­ben került zsákokba, magtárakba, állami tárolóhelyekre. Érthető te­hát a közvéleményben észlel­hető érdeklődés és aggodalom az aratás elhúzódása miatt. A me­zőgazdasági üzemek vezetői és dolgozói ugyanakkor jogosan tü­relmetlenkednek is. Ez a türel­metlenség teljesen helyénvaló, ha nem kapkodást, hanem még kö­rültekintőbb, még nagyobb erőfe­szítéseket szül­: segíti, hogy minél kisebb veszteséggel, minél jobb minőségben lehessen betakarítani a gabonát. Tavaly augusztus elején már túl voltunk az aratás zömén. Ak­kor a mezőgazdasági üzemek túl­nyomó többsége már befejezte a gabonabetakarítást, most pedig csupán a felénél tartunk. A kései kitavaszodás, a hűvös időjárás, a sok eső, belvíz követ­kezményeként a gabona csak jú­lius közepére érett be, s így a szokásos péter-páli kezdés helyett az aratás országszerte kéthetes késéssel kezdődhetett meg. A nö­vényzet ilyen lassú biológiai fej­lődése évtizedenként legfeljebb egyszer tapasztalható. Már júniusban nyilvánvaló volt, hogy az idén nehéz aratásra készülhetünk. A víznyomásos foltokon, de a megritkult gabo­nákban is erőteljes volt a gyomo­­sodás. Hiszen üzemeink a kedve­zőtlen körülmények miatt csak a gabonavetés 40 százalékán végez­tek vegyszeres gyomirtást. A gyom pedig lassítja az aratást. Sok helyen a gabonák megdőlése is nehezíti a gépek munkáját. Mezőgazdasági üzemeink előre­látóan felkészültek a nehéz fel­adatra. A gátló körülmények el­lenére a tsz-ek és az állami gaz­daságok megfelelő szervezettség­gel láttak hozzá a 2,1 millió hold­­nyi kenyérgabona és az 1 millió holdnyi takarmánygabona beta­karításhoz. Most, amikor az aratásnak a derekán tartunk, érdemes szám­ba venni a hátralevő feladatokat, hogy az aratást minél nagyobb szervezettséggel, mielőbb, de jó minőséggel befejezhessük. Néhol sokat segíthet a kétme­­netes aratás. Meggyorsíthatják a munkát a kévekötő-arató gépek is. Ahol szükséges és ahol az le­hetséges, sor kerülhet a kézika­szások munkába állítására is. A gabonabetakarítás folyama­tossága és meggyorsítása megkí­vánja a gépek maximális kihasz­nálását. Megfelelően gondoskod­ni kell az emberekről, hogy a gé­pekkel nyújtott vagy több mű­szakban is tudjanak dolgozni. Minden lehetséges módon enyhí­teni kell az alkatrészhiányt, és meg kell szervezni a munka köz­ben meghibásodott gépek mielőb­bi kijavítását. Gondoljanak a gazdaságok a kombájnok és­ más gépek a megfelelő használati díj fejében történő — átengedésére. Az ilyen szervezett gépátcsopor­­tosítás — akár megyék között is kialakulhat — különösen az ara­tás vége felé megkönnyítheti a munkával elmaradt tsz-ek, állami gazdaságok helyzetét. Az idei aratás napjaiban nagy gond a szemveszteség elkerülése és a minőség megóvása. A gyo­­mos, nedves földön a gépek is nehezen haladnak és a szokásos­nál nagyobb lehet a szem­veszte­ség. Ez a veszteség gondos, fi­gyelmes munkával, az ellenőrzés megszervezésével, ösztönző pre­mizálással a minimálisra csök­kenthető. Többletmunka most a gabona tisztítása és szárítása is. Éppen ezért teljes mértékben hasznosí­tani kell a mezőgazdasági üze­mekben és a felvásárló vállala­toknál levő tisztító- és szárítóbe­rendezéseket. Ha a gabona mi­nőségét óvjuk, az magasabb átvé­teli árhoz juttatja a termelőüze­meket és végső soron jobb minő­ségű kenyérhez a fogyasztókat. A gabonaátvevők felkészülten várják az új gabonát. Az aratás idei nehézségeit, elhúzódását mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a megyei gabonafelvásárló és fel­dolgozó vállalatok július utolsó hetének közepéig alig több mint 30 000 vagon gabonát vettek át. Ez csupán egyötöde annak, amit a múlt év hasonló időpontjáig felvásároltak. Az idei esztendőben a gabo­nabetakarítás és a komplex nyá­ri munkák elhúzódása a nyár végi és az őszi munkacsúcs még na­gyobb mértékű torlódását vetíti elénk. Éppen ezért az aratás mel­lett, nagy erőket kell összponto­sítani a szalma betakarítására és a jövő évi termést megalapozó nyári talajmunkákra, a másodve­­­tések­ ápolására, termésük betaka­rítására. Ugyancsak a jövő évi termést szolgálja már az is, ha a kenyér­gabona-vetőmagról mindenütt a legnagyobb előrelátással gondos­kodnak. Az idén ugyanis sokféle gombakártevő jelentkezett a ga­bonatáblákon. Ez nem lehet azon­ban ok arra, hogy a mezőgazda­­sági üzemekben bizalmatlanul te­kintsenek az eddig termesztett búzafajtákra. A Bezosztaja búza, amely gabonaföldjeink túlnyomó többségét foglalja el, éveken át kiállta a próbát, s így a jövő évi vetéstervekben is vele kell szá­molni. Ugyanakkor mindent meg kell tennünk, hogy megtaláljuk a betegségek elleni védekezés leg­jobb módszereit és törekedni kell új fajták bevezetésére is. A jövő évi vetőmag azonban el­sősorban azokból a készletekből kerülhet ki, amelyek a vetőmag­forgalmazó vállalatoknál és a gazdaságoknál rendelkezésre áll­nak. Az árvíz és belvíz okozta veszteségek nagyobb mértékű ve­tőmagcserét tesznek az idén szük­ségessé. Ennek szervezett lebo­nyolítása is fontos feltétele a jö­vő évi jó gabonatermésnek. Sok tehát a gond és az elvég­zendő feladat. Bizonyos vagyok azonban abban, hogy az idei esz­tendőben is úrrá tudunk lenni a nehézségeken. Igen jelentős ered­mény, hogy gabonaföldjeink idei termésátlaga — az árvíz, a bel­víz, a gyomosodás és elemi ká­rok ellenére is — eléri az utóbbi néhány esztendő termésének át­lagát. A múlt esztendei rekord­­terméstől csak mintegy 10—15 százalékkal marad el. Mindez szocialista nagyüze­meink termelési, szervezettségi fölényének és a dolgozó emberek hozzáértésének, helytállásának eredménye. A gabonatermesztés, a gabonabetakarítás nagyfokú, szinte teljes gépesítése nem csök­kenti az emberek szerepét. Sors­döntő a jelentősége annak, hogy a műszakiak, a gépen dolgozók megállják a helyüket. Az embe­rekről való fokozott gondoskodás, munkájuk megbecsülése, kiemel­kedő teljesítményeik megjutalma­­zása a gabonabetakarítás sikerét szinte mindennél jobban szol­gálja,­­ • m HOLNAP TRIPOLIBAN: Hét arab ország minisztereinek tanácskozása a közel-keleti helyzetről Kairó bírálja a szélsőségeseket — Lapvélemények az izraeli fenntartásról A hét vége teljes politikai és­ diplomáciai nagyüzemet hozott a­­ Közel-Keleten. Szombat estére­­ összehívták a Nasszer elnökleté­­­­vel — az EAK legfőbb politikai testületét, hogy megvitassa az egyes arab országok válaszát Kai­rónak a Stogers-terv elfogadá­sában kifejezésre jutott béke­­kezdeményezésére. Közben Tripo­­liba egymás után utaznak el a hétfőre összehívott arabközi kül­­ügy- és hadü­gym­iniszteri értekez­let részvevői: az EAK-ból, Szu­dánból, Szíriából, Algériából, Irakból, Jordániából. Az értekez­leten a vendéglátó ország, Líbia képviselői is részt vesznek. Ugyanakkor Izraelben is kabinet­­tanácskozást hívtak össze szombat estére. Az izraeli kormányülés aktuali­tása az, hogy Tel Aviv részletei­ben még nem adott választ az amerikai javaslatokra. Megfigye­lők lehetségesnek tartják, hogy a kormányülés olyan áthidaló meg­­­oldást talál, amely a Rogers-terv elfogadására vonatkozó elvi dön­­­­tés ellen szavazó Gahal-párti mi­­­­nisztereket is kielégíti. Ezzel ös­­­szefüggésben érdemel figyelmet a Gombát című francia polgári lap szombati vezércikkének az a vé­lekedése, hogy azok a fenntartá­sok, amelyekkel az izraeli kor­mány igent mondott az amerikai tervre, nem sok jót ígérnek, s a Tel Aviv-i válaszon érződik,­hogy kikényszerítették. Kairóban az Al Ahram című befolyásos lap bizonytalannak mi­nősíti Izrael válaszát, amely „messze a biztonsági tanácsi ha­tározat, sőt az amerikai indítvá­nyok mögött kullog"­. A lap­­ ugyanakkor hangsúllyal szól ar­ról, hogy az egyiptomi válasz megfelel a Biztonsági Tanács ha­tározatának, s korántsem jelent eltérést a BT-határozat végrehaj­tásával és a palesztinai nép jogai­nak érvényesítésével kapcsolatos korábbi egyiptomi állásponttól. Ez utóbbi megjegyzés azoknak a „frázispufogtatóknak és politikai szatócsoknak” minősített arab té­nyezőknek szól, akik kétségba vonják az EAK döntésének át­gondoltságát és szembehelyezked­nek Nasszer elnök békekezdemé­nyezésével. New­ Yorkban mára várják Gunnar Jarring svéd diplomata érkezését. Jarring, az ENSZ-fő­­titkár közel-keleti megbízottja pénteken telefonon megbeszélést folytatott U Thanttal a legújabb fejleményekről. Ugyancsak New Yorkban, az ENSZ közel-keleti megfigyelőcsoportjának parancs­noka, Odd Bull norvég tábornok átadta ezt a megbízatást volt he­lyettesének és kinevezett utódjá­nak, Ensio Siilasvuo finn tábor­noknak. (A Pravda jelentését az iraki vezetők Nasszer elnök békekezde­ményezésével kapcsolatos negatív álláspontjáról lapunk 2. oldalán közöljük.) Újabb százmillió forint pénzsegély a szabolcs-szatmári újjáépítéshez SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ A MAGYAR VÖRÖ­SKER­E­SZTNÉL Szombaton a Vöröskereszt székházában Rostás István, az árvízkárosultak megsegítésére alakult országos társadalmi bi­zottság elnöke sajtótájékoztatón ismertette a társadalmi bizottság határozatát a Szabolcs-Szatmár megyei ár- és belvízkárosultak lakóházainak újjáépítéséhez, il­letve helyreállításához nyújtandó pénzsegélyekről. Mint elmondotta, a hazai gyűj­tés eddigi eredménye meghaladja a 293 millió forintot; ehhez mint­egy 9 millió forint értékű kül­földi segítség — jórészt ma­gyarok, illetve magyar szerveze­tek adománya — járul. A társa­dalmi bizottság az eddig befolyt összegből (a 22 millió forint gyorssegélyen kívül) az ingóká­rok csökkentésére 7900 Szabolcs- Szatmár megyei családnak csalá­­donkét átlag több mint 10 ezer forint segélyt — összesen 83 mil­lió forintot — juttatott. A társadalmi bizottság határo­zata alapján kiemelten foglalkoz­nak a szatmári ingatlankárosul­tak megsegítésével; ennek az a legfőbb indoka, hogy ők — a hir­telen rájuk zúdult árvíz követ­keztében — a többi megye káro­sultjainál jóval nagyobb kárt szenvedtek. Mint ismeretes, itt 5500 ház dőlt össze, míg Csong­­rád, Szolnok, Békés és Borsod megyében együttesen mintegy 4000 ment tönkre. (A társadalmi bizottság döntése alapján egyéb­ként később foglalkoznak majd az említett négy megye ingatlan­károsultjainak segélyezésével is.) Összesen mintegy 100 millió fo­rintot fordítanak a Szabolcs-Szat­már megyeiek megsegítésére. Ha a tulajdonosnak romba dőlt vagy lebontásra ítélt háza helyett újat kell építenie, akkor — az OTP- hiteltől függetlenül — 15—40 ezer forint vissza nem térítendő se­gélyt kapnak, és különleges mél­tánylást érdemlő esetben a se­gély összege 60 ezer forintig ter­jedhet. A megrongálódott házak helyreállításához 5—15 ezer fo­rint segély adható. A segélyek összegének megállapításakor a társadalmi bizottságok figyelembe veszik a rongálódás mértékét, a helyreállítás várható összegét, a károsult családi helyzetét, a csa­ládfő életkorát, az eddig kapott segélyek összegét, a biztosító ál­tal fizetett kártérítést. Különös gonddal mérlegelik a csökkent munkaképességű és munkaképte­len károsultak, az idős emberek, a nagy családok s azok helyzetét, akiket az árvíz folytán elvesztett lakóház után még jelentős össze­gű korábbi OTP-hitel terhel. A községi társadalmi bizottság minden érintett faluban elkészíti a segélyezésre jogosultak jegyzé­két, s azt a tanácsházán három napra közszemlére teszik ki. A bizottság — a lakosság észrevéte­lei alapján — a jegyzéket módo­síthatja. A segélyeket a járási társadalmi bizottság jóváhagyása után fizetik ki; erről minden ér­dekeltet értesítenek. IRÁNY: A BALATO­N A kánikulai víkenden nagy a forgalom a Balatonon és a hozzá vesztő utakon. IMunkatáraink képei riportja a 9. oUkúval

Next