Népszabadság, 1970. augusztus (28. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-14 / 190. szám
6 NEPSZABADSAG 5. István és ellenzéke Géza fejedelem 997-ben megtért őseihez. Feudális keresztény eszmények tiszteletében nevelkedett István átalakuló, nyugtalan országot kapott örökül. Tekintélyes ellenzékkel vívott harcának drámai eseményei vezették be történelmünk új korszakát. Történelmünk a X. század utolsó harmadában fordulóponthoz ért, a fordulat helyes iránya nem a kalandozások következménye, mert azok annál rosszabbak voltak, minél jobban csinálták. Az országban maradt, földjét szilárdan megülő nép tevékenysége még akkor is nagyszerű eredményt hozott, ha talán ügyetlenek is voltak. A megoldás rajtuk múlott, a történelem Európa és a magyarság tevékeny, alkotó kapcsolatainak kialakítását írta elő. Koppány, Gyula, Ajtony Koppány, az Erdélyi Gyula és Ajtony kétségbe vonták hatalmának országos érvényét. Koppány az Árpád-nemzetség szeniorja — legidősebbje — mint láttuk, a nagyfejedelmi méltóság öröklése pogány jogszokásának védelmében nyúlt fegyverhez. Gyula és Ajtony a keleti szertartású kereszténységet pártfogolta. Ajtony székhelyén Keresztelő Szent János tiszteletére épített görög monostor állott és a benne élő szerzetesek Marosvár egyharmadát birtokolták. Ajtony a Maroson hajózott királyi sószállítmányokra tette rá kezét, a királyi hatalom csorbításáért érte őt megtorlás. Igaz, az ő kereszténysége még pogánysággal vegyült: többnejűségben élt, de a nagy hatalom árnyékában ennél súlyosabb gyarlóságot is elnézett a keresztény egyház. Gyula országrészében is görög papok szorgoskodtak, őt azért érte utól István keze, mert udvarában ellene irányuló terveket melengettek. István nem egyszínű pogány ellenzékkel találta magát szembe: bonyolította a helyzetét a keleti kereszténység magyarországi pártfogóival való kenyértörése is. Koppány és Gyula személyében azonban nagyon érzékeny ponton támadó és morálisan hatásos pogány ellenzék ütötte fel fejét. Mindketten a nomád rokonsági hagyományok szerint Istvánhoz különösen közel álló előkelőségek voltak. Koppány, az Árpád-nemzetség szeniorjaként a nomád jogszokás értelmében a nagyfejedelmi méltóság jogos várományosa volt. Napjainkban már kideríthetetlen, hogy Koppány valóban a nemzetség szeniorja volt-e? De az sem változtatna a lényegen, ha kideríthető lenne a somogyi vezér követelésének alaptalansága, önmagában a legidősebb jogának hangoztatása. Sarolt fia, István alárendelésének a követelése hallatlanul tekintélyes érv volt. Gyula pedig Istvánnak anyai ágon nagybátyja volt. Sarolt és a méhéből származó fiú az erdélyi Gyulák nemzetségének a védelme alatt volt, s a fiúról való különös gondoskodást a nomád hagyományok az anyai nagybátyra ruházták. Azok nem Sarolt és Géza, még kevésbé Adalbert, ellenben az Erdélyi Gyula kötelességévé tették a fejedelemfi nevelését, cselekedeteinek sugalmazását. Nagybáty és unokaöcs közötti ilyesfajta kapcsolat a keresztény elvekkel sincs ellentétben. Aligha véletlen tehát, hogy míg Koppányt fővesztés érte, addig székhelyéből a királyi Udvarba hozott Gyulát, „úgy mint atyját”, István tisztességben tartotta. A hatalom megszilárdulása A legitimitásra oly féltékeny nyugati kereszténység eszméinek jegyében megvívott harcokkal a magyarországi egyház az ősi hagyományok, legitim jogszokások kérlelhetetlen ellenfeleként mutatkozott be. Történelmileg indokolt és elismerésre méltó volt ez a következetesség. Hiányában Magyarország beilleszkedése az európai feudális államok közösségébe elképzelhetetlen. Csakhogy az egyházat a X—XI. század fordulóján nem hamvas új hitű lelkesedés fűtötte. A pogánysággal szembeni buzgó radikalizmusa több évszázados tapasztalatból származott. Szellemi és anyagi érdekeivel összeforrt társadalmi és államrend érdekében legitimitást tartott szem előtt, annak határain kívül az eszközök korlátlanok voltak. István kiterjesztette uralmát az ország egész területére. Végrehajtotta azt, ami előtt Géza a tekintélyes ellenzék láttán megtorpant. Nem kétséges, hogy Gáza hadszervező tevékenységének eredményei ekkorra értek be. De István tekintélyes magyar előkelőségek szolgálataira számíthatott, köztük Csanád nevű unokaöccsére és egyik nővérének férjére, az Aba nemzetségbeli Sámuelre. Gizella királyné kíséretében érkezett német lovagok közül Hunt, Házmán és Vencelin küzdelmeinek tevékeny támogatóiként ismertek. Nehézfegyverzetű, I. Ottó által megreformált lovagi harcmodorban és politikai nevelésben szerzett jártasságuk számottevő segítséget jelentett. Az idegen származásúak főképp katonai s politikai szolgálatainak igénybevétele az akkori Európa fejlett és kialakuló feudális országaiban elterjedt, szükség diktálta szokás volt. A korabeli angol királyi udvarban dán, a kijevi Oroszországban normán, a bizánci császári testőrségben, hadseregben normán,kazár és germán katonák valamint tisztek szolgáltak. A királyi dinasztiák az arisztokrata fejedelmi nemzetségek közötti küzdelmekből nőttek ki, előkelő ellenzékük kiszorítása és féken tartása olyan haderőt, királyi fegyveres kíséretet kívánt, amelyiknek tagjait helyi hagyományok, helyi eredetű tekintélytisztelet nem befolyásolták. A Gyula- és Koppány-féle előkelőségek elleni fellépésben nehezen lehetett volna nélkülözni az uruk minden parancsát aggodalom nélkül teljesítő idegen lovagok szolgálatait. István országában idegen állami érdekek követése eszükbe sem juthatott, mert be kellett illeszkedniük a magyar társadalmi fejlődés által megszabott, István törvényei által előírt rendbe. Gondja volt ugyanis királyi hatalma szuverén forrásának, országa politikai függetlenségének nemzetközi elismertetésére. Mint európai ügyekben igen járatos államférfinak arra is gondja volt, hogy királyi méltóságának szuverén forrása külsőségekben is megerősítést nyerjen. A középkori keresztény feudális államelmélet és nemzetközi gyakorlat igen nagy súlyt fektetett a hatalom jogi eredetét kifejező külsőségekre, jelképekre. A bennük testet öltő eszmények tárgyilagos eredetűek: a korai középkorban léteztek vazallus és szuverén uralkodók. Azt persze a mindenkori erőviszonyok játéka döntötte el, hogy ki melyik kategóriába került. Erőtlen szuverén uralkodó esetén vazallusai nem érezték helyzetük jogi hátrányait, de erélyes, jó politikai érzékkel megáldott, szuverén király vagy császár esetében a vazallusok kénytelenek voltak számot vetni hatalmuk eredetének jogi korlátaival. Éppen ezért körültekintően kellett megválasztani a királyi jelvények forrását és a koronázási szertartás külsőségeit. Hiszen amazok eredetében, emek külsőségeiben nyertek kifejezést a kor legkényesebb államjogi formulái. Következik: A KORONÁZÁS JELENTŐSÉGE I. István kardjának másolata. Bútor és lakberendezési áruk bemutatója a BNV Élelmiszeripari Pavilonjában augusztus 10-étől. A bemutatott áruk a helyszínen, azonnal megvásárolhatók. OTP-hitelre is! Nyitva: 10-től 19 óráig, szombaton 10-től 17 óráig. 1970. augusztus 14, péntek ÉS AZ ÖNERŐ? Pénz nélkül még a legügyesebb, legrátermettebb tanácsi vezető sem jut ötről hatra, régi tapasztalat ez. Ám ki vitatná, hogy az utóbbi esztendőkben lényegesen megnőtt a tanácsok anyagi-pénzügyi lehetősége, s ami legalább ennyire fontos: önmaguk dönthetik el, mire költsék a rendelkezésükre álló összegeket. Nem kell már minden csip-csup létesítmény megvalósítása érdekében felsőbb szervekhez fordulniuk, hogy azok anyagilag segítsék őket. Jól tudom, hogy az igények mindig két-három lépéssel előbbre tartanak, mint a valóságos lehetőségek, de hát a várospolitikának éppen ez az egyik fontos ösztönzője, amely arra serkenti a tanácsokat, hogy felderítsenek minden helyi forrást, amivel a városfejlesztés lehetőségeit bővíteni lehet. Igaz, még nem mindenütt ez a gyakorlat. Sok helyen még kísért a múlt. Ha a falunak vagy a városnak szüksége van valamire, azt nem a saját erőforrásainak feltárásával próbálja „kigazdálkodni”, hanem még mindig félfelé nyújtja a kezét. Szemléletes példája volt ennek az a néhány mondat, amelyet szerdán este, az egyébként kitűnő „idegenforgalmi” tv-műsor keretében, a tatai városi tanács elnökétől hallhattunk. Nemcsak a riportot, hanem sok tv-néző fülét is megütötte a Tatai-tó körüli szolgáltatások sivárságát ecsetelő néhány mondat. Nyolc vagy kilenc öltöző áll mindössze az ideérkező turisták rendelkezésére — hallottuk. S bármennyire is lenyűgözőnek tűnt a képsor a várról, a tó környékéről, ezzel bántó ellentétbe került a szolgáltatás szegénysége. Talán nem futja többre a tanács pénzéből? Öh, óh ... Még valószínűtlenebb azonban, hogy a Tatai-tó környékének a fejlesztése ügyében, ahol már vállalatok tucatjai építettek üdülőt, magánosok villasorai láthatók — a SZOT, a kormányszervek segítségére kellene csupán várni. Még furcsább az, hogy a tv nyilvánossága előtt fordulnak segítségért ezekhez a szervekhez. Ha mindez abban az összefüggésben hangzik el, hogy érdemes lenne a Tatai-tavat — mint a fővároshoz közeli kirándulóhelyet — országos idegenforgalmi objektummá fejleszteni, s ehhez kérnek kormánysegítséget, még csak-csak... De kilenc öltöző vagy egy étterem bővítéséhez, kabinok építéséhez kapcsolni a fenti segítséget — egy túlhaladott szemléletet tükröz, amely a mai körülmények közepette egyenesen fékezi a jó várospolitika kibontakozását. Egy bizonyos időszakban falvak, városok tucatjai kerestek „fenti összeköttetéseket”, kutatták a szülőfaluból elkerült országos hírességeket, akik, úgymond, a központi kassza közelében ülnek, hogy valamicskét „kikaparhassanak” a szülőváros javára. Akkor, abban a pénzügyi helyzetben — ha nem is egyetértve, de kínos mosoly kíséretében — tudomásul vehette az ember, hogy e városok, falvak vezetői is szeretnének még többet, még jobbat adni választóiknak, a lakosságnak. Mert akkor tényleg a központi kasszán múlt, ki mennyit s mire kapott. Ma sok vonatkozásban más a helyzet, megváltoztak a helyi lehetőségek, és a tanácsi vezetők öntevékenységének nem felfelé, hanem a saját területükön kell kibontakoznia. Hogy mást nem mondjunk: egy megye összefogása — beleértve a kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatokat is — ma már sokkalta célravezetőbbnek, eredményesebbnek ígérkezik mint a bármilyen ügyesnek is látszó próbálkozás a központi államkassza csapolására. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a tatai városi tanácsnak ne volna lehetősége összefogni a város és a környék nagy hírű vállalataival néhány kifizetődő étterem, kabinsor, sőt továbbmegyek, akár egy kisebb szálloda felépítésére is. Aki ehhez — kétségkívül — okos, célszerű ötletekre van szükség, nem olyanokra, mint a korábban megszokottak, sőt a szemléleten is gyökeresen változtatni kell. Vagyis azzal kell gazdálkodni, amit a terület produkálni képes; a helyi bevételi forrásokat kell — és lehet — bővíteni, így jut több a helyi beruházásokra! Más szóval: ha a buzgalmat, a szervezőkészséget, a lokálpatriotizmust, a találékonyságot a feltáratlan helyi erőforrások felkutatására fordítják — és nem várják az égi mannát —, akkor eredményeket érhetnek el, mégpedig községük, városuk javára. S ehhez a tanácsi demokrácia szélesedésének jegyében született új pénzügyi rendszer nemcsak lehetőséget, hanem egyenesen ösztönzést, segítséget is ad, csak ki kell használni. Szabó László Intézkedések a falusi tejellátás javítására (Tudósítónktól.) A falusi tejellátás helyzetét vizsgálta meg a közelmúltban a Fejér megyei tanács. Megállapították, hogy a tejfogyasztás falun még mindig meglehetősen kicsi. Néhány községben viszont — azokban, amelyekben a Tejipari Vállalat szerződést kötött a szövetkezetekkel és állami gazdaságokkal, s minden reggel szállítanak friss tejet a boltokba — nőtt, sőt az országos falusi átlagot is meghaladja a tejfogyasztás. A kis fogyasztás egyik oka a falusi hűtőkapacitás hiánya. Ezen a közeljövőben segítenek: a Fejér megyei kereskedelmi vállalatok a következő esztendőkben 3 millió forintot költenek a falusi boltok hűtőkapacitásának fejlesztésére. Akadályozza a falusi tejellátást a szállítóeszközök hiánya is. Sok községbe csak hetente egy alkalommal szállítanak friss tejterméket, noha heti három alkalommal lenne rá szükség. A Fejér megyei tanács végrehajtó bizottsága — a felmérés alapján — intézkedett, hogy a kereskedelmi vállalatok fokozott figyelmet fordítsanak a falusi tejellátásra. Ennek elősegítésére új vállalati prémiumfeltételeket is kidolgoztak. Nagy összegű beruházással új pasztőrözőlehetőségeket teremtenek. A negyedik ötéves terv során a megye falvaiban mintegy hatvan tejboltot nyitnak, növelik a szállítókapacitást, tárolóhelyeket létesítenek. Addig is, amíg mindez megvalósul, úgynevezett „túraszállításokat” végeznénk: a kereskedelmi vállalatok külön e célra átalakítják több autóbusz karosszériáját, és a legtöbb Fejér megyei községet hetente két-három alkalommal felkeresik friss tejtermékekkel. Megnyílt az "ELZETT,, FLIM Lemezárugyár HÚZÓZÁR (zippzár) MINTABOLTJA Budapest V., Kecskeméti utca 7. Bő választékkal áll a fogyasztók rendelkezésére.