Népszabadság, 1971. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-16 / 13. szám
Az SZKP XXIV. kongresszusának előkészületei Megkezdődtek a területi pártértekezletek a Szovjetunióban (Moszkvai tudósítónktól.) Az SZKP március végére öszszehívott XXIV. kongresszusának előkészületei új szakaszba léptek: megkezdődtek a párt területi pártbizottságainak beszámoló, vezetőségválasztó és a küldötteket kijelölő értekezletei. Az első területi pártértekezletek az alsó pártszervek tanácskozásaihoz hasonlóan figyelmük középpontjába a gazdasági kérdéseket állították. Leginkább az 1969 decemberi és a múlt év júliusi központi bizottsági ülésen felvázolt teendőkről, tehát a gazdaságirányítás ,legfontosabb elvi és gyakorlati kérdéséről és a mezőgazdaság fejlesztésének problémáiról esett szó. Az idei népgazdasági terv teljesítésének feladatait és az ezzel kapcsolatos ellenőrző, szervező és eszmei nevelőmunkát elemezték a felszólalók. Az első területi pártértekezletek szembetűnő jellegzetessége, hogy a mérlegelés és a tárgyalás módja az igényességet, valamint a kommunisták jelentős szakmai és ideológiai fejlődését tükrözte. Ennek megfelelően sehol sem fukarkodtak a bírálattal, és abból a követelésből kiindulva, hogy minden területen növelni kell a munka hatékonyságát, sok, még kihasználatlan tartalékot tártak fel. A pártértekezletek egyúttal felszólították az újonnan megválasztott területi pártbizottságokat, hogy a vezetőktől és az egyszerű párttagoktól is kérjék számon a pártmegbízatások teljesítését a fegyelemben, a szervezettségben, a korszerű módszerek alkalmazásában. A következő napokban és hetekben mind növekvő számban folytatódnak a területi pártértekezletek, hogy február közepétől kezdve a kongresszusi előkészületek befejező aktusára, a köztársaságok pártértekezletére kerülhessen sor. Nemes János Óriás acélcsövek tömeggyártása, a hatékonyság fokozása a szovjet kohászat új ötéves tervében (Moszkvai tudósítónktól.) Pénteken Anatolij Lihoradov szovjet vaskohászati miniszterhelyettes a szovjet fővárosban sajtóértekezleten ismertette az iparág eredményeit, további terveit és nemzetközi kapcsolatait. Az ötéves terv eredményeiről szólva elmondotta, hogy mind a vas-, mind az acélgyártás 30 százalékkal nőtt. Míg a hengerelt áruk termelése 32, az energia fejlesztése szempontjából különösen fontos acélcsöveké 37 százalékkal nőtt. A vaskohászat egy sor ágazatában a Szovjetunió az első helyet foglalja el a világon, illetve Európában. Az új ötéves tervben mindenekelőtt a hatékonyság növelését tűzték ki a kohászok. Az acél- és hengerelt áruk termelésének emelkedését teljesen a meglevő kapacitások ésszerűbb kihasználásával és korszerűbb működtetésével kívánják biztosítani. Az acélcsövek termelésében az óriás átmérőjű csövek tömeges kibocsátásának útját bővítik, mert ezek a leggazdaságosabbak az energia hordozók szállításában, a csővezetékek építésében. Az idén már a Szovjetunióban 1400 milliméternél nagyobb átmérőjű csöveket is előállítanak. A szovjet kohászat fontos szerepet tölt be más, különösen a szocialista és a fejlődő országok iparágainak megteremtésében vagy korszerű továbbfejlesztésében. Tizennégy országban 33 nagyszabású kohászati létesítmény épül szovjet tervezéssel, közreműködéssel. Szovjet cégek meghívást kaptak a Marseille-től 40 kilométerre levő nagy kohászati kombinát építésében való részvételre is. A kombinát teljes kapacitása évi 7,8 millió tonna acél lesz. Koszigin fogadta Muskie-t és Harrimant Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pénteken a Kremlben fogadta Muskie amerikai szenátort és Averell Harrimant, az ismert demokrata párti személyiséget, az Egyesült Államok egykori moszkvai nagykövetét. Muskie rövid látogatásra érkezett a Szovjetunióba. A nem hivatalos beszélgetésen érintették a nemzetközi helyzet és a szovjet—amerikai kapcsolatok sok időszerű kérdését. (TASZSZ) A brit miniszterelnök szovjetellenes támadása a nemzetközösségi értekezleten Sugár András, az MTI kiküldött tudósítója jelenti Singaporeból: a brit nemzetközösségi országok csúcsértekezlete zárt ajtók mögött folytatja munkáját. A péntt délelőtti ülésen hangzott el Heath brit kormányfő nagy érdeklődéssel várt felszólalása, amelynek nagy részét a Szovjetunió elleni támadások töltötték ki. Heath nem utalt a dél-afrikai fegyverszállításokra, csak azt fejtegette, hogy Anglia létérdeke a a tengeri utak biztonsága. Míg Anglia és az Egyesült Államok hadiflottája a világóceán minden részén jelen van, Heath azzal ijesztgette kollégáit, hogy a szovjet flotta földközi-tengeri jelenléte őket fenyegeti, sőt, olyan képet festett, mintha az Indiaióceán hemzsegne a szovjet hajóktól. Heath beszéde egyáltalán nem elégítette ki az afrikai és az ázsiai kormányfőket, mert legalább színvallást vártak a fegyverügyi lét kérdésében. Egy afrikai küldött kijelentette az MTI tudósítójának, hogy Heath beszéde „ketgyes szavakkal leplezett megrögzöttséget mutat”. IUS 1971 JANUÁR 16. pártmunka Ne a könnyebbet, a jobbat A IX. kerületi párt-végrehajtóbizottság nemrég beszámoltatta az ÁFOR gazdasági vezetőit munkájukról. A közeljövő elképzeléseiről szólva elmondották, hogy a vállalat súlyos gondja: a mindinkább növekvő igényeknek megfelelően gyorsan megoldani a vidéki lakosság fűtőolaj-ellátását. Így került szóba, hogy több helyütt bizományosi rendszert vezetnek be — erre vállalkozó magánszemélyek átveszik az árut a vállalattól, és egy meghatározott körzetben kiszolgálják a fűtőolajat. E kérdés körül vita kerekedett, és végül is kialakult a párt-végrehajtó bizottság egységes álláspontja: határozottan ellenezték ezt a megoldást. Kiderült ugyanis, hogy a bizományosok hatékony ellenőrzése rendkívül bonyolult, összetett feladat, és nem utolsósorban felmerült, hogy egyesek ily módon gyorsan, talán munka nélkül nagyon is magas jövedelmekhez jutnának. Ha a vállalati kontroll esetleg majd akadozik, e magas keresetszerzési folyamat még fel is gyorsulhat. A lehetőségeket latolgatva mindezt elmondták a tanácskozás részvevői, és hozzátették: nem arról van szó, hogy a kerületi párt-végrehajtó bizottság e néhány bizományostól a szocializmus ügyét féltené vagy veszélyeztetve látná akár bármelyik tanyavilágban is a társadalmi berendezkedésünk sorsát. Miért kell azonban egy mai gond megoldásánál elültetni esetleg a holnapi gondok magját?! Az effajta árusítási rendszer ugyanis nyilvánvaló, hogy csak időleges megoldás lehet, később változtatni lesz kénytelen a vállalat és ez még korántsem minden. Ilyen módon akaratlanul is minden vállalati ellenőrzés mellett néhányak számára kinyílik a kiskapu a különböző visszaélési lehetőségek előtt. Mindezek mellett azonban a párt-végrehajtó bizottság döntő érve volt: a vidéki lakosság biztonságos áruellátása közmegelégedésre megoldható más módon is. Például olyanformán, hogy megfelelő telephellyel rendelkező tartácsi vállalatok, szövetkezetek vállalják az áruellátás bonyolítását. Az e célra alkalmas vállalatok kijelölését a megyei tanácsokra kell bízni — a lakosság érdekeinek következetes érvényesítését ily módon lehet a leginkább biztosítani. A tanácskozást követően kiderült, hogy ez az elképzelés —bár pillanatnyilag több szervezési gonddal jár — maradéktalanul megvalósítható és ugyanakkor valóban biztosítja, hogy az országban mindenütt hozzájussanak e fontos közszükségleti cikkhez mindazok, akik igényt tartanak rá. Így zárult végül is a szóban forgó ügy, amelynek van azonban egy megszívlelendő, általános tanulsága is: ne mindig a könnyebb megoldást válasszuk. Azok, akik közérdekeket szolgáló döntés előtt állnak, nem vehetik figyelembe csupán a pillanatnyi helyzetet, kötelességük a holnapra is gondolni. Előfordulhat ugyanis, hogy a ma könnyebben járható út kevésbé kifizetődő, mint a több fejtörést, körültekintőbb szervezést igénylő megoldás — a döntő azonban mindenképpen, hogy a közvetlenül érdekeltek, tehát a lakosság érdekeit érvényesítsék a lehető legjobban. Úgy, ahogy az ez ügyben is történt. Sólyom József MEZŐGAZDASÁG Nemcsak az időjárás Mezőgazdasági üzemeinkben most készül a zárszámadás, a tavalyi gazdálkodás mérlege. Itt van tehát az 1970-ben végzett munka értékelésének, a tanulságok megbeszélésének, levonásának ideje. Ezzel kapcsolatban egy dologra nagyon, de nagyon kell ügyelni mindenütt. Amikor a termelés tapasztalatait, a gazdálkodás gyengeségeinek okait vizsgálják, ne maradjanak meg a kedvezőtlen időjárásnál, az elemi csapásoknál. Senki nem vitatja azt, hogy a belvíz, az árvíz, az őszi szárazság sok veszteségnek lett a forrása. Az is igaz, hogy a rosszul záró termelőszövetkezetek, állami gazdaságok többsége önhibáján kívül került bajba. Tagadhatatlan tény, hogy a Vezetők és fizikai dolgozók sokszor emberfeletti erőfeszítéssel mentették, ami menthető és áldozatkészen igyekeztek a veszteségeket ellensúlyozni. A munka értékelésekor feltétlenül tekintettel kell lenni erre. Nagy hiba lenne azonban most mindent az objektív nehézségek számlájára írni. A jó gazdasági vezetőt, a szövetkezetek tagságát, az állami gazdaságok dolgozóit a többre törekvés jellemzi, hegyen eredményesebb az idei év, fejlődjön gyorsabb ütemben a gazdálkodás, termeljenek többet, gazdaságosabban — ez a szövetkezeti tagság, az állami gazdasági vezetők, dolgozók érdeke. Ezt várja tőlük népgazdasági tervünk is. E feladatnak csak akkor lehet megfelelni, ha minden közösség önmaga számára a lehető legteljesebben, legalaposabban megvizsgálja, mit tettek tavaly helyesen, mit helytelenül. A termelés nagy összefüggéseinek — a termelési szerkezetnek, a munkaszervezésnek, a gazdaságosberuházási arányoknak, hogy csak néhányat említsünk ezek közül — vizsgálatával egyidejűleg nagyon lényeges a részletek elemzése. A mezőgazdasági termelésben egy-egy termék előállítása aránylag hosszú időt vesz igénybe, sok munkafolyamatot követel. A búzavetéstől aratásig jó kilenc hónap telik el. A vetés-előkészítéstől az aratásig egész sor feladatot kell a búzatermesztőknek megoldaniuk. Nagy termést — még kedvező időjárás esetén is — csak akkor lehet várni, ha az egyes időszerű tennivalókat kitűnően, a korszerű követelményeknek megfelelően végzik el. A termelés — egy divatos szóval élve — komplex tevékenység, akár a búzáról, a paradicsomról, a sertéshús előállításáról vagy a tejről legyen is szó. Nagyon, de nagyon érdemes a gazdaságokban a náluk legjellemzőbb termékek előállításának minden munkafolyamatát aprólékos részletezéssel elemezni. A napokban az állami gazdaságok vezetői a szarvasmarhatenyésztés eredményeit, fogyatékosságait értékelték. Itt állapították meg, hogy a tejtermelésben sok baj okozói az elhanyagolt fejőgépek. A fejési hibák miatt évente átlagosan mintegy háromszáz literrel kevesebb az egy tehéntől kifejt tej, mint amennyi lehetne. Könnyű a számítás. A gazdaságok 85 ezer tehenet tartanak. Így több mint 100 millió forint bevétel marad el. S ha ehhez hozzátesszük, hogy 1969-ben a szarvasmarha-tenyésztés nyeresége alig haladta meg az 50 millió forintot, akkor kiderül, hogy ez az „apróság” milyen nagy súllyal esik latba. Nincs a gazdálkodásnak egyetlen ága sem, amelyen a kritikus szem ne találna javítanivalót. Ezzel a szemlélettel vizsgálják minden gazdaságban az elmúlt év tanulságait. A természeti csapások ne adjanak menlevelet senki számára a hibák feltárása alól. Nem fejeket kell követelni, hanem nyílt, pontos értékelését. Ezt követeli minden gazdaság jövője, a termelőszövetkezetekbeli, állami gazdaságokban dolgozó emberek érdeke. Igaz az, hogy a mi mezőgazdaságunk az elmúlt évtizedben szépen fejlődött, s az is való, hogy még nagy lehetőségekkel rendelkezik. Ezek kihasználásának egyik módja: a gazdaságokon belüli tevékenység javítása. A múlt esztendő tanulságainak levonása, a tanulságok hasznosítása sokat segít az idei törekvések megvalósításakor. Almási István ÉRTEKEZLETEK ÜNNEPLÉSE Összehívtak egy értekezletet Budapesten, amelyen nagy elhatározások történtek: egy üdülőövezet fejlesztésében a jövőben sok minden nem így lesz, hanem másként. Kétségtelen, nagyon sok talpraesett javaslat és ötlet hangzott el, amelyek — megvalósulás esetén — hasznosak lesznek. Az összejövetel után ki-ki ment a dolgára. Azzal az elhatározással-e, hogy tüstént lelkesen hozzáfog a reá háruló feladatokhoz, vagy azzal a megkönnyebbüléssel-e, hogy szerencsésen túlesett egy terhes értekezleten, ki tudja? Csak egyetlen módon lehet ellenőrizni, hogy eredményes volt-e az értekezlet: ment-e általa a dolog előrébb? A példaként említett esetben úgy, hogy a határidők után megállapítják, hogy az elhatározás szerint történtek-e a dolgok, vagy elég volt, hogy kinyilatkoztatták. Fájdalom, sokszor ez utóbbi elhomályosít minden egyebet. Furcsa divat kezdődött mostanában: az értekezletek megünneplése. Néha az újságok is beleesnek ebbe a hibába — egy-egy tanácskozást, amelyen okos emberek okos dolgokat mondtak, olyan ünneplésben részesítenek, mintha már az eredmények is ott sorakoznának mögötte. Pedig mi történt? Néhányan elmondták, hogy mit kell — vagy kellene — tenni. A puding próbája az evés — tartja egy bölcs angol mondás. Ez a mondás minden bizonnyal azért keletkezett, mert az angol asztalra feltálaltak már olyan pudingot is, amelyet előzőleg égig magasztaltak, s csak amikor megkóstolták, derült ki róla, hogy ehetetlen. Egyfelől ostorozzuk az értekezleteket, hogy minek belőlük anynyi, másfelől gyakran mindent elhiszünk, amit azokon elhatároznak, s úgy teszünk, mintha a jegyzőkönyvek minden szava máris készpénz volna. Értekezlet a műemlékvédelem ügyében — holnaptól kezdve minden műemlék meg lesz védve,nyugtázzák egyesek jólesően. Holott ez nem így van. összejövetel a falusi könyvtárhálózat fejlesztése tárgyában — sohasem látott fejlődés következik be elsejétől, halljuk meglepetten 2-án vagy 5-én. Rendezzünk összejöveteleket és értekezleteket ezután is, hiszen általuk is megy valamivel előrébb a világ. Nagyon sokszor az értekezleteken oldódnak meg a dolgok. Tehát nem ellenük beszélünk. Hanem azt a felfogó"" azt a szokást helytelenítjük, amely szerint ha megtörtént az értekezlet, mindjárt azt hisszük: már kimerítettünk mindent, amit az adott tárgyban tehetünk és nyomban beáll a kívánt változás, javulás, ésszerűsödés. Pedig helyesebb akkor ünnepelni a pudingot, ha már megettük és ízlett. Tamás István