Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

1970. szeptember 17. csütörtök NÉPSZABADSÁG .Pla­v­ir-­WK hosszú lejáratú árucsere-forgalmi, gazdasági megállapodás A szeptember 8-tól 16-ig Bonn­ban folytatott magyar­ NSZK gaz­dasági tárgyalások eredményeként szeptember 16-án a két ország képviselői hosszú lejáratú, öt évre szóló árucsere-forgalmi és gazda­sági-műszaki egyű működési meg­állapodást parafáiták. A megállapodás az eddigieknél szélesebb alapokra helyezi a két ország közötti gazdasági kapcso­latokat, és a kereskedelmi kapcso­latokon túl a gazdasági-műszaki kooperációra is kiterjeszti. A meg­állapodás célul tűzi ki a kölcsönös árucsere-forgalom évről évre tör­ténő bővítését és annak kiegyen­lített harmonikus fejlődését. En­nek keretében előirányozza, hogy az NSZIC a magyar árukra még­­ fennálló beviteli korlátozásokat­­ megszünteti. Mindkét fél konkrét intézkedé­­­­sekkel segíti elő az érdekelt vál­­­­lalatok és gazdasági intézmények­­ közötti termelési, műszaki koope­­­­rációügyletek létrejöttét. Ennek­­ megfelelően a felek különféle ked-­­­vezményekkel könnyítik meg a kooperációs tevékenységet. A megállapodást a két delegáció vezetője, magyar részről Mádai István, a Külkereskedelmi Minisz­térium főosztályvezetője, az NSZK részéről dr. Peter Hermes, a kül­ügyminisztérium tárgyaló nagykö­vete parafálta. A megállapodást Budapesten fogják aláírni. A megállapodás 1970. január 1-étől hatályos, és 1974. december 31-ig terjed ki. (MTI) Árvízvédelemért emlékérem szovjet katonáknak Szovjet-magyar barátsági nagygyűlést tartottak a szovjet­unióbeli kárpáton túli területen levő Nagyszőlősön. Az esemé­nyen részt vett Kállai Sándor, a Szabolcs-Szatmár megyei párt­­bizottság titkára, dr. Fekszi Ist­ván, a megyei tanács vb-elnöke és Gulácsi Sándor, a fehérgyar­mati járási pártbizottság első tit­kára. Kállai Sándor méltatta a két szomszédos nép testvéri kapcso­latainak jelentőségét, s a megye dolgozóinak nevében köszönetet mondott azért az önzetlen segít­ségért, amelyet a szovjet nép az árvízveszély idején, ezt követően pad­ig az árvíz sújtotta terület új­jáépítéséhez nyújtott. Ezután dr. Fekszi István az árvízvédelem­ben helytállt tíz szovjet katoná­nak az Árvízvédelemért emlék­érmet, háromnak pedig a Magyar —Szovjet Baráti Társaság arany­­koszorús jelvényét nyújtotta át. hét csupán egyszeri helyzetrende-­­ zést, javulást, állandó és folyama- t­­os műszaki fejlesztésre van szük­ség, különben a termelés különbö­ző ágazatai korszerűségben elma­radnak egymás mögött, akadá­lyozzák a gazdaságosabb gyártást. A taggyűléseken az ilyen gaz­dasági és műszaki problémák mel­lett szó esett olyan gondokról is, mint például a munkásvándorlás. A Bányagépgyár pártszervezete még a taggyűlés előtt felkereste a gyárból eltávozottakat, és nyílt vá­laszt kért tőlük kilépésük okairól. A tapasztaltakat a taggyűlés elé tárta, hogy közösen keressék a megoldás útját. A legtöbb felszó­laló nem értett egyet a mai álla­potok helyeslésével, mondván: amikor a munkavállalást teljesen szabaddá tettük, az volt a cél, hogy a népgazdaság fejlődését meggyorsítsuk. Úgy véltük, hogy az emberek oda mennek majd dolgozni, ahol jobban fizetnek, és ott tudnak majd magasabb jöve­delmet biztosítani, ahol termelé­kenyebb a munka. És ez nem va­lósult meg. Gyárakból, üzemekből termelőszövetkezetekbe, tsz­közi ipari vállalkozásokhoz vándorol­nak a legtöbben. Sokan e gondolatmenetet foly­tatva, a jelenleginél szigorúbb ad­minisztratív rendszabályokban látták a megoldást, és haj­lottak arra, hogy egyszerűen meg kell tiltani a vándormadarak al­kalmazását. Néhány taggyűlés el is fogadta az ilyen jellegű javas­latokat, a legtöbb helyütt azonban végül is a vita más fordulatot vett: mit kell tenni helyben a jobb ke­reseti lehetőségek és kedvezőbb munkakörülmények megteremté­séért? — elsősorban ezt kutatták, mert ilyen kedvező változásokkal is útját lehet állni a munkásván­­dorlásnak. A vita leglényegesebb tanulsága azonban, hogy egyönte­tű a vélemény a salgótarjáni mun­kások körében: tűrhetetlen álla­pot, hogy az ügyeskedők jobban­­ éljenek, mint azok, akik évtizede­kig dolgoznak becsülettel egy munkahelyen. Kommunális gondok Nem kevés szó esett a város kommunális gondjairól sem. Igaz, 1400 lakás épült a harmadik öt­éves tervben, de mindez a gon­dok enyhítéséhez is kevés. Az Acélárugyár mellett a korsze­rű toronyházak árnyékában még ma is áll az Amerikának gú­nyolt fabarakktelep — több mint 150 munkáscsalád él itt lehetetlen körülmények között, többségük nyugdíjas már. A taggyűléseken a kommunisták nem csupán kere­setlen szavakkal bélyegezték meg e lehetetlen helyzetet, de minde­nekelőtt munkástársaik nevében a megoldás útjait keresték. Így került szóba, hogy a városi párt­­bizottság kezdeményezze a ta­nácsnál és minden illetékes fó­rumon­ tárgyaljanak az anyavál­lalatokkal, a trösztközpontokkal, hogy a Salgótarjánban működő üzemeik nyereségének egy részét fordítsák lakásépítkezésekre. E tárgyalások már meg is kez­dődtek, és a Zománcipari Művek vezérigazgatósága a várható nye­reségből ötmillió forint biztosítását vállalta a salgótarjáni lakásépítke­zésre. S ez még csak a kezdet, re­mélhető, hogy a többi nagyvállalat is követi e példát. A városi párt­­bizottság ezért már úgy számol, hogy az új ötéves tervben legke­vesebb két és fél ezer korszerű la­kást adnak át Salgótarjánban. A taggyűlési viták alapján azon­ban új ösztönzési forma is szüle­tett: a város üzemeit felszólítják, hogy anyagi erőforrásaik, lehető­ségeik jelentős részét fordítsák la­kásépítkezéseikre, és minden száz önerőből felépített lakás mellé a tanács másik száz állami lakás bérlőkijelölési jogát adja az üzem­nek prémiumként. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy így az üzemek egyszerre kétszáz dolgozójuknak adhatnak új lakást. A tanács e premizálási formával nem követ el törvénysértést, hiszen az új építkezések célja elsősorban a sokgyermekes munkáscsaládoknak biztosítani korszerű, emberhez méltó otthont. Az Acélárugyár már be is jelentette: 21 millió fo­rintot fordít lakásépítésre. A legélesebb vita a pártszerve­zetek vezetőinek kiválasztása kö­rül viharzott végig a taggyűlése­ken. Ki számít munkásnak? Mindenütt tapasztalható volt a törekvés, lehetőleg minél több fizikai dolgozót bevinni a vezető­ségbe. Kiderült azonban, hogy a jelenlegi statisztikai rendszerünk torzít. A dróthúzóüzem egyik párt­titkára például olyan kiváló mun­kás, akit éppen tehetségéért, pá­ratlan hozzáértéséért előléptettek előbb művezetőnek, majd később főművezetőnek. Ez az ember nem végzett technikumot és nem tett szakérettségit sem, mégis mérnö­kök fordulnak hozzá tanácsért, se­gítségért. Most újra akarták jelöl­ni, de kiderült, hogy beosztása alapján csak rontaná a statisztikát, hiszen nem munkásnak, hanem műszakinak számít. E taggyűlésen ezért vitatták a kommunisták: egyáltalán helyesen osztályozzuk-e napjainkban az embereket? Véle­ményük szerint ez a párttitkár a főművezetői beosztása ellenére változatlanul munkás, mégpedig jobb és nagyobb hasznot hajtó munkás, mint a többiek, mert nem csupán egy géphez ért, hanem az egész munkamenethez. S nem egy ilyen példa akad. Az Acélárugyárban hasonlóképpen esett szó csoportvezetőkről, műve­zetőkről — mind kivétel nélkül Olyan ember, aki a tudása legja­vát adja a közösségnek, jobban dolgozik, mint másik tíz, vala­mennyien munkásnak vallják és érzik is önmagukat, a társaik is így ismerik el őket. A statisztikai megítélés mégis megnehezíti, hogy olyan tisztségekbe kerüljenek, amelyek pedig a társaik bizalma alapján megilletnék őket. Ezért is javasolták a városi pártbizottság útján a felsőbb pártszerveknek: vizsgálják felül végre statisztikai rendszerünket, és azt igazítsák a mai élet valós követelményeihez. Sólyom József Magyar—osztrák megállapodás a Pinka-patak szabályozására Hazánk és Ausztria között megállapodás született a két szomszédos területet érintő Pin­ka-patak szabályozásáról. Az osztrák Alpok alján eredő, s Kör­mendnél a Rábába torkolló pa­tak hatszor lép ki, illetve be ma­gyar és osztrák területre. Gyak­ran hagyja el medrét, jelentős kárt okozva a mezőgazdasági és lakott területeken. A 38 kilométer hosszú magyar érdekeltségű szakaszok több évig tartó szabályozása 90 millió fo­rintba kerül. A part menti fal­vak, települések körtöltéseket kap­nak. A Vízitervnél készülő ter­vek alapján a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság hajtja végre a munkát. Az első építési perió­dusban, 1971—1974 között 8 kilo­méter hosszú szakaszt rendeznek.­­ Ezzel egyidőben Ausztriában is­­ hozzálátnak a Pinka szabályozá-­­ sához. Segítik a korszerűsödést A közös vállalkozások a Mezőgazdasági Kiállításon Alaposan meg kell izzadnia a látogatónak a Mezőgazdasági Ki­állításon, ha képet akar kapni arról, hol tart ma a mezőgazda­­sági üzemek együttműködése, mi­lyen közös vállalkozások, társulá­sok segítik a termelés korszerűsí­tését, az áru feldolgozását, érté­kesítését. Van ugyan utalás egy­­egy pavilonban ezeknek a közös vállalkozásoknak a munkájára, de ma már ennél jóval többet igé­nyel a látogató. Oláh Pál, a hartai Lenin Tsz elnöke jegyezte meg a kiállítá­son: " A gazdasági együttműködés hasznát még csak kóstolgatják a mezőgazdasági üzemek. Érdemes hát erre ösztönözni, segítséget nyújtani, eligazítani ezekben a kérdésekben a termelőszövetke­zeti, állami gazdasági vezetőket. Ötszáz társulás Ma az országban csaknem 500 szövetkezeti társulás működik. Az állattenyésztésben, a növény­­termesztésben, az erdőgazdálko­dásban és feldolgozásban alakult ki eddig számottevő együttműkö­dés. Országos méretekben is je­lentékeny mennyiségű áru forgal­mazásában segít a TASZI, és rendkívül nagy jelentősége van a mezőgazdasági üzemek építőipari társulásainak is. A kiállításon a szervezési pa­vilonban kaphat leginkább képet az érdeklődő a közös vállalkozá­sok működéséről. Bemutatja öt baranyai termelőszövetkezet, egy tangazdaság és egy állami gazda­ság közös vállalkozását. Ezek a nagyüzemek Mecsektej néven tejfeldolgozó üzemet létesítettek. Az idén az első félévben 675 ezer liter tejet, 38 500 liter tejfölt, 3950 liter habtejszínt, 76 480 kilo­gramm vajat és 300 ezer kiló egyéb tejterméket értékesítettek. Termékeik keresettek a piacon, és a vállalkozás kitűnő eredmé­nyei mind több mezőgazdasági üzemet serkentenek tejfeldolgozó üzem létesítésére. Az Agrokomplex és a Mezőpanel A szervezési pavilonban hívják fel a látogató figyelmét az agár­di, az enyingi és a sárszentmi­­hályi állami gazdaságok közös vállalkozására. A három gazda­ság Agrokomplex néven létreho­zott egy tervező, beruházó és ki­vitelező részleget. A sertéste­nyésztés gyors fejlesztésére fel­épített egy iparszerűen működő, évente 30 ezer hízósertést ki­bocsátó sertéstenyésztő és -hizlaló üzemet. Az állattartó telepek ki­váló minőségű abrakellátása ér­dekében létrehozott a közös vál­lalkozás egy korszerűen gépesí­tett takarmánykeverő és -szárító üzemet. Az Agrokomplex alaku­lása óta nagy utat tett meg. Ma már könnyű panelelemekből hét­végi házakat is épít, de legfőbb tevékenysége: a mezőgazdasági üzemekben korszerű sertéstelepek létesítése. A szarvasmarha- és sertésprog­ram gyors ütemű megvalósítása érdekében jött létre hat állami gazdaság és három más állami vállalat társulása, a mezőgazda­­sági telepeket létesítő közös vál­lalkozás, a Mezőpanel. Ez a tár­sulás máris nagy segítséget nyújt az állattenyésztő gazdaságoknak, korszerű épületeit a kiállításon is megszemlélhetik a látogatók. Még három esztendeje sincs, hogy a nádudvari Vörös Csillag, a hernádi Március 15. és a rémi Dózsa Tsz, valamint az Ócsai Ál­lami Gazdaság megalakította a Hunnia hibrid közös vállalkozást. A társulás célja az volt, hogy olyan hazai húshibridcsirkét ad­jon köztenyésztésbe, amely a me­zőgazdasági üzemeknek termelési biztonságot nyújt. A vállalkozás saját tenyésztelepéről szállítja a gazdaságokba a tenyészanyagot, a továbbszaporító telepek pedig na­­posbaromfival látják el a húscsi­­betermelő üzemeket. Jövőre már 253 nagyüzembe szállítanak na­posbaromfit, összesen 26 millió kiscsibét nevelhetnek fel ezek a gazdaságok. A közös vállalkozás szaktanácsot is nyújt a baromfi­neveléshez. Erejüket egyesítve olyan feladatok megvalósításá­ra társulnak tehát a mezőgazda­­sági nagyüzemek, amelyeket kü­­lön-külön nehezen tudnának megvalósítani. Így az anyagi, technikai, szellemi tőkét még a viszonylag kis területű szövetke-­ zetek is egy-egy nagyobb feladat végrehajtására összpontosíthatják, s anyagi erejük egyesítésével el­érhetik, hogy a legkorszerűbb eszközökkel termelhetnek. Ma van már olyan közös vállalkozás is, mint a Hungaroflot, amely ön­álló exportjogot kapott. Ennek révén a termelőüzemek közvetlen kapcsolatot teremthetnek a kül­földi piaccal: virágot, dísznö­vényt exportálnak. Új színfolt a társulások között a Mezőgazdasági Ügyvitelszerve­zési Iroda. Negyven termelőszö­vetkezet hozta létre ezt a közös vállalkozást, amely eddig több mint száz tsz-nek segített az ügyvitelszervezésben, ügyvitel-gé­pesítésben; tanácsadói szolgálatot lát el, és ha megrendelik, bizto­sítja az üzemeknek az ügyvitel­­szervezéshez a könyvelőgépeket, a szükséges nyomtatványokat. Bizonyít a Mezőgazdasági Ki­állítás is: érdemes és hasznos együttműködniük a mezőgazdasá­gi üzemeknek, érdemes társulni egy-egy feladat eredményesebb megoldására. Ez is lépés előre a korszerűség útján. Cserkúti Ferenc A Ilannia hibrid pavilonja. A Mezőgazdasági Kiállítás szerdai eseményei Traktorgyártók és erdészek találkozója * Baranyai nap — Építési bemutató Szerdán a kiállítás első esemé­nye a Vörös Csillag Traktorgyár és az erdőgazdaságok szakembe­reinek találkozója volt. A trak­torgyári szakemberek elsősorban azokról a gépújdonságaikról kér­tek véleményt, amelyeket az er­dészetek hasznosíthatnak. A meg­beszélés nyomán a­ Vörös Csil­lag Traktorgyár gyártmányai fej­lesztésénél fokozottabban figye­lembe veszi az erdőgazdaságok igényeit. A művelődési pavilonban szer­dán Baranya megyei napot tar­tottak, s az ennek során rende­zett kulturális műsorban fellé­pett a pécsi Bóbita Bábegyüttes és a baranyai Nemzetiségi Tánc­­együttes is. Az Országos Szakipari Válla­lat építési bemutatón ismertette a mezőgazdasági üzemek képvi­selőivel azokat a könnyűszerke­zetű építési eljárásokat, amelyek segítségével néhány hónap alatt több száz vagonos hűtőház készít­hető el. A kiállítás bezárásáig már csak néhány nap van hátra, így aztán több pavilonban megkezd­ték a vásár eredményeinek ösz­­szesítését. Az Agrotröszt mintegy 50 millió forint értékben kiállí­tott gépeinek már megvan a gaz­dájuk. A tröszt szakemberei azt remélik, hogy a vásár végén hoz­zájuk kerülnek a mintegy 200 ezer dollár és 300 ezer rubel ér­téket képviselő külföldi gépek.

Next