Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
1070. szeptember 17. csütörtök NK 1* SARANsÁg. Készülődés a VI. magyar játékfilmszemlére (Tudósítónktól.) Október 5. és 10. között rendezik meg Pécsett a VI. magyar játékfilmszemlét. Ez alkalommal tegnap a Magyar Sajtó Házában tájékoztatót tartott Máriássy Félix filmrendező a Filmművész Szövetség nevében. A lapok képviselői rögzíthették a végleges programot. Eszerint Szabó István Szerelmesfilm című alkotása szerepel ünnepélyes nyitófilmként, majd közönség elé kerülnek a szemle versenyfilmjei: a Szemüvegesek, az Arc, az ítélet, az Isten hozta, őrnagy úr, az Utazás a koponyám körül, a Virágvasárnap és a Szemtől szembe című alkotások. A hat napig tartó programot az eredményhirdetés és Makk Károly Szerelem című filmje zárja. Az idei szemlén is lesznek ősbemutatók, levetítik a hazai és külföldi vendégek számára Bacsó Péter Kitörés, Mészáros Mária Szép lányok, ne sírjatok, Esztergalyos Károly Pillangó, Szinetár Miklós Igéző című filmjét. A szenvek programját változatossá teszik a külföldi filmek — közöttük egy szovjet, két lengyel, egy japán, két francia, egy angol alkotás —, amelyeket a versenynapok idején vetítenek. Bizonyára élénk érdeklődés kíséri majd a Balázs Béla Filmstúdió két programját (a fiatalok alkotóközösségének tízéves fennállását hangsúlyozza a „műsorszám"), amely az új filmek s néhány sikeresebb régi alkotás bemutatásával párosul. A programot nyilvános vita egészíti ki. A magyar film jelenlegi helyzete címmel B. Nagy László tart előadást, felkért hozzászóló: Gyertyán Ervin. Megváltozik a díjak odaítélésének módja is: a fődíj és a közönségdíj mellett a társadalmi zsűri jutalmazhatja a versenyfilmek operatőreit, zeneszerzőit stb. A „társadalmi zsűriben. Pécs társadalmi és művészeti életének kiválóságai mellett helyet foglal Gosztonyi János, a Népszabadság főszerkesztője, Gyurkó László író, Kazimir Károly főrendező, Nagy László költő, Pozsgai Imre, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője, Somogyi József szobrászművész, Pécsi Ferenc, a Magyar Rádió és TV elnökhelyettese és Tárnok János, a Művelődésügyi Minisztérium filmfőosztályának helyettes vezetője. Baranya megyében, Mohácson, Szentlőrincen, Siklóson, Sásdon, Szigetváron, Komlón, Mágocson és Sellyén lesznek vetítéssel egybekötött találkozók. I A HÉT FILMJEI TRILÓGIA Három, hasonló módszerrel készült és egymást folytató dokumentumfilmet fog össze egy műsorrá a fenti címszó. Az egyik a görög mitológia isteneinek harcait, történetét, a másik az Iliászt, a harmadik az Odüsszeiát kelti életre a görög vázaképekből animációs eljárással. (Animációnak nevezik a filmművészetben azt az eljárást, amely — mint a báb- és tárgyfilmek, a rajz- és festményfilmek — nem természetes emberi-tárgyi világunk elemeiből, hanem az alkotók által teremtett — ,.megrajzolt, kifaragott, kiválasztott — elemek, figurák” életre keltésével és mozgatásával építi fel a maga történetét.) Trencsényi Imre forgatókönyvíró és Bodrossy Félix rendező szerencsés leleménye, hogy a görög —római mondavilág leghitelesebb, legteljesebb és legértékesebb dokumentumait, a vázaképeket használja fel erre az animálásra, egyszerre nyújtva ezzel értékes kultúrhistóriai ismeretanyagot, és elragadó műélvezetet — mind képzőművészeti, mind (s ez az animáló rendező munkáját dicséri) filmi vonatkozásban. Eh-hez járulnak Trencsényi Wald- Japfel Imre, Szilágyi György János és Devecseri Gábor okos, elmélyült kalauzolásai a görög mit Itológia világában és nem utolsó- sorban Devecseri klasszikus értékű Homérosz-fordításainak re- r mek részletei és Trencsényi Waldapfel Imre műfordításai, olyan kiváló művészek előadásában, mint Silikovits Imre, Kohut Magda, Básli Lajos, Lukács Margit. Kitűnő ötlet színvonalas megvalósítása a film. Éppen azért indokolt lett volna a gondosabb hangmérnöki munka is, amely az autentikus látvánnyal egyenértékkű szöveget is jobban érvényesülni hagyta volna. Sajnos azonban a szöveg nem mindig érthető. BOSZORKÁNYPER Otokár Vária új filmjében valóságos boszorkánypert elevenít fel egy érezhetően hiteles adatokra és dokumentumokra támaszkodó regény alapján. A történet, helyenkénti kíméletlen naturalizmusával, erős érzelmi hatást gyakorol a nézőre, és így a maga vádiratát a kínvallatás, a babona, a hiszékenység — és nem utolsósorban a mindezekkel gátlástalanul visszaélő pénzsóvár számítás ellen indulatot keltően fogalmazza meg. Annak következtében azonban, hogy az egyik oldalon primitív hiszékenység, a másikon pedig az inkvizítor bíró tudatos anyagi javakért (az áldozatok vagyonáért) történő hidegvérű bűnözése áll, éppen az a szellemi közeg marad ki a filmből, amely a boszorkányperek hátterét adja, lehetőségét teremti meg — a filmben rejlő mondanivaló eszmei és művészi igényesség dolgában messze elmarad Arthur Miller Salemi boszorkányokjától, amelynek ihletése érezhető jeleneteiben. Hiszen mindössze egy mozzanat az, amit a rendező a régi történettel illusztrálni kíván: az nevezetesen, hogy a kínvallatás rémségeinek nem lehet ellenállni, hogy a hüvelykszorító, a spanyolcsizma végül is a legelszántabb ellenállást, legodaadóbb emberi kapcsolatokat is felőrli, és magatehetetlen emberi roncsként változtatja mindenre felhasználható eszközzé az ártatlanságuk és az általuk megvádoltak ártatlanságának tudatában levő vádlottakat. A fizikkai terror mindenhatóságát pályázza a film, leleplezve és gyűlöletessé téve azt a középkori jogi elvet, amely a vádlottak vallomásában látja a bűnösség kritériumát (s azokat a módszereket, ame- lyeknek ez az elv nyitott utat). Ennyiben tehát kétségkívül igaz és hasznos tézis, mondanivaló szolgálatában áll. Ma azonban ezt már kevésnek érezzük. S mivel a lelki terror, a félelem keltette s a bíróság apparátusát is hatalmába kerítő tömeghisztéria, a fanatizmus és vakbuzgóság pszichológiájával a film adós marad, s ehelyett meglehetősen egysíkú figurák rajzában a tudatos elvetemültség és hiszékeny ártatlanság macska-egér harcának ábrázolja a boszorkányság fantomja ellen folyó keresztes hadjáratot a bűnözésre, gonosztevésre redukálja azt a bonyolultabb történelmi folyamatot, amelynek egyik eleme lehet valóban a hatalommal viszszaélő tudatos bűnözés is, de amely a maga teljességében ennél összetettebb — s éppen ezért félelmetesebb — jelenség. Gyertyán Ervin R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet történettudományi kutatásunk egyre inkább vállalja azt a feladatot is, hogy feltárja, elemezze a régebbi korok történettudományának irányzatait, ezek alakulásának történetét. A közelmúltban megjelent kötet a polgári történetírás egyik legjelentősebb irányzatának, a pozitivizmusnak jellemzését, marxista értékelését tűzte maga elé célul. Különösképp szükség volt e feladat elvégzésére Magyarországon is, mert a pozitivista történetszemléleti irányzat eddigi megítéléséhez nálunk is számtalan tévedés, előítéletektől vezetett értékelés járult. Várkonyi Ágnes tanulmányában kimutatja, hogy a pozitivizmus a történeti korszakok nagyobb részében haladó ideológiai irányzat volt, amellyel a feudalizmus ellen fellépő polgárság a társadalmi és történelmi valóság pontosabb, helyesebb megismerésére törekedett. E célból elsődlegesen az adatok és tények feltárására törekedve, a történettudományi kutatás terén első ízben fordította figyelmének nagy részét a statisztika, a közgazdaságtan, a néprajz, a technikatörténet és más egzakt, egyértelmű fogalmakkal dolgozó tudományág — eredményeire. A marxizmus fellépése után e pozitivizmus fokozatosan a védekezés álláspontjába szorult; a forradalmi fejlődést jelentő marxista történetszemlélettel szemben a békés fejlődés egyedülvalóságának kimutatására törekedett, a polgári rend védelmére, e rendszer fennmaradásának támogatására. Az egyes történeti korszakokban másként érvényesülő szerepet figyelembe véve, a pozitivizmus jelentős történészeket adott az emberiségnek, az egyetemes kultúrának. Auguste Comte, John Stuart Mal, Hippolyte Taine, Herbert Spencer, Henry Thomas Buckle — és mások — úttörő tevékenységet fejtettek ki a történettudomány és a kultúra egészének szempontjából.. A most megjelent kötet érdeme, hogy — korszerű szinten, marxista szemlélettel — magyar nyelven első ízben rajzol részletes képet e történészek és gondolkodók pályájáról, tanaikról, eredményeikről és tévedéseikről. A felvázolt történeti kérdések során pedig közelebbről ismerkedhet meg az olvasó a történettudomány feladatairól szóló különféle elméletekkel, a történelmi fejlődésről és a forradalmakról szóló tanításokkal, az egyéniség és a történelem viszonyának s a nemzet és az emberiség kapcsolatainak nagy kérdéseivel. E problémák ma is élők, ma is sok vitát váltanak ki; a kötet a pozitivizmus s ennek marxista értékelése szempontjából világítja meg e kérdéseket. A kötet egy nagyobb tanulmány — a magyarországi pozitivista történetszemlélet kialakulásáról és fejlődéséről írandó mű — bevezető része. Remélhetően a teljes mű is a közeljövőben az olvasók kezébe kerül. (Gondolat) Szilágyi János Szovjet drámák ünnepi premierje Október 24. és november 3. között megrendezésre kerül a „Szovjet kultúra napjai”. A Pesti Színházban máris megkezdődtek Juliu Ecrisz fiatal észt-szovjet drámaíró Hol van a testvéred, Ábel? című darabjának próbái. A darab rendezője Horvai István, díszletét Fehér Miklós, jelmezeit Kemenes Fanny tervezte, fordította: Elbert János. Szereplők: Darvas Iván, Benkő Gyula és Béres Ilona. A premier napja: október 22. Ugyancsak mai szovjet drámát tűz az ünnepi eseménysorozat alkalmából műsorára a József Attila Színház. Mihail Satrov Merénylet című színművét Benedek Árpád rendezi. Bemutató: október 25-én. A magyar szakszervezetek története a munkásmozgalom történetének szerves és fontos része. A közelmúltig a szakszervezet-történeti kutatásért eléggé háta s térbe szorultak; az utóbbi években kezdődött meg nagyobb mértékben és szervezettebben a magyar szakszervezeti mozgalom történetének feltárása. E meginduló munkák egyik első eredményeként jelent meg e tíz tanulmányt tartalmazó kötet. A tanulmányok egymással temattikailag és időbelileg is össze- függnek. A kötetet az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete gondozta, s a tanulmányok többségét is az intézet munkatársai készítették. A tanulmányok változatosak és gazdag tartalmúak. Bizonyságot szolgáltatnak arra, hogy az 1945 előtti magyar szakszervezeti mozgalom — a szociáldemokrata párt irányításával, majd a kommunista párt erősödő befolyásával — s milyen jelentős munkát végzett a tömegek között. E mozgalom a múlt század 60-as éveitől az ország és a magyar társadalom történelmének is egyre nagyobb hatást kiváltó tényezője lett. A XX. század elejétől a szakszervezetek a munkásság — és más dolgozó rétegek — gazdasági és politikai törekvéseinek egyik legkövetkezetesebb képviselőiként, kifejezőiként működtek. Az 1918-as polgári forradalom, s még inkább a Tanácsköztársaság idején nagy többségük a forradalmi törekvéseket támogatta, majd az ellenforradalmi korszakban a fasizmus elleni harc egyik legfontosabb erősítői voltak, a fasizmus ellen küzdők gyűjtőhelyeivé váltak. E koronként változó körülmények közt folyó harcról a tanulmánykötet sokrétű, gazdag anyagot nyújt. Az első tanulmány — amely Erényi Tibor munkája — áttekintést ad a szakszervezeti mozgalom kialakulásának ■kezdeti időszakáról, az első szakegyletek tevékenységéről. A magyar munkásmozgalom kibontakozásának, hőskorának időszakát is jelentették ezek az évek. Egy másik tanulmányban Kabos Ernő a szociáldemokrata mozgalom és a szakszervezetek kapcsolatainak alakulását vizsgálja, 1890 és 1918 között. Egy harmadik tanulmányban Liptai Ervin a szakszervezeti mozgalomnak és a szakszervezeti vezetőknek arról a szerepéről ír, amelyet ezek az 1918—19-es forradalmakban betöltöttek. A polgári forradalom, majd a Tanácsköztársaság időszakában a szakszervezeti mozgalmon belül is egyre élesebben elkülönültek egymástól a jobboldali, kispolgári hatás alatt levő erők és a baloldal erői; a Tanácsköztársaság idején ez utóbbiak a tanácsrendszer legkövetkezetesebb támogatói közé tartoztak. Sok új adatot és adalékot szolgáltat Borsányi György és Szekeres József egyegy tanulmánya is: előbbi a munkásosztály két világháború közötti szervezettségének alakulásáról, utóbbi a szakszervezeteknek a gazdasági harcokban való részvételéről írt. Különösen érdekes és fontos témát dolgozott fel Szakács Kálmán. Tanulmányában első ízben igyekszik összefoglalóan megrajzolni a kommunista párt 1920—1945 közötti szakszervezeti politikájának alakulását. E politika olykor nem volt mentes tévedésektől, ellentmondásoktól — ezeket is valósághűen ábrázolja a tanulmány —, a kommunista párt azonban a szakszervezeti mozgalomban is mindenkor a munkástömegek érdekében, a forradalmi irányvonal érvényre jutásáért küzdött. Ugyancsak úttörőnek tekinthető Friss Istvánná tanulmánya. Ez a baloldali munkásokat tömörítő Egyesült Szakszervezeti Ellenzék 1981 —1936 kör.álli történetét tárja fel. A szakszervezeti ellenzék a kommunista párt irányításával működött, s rászánt a kapitalisták és a fasiszta államhatalom ellen folytatott következetes harcot, részint a jobboldali munkásvezetők, a jobboldali szociáldemokraták ellen. A szakszervezeti mozgalom egy-egy időszakának történetét dolgozta fel Sípos Péter, Pintér István és Bábudéi Miklós. Előbbi a 30-as évek második felének időszakát, Pintér István a szovjetellenes habony időszakát, Habuda Miklós pedig a nyilas hatalomátvételtől a forint stabilizációjáig eltelt évek szakszervezeti harcainak történetét tekintette át. Ilyenképpen az olvasó — az említett tanulmányok útján — többé-kevésbé öszszefüggő képet kap a magyar szakszervezeti mozgalom történetének alakulásáról, múltbeli politikai, gazdasági és szervezeti problémáiról. A tanulmánykötet a magyar munkásmozgalom és a magyar társadalomtörténet egészének szempontjából is hézagpótló jelentőségű. E kötet egyengeti az utat az összefoglaló magyar szakszervezettörténet megírása felé is; e munka ugyancsak megkezdődött. A most megjelent kötetet Kabos Ernő szerkesztette, s ő írta a szakszervezet-történeti kutatások elvi alapproblémáit felvázoló előszót is. A kiadványt a magyar szakszervezeti mozgalom történetének kronológiája, és a szakszervezeti világmozgalom mai szervezeti képének áttekintése egészíti ki. A csaknem 600 oldalas, jól áttekinthető kötetet a Táncsics Kiadó bocsátotta közre. KÖNYVEKRŐL Tanulmányok a magyarországi szakszervezeti mozgalom történetéről 3"-os csőkapcsoló idomok (fittingek, 130 sz. T. 90. sz. könyök) gyártására kapacitást keresünk, illetve készletből átveszünk minden mennyiséget. 3,6. sz. Állami Építőipari Vállalat , Budapest VII., Garay utca 10. Telefon: 224-463. , Ügyintéző: Udvary József.