Népszabadság, 1970. november (28. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

FOLYTATTA TANÁCSKOZÁSÁT A X. PÁRTKONGRESSZUS ifj. Kukk János, az Ózdi Kohászati Üzemek hengerésze A párt céljai a mi ügyünket szolgálják . Kedves szokás nálunk, hogy a nagy útra induló embernek út­­ravalót adnak. Én is kaptam elvtársaimtól, munkatársaimtól, amikor megtudták, hogy egyike lehetek azoknak, akik az ózdi kommunisták küldötteként részt vehetnek pártunk X. kongresszu­sán. Megkértek, hogy mondjam el az ózdi munkások véleményét a párt politikájáról, a kong­resszusi irányelvekről. Munka­társaim, elvtársaim, Valameny­­nyien egyetértünk a Magyar Szo­cialista Munkáspárt eddigi poli­tikájával, egyetértünk az irányel­vekben megfogalmazott értéke­léssel. Egyetértünk azzal is, hogy ez a politika — az eddigi utat töretlenül folytatva — az elkö­vetkező időszakban magasabb szinten valósuljon meg. Ezért akarunk és fogunk is dolgozni az ózdi kollektívában, a szocialista brigádokban — mondotta, majd a szocialista brigádmozgalom eredményeiről szólott. .. Elmondotta: amikor a párt és a kormány azt kérte az ország­tól, hogy terven felül egy száza­lékkal növeljük a nemzeti jöve­delmet, az ózdi dolgozók elhatá­rozták: az árvíz okozta károk pótlására, a párt X. kongresszu­sának tiszteletére 3 százalékkal adnak többet a népgazdaságnak. Bejelentette, hogy a vállalásu­kat mindenképpen teljesítik. A közművelődés gondjairól, a munkások kulturális igényeinek kielégítéséről szólva Keres Emil elv­társhoz intézte a szavait: — Mi, ózdi munkások is szíve­sen néznénk a Thália Színház rendezvényeit és más­ rendezvé­nyeket a színház nézőterén is, nemcsak a televízió műsorában. E kívánság teljesítése azonban egyrészt anyagi gondokon, más­részt a távolságon is múlik. Észak-Magyarország hasonlókép­pen messze esik a nagy zöldség­es gyümölcstermelő területektől. Ezt a távolságot nagyon keményen fizetjük meg — a zöldség- és gyümölcsfélék országos átlagnál magasabb piaci áraiban. Az a ké­résünk, hogy a szabadpiaci árakat jobban befolyásolja az állami ke­reskedelem, jobban szervezzék meg a munkások ellátását. Ez je­lentősen enyhítené a munkáscsa­ládok mindennapi gondjait, de meggyőződésem, hogy ugyanakkor hozzájárulna az egyre szilárduló munkás-paraszt szövetség továbbá erősítéséhez. Befejezésül hangsúlyozta: — Mi, ózdi munkások, felelőssé­get érzünk a jövőért, látjuk mun­kánk eredményét, emelkedik élet­­színvonalunk és javulnak életkö­rülményeink. Ennek egyik példá­ja a csökkentett munkaidő beve­zetése, amely kiterjed üzemünk valamennyi dolgozójára. Az is megbízásom, hogy elmondjam: az ózdi munkások nagy érdeklődéssel figyelik a kongresszus munkáját. A közös célok megvalósítása érde­kében a párt számíthat ránk, ózdi munkásokra. Ezután Czinege L­ajos elvtárs, a­­ Politikai Bizottság póttagja, horn­ s védelmi miniszter szólalt fel. CZINEGE LAJOS: Fegyveres erőink, helytállnak a béke, a szocializmus védelmében — A Magyar Népköztársaság fegyveres erői pártszervezeteinek küldöttei, kommunistái, egész sze­mélyi állománya nevében tiszte­lettel köszöntöm pártunk X. kongresszusát — mondotta beve­zetőben Czinege elvtárs, majd így folytatta: — A kongresszusra készülve a fegyveres erőknél — éppúgy, mint társadalmunk min­den területén — a kommunisták sokoldalúan, felelősséggel elemez­ték a legutóbbi négy évben vég­zett munkát, céljaink megvalósu­lását, meglevő gondjainkat, jö­vőbeni feladatainkat. Egyértel­mű volt a megítélés: pár­tunk politikája eredményesen, jól szolgálja a szocializmus építését, a dolgozó nép fel­­emelkedését. E töretlen politika szerves alkotóeleme pártunk kö­vetkezetes és kiegyensúlyozott honvédelmi politikája. Ennek megvalósításáért a fegyveres erőkben szolgáló kommunisták és pártonkívüliek a legutóbbi kong­resszus óta is következetesen dol­goztak. A szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemfizeti felszabadító mozgalom együttes ereje tartotta és tartja vissza az imperializmust egy új világháború kirobbantásától. De nem feledhetjük: a nemzetközi imperializmus mindenkor kész, hogy a legkisebb lehetőséget is kihasználja a szocializmus, a bé­­­ke erős gyengítésére, s ahol szá­mára kedvezőnek ítéli a helyzetet, akár a fegyveres támadásra is. Ez mindannyiunkra, de különösen a fegyveres erőkre, a honvédelmi munkán dolgozókra azt a köte­lezettséget rója, hogy egy pillanat­ra se csökkenjen éberségük, harci készenlétük. A továbbiak­ban a honvédelmi miniszter tényekkel, adatokkal il­lusztrálta azt a hatalmas támadó katonai gépezetet, amelyet a nemzetközi imperializmus, első­sorban az amerikai imperialisták, a világ különböző térségeiben fenntartanak. Elmondta: az impe­rialisták gátlástalanságát bizo­nyítja, hogy a második világhábo­rú óta az általuk kirobbantott há­borúk és fegyveres konfliktusok negyven ország területét érintet­ték. Ezután így folytatta: — Nincs a világnak egyetlen olyan térsége, ahol a nemzetközi imperializmus agresszív törekvé­se ne fenyegetné a békeszerető államok függetlenségét, a szocia­lizmusért, a társadalmi haladá­sért, a békéért küzdő népeket. Eb­ben a helyzetben történelmi szük­ségszerűség, hogy az imperialista agressziótól fenyegetett országok, a szocializmust építő népek — köztük a mi népünk — olyan ka­tonai erőt tartsanak fenn, amely az agresszor fékentartásához szükséges. Továbbra is szükséges­nek tartju­k, hogy — a tagorszá­gok külön-külön megtett honvé­delmi intézkedésein túlmenően — erősítsük a Varsói Szerződést, kö­zös védelmi szervezetünket, ami­hez a magunk részéről minden szükséges, lehetséges módon hoz­zájárulunk. Kollektív védelmünk­ből a legnagyobb terhet a szocia­lizmusért, a társadalmi haladásért roppant áldozatokat hozó Szov­jetunió vállalta és vállalja. A Szovjetunió hatalmas katonai po­tenciáljára támaszkodó — vala­mennyi tagállam erőfeszítéseit egyesítő — kollektív védelem egyik alapvető biztosítéka szocia­lista országaink szabadságának, függetlenségének, az európai biz­tonság, a világbéke megóvásának. A Szovjetunió közvetlenül is felbecsülhetetlen segítséget nyújt hazánk védelméhez. Joggal álla­pította meg pártunk Központi Bizottsága 1968 februári ülésén: katonai együttműködésünk lehe­tővé teszi, hogy anyagi eszközein­ket az ország védelmével legköz­vetlenebbül összefüggő területek­re koncentráljuk, és nem kell a korszerű háború megvívásához szükséges minden fegyverfajtát beszereznünk. Viszont, amire szükségünk van, például a kor­szerű nehéztechnika, a speciális fegyverrendszerek, vagy parancs­­­noki kádereink, specialistáink je­lentős részének magas fokú kép­zése, azt a Szovjetunió — igé­nyeinknek megfelelően — folya­matosan biztosítja számunkra. A szovjet hadsereg a gyakorlati fel­adatok megoldásában is sokirá­nyú segítséget nyújt. A hazánk­ban ideiglenesen állomásozó szov­jet csapatokkal kapcsolatunk köz­vetlen, baráti, testvéri együttmű­ködésünk folyamatos, céltudatos és eredményes. A testvéri szocia­lista országok hadseregeivel kap­csolataink a proletár internacio­nalizmus, a k közös ügyért érzett felelősség alapján folyamatosan fejlődnek. Czinege elvtárs a továbbiakban arról szólt, hogy a Központi Bi­zottság és a kormány hosszú időre megszabta a fegyveres erők, a hadsereg fejlesztésének irányét, ütemét, honvédelmi po­litikánkat. Ezután így folytatta: — Fegyveres erőink hivatásos állománya teljesíti feladatait. A tisztikar szilárd politikai erőt képvisel. Szakmai és általános műveltsége kellően megalapozott. A sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok mind nagyobb része — a szocialista társadalmi környezet, a döntő többségében pozitív csa­ládi nevelés, a mind hatékonyab­bá váló honvédelmi nevelőmun­ka hatására — hazánk, társadal­mi rendünk védelmét tudatosan vállalva vonul be a néphadsereg­be, fegyveres erőinkhez. A gyak­ran átlagon felüli erőfeszítést igénylő katonai feladatok megol­dásában, a harci készenléti szol­gálatban, a kiképzésben tömege­sen érnek el kimagasló eredmé­nyeket. A katonák tízezrei vesz­nek részt a szocialista verseny­ben, amely formájában és cél­jaiban lényegében azonos az üze­mekben örvendetesen fellendülő mozgalommal, tartalmában pedig igazodik ahhoz, ami a katona kö­telessége. A versenyben támasztott igen magas követelményeket évente sok ezer katona, több száz raj, szakasz, század teljesíti. — Honvédelmünk, fegyveres erőink helyzetéről joggal mond­hatjuk, hogy beértek a munkának eredményei, amelyet pártunk út­mutatása, határozatai — kormá­nyunk döntései alapján h­osz­­szú idő óta végzünk. Hadsere­günk, határőrségünk, karhatal­munk képes volt az utóbbi évek­ben — kritikus időszakokban is — gyorsan és határozottan cse­lekedni, a kapott feladatokat szo­ros együttműködésben végrehaj­tani, és kész erre a jövőben is. Fegyveres erőink kommunistái — a kongresszusra készülve — taggyűléseken és pártértekezlete­ken ugyanolyan felelősséggel, reálisan és sokoldalúan elemez­ték, összegezték az utóbbi évek­ben végzett munkát, mint ami­lyen hatékonyan vettek részt az eredmények, si­kerek létrehozásá­ban. Tanácskozásainkon nagy fe­lelősséggel vizsgáltuk az embe­rekről való gondoskodás, a mun­kafeltételek, az életkörülmények javításának további lehetőségeit; a kiképzésben, a harci felkészült­séget szolgáló tevékenységben, a technika üzemeltetésében jelent­kező gyengeségek, problémák, az időről időre sajnálatosan bekö­vetkező fájdalmas — emberi éle­tet is követelő — balesetek okait és mindezekből a jövőre vonat­kozó feladatokat. A fegyveres erőknél szolgálatot teljesítő kom­munisták, a néphadsereg, a ha­tárőrség, a karhatalom katonái és parancsnokai köszönik a párt- és állami vezetésnek az eredményes munkához biztos ala­pot jelentő, világos döntéseket, útmutatásokat. Köszönik dolgo­zó népünknek a sokoldalú gon­doskodást. Elhatározott szándé­kuk, hogy a jövőben is becsület­tel tel­j­esí­tik feladatukat. Azt ké­­rik­ a X. kongresszustól, hogy erősítse meg a párt eddigi poli­tikai irányvonalát, benne honvé­delmi politikáját — mondotta befejezésül Czinege Lajos elvtárs. Felszólalásra következett Hingl József elvtárs, a Nagyalföldi Ku­tató és Feltáró Üzem üzemvezető főmérnöke. Jim­ffi József,m a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem üzemvezető főmérnök® Bátran bízzunk a fiatalokra felelősségteljes feladatokat A felszólaló az egyik legfiata­labb és legdinamikusabban fejlő­dő iparágunk, a kőolaj- és föld­gázipar fejlődéséről elmondta: a IX. kongresszus határozata szerint az idei évre el kellett érni, hogy a szénhidrogének aránya az ösz­­szes energiahordozók felhaszná­lásában 37—39 százalék legyen.­­ Jelenthetjük a kongresszus­nak, hogy a határozatot a magyar kőolaj- és gázipar az év végére jelentősen túlteljesíti, és ez a részarány várhatóan 45 százalék lesz — mondotta. A felszólaló ezután tájékoztat­ta a kongresszust azokról a nagy erőfeszítésekről, amelyekkel ma­gas szintre emelték hazánkban a kőolaj- és földgázkutatást, s az Alföld ma már az olajnak 75 szá­zalékát és a földgáznak majdnem 100 százalékát adja. Mindezt az tette lehetővé, hogy napi munká­jukban tudatosan alkalmazzák a tudomány és a technika legújabb eredményeit. — Különösen nagy súlyt fektettünk — mondotta — a modern technológia alkalmazá­sára, és elsősorban ennek köszön­hető, hogy a magas követelmé­ny­eknek megfelelő eredményeket értünk el. De a kőolaj- és gáz­ipar dinamikus fejlődése és az eredmények felszínre hozták azokat a nehézségeket is, ame­lyeknek a megoldásától függnek a jövő eredményei. Az olajbányá­szat mostoha körülmények kö­zött végzett, igen nehéz, veszé­lyes fizikai munka. Ha biztosíta­ni akarjuk, hogy 1985-ig az ener­(Folytatás a 4. oldalon.) KÁDÁR JÁNOS FOGADTA A VETERÁNOK EGY CSOPORTJÁT Kádár János csütörtökön a ta­nácskozás szünetében fogadta a kongresszuson részt vevő veterá­nok egy csoportját. A közvetlen hangulatú találkozón jelen volt Fock Jenő és Biszku Béla. A pártvezetők baráti eszmecse­rét folytattak a párt, a munkás­­mozgalom idős harcosaival. Ká­dár János a Központi Bizottság szívélyes üdvözletét tolmácsolta, s hozzáfűzte: a kommunisták, a dolgozók mai nemzedéke ugyan­azoknak a céloknak az eléréséért fáradozik, mint amelyekért sok évtizeddel ezelőtt a veteránok is harcoltak. Erőt, egészséget kívánt a munkásmozgalom idős harco­sainak, akik nevében Polák Ká­roly köszönte meg a szívélyes fo­gadtatást. Kádár János és Fock Jenő a veteránok társaságában.

Next