Népszabadság, 1971. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 16 oldal­­ Ára: 80 fillér NÉPSZABADSÁG 1971. április 1. csütörtök A NAUVAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 77. szám A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK XXIV. KONGRESSZUSA Megkezdődött a vita a központi bizottság beszámolójáról j­ hösptonti revíziós biaattsiífj jelentése — A köztársasági első titkárok­ felszólalásai — Joe flaan, Ulbricht, Gierek­­és Marchais beszéd­ei Szerda reggel, moszkvai idő szerint 10 órakor a Kreml Kongresszusi Palotájában folytatta tanácskozását az SZKP XXIV. kongresszusa. Az elnöklő Mihail Szusz­­lov, a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára, először a második napirendi pont előadójának, a központi revíziós bizottság elnökének, Gennagyij Szi­­rovnak adta meg a szót, majd megkezdődött a vita a két beszámolóról. Leonyid Brezsnyevnek kedden elmondott előadói beszédéről és a központi revíziós bizottság elő­terjesztéséről. Viktor Grisin, a politikai bizottság póttagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára a szovjet fő­város több mint 900 ezer kommunistájának megbízásából foglalt állást a napirenden levő kérdésekhez, őt kö­vette a szónoki emelvényen Pjotr Seleszt, az SZKP Po­litikai Bizottságának tagja, az Ukrán Kommunista Párt első titkára. Ezután egy másik nagy szövetségi köztár­saság, Kazahsztán Kommunista Pártjának első titkára, Dinmuhamed Kunajev, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, majd Grigorij Romanov, a forradalom bölcsője, Leningrád területének pártbizottsági első titkára kapott szót. A kongresszus első női felszólalója Alevtyina Szmirnova, az ivanovói terület egyik textilkombinátjá­nak szövőnője volt. Utána a Belorusz Kommunista Párt első titkára, Pjotr Maserov, az SZKP Politikai Bizott­ságának póttagja mondotta el sok fontos gazdasági és ideológiai kérdést érintő beszédét, majd a szovjet autó­gyártás központjának, a gorkiji területnek első titkára, Nyikolaj Maszlennyikov fejtette ki véleményét. A délelőtti ülés utolsó felszólalója De Duan, a Viet­nami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első tit­kára volt. Érthetően viharos, szűnni nem akaró tapssal fogadták a küldöttek és a külföldi vendégek az ameri­kai imperialistákra vereséget mérő hős vietnami nép küldöttét, akinek proletár internacionalizmustól fűtött szavai, a szovjet emberek és a szocialista országok test­véri támogatását elismerő értékeiébe, érthetően jóleső érzést váltottak ki a jelenlevőkből. A délutáni ülés első felszólalója Saraf Rasidov, az Üzbég Kommunista Párt első titkára, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja volt. Őt követte Zolotuhin, a Szovjetunió leggazdagabb gabonaterülete, a krasznodari határterület pártbizottságának első titkára. Ezután a Grúz Kommunista Párt első titkára, Vaszilij Mzsava­­rtadze, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja lépett a szónoki emelvényre. Délután kaptak még szót a külföldi pártküldöttségek vezetői közül Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bi­zottságának első titkára, az NDK Államtanácsának el­nöke, Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára és Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettese. A kongresszus a testvérpártok küldötteit nagy szeretettel, a proletár internacionalizmus érzését kifejezésre juttató hatalmas ünnepléssel fogadta. Szembetűnő, hogy a kongresszus igyekszik nagyon ésszerűen kihasználni az időt. Még az olyan hatalmas, 47 milliós lélekszámú köztársaságnak, mint Ukrajnának a képviselője, a politikai bizottság tagja, Pjotr Seleszt is 20 percbe tömörítette mondanivalóját. Ez a célszerűség tárgyilagosságra késztet. A nagy szavaknak, a szépen csengő, de üres megfogalmazásoknak nincs tere, légköre ezen a tanácskozáson. A hallgatóság egyébként is igen kritikus, politikailag érzékenyen reagál a kényes pon­tokra, a bíráló megállapításokra csakúgy, mint — az érdeklődés és a figyelem lanyhulásával — az olyan rész­letekre, amelyek általánosaknak tűnnek, illetőleg ismert dolgokat ismételnek. A hozzászólók újra és újra visszatérnek a központi bizottság beszámolójára, és kifejezik egyetértésüket an­nak vonal- és gondolatvezetésével. De a szünetekben, a beszélgetések idején is sok szó esik Brezsnyev beszédé­ről, kiegyensúlyozottságáról, vonzó szemlélete mellett mindenekelőtt arról, hogy rendkívül sokoldalúan, gazda­sági, társadalmi és emberi vonatkozásban egyaránt meg­alapozottan bontotta ki azokat a teendőket, amelyek a szovjet párt és állami szervek előtt állanak, az életszín­vonal jelentős emelésének biztosítására, és a kommu­nizmus anyagi alapjainak továbbfejlesztésére. Nagyon elégedettek azzal a gyorsan elterjedt, és polgárjogot nyerő megállapítással, amelyet már több felszólaló is használt, hogy a népjólét felvázolt programja, a párt gazdasági politikájának egyik legfőbb célja. Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója Leonyid­ Brezsnyev elvtárs előadói beszéd­e Lapunk tegnapi számában megkezd­tük az SZKP Központi Bizottsága be­számolójának közlését; szó szerint kö­zöltük a beszámoló első részét, s a me­zőgazdaság feladatainak taglalásáig ju­tottunk el. Mivel lapzártakor a teljes szöveg nem állt rendelkezésre, a beszéd végét a TASZSZ rövidített szövege alapján ismertettük. Alább közöljük a beszéd további részének teljes szöve­gét. Elvtársak! Mezőgazdaságunk egyik fő feladata, akárcsak korábban, ma is a szemes termények termelésének növelése. Gabonaszükségletünk évről évre nő. Nemcsak az élelmiszer-gabonára gondo­lunk, hanem a takarmánygabonára is, amelynek termelését bővíteni kell, tekin­tettel az állattenyésztés gyors fejlesztésé­nek szükségességére. A központi bizottság úgy véli, hogy a sze­mes termények össztermelésének növe­léséhez nagy tartalékokkal rendelkeznek mind fő gabonatermő vidékeink — Uk­rajna, Kazahsztán, a központi feketeföld­­övezet, É­szak-Kaukázus, a Volga-vidék, az Ural és Szibéria sztyeppés vidékei —, mind pedig a nem feketeföld-övezetek és egyéb területek. A tartalékok a műtőá­­gya és a technikai eszközök helyesebb felhasználásában, az agrotechnikai elő­írások szigorú megtartásában, a munka­­szervezés javításában, a szemveszteség csökkentéséért való következetes harcban lelhetők fel. Ami a betakarítási veszteség csökkentését illeti, ez nemcsak a gaboná­ra, hanem más terményekre is vonatkozik. A kolhozoknak és a szovhozoknak, a mezőgazdasági irányító szerveknek kö­vetkezetesen törekedniük kell a vetéste­rületek szerkezetének javítására, előny­ben kell részesíteniük azokat a növénye­ket és­­fajtákat, amelyek a legnagyobb hozamot biztosítják. Az ország déli terü­letein, például Sztavropol vidékén, a rosztovi, a politavai és más vidékeken in­dokolatlanul csökkentették a kukorica vetésterületét. Ezen javítani kell. A to­vábbiakban növelni kell a köles és a haj­dina termelését. Biztosítani kell a terv által előirányzott rizsigazdaságok be­rendezéseinek idejében való üzembe he­­­lyezését és az ötéves terv végére a rizs­termelés kétmillió tonnára való feleme­lését, ami lehetővé teszi az ország teljes önellátásét. Teljes élességgel vetődik fel előttünk a mezőgazdaságnak egy olyan igen fontos problémája, mint az állattenyésztés to­vábbi fellendítése. Ahhoz, hogy zökkenő­­mentesen ellássuk a lakosságot a legér­tékesebb élelmiszerekkel, kielégítsük a szovjet emberek ezek iránt megnyilvá­nuló növekvő keresletét, az új ötéves terv időszakában nagy lépést kell tenni előre ezen az úton. Itt is elengedhetet­lenül szükséges, hogy nagyobb mérték­ben mozgósítsuk a kolhozok és a szov­­hozok tartalékait. A kolhozoknak és a szovhozoknak min­denekelőtt meg kell szilárdítaniuk a ta­karmánybázist, az állattenyésztés fel­lendítésének alapját. Fontos feladat to­vábbra is a rétek és a legelők megjaví­tása és teljesebb kihasználása, a széna­félék, a takarmányliszt, a siló és más nedves takarmányok, termelésének ki­­szélesítése, minden takarmánynövény terméshozamának növelése. Intézkedése­ket kell tenni abból a célból, hogy csök­kenjen a szarvasmarha elhullása beteg­ségek és a rossz állatápolás következté­ben. Sokat kell tenni az állattenyésztő telepek építésére és gépesítésére, a faj­­tanemesítő munka megjavítására, a vá­gómarha- és a baromfitenyésztés fejlesz­tésére. A hús- és a tejtermelésben ma még nagy szerepük van a háztáji gazdasá­goknak. Ezt azonban nem mindenütt ve­szik kellő mértékben figyelembe. A tár­sadalmi termelés növelésének szentelve a fő figyelmet, meg kell adni a szüksé­ges segítséget a kolhozparasztoknak és a szovhozok dolgozóinak szarvasmarha és baromfi beszerzéséhez, a takarmányellá­(Folytatás a 2. oldalon.)­ táshoz.A Kongresszusi Palota előcsarnokában.

Next