Népszabadság, 1970. augusztus (28. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
1970. augusztus %, vasárnap Ifjúsági szórakozóhely a Népligetben - Középiskolástábor Tatán — Diákklub minden középiskolában (Tudósítónktól.) Nemrég közölte a sajtó: a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága feladattervet dolgozott ki azzal a céllal, hogy bővítse a fiatalok szabad idejének okos kihasználását elősegítő lehetőségeket. A KISZ budapesti bizottságával együtt összeállított programban szerepel a többi között a Népligetben létesítendő háromezer személy befogadására alkalmas nyári, s az ezerszemélyes téli ifjúsági szórakozóhely. Az építkezés és berendezés költségei előreláthatólag 14 millió forint körül lesznek — a tereprendezésen kívül, amelynek elvégzését a fiatalok társadalmi munkában vállalták. A budapesti középiskolások minden bizonnyal örömmel fogadják a hírt: a tatai úttörőtábor mellett 250 személyes nyári tábor épül számukra. Az elképzelések szerint a táborlakók tíznaponként váltják majd itt egymást. A feladatterv tartalmazza a KISZ budapesti bizottságának javaslatát kétezer személyes ifjúsági kemping létesítésére. A tábor elsősorban a fővárosi fiatalok hétvégi üdülését és szórakozását fogja biztosítani. Az építkezés színhelye egyelőre kérdéses, mert meg kell vizsgálni, hogy a javaslat szerinti Hajógyári szigeten lehet-e kielégítő fürdési alkalmat teremteni a fiataloknak. A IV. ötéves terv során valamennyi budapesti középiskolában, technikumban és szakiskolában diákklubot hoznak létre, az általános iskolákban pedig úttörő-csapatotthonokat alakítanak ki. Kialakították a timföldszállítás legcélszerűbb módszereit Az Almásfüzitői Timföldgyárra rendkívül fontos feladat hárul a magyar—szovjet timföld- és alumíniumipari egyezmény megvalósításában. Ebből a gyárból szállítják a legtöbb timföldet a Szovjetunióba Az idén több mint 190 ezer tonna timföldet küldenek Volgográdba, ahol a nyersanyag kohósításra kerül, s innen szállítják hazánkba az alumínium tömböket. Miután az egyezmény végrehajtásában az almásfüzitői gyár kapta a legnagyobb szerepet, kapacitásának növelését még 1962- ben — a szovjet—magyar államközi egyezmény aláírásának évében— megkezdték. Azóta több mint egymilliárd forintot költöttek a gyárra, s a nagy beruházás ez évben fejeződik be. 1971-re érik el a bővítés végső célját: a rekonstrukció előtti termelés kétszeresét. Attól kezdve évi 280 ezer tonna timföldet készít ez a nagyüzem. A negyedik ötéves tervben lendületesen fejlődik az egész hazai timföldipar, s tovább növelik az almásfüzitői üzem termelését is. Az almásfüzitői gyár kollektívája az egyezmény végrehajtása során közvetlen, gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki a volgográdi kohóval. Nemrégiben együttműködési szerződést is kötöttek, s több problémát közös munkával oldottak meg. Messzemenően figyelembe veszik egymás kívánságait is. A volgográdiak észrevételére az almásfüzitőiek többször változtattak a timföld minőségén, a szovjet fél pedig a magyar szakemberek kérése szerint küldi hazánkba a kötegelt alumíniumtömböket. Együttesen alakították ki a timföldszállítás legcélszerűbb, leggazdaságosabb módszerét. Korábban Almásfüzitőről vasúton és vízi úton, zsákokban küldték el a nyersanyagot. Ez a módszer azonban nem vált be. Ezért a szovjet partner speciális vasúti kocsikat bocsátott Almásfüzitő rendelkezésére. A nagy befogadó képességű vasúti kocsikban ömlesztve küldik a timföldet a szovjet kohóba. Most már 20, egyenként 16 vagonos szerelvény közlekedik ingajáratban a Volga-parti város kohója és a Duna partján fekvő magyar timföldgyár között. NÉPSZABADSÁG (Olvastuk, hallottuk, mesélték, beküldték, megint gyűjtés tehát.) Szakértő Éjjel cseng a telefon. A férj veszi fel a kagylót. Nyugodt ember. — Tessék. Izgatott hang hadarja. — Doktor úr, azt hiszem, a feleségemnél itt az idő. Szülni fog. — Várjon. Milyen időközönként jelentkeznek a fájások? Rendben van. A felesége holmiját becsomagolta már? Igen... Taxit hívott? Helyes. Akkor azt hiszem, most már a legjobb az lesz, ha telefonál az orvosnak. Most ugyanis tévesen tárcsázott. Leteszi a kagylót, s felesége, aki megkövülten hallgatta végig a beszélgetést, csak nézi. — Mit csodálkozol? A szegény fickó rettenetesen fel volt dúlva. Egy kicsit meg kellett nyugtatnom. Á, ti asszonyok, nem értetek hozzá, hogyan kell viselkedni ilyenkor! Divat Egy amerikai lap akasztófahumorából. A New York—Chicago repülőjáraton egy revolveres ember tör be a pilótafülkébe. Nekiszegezi a revolvert a pilótának és zord hangon ezt mondja: — Azonnal vegye az irányt Chicagóba, különben baj lesz! A pilóta csodálkozik: — De uram, a gép Chicagóba repül. — Ostobának néznek engem? Már kétszer repültem Chicagóba és Havannában szálltunk le. Óvatosság Az absztrakt festő kiállítást rendez. — Rengeteg dolgom van ott — panaszkodik barátjának. — Dolgod? — Igen, igen. Tárgyalok az érdeklődő vevőkkel. Magyarázom a képeimet, s emellett állandóan figyelnem kell a vendégkönyvet. — Miért? — Hogy azonnal kiszakítsam a látogatók bejegyzéseit. Fizetés A beosztott meglesi a kellő pillanatot, s bemegy a főnökhöz. — Kérem, már régóta szerettem volna szólni. Én évek óta nem kapok olyan fizetést, amilyet megérdemelnék. — Igaza van, kartársam. De értse meg, nem hagyhatjuk, hogy éhen haljon. Hiánycikk Az üzletbe belép egy vásárló. — Kérek egy patentlakatot. — Nincs, kérem. — Akkor egy függőlakatot. — Azzal sem szolgálhatok. — Akkor egy közönséges lakat is jó lesz. — Nincs. — A mindenét! Egyáltalában miért van nyitva ez az üzlet? — Mondom, hogy nincs lakatunk. Nem tudjuk becsukni. Beszámoló Az anya meséli a lányáról: — Nagyon jó házasságot csinált. A vöm tehetős. Szép lakása, autója van, nagyon udvarias a lányomhoz, elhalmozza mindennel. Csak éppen a lányom nem tudja őt elviselni. De hát tökéletes boldogság nem is létezik, ugye? Igazságtalanság Üj, csinos titkárnő első munkanapja. Eleinte fel is veszi a szüntelenül csengő telefont, aztán már rá sem hederít. Főnöke felbőszülten rohan ki: — Mancika! Nem hallja, hogy ordít a telefon? Miért nem veszi fel a kagylót?! — Ó, tessék elhinni, már elegem van belőle. Hozzá sem nyúlok többé. Mindig önt, csak önt keresik. Film A forgatócsoport megbeszéli az új film előkészületeit. Valami nem stimmel. — A filmrendező közölte, hogy ezer statisztára van szüksége. — Ezer statisztára?! — kiált fel a gyártásvezető.— És milyen kosztümben? — Civilben, hogy a bemutató előadáson tele legyen a nézőtér. V. J. 9 IRÁNY: A BALATON SZOMBAT DÉLELŐTT a víkendre készülők egyre növekvő aggodalommal kémlelték az eget. Azért mégis elindultak, s feltehetőleg meg is érkeztek a Balatonra. MTI nevű munkatársunk jelentése szerint vonatokon, gépkocsikon ezrével érkeztek a hazai és külföldi kirándulók a magyar tenger partjára, már a kora reggeli órákban gépjárművek hosszú sora kígyózott a Balatonhoz vezető országutakon. Mi is beálltunk a sorba. Volgánk már-már egyenesben volt, amikor a Hegyalja úton fékezni kényszerültünk. Előttünk vagy harminc kocsi vezetője hadonászott, integetett vagy pihent a ki-ki vérmérséklete szerint. Egy osztrák rendszámú Opel Record vezetője ugyanis arról faggatta a járókelőket, merre van a Plattensee. Sajnos némi időbe telt, amíg a kérdezettek megértették, hogy a Balatonról van szó, útbaigazították az érdeklődőt, s továbbhaladt a kocsisor. A Budaresi úton — ott még lehetett — félreálltunk, mert észrevettük, hogy egy „sárga angyal ", az autósok közkedvelt segítője segítségre szorul. — Csak nincs valami baj? — kérdeztük a vezetőt. — Ó, szóra sem érdemes, csak a benzinem fogyott ki... BUDAÖRSNÉL, az országút mellett, békésen napfürdőző családra lettünk figyelmesek. Vasért Foter főmérnök és családja, Szófiából érkezve, eredetileg nem itt akart kempingezni, jobb időket is látott, viharvert Citroenjük azonban felmondta a szolgálatot, ezért kellett útjukat megszakítani. A benzinkútnál nagy tömeget találtunk, mégis hamar sorra kerültünk, mert a fiatal fiúkból és lányokból álló csoport nem benzinre, hanem megértő úrvezetőre várt, aki hajlandó lefuvarozni őket legalább Siófokig. Előttünk csehszlovák, mögöttünk magyar rendszámú Skoda tankolt, egyegy srác ugrott a vezető mellé, és vizes szivaccsal törölgetni kezdte a kocsi ablakát. A mi Volgánk valahogy kimaradt a szórásból. Talán úgy gondolták, hogy állami kocsinál kár a benzinért? Csontos László csak két hétig mos kocsit, szeptembertől folytatja tanulmányait a budapesti Veres Pálné gimnáziumban, most lesz harmadikos. — Ez az első napom — mondja —, de nem vagyok újonc, tavaly már dolgoztam a Tolbuhin körúti benzinkútnál. — Milyen a kereset? — Nem panaszkodhatom. Tudja, ha az ember tisztán, gyorsan dolgozik, és közben azt is megkérdezi, hogy milyen benzint óhajt a kuncsaft, van-e vize, olaja elegendő, a borravaló sem marad el. Schwanner István jó megjelenésű szakállas fiatalember, az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikushallgatója. — TIHANYBA KÉSZÜLÜNK a barátommal, körülbelül egy órája próbálkozunk. Egyedül már el tudtam volna menni, de a két utast már sokallják a gépkocsivezetők. — Idáig gyalog jöttek? — Igen, az URH-s rendőrjárőr irányított ide, mert az autópályára nem állhatunk ki. Mellettünk is megáll egy URH-s kocsi. — Hát maguk? — Vadászgatunk, vadászgatunk. — Mi is... Nemrég kezdtük a szolgálatot, de már vagy nyolc stopossal találkoztunk. Nem az a baj, hogy integetnek a kocsiknak, hanem autópályán és autóúton eleve nem tartózkodhatnak gyalogosok. NEMSOKÁRA MI IS felcsapunk stoposnak. Czikora István, az újabb „sárga angyal" vezetője egykedvűen tudomásul veszi, hogy nem segítséget, hanem interjút kérünk tőle. — Két órakor indultunk a Boldizsár utcai telepről, eddig hat lerobbant kocsival volt dolgunk. Közülük négy tagja az Autóklubnak, így ingyen javítottuk kocsijukat, az ötödik pedig most lépett be. Bekasszíroztuk tőle az egész évi tagdíjat, de a javításért neki sem kellett fizetnie. — Nem láttak errefelé jövet az ár mentén egy Citroent? — Nem. Citroennel nem találkoztunk. Mi azonban viszontlátjuk bolgár ismerőseinket. Éppen azon fáradoznak, hogy a kocsi ponyvájából sátrat eszkábáljanak a fejük fölé, mert egyre nagyobb cseppekben esik. Ez a víkend is jól kezdődik. Szöveg: Kéri Tamás Kép: Mikó László Már tiszta az ablak. Segít a „sárga angyal". Ez a kocsi talán megáll. Augusztusi művészeti séták Budapesten és környékén A népszerű hét végi művészeti sétákat, tárlatvezetéseket a fővárosba és környékére augusztusban újdonságokkal gazdagítja a TIT művészeti szakosztálya. Az idén először szerepel a programban vasárnapi séta a Víziváros rejtett emlékeihez, 9-én, délelőtt 10 órakor. A történelmi emlékekhez vonzódók a Margitsziget műemlékeivel ismerkedhetnek meg és újdonságként bemutatják a látogatóknak a Római korból fennmaradt művészeti emlékeinket. A szentendrei Ferenczy Károly Múzeum nemrég megnyílt kiállítására, ahol a városka művésztelepén dolgozó festők, szobrászok alkotásai is láthatók, ezúttal is rendeznek tárlatvezetést. Augusztus 20-án a Mátyás-templomot és a Halászbástyát mutatják be az érdeklődőknek. A további programban Szentendre műemlékeinek megismerése szerepel, majd Fürdőélet a Római korban címmel egy Óbudán újonnan feltárt római fürdőbe kalauzolják el a kirándulókat. A hónap utolsó vasárnapján ugyancsak a Mátyás-templomba és a Halászbástyára viszik el a jelentkezőket. A művészeti sétákról, tárlatvezetésekről a TIT jegyirodájában (VT., Lenin körút 96.) kaphatnak részletes felvilágosítást az érdeklődök.