Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

4 A Német Kommunista Párt akciói a dolgozók érdekeinek védelmében A Springer­­konszernhez tar­tozó Die Welt támadást inté­zett a Német Kommunista Párt ellen az­zal összefüggés­ben, hogy a fém­munkások szak­­szervezete a bé­rek és fizeté­sek 15 százalékos felemelését kö­veteli. A Die Welt szerint a fémmunkások követelése nem más, mint ..kom­munista agitá­torok műve”. A Springer-lap kommunista­ellenes támadá­sára azután ke­rült sor, hogy Hermann Cau­­tier, a Né­met Kommunis­ta Párt elnök­ségének tagja be­szédet mondott Düsseldorfban, a Rajna-Veszt­­fália tartomány fémmunkásai­nak tanácsko­zásán. Gautier kifejtette: telje­sen jogos a szak­szervezet bér­emelési követelése, mert a nagy­­vállalatok önkényes árpolitikája rendszeresen csökkenti a munka­bérek vásárlóértékét. Ugyanakkor a profit ugrásszerűen növekszik: a fémipari monopóliumok tiszta nyeresége 1969-ben 30 százalékkal szaporodott és már 1970-ben is túlhaladta a 20 százalékos emel­kedést. A Német Kommunista Párt sajtószolgálata rámutat: a fém­munkások 15 százalékos béreme­lési követelése már hónapok óta napirenden van. A párt, amely­nek soraiban sok fémmunkás és szakszervezeti top van, magától értetődően nyomatékosan támo­gatja a munkások bérharcát. A Die Welt önmagát a nagytőke védelmezőjeként leplezi le, ami­kor a szakszervezet bérkövetelési harcához nyújtott kommunista tá­mogatást .­a szövetségi köztársa­ság fennálló társadalmi rendje el­leni agitációnak” és a munkások „uszításának” nevezi. A Német Kommunista Párt ál­lást foglalt a munkásosztály ér­dekeit érintő más kérdésekben is. Crete Thiele, a pártelnökség tag­ja, a Bundestag volt képviselője élesen bírálta a ház-, illetve te­lektulajdonosok részéről a szövet­ségi köztársaságban megnyilvá­nuló lakbéruzsorát és telek­spekulációt. Kifejtve a párt ál­láspontját követelte, hogy a szö­vetségi kormány a bérletek felső határának megszabásával keljen a dolgozó lakosság védelmére. A nyugdíjasok, a több gyermekes családok és a fiatal házasok lak­bére nem haladhatja meg bevéte­lük 12 százalékát — hangoztatta Grete Thiele. Mivel a szövetségi kormány legutóbbi állásfoglalása a ház- és telektulajdonosok érdekeit szol­gálja, a bérlők szövetsége elhatá­rozta, hogy október 3-án Düssel­dorfban tiltakozó gyűlést rendez. Düsseldorf utcáin aláírásokat gyűjtenek tilta­kozásul a lakbéruzsora ellen. Finn—NSZK tárgyalások az európai biztonsági értekezletről A DKP a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálását sürgeti (Bonni tudósítónktól.) Mint Bonnban a külügymi­nisztérium szóvivője bejelentette, a nyugatnémet fővárosban járt Énekel finn nagykövet és tárgyalt Scheel külügyminiszterrel. A ked­den lezajlott eszmecserén a finn kormány megbízottja ismertette Helsinki elképzeléseit az európai biztonsági értekezletről és annak előkészítéséről. Mint ismeretes, Finnország ebben, a Varsói Szer­ződés országai által kezdeménye­zett és szorgalmazott kérdésben messzemenően magáévá tette a szocialista országok elképzeléseit és — semleges országként — elő­készítő, szervező szerepet vállalt magára. A finn álláspont meghallgatá­sa után Scheel külügyminiszter kifejtette a nyugat­német kor­mány véleményét, amelynek lé­nyege az, hogy a biztonsági érte­kezlet alapos, két- és többoldalú előkészítést igényel. Scheel rámu­tatott, hogy az NSZK-t érdekli az értekezlet, és a maga részéről kétoldalú eszmecserékben részt vállal a további előkészítő mun­kából. Abban a kérdésben, hogy Bonn mikor tekinti megérettnek a biztonsági értekezlet összehí­vásának előfeltételeit, Scheel a már eddig is tapasztalt, kitérő ál­láspontra helyezkedett. Bonni megfigyelők körében mindazonáltal az a vélemény alakult ki, hogy Scheel ezúttal némileg pozitívabb álláspontra helyezkedett az európai bizton­sági értekezlet megtartásának oly fontos problémakörében. Szerdán — a nyári szünet után — megkezdte munkáját a Bun­destag. A költségvetési vitát ok­tóberben kezdik meg, s a megfi­gyelők véleménye szerint e vitá­ban csúcsosodik ki a koalíció és az ellenzék egész bel- és gazda­ságpolitikai küzdelme. Pénteken Brandt nyilatkozatot tesz az augusztus 12-én aláírt szovjet— nyugatnémet szerződésről, érde­mi vitára azonban aligha kerül sor, minthogy a keleti politiká­ról a kancellár és Bartel, a CDU parlamenti frakciójának vezetője folytat eszmecserét. A két poli­tikus szerdán már másodszor ta­lálkozott, és ezúttal a CDU ne­vében Bartel a Nyugat-Berlin­­nel kapcsolatos elképzeléseit fejtette ki. Az eszmecserét foly­tatják, annyi azonban máris is­meretessé vált, hogy a kormány és az ellenzék nézetei Nyugat- Berlin jövőjéről közelebb állnak egymáshoz, mint a keleti politi­ka egészének megítélésében. A Bundestag őszi ülésszakának megnyitása alkalmából Kurt Er­­lebach, a DKP elnökségének tag­ja felhívással fordult a képvise­lőkhöz, s ebben követeli a szov­jet—nyugatnémet szerződés rati­fikálásának napirendre tűzését. Hajdú János 1970. szeptember 17. csütörtök NÉPSZABADSÁG HÍREIA KÖZÉLET Szovjet pártmunkásküldöttség érkezett hazánkba Az MSZMP KB meghívására szovjet pártmunkásküldöttség ér­kezett Budapestre F. D. Kulakov­­nak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága titká­rának vezetésével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára és Bálint József, a KB osztályveze­tője fogadta. Jelen volt A. M. Szorokin, a szovjet nagykövetség ideiglenes ügyvivője. Lengyel katonai delegáció látogatása Hatnapos látogatás után szer­dán este elutazott Budapestről a lengyel katonai küldöttség, amely Grzegorz Korczynski vezérezre­desnek, a Lengyel Népköztársa­ság honvédelmi minisztere első helyettesének vezetésével látoga­tott hazánkba. A delegáció veze­tőjét fogadta Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese. A lengyel katonavendé­geket fogadta Csémi Károly altá­bornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, a Magyar Nép­hadsereg vezérkari főnöke. Az NDK kulturán­sügyi minisztere Budapesten Ilku Pál művelődésügyi minisz­ter meghívására szerdán délelőtt Budapestre érkezett Klaus Gysi, a Német Demokratikus Köztársa­ság kulturán­sügyi minisztere. Fo­gadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első he­lyettese, dr Simó Jenő, művelő­désügyi miniszterhelyettes, Böjti János külügyminiszter-helyettes, továbbá a Művelődésügyi Minisz­­térium több vezető beosztású munkatársa. Ugyancsak ott vol­tak a fogadtatásnál — Heinz Knobbe ideiglenes ügyvivővel az az élen — a Német Demokratikus Köztársaság magyarországi nagy­követségének képviselői. Itt-tar­­tózkodása során Klaus Gysi ta­lálkozik a magyar kulturális élet vezetőivel, megbeszéléseket foly­tat hazánk és az NDK kulturális kapcsolatainak továbbfejlesztésé­ről és felkeres különböző kultu­rális intézményeket. A budapesti pártbizottság küldöttsége a prágai Károly Egyetemen A budapesti pártbizottság Prá­gában tartózkodó küldöttsége, amelyet Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a pártbizottság első tit­kára vezet, szerdán Kovács Bé­lának a Magyar Népköztársaság prágai nagykövetsége ügyvivőjé­nek kíséretében látogatást tett a Károly Egyetemen. A vendégeket dr. Bedrich Svestka professzor, az egyetem rektora fogadta. A delegáció az akadémiai tisztség­­viselőkkel eszmecserét folytatott a felsőiskoláknak a szocialista ne­velésében betöltött szerepéről. A küldöttség tagjai délután fel­keresték dr. Zdenek Zuska pol­gármestert, s kíséretében megte­kintették a történelmi óvárosháza nevezetességeit. A Csehszlovák Állami Bank elnöke Vályi Péternél Vályi Péter pénzügyminiszter szerdán fogadta Svatopluk Po­­tacot, a Csehszlovák Állami Bank elnökét. A kölcsönös érdeklődés­re számot tartó gazdasági és pénz­ügyi kérdésekről folyt megbeszélé­sen részt vett dr. László Andor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és Pulai Miklós, a Magyar Nemzeti Bank első elnök­­helyettese is. Kisházi Ödön fogadta Kornyejcsukot A hazánkban tartózkodó Alek­­szandr Kornyejcsuk Lenin-béke­­díjas írót, az Ukrán SZSZK Leg­felsőbb Tanácsának elnökét szer­dán fogadta Kisházi Ödön, az El­nöki Tanács helyettes elnöke. A neves szovjet író szerda dél­délután a Hazafias Népfront szék­házában találkozott a magyar irodalom neves képviselőivel, s eszmecserét folytatott velük a két ország irodalmát érintő kér­désekről. Cseterki Lajos Szegeden és az algyői olajmezőn Cseterki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára kedden és szerdán látogatást tett Szegeden, illetve az algyői olajmezőn. Kedden fel­szólalt a Szegedi Orvostudományi Egyetem tanévnyitó közgyűlésén, ezután részt vett az egyetem kli­nikai pártalapszervezetének tag­gyűlésén, majd megbeszélést foly­tatott az orvosegyetem rektorával és az intézmény más vezetőivel. Szerdán felkereste a nagyalföl­di kutató- és feltáróüzem szege­di üzemegységét, majd az olajme­ző több beruházását és tájékozó­dott a szénhidrogénmezők feltá­rásával, az olaj és a gáz kiterme­lésével kapcsolatos munkálatok­ról. A VÁROS NEVÉBEN Salgótarján sajátos hangulatú város. Lakóinak nagy többsége munkás és bányász, a statisztika szerint minden családra jut egy kommunista — 6000 párttag él itt. Ez a tény és a történelmi közel­múlt kemény hangvételre készte­ti az embereket a politikai és köz­érdekű jegyek vitáiban. Akad olyan területe Salgótarjánnak, ahol a felszabadulás után az első választáson is a szavazatok 100 százalékát szerezte meg a párt,és az ilyen városnegyedekben a pro­­letárdiktatúra ellen agitálni az elmúlt negyedszázad alatt mindig is életveszélyes vállalkozás volt. 1956 októberében a munká­sok a kommunisták vezetésé­vel e városban fegyveres ro­hammal foglalták vissza a ta­nácsházát a messze környékről ide gyülekezett ellenforradalmá­­roktól, és e harcban nem kértek, maguk is csak nagy nehezen ad­tak kegyelmet. Érthető tehát, hogy e rendszer tulajdonosaiként, sőt még inkább a szűkebb család tag­jaiként emelnek szót a közügyek­ben: mi akár szidhatjuk is a pro­letárdiktatúrát, mert a miénk! — mondják ki nyíltan a viták alkal­mával nem is egyszer. Úgy véltük, nem lehet érdekte­len tanulság, milyen formán vé­lekednek e város kommunistái kö­zös dolgaikról, mivel elégedettek és mivel elégedetlenek manapság. A pártkongresszusra készülődve Salgótarján mind a 143 pártalap­­szervezetében taggyűlést tartot­tak, e tanácskozások legfontosabb tapasztalatait igyekeztünk össze­gezni. Gyökeres fordulat A legtöbb szó a taggyűlések vi­táiban gazdasági kérdésekről esett, és ez itt nagyon is érthető. Né­hány esztendővel ezelőtt még úgy tűnt, hogy Salgótarján jövő nél­­küli város. A reform bevezetése­kor általános csődtől tartottak — nem alaptalanul. Valamennyi nagyüzemük elavult, hazai mér­cével mérve is korszerűtlennek volt mondható. — Képtelenek vagyunk verse­nyezni ! — mondották. Az Öblösüveggyár évi 15 millió­­ forint veszteséget tervezett, és a­­ felsőbb irányító szervek ezt, mint teljesen reális, józan számítást,­­ jóvá is hagyták. Hasonló gondok­­k­kal küszködött a város legnagyobb ipari létesítménye, az Acélárugyár is — a favázas, rogyadozó műhely­­i csarnokok a felszereléssel együtt , már régen megérettek a teljes re­­­­konstrukcióra. Ez az év azonban­­ gyökeres fordulatot hozott: két és fél milliárd forintot kaptak üze- l meik korszerűsítésére, új gyárak­­ létesítésére. Ma már köztudott­­ Salgótarjánban, hogy a város va­­­­lamennyi jelentős üzemében meg­­­­kezdődött a nagyarányú korszerű-­í sítés, vagy éppen most kezdődik a teljes újjászületést hozó rekonst­rukció. Köztudott az is, hogy 350 millió forintos költséggel új vegyigépgyár épül, amely 1690 munkásnak nyújt majd biztos megélhetést, és 700 embert foglal­koztat majd a BRG ugyancsak­­ most létesülő salgótarjáni fióküze-­­­me is. Az ország egyik legkorsze-­­ rűbb üzemévé nőtt a Zománcipari­­ Művek salgótarjáni gyára és az Acélárugyár is megkapta a szük­séges anyagi fedezetet a teljes re­­­­konstrukcióra. Mindez együttvéve , indokolt megnyugvást hozott a vá­­­­rosnak, és a hangulatot kedvezően befolyásolta néhány más tény is: az Öblösüveggyár a tervezett sú­lyos veszteség helyett jelentős nye­reséggel zárta az évet — sikerült termékeit a szocialista és a tőkés piacon jó áron értékesíteni, sőt­­ kedvező kilátásaik vannak a jövő­­­re nézve is. Ugyanez a helyzet az Acélárugyárral — vezetői ügye­sen kihasználták a tőkés piacon a jelenlegi acélkonjunktúrát, a re­méltnél is jóval magasabb nyere­séggel zárták az elmúlt év és az utóbbi hónapok mérlegét is. Szóvá tett jelenségek Gazdasági kérdésekben ezek a legfontosabb tények, amelyek meghatározták a­ napokban lezaj­lott taggyűlések hangulatát. A kommunisták biztosítva látják üzemeik jövőjét, és így a város munkáscsaládjainak holnapját is — ezt mondották el mindenek­előtt. A saját ügyeikről szólva azonban szóvá tettek olyan jelen­ségeket, amelyekre a gazdasági ve­zetőknek valóban időben fel kell figyelniük. Erre a legjobb példa a Zománcipari Műveknél történt: ebben az üzemben 18 évvel ezelőtt új öntödét építettek — a korszerű technika egyedüli példája volt Salgótarjánban. Időközben az egész gyár újjászületett, gépesí­tettek jóformán minden munka­­műveletet — az öntöde ma ósdi­nak, elavultnak tűnik az új mű­helyrészek mellett. Ez az ellent­mondásos helyzet a gyár termelé­si fejlődésének kerékkötőjévé vált, és tegyük hozzá: az öntöde dolgozói igazságtalannak tartják, hogy ők rosszabb, korszerűtlenebb körülmények között dolgozzanak, nehezebb fizikai munkát végezze­nek azonos bérért, mint társaik. A taggyűlés vitájában erről nyíltan szólt valamennyi kommunista ön­tő. A gyár vezetői korábban is ta­lálkoztak hasonló véleményekkel, de mindeddig az öntöde zsör­­tölődésének minősítették az elé­gedetlenkedő hangulatot. Konst­ruktív mérgelődésnek bizonyult végül is a taggyűlés vitája: a vá­rosban itt mondták ki először, hogy a rekonstrukció nem jelent­

Next