Népszabadság, 1970. augusztus (28. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

1970. augusztus %, vasárnap Ifjúsági szórakozóhely a Népligetben - Középiskolás­­tábor Tatán — Diákklub minden középiskolában (Tudósítónktól.) Nemrég közölte a sajtó: a fő­városi tanács végrehajtó bizott­sága feladattervet dolgozott ki az­zal a céllal, hogy bővítse a fiata­lok szabad idejének okos kihasz­nálását elősegítő lehetőségeket. A KISZ budapesti bizottságával együtt összeállított programban szerepel a többi között a Népli­getben létesítendő háromezer sze­mély befogadására alkalmas nyá­ri, s az ezerszemélyes téli ifjú­sági szórakozóhely. Az építkezés és berendezés költségei előrelát­hatólag 14 millió forint körül lesznek — a tereprendezésen kí­vül, amelynek elvégzését a fiata­lok társadalmi munkában vállal­ták. A budapesti középiskolások minden bizonnyal örömmel fogad­ják a hírt: a tatai úttörőtábor mellett 250 személyes nyári tábor épül számukra. Az elképzelések szerint a táborlakók tíznaponként váltják majd itt egymást. A feladatterv tartalmazza a KISZ budapesti bizottságának ja­vaslatát kétezer személyes ifjúsá­gi kemping létesítésére. A tábor elsősorban a fővárosi fiata­lok hétvégi üdülését és szórakozá­sát fogja biztosítani. Az építkezés színhelye egyelőre kérdéses, mert meg kell vizsgálni, hogy a javas­lat szerinti Hajógyári szigeten le­het-e kielégítő fürdési alkalmat teremteni a fiataloknak. A IV. ötéves terv során vala­mennyi budapesti középiskolá­ban, technikumban és szakiskolá­ban diákklubot hoznak létre, az általános iskolákban pedig úttö­­rő-csapatotthonok­at alakítanak ki. Kialakították a timföld­szállítás legcélszerűbb módszereit Az Almásfüzitői Timföldgyárra rendkívül fontos feladat hárul a magyar—szovjet timföld- és alu­míniumipari egyezmény megva­lósításában. Ebből a gyárból szál­lítják a legtöbb timföldet a Szov­jetunióba Az idén több mint 190 ezer tonna timföldet küldenek Volgográdba, ahol a nyersanyag kohósításra kerül, s innen szállít­ják hazánkba az alumínium töm­böket. Miután az egyezmény végre­hajtásában az almásfüzitői gyár kapta a legnagyobb szerepet, ka­pacitásának növelését még 1962- ben — a szovjet—magyar állam­közi egyezmény aláírásának évé­ben­­— megkezdték. Azóta több mint egymilliárd forintot költöt­tek a gyárra, s a nagy beruházás ez évben fejeződik be. 1971-re érik el a bővítés végső célját: a rekonstrukció előtti termelés két­szeresét. Attól kezdve évi 280 ezer tonna timföldet készít ez a nagy­üzem. A negyedik ötéves tervben lendületesen fejlődik az egész hazai timföldipar, s tovább nö­velik az almásfüzitői üzem ter­melését is. Az almásfüzitői gyár kollektí­vája az egyezmény végrehajtása során közvetlen, gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki a volgog­­rádi kohóval. Nemrégiben együttműködési szerződést is kö­töttek, s több problémát közös munkával oldottak meg. Messze­menően figyelembe veszik egy­más kívánságait is. A­ volgográ­­diak észrevételére az almásfüzi­­tőiek többször változtattak a tim­föld minőségén, a szovjet fél pe­dig a magyar szakemberek kérése szerint küldi hazánkba a kötegelt alumíniumtömböket. Együttesen alakították ki a timföldszállítás legcélszerűbb, leggazdaságosabb módszerét. Korábban Almásfüzi­tőről vasúton és vízi úton, zsá­kokban küldték el a nyersanya­got. Ez a módszer azonban nem vált be. Ezért a szovjet partner speciális vasúti kocsikat bocsátott Almásfüzitő rendelkezésére. A nagy befogadó képességű vasúti kocsikban ömlesztve küldik a tim­földet a szovjet kohóba. Most már 20, egyenként 16 va­­gonos szerelvény közlekedik in­gajáratban a Volga-parti város kohója és a Duna partján fekvő magyar timföldgyár között. NÉPSZABADSÁG (Olvastuk, hallottuk, mesélték, be­­küldték, megint gyűjtés tehát.) Szakértő Éjjel cseng a telefon. A férj veszi fel a kagylót. Nyu­godt ember. — Tessék. Izgatott hang hadarja. — Doktor úr, azt hiszem, a feleségemnél itt az idő. Szülni fog. — Várjon. Milyen időközönként jelentkeznek a fájások? Rendben van. A felesége holmiját becso­magolta már? Igen... Taxit hí­vott? Helyes. Akkor azt hiszem, most már a legjobb az lesz, ha telefonál az orvosnak. Most ugyanis tévesen tárcsázott. Leteszi a kagylót, s felesége, aki megkövülten hallgatta végig a beszélgetést, csak nézi. — Mit csodálkozol? A szegény fickó rettenetesen fel volt dúlva. Egy kicsit meg kellett nyugtat­nom. Á, ti asszonyok, nem érte­tek hozzá, hogyan kell viselked­ni ilyenkor! Divat Egy amerikai lap akasztófahu­morából. A New York—Chicago repülőjáraton egy revolveres em­ber tör be a pilótafülkébe. Neki­szegezi a revolvert a pilótának és zord hangon ezt mondja: — Azonnal vegye az irányt Chicagóba, különben baj lesz! A pilóta csodálkozik: — De uram, a gép Chicagóba repül. — Ostobának néznek engem? Már kétszer repültem Chicagóba és Havannában szálltunk le. Óvatosság Az absztrakt festő kiállítást rendez. — Rengeteg dolgom van ott — pa­naszkodik barátjának. — Dolgod? — Igen, igen. Tárgyalok az érdek­lődő vevőkkel. Magyarázom a képei­met, s emellett állandóan figyelnem kell a vendégkönyvet. — Miért? — Hogy azonnal kiszakítsam a lá­togatók bejegyzéseit. Fizetés A beosztott meglesi a kel­lő pillanatot, s bem­egy a fő­nökhöz. — Kérem, már régóta szerettem vol­na szólni. Én évek óta nem kapok olyan fizetést, amilyet megérdemelnék. — Igaza van, kartársam. De értse meg, nem hagyhatjuk, hogy éhen haljon. Hiánycikk Az üzletbe belép egy vásárló. — Kérek egy patentlakatot. — Nincs, kérem. — Akkor egy függőlakatot. — Azzal sem szolgálhatok. — Akkor egy közönséges lakat is jó lesz. — Nincs. — A mindenét! Egyáltalában miért van nyitva ez az üzlet? — Mondom, hogy nincs laka­tunk. Nem tudjuk becsukni. Beszámoló Az anya meséli a lányáról: — Nagyon jó házasságot csinált. A vöm tehetős. Szép lakása, autója van, nagyon udvarias a lányomhoz, elhal­mozza mindennel. Csak éppen a lá­nyom nem tudja őt elviselni. De hát tökéletes boldogság nem is létezik, ugye? Igazságtalanság Üj, csinos titkárnő első munka­napja. Eleinte fel is veszi a szün­telenül csengő telefont, aztán már rá sem hederít. Főnöke felbőszül­ten rohan ki: — Mancika! Nem hallja, hogy ordít a telefon? Miért nem veszi fel a kagylót?! — Ó, tessék elhinni, már ele­gem van belőle. Hozzá sem nyú­lok többé. Mindig önt, csak önt keresik. Film A forgató­csoport megbe­széli az új film előkészüle­teit. Valami nem stimmel. — A filmren­dező közölte, hogy ezer sta­tisztára van szüksége. — Ezer statisztára?! — kiált fel a gyártásvezető.­­— És milyen kosztümben? — Civilben, hogy a bemutató előadáson tele legyen a nézőtér. V. J. 9 IRÁNY: A BALATON SZOMBAT DÉLELŐTT a ví­kendre készülők egyre növekvő aggodalommal kémlelték az eget. Azért mégis elindultak, s feltehe­tőleg meg is érkeztek a Balatonra. MTI nevű munkatársunk je­lentése szerint vonatokon, gépko­csikon ezrével érkeztek a hazai és külföldi kirándulók a magyar ten­ger partjára, már a kora reggeli órákban gépjárművek hosszú so­ra kígyózott a Balatonhoz vezető országutakon. Mi is beálltunk a sorba. Vol­gánk már-már egyenesben volt, amikor a Hegyalja úton fékezni kényszerültünk. Előttünk vagy harminc kocsi vezetője hadoná­szott, integetett vagy pihent a ki-ki vérmérséklete szerint. Egy osztrák rendszámú Opel Record vezetője ugyanis ar­ról faggatta a járókelőket, merre van a Plat­­tensee. Sajnos némi időbe telt, amíg a kérdezettek megértették, hogy a Balatonról van szó, útba­igazították az érdeklődőt, s to­vábbhaladt a kocsisor. A Budaresi úton — ott még le­hetett — félreálltunk, mert észre­vettük, hogy egy „sárga angyal ", az autósok közkedvelt segítője se­gítségre szorul. — Csak nincs valami baj? — kérdeztük a vezetőt. — Ó, szóra sem érdemes, csak a benzinem fogyott ki... BUDAÖRSNÉL, az országút mellett, békésen napfürdőző csa­ládra lettünk figyelmesek. Va­sért Foter főmérnök és családja, Szófiából érkezve, eredetileg nem itt akart kempingezni, jobb idő­ket is látott, viharvert Citroenjük azonban felmondta a szolgálatot, ezért kellett útjukat megszakítani. A benzinkútnál nagy tömeget találtunk, mégis hamar sorra ke­rültünk, mert a fiatal fiúkból és lányokból álló csoport nem ben­zinre, hanem megértő úrvezetőre várt, aki hajlandó lefuvarozni őket legalább Siófokig. Előttünk csehszlovák, mögöttünk magyar rendszámú Skoda tankolt, egy­­egy srác ugrott a vezető mellé, és vizes szivaccsal törölgetni kezdte a kocsi ablakát. A mi Volgánk valahogy kimaradt a szórásból. Talán úgy gondolták, hogy állami kocsinál kár a benzinért? Csontos László csak két hétig mos kocsit, szeptembertől folytat­ja tanulmányait a budapesti Ve­res Pálné gimnáziumban, most lesz harmadikos. — Ez az első napom — mondja —, de nem vagyok újonc, tavaly már dolgoztam a Tolbuhin körúti benzinkútnál. — Milyen a kereset? — Nem panaszkodhatom. Tud­ja, ha az ember tisztán, gyorsan dolgozik, és közben azt is megkér­dezi, hogy milyen benzint óhajt a kuncsaft, van-e vize, olaja elegen­dő, a borravaló sem marad el. Schwanner István jó megjele­nésű szakállas fiatalember, az Eötvös Loránd Tudományegyetem f­i­zi­k­ushallga­tó­j­a. — TIHANYBA KÉSZÜLÜNK a barátommal, körülbelül egy órája próbálkozunk. Egyedül már el tudtam volna menni, de a két utast már sokallják a gépkocsive­zetők. — Idáig gyalog jöttek? — Igen, az URH-s rendőrjárőr irányított ide, mert az autópályá­ra nem állhatunk ki. Mellettünk is megáll egy URH-s kocsi. — Hát maguk? — Vadászgatunk, vadászgatunk. — Mi is... Nemrég kezdtük a szolgálatot, de már vagy nyolc stopossal találkoztunk. Nem az a baj, hogy integetnek a kocsik­nak, hanem autópályán és autó­úton eleve nem tartózkodhatnak gyalogosok. NEMSOKÁRA MI IS felcsa­punk stoposnak. Czikora István, az újabb „sárga angyal" vezetője egykedvűen tudomásul veszi, hogy nem segítséget, hanem­­ interjút kérünk tőle. — Két órak­or indultunk a Bol­dizsár utcai telepről, eddig hat lerobbant kocsival volt dolgunk. Közülük négy tagja az Autóklub­nak, így ingyen javítottuk kocsi­­jukat, az ötödik pedig most lépett be. Bekasszíroztuk tőle az egész évi tagdíjat, de a javításért neki sem kellett fizetnie. — Nem láttak errefelé jövet az ár mentén egy Citroent? — Nem. Citroennel nem talál­koztunk. Mi azonban viszontlátjuk bol­gár ismerőseinket. Éppen azon fá­radoznak, hogy a kocsi ponyvájá­ból sátrat eszkábáljanak a fejük fölé, mert egyre nagyobb csep­­pekben esik. Ez a víkend is jól kezdődik. Szöveg: Kéri Tamás Kép: Mikó László Már tiszta az ablak. Segít a „sárga angyal". Ez a kocsi talán megáll. Augusztusi művészeti séták Budapesten és környékén A népszerű hét végi művészeti sé­tákat, tárlatvezetéseket a fővárosba és környékére augusztusban újdonságok­kal gazdagítja a TIT művészeti szak­­osztálya. Az idén először szerepel a prog­ramban vasárnapi séta a Víziváros rejtett emlék­eihez, 9-én, délelőtt 10 órakor. A történelmi emlékekhez von­zódók a Margitsziget műemlékeivel ismerkedhetnek meg és újdonságként bemutatják a látogatóknak a Római korból fennmaradt művészeti emlé­keinket. A szentendrei Ferenczy Ká­roly Múzeum nemrég megnyílt kiál­lítására, ahol a városka művésztele­­pén dolgozó festők, szobrászok alko­tásai is láthatók, ezúttal is rendez­nek tárlatvezetést. Augusztus 20-án a Mátyás-templo­mot és a Halászbástyát mutatják be­ az érdeklődőknek. A további prog­ramban Szentendre műemlékeinek megismerése szerepel, majd Fürdő­élet a Római korban címmel egy Óbudán újonnan feltárt római fürdő­be kalauzolják el a kirándulókat. A hónap utolsó vasárnapján ugyancsak a Mátyás-templomba és a Halászbás­tyára viszik el a jelentkezőket. A művészeti sétákról, tárlatvezeté­sekről a TIT jegyirodájában (VT., Le­nin körút 96.) kaphatnak részletes felvilágosítást az érdeklődök.

Next