Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

2 ÍN­epszabadsag 1970. szeptember 19. szombat Nasszer, Khadafi és Hímen üzenete Husszeinhez és Arafathoz (Folytatás az 1. oldalról.) Az Al Ahram politikai szer­­kesztője összefoglalja azokat az alapelveket, amelyekre az EAK álláspontja épült: Az EAK elvben támogatja a Palesztinai ellenállás szerepét, tekintet nélkül egyes szervezetek túlkapásaira. Számításba véve az ammani konfliktusban részt vevő erőket, az EAK megítélése szerint a harc hosszú és keserves lesz. Bárki nyerje is meg ezt a har­cot, a polgárháború 20—30 ezer arab életébe kerül, s ezt a szé­gyenteljes hibát az arab nemzet­nek el kell kerülnie. A hatalom és az ellenállás kö­zötti harc kimenetele nem győz­test vagy legyőzöttet jelent, ha­nem egy bizonyos arab katasztró­fával egyértelmű. Az EAK sajnálatát fejezi ki a miatt a szerep miatt, amelyet bi­zonyos arab elemek — köztük a bagdadi baathista vezetés — ját­szottak. Ezek jobb cél helyett ef­féle válságok kirobbantására for­dítják erőfeszítéseiket, szítva a lázadás tüzét. Néhány napon belül Nasszer, Khadafi és Nimeri csúcsértekez­letet tart Tripoliban s a hármas találkozót a jordániai események­nek szentelik azzal a céllal, hogy megtalálják az ellenállók és a jordániai hatóságok együttműkö­désének útját-módját. Bilcz Sándor A testvérharc a gyarmatosítók érdekeit szolgálja Alekszandr Sztupak, a TASZSZ hírmagyarázója megállapítja: Azok a súlyos harcok, amelyek Ammanban és Jordánia más la­kott területein robbantak ki a jordániai hadsereg és a Palesz­tinai fegyveres erők között, nem­csak súlyosan veszélyeztetik az ország békés lakosságát, hanem alá is ássák annak az ellenakció­nak a hatékonyságát, amelyet az arab fél kifejt az izraeli szélső­ségesek és az őket támogató erők zsarolásával és nyomásával szem­ben. A gyarmatosítókon és cinkosai­kon kívül senkinek sem érdeke az, hogy gyöngítsék az arab ál­lamok katonai potenciálját, meg­ingassák egységüket, szétszakít­sák a nemzeti felszabadító moz­galmat, belső nehézségeket te­remtsenek — írja a hírmagyará­zó. Tel Avivban feszült figyelem­mel, mondhatni kárörömmel fi­gyelik a szomszédos Jordániában végbemenő események fejlődé­sét. Az izraeli vezetők meglehe­tősen világosan tudtul adták: az ammani helyzet további bonyo­­lódása esetén nem hagyják ki azt a lehetőséget, hogy saját érde­kükben beavatkozzanak a konf­liktusba. Washington és London figyel­me is Jordániára szegeződik. Az amerikai és a nyugat-európai sajtóban olyan közlemények je­lentek meg, hogy az Egyesült Ál­lamok és Anglia katonai előké­születeket tesz a Földközi-tenger keleti térségében azon a címen, hogy gondoskodnia kell a Jordá­niában tartózkodó amerikai és angol állampolgárok életének és vagyonának biztonságáról. Ter­mészetesen bármely intervenciós kísérlet, vagy a jordániai bel­­ügyekbe történő külső beavatko­zás a konfliktus olyan súlyosbo­dását idézheti elő, hogy az túl­terjedhet az ország határain. A jordániai népnek, csakúgy, mint bármely más népnek, min­denekelőtt békére, nyugalomra és biztonságra van szüksége, hogy felszámolhassa a hosszú gyarma­ti uralom­­következményeit, fel­lendíthesse gazdaságát, a nép életszínvonalát. Azért is szüksé­ge van a békére, mert az 1967 nyarán történt izraeli agresszió súlyos csapást mért erre a kis országra. A testvérgyilkos harcok meg­szüntetése, az országban a biz­tonság és a nyugalom megterem­tése — olyan sürgető szükségsze­rűség, amelyet a jordániai nép és­­ az egész arab nemzet érdekei­­ megkövetelnek. A történelmi ta­pasztalat azt mutatja, hogy a vi­tákat és a konfliktusokat az ér­dekelt felek tárgyalásai útján le­het a legjobban megoldani. Lapvélemény az elnök szerkesztőségi látogatása után az Egyesült Államok és Izrael katonai beavatkozásának lehetőségéről (Washingtoni tudósítónktól.) Az országjáró körútja során Chicagóban járt Nixon elnök csü­törtökön kétórás beszélgetésen vett részt a város két legnagyobb lapjának, a Chicago­ Sun Times­­nak és a Chicago Daily Newsnak a szerkesztőivel. Két órával az el­nök szerkesztőségi látogatása után a Chicago Sun Times-ban elem­zés jelent meg az amerikai és az izraeli katonai beavatkozás lehe­tőségéről. A lap ezt írta: „Az Egyesült Államok készen áll, hogy közvetlenül beavatkozzon a jor­dániai polgárháborúba abban az esetben, ha Szíria és Irak belép­ne a konfliktusba és ezzel a két ország a katonai erőegyensúlyt Husszein király és kormánya ká­rára változtatná meg.” A lap egy másik eshetőségre is rámutatott: ha Irak és Szíria beavatkozna és Husszein képtelennek bizonyulna az ellenállásra, akkor Izrael sza­bad kezet kaphatna a Szíriában és a Jordániában levő iraki csa­patok elleni katonai akcióhoz. A Fehér Ház később nem volt hajlandó hivatalos állásfoglalás­ra, s hírek megerősítésére vagy megcáfolására. Washingtoni hiva­talos források nem tagadták ilyen jellegű „feltételes készenléti ter­vek” kidolgozását. Különösen fi­gyelemre méltó, hogy az Amerika Hangja, az Egyesült Államok hi­vatalos rádióadója, pénteki angol nyelvű adásában részletesen is­mertette a Chicago Sun Times helyzetértékelését. Washingtonban az elnöki láto­gatás után megjelent és nyilván­valóan sugalmazott cikket úgy te­kintik, mint az Irakra és Szíriá­ra gyakorolt amerikai nyomás eddigi legerősebb és legfenyege­tőbb formáját. Laird hadügyminiszter egyéb­ként úgy nyilatkozott: az Egyesült Államok készen áll arra, hogy Törökországban állomásozó C— 130 típusú katonai szállító repülő­gépei segítségével végrehajtsa a túszok és más amerikai állampol­gárok elszállítását Jordániából ha erre szükség és lehetőség lesz. A C—130 típusú gépek egyórányi légi távolságra vannak Amman­­tól és egyenként 95 személy be­fogadására alkalmasak. A térség­ben állomásozik továbbá az ame­rikai 6. flotta 175 repülőgépe. A flotta hajói tíz nap óta az izraeli és libanoni partok közvetlen kö­zelében hajóznak. Befejeződtek Nixon tárgyalásai az izraeli miniszterelnökkel Washingtonban befejeződtek Golda Meir izraeli kormányfő ta­nácskozásai az amerikai vezetők­kel. Az izraeli miniszterelnök pénte­ken először Rogers külügyminisz­terrel találkozott, majd a Fehér Házban másfél órás tanácskozást folytatott a Chicagóból visszatért Nixon elnökkel. A megbeszélésen az amerikai Nemzetbiztonsági Ta­nács egy vezető katonai tanács­,­adója is részt vett. Ronald Zieg­­ler, az elnök sajtótitkára a talál­kozóról közölte, hogy az amerikai —izraeli kapcsolatok széles körét tekintették át, különös tekintettel a közel-keleti amerikai túszok helyzetére és a jordániai „komoly válságra”. (Ziegler szerint az Egyesült Államok Jordánia ügyé­ben terveket dolgozott ki „min­denféle eshetőségre” , de sem­miféle döntés nem történt.) Az elnöki sajtótitkár nem volt hajlandó válaszolni arra a kér­désre, hogy szóba került-e egy esetleges izraeli beavatkozás lehe­tősége, sem arra, hogy fennma­radtak-e Nixon é­s Meir tárgyalá­sai után bizonyos nézetkülönbsé­gek. Washingtoni politikai körökben hangsúlyozzák: a találkozó egyik fő témája az Izraelnek nyújtott fokozott amerikai katonai segítség és gazdasági hitel volt. Az Egye­sült Államok a következő idő­szakban egyebek közt Phantomo­­kat, korszerű elektronikai beren­dezéseket és levegő-föld rakétá­kat szállít Tel Avivnak. Washing­tonban úgy tudják, hogy Nixon elnök a Golda Meirrel folytatott megbeszélésen hangsúlyozta: Iz­rael távolmaradása a New York-i közvetett tárgyalásokról nem já­rult hozzá az Egyesült Államok közel-keleti diplomáciai pozíciói­nak megerősítéséhez ... Az ame­rikai elnök — e jelentések szerint — kifejezésre juttatta: Izraelnek a jövőben nagyobb mértékben kellene törekednie arra, hogy ösz­­szeegyeztesse tervezett lépéseit az Egyesült Államokkal. Vajda Péter Külföldi események - néhány sorban Leonyid Brezsnyev, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára pénteken fogadta Vladimír Kouckyt, Cseh­szlovákia távozó nagykövetét, aki­vel baráti beszélgetést folytatott. (TASZSZ) Mirja Ribicsics jugoszláv kor­mányfő csütörtökön fogadta Ivan Benegyiktov belgrádi szovjet nagykövetet. A fogadásra a nagy­követ kérésére került sor. (Tan­­jug)­­ Ifjabb üzemekben állította le a termelést a General Motors ame­rikai autógyár vezetősége azzal az indoklással, hogy a~ 343 ezer munkás sztrájkja miatt nem tud munkát biztosítani a dolgozóknak. (UPI) Couve De Murville volt francia miniszterelnök október 5-én há­romhetes látogatásra a Kínai Nép­­köztársaságba utazik. (AFP) Buteflika algériai külügyminisz­ter pénteken hivatalos látogatásra Párizsba utazott. A külügyminisz­ter, a tervek szerint, Pompidou el­nökkel és a francia kormány más tagjaival folytat tárgyalásokat. (APS) Habarovszkban a habarovszki, primőrjei és amuri fogyasztási szövetkezetek képviselői pénteken jegyzőkönyvet írtak alá a kínai Hejtungcsiang tartomány kereske­delmi szerveinek képviselőivel a két fél közötti kölcsönös elszámo­lású kereskedelemről. (TASZSZ) Francia és japán felszólalás az ENSZ politikai vitájában Az ENSZ-közgyűlés péntek dél­előtt folytatta az általános politi­kai vitát. Maurice Schumann francia kül­ügyminiszter felszólalásában első helyen a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállításával foglalkozott. „Nem tekinthető nor­mális helyzetnek, hogy az embe­riség egynegyede ne legyen kép­viselve az ENSZ-ben.” Hangsú­lyozta, hogy az indokínai konflik­tus politikai rendezése sem kép­zelhető el a Kínai Népköztársaság bevonása nélkül. Ami a közel-keleti válság ren­dezésének lehetőségeit illeti, Schu­mann örömmel üdvözölte „Moszk­va és Washington párbeszédének folytatódását”, de rámutatott, hogy a nagyhatalmak befolyása önmagában nem elég a tartós bé­ke megteremtéséhez. „Csak ma­guk az érintett országok dönthet­nek jövőjükről” — mondotta. En­nek ellenére — hangsúlyozta a to­vábbiakban — a négy nagyhata­lom koncentrált erőfeszítései és közös javaslatai hozzájárulhatnak a helyzet rendezéséhez. Schumann üdvözölte a Szovjet­unió és az NSZK között létrejött szerződést, amely — mint mon­dotta — fontos lépés az általános enyhülés és az együttműködés fe­lé vezető úton. A vitában felszólalt még Kiicsi Aicsi japán külgyminiszter, aki a többi között kijelentette, hogy az ENSZ alapokmányának bizonyos cikkelyei „elavultak”, így például elavultnak minősítette az 53. és a 107. cikkelyt, amelyek az „ellensé­ges államok” minősítést használ­ják. Az alapokmányból — mondot­ta a japán külügyminiszter — tö­rölni kellene azokat a cikkelyeket, amelyek a második világháború örökségét tükrözik. A japán külügyminiszter kije­lentette: az ENSZ-nek nagyobb szerepet kellene vállalnia az in­dokínai béke helyreállításában. (MTI) Párizsi és vietnami tudósítónk a DIFK javaslatáról­ Nixon válaszától függ, hogy elhallgassanak a fegyverek Vietnamban Nguyen Thi Binh asszony kül­ügyminiszter, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány pá­rizsi delegációja vezetőjének csü­törtökön, a vietnami konferencia 84. ülésén tett új békekezdemé­nyezése a francia főváros politikai érdeklődésének előterébe került. Mértékadó politikai körökben nemcsak a javaslatok realitását hangsúlyozzák, hanem igen körül­tekintő átgondoltságukat és ügyes időzítésüket is. Az időpont: 1971. június 30. — a DIFK javaslata szerint az amerikai és a csatlós csapatoknak eddig kellene elhagy­niuk Vietnamot — megegyezik azzal a dátummal, amelyet több amerikai szenátor is követel Ni­xontól. Nagy érdeklődésre tarthat számot az amerikai közvélemény körében a DIFK ama bejelenté­se, hogy a csapatkivonás jelzett deklarálása után nyomban kész tárgyalást kezdeni a hadifoglyok — és minden bizonnyal a VDR is az ott fogva tartott amerikai pilóták — szabadon bocsátásáról, továbbá az is, hogy a csapatkivo­nás puszta bejelentését elegendő előfeltételnek tekinti a DIFK az azonnali fegyverszünethez. A francia fővárosban általános a vélemény: Nixon válaszától függ, hogy rövid időn belül el­hallgassanak végre a fegyverek Vietnamban. Fábián Ferenc Jelentős diplomáciai kezdeményezés A DIFK javaslatát Xuan Thuy felszólalásával együtt ismerteti a pénteki hanoi sajtó. Hanoi politikai körökben úgy vélik, hogy a DNFF 10 pontjának közrebocsátása óta ez a legjelen­tősebb diplomáciai kezdeménye­zés. Megfigyelők úgy vélik, hogy a 8 pont közül különösen kettő kulcsfontosságú: az amerikai csapatok visszavonásának dekla­rálása az 1971. június végi határ­időig, valamint a Thieurhy-cso­port kirekesztése a politikai ren­dezésből. E két alapvető tétel el­fogadása az amerikai fél részéről megteremthetné a rendezés ked­vező feltételeit. Az amerikai csa­patok kivonásának deklarálása gyakorlatilag a fegyverszünetet jelentené. A felszabadító hadse­reg ugyanis ez esetben beszüntet­né a támadásokat és garantálja a csapatvisszavonások biztonságát. A Binh-nyilatkozattal kapcso­latban Hanoiban úgy tudják, hogy megegyezés esetén szabadon bo­csátanak minden amerikai fog­lyot, beleértve a VDK felett le­lőtt és foglyul ejtett pilótákat is. Rózsa László A Ceyloni KP az ország helyzetéről Colombóban pénteken nyilvá­nosságra hozták a Ceyloni Kom­munista Párt Központi Bizottsá­ga ülésének közleményét, amely elemzi az országban kialakult po­litikai helyzetet az 1970. május 27-én lezajlott választások után. „A központi bizottság a külföl­di imperializmus és a belső Reak­ció súlyos politikai vereségének tartja az Egyesült Baloldali Front — a Ceyloni Kommunista Párt, a Szri Lanka Szabadság Párt és a Lanka Szama Szamadzsa Párt — választási győzelmét és az Egyesült Baloldali Front kormá­nyának megalakítását” — hang­zik a közlemény. A központi bizottság megálla­pítja: meghiúsultak azok a reak­ciós kísérletek, amelyekkel meg akarták akadályozni a baloldali erők képviselőinek bevonását az új kormányba. A közlemény fel­sorolja azokat a pozitív lépése­ket, amelyeket az Egyesült Balol­dali Front kormánya tett három hónap alatt. A központi bizottság vélemé­nye szerint a ceyloni haladó moz­galom döntő szakaszba lépett. A pénzügyi és gazdasági válság okozta problémákat csak a mo­nopóliumok ellen irányuló radi­kális intézkedésekkel lehet meg­oldani. Az események olyan in­tézkedéseket követelnek az Egye­sült Baloldali Front kormányá­tól és követőitől, mint a bankok, a kül- és nagykereskedelem, a külföldi monopolista társaságok államosítása, a reakciós erők el­távolítása az államapparátusból, az iparosítás végrehajtása, a gaz­dasági kapcsolatok kiszélesítése a szocialista országokkal — han­goztatja a közlemény. (TASZSZ) Svoboda látogatása Szlovákiában­ ­ Ludvík Svoboda csehszlovák köztársasági elnök néhány napos szlovákiai látogatása alkalmából a többi között megtekintette a ko­­marnói hajógyárat, a godoci föld­­művesszövetkezetet és pénteken a partizanskei Augusztus 29. üzemet, amelynek udvarán beszédet mon­dott. Méltatta Szlovákia gyors fej­lődésének eredményeit. Hangsú­lyozta: a föderáció konszolidálóan hatott a bonyolult belpolitikai fej­­­lődésre. Ezután kijelentette:­­ „Ezekben a napokban Dél-Szlová­­kiában is ellátogattam azokra a területekre, ahol magyar nemzeti­ségű polgártársaink élnek. Minde­nütt örömteli, áldozatos, öntudatos munkát láttam. Jogosan megálla­­píthatjuk, hogy magyar polgártár­saink, csakúgy, mint az ukránok és a lengyelek is, hatékonyan hoz­zájárulnak szocialista országonk további fejlődéséhez.” (MTI)

Next