Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-26 / 226. szám
2 Jordániában kiadták a tűzszünet parancsot (Folytatás az 1. oldalról.) Az Ammanban tartózkodó arab békéltető bizottság péntek délután szudáni katonatisztekből álló csoportot küldött Irbidbe, Észak-Jordánia legnagyobb városába, hogy a helyszínen ellenőrizzék a korábban kölcsönösen elrendelt tűzszünet betartását. Az ammani rádió felszólította a palesztinaiakat, hogy fogadják a szudáni katonatisztek küldöttségét és nyújtsanak nekik mindenben támogatást. Mint ismeretes, a jordániai hadsereg és a palesztinai ellenállók egy héten át véres harcot vívtak a város térségének ellenőrzéséért. A MENA hírügynökség beszámol arról, hogy Nasszer egyiptomi elnök a délutáni órákban fogadta Khadafit, a Líbiai Forradalmi Tanács elnökét. Az ammani rádió közölte, hogy Husszein király elfogadta Mohammed Daud dandártábornok, miniszterelnök lemondását. Az uralkodó ugyanakkor felkérte a katonai kabinetet, hogy ideiglenesen maradjon hivatalában, az új kormány megalakításáig. Az Al Ahram beszámol arról, hogy az egyiptomi biztonsági szervek nyomára akadtak Daudnak, aki lemondását követően eltűnt kairói szállodájából. Daud kérte, hogy ne tárják fel hollétét, mivel — mint mondotta — „magára akar maradni gondolataival”. A dandártábornok közölte, azért mondott le, mert kormányát „olyan dolgokkal vádolták, amelyeket nem követett el” és lehetővé akarta tenni, hogy egy polgári nemzeti kormány alakításával létrejöjjön országában a béke. A katonai kormány lemondását megfigyelők igen pozitív fejleménynek minősítik a fegyveres konfliktus megszüntetésének szempontjából, hiszen ismeretes, hogy a katonai kabinet megalakulása és a palesztinai mozgalmak felszámolását célzó politikája közvetlen kirobbantója volt a véres eseményeknek. A hírügynökségek azonban figyelmeztetnek arra is, hogy valójában Madzsali katonai főkormányzó volt a hatalom tényleges birtokosa a véres napok idején, és Daud lemondásának jelentőségét csökkenteni látszik, hogy Madzsali továbbra is Jordánia első számú „erős embere”. Mona Daud, Jordánia csütörtökön lemondott miniszterelnökének lánya hamarosan Kairóba érkezik, miután beutazási engedélyt kapott az I EAK ammani nagykövetségétől. A kairói Al Ahram úgy tudja, hogy a lány, aki már korábban a palesztinai forradalmi erőkhöz csatlakozott, néhány nappal ezelőtt táviratban szólította fel apját: mondjon le miniszterelnöki megbízatásáról, és álljon át a palesztinai mozgalom oldalára. Péntek délután Ammanból Bejrútba érkezett a közel-keleti légiforgalmi társaság egyik, az Egyesült Államok által bérelt repülőgépe Fedélzetén a jordániai fővárosból elszállított külföldi állampolgárok egy újabb csoportját hozta magával. A 66 utas közül 26 amerikai állampolgár. (MTI) Szovjet—nyugatnémet tárgyalások Moszkvában a kereskedelmi és a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és Karl Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter pénteken megvitatta a szovjet—nyugatnémet kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit. Karl Schiller a szovjet külkereskedelmi minisztérium meghívására csütörtökön érkezett Moszkvába. Alekszej Manzsulo és Nyikolaj Oszipov szovjet miniszterhelyettesek, Helmuth Allardt nyugatnémet nagykövet, Johann Schellhorn nyugatnémet gazdaságügyi államtitkár is részt vettek a megbeszélésen. Az utóbbi időben valamelyest fejlődtek a két ország gazdaságikereskedelmi kapcsolatai. Nem-rég írták alá azt az egyezményt, amelynek értelmében a Szovjetunió 1973 októberétől kezdődően, húsz év alatt több mint 52 milliárd köbméter földgázt szállít a Német Szövetségi Köztársaságnak. Ugyanakkor az NSZK, az idei évtől kezdve, három év alatt 1,2 millió tonna nagy átmérőjű csövet és egyéb gépipari berendezést szállít a Szovjetuniónak. Ezen a héten Alekszandr Taraszov gépkocsiipari miniszter vezetésével szovjet küldöttség utazott az NSZK-ba és ott tárgyalásokat folytat a gépkocsiipari együttműködés lehetőségeiről. A Szovjetunió e téren már együttműködik Olaszországgal és Franciaországgal. A múlt évben a szovjet—nyugatnémet kereskedelmi forgalom 496,8 millió rubelt tett ki, vagyis 1965-höz viszonyítva megkétszereződött. Az NSZK jelenleg a negyedik helyet foglalja el a Szovjetuniónak a kapitalista országokkal folytatott kereskedelmében (Anglia, Japán és Finnország után). Az augusztusban aláírt szovjet —nyugatnémet szerződés rögzítette a feleknek a gazdasági együttműködés kiszélesítésére irányuló törekvését. (TASZSZ) Kambodzsa északnyugati tartományai felszabadultak (Hanoi tudósítónktól.) A péntek reggeli hanoi lapok a Khmer hírügynökségre hivatkozva mérleget közölnek az elmúlt félév harcairól. A hírügynökség összefoglalója szerint az eddigiekben az ország területének kétharmada szabadult fel. A lapok térképet közölnek, amely jelzi, hogy lényegében háromféle zóna létezik: a teljesen és vitathatatlanul felszabadított északnyugati tartományok, amelyek közé Kratlé, Mondolkiri, Rattanakiri, Szung Trong, Preah Vihear tartoznak. E tartományokban majdnem hárommillió ember él. A teljesen felszabadított zónákban új hatalmi szerveket hoztak létre, amelyek a harc és a közigazgatás irányítását szolgálják. Ami a stratégiai mérleget illeti, a közölt térképből világosan kitűnik, hogy az ország északnyugati részén nemzeti felszabadító erőknek sikerült egy összefüggő területet létrehozni, melynek határai részint a dél-laoszi Patet Lao-erőkkel, részint a DNFF birtokolta dél-vietnami területekkel érintkeznek. Az összefoglaló közli a kormányerőknek okozott veszteség pontos adatait s hangoztatja, hogy majdnem minden stratégiai út, amely a khmer fővárosba vezet, el van vágva. Rózsa László Külföldi események néhány sorban A Béke-volágtanács felhívást intézett a nemzeti békemozgalmakhoz, hogy országaikban október 12. és 19. között rendezzék meg az amerikai agresszió ellen küzdő laoszi néppel való szolidaritás hetét. (TASZSZ) Todor Zsivkov bolgár miniszterelnök, aki hivatalos látogatáson Reykjavíkban tartózkodik, pénteken megkezdte tárgyalásait az izlandi vezetőkkel. (MTI) Nicolae Ceausescu, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, aki Franz Jónás osztrák államelnök meghívására ötnapos hivatalos látogatást tett Ausztriában, péntek este visszaérkezett Bukarestbe. (MTI) Észak-Rajna-Vesztfáliában és Baden-Württembergben pénteken 50 000 dolgozó vett részt a fémfeldolgozó, valamint a vas- és acéliparban rendezett sztrájkokban. (MTI) A Szakszervezeti Világszövetség titkársága nyilatkozatot tett közzé, amelyben támogatja a DIFK küldöttségének a párizsi értekezleten tett új kezdeményezését. Az SZVSZ titkársága felhívja a világ szakszervezeteit és dolgozóit, hogy nyújtsanak még nagyobb támogatást a vietnami népnek. (TASZSZ) Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter, aki jelenleg az ENSZ székhelyén tartózkodik, csütörtökön megbeszélést folytatott az ugyancsak New Yorkban tartózkodó Sir Alec Douglas-Home angol külügyminiszterrel. (MTI) Argentin üzletemberek Moszkvában tárgyalásokat kezdtek a szovjet külkereskedelmi szervezetekkel különböző szovjet gyártmányú áruk vásárlásáról. Ezzel egyidejűleg a küldöttség tájékozódik argentin áruk eladásának lehetőségeiről a Szovjetunióban. (TASZSZ) Mohammad Zahir Sah, Afganisztán királya négynapos hivatalos csehszlovákiai látogatásának befejeztével pénteken gyógykezelésre Karlovy Varyba utazott. (CTK) Szung Csi-kuangot, a Kínai Népköztársaság nagykövetét pénteken akkreditálták az NDK-ban. Manfred Gerlach, az államtanács elnökhelyettese fogadta az új nagykövetet és átvette tőle megbízólevelét. (ADN) Jacob Beam, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete pénteken a Kremlben látogatást tett Alekszej Sigyikovnál, az Interparlamentáris Unió szovjet csoportjának elnökénél. (TASZSZ) NÉPSZABADSÁG 1970. szeptember 26. szombat A Pravda a magyar—szovjet diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének évfordulójáról A Pravda pénteki száma cikket szentel a magyar—szovjet diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele negyedszázados jubileumának. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság testvéri szövetsége, szoros együttműködése — hangsúlyozza cikkében Vlagyimir Geraszimov — megfelel a két nép közös érdekeinek, hozzájárul gyorsabb előrehaladásunkhoz. Az eltelt negyedszázad során gyökeresen megváltozott a szocialista Magyarország arculata. Az MSZMP vezetésével az ország dolgozói lerakták a szocialista társadalom alapjait és betetőzik a szocializmus építését. A munkásosztály forradalmi pártja az MSZMP tevékenységét a marxizmus-leninizmus alkotó eszméinek alapjára építi. A magyar kommunisták felhasználták és felhasználják az SZKP és az egész kommunista mozgalom gazdag tapasztalatait, s maguk is nem kevéssel járultak hozzá a testvérpártok közös kollektív tapasztalatainak kincsestárához. A szocialista építés előrevitelét és alapvető feladatainak megoldását, a függetlenség és biztons megvédelmezését Magyarország összekapcsolja a Varsói Szerződés és a KGST összes tagországainak közös erőfeszítéseivel és érdekeivel. A testvérországok sorában haladva Magyarország a társadalmi, gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális fejlődés minden lehetőségét kiaknázza. Az elmúlt negyedszázad során — húzza alá a cikk — mérhetetlenül megnőtt a Magyar Népköztársaság tekintélye a nemzetközi küzdőtéren. Budapesten hangzott el a Varsói Szerződés országainak felhívása az összeurópai biztonsági és együttműködési tanácskozás összehívására. A Magyar Népköztársaság az utóbbi években nemegyszer lépett fel kezdeményezően a Duna menti országok békés együttélése légkörének megteremtését illetően. A Szovjetunióval és a szocialista közösség más országaival együtt a népi Magyarország állhatatosan törekszik a nemzetközi helyzetnek a béke javára történő minőségi megváltoztatására. Erőfeszítéseit egyesítve más szocialista országokéval, Magyarország határozottan fellép az amerikai imperialista körök agressziós politikájával, valamint a minden rendű és rangú revansista törekvések ellen. A magyar kommunisták — emeli ki a Pravda cikke — igazi forradalmárokként kitartóan és következetesen síkraszállnak a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért és összefogásáért. Konkrét hozzájárulásuk ehhez a nagy fontosságú munkához jelentős és általánosan elismert. A szovjet emberek — hangzik befejezésül a szovjet sajtó vezető lapjának cikke — tiszta szívből kívánnak magyar testvéreiknek újabb dicső sikereket a kommunizmus és a béke, a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság további szilárdítása javára. Straub F. Brúnó felszólalása a bécsi atomenergiai közgyűlésen A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség XIV. közgyűlésének csütörtöki ülésén felszólalt a magyar delegáció vezetője, Straub F. Brúnó, az Országos Atomenergia Bizottság elnökhelyettese, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke. Felszólalásában ismertette a magyar kormány álláspontját a közgyűlés napirendjén szereplő főbb kérdésekről. Hangsúlyozta, hogy az ügynökség feladata és fontossága megnőtt, mivel sürgősen be kell fejeznie az atomsorompó-szerződéssel kapcsolatos ellenőrzési rendszer kidolgozását. Ebben a magyar kormánydelegáció is komoly munkát végez, mert úgy látja, hogy az atomsorompó-szerződés igen jelentős lépést jelent a fegyverkezési verseny megfékezésében. Autósztrájk: helyi és országos következmények (Washingtoni tudósítónktól.) Szeptember 15. óta tart a General Motors 350 ezer munkásának sztrájkja. Csaknem teljesen bizonyosnak látszik, hogy a sztrájk nem ér egyhamar véget: három évvel ezelőtt a Ford-művek munkásainak sztrájkja kereken két hónapig tartott. A szakszervezet mostani sztrájkalapja legalább hat-nyolc hétre elegendő. A sztrájkot hónapokig tartó tárgyalások előzték meg az autómunkások szakszervezete és a három nagy autógyár (a Ford, a General Motors és a Chrysler) között. Amikor az autógyárak elutasították az autómunkások bér- és nyugdíjigényeit, szociális követeléseit, a drágulást követő mozgó bérskála bevezetését — ezekhez hasonló követeléseket más szakmákban teljesítettek —, a szakszervezet a General Motorsot választotta a sztrájk célpontjául. Ez lehetővé teszi, hogy a többi autógyár — a másik „két nagy” és a kisebb American Motors Művek — folytassa a termelést. A szakszervezet azzal, hogy a sztrájkot egy cégre korlátozta, biztosítani akarta az amerikai autóipar versenyképességét egy olyan időszakban, amikor a hazai ipar piacra dobta az első igazi kiskocsikat: ezekkel megkísérlik felvenni a konkurrenciaharcot a Volkswagen-művekkel, a japán Toyotával s más cégekkel szemben. Említésre méltó emellett az is, hogy a szakszervezet nem rendelt el sztrájkot a General Motors üzemeinek egy kis részében, azokban a gyáregységekben, amelyek más autógyárak számára gyártanak alkatrészeket, nélkülözhetetlen berendezéseket. Es az intézkedés — a „konkurrencia” termelésének érintetlenül hagyásával — fokozza a General Motorsra nehezedő nyomást, hogy tegyen eleget a jogos követeléseknek. A General Motors az Egyesült Államok legnagyobb ipari üzeme, amelynek a sztrájk következtében egynapi vesztesége meghaladja a 90 millió dollárt. A termelési kiesés a General Motors amerikai és kanadai üzemeiben napi 26 ezer személy- és tehergépkocsi. A sztrájk kihatásai közvetlenül érintenek mintegy 34 ezer amerikai vállalatot, amelyek a General Motorsnak szállítanak. Az amerikai acélgyártás mintegy tíz százalékának a GM üzemel a fogyasztói, a sztrájk érzékenyen érinti az alumíniumipart is. (A GM új kiskocsijának, a Vegának motorblokkja nagyrészt alumíniumból készül.) Az autógumiipar is szinte első perctől kezdve érzi a sztrájk hatását. E vállalatok egy része máris csökkentette termelését és megkezdte az elbocsátásokat. A szakszervezetre rákényszerített sztrájk egyik legközvetlenebb következménye a munkanélküliségnek a vártnál gyorsabb növekedése. A kor-mányhoz közel álló közgazdászok számításai szerint, a munkanál- jküliség országos rátája, amely augusztusban 5,1 százalék volt, egy-két hónapon belül hat szá-zalékot érhet el. Máris nyilvánvaló, hogy a sztrájk kihatásai korántsem korlátozódnak a GM-mel kapcsolat- ,ban levő vállalatokra vagy az ohio-michigani iparvidékre, ahol a GM-üzemek zöme működik s ahol a közvetlen következmények azonnal érezhetők voltak. (Csökkent a villamosenergia-, a benzin-fogyasztás, a teherszállításokat végző vasutak igénybevétele.) A sztrájk először is keresztülhúzta a Nixon-adminisztráció számítását, amelyet a Fehér Ház egy vezető közgazdásza így fogalmazott meg: „A szakszervezetek bérköveteléseik mérséklésével járulnak majd hozzá a kormányzat inflációellenes harcához.” Bebizonyosodott, hogy a munkásosztály nem hajlandó ellenállás nélkül megfizetni a folytatódó infláció adóját. Mi több, a sztrájk várható, legalábbis részleges sikere feltétlenül érezteti majd hatását más szakmákban is, ahol az idén járnak le a kollektív szerződések. (A gazdasági következményeket itt nehéz elválasztani a politikaiaktól: nyilvánvaló, hogy a novemberi választások előtt — s talán hosszabb távon is — Nixon pártja, amely számított a munkásrétegekre, igen sok választót veszít el.) Másodszor: még egy rövidebb sztrájk is — de kiváltképpen egy hosszabb ideig tartó munkabeszüntetés — meghiúsította azokat a hivatalos terveket, hogy a „minirecessziót” valamiféle szerény fellendülés követi, amelyet a nemzeti jövedelem kisebb mértékű növekedése is tükröz majd a következő negyedévben. „Az autósztrájk — jelentette ki Harold Passer, a kereskedelmi minisztérium gazdasági államtitkára — épp akkor mért csapást a gazdaságra, amikor azt hittük, a felfelé vezető úton indultunk el.” És a Wall Street Journal pedig megállapította: most már csaknem bizonyosra vehető, hogy a bruttó nemzeti össztermék a következő negyedévben gyakorlatilag a korábbi szinten marad. Vajda Péter