Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
2 ÍNepszabadsag 1970. szeptember 19. szombat Nasszer, Khadafi és Hímen üzenete Husszeinhez és Arafathoz (Folytatás az 1. oldalról.) Az Al Ahram politikai szerkesztője összefoglalja azokat az alapelveket, amelyekre az EAK álláspontja épült: Az EAK elvben támogatja a Palesztinai ellenállás szerepét, tekintet nélkül egyes szervezetek túlkapásaira. Számításba véve az ammani konfliktusban részt vevő erőket, az EAK megítélése szerint a harc hosszú és keserves lesz. Bárki nyerje is meg ezt a harcot, a polgárháború 20—30 ezer arab életébe kerül, s ezt a szégyenteljes hibát az arab nemzetnek el kell kerülnie. A hatalom és az ellenállás közötti harc kimenetele nem győztest vagy legyőzöttet jelent, hanem egy bizonyos arab katasztrófával egyértelmű. Az EAK sajnálatát fejezi ki a miatt a szerep miatt, amelyet bizonyos arab elemek — köztük a bagdadi baathista vezetés — játszottak. Ezek jobb cél helyett efféle válságok kirobbantására fordítják erőfeszítéseiket, szítva a lázadás tüzét. Néhány napon belül Nasszer, Khadafi és Nimeri csúcsértekezletet tart Tripoliban s a hármas találkozót a jordániai eseményeknek szentelik azzal a céllal, hogy megtalálják az ellenállók és a jordániai hatóságok együttműködésének útját-módját. Bilcz Sándor A testvérharc a gyarmatosítók érdekeit szolgálja Alekszandr Sztupak, a TASZSZ hírmagyarázója megállapítja: Azok a súlyos harcok, amelyek Ammanban és Jordánia más lakott területein robbantak ki a jordániai hadsereg és a Palesztinai fegyveres erők között, nemcsak súlyosan veszélyeztetik az ország békés lakosságát, hanem alá is ássák annak az ellenakciónak a hatékonyságát, amelyet az arab fél kifejt az izraeli szélsőségesek és az őket támogató erők zsarolásával és nyomásával szemben. A gyarmatosítókon és cinkosaikon kívül senkinek sem érdeke az, hogy gyöngítsék az arab államok katonai potenciálját, megingassák egységüket, szétszakítsák a nemzeti felszabadító mozgalmat, belső nehézségeket teremtsenek — írja a hírmagyarázó. Tel Avivban feszült figyelemmel, mondhatni kárörömmel figyelik a szomszédos Jordániában végbemenő események fejlődését. Az izraeli vezetők meglehetősen világosan tudtul adták: az ammani helyzet további bonyolódása esetén nem hagyják ki azt a lehetőséget, hogy saját érdekükben beavatkozzanak a konfliktusba. Washington és London figyelme is Jordániára szegeződik. Az amerikai és a nyugat-európai sajtóban olyan közlemények jelentek meg, hogy az Egyesült Államok és Anglia katonai előkészületeket tesz a Földközi-tenger keleti térségében azon a címen, hogy gondoskodnia kell a Jordániában tartózkodó amerikai és angol állampolgárok életének és vagyonának biztonságáról. Természetesen bármely intervenciós kísérlet, vagy a jordániai belügyekbe történő külső beavatkozás a konfliktus olyan súlyosbodását idézheti elő, hogy az túlterjedhet az ország határain. A jordániai népnek, csakúgy, mint bármely más népnek, mindenekelőtt békére, nyugalomra és biztonságra van szüksége, hogy felszámolhassa a hosszú gyarmati uralomkövetkezményeit, fellendíthesse gazdaságát, a nép életszínvonalát. Azért is szüksége van a békére, mert az 1967 nyarán történt izraeli agresszió súlyos csapást mért erre a kis országra. A testvérgyilkos harcok megszüntetése, az országban a biztonság és a nyugalom megteremtése — olyan sürgető szükségszerűség, amelyet a jordániai nép és az egész arab nemzet érdekei megkövetelnek. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a vitákat és a konfliktusokat az érdekelt felek tárgyalásai útján lehet a legjobban megoldani. Lapvélemény az elnök szerkesztőségi látogatása után az Egyesült Államok és Izrael katonai beavatkozásának lehetőségéről (Washingtoni tudósítónktól.) Az országjáró körútja során Chicagóban járt Nixon elnök csütörtökön kétórás beszélgetésen vett részt a város két legnagyobb lapjának, a Chicago Sun Timesnak és a Chicago Daily Newsnak a szerkesztőivel. Két órával az elnök szerkesztőségi látogatása után a Chicago Sun Times-ban elemzés jelent meg az amerikai és az izraeli katonai beavatkozás lehetőségéről. A lap ezt írta: „Az Egyesült Államok készen áll, hogy közvetlenül beavatkozzon a jordániai polgárháborúba abban az esetben, ha Szíria és Irak belépne a konfliktusba és ezzel a két ország a katonai erőegyensúlyt Husszein király és kormánya kárára változtatná meg.” A lap egy másik eshetőségre is rámutatott: ha Irak és Szíria beavatkozna és Husszein képtelennek bizonyulna az ellenállásra, akkor Izrael szabad kezet kaphatna a Szíriában és a Jordániában levő iraki csapatok elleni katonai akcióhoz. A Fehér Ház később nem volt hajlandó hivatalos állásfoglalásra, s hírek megerősítésére vagy megcáfolására. Washingtoni hivatalos források nem tagadták ilyen jellegű „feltételes készenléti tervek” kidolgozását. Különösen figyelemre méltó, hogy az Amerika Hangja, az Egyesült Államok hivatalos rádióadója, pénteki angol nyelvű adásában részletesen ismertette a Chicago Sun Times helyzetértékelését. Washingtonban az elnöki látogatás után megjelent és nyilvánvalóan sugalmazott cikket úgy tekintik, mint az Irakra és Szíriára gyakorolt amerikai nyomás eddigi legerősebb és legfenyegetőbb formáját. Laird hadügyminiszter egyébként úgy nyilatkozott: az Egyesült Államok készen áll arra, hogy Törökországban állomásozó C— 130 típusú katonai szállító repülőgépei segítségével végrehajtsa a túszok és más amerikai állampolgárok elszállítását Jordániából ha erre szükség és lehetőség lesz. A C—130 típusú gépek egyórányi légi távolságra vannak Ammantól és egyenként 95 személy befogadására alkalmasak. A térségben állomásozik továbbá az amerikai 6. flotta 175 repülőgépe. A flotta hajói tíz nap óta az izraeli és libanoni partok közvetlen közelében hajóznak. Befejeződtek Nixon tárgyalásai az izraeli miniszterelnökkel Washingtonban befejeződtek Golda Meir izraeli kormányfő tanácskozásai az amerikai vezetőkkel. Az izraeli miniszterelnök pénteken először Rogers külügyminiszterrel találkozott, majd a Fehér Házban másfél órás tanácskozást folytatott a Chicagóból visszatért Nixon elnökkel. A megbeszélésen az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács egy vezető katonai tanács,adója is részt vett. Ronald Ziegler, az elnök sajtótitkára a találkozóról közölte, hogy az amerikai —izraeli kapcsolatok széles körét tekintették át, különös tekintettel a közel-keleti amerikai túszok helyzetére és a jordániai „komoly válságra”. (Ziegler szerint az Egyesült Államok Jordánia ügyében terveket dolgozott ki „mindenféle eshetőségre” , de semmiféle döntés nem történt.) Az elnöki sajtótitkár nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, hogy szóba került-e egy esetleges izraeli beavatkozás lehetősége, sem arra, hogy fennmaradtak-e Nixon és Meir tárgyalásai után bizonyos nézetkülönbségek. Washingtoni politikai körökben hangsúlyozzák: a találkozó egyik fő témája az Izraelnek nyújtott fokozott amerikai katonai segítség és gazdasági hitel volt. Az Egyesült Államok a következő időszakban egyebek közt Phantomokat, korszerű elektronikai berendezéseket és levegő-föld rakétákat szállít Tel Avivnak. Washingtonban úgy tudják, hogy Nixon elnök a Golda Meirrel folytatott megbeszélésen hangsúlyozta: Izrael távolmaradása a New York-i közvetett tárgyalásokról nem járult hozzá az Egyesült Államok közel-keleti diplomáciai pozícióinak megerősítéséhez ... Az amerikai elnök — e jelentések szerint — kifejezésre juttatta: Izraelnek a jövőben nagyobb mértékben kellene törekednie arra, hogy öszszeegyeztesse tervezett lépéseit az Egyesült Államokkal. Vajda Péter Külföldi események - néhány sorban Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára pénteken fogadta Vladimír Kouckyt, Csehszlovákia távozó nagykövetét, akivel baráti beszélgetést folytatott. (TASZSZ) Mirja Ribicsics jugoszláv kormányfő csütörtökön fogadta Ivan Benegyiktov belgrádi szovjet nagykövetet. A fogadásra a nagykövet kérésére került sor. (Tanjug) Ifjabb üzemekben állította le a termelést a General Motors amerikai autógyár vezetősége azzal az indoklással, hogy a~ 343 ezer munkás sztrájkja miatt nem tud munkát biztosítani a dolgozóknak. (UPI) Couve De Murville volt francia miniszterelnök október 5-én háromhetes látogatásra a Kínai Népköztársaságba utazik. (AFP) Buteflika algériai külügyminiszter pénteken hivatalos látogatásra Párizsba utazott. A külügyminiszter, a tervek szerint, Pompidou elnökkel és a francia kormány más tagjaival folytat tárgyalásokat. (APS) Habarovszkban a habarovszki, primőrjei és amuri fogyasztási szövetkezetek képviselői pénteken jegyzőkönyvet írtak alá a kínai Hejtungcsiang tartomány kereskedelmi szerveinek képviselőivel a két fél közötti kölcsönös elszámolású kereskedelemről. (TASZSZ) Francia és japán felszólalás az ENSZ politikai vitájában Az ENSZ-közgyűlés péntek délelőtt folytatta az általános politikai vitát. Maurice Schumann francia külügyminiszter felszólalásában első helyen a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállításával foglalkozott. „Nem tekinthető normális helyzetnek, hogy az emberiség egynegyede ne legyen képviselve az ENSZ-ben.” Hangsúlyozta, hogy az indokínai konfliktus politikai rendezése sem képzelhető el a Kínai Népköztársaság bevonása nélkül. Ami a közel-keleti válság rendezésének lehetőségeit illeti, Schumann örömmel üdvözölte „Moszkva és Washington párbeszédének folytatódását”, de rámutatott, hogy a nagyhatalmak befolyása önmagában nem elég a tartós béke megteremtéséhez. „Csak maguk az érintett országok dönthetnek jövőjükről” — mondotta. Ennek ellenére — hangsúlyozta a továbbiakban — a négy nagyhatalom koncentrált erőfeszítései és közös javaslatai hozzájárulhatnak a helyzet rendezéséhez. Schumann üdvözölte a Szovjetunió és az NSZK között létrejött szerződést, amely — mint mondotta — fontos lépés az általános enyhülés és az együttműködés felé vezető úton. A vitában felszólalt még Kiicsi Aicsi japán külgyminiszter, aki a többi között kijelentette, hogy az ENSZ alapokmányának bizonyos cikkelyei „elavultak”, így például elavultnak minősítette az 53. és a 107. cikkelyt, amelyek az „ellenséges államok” minősítést használják. Az alapokmányból — mondotta a japán külügyminiszter — törölni kellene azokat a cikkelyeket, amelyek a második világháború örökségét tükrözik. A japán külügyminiszter kijelentette: az ENSZ-nek nagyobb szerepet kellene vállalnia az indokínai béke helyreállításában. (MTI) Párizsi és vietnami tudósítónk a DIFK javaslatáról Nixon válaszától függ, hogy elhallgassanak a fegyverek Vietnamban Nguyen Thi Binh asszony külügyminiszter, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány párizsi delegációja vezetőjének csütörtökön, a vietnami konferencia 84. ülésén tett új békekezdeményezése a francia főváros politikai érdeklődésének előterébe került. Mértékadó politikai körökben nemcsak a javaslatok realitását hangsúlyozzák, hanem igen körültekintő átgondoltságukat és ügyes időzítésüket is. Az időpont: 1971. június 30. — a DIFK javaslata szerint az amerikai és a csatlós csapatoknak eddig kellene elhagyniuk Vietnamot — megegyezik azzal a dátummal, amelyet több amerikai szenátor is követel Nixontól. Nagy érdeklődésre tarthat számot az amerikai közvélemény körében a DIFK ama bejelentése, hogy a csapatkivonás jelzett deklarálása után nyomban kész tárgyalást kezdeni a hadifoglyok — és minden bizonnyal a VDR is az ott fogva tartott amerikai pilóták — szabadon bocsátásáról, továbbá az is, hogy a csapatkivonás puszta bejelentését elegendő előfeltételnek tekinti a DIFK az azonnali fegyverszünethez. A francia fővárosban általános a vélemény: Nixon válaszától függ, hogy rövid időn belül elhallgassanak végre a fegyverek Vietnamban. Fábián Ferenc Jelentős diplomáciai kezdeményezés A DIFK javaslatát Xuan Thuy felszólalásával együtt ismerteti a pénteki hanoi sajtó. Hanoi politikai körökben úgy vélik, hogy a DNFF 10 pontjának közrebocsátása óta ez a legjelentősebb diplomáciai kezdeményezés. Megfigyelők úgy vélik, hogy a 8 pont közül különösen kettő kulcsfontosságú: az amerikai csapatok visszavonásának deklarálása az 1971. június végi határidőig, valamint a Thieurhy-csoport kirekesztése a politikai rendezésből. E két alapvető tétel elfogadása az amerikai fél részéről megteremthetné a rendezés kedvező feltételeit. Az amerikai csapatok kivonásának deklarálása gyakorlatilag a fegyverszünetet jelentené. A felszabadító hadsereg ugyanis ez esetben beszüntetné a támadásokat és garantálja a csapatvisszavonások biztonságát. A Binh-nyilatkozattal kapcsolatban Hanoiban úgy tudják, hogy megegyezés esetén szabadon bocsátanak minden amerikai foglyot, beleértve a VDK felett lelőtt és foglyul ejtett pilótákat is. Rózsa László A Ceyloni KP az ország helyzetéről Colombóban pénteken nyilvánosságra hozták a Ceyloni Kommunista Párt Központi Bizottsága ülésének közleményét, amely elemzi az országban kialakult politikai helyzetet az 1970. május 27-én lezajlott választások után. „A központi bizottság a külföldi imperializmus és a belső Reakció súlyos politikai vereségének tartja az Egyesült Baloldali Front — a Ceyloni Kommunista Párt, a Szri Lanka Szabadság Párt és a Lanka Szama Szamadzsa Párt — választási győzelmét és az Egyesült Baloldali Front kormányának megalakítását” — hangzik a közlemény. A központi bizottság megállapítja: meghiúsultak azok a reakciós kísérletek, amelyekkel meg akarták akadályozni a baloldali erők képviselőinek bevonását az új kormányba. A közlemény felsorolja azokat a pozitív lépéseket, amelyeket az Egyesült Baloldali Front kormánya tett három hónap alatt. A központi bizottság véleménye szerint a ceyloni haladó mozgalom döntő szakaszba lépett. A pénzügyi és gazdasági válság okozta problémákat csak a monopóliumok ellen irányuló radikális intézkedésekkel lehet megoldani. Az események olyan intézkedéseket követelnek az Egyesült Baloldali Front kormányától és követőitől, mint a bankok, a kül- és nagykereskedelem, a külföldi monopolista társaságok államosítása, a reakciós erők eltávolítása az államapparátusból, az iparosítás végrehajtása, a gazdasági kapcsolatok kiszélesítése a szocialista országokkal — hangoztatja a közlemény. (TASZSZ) Svoboda látogatása Szlovákiában Ludvík Svoboda csehszlovák köztársasági elnök néhány napos szlovákiai látogatása alkalmából a többi között megtekintette a komarnói hajógyárat, a godoci földművesszövetkezetet és pénteken a partizanskei Augusztus 29. üzemet, amelynek udvarán beszédet mondott. Méltatta Szlovákia gyors fejlődésének eredményeit. Hangsúlyozta: a föderáció konszolidálóan hatott a bonyolult belpolitikai fejlődésre. Ezután kijelentette: „Ezekben a napokban Dél-Szlovákiában is ellátogattam azokra a területekre, ahol magyar nemzetiségű polgártársaink élnek. Mindenütt örömteli, áldozatos, öntudatos munkát láttam. Jogosan megállapíthatjuk, hogy magyar polgártársaink, csakúgy, mint az ukránok és a lengyelek is, hatékonyan hozzájárulnak szocialista országonk további fejlődéséhez.” (MTI)