Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
Folytatódtak a magyar—csehszlovák külügyminiszteri tárgyalások A csehszlovák külügyminiszter megkoszorúzta a Hősök Emlékművét A vendégek látogatása a Mezőgazdasági Kiállításon Ján Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere — aki Peter János külügyminiszter meghívására hivatalos baráti látogatást tesz hazánkban , szerdán megkoszorúzta a Hősök terén a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzási ünnepségen magyar részről jelen volt Péter János, Vince József, hazánk prágai nagykövete, Barity Miklós, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, Pinczel László, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, dr. Katona Géza, a fővárosi tanács főosztályvezetője. Csehszlovák részről részt vett Frantisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagykövete, Mecislav Jablonsky, a miniszter titkárságának vezető-je, Zdenek Litavsky, a külügyminisztérium titkárságának munkatársa, Peter Brodnak, a külügyminisztérium osztályvezetőhelyettese, dr. Oldrich Mohelsky nagykövetségi tanácsos és Vladimír Troján magyar előadó, Ján Marko és felesége, valamint a magyar—csehszlovák tárgyalásokon részt vevő csehszlovák küldöttség tagjai — Péter János Vince József, valamint a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa társaságában — , szerdán délelőtt Budapest nevezetességeivel ismerkedtek. Elkísérte őket Frantisek Dvorsky nagykövet is. Ezt követően felkeresték a Mezőgazdasági Kiállítást, ahol dr. Gergely István, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes és Szőke Mátyás, a kiállítás igazgatója üdvözölte a vendégeket. A házigazdák társaságában megtekintették a kiállítás főpavilonját, s ellátogattak a csehszlovák pavilonba is. Itt Andrej Golan köiszűntette a látogatókat. Az ezt követő körséta befejeztével a bemutató tribünjéről megtekintették a felvonultatott nagy tejesítményű, korszerű mezőgazdasági gépeket és a lovasbemutatót. Ján Marko nagy elismeréssel nyilatkozott a kiállításon látottakról. Szerda délután a Külügyminisztériumban folytatódtak a magyar —csehszlovák külügyminiszteri tárgyalások. Ján Marko és kísérete megkoszorúzza a Magyar Hősök Emlékművét. Varsóra Ján Marko tisztelökre Péter János külügyminiszter és felesége szerda este a Külügyminisztérium Dísz téri vendégházában vacsorát adott Ján Marko csehszlovák külügyminiszter és felesége tiszteletére. A vacsorán részt vett dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter, Lázár György munkaügyi miniszter, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Vince József, hazánk prágai nagykövete, Barity Miklós, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Csehszlovák részről részt vett a vacsorán Frantisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagykövete, Mecislav Jablonsky, a miniszter titkárságának vezetője és a csehszlovák külügyminiszter kíséretében levő személyiségek. Ünnepi megemlékezés Jászberényben a KNDK megalakulásának 22. évfordulójáról A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának 22. évfordulója alkalmából szerdán ünnepi megemlékezést rendezett a Jászberényi Hűtőgépgyár művelődési házában a Hazafias Népfront Szolnok megyei, valamint jászberényi járási és városi bizottsága. Az ünnepi nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Csáki István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára, Fodor Mihály, a megyei tanács vb-elnöke, Oláh János, a Hazafias Népfront megyei titkára. Jelen volt Li Dong Szon, a Koreai NDK budapesti nagykövete és a nagykövetség több vezető munkatársa. Kárpáti József, a Jászberényi Hűtőgépgyár üzemi pártbizottságának titkára mondott megnyitót, majd Mátyás László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára ünnepi beszédben méltatta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának jelentőségét, történelemformáló szerepét Kelet-Ázsiában. A nagygyűlésen felszólalt Li Dong Szan nagykövet is. (MTI) A ISW.-n Üdnöksöff Kiskörén A Tisza II. vízlépcső építkezésénél tartott helyszíni szemlét szerdán a KISZ kb intéző bizottsága. Megvizsgálták az építkezés jelenlegi helyzetét, és a jelenlevő gazdasági vezetőkkel együtt megbeszélték a megoldásra váró problémákat, a vízlépcső és öntözőrendszerei felett vállalt KISZ-védnökség kétéves tapasztalatait. A gazdasági vezetők az építkezés helyzetéről adtak tájékoztatást. Megállapították, hogy az építkezés a tervezett ütemben halad, és több épületrészt novemberben már átadnak munkára a szerelőknek. Az idén elvégzett alapvető beruházási munkák rendkívül jelentősek az építkezés további kimenetele szempontjából is — hangsúlyozták a KISZ-védnökségi szemlén. jmmmmm immmmmm. MAGYAR-SZOVJET GAZDASÁGI KAPCSOLATOK Lassz jelentőségű ieegállapodások A szerdai lapok közölték, hogy a szovjet fővárosban kedden befejeződött az 1974—1975-ös időszakra vonatkozó magyar és szovjet népgazdasági tervek egyeztetése. Az erről szóló jegyzőkönyvön kívül két másik, nagy jelentőségű megállapodást is aláírtak. A tesrvegyeztető tárgyalások eredményeképpen megszabták a két ország gazdasági együttműködésének alapvető irányait a következő öt esztendőre, s a felmerült problémák hatékony megoldásáról is intézkedtek. „A népgazdaság alapvető ágait felölelő tervkoordináció — ahogy ezt a Pravda tegnapi kommentárja megállapítja — elősegíti a termelés szakosításának és kooperációjának továbbfejlesztését, az ipar és a mezőgazdaság kölcsönös áruszállításainak növelését, a tudományos- műszaki kapcsolatok bővítését.” Népgazdaságunk tervszerű fejlesztése, az új ötesztendős időszak megalapozása szempontjából rendkívül fontos, hogy legnagyobb külkereskedelmi, kooperációs és műszaki-tudományos partnerünkkel, a Szovjetunióval, előre egyeztetjük elképzeléseinket. A tervkoordináció záró jegyzőkönyve a két ország kölcsönös áruforgalmának mintegy 55 százalékra növelését teszi lehetővé. A magyar—szovjet külkereskedelmi forgalom várható évi körülbelül 10 százalékos átlagos növekedési üteme igen jelentős. Ám ez a gyakorlati tapasztalatok szerint még tovább növekszik az ötesztendős és az éves államközi áruforgalmi megállapodások aláírását megelőző tárgyalásokon, s e kereteket kitöltő különböző konkrét üzletkötések alkalmával, új igények és szállítási lehetőségek feltárásával. Az eredményesen zárult tervegyeztetés mindenekelőttt lehetővé teszi a népgazdaságunk fejlesztéséhez nélkülözihetegen nyersanyagimport növelését. Kohókoksz-behozatalunk például mintegy 50 százalékkal növekszik öt év alatt, s 1975-ben eléri a 750 ezer tonnát. A szovjet nyersolajimport az idei négymillió tonnáról 6,5 millió tonnára bővül, s 1975-ben már egymilliárd köbméter földgázt is vásárolunk a Szovjetuniótól. A villamosenergia-import 4,2 milliárd kilowattórára, a vasércbehozatal 2,2 millió tonnára növekszik a negyedik ötéves terv utolsó esztendejében. Több mint 50 százalékkal nő a hengerelt acéláru és a cement behozatala. A papírimport 20 ezer, a kartoné 10 ezer tonnával, a gyapoté 13 ezer tonnával gyarapszik öt év alatt. Ipari fából és fenyőfűrészáruból együttesen kétmillió köbmétert vásárolunk 1975-ben, ez megegyezik az idei import értékével. Két-háromszorosára növekszik viszont a faforgács- és farostlemez-behozatal. A tervkoordinációs megállapodás a lakosság ellátásának javításához is hozzájárul. A hűtőszekrény-import például csaknem megnégyszereződhet s 1975-ben elérheti a 95 ezer darabot. Színes televíziós vevőkészülékből 15 ezer, személygépkocsikból 43 500 darabot vásárolunk 1975-ben. A kocsik közt egyébként a negyedik ötéves terv utolsó esztendejében már 30 ezer darab Fiat-licenc alapján gyártott Zsiguli lesz. Ebből 13 ezer darabért a kooperációs megállapodás értelmében magyar alkatrészekkel fizetünk. A kölcsönös gépforgalomban bizonyos fokú koncentrációt irányoztak elő. A Szovjetunióból főleg személy- és tehergépkocsikat, mezőgazdasági gépeket (egyebek közt évente 4 ezer darab MTZ-t és ezer egyéb traktort, valamint ezer SZK—4-es és 5-ös gabonakombájnt), valamint komplett gyárberendezéseket importálunk. Teljes kivitelünknek a jövőben is mintegy a fele lesz gépipari termék, ennek viszont már 45 százaléka közúti jármű, elsősorban autóbusz. Könnyűipari termékeink kivitele 50, a mezőgazdasági termékeké mintegy 85 százalékkal növekszik öt év alatt. Gyógyszerexportunk az idei 50 millió rubelről 70 millió rubelre emelkedik 1975-ben. Az eredményes megállapodás mindkét fél kölcsönös erőfeszítéseinek gyümölcse. A tervkoordináció záró jegyzőkönyvének aláírását csaknem háromesztendős sokoldalú kollektív munka előzte meg. Tisztázásra váró nagy jelentőségű problémák szerepeltek például a magyar—szovjet párt- és kormányvezetők eszmecseréin, a két ország kormányközi bizottságának napirendjén. A minisztériumok részletekbe menő tárgyalásain részt vettek az érdekelt magyar vállalatok szakemberei is, így a megállapodás tükrözi a vállalatok fejlesztési elképzeléseit s ez hozzájárul annak eredményes végrehajtásához. A kedden aláírt másik két megállapodás hatóköre túlmutat a negyedik ötéves terv időszakán és hosszú távra biztosítja néhány fontos nyers- és alapanyagból a hazai szükségletek gazdaságos, zavartalan kielégítését. A karton, az azbeszt, a foszfortartalmú nyersanyagok és műtrágyák gyártásának fejlesztésében megvalósuló együttműködés keretében hazánk 1971—1973 között különböző árukat, főként gépeket szállít a Szovjetuniónak a szóban forgó kapacitások bővítéséhez. A Szovjetunió ennek fejében vállalja, hogy 1976 és 1990 között a magyar árukért, gépekért az 1975. évi színvonalon felüli papírkarton, azbeszt, foszfortartalmú nyersanyagok és műtrágyák szállításával fizet, így az elkövetkező 20 évben garantált a magyar népgazdaság ellátása az említett fontos anyagokból. A tíz évre szóló olefinokémiai együttműködési megállapodás értelmében hazánk alacsony oktánszámú benzinből évi 210 ezer tonna olefinterméket (130 ezer tonna etilént és 80 ezer tonna protilént) állít elő. Az olefinterméket a magyar—szovjet határ mentén épülő gyárba, Kaluzsba szállítják (az etilént csővezetéken). A kaluzsi gyár a magyar olefinért polietiléminnel és más műszál- és műanyag-alapanyaggal fizet. A megállapodás lehetővé teszi világszínvonalon álló korszerű, optimális méretű petrolkémiai üzemek építését, mind hazánkban, Leninvárosban, mind pedig a Szovjetunióban, Kalozsban. Így e fontos petrolkémiai termékekből gazdaságosan elégíthetjük ki a húszas szükségleteket s beruházási megtakarításokat is érnek el a kooperáló két országban. Hasonló petrolkémiai együttműködésre már van példa Nyugaton. A szocialista országok között azonban ez az első nagyszabású petrolkémiai kooperációs megállapodás, amely jelzi a szocialista integrációban rejlő nagy lehetőségeket. A Moszkvában aláírt dokumentumok messzire mutató új szakaszt képeznek a magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésében. A népgazdasági tervek koordinációinak záróokmányát csakúgy, mint a másik két megállapodást a KGST 23. és 24. ülésének szellemében a nemzetközi munkamegosztás új, haladó formáinak térhódítása jellemzi, a jövőre induló új ötéves tervidőszakban lényegesen növekszik a termelési kooperáció és a gazdasági integráció irányába ható sokoldalú kapcsolatok szerepe. S ez hozzájárul országaink műszaki-gazdasági együttműködésének elmélyítéséhez, a kölcsönös áruforgalom dinamikus fejlődéséhez. A megszabott feladatok nagyok, ám mégis reálisak, mert hűen tükrözik szocialista együttműködésünk szellemét, országaink érdekeit, mert a szuverenitás és a kölcsönös előnyök elvén alapulnak. NYUGAT BERLIN realitások Sok jel mutat arra, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződés bizonyos fokú megnyugvást keltett a nyugat-berliniekben. Anakronisztikus ugyan benni felelős politikusoknak, így Brandt kancellárnak is az a többször hangoztatott nézete, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálásának egyik előfeltétele a nyugat-berlini probléma megnyugtató rendezése, viszont maga a kancellár tette azt a kijelentést is, hogy a város nem lehet örökké a feszültségek forrása. Bonnban különös hangsúllyal arról beszélnek, hogy az európai realitásokkal együtt a nyugat-berlini realitásokat is el kell ismerni. Ezt a megjegyzést a Szovjetuniónak és a Német Demokratikus Köztársaságnak címezik. De vajon Bonnban pontosan ismerik-e a realitásokat? Bár az utóbbi időben néhány jel gondolkodásbeli változásra utal Nyugat-Berlinről a bonni koponyákban, a szövetségi köztársaság kormánya mégis számtalan olyan követelést hangoztat, amely enyhén szólva mellőzi a realitásokat. Nem veszi figyelembe a többi között azt a tényt, hogy Nyugat- Berlin az NDK területén fekszik, s a potsdami megállapodások értelmében a városrésszel kapcsolatos kérdések a négy nagyhatalom hatáskörébe tartoznak, a szövetségi köztársaság tehát semmiféle igényt nem formálhat magának Nyugat-Berlinnel kapcsolatban. Ugyanakkor nem egészen világos és nem is minden ponton találkozik a három nyugati hatalom elképzelése egymással és Bonnal Nyugat-Berlin jövőjéről. Feltehetően az eltérő nézetek egyeztetése végett kerül sor a hét végén Bonnban a három nyugati hatalom képviselőinek és a bonni kormány megbízottjainak tanácskozására. A nyugati sajtóban az utóbbi napokban számos írás jelent meg e tárgyalásokkal kapcsolatos várható szovjet és NDK-álláspontról. A cikkíró legnagyobb fájdalma, hogy szerintük a Szovjetunió mind ez ideig nem fedte fel kártyáit. Pedig a Szovjetunió, csakúgy, mint az NDK, már többször is világosan értésre adta: tekintettel a város speciális helyzetére — gazdasági kapcsolatok az NSZK- val, közlekedés az NDK felségterületén átvezető útvonalakon stb. —, a négy nagyhatalomnak a realitásokból kiindulva olyan megállapodásra kell jutnia, amelyek elfogadják, hogy Nyugat-Berlin különleges státusú város, amelyet gazdasági és egyéb szálak fűznek ugyan az NSZK-hoz, de nem képezi annak részét. Az NSZK-nak tehát tovább kell csökkentenie politikai jelenlétét Nyugat-Berlinben. Vagyis Nyugat-Berlinnek el kell nyernie és ténylegesen gyakorolnia kell az önállóságot, megszabadulnia a korábbi nyugatnémet kormányok által rákényszerített politikai ballaszttól, zavartalanul építenie kapcsolatait a világ nyugati és keleti felével, szabadon megválasztania gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi partnereit. A fejlődésnek ez a tendenciája elsősorban a város lakosságának kedvezne, de egy feszültségi góc megszüntetésével jelentős hozzájárulás lenne az európai biztonság megteremtéséhez is. Berlin, 1970. szeptember 16. Kanyó András