Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
Nyugdíjasok gondjairól, a kor- és kereseti határról, a méltányosságról HOZZÁSZÓLÁSOK Augusztus 25-én jelent meg a „Megfelelő munkát a nyugdíjasnak is” című írásunk. Megállapítása és mondanivalója az olvasók egyetértésével találkozott. Többen hozzászóltak, tapasztalataikkal alátámasztották a cikk érveléseit, mások a nyugdíjasok foglalkoztatásával kapcsolatban figyelemreméltó és hasznosítható javaslatokat tettek. Alább ezekből a levelekből közlünk szemelvényeket. Kitűnő mérnök: folyosót eligazító Wolf László budapesti olvasónk egyetért a cikk mondanivalójával, szerinte is sok gond van a nyugdíjasok foglalkoztatása körül. „Az érvényben levő nyugdíjtörvény értelmében férfiaknál hatvan év a nyugdíjkorhatár — írja. — De ha nyugdíjazása után valaki dolgozni akar, s hogy milyen munkahelyre tud elhelyezkedni, az nagymértékben attól függ, hogy milyen viszonya van vagy volt a feletteseivel. Az intézményeknél, a hivatalokban gyakran előfordul, hogy átszervezésnél vagy más alkalmakkor olyan nagy tapasztalattal rendelkező mérnök-, közgazdász- vagy más egyetemi végzettséggel rendelkező szakember is nyugdíjasállományba kerül, aki még szívesen dolgozna néhány évig. Mások iránt, ha szerencséjük van, az intézmény lojalitása abban nyilvánul meg, hogy a legegyszerűbb, sokszor mondvacsinált munkakörökben alkalmazza őket. A köztudatban ugyanis kialakult egy helytelen szemlélet, mely szerint a nyugdíjas mint munkaerő csak a legegyszerűbb munkára használható. Ezt a magam példáján is tudnám bizonyítani, de erre vonatkozóan említhetek általam ismert jó néhány igen tanulságos esetet is. Néhány éve az egyik budapesti intézménynél átszervezést hajtottak végre. Ennek kapcsán több mérnök is kikerült a hivatalból, nyugdíjazták őket. Közülük kettő olyan, aki évtizedeket töltött mérnöki munkakörben. Egy egész iparág műszaki és közgazdasági ügyeivel foglalkoztak. Mindketten egészségesek, szellemileg frissek és ma egymást hetenként váltva egy folyosón levő íróasztal mellett ülnek eligazítói beosztásban.” Adminisztrátori munkakörben „Az országban sok olyan munkahely van, ahol a nyugdíjasokat adminisztrátorként foglalkoztatják — írja Klaniczay Jenő Mezőkövesdről. — Közülük sok az olyan, akit a szakmai felkészültsége nemcsak az adminisztrátori teendő, hanem előadói munkakör ellátására is alkalmassá teszi. A fizetése azonban neki sem több, mint annak, aki adminisztrátori munkakört lát el. Én negyvenéves közszolgálattal rendelkezem. Egészségem olyan, hogy még tudok dolgozni Sérti az önérzetemet, hogy sokunktól elfogadják az adminisztrátori feladatnál többet érő munkát, de ötszáz forintnál nem fizetnek többet. Az alkalmazó szervek tisztában vannak azzal, hogy el tudjuk végezni a bonyolultabb megbízatást is, ezért szívesen alkalmaznak ügyintézésben jártas nyugdíjasokat. Havi ötszáz forintért erre a munkakörre nem kapnának munkaerőt. Azt gondolom, mivel én naponta négy órát dolgozom, méltányos lenne egy közepes átlagú adminisztrátori fizetés legalább 50 százalékát folyósítani, ha már a plusz értékű munkát nem is számítom. Ezt azonban hiába említem feletteseimnek. Arra hivatkoznak, hogy ezt tiltja a rendelet. Ezt a rendeletet módosítani kellene.” Ahol munkaerőhiány van „A jelenleg érvényben levő rendelkezések szerint a nyugdíjasok nyugdíjuk korlátozása nélkül évi 6000 forintot kereshetnek — írja Varga István (Budapest). — Persze ennek a jogosságát lehet sokféleképpen magyarázni, de azt hiszem, ez a korlátozó rendelkezés már nem időszerű. Vannak munkahelyek, ahol nincs korlátozás, az ott dolgozó nyugdíjasok az évi 6000 forintnál többet is kereshetnek. Ez sérti sok kisnyugdíjas igazságérzetét. Miért nem részesedhet más nyugdíjas is ebben a kedvezményben ? Idejét múlta a rendelkezés azért is, mert sok területen nagy a munkaerőhiány. Szerintem, ahol szükség van a munkáskézre, ott lehetővé kellene tenni, hogy nyugdíjasokat is teljes értékű munkaerőként foglalkoztassanak. Ezzel nemcsak a nyugdíjas jár jól, hanem a népgazdaság is. Illetékeseknek ezt már régebben felvetettem. Mindenféleképpen próbálták javaslatom helytelenségét magyarázni, de egyetlen olyan érvet se tudtak felhozni, amely elfogadható lett volna. Nem is lehet azt megmagyarázni azoknak, akik bírják erővel, tudnak és szeretnének is dolgozni, keresni anélkül, hogy korlátoznák a nyugdíjukat.” Nyugdíjazásra „beütemezve" Bacher Járásné Egerből arról ír, hogy sok helyütt erőnek erejével nyugdíjba küldik azokat az embereket is, akik egészségesek, bírják a munkát, s szeretnének még néhány évet a megszokott munkahelyükön dolgozni. „Ismerek több olyan hatvan év körüli embert, aki panaszkodik, hogy már évek óta nem adnak neki olyan munkát, ami érdemleges lenne — írja. — Van egy ismerősöm, aki kiválódolgozó-kitüntetésben részesült, s főnöke már 50 éves korában beütemezte, hogy két év múlva nyugdíjba küldi. Amikor eljött az idő és az illető megemlítette, hogy szeretne még néhány évet dolgozni, a főnöke kijelentette: szó sem lehet erről, mert felborul az ütemterv, már megvan az utód, aki várja, hogy a helyébe kerüljön. Nem hinném, hogy az ilyen módszer humánus lenne. Azok az emberek, akik elérik a nyugdíjkorhatárt, de még frissek, egészségesek és még szeretnének néhány évet dolgozni, összeroppannak, ha erőszakkal nyugdíjba küldik őket. Vannak közhivatalok ,például bírósági, ahol még 65—70 éves bírók is dolgoznak. A tapasztalat azt mutatja, hogy munkájukat nagyon jól el tudják látni. Miért nem lehet más munkakörben is ezt meghonosítani ? Nem feltétlenül fontos az embereket ötvenöt vagy hatvanéves korukban nyugdíjba kényszeríteni.” Tétlenségre kárhoztatva ? „Néhány éve akaratom ellenére nyugállományba helyeztek — írja dr. Philipp Ilona budapesti tanárnő. — Végül sok hercehurca után hozzájárultak ahhoz, hogy egy évig felfüggesztett nyugdíjjal esti iskolában taníthattam. Megígérték azt is, hogy félállásra szerződést kötnek velem, s évekig folyamatosan taníthatok. Hangsúlyozták, hogy erre nyugodtan számíthatok. Ez az ígéret azonban rövid életűnek bizonyult. Egy évig a Marcibányi téri zenei általános iskolában tanítottam. Működésemmel az iskola vezetősége és a szülők is elégedettek voltak, nem is szólva tanítványaimról. A kerületi oktatási osztályon most mégsem akarnak velem szóba állni, nem akarják a szerződésemet meghosszabbítani. Egészséges vagyok, a munkát még bírom. Miért akarnak engem tétlenségre kárhoztatni ?” Meghívjuk önt a Centrum Csepel Áruházba, ahol a Férfi Fehérneműgyár árusítással egybekötött kiállításán a legszebb poliészter-pamutingek közül válogathat. Szeptember 17-én, csütörtökön 16 órától a vállalat és az áruház vezetői vevőankéton szeretnék megismerni az ön kívánságait és észrevételeit. Férfi Fehérneműgyár Centrum Csepel Áruház Jugoszláv együttes sikere Több mint nyolc éve vagyok az érsekcsanádi tanács vb-titkára. Nem emlékszem, hogy az elmúlt nyolc év alatt valamely együttes olyan nagy sikert aratott volna községünkben, mint legutóbbi a Stara Moravice népi együttese. A jugoszláv vendégek megérkezése előtt egy héttel minden jegy elkelt. Ez a jugoszláviai ma NÉHÁNY SORBAN Fehér András (Nagybátony, Alkotmány u. 64.) írja: községükben két gyógyszertár van, de mindkettőt bezárták. Emiatt nehezen tudják beszerezni az orvos által felírt gyógyszereket. * „A kerületi ingatlankezelő vállalat lakásomban nemrég javításokat végzett — írja Kerekes Mihály (Budapest, XIX., Nagykőrösi út 16.) — Ekkor lakásomat kifestettem. Nem sokkal, később az egész lakóház tatarozásához is hozzáfogtak. Rendbe tett lakásomat teljesen feldúlták, minden asztalosmunkát a lakásban végeztek, így a parketta teljesen tönkrement. Az ablakokat kitörték.”* Varga István (Budapest, XIX., Zólyom u. 19.) nagyon sok társa nevében panaszkodik, hogy a Budapest —Lajosmizse közötti vonatjárat füttye Pestimrétől Kispestig hallatszik a nap minden szakában. Sorompó hiányában a vonat füttyel jelzi érkezését, így inti óvatosságra a síneken áthaladókat. Nemcsak a baleset elkerülése, hanem a kibírhatatlan füttykoncert megszűnése miatt is szükség lenne ezen a vonalon a sorompók megépítésére. * Csányi Lászlóné (Budapest, XXII. ker., Római út 28.) szóváteszi, hogy az üzletekben nem lehet kapni villásdugót, villanykapcsolót, kislámpakapcsolót. * Weszelovszky Margit (Endrefalva) helyteleníti, hogy a cipőipar kevés nagyméretű női cipőt s szandált gyárt. Szükség lenne 40— 42-es méretre is, de ilyet nagyon ritkán lehet kapni. ★ A balatonmagyaródiak közül sokan aláírták azt a levelet, amelyben a közlekedésre panaszkodnak. A községből sokan járnak Nagykanizsára és Komárvárosba dolgozni. Minden műszakra van buszjárat, csupán az esti műszak utáni hazautazás okoz gondot. Ez a buszjárat más úton közlekedik, s emiatt az éjszakai műszakból hazajövet öt kilométert kell gyalogolniuk. LEVELESNÉL INTÉZKEDIK" Többen szóvá tették, hogy a 2-es villamos Szabadság-híd alatti megállója rosszul világított. " — Elnézést, kedveském, de én mindennap erre utazom! (Mészáros András rajza.) HETI POSTÁNKBÓL Rádiószerelők a Szamosközben Mi, a székesfehérvári rádióállomás Béke szocialista brigádjának tagjai elhatároztuk, hogy a felajánlott egynapi keresetünkön kívül munkával is segítjük az árvízkárok mielőbbi felszámolását. Brigádunk első hatfős csoportja Kisaron kezdte meg a munkát. A helyi tanács vezetői, amikor megtudták, hogy híradástechnikai szakemberek vagyunk, nem romeltakarításra oszottak be bennünket, hanem felkértek a megrongálódott rádió- és tv-készülékek javítására. Szívesen vállaltuk ezt a munkát is, bár erre nem voltunk felkészülve. Néhány nap eltelte után azonban sikerült elegendő anyagot és szerszámot összeszednünk, s akkor már komolyan hozzáláthattunk a tönkrement háztartási gépek, televíziók, rádiók javításához. Alig kéthetes ténykedésünk alatt 75 rádiót, 18 tv-t, 40 mosógépet, számtalan villanyrezsót, vasalót és más elektromos háztartási készüléket javítottunk meg. Kezdeményezésünkhöz egymás után csatlakoztak az ország rádió-, televízióés mikrohullámú állomásainak dolgozói. A megyei tanáccsal kötött megállapodásunk alapján Csengersimán, majd később Jánkmajtisban létesítettünk elektromos szervizállomást. Terveink szerint szeptember végéig dolgozunk az árvíz által leginkább szenvedett községek, Csengersima, Komlódtótfalu, Nagygéc, Csegöld, Jánkmajtis, Darnó, Kisnamény és más települések lakosságának megsegítésén. Eddig mintegy nyolcvan dolgozónk vett részt e munkában, s több mint 700 háztartási készüléket javítottak meg. Flubert István a székesfehérvári rádióállomás vezetője gyár ajkú kisközség nincs messze országunk déli határától. Együttesével meghódította községünk lakosságát. Több mint két és fél órás szívet-lelket gyönyörködtető bunyevác, szerb, horvát, bánát, macedón, albán népi hagyományokon nyugvó táncokat mutattak be. Legnagyobb sikert a magyar csárdással érték el, amelynek koreográfiáját egy magyarul egyáltalán nem tudó, szerb nemzetiségű fiatalember, Marko Marjanovics állította össze és tanította be. Művelődési házunk még a nevesebb színházak vendégszereplése alkalmával is csupán félig szokott megtelni. Most olyan nagy volt az érdeklődés, hogy az előadást telt ház előtt, kétszerháromszor lehetett volna megismételni. Dr. Kolozsvári Elek az érsekcsanádi tanács vbtitkára Utazgattatás A közelmúltban szigorú rendszabályok léptek életbe a vasúti teherkocsik kirakásának meggyorsítására, az állásidő csökkentésére. Azok a vállalatok, amelyek késlekednek a kocsik kirakásával, tetemes álláspénzt fizetnek. A rendszabálynak meg is van az eredménye. Észrevehetően meggyorsult a vasúti kocsik kiürítése. De egyes vállalatok megpróbálják kijátszani a rendelkezést, valóságos mozgóraktárnak használják a vasúti kocsikat. Hogy elkerüljék az álláspénz fizetését, a címükre érkezett áruval megrakott kocsikat egyik állomásról a másikra küldözgetik. A Miskolc, gömöri állomásra hat, deszkával megrakott vasúti kocsi érkezett a helyi Tüzép-telep címére. A vállalat nem gondoskodott az áru kirakásáról, de hogy elkerülje az álláspénz fizetését, a hat kocsi deszkát újbóli feladással, elküldte a felsőzsolcai állomásra. Onnan visszaküldték a Miskolc, gömöri pályaudvarra. Az árut még azután sem rakták ki, hanem más irányba adták fel. Három kocsi ment Diósgyőrbe, három pedig Egerbe. Így utazgatott a hat vasúti kocsi öt napig. Nem tudom, mi történt velük, de azt tudom, hogy a miskolci Tüzépnek csekély fuvardíj ellenében sikerült megúsznia az álláspénz fizetését. Szabó József a MÁV Miskolc, gömöri állomás főellenőre